2010. 06. 21
- Még nem unod? – kérdi, a mixer egy óra múlva.
- Nem, még nem. – mondom, és körbe nézek hátha már elmentek nélkülem, de meglátom Ádámot, aki az új lány körül mászkál és próbál a közelébe férkőzni. A szeme vadul pörög, vagyis már elég sokat ivott, de vajon akkor ki fog haza vezetni, ha mindenki iszik. Felállok azzal az elhatározással, hogy megkeresem Lizt. – Bocs, egy pillanat. – mondom, a mixernek, aki sóhajt egyet és felhajt még egy vodkát, ezt csak akkor teszi, ha nincs ott a főnöke. Szóval odamegyek Lizhez, aki Tomival beszélget. – Hello. – mondom, és próbálom a szemükből kikövetkeztetni, hogy mennyire részegek.
- Szia, Vik. – mondja, Liz majd megsimogatja Tomi karját. – Meddig maradunk még?
- Nem ’tom. Én is eléggé unom. – mondja, Tomi és a válaszából ítélve, egyáltalán nem részeg.
- Megkeresem Mátét. – mondom, és elindulok a táncparkett felé. A DJ épp valamilyen Pink számot játszik, amire Máté vadul táncol a parkett közepén egy vadidegen lánnyal. – Hé. – mondom és elkapom az egyik karját és próbálok bocsánatkérő pillantást vetni a lány felé, akit most jobban meg tudok nézni. Max. 14 éves lehet, csak a sok smink öreget rajta pár évet, miniszoknyát visel és olyan fülbevalót, ami a válláig ér, és épp gyilkos pillantást lövell felém Máté miatt. – Ittál? – kérdem, mire csak úgy néz rám, mintha görögül beszélnék.
- MI? – próbálja átüvölteni a zenét.
- Ittál? – kérdem, olyan közel hajolva a füléhez, amitől már szinte én jövök zavarba.
- Nem, direkt azért, hogy vezethessek. – mondja, és odanéz ahol előbb a lány állt. – Na tessék, pedig olyan szépek voltunk együtt. – mondta, én meg elindultam vissza a pulthoz.
- Hello. – vigyorog rám, a mixer fiú. – Mi a helyzet, dobott? – kérdi, és Máté felé biccent a fejével, aki épp egy másik lány után ment.
- Nem, nem is járunk. Ő csak egy… - kezdek, bele, de alig tudom befejezni. -… csak egy barát. – teszem hozzá.
- Csak egy barát? – ismétli meg a fiú, és elkezd poharakat törölgetni. – Ha csak egy barát, akkor mért nézel rá minden második percben? – kérdezte, én meg végig gondoltam alaposan a választ.
- Nehogy, azt hidd, hogy egy mixeressel fogom kitárgyalni a magán éltem minden egyes pontját. – mondom, és megint odanézek Ádámra, aki megint bedob egy vodkát.
- Vagy egy vadidegen mixeressel, vagy a pletykás barátnőiddel. – mondja, és rájövök, hogy igaza van.
- Szóval van két fiú, az egyik az, akitől az előbb eljöttem. – kezdem el, de közbe vág.
- A másik meg az, akire minden első percben nézel. – mondja, én meg legszívesebben ordítanék ettől a pasitól.
- Nem is nézem őket. – mondom, de megint rá kell néznem valakire, most megint Rockyra nézek, aki most egy másik lánnyal táncol, de aztán rájövök, hogy nem eggyel, hanem hárommal táncol a parkett szélén.
- Ááá, tényleg nem. – mondja, én meg úgy érzem, mindjárt behúzok neki egyet.
- Tényleg nem nézem, csak azt bámulom, hogy mennyit isznak. Tudod, van aki még kiskorú. – mondom, és próbálok úgy nézni a mixerre, mint aki nagyon ravasz.
- Aha, így már minden világos. – mondja, és kiszolgál egy mellettem ülő párt. – Szóval semelyik fiú sem tetszik, nem is bámulod őket, de ha mégis odapillantasz, akkor azt csak azért, mert azt, nézed, hogy mennyit isznak? – kérdi, és így kimondva elég szörnyen hangzik.
- Pontosan. – mondom, és érzem, hogy valaki ráteszi a kezét a vállamra.
- Mennünk, kell. – mondja, a kéz tulajdonosa Máté.
- Oks. – mondom, és ránézek a mixerre, aki vigyorog. – Mennem, kell. – mondom, és miközben felállok a székről a mixer utánam, szól.
- Majd, ugorj be máskor is, és mondd el mi a te szerelmi sztoris vége. – mondja, és rám kacsint.
- Feltétlenül. – mondom, és kimegyek Ádámék után az ajtón. Láttam, hogy mindegyik kocsiba ül valaki az anyós ülésen, csak Máténál nem. Sóhajtva kinyitottam a kocsiajtót és beszálltam mellé, aki valamin nagyon vigyorgott.
- Mi van, összejöttél a mixerrel? – kérdezte, és kikanyarodott Tomiék után.
- Csak annyira, mint te azzal a kislánnyal. – vágtam vissza.
- Húhuh, akkor elég komoly kapcsolat lehetett köztetek. – mondta, Máté és belemerült a gondolataiba. Hazáig csend volt, de ott kitört a káosz. Mindenki azon vitázott, hogy ki hol fog aludni, mert Viktorék még nem mentek haza, így nem volt elég szabad hely.
- És, ha a szabad ég alatt aludnátok? – kérdezte, Ádám röhögve és lepacsizott Rockyval aki jót röhögött rajta.
- Aludj, te ott, ha ennyire nagy szád. – mondta, Barbi és sértődötten megsimogatta Jess karját, aki nem valami finoman odébb lökte a lányt. – Hé, Jessim. – mondta, Barbi nyafogva.
- Mi van? – kérdezte, Jess és odament Krishez aki még jobban röhögött, mint Rocky Ádám poénján.
- De, hát azt mondtad, hogy szeretsz. – szipogta Barbi.
- Mikor? Miután versenyt, ittunk? – kérdezte, és megint összeröhögött Krissel, mire Barbi csak sértődötten befutott a sátrukba.
- Akkor a lányok sátraznak, a fiúk meg alhatnak bent. – jelentette ki Rocky, aki átvette tőlem a szervezést.
- Szegény Barbi csalódni, fog. – kiabálta be, mellőlem valaki mire én reflexből rúgtam.
- Auu. – szisszent fel mellőlem Dal.
- Bocs, de ezt megérdemelted. – mondtam, és arrébb akartam menni, de valaki megragadta a lábamat és visszahúzott a földön.
- Bocs, ezt meg te. – mondta, és kicsavarta hátra a kezem. – Tudod fekete öves karatés, vagyok. – mondta, és visszaengedte a kezem.
- Én meg egy lány. – mondtam, és megpróbáltam tökön rúgni, de ő elkapta a lábam és azt is kicsavarta.
- Tudom, hogy lány vagy. – mondta, és elengedte a lábam.
- Az semmi, hogy lány vagyok, ahhoz képest, hogy a szüleimé a nyaraló. – mondtam, mire egy pillanatra megdermedt, Dal.
- Komolyan, azzal próbálsz zsarolni, hogy nektek mitek van? – kérdezte, mire én csak elkezdtem hátrálni.
- Nem. – mondtam és elkezdtem futni egy másik irányba.
- Állj meg. Már mondtam, hogy semmi esélyed ellenem. – mondta, és kitartóan futott utánam.
- De van. – mondtam, és befutottam a házba, azon belül meg a nappaliba, ahol Jessék rendezkedtek be. – Hello. – mondtam, és befutottam a fürdőszobába. Olyan érzésem volt, mint egy vadnak, akit egy gyilkos vadász üldözz. Gyorsan kulccsal bezártam az ajtót és neki dőltem.
- Vikii. – üvöltötte kintről Ádám. – Meg vagy? Tudod, lenne egy kis sürgős dolgom. – mondta, én meg rekordidő alatt kinyitottam az ajtót és gyorsan becsaptam utána.
- Csináld. – mondtam, és elfordultam másik irányba. Mikor Ádám végzett kezet mosott és odalépett hozzám, egy fáslival a kezébe. Levette az előző kötést, és jobban megnézte a sebet.
- Javul. – mondta, és letette a fáslit, és csak egy ragtapaszt tett rá. – Tessék. – mondta, és megint felém fordult. – Amit tegnap vagy valamikor mondtam, az… - kezdte, de Dal rontott be a fürdőbe, odalépett hozzám és feldobott a hátára. Imádom, amikor csak, így dobálgatnak…
- Majd később beszélünk. – kiáltottam vissza Ádámnak, és így már csak arra kellett koncentrálnom, hogy ne essek le Dalról. Aki berúgta az egyik szoba ajtaját és rádobott egy ágyra, de ő is utánam vetődött. Mármint, pontosabban rám. – Ezt mért kellett? – kérdeztem, és próbáltam lelökni magamról a majdnem 100 kilós fiút, akin csak izom volt.
-. Na, ki nyert? – kérdezte, és még egyszer rám ugrott.
- Én. – mondtam, és meghúztam a haját, mire olyan fogást alkalmazott rajtam, amit még én se ismertem. – Na, jó te. – mondtam, nyögve mire elengedte a kezét a hasamról.
- Jaj. – mondta és végig dőlt az ágyon. – Te nem vagy normális, vagy legalábbis, lány az nem vagy. – mondta, mire legszívesebben beledöftem volna az ujjamat, de féltem, hogy ő milyen fogást alkalmazna rajtam.
- Erről, ne Ádámot kérdezd. Azt hiszi, hogy egy ribanc vagyok, mert mindenkivel kikezdek, aki csak az utamba kerül. – mondtam, és mellé feküdtem az ágyon.
- Mért, nincs igaza? – kérdezte, Dal és felém fordult mosolyogva.
- De. – vallottam, be és elfordultam a másik irányba. – Nagyon is. – mondtam, és betakartam magam egy hálózsákkal és elaludtam.
Mikor reggel felébredtem nem Dal feküdt mellettem, hanem Máté. Ő még nem volt ébren, de a fél kezével átkarolt és hozzám simult az egész testével, esélyem se volt, hogy kimenjek, úgyhogy ő ne ébredjen fel. Ezért ott feküdtem fél óráig, mikor Máté végre kinyitotta a szemét és visszafordult az ő térfelére. Rá néztem, és láttam, hogy ő is engem néz, de az ő arcán széles vigyor ült az enyémen viszont csak a reggeli álmos képem.
- Hali. – mondta, és felkelt az ágyról, én meg követtem. – Jössz utánam? – kérdezte, én meg finoman szólva is elpirultam.
- Nem, csak a fürdőbe megyek. – mondtam, és kikerülve őt, elindultam a fürdő felé. Bent a fürdőben rájöttem, hogy a Balatoni víz csak kikészíti a bőrömet és a hajam, ezért gyorsan lezuhanyoztam- ügyelve a sebes kezemre- és felvettem a fürdőruhámat. Kimentem a kertbe ahol a fiúk már nagyon tervezték a mai napot.
- Élményfürdőbe megyünk. – fogadott, Ádám és engem kikerülve belépett a házba.
- Hova? – érdeklődtem.
- Szemesre. – mondta, Jess és felhajtotta a maradék sörét. Sörözni reggel 9-kor??
- Oké, mikor indulunk. – kérdeztem, és le akartam ülni a székre, de Ádám kihúzta alólam.
- Most. – mondta, és vigyorogva elindult a kocsik felé. Én meg felálltam és bementem a házba megkeresni a kapukulcsokat. Miután megtaláltam ellenőriztem, hogy senki sincs már a házba se a kertbe és kimentem a kocsikhoz.
- Hova ülsz? – kérdezte, Jess.
- Gondolom Roksyhoz. – mondtam, és kinyitottam magam előtt az ajtót, beszálltam és csak akkor vettem észre, hogy Ádám ül mellettem.
- Nem mondok semmit. És ajánlom, hogy te se. – mondta és beindította a motort. Hátra néztem, ahonnan Roksy vigyorgott a képembe. Csendben utaztunk vagy fél órát, ami alatt halálra untam magamat, mivel nem beszélhettem Roksyval - akire egy kicsit dühös is voltam, mert hátba támadott, azzal, hogy mellém ültette Ádámot, Boldi meg a fülében a fülhallgatóval dúdolt valamilyen dalt. Másfél óra alatt leértünk Szemesre, ahol s fiúk csak úgy kitörtek a kocsikból és odaviharoztak a pénztárakhoz.
- 5 felnőtt… - kezdett bele Roksy, de Jess közbe vágott.
- 1 felnőtt, plusz ezek. – mutatott mindenkire.
- Kac-kac. – mondtam, és félre löktem a fiúkat, hogy odaférjek a pénztárhoz. Miután lediktáltam, hogy hányan vagyunk karszalagokat adott, én meg megpróbáltam sorba állítani a fiúkat és rájuk rakni egyesével a karszalagokat. Mikor Ádámhoz értem-, aki az utolsó, volt ő nem ment tovább, hanem megállt előttem és kivette az utolsó karszalagot és rám tette.
- Ilyen kézzel, aligha tudsz fürdeni. – mondta, és a kezem felé biccentett.
- Majd, meglátom. – mondtam, és együtt bementünk az élményfürdőbe. Levettem a ruháimat és bedobtam abba a kupacba, ahova mindenki dobta. Odamentem, ahol épp Roksy beszélt, vagyis inkább ordított.
- Szóval a lányok beugranak a fiúk, pontoznak. – mondta és kényelmesen leült egy nyugágyra. Az összes lány röhögcsélve ugrált be, seggessel, már mindenki volt mikor Roksy rám kiáltott.
- Viki te jössz. – mondta, én meg felálltam egy dobogóra, és mint ahogy a régebbi úszótanárom tanította, előre tettem, mint két kezem, le a fejem és elrúgtam magam. Asszem életem legszebb hasasát ugrottam, mert amikor feljöttem a víz alól Ádám szakadt a röhögéstől.
- Nyertél. – mondta, Roksy és odanyújtotta a kezét, hogy kihúzzon.
- Tudom. – mondtam, önelégülten és levágtam magam Roksy helyére. Ádám kezdte az ugrálást, és egy tökéletes szaltóval nyitott. Ezt nem lehetett felülmúlni, így ő nyert. Ezek után a mi kisebb csoportunk odaviharzott a csúszdákhoz.
- Gyere. – mondta, Ádám és megragadta a kezem.
- Nem, én nem. – próbálkoztam, de már mindegy volt, mert lenyomott a csúszdára.
- 3,2,1. – mondta, és tiszta erejéből meglökött. – Dőlj hátra. – mondta, én meg hátra néztem aztán vissza és a képembe vagy 20 liter víz csapódott. Hát ez a nap is gyönyörű lesz. Mikor végeztünk az élményfürdőbe, egyenesen visszamentünk a nyaralóba. Megérkeztünk és annyira sötét, volt, hogy az orromig se láttam. Nagy nehezen kinyitottam a kaput meg a bejárati ajtót és néztem, ahogy beözönlik a mi kis csoportunk, mikor mindenki beért bezártam a kaput bementem a házba – azon belül a fürdőbe, ahol gyorsan levettem a ruháim és felkaptam egy pólót. Félálomban bevánszorogtam a szobánkba és ledőltem Máté mellé.
- Aludj, csak Csipkerózsika. – mondta, Máté mire elnyomott az álom.
Másnap egy ismerős hangra ébredtem.
- Jó reggelt, kicsim. – mondta, anyu és megsimogatta az arcom. Ó, basszus.
