2012. október 30., kedd

Part 36



Köszönöm nektek, akik olvasták a blogomat...
Köszönöm nektek, akik hajlandók voltak kivárni az utolsó részt...
Köszönöm nektek, akik miatt érdemes volt befejezni ezt a sztorit...
És köszönöm nektek, hogy folyamatosan kommenteltetek...
Itt az utolsó rész remélem tetszeni fog :)) Ez utoljára írom ki...:))



-Itt hideg van- dörzsöltem össze a két kezemet.
- Ez van, kellett neked fogadni velem – mondta Erik.
- Nem vagyok hajlandó levetkőzni! – feleltem és összehúztam magamon a kardigánomat.
- Jó akkor nem kell levetkőzni csak üljünk és beszélgessünk valamiről – húzott le a földre Erik.
- És miről?
- Nem tudom, bármiről. Nagyon régen nem beszélgettünk…
- Jah… - mondtam és közben a cipőfűzőmet birizgáltam. – De csak pár hete ismerjük egymást így nem is volt, olyan sok időnk egymással beszélgetni.
- Hála Rockynak, hogy megismerhettelek… - mosolygott Erik.
- Isten áldja Rockyt ezért – nevettem.
- Rockyt te honnan ismered? – kérdezte.
- Igazából Tomin keresztül – feleltem, - Első nap, mikor ide értünk a nyaralóba 2 vadidegent hívott ide. Az egyik Ádám volt a másik Rocky.
- Akkor Ádámot is ezen a nyáron ismereted meg? – kérdezte és közben átkarolt a fél kezével.
- Igen – feleltem, majd másra tereltem a témát.

-Viki, Viki kelj fel – bökött meg Erik.
- Mi van? – kérdeztem, és közben feleltem – a valószínűleg irtó kócos –fejemet.
- Elaludtunk – mondta, mire körbe néztem és láttam, hogy még mindig a strandon vagyunk.
- A francba – motyogtam és hagytam, hogy Erik felhúzzon.
- Gyere menjünk vissza a nyaralóba – nevetett és elindultunk. – Holnap mind haza megyünk?
- Igen, de még nincs vége a nyárnak… Te hova mész még nyaralni?
- Törökországba, rokonokhoz. Te merre?
- Úgy volt, hogy mind elmegyünk Görögországba, de asszem ez nem fog összejönni – feleltem.
- Mért nem? – kérdezte Erik.
- Szerintem ez a csapat csak 4 hetet bírt ki együtt és ez pont elég is volt.
- De biztos fogtok még találkozni – mondta Erik.
- Mátéval és Boldival biztos, mert őket már nagyon régóta ismerem. A többiekkel is biztos fogok még az életben találkozni- talán még Tomival és Lizzel.
- Én Rokyt meg Jess-t még biztos fogom látni, meg talán téged, ha nem utáltál meg nagyon, de a többiekkel nincs olyan jó viszonyom – mosolyodott el Erik.
- Nicsak, kik tértek vissza köreinkbe – ölelt át Boldi mikor beléptünk a kapun.
- Mit ünneplünk? – kérdeztem és a pezsgőre böktem az ujjammal.
- Ezt a 4 hetet – felelte Ádám és adott nekem is egy poharat.
- Oké – mondtam, majd koccintottam mindenkivel. – Éljen ez a 4 hét – nevettem.
- Csak 4 hét lett volna? – kérdezte Boldi, mikor leültem mellé.
- Gyorsan eltelt, mi? – mosolyogtam.
- Minden nyarunk ilyen gyorsan telt el…
- Igaz, de ez csak 1 hónap volt kb.
- Ahhoz képest, hogy vagy már 16 éve együtt nyaralunk, ez más volt – vigyorgott rám Boldi. – Felnőttél Viki.
- Kénytelen voltam….
- Amikor pár éve nyaraltunk, olyanok voltunk, mint egy nagy csapat. Együtt mi voltunk a CSAPAT, csupa nagy betűvel…
- Annak már rég vége… Mind felnőttünk…
- Jah…Semelyikünknek nem volt más választása.
- Ez van – vontam meg a vállamat.
- Jaj, Vikikém, olyan hülye vagy – ölelt át fél kézzel Boldi.
- Bagoly mondja verébnek…
- Újra be  merlek dobni a Balatonba.
- Efelől nincs kétségem – mondtam, majd levettem a pulcsimat.
- Amúgy merre voltál?
- A parton aludtam – feleltem. – Hisz ez mégis az utolsó előtti éjszakánk…
- Igaz- nevetett Boldi. – Holnap úgy leisszuk magunkat, hogy a nevünkre se fogunk emlékezni.
- Én nem iszom – mondtam és közelebb húzódtam Boldihoz.
- Gyere velem  -húzott fel Ádám Boldi mellől, majd együtt bementünk a fürdőbe.
- Te komolyan Erikkel aludtál? – kérdezte.
- Mért? – kérdeztem és ráültem a kád szélére. – Úgy értem te mért nem Erikkel aludtál?
- Mert én veled járok, és úgy érzem ez kötelez arra, hogy ne aludjak pasival – mosolygott és mellém ült.
- Ezt vegyem célzásnak? – vigyorogtam vissza rá.
- Ha szeretnéd, nyugodtan…
- Szerinted, mi ketten… mi…úgy értem ketten… örökre? – dadogtam nehezen.
- Fogalmam sincs Viki. Lehet, hogy ez csak egy nyári la”mour, de nem biztos…
- Hah, oks – feleltem. – Én…
- Vikiiiiii – kiáltotta Máté, majd ránk törte az ajtót- Jössz velünk deszkázni??
- Ööö, én nem is tudom – mondtam, de már Máté ki is rángatott a házból.
- Nem kocsival megyünk? – kérdeztem és a kék fordra mutattam.
- Nem, tessék – nyomtam a kezembe a gördeszkát Dal. – Meg ez is – mondta, majd lehajolt a térdemhez és rám tett egy térdvédőt, majd egy könyökvédőt a kezemre.
- Rád nem kell védő cucc?
- Max tőled kell, hogy megvédjen valami – bökött oldalba Dal.
- Annyira nem vagyok közveszélyes – mondtam, majd felálltam a deszkára…
… és pár pillanat múlva már a földön fetrengtem.
-Nem csak közveszélyes vagy hanem ön-és közveszélyes – nevetett Dal, amikor segített felállni. – Nem akarsz inkább egy görkorit? – kérdezte Jess, akin szintén az volt.
- Oks, az csak könnyebb – mondtam és felvettem egy görkorit. – Segíts – nyújtottam felfelé a kezemet, Ádámnak.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?  - kérdezte, amikor magához ölelt.
- Hát persze, hogy. Nekem nagyon jó az egyensúly érzékem – dicsekedtem, majd ellöktem magamtól Ádámot és megitn seggre estem.
- „nagyon jó az egyensúly érzékem” – parodizált Ádám és megint felhúzott.
- Fáj a seggem – simogattam az említett testrészemet.
- Megnézzem? – kérdezte Ádám, és mögém sétált.
- Fogjál – kaptam a keze után, de ő nem volt ott ezért megint elestem, csak most Ádámot is magammal rántottam az utolsó pillanatban.
- Na, most közeli kapcsolatba kerültél a seggemmel – mosolyogtam Ádámra.
– Ugye nem fáj semmid? – kérdeztem, és megpróbáltam felállni, de megint elestem, amiatt a szar görkori miatt.
- És most nem fáj semmid, ugye? – érdeklődtem és hagytam, hogy Jess felhúzzon.
- Csak egy kicsit fáj – nyögte Ádám és közben öhm… ott fogta a gatyáját
- Egy nagyon kicsi pont – nevetett Dal.
- Annyira sajnálom – mondtam, és oda akartam gurulni Ádámhoz, de a térdemmel megint eltaláltam.  – Uramisten! Ádám, én….
- Nincs, semmi baj Viki – nyöszörögte Ádám.
- Huh, Viki tényleg közveszélyes vagy – vágott hátba Dal.
Csakhogy mi épp egy lejtőn álltunk, és ahogy hátba vágott elkezdtem gurulni lefelé.
-Áááááá- sikítottam és csak gurultam lefelé, egyre gyorsabban.
- Vigyázz – mondta valaki, majd éreztem, hogy valaki jól belebokszol az oldalamba aztán szépen eldőlök és végig horzsolom az egész jobb oldalamat.
- Kösz – nyögtem és végig húztam a kezemet a hasamon. – Legalább a térdvédőnek hasznát vettem – mosolyodtam el.
- Tisztára megérte – vigyorgott Jess. – Látod én profibb vagyok, mint te görkoriban.
- De csak abban – tettem hozzá.
- Hol fáj? – kérdezte Jess és lehúzta rólam a görkorikat, majd felhúzott.
- Sehol – mosolyogtam és elkezdtünk vissza sétálni a többiekhez.
- Viki, Viki – szaladt oda hozzám Dal. – Bocs.
- Semmi gond – csaptam hátba őt is, ugyanúgy, ahogy ő is engem az előbb.  Csak ez nem volt, olyan hatásos, mivel rajta nem volt görkori.

-Itt is? – kérdezte Ádám, amikor megvizsgálta a sebeimet, a hálószobában-én az ágyon feküdtem- és meglátta a combomat.
- Ezek szerint – mosolyogtam és lapoztam egyet a magazinban.
- Jobb lenne, ha levennéd a pólódat, és akkor fertőtlenítem a sebeket – mondta és óvatosan segített levenni a pólómat is.
- Nagyon fáj? – kérdezte Ádám.
- Ühöm, igen szerintem is – feleltem és még egyet lapoztam.
- Viki – szólt rám Ádám és kikapta a kezemből az újságot.
- Most meg mi a baj? – kérdeztem és közben felkönyököltem az ágyon.
- Ha nem figyelsz ide…
- Akkor semmi nem lesz – mondtam és visszaszereztem az újságomat.
- Akkor, nem tisztítom ki a sebeidet és akkor elfertőződnek és levágjuk a lábadat.
- Arra is van engedélyed? – kérdeztem és megkerestem azt az oldalt, ahol tartottam az újságban.
- Még arra sincs, hogy összevarrjalak – mosolyodott el miközben egy újabb adag bedatint tett a lábamra.
- Akkor, amikor Dorina felszakította az arcomat nem is volt rá engedélyed, hogy ezt – mutattam a képemen lévő varratokra – csináld.
- Lehet, de jobb, ha én varrlak össze, mint ha egy tapasztalatlan vagy esetleg amatőr varrjon össze egy…
- Kórházban? – kérdeztem felháborodva.
- Igen – állt fel ingerülten. – De ha nem bízol bennem, akkor tudod mit? Menj be egy francos kórházba…
- Hé Ádám, ne csináld már… - húztam vissza. – Én nem hiszek az orvosokban, de téged szeretlek- mondtam, de amint kiejtettem a számon ezeket a szavakat
- Hoppá, csak nem szeretsz Kepner Viktória?
- Meglehet – mosolyogtam rá.
- Én is téged – suttogta a fülembe.
- Akkor befejezed a sebeim tisztítását – nevettem, majd visszamásztam az ágyra és visszavettem az újságot, amit olvastam.
- Ha ilyen szépen kéred…
- Légyszi, Ádámka…
- Ádámka az anyád…
- Nem Anyukám Ildikó – mondtam nevetve. – Hmm, éhes vagyok!
- Ettél már mogyoró krémes és dzsemes pirítóst?
- Nem, még nem és asszem… - mondtam, de ő közbe vágott.
- Akkor csinálok neked – vágta rá és kiment a szobából.
- Mit csinálsz? Hmmm? – jött be Dal a szobába.
- Semmit – mondtam és magamra kaptam egy takarót.
- Beszállhatok?
- Pfuj, menj innen – löktem le az ágyról Dalt.
- Ha ilyen szépen kéred, szerelmem – ölelt át Dal. – Jössz GTA-zni?
- Persze – mondtam és lelöktem magamról a takarót.
- Hah, láttalak pucéran! – mutatott rám Dal.
- Van rajtam fehérnemű – mondtam, de közben megint magamra kaptam a takarót.
- Hát jó, te tudod…
- Itt van, tessék – nyomta a kezembe a tányért Ádám a pirítósokkal.
- Köszönöm – vettem el.
- Edd meg – vigyorgott rám Ádám. – Harapj bele.
- Hmm, - mondtam, majd egy mély levegőt vettem és beleharaptam. – Fhincsi.
- Nyeld le!
- Oké – nyögtem, majd lenyeltem és egész finom volt. – Nem rossz.

-Csináljak még? – kérdezte Ádám, amikor a nyolcadiknál tartottam.
- Csak hármat – mondtam és tovább zabáltam.
- Viki biztos jó ez neked? – kérdezte, de valószínűleg, olyan csúnyán nézhettem rá, hogy inkább szó nélkül kiment és csinált még.
- Most már igazán felvehetnél valamit!
- Mért? – kérdeztem Jesstől. – Zavar?
- Nem, sőőőt…
- Kapd be – mondtam és bementem a szobába a ruhámért.
- Itt van Viki – nyújtotta felém a tányért Ádám, amin az uzsonnám volt.
- Szerintem elég volt neked ennyi!
- Nem, add ide – kaptam ki a kezéből az egyik pirítóst. – Köszönöm.
- Nem ehetsz többet – húzta el a tányért előlem.
- De, és add vissza nekem a kajámat – mondtam és felálltam az ágyra.
- Viki elég volt.
- NEM – kiáltottam és ráugrottam Ádám hátára.

Este a tábortűznél pedig, olyan jó volt. És tudtam, hogy ennek vége. Soha nem lesz ilyen jó nyaram, mint ez volt.
-Hé, játszunk, olyat, hogy felelsz vagy felelsz! – kiáltott fel Rocky.
- Oké, én kérdezek először – kaptam észbe. – Rocky neked mi tetszett a legjobban ebben a nyaralásban?
- A verseny – vágta rá Rocky. – Imádok, úgy versenyezni, úgy hogy tudom, hogy nyerek.
- A túrára gondolsz vagy az utazásosora?
- Mindkettőre! Mindkettőt imádtam!
- Oké, neked Máté? – kérdezte Boldi?
- Nekem a mai nap! – felelte a kis hülye.
- És mért?
- Mert ma végre újra összejöttem életem szerelmével: Dorinával! – vigyorgott én meg kiköptem az Ádámtól kapott sörömet.
- Gratulálunk – mondta nyersen Ádám.
- Neked Ádám?
- Nekem az, hogy összejöttem életem szerelmével – ölelt át kedvesen. – Neked Barbi?
- Nekem az. hogy megismerhettem ezt a sok-sok embert.
- Ezt neked öröm volt?- kérdezte Tomi és ő is átkarolta élete szerelmét: Lizt.
- Egy maradandó élmény – nevetett Barbi. – Neked Hajni?
- Nekem az, hogy 1 napig járhattam Ádámmal – mosolygott gúnyosan felém a boszi. – Neked Boldi?
- Nekem az, mikor bedobtam Vikit a Balatonba – röhögött fel Boldi. – Neked Liz?
- Azt hiszem ez volt életem legszebb és legmaradandóbb nyara. Imádlak titeket azért, hogy segítettek nekem ebben az egész esküvő mizériában. Köszönöm nektek, hogy ott voltatok mellettem mindig- mosolygott Liz és könnyek gyűltek a szemében. És nagyon örülök, hogy nektek mondhatom el legelőször a nagy hírt:…
- Csak nem terhes vagy? – vágott közbe Rocky.
- Rocky, de izé vagy!- szólt rá Liz.
- Köszönjük Rocky,hogy életünk legszebb hírét te mondtad el nekik – röhögött fel Tomi..
- Neked mi tetszett a legjobban Tomi? – kérdezte Jess.
- Nekem az, ahogy az utolsó pillanatban estetek be az esküvőmre- mondta fenyegetően Tomi.
- Erről nem kellett volna tudnod! – nevetett fel Ádám. – Neked Jess mi vagy esetleg mi tetszett ezen a nyáron?
- Viki! – vágta rá Jess. – Neked Dal mi tetszett?
- Nem az, az arc, amit Viki vágott, mikor lelöktem a lejtőn…
- De szemét vagy Dal! – nevettem fel. Erik?
- Nekem az a túra tetszett, amikor megismertelek titeket. Egy maradandó élmény lesz ez a nyár. Örökké emlékezni fogok mindenre, ami ezen nyaralásón történt és ez az utolsó esténk, így együtt.
- Last night togethet – nevetett Ádám. – Jaj, Viki! Téged nem is kérdeztünk: neked melyik dolog fog megmaradni ebből a nyaralásból?
- Az emberek. Én rátok fogok mindig emlékezni!
- Jah, mi is mindig emlékezni fogunk a bénaságaidra! – nevettek fel mind egyszerre.
- Miről beszélsz? – kérdeztem sértettem.
- Amikor legurultál a dombról, a kiránduláson? – kezdte Máté.
- És, mikor az arcodon egy gyűrű által okozott seb volt?
- Amikor bevágtad a lábadat a stégbe?
- És amikor…?
- Jó, elég lesz – kiáltottam. – Bele fognak mindannyitoknak az emlékezetébe ezek a képek a bénaságaimról.
- Jól van Viki…
 Még pakolni kell gyerekek – kiáltott fel Tomi, majd felpattant és felsegítette Lizt, és együtt bementek a házba.

-Vikiiiiiii!! Ez az utolsó közös reggelünk Viktória és te megint elaludtál! – ugrott valaki az ágyam szélére.
- Na és akkor mi van?- kérdeztem és elvettem tőle a pirítóst – dzsemmel és mogyorókrémmel.
- 5 perc múlva indulunk. Már minden össze van pakolva- lépett be Liz a szobába. – Mind kocsival megyünk mivel pont beférünk, mert egyesek tök kevés cuccot hoztak – prédikált Liz, de én befutottam előle a fürdőszobába, hogy átöltözzek.
- Hiányozni fog ez a hely – lépett ki Ádám a zuhanyból.
- Nekem is – mosolyogtam rá.

-Viki gyere már – szólt rám Máté, amikor már mindenki bepréselődött a kocsikba.
- Egy pillanat – kiáltottam és gyorsan becsuktam magam mögött a kaput.
Egy óráig tudtam volna bámulni a házat, de tudtam, hogy várnak rám. A házra amiben életem legszebb nyaralását töltöttem.
És eszembe jutott valami, amit már annyiszor hallottam: Ne bánd, hogy elmúlt, örülj, hogy megtörtént.

13 megjegyzés:

  1. mikor lesz a kövii feji??? XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD XDXDXDXDXDXDDDDDDD nemm de tényleg elég yoo lett a vége

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett az utolsó fejezet.
    Kár hogy vége, szívesen olvastam volna még, de így is jó lett.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon aranyos vagy és köszönöm, hogy mindig kommenteltél és, hogy olvastad a blogot :))

      Törlés
  3. Szia !
    Én egyszer már kommentáltam ehhez a fejezethez de most nincs itt szóval valszeg nem küldtem el , már nem emlékszem mit írtam de a lényege az volt, hogy jó történetet írtál nekünk , és köszönöm , hogy ,megírtad , van tehetséged az íráshoz , úgyhogy folytasd , és remélem lesznek még blogjaid ! Ez az utolsó kommentem a Tökéletes Nyaraláshoz ... :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha lesznek blogjaim feltétlenül szólni fogok :))

      Törlés
  4. Imádtam és imádom a blogodat.. nagyon tehetséges vagy.. :D
    és ha lesz másik blogod én is tudni szeretnék róla..;) ^^

    VálaszTörlés
  5. szia.:)
    hát... ennek a pillanatnak is el kellett érkeznie. örülök, hogy az eleje óta olvasom a történetedet, hogy együtt izgulhattam a többiekkel, hogy annyit nevethettem a poénokon, hogy annyira meghatott néhány rész, hogy minden fejezet végén felkiálthattam magamban, hogy: te jó ég.! folytatást!!:) tényleg öröm volt olvasni, mert nem csak összedobtál valamit, hanem egy igazi, maradandó történetet alkottál. nagyon tetszett az egész és remélem lesz tökéletes nyaralás 2, vagy esetleg valami novella szerű a folytatásról... mert még nincs teljesen lezárva.:D bánom, hogy vége, de örülök, hogy megírtad.:)
    xoxo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, h olvastad elejétől a végéig, és nagyon köszönöm, h mindig kommenteltél, és örülök,h tetszett^^

      Törlés
  6. szia.:)) hihetetlenül ügyes vagy.. nagyon jó amit írtál.:D de tényleg.:D valamikor december elején kezdtem el olvasni és annyira tetszett hogy tegnap megint elkezdtem és megint elolvastam az egészet...*-* a legvégén mindig sírok.. lehet hogy hülyének néztek de tényleg... annyira ááááááhhh*-* mégegyszer gratulálok és nagyon nagyon köszönöm hogy megírtad a blogot..<3 és ha lesz blogod légyyszi nekem is szlj már.;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, h tetszett és majd kiírom ide, ha lesz új blogom :))

      Törlés
  7. hu en csak most olvastam vegig. :) nagyon nagyon jo:D van tehetseged az irashoz, abba ne hagyd!!

    VálaszTörlés