Part 1

2010. 06. 17

Tudom, örülnöm kéne annak, hogy végre eljött a nyaralásunk első napja, de én mégis a családi kocsiban ülök, amit csak nagyobb utazásokkor szoktunk használni és – titokban – elátkozom a barátaimat, akik idén úgy döntöttek ők Horvátországba utaznak 6-an. Én meg mehetek a szüleimmel és azokkal a fiú barátaimmal nyaralni, akik 1) idősebbek nálam 2) kiskoromban pedig egyfolytában piszkáltak (és félek megmaradt ez a „jó” szokásuk). Ja, és harmadszor: Bunkók ezért is utálom Őket. Például tavaly ott volt az egyik (név szerint Máté) barátnője is és úgy játszották az eszüket Dórina előtt, hogy olyat még nem láttam. Szinte csak vele voltak nem is törődtek semmi (senki) mással csak vele és mindig, amikor lementem a partra ők tuti, ott hogy voltak. Nem viccelek, komolyan az egész napjukat azzal foglalták el, hogy (D.K szavaival éljek) stírölték a csajt. D.K a legjobb fej közölök, bár a beszédében van egy két hiba, de én mindezektől függetlenül nagyon bírom őt. Neki ugyanis nem tetszett Dorina és elmondása szerint inkább nyúzzák meg, mint, hogy egész nap azt a csajt kövesse. D. K-nak az igazi neve Kovács Dániel, és onnan tudtam, hogy Ő jó fej lesz, mivel amikor bemutatkozott azt mondta: „Kovács Dani, de ipszilon nélkül.” Én meg ismertem ezt a viccet, de mindig is bírtam azokat, akik viccel mutatkoznak be (bár eddig csak Tőle meg egy vicc mesélőtől hallottam még ilyen fajta bemutatkozást). Na, mindegy is. Most itt gubbasztok a kocsiban és Anya próbál barátságosan rávenni arra, hogy én menjek be és hívjam ki a fiúkat.

- Kicsikém, nem nagy ügy: bemész, kihívod Őket, aztán beülsz a kocsiba. Hol itt a probléma? –kérdezte, de nekem úgy tűnt nem vár választ a kérdésére.

- Persze, Anya rohanok. – mondtam, és kiszálltam a kocsi hátsó üléséről. Becsöngettem és Máté nyitott ajtót egy szál alsógatyában.

 - Szia – mondtam és úgy tettem, mint akit nem hoztak zavarba – 8 óra indulunk. Rángasd ki az öcséd az ágyból. Hajrá 5 percetek van!

 - Viki, ne légy már ilyen bunkó! – szólt rám Anya a kocsiból. – Inkább kérdezd, meg miben segíthetsz.

 - Oké, Anya. Miben segíthetek?- fordultam Mátéhoz.

 - Felébresztheted Boldit, én meg kiviszem a csomagjainkat, és nem cserélünk. – tette hozzá, mert látta az arcomon, hogy épp le akarom beszélni arról, hogy én menjek be Boldi szobájába. Mivel Boldi eléggé rumlis fajta.

 Én Máté családjának én már családtag vagyok (ezt akkor döntötték el, amikor megpróbáltam fejest ugrani a 60 centis vízbe.)

 Elindultam Boldi szobája felé, és amikor benyitottam, pont az a látvány tárult elém, mint amire számítottam: Boldi a földön feküdt félig betakarózva, a füléből kilógott az MP4-e fül hallgatója. Halkan elkezdtem köhögni hátha arra felébred, de nem. Így hát nem volt más választásom be kellett mennem a szobájába. A szagtól majdnem elájultam, így hát a pólómat a szám elé tettem, és nem figyeltem hova lépek, és elestem egy focilabdába. Az nem lett volna baj, hogy elestem volna, de most úgy elestem, hogy egyenesen Boldira.

- Mi a…?– ébredt fel Boldi.

 - Bocs – próbáltam mentegetőzni és megpróbáltam felállni, de beakadt a cipő fűzöm a szekrény sarkába, így a felállás helyett, megint ráestem Boldira. – Bocsi, annyira sajnálom, de megyünk Balatonra (mint ezt tudnod kéne), és Máté megkért, hogy ébresszelek föl…

 - És úgy akartál felébreszteni, hogy rám fekszel? – kérdezte mosollyal az arcán, azzal a mosollyal amiért, a lányok megörülnek, mint általában Boldiért, szőkés barna haj, zöld szemek, Máté dettó. - Nem is, rossz ötlet majd én is alkalmazni fogom nálad, hogyha nekem kell felkelteni Téged.

 - Oké. Remek ötlet. – mondtam és próbáltam kiszabadítani a cipőfűzőmet a szekrény alól.

 - Kérhetek egy apró szívességet? – kérdezte. Én meg nem értettem mire céloz. - Leszállnál Rólam? – kérdezte óvatosan. Én meg teljesen elvörösödtem.

 - Persze csak beakadt a cipőfűzőm a szekrénybe…

 - Ja, akkor segítek, csak ne… - nem tudta befejezni a mondatot, mert Máté nyitott ajtót.

 - Te mondtad, hogy csak 5 percünk van…- de itt elakadt a szava, mert látta, hogy Én meg  Boldi a földön fekszünk, méghozzá egymáson– Ti meg mit csináltok? Anyukád elment D. K-ék ért. Apukád meg Norbiék ért. Szóval ti mit is csináltatok?

 - Semmit – mondtuk egyszerre Boldival.

 - Aha, persze. Nyilvánvalóan…

 - Ha, abba hagytad a gúnyolódást akkor megtehetnéd, hogy segítesz felállni. – mondta Máténak, mert úgy tűnt, hogy esze ágába sincs segíteni.

  - Persze – feleli és felhúz, de mivel a cipőfűzőm beakadta a szekrény sarkába az visszaránt így most elszakadt a cipőfűzőm és le is esett. Boldi meg ott röhögött, hogy Hamupipőke.

 - Ez a nyaralás is jól kezdődik – jegyzi meg kurtán Máté.  – Na, gyertek, indulnunk kell. Vagy még van kedvetek itt…

- Hagyd abba!- rivalltam rá. - Most nem is hozod a barátnődet? – kérdeztem meg Mátétól, amikor kifelé igyekeztünk a kocsihoz és ott hagytuk a szobájába Boldit átöltözni.

- Szeretnéd mi? – kérdezett vissza, én meg kinyújtottam rá a nyelvemet. – Nem, nem hozom – felelt a kérdésemre – szakítottam vele mivel azt mondta, hogy már mást szeret. – Itt megcsóválta a fejét – nem értelek én titeket, lányokat. Egyik pillanatban arról áradoztok, hogy szerettek, meg hogy velünk akarjátok leélni az életeteket, aztán egy másik pillanatban kirúgtok minket.

- Már bocsánat, de nem én jártam ebben az évben úgy, hogy minden lány, akivel jártam kirúgott…

- Jogos, téged hány fiú rúgott ki? 2000 meg 1000… akkor összesen 3000 pasival jártál ebben az évben?

 - Nem, annyi pasival, voltam együtt ahány lánnyal te voltál, ebben az évben .- Megvan – kiáltottam fel olyan hangosan, hogy Máté ijedtében összerezzent. – Biztos rosszul csókolsz – tudtam, hogy ettől mindig kiborul, és én a magam részéről imádom, ha azt csinálja.

.- Lehet, hogy ezért rúgtak ki engem, a csajok, és nem is én hánytam le valakit akkor mikor megcsókolt.

 - Hé – rivalltam rá – az csak egyszer fordult elő! – erre meg kiröhögött.

- Kicsikém, gyertek. Á, szervusz, Máté hogy vagy?- kérdezte anya mikor kiértünk a kocsihoz.

 - Köszönöm remekül.  – mondta Máté.  – Boldi és mindjárt jön.

 - Remek, és van egy meglepetésem számotokra.

 - Hú,de izgulok – jegyeztem meg erre Anya rosszalló pillantást vetett felém.

 - Majd a kocsiba elmondom, de azt hiszem egy kicsit beszélnem róla apáddal.  – mondta Anya – Viki te hátul ülsz Mátéval, Norbival és D. K Boldi meg Andris középen, Balázs Tomi meg Viktor meg választhatnak, hogy csomagtartó vagy összehúzzák magukat.

- Remek, és mi a meglepetés?- érdeklődtem.

 - Kettő is van. Az egyik mivel holnap van a szülinapod elmegyünk a kalandparkba. - mondta Anya és láttam az arcából, hogy arra vár, hogy csináljak valami lelkeset. Ezért,úgy tettem, mint aki nagyon örül, és felsikítottam elkezdtem fel s, alá ugrálni, de közben megérkeztek D.K-ék apával, és totál hülyének néztek.

 - Mi van Viki rád jött az 5 perc?- érdeklődött Viktor.

 - Hahahahah… Itt már síkitani se lehet nyugodtan az utcán, mert tudod, hogy leszólnak érte. – mondtam tetettet sértettséggel.

- Gyerekek gyertek. – üljetek be szólt anya, mi meg bekászálódtunk a kocsiba.

 - Szevasz, Vik.- köszönt D.K.

 - Hello. - köszöntem vissza- Máté meg tennéd, hogy összébb húzod magad?

 - Nem lehet, még Tomi is ide akar ülni és te kicsi, vagy vagyis neked összébb húzni magad.

 - Ebbe semmi logika nem volt. – közöltem vele.

 - Tök mindegy. Akkor menj arrébb.

- Nem, én nem ez a mi kocsink és. Odaülök, ahova akarok!- jelentettem ki de rosszul tettem, mert Anya rögtön rám szólt, hogy ha nem hagyom abba Boldi, Norbi és Máté közé kell ülnöm.- Oké még az is jobb, mintha Máté mellett kell ülnöm. – mondtam, és hátra másztam és leültem Norbi mellé.

- Jaj, de rég láttalak – mondta és megölelt.

- Én is téged – mondtam és zavartan visszaöleltem.

- Ez az – kiáltott fel Máté és lefotózott minket Norbival – Meg van az első ”szerelmesek vagyunk” képetek –monda és összepacsizott Balázzsal.

- Hülye- mondtam, de kár volt, mert Anya rám szólt. – Bocs, szóval mi a másik meglepi?

- Ennek szerintem nagyon fogok örülni…

- Akkor ki vele- mondta Norbi én meg oldalba, vágtam.

- Mi idén – kezdet bele Anya, amíg én beleittam a 7 up-omba.- nem leszünk veletek a nyaralóba, mert haza kell mennünk, dolgozni, de reméljük így is jól fogtok szórakozni.-mondta anya, én meg erre ráköptem a 7-upomat Norbira.

-Miiiii?- fakadtam ki. - ott hagytok ezekkel?

- Nem ezekkel, hanem velük- mondta anya miközben egy adag zsepit nyomott Norbi kezébe. .- És igen, mert apádnak határidőre kell, leadni a könyvét nekem meg találkozom, van Elizával.

- Egy nyomvadt könyv miatt ott hagytok egy olyan helyen ahova nem is akartam menni?-kérdeztem.

- Ne aggódj Vik majd mi, vigyázunk Rád-, mondta Boldi gyanús vigyorral az arcán.

- És mikor mentek?- kérdeztem aggódva, már a gondolattól is rettegtem, hogy 8 fiúval legek összezárva hónapig aztán mehetek velük- egy hét kihagyás után- Olaszországba hétig. Így a nyaram eldőlni látszott. Össze leszek zárva 8 fiúval. Azt viszont nem értem miért mindig a családi nyaralást választják a Horvát út helyett a haverjaikkal. Pasik…

- Holnap még elmegyünk veletek a vidámparkba, de aztán magatokra hagyunk titeket, és ne aggódjatok a szüleitekkel már mindent megbeszéltünk. Így tietek az egész nyaraló. Jó kis csapatépítő program lesz-, mondta anya miközben a napellenzője tükrében, szájfényezte a száját.– Persze, valamelyikünk kéthetente lemegy megnézni, hogy minden rendbe van-e veletek- vagy, hogy éltek-e még.

- Szóval, összegezve.- mondtam miközben mellettem Norbi duzzogót, hogy még nem kértem bocsánatot, azért amiért leköptem.- Együtt leszek 8 fiúval meg Norbival…-, kezdtem bele, de erre Norbi kinyújtotta Rám a nyelvét. Gyerekes...- szóval nekem kell majd mosogatnom,

takarítanom és teregetnem. És nem utolsó sorban én leszek az egyetlen lány.

- Drága, édes egyetlen Vikim.- mondta Máté és átkarolta a vállamat.- Majd D:K besegít a mosogatásban, Norbi a takarításban Boldi meg segít teregetni.

- És te?

- Én mi?- kérdezett vissza Máté miközben azt játszotta, hogy az előtte ülő Andris haját húzogatta, és mikor Andris hátra nézett olyan képet vágott, mint aki mit sem sejt.

- Te mit fogsz csinálni?

- Én röhögök azon, hogy, hogy fog főzni Viktor.

- Mi?- nézett hátra Viktor.

- Elég lesz gyerekek. Majd Viki meg fogja mondani, ki mikor miben segít. - zárta le a vitát anya Mentünk még vagy 2 órát, ami mind végig hasonló témák voltak, mint, ki hol fog aludni, vagy ki fog először bemenni a Balatonba… Szóval két óra után, ott álltunk a Füredi nyaralónk előtt. A fiúk természetesen tökre bezsongtak, és mint valami elefánt csorda, úgy szálltak ki a kocsiból. És berontottak-, vagyis csak majdnem berontottak a házba, mivel nálam volt a kulcs. Így meg kellet várniuk, hogy kiszálljak én is, és odaballagjak.

- Hova ilyen sietősen?- kérdeztem miközben, lassan odamentem. Tudtam, hogy benyomtak a kocsiban vagy 3 kólát fejenként, így biztos nagyon sietős a dolguk.

- Viki, ha nem nyitod ki, akkor esküszöm, bedoblak ruhástól a Balatonba-, mondta Boldi.

- Persze- mondtam, mire Boldi felkapott és elkezdett a strand felé vonszolni.

- Na, jó gyerekek. Elég lesz, Viki nyisd ki az ajtót, de előtte Boldi Te tedd le.- szólt közbe Anya.

- Oké- mondtam miután Boldi letett.- Látod Anya ilyenekkel, akarsz itt hagyni.- Miután kinyitottam a kaput a fiúk csak, úgy beözönlöttek a kertbe, de mivel a ház kulcsa is nálam volt így megint meg kellett várniuk, hogy bevánszorogjak, a házhoz is. És mikor kinyitottam mindent, odafordultam Anyáékhoz.

- Én nem vagyok hajlandó itt maradni ezekkel. – mondtam neki miközben leültünk az erkélyre- a kocsiban jól kigondolt begyakorolt szövegem elejét. – Lehet, hogy kamasz vagyok, de az nem azt jelenti, hogy együtt akarok lenni 8 fi8úval, akiket még hozzá utálok, és 16 éve megkeserítik az életemet.

- Kislányom, - kezdett bele anya a szokásos szövegébe – tudom, hogy azt hiszed, most mindenki ellened, van, és egyedül kell küzdened ellenük. De kis szívem ez meg fog változni. - - Jesszus, anya te vettél egy kamaszkezelő kézikönyvet?

- Nem, kicsim, de hogy most mondod itt az ideje-, mondta és felállt, de azért közbe megjegyezte: És nehogy azt hidd, hogy a fiúk önszántukból jönnek, ide ilyen lelkesen. Az édes szüleik veszik rá őket. Tavaly már nagyon rezgett a léc, de idén még jobban. Vajon miért jöttek el velünk még huszonévesen is? Azért, mert idén már tudták, hogy mi biztos elmegyünk innen, és csak a tiétek lesz az egész.

Mikor a fiúk kijöttek a házból, Boldi rögtön odarohant hozzám és a hátára dobott.

- Na most visszakapod az ajtósat.-, mondta és elkezdett a strand felé vinni.

   - Boldi, ha ezt meg mered csinálni ez lesz életed utolsó napja-, mondta miközben a hátát vertem két ököllel.

-         Hajrá Boldi –mondta Máté és utánunk futott, aztán természetesen már mindenki azt nézte, ahogy én szenvedek, de nem, dehogy segítettek. Így élveznem kellett azt a megaláztatást, hogy egy 19 éves fiú hátán mentem a strandra.

- Na, Viki – mondta miután odaértünk a Balaton partjához – választhatsz.

- Ó, ez igazán kedves tőled. – mondtam gúnyosan.

- Innen dobjunk be vagy a kifutóról?

- Melyik lenne az a kifutó? – kérdeztem érdeklődve.

- Az- mutatott a lépcsőre amin belehet menni a vízbe.

-         Na, nem- mondtam és elkezdtem rúgkapálni, de Máté és Norbi lefogták a lábamat-, tegyetek le, barmok.

- Viki, Viki…- mondta Máté-, na akkor hol?

- Sehol. – mondtam dühösen.

- Ez van Vik, mi megadtuk a lehetőséget-, mondta Norbi, és erre elkezdetek hintáztatni a „kifutón”.

- 1…- kezdtek bele.

- Ne, ne, ne meggondoltam magam…- vágtam közbe, vagy legalábbis akartam

-   2…- folytatták mintha, nem is hallanának. – éééééés 3! – mondták és éreztem, hogy mindenem vizes lesz. Ezek meg ott kint röhögtek a parton.

- Mi van Vik? Máskor szólj, ha fürdeni akarsz, mert megcsináltuk a bojlert. – jött oda hozzám D:K, aki később ért oda a strandra.

- Hahaha… Inkább segíts - szóltam mire ő csak röhögött.

- Ez van Vik- mondta és elment.

- Na, gyere-, nyújtotta oda a kezét Andris.

- Köszi – mondtam, mire hátulról a fiúk egy hosszú Oooooo… mondtak.

- Mosolyt – mondta Máté és lefotózott minket. - Viki, Viki egyszerre két fiúval is kavarni.

- Ez van, de én legalább nem csókolók rosszul- vágtam vissza neki.

- De én legalább nem hányom le őket-, mondta és elégedett képpel ment arrébb a lépcsőről, hogy ki tudjak menni. De mikor már a kifutón voltam megragadta a karomat.

- Mi van bosszút, állsz, mert sérült az egod?- mondtam, de rosszul tettem, mert hirtelen elengedte a karomat és megfogott mindkét kezével a hónom alatt és a víz fölé lógatott, mint valami óvodást, aki nem fogadott szót és ez a büntetése.

- Vond vissza – mondta, miközben ott lógtam a 60 centis koszos siklós, békás víz felett.

- Tegyél le-, mondtam, és közbe hadonásztam a lábammal.

- Csak akkor, ha azt mondod, hogy nem vagyok egoista. –mondta és tovább tartott, de láttam, hogy fárad a karja.

- Jó, nem vagy- mondtam és már húzott is vissza, de akkor észre vettem a kezén egy Dórina nevű igazi (!!!) tetoválást. - Ni, csak még mindig Dórina?- kérdeztem, de ekkor elkapta előlem a kezét (azt, amivel fogott) és elengedett. De én még nem álltam teljesen a „kifutón” így visszaestem a koszos, siklós és békás vízbe, de még közbe jól bevertem a lábam.

- Viki- kapott utánam Boldi, de későn. Amikor felbukkantam a vízből rögtön két kar nyúlt felém és megragadott.

- Jól vagy?- kérdezte Balázs, mert addigra a többi fiú elhúzott.

-. Igen, kösz- mondtam, de amikor ráálltam a fájós bokámra szinte szó szerint összeestem.

 – Biztos? – kérdezte Balázs miután elkapott.

- Igen- mondtam, határozottan, de sajnos megint ráálltam a bokámra és megint Balázs karjaiban kötöttem ki. - Na, jó lehet, hogy mégse biztos. – Így Balázs felkapott, de nem úgy, mint Boldi, hanem sokkal finomabban. – Ó, kösz. – mondtam, mire csak Rám mosolygott.

- Hogy van Vivien? – kérdezte mikor elindultunk vissza a nyaralóhoz. Vivien (Vivi) a nővérem, aki 6 évvel idősebb nálam. Régebben jártak Balázzsal, de Vivi szakított, szerintem Balázs nem tudta magát túl tenni rajta.

- Jól, úgy döntött bébiszitter lesz, Angliában. – mondtam, de közben figyeltem a reakcióját.

- Az, jó. És te?

- Én mi?- kérdeztem vissza.

- Te hogy vagy?- kérdezte mosolyogva.

- Hát egyelőre fáj a lábam. - mondtam mire felnevetett.

- Nem úgy értem. Mi van veled? Mit csinálsz? Lovagolsz még? Úszol?

- Lovagolni, még néha lejárok, de nem igazán köt le. Úszni, még mindig szoktam, de igazából már azt is nagyon unom, mivel a klórtól szörnyen kiporosodik a szemem, így azt is abba fogom hagyni, de Anyáék nagyon szeretnék, ha folytatnám. – mondtam. Balázs kitartóan vitt végig a 40 fokban, de aztán rájöttem, hogy Anyáék kiakadnának, ha a bokámmal valami komolyabb is történt volna. – Balázs. - szólítottam meg.

- Igen?- kérdezte és lenézett Rám.

- Itt már letehetsz, tudok járni. - mondtam erre letett, de a kezemet a nyaka köré fonta.

- Nem, nem kell segítened-, mondtam és visszahúztam a karomat, de akkor meg ráálltam a bokámra, és úgy előre estem volna, ha nem kapja el a derekamat, hogy annak kórház a vége.

- Nem, segítek, hanem szeretem fogni a derekadat-, mondta mosolyogva. Így mentünk egy darabig, míg végül megkérdeztem.

- És te hogy vagy?

- Attól eltekintve, hogy minden második lépesedkor a lábamra lépsz, megvagyok.

- Bocsi. Kérdezhetek még valamit? – kérdeztem mire fura képpel, igaz de azt mondta igen.

- Te már 20 éves vagy, felnőtt- kezdtem, bele- akkor mért jössz még mindig a családi kirándulásokra nyáron? Mért nem a barátaiddal bulizol, vagy nyaralsz?

- Majd 2 év múlva te is megérted milyen felelősség teljesnek lenni, addig ne ítélkezz.

- De…- kezdtem bele. De félbe szakított:

- Semmi, de- mondta, és levette a kezét a derekamról, utána meg fogta és megszorította. Így hát úgy mentünk 10 lépést, hogy én, amikor a bal lábamra léptem a karomat megfeszítettem és úgy megtartottam magam. Amikor visszaértünk a teraszon 6 fiú pókerezett egy meg félmeztelenül napozott a terasz előtt, Anyuék sehol.

- Anyuék? –kérdeztem.

- Elmentek a boltba meg postára meg valami hasonló helyekre. –mondta Boldi. – És ezért előre is bocs- mondta Boldi és elő kapta Máté nyomvadt fényképezőjét és lefotózta azt, ahogy kézen fogva állunk Balázzsal.

- Hülye- mondtam és oda akartam futni hozzá, hogy elvegyem, de hirtelen a lábamba belenyílalt a fájdalom és ráesetem az alvó Mátéra, aki erre persze rögtön felébredt, és én meg ott feküdtem rajta. Boldi meg gyorsan előkapta megint a fényképezőgépet és lefotózott minket.

- Mi baja a lábadnak?- kérdezte Boldi miután segített felállni és egy székre rakott.

- Valami, hülye – mondtam és itt direkt Mátéra, néztem, de ő is rám figyelt, és nem hogy lehajtotta volna a fejét, hogy szégyenkezzen, hanem jó hangosan felröhögött- bedobott a vízbe és jól oda ütöttem s „kifutóhoz” a lábam.

- És most jól vagy? Tudsz járni? Hozzak jeget?- kérdezte Máté gúnyosan.

- Te csak ne beszélj-, mondtam, miközben azt néztem, ahogy Balázs beszáll a pókerbe, mire D:K rögtön ki száll. – te rosszul csókolsz.

- Persze, bizonyisd be – vágta rá.

- Hogy? –kérdeztem.

- Azt nem tom’. 

- Meg van- kiáltottam. – Csókold meg az első lányt, aki az utcán jön velünk szembe. És utána kérdezd meg tőle.

- Jó,de akkor, ha nekem van igazam, és jól csókolok, akkor kívánhatok Tőled bármit,de ha neked van igazad, akkor te kívánhatsz Tőlem bármit.

- Jó- mondta-, akkor csináljuk most.

- Oké. - mondtam és néztem, ahogy fel áll.

- Te nem jössz?- kérdezte, én meg erre nagyot sóhajtottam és lenéztem a lábamra, amire Balázs tényleg tett jeget. – Jajj, ne csináld, már.- mondta szánakozóan-, Na, jó gyere-, mondta és a hátára kapott cseppet se finoman. Aztán kiültetett a kerítésnek a tövébe és odaült mellém. – Tényleg, bocs én nem akartam benned kárt okozni, csak kicsúsztál a kezemből. – mondta,de én direkt nem az arcába, hanem a másik irányba néztem. De erre direkt megragadta a fejem és maga felé fordította. – Viki én tényleg sajnálom -, mondta mire én, lenéztem a csupasz felső testére.

- Igazán felvehettél volna egy pólót. – mondtam, mire ő már nyitotta volna ki a száját, hogy folytassa a bocsánatkérést mikor hirtelen felkiáltottam. – Ott jön egy-, mondtam és abba az irányba, mutattam ahonnan látni véltem, úgy 4 lányt.- Na, látod nem is egy, hanem rögtön négy. Válogathatsz. – mondtam mire felállt leporolta a nadrágját és odament a négy lányhoz. Beszélgetett velük pár percig, már majdnem azt hittem, hogy nem fogja, megtenni, amikor hirtelen megcsókolta az egyik lányt, és a lány meg pechemre élvezte.

- Láttad?- kérdezte, amikor odajött a kerítéshez és felhúzott.

- Igen – mondtam fintorogva, és lesöpörtem magamról a kezét, ami felhúzott. - Na, mi a kívánságod?

- Azt majd meglátod.-, mondta és megint megragadta karomat.

 - Ezt miért csinálod?- kérdeztem, és megint arrébb löktem a karját. – Elő tört belőled a felelősség teljes felnőtt?

- Csak két nap múlva leszek felnőtt, addig csak segítek rajtad.

- De én nem akarom, hogy segíts rajtam.

- Oké. - mondta Máté és bement a kis kapun.

- Hé, most csak úgy itt hagysz?- kérdeztem, mikor ő már az erkélyen figyelte azt, hogy, hogy pakolják össze a pókert.

- Légyszi, segíts. – kérleltem mikor már éreztem, hogy túl sokak álltam a rossz lábamon. És ekkor eleredt az eső, pedig csak úgy szikrázott a nap egy pillanattal ezelőtt.

- Valaki. – kiáltottam, és ki jött ki, na ki? Boldi.

- Nem, te ne. – mondtam mikor közeledett felém.

- Nem is hozzád jöttem, hanem azért, hogy becsukjam a kiskaput. – mondta és nyúlt a kiskapuhoz, de én elkaptam a karját.

- Légyszi, vigyél el csak az erkélyre. – mondtam és közbe a karja után ugráltam.

- Nem, nem foglak. – mondta és ott hagyott a kiskapu és az erkély között. Végül négykézláb mentem el az erkélyig, onnan meg az ajtóig onnantól meg már tudtam kapaszkodni. Bementem a házba ahol a fiúk a konyhába voltak és próbáltak valahogy tévét nézni, de mivel nem volt adás a tévében azért csak ültek.

- Viki, még soha nem mondták neked, hogy ne menj ki ruhástól az esőbe?- kérdezte Máté roppant szellemesen.

- Kac-kac… - mondtam, és közbe felkaptam a táskám, amiben a ruháim voltak. Bebicegtem az egyik szobába, hogy átöltözzek, és, épp amikor már elkezdetem levenni a pólóm, amikor észrevettem, hogy ott van a szobába Tomi.- Jaj, szia- mondtam, és visszahúztam a pólómat.

- Hello- mondta miközben rám vigyorgott, és kiment. Tavaly nagyon bírtam Tomit, mivel amikor a fiúk épp Dórinával voltak, ő meg D.K inkább azzal voltak elfoglalva, hogy hova mennek a Balatoni nyaralás után, mint, hogy kövessék a fiúkat, meg Dórinát. Miután átöltöztem kimentem a konyhába ahol már az összes fiú ott volt, és arról beszélgettek, hogy hova menjenek, holnapután.

- Sztem nézzük meg a közeli helyeket. - mondta Boldi, és úgy tett, mint aki még soha életében, nem volt itt.

- Boldi úgy 10-szerre vagy itt és még nem láttad, hogy milyen helyek vannak itt? – mondtam miközben a hűtőt próbáltam kinyitni, mivel még mindig rajta volt a gyerek zár, amit anya testvére szerelt rá, amikor ők nyaraltak itt a pici unokatestvéreimmel. – Mellesleg simán oda találtál a strandra, ami azt bizonyítja, hogy tudod, hogy milyen helyek vannak itt. Sőt még azt is tudod, hogy hol vannak. – mondtam, és feladtam a hűtőszekrény kinyitását.

- Nyugi, Viki. – mondta Tomi – Mindenki megérti, hogy depressziós vagy, mert meghívtuk barátnőinket, ezért Te most féltékeny vagy, de ne aggódj mi azért még fogunk Rád figyelni.

- Mi van? – kérdeztem, és közbe levágtam magam egy székre – Azt mondtad, hogy a barátnőitek ide jönnek?- kérdeztem nevetve- Nektek a barátnőitek? Persze…

- Ne hidd el, de igaz. - mondta Máté.

- Mi van, megint Dórina ide jön?- mondtam és közbe hátra dőltem a széken és feltettem a fájós lábam Máté ölébe.

 - Tudom Viki, hogy nagyon hiányzik neked Dóri, de vele már szakítottam. Csak Tomi barátnője jön ide, és jó lenne, ha nem lennének kétpercenként féltékenységi rohamaid, mert akkor talán nem szúrod el Liza élete legszebb napját. – mondta Máté és lesöpörte a lábamat az öléből. Mire én, visszaraktam-, Mi van már annyira, jól van a lábad, hogy fel tudod rakni rám?

- Először is, ki az a Liza? Másodszor kösz a kérdésed jól van a lábam. Harmadszorra többes számban beszéltetek a barátnőitekről.- mondtam.

- Oké, kezdjük sorjában. – mondta Balázs és oda ült a harmadik szabad székre és feltette a lábát az én lábamra- Liza Tomi barátnője, és itt akarja megkérni a kezét, mert itt ismerte meg. Másodszor a lábad igazából nem is fájt csak élvezted a törődésemet. Harmadszor – mondta picit hangosabban, mert látta, hogy közbe akarok vágni – nekem is lejön az egyik ismerősöm, ahogy mindenkinek, és a szüleid és tudják, hogy jönnek.- mondta és önelégülten hátra dőlt, pont akkor fejezte, amikor anyáék kinyitották a bejárati ajtót, így nem tudtam visszavágni.

- Jaj, gyerekek, látom milyen jól kijöttök egymással, ahhoz képest, hogy tavaly milyen veszekedések voltak az ágyakért- mondta anya és elkezdte kipakolni a hűtőbe azt, amit vettek. Erre mind ránéztünk aztán egymásra és elkezdtünk rohanni a szobák felé. Mivel a lábam még mindig fájt egy kicsit én, így nem aludhattam fent egyedül a padláson, mert azt már lefoglalta Viktor. Ezért benéztem még két szobába, ahol az egyikbe már a földön is hálózsák volt. Abban aludt Andris és Boldi a két ágyba D.K meg a földön és mivel elég kicsi szoba volt, nem kockáztathattam meg, hogy 3 fiúval együtt aludjuk egy nyári izzasztó meleg éjszakán. Benyitottam a másik szobába ahol Máté, Norbi, Balázs meg Tomi pakolták ki a cuccaikat. Pechemre még volt hely mellettük, de tudtam, hogy van még egy szoba. Így már mentem is ki volna az ajtón, amikor Máté utánam szólt. – A másik szobába vannak a pókok. – mondta és ezzel tudta, hogy elérte azt, hogy abba a szobába aludjak ahol ő.

- Annyira nem félek a pókoktól-, mondtam és levágtam magam egy ágyra.

 - Jaj, de jó újra együtt alszunk Vikszus – mondta és rámutatott arra az ágyra, amire leültem. Az az ágy történetesen egy francia ágy volt, ami anno Anyáéké, volt, de lehoztuk a Balatonra, mivel a nagyiéktól kaptak egy jobbat.

- Én soha nem aludtam veled egy ágyban- dadogtam, és oda mentem egy számomra szimpatikus ágyhoz.

 - Azon Tomi alszik-, mondta Máté én meg tovább mentem egy másik ágyhoz. – Azon meg Balázs. – mondta megint és én meg odamentem az utolsó ágyhoz, ami pont Norbi ágya mellett volt. - Az meg azoké, akik holnap jönnek.

- Na, jó alszom veled egy ágyban. - mondtam és odamentem Mátéhoz, aki önelégült képpel nézte, ahogy leülök az ágyra.

- Ez is azt bizonyítja, amit feltételezek, mióta ismerlek. – mondta Máté vigyorral az arcán.

- Aham. – mondta és meg vártam, hogy kimenjenek a szobából Norbiék, de Máté még ott maradt.

 - Mit feltételezel rólam, mióta ismersz?- kérdeztem meg mikor már csak mi ketten maradtunk a szobában, és én végig dőltem az ágyon.

- Sejtettem, hogy meg fogod kérdezni. – mondta és ő is végig dőlt mellettem az ágyon.

- Nehogy, azt hidd, hogy ezzel ki ismertél. – mondtam és arrébb gurultam az ágyon.

- Ó, nem hiszem, hanem tudom. –mondta és utánam gurult az ágyon.

- Nem ismersz. – mondtam és még odébb gurultam.

- De. – mondta és megint utánam gurult, de most megragadta a csuklómat is, így nem tudtam tovább gurulni.

- Engedj el. – mondtam és elkezdtem rángatnia a karomat, amit megfogott.

- Ha elengedlek, leesel. – mondta és a hátam mögé nézett és igaza volt, mert már az ágy legszélén voltunk.

- Szóval mit feltételezel rólam, mióta ismersz?- kérdeztem, és közelebb húzódtam hozzá, nehogy leessek, de ő félre értette a mozdulatot és magához húzott és fél kézzel átkarolt.

- Na, ki engedjen el kit?- kérdezte.

- Te engem. – mondtam és belerúgtam a lábammal.

- Auu. – mondta és elengedett, de közbe bele kapaszkodtam a karjába, így nem estem annyira nagyot, de mivel szerintem nem számított arra, hogy belé csimpaszkodom, ezért a hirtelen rántástól, ő is leesett az ágyról egyenesen rám. Így elég fura látványt nyújtottunk, ahogy az ágy mellett a földön fetrengünk, és anyáék pont ezt a pillanatot választották arra, hogy bejöjjenek a szobába.

- Ó, bocsánat megzavartunk valamit- kacsintott apára, aki összeráncolt szemöldökkel nézett ránk. – Csak úgy gondoltuk, nincs-e kedvetek kijönni hozzánk s tűzhöz.

- De van, egy pillanat és mindketten megyünk. – mondtam, és miután kimentek anyáék elkezdtem letolni magamról Mátét, de mivel, ő nehezebb volt nálam nem tudtam.

- Leszállnál rólam? – kérdeztem és löktem rajta egy picit.

- Akkor nem érdekel, mit feltételezek rólad?- kérdezte vigyorogva.

- De egy picit igen, de nyomod a hasamat, ami nem esik valami jól. - mondtam mire Máté feljebb csúszott rajtam, így szinte szemtől szembe voltunk.

- Emlékszel amikor, tavaly találtunk egy békát. Pici volt, aranyos és ártatlan. Tudom, hogy mennyire utálod a békákat, így könnyen odarakhattam melléd, mikor napoztál, de előtte ezt megtettem Dórinával. Kiakadt, szinte rögtön haza akart menni, és ezt te rezzeléstelen arccal nézted végig. Szinte láttam rajtad, hogy tudod, hogy veled is meg fogom csinálni. Láttam rajtad, hogy már valahogy várod, hogy veled foglalkozzak két percig. De aznap mielőtt melléd tettem volna a békát, Dórina elesett és kiment a lába. Aznap este, amikor már Dórina aludt, te kint ültél a kertben. Odamentem mögéd és rátettem a karodra a békát. Te meg kicsit megremegtél, erőt vettél magadon és a kezedbe vetted a békát. És azt mondtad, de cuki. Ezután letetted a fűre hadd fusson el. Rám néztél, és azt mondtad Ez most komoly? És bementél a házba. Nem értettem azzal az éretlen fejemmel, hogy mi bajod van. Egészen mostanáig, pontosabban egy hete értettem meg mit éreztél akkor. És most már sajnálom, hogy akkor nem értettem meg mi bajod volt. De most, hogy én is rájöttem milyen érzés volt neked akkor, úgy éreztem, hogy te nagyon hülye voltál abban a helyzetben. És még valamire rájöttem, hogy mikor ennyire hülye az ember. – mondta Máté és felállt rólam és kiment az ajtón. Viszont nyitva hagyta és Tomi jött be az ajtón.

- Mikor nagyon hülye az ember?- kérdeztem meg tőle mikor felhúzott.

- Hát szerinted én mikor vagyok hülye?

- Mindig?- kérdeztem miközben kimentünk a konyhába.

- Nem, tudod mikor valaki telefonon, beszél a hangja, valahogy megváltozik, és ezt csak azt érzékelheti, aki a telefon beszélgetést onnan hallja, ahol te állsz, vagy legalábbis a közelben állsz. Néhány embernek akkor is megváltozik a hangja, amikor felnőttel beszél. Mindenki, amikor zavarban van, megváltozik valamilyen formában. Akár hangjában, viselkedésében vagy bármilyében. Amikor nagyon hülye valaki akkor is megváltozik, vagyis zavarban van. - mondta és kiment a konyhából.

- Akkor én zavarban vagyok, és hülye is vagyok? – kiáltottam Tomi után, de ő már nem hallotta.

- Viki, ha kijössz, megbeszéljük a holnapot. – jött be Anya a konyhába és közben a kezébe vett egy adag pillecukrot és elindult az ajtó felé én pedig követtem. Láttam, hogy a fiúk már ott ülnek a tűz körül. Viktor, Norbi, Andris és Máté elfoglaltak egy egész padot. Tomi egy székben ült és apával beszélgetett mellette Balázs és D.K ültek egy farönkön, mellettük Boldi ült egy kétszemélyes padon. Odamentem hozzá és leültem.

- Szóval gyerekek, - kezdett bele anya a monológjába- a holnapi napot nagyon sajnáljuk, de mégsem tudjuk veletek tölteni. Vagyis mi ma éjszaka haza megyünk, lehozzuk magunknak a másik kocsit, amivel mi fogunk hazamenni. És holnap a vidámparkba két kocsival megyünk az egyikkel mi onnan vissza, megyünk Budapestre ti, meg itt élvezhetitek a kalandparkot. Két hét múlva újra lehet, hogy lejövünk. Nem biztos, hogy pont két hét múlva, de valamikor biztosan. Viki, neked ez így megfelel?- kérdezte anya, miután befejezte a beszédet.

- Igen, ez így tökéletesen megfelel. – mondtam és elkezdtem a száraz ágakat a tűzre dobálni.

- Jó, akkor mi most elindulunk. Jó?- kérdezte anya meglepetten.

- Igen. - válaszoltam szimplán.

- Jó, akkor jól legyetek oltsátok el, a tűzet, és ha itt végeztetek, bent tudtok fürdeni a fürdőbe.

- Oké, anya. – mondtam.

- Szia kicsim. – mondta anya és odajött hozzám, lehajolt és megpuszilt. – Sziasztok fiúk.

- Csókolom. – mondták kórusban. Miközben anyuék kimentek hallottam, hogy anya azt mondja „kamaszodik”.

- Szóval mi csinálunk ma éjszaka?-  kérdezte Boldi miután fogott egy botot és elkezdte faragni.

- Talán alszunk?- kérdeztem, mire a fiúk „húúú-ztak” egy sort.

- Vagy talán…- kezdett bele Tomi, de megcsörrent a mobilja. – Nem, a nagy fenyő után jobbra. – mondta a telefonba. – Igen, igen… és onnan balra és már itt is vagy.

- Ki volt az?- érdeklődött Máté.

- Két haverom idejön, és most járnak életükben először itt, és nem tudják pontosan, merre kell menni.

- Ma jönnek ide?- kérdeztem

- Igen, vagyis hogy pontosítsak már itt is, vannak. – mondta és a kapu felé nézett, ahol egy kicsi kék Ford parkolt le. Két fiú szállt ki belőle, úgy 20 év körüliek, bár a sötétben elég nehéz megmondani. Odamentek a kocsi hátuljához és kiszedtek belőle két hálózsákot. Aztán a bejárati kapuhoz, ahol Tomi már ott, volt és nyitotta és ki a kaput.

- Várj! – mondtam, és odafutottam Tomihoz, akinek a keze hirtelen megállt a levegőben a kulcsot tartó keze. – Nem kellett volna szólnod, hogy ide hozol két fiút? – kérdeztem és közbe a kulcsot próbáltam kiszedni a kezéből.

- Nem, nem kellett volna neked szólnom, mivel a szüleid megengedték, hogy korlátlanul hívjunk meg ide embereket. – mondta és kinyitotta a fiúknak a kaput, engem meg arrébb lökött, hogy be tudjanak jönni. Köszöntek, egymásnak aztán odamentek a tűzhöz. Ott bemutatkoztak egymásnak, utána meg leültek oda. Engem figyelembe se véve. Vagyis, majdnem figyelembe se véve, mert Tomi még visszadobta nekem a kulcsot, hogy csukjam be a kaput.

- Persze. – mondtam és bezártam a kaput, aztán odamentem a tűzhöz.

- És ő ki? – kérdezte a barna hajú fiú akinek, olyan hosszú, volt a haja, hogy coffba kötötte hátul. A szeme meg olyan kék volt, mint a Mamma Mia!  című filmben a tenger.

- Jaj, bocs Viki elfelejtettelek bemutatni. Ő itt, Roksy – mutatott arra a fiúra, aki kérdezte, hogy ki vagyok. - A másik srác, aki jött az bement a házba.

- Oké. – mondtam. – Hát akkor örültem. – mondtam és Roksy felé biccentettem. – DE most bemegyek.

- Ne már Vik. – mondta Boldi.

- De, menjen csak. – mondta Máté, de rám se nézett.

- Megyek is. – mondtam sértődötten.

- Jó. – mondta Máté, én meg bementem a házba. Odamentem a konyhapulthoz és ki néztem az ablakon. Láttam, hogy van paradicsom, ami a gyengém bármilyen furcsa is. Körül néztem kés után, de csak a kenyérvágó kést találtam meg. Végülis, csak egy kicsit hegyesebb, mint a sima kés. Már két parit is felvágtam mikor hirtelen valaki a hátam mögött megszólalt.

- Hello. – mondta ujjamból folyt a vér, és gyorsan megeresztettem a csapot, hogy az alá dugjam az ujjam.

- Biztos te vagy Viki. – mondta a fiú és közelebb jött hozzám, ahol volt egy kis fény, így láthattam az arcát. Barna rövid tűsi, haja volt és szintén barna szeme, de pici zöld beütéssel, ami szinte ragyogott a fényben. – Úú, jól vagy?- kérdezte, mikor meglátta a kezem. De valahogy nem tudtam válaszolni, mert elvesztem a szemeiben. – Nálam van ragtapasz, de csak a szobában van, a táskámban. – mondta, és finoman megfogta a könyökömet és annál fogva húzott a szobába, amibe a mi ágyunk is volt.

- Szóval mindig ilyen csendes vagy? – kérdezte és közben rám nézett. Egyetlen fiú sem, volt rám még ilyen hatással, mint ő. – Jó, látom vagy nem vagy, beszéd képes vagy nagyon fáj az ujjad. – mondta és a kezem felé biccentett, amire már rakott ragtapaszt.

- De, beszéd képes vagyok. – mondtam és csodálkoztam, hogy kibírtam nyögni egy ilyen hosszúnak tűnő mondatot.

- Jaj, bocs. – mondta és kezet nyújtott. – Ádám vagyok. Roksyval jöttem, és nyugi csak két napig maradunk, így nem okozok több kárt benned. – mondta, és mivel annyira meglepődtem, hogy, hogy tud ilyen közvetlen lenni. Én meg lányos zavaromban odanyújtottam a kezem, amit finoman megrázott.

- Én meg Viki. – mondtam.

- Tudom. – mondta, és rám mosolygott. Éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.

- Hogy-hogy csak két napig maradtok? – kérdeztem és igyekeztem azzal eltakarni a zavaromat, hogy beszélgetek vele. Még ha dadogva is. Ő, mielőtt válaszolt volna, elkezdte a hátizsákját visszazipzározni, hogy milyen szép keze van…

- Hát, én bármeddig maradhatnék csak Roksynak kell haza érnie, - kezdett bele a magyarázatba, de én nem tudtam levenni a szemem a kezéről-… mivel a szülei nem bíznak benne, mivel elég kis hülye volt, mint mindig. De lehet, hogy maradunk még egy picit.- hogy lehet valakinek ilyen szép, mégis erős keze?? -… bár úgy hallottam, hogy jönnek még emberek, így kevesebb hely fog maradni. De akár sátrazhatunk is, szóval majd meglátjuk. – mondta, de közbe végzett a táskájával és visszafordult hozzám. – Miért nézed a kezem? – kérdezte, amikor észrevette, hogy már vagy 2 perce folyamatosan a kezét bámulom.

- Csak… Ööö… izé, csak azt néztem, hogy… Ööö… miért van rajtad gyűrű. – rögtönöztem.

- Jah, azt csak a barátnőm ötlete volt, hogy hordjunk ugyanolyan gyűrűt, mert akkor mindenki tudja, hogy mi ketten összetartózunk. – mondta, miközben a gyűrűt forgatta az ujján. – Figyu, én most kimegyek, de majd még beszélünk. – mondta és kiment a szobából. Megkerestem a telómat, amin megnéztem hány óra. 11: 13. A fiúk többször is felnevettek, kint ami egy idő után kicsit zavaró volt. Végig feküdtem Ádám hálózsákján és olvastam valamilyen Tini magazint, amit Anyu vett nekem. Úgy 20 perc múlva visszajött Ádám, és bűzlőtt a pia szagtól.

- Szia Viki. – köszönt, és közben részegesen dülöngélt. – Figyu, gondolkodtam. – mondta én meg felálltam és odaálltam mellé, de azért egy lépéssel távolabb mentem, mert félő volt, hogy rám hány.

- Oké, Ádám gyere. – mondtam és a karjánál fogva megrántottam, de ő alig mozdult. Végül a kezét a nyakam köré tekertem és hagytam, hogy rám tehénkedjen, de iszonyatosan féltem, hogy lehány. Odavittem a zuhanyzóhoz, amit anyu már nagyjából már kitakarított, így viszonylag tiszta volt. – Zuhanyozz le, én addig kint várok. – mondtam és kimentem a fürdőből. 3 perc múlva hallottam, hogy Ádám a nevemet kiálltja. Bementem hozzá a fürdőben ahol egy alsógatyában állt a zuhany alatt, (aminek ki volt nyitva az ajtaja). Így láthattam a tökéletesen kigyúrt hasát, és az izmos vállát.

 - Segíts. – mondta, és én meg közelebb mentem a zuhanyhoz.

- Miben? – kérdeztem, és valami olyan válaszra számítottam, hogy adj légyszi egy tusfürdőt, vagy valami ilyesmi, de e-helyett megragadta a karomat és behúzott magához a zuhanyzóba. Az összes ruhám elázott, pedig egyszer már átöltöztem. Ádámból már nem áradt annyira a pia szag, viszont láttam, hogy remeg a keze. Azzal a kezével, amelyik nem remegett, közelebb húzott magához. Aztán egy kicsit jobban odahajolt az arcomhoz, aztán még egy kicsit, és még egy kicsit, míg végül már csak pár centi választotta el az arcunkat.

- Semmiben. – mondta és még közelebb hajolt az arcomhoz és megcsókolt. Ott álltam egy zuhanyzóban, ruhástól vizesen egy fiúval, akin csak egy alsógatya van és csókolóztam vele. Ez a nyár is jól kezdődik.