Part 2

2010. 06. 18

Mikor Ádám elhúzódott tőlem, rám mosolygott, és én meg kiléptem a zuhanyfülkéből. OMG!!! Úgy gondoltam kimegyek a tűzhöz, hátha ott megszáradok, de még futólag rápillantottam egy órára 00: 34, asszem ma nem fogok sokat aludni. Kint a tűznél már nagyban sztorizgattak, és már nagyban leitták magukat kivéve Viktort. Ő velem egy idős volt és ő sosem iszik

- Hello, Viki. – mondta Boldi és odajött hozzám, hogy megöleljen. De amikor hozzám ért már el is húzódott tőlem. – Te vizes vagy.

- Igen, baj? – kérdeztem, és odamentem Viktorhoz. – Szia – mondtam és leültem mellé.

- Ezek seggrészegek. – mondta és odanyújtott egy alkoholmentes sört.

- Kösz, én ilyet sem iszom. – mondtam, és közben felvettem egy doboz kólát. – Maradok ennél. – Viktor sóhajtott egyet és bele itt az alkoholmentes sörébe, de előtte Boldiék még felröhögtek egyet, és Viktort nézték, aki fura mód, ahogy bele itt a sörbe ki is köpte. – Hülyék-, mondta, és odadobta a még szinte teli sörös dobozt Boldinak, aki tovább passzolta Balázsnak, aki vissza akarta dobni Viktornak, de mivel részeg volt és a keze remegett, így engem talált el a sörös doboz, és az összes maradék sör, ami benne volt a vizes ruhámra ömlött.

- Na, jó. – mondtam. –Ebből elég, mindenki befelé a házba. – kiáltottam, és a ház irányába mutattam, de ők csak kiröhögtek. Erre meghúztam Balázs haját, aki fájdalmában, felugrott és letepert a földre, a két vállamat a földhöz szorította, és a fülemhez szorította a száját. Így elég közel volt az orromhoz, és így éreztem, hogy ő is sokat ivott.  

- Még egy ilyen és nem alszok veled egy házba. Megértetted? – mondta, és amikor nem válaszoltam, szorított a vállamon egyet. – Megértetted?

- Igen. – nyöszörögtem. Miután leszállt rólam én is feltápászkodtam. A fiúk visszaültek a tűzhöz én meg elindultam a ház felé. Utálni fogom ezt a nyarat. A fiúk bunkobbak, mint tavaly voltak, anyuék itt hagynak… Szépen vagyunk, mondhatom. Miután bementem a házba, egyenesen a fürdőbe mentem. Ott leültem a kád szélére és a kezembe hajtottam a fejem. Így ültem legalább két percig, amíg hirtelen benyitottak a fiúk.

- Mi van Vik, depizel? – kérdezte Boldi, leült mellém és átkarolt. Egy laza mozdulattal ledobtam a kezét, aztán ő visszarakta. Amíg ezt játszottuk a fiúk bementek a szobákba, és gondolom, kidőltek az ágyukba. Még kétszer rakta rám Boldi a karját, aztán megunta és átkarolta a derekamat, a fejemet meg odanyomta a mellkasára.

- Figyu, fürödj le, és moss fogat. Utána meg menj aludni. – mondtam neki és felálltam a kádról, és kimentem a fürdőből. Bementem a szobába, ahol megbotlottam Ádám hálózsákjában és hasra estem előre. Mire Ádám, csak felhorkant álmában, átfordult a másik oldalára és tovább horkolt. Hirtelen egy kéz nyúlt felém, én meg gondolkodás nélkül megragadtam. A kéz tulajdonosa odadobott egy ágyra, és hozzám vágott egy hálózsákot. Vajon ki volt a kéz tulajdonosa?? Na ki? Hát persze, hogy Máté, aki az óta dühös rám, amióta nem jöttem rá magamtól, mitől vagyok hülye.

- Auu. – szisszentem, fel megint, és visszadobtam hozzá a hálózsákot. De ő csak kinyújtotta a kezét, és röhögve elkapta, de ez még nem volt elég. Persze, hogy visszadobta, én meg későn reagáltam és rosszkor nyújtottam ki a kezem, így ki csavarodott, ami iszonyatosan fájt és felkiáltottam.  De ő gyorsabb volt, rám vetette magát és befogta a szám. Aminek következtében elkezdtem fuldokolni.

- Pszt. – mondta és közelebb hajolt hozzám. – Felébresztesz mindenkit. – Nem tudtam válaszolni, mert befogta a szám, de ki tudtam pont annyira nyitni a számat, hogy megharapjam a kezét. Ennek következtében, ő is felkiáltott, és én meg ugyanúgy befogtam a száját. Miután elengedtem a száját, felálltam és a sötétbe elkezdtem felkutatni a táskám. Miután megtaláltam, elkezdtem kiszedni belőle egy pólót. Odaléptem a szoba sarkába és levettem a vizes, koszos gatyám és felvettem helyette egy nagy pólót, amit hálóingnek szoktam használni. Visszamentem az ágyhoz, amiben Máté már ott feküdt, az én hálózsákomon.

- Pszt. – mondtam és megböktem. De ő nem reagált. – Hé. – mondtam, és most már erősebben belebokszoltam az oldalába. Erre ő, megragadta a kezem és odarántott magához. – Hé. – mondtam, de most hangosabban, mint az előbb, mert meglepődtem. Szóval odarántott magához, és befogta a szám. Erre elkezdtem rugdosni, de ő csak nevetett. Mivel allergia szezon, volt az orromon nem kaptam levegőt, ezért szó szerint majdnem megfulladtam. Csak akkor engedett el, amikor már érezte, hogy nem mozog a hasam.

- Jól vagy?- suttogta a fülembe. De nem tudtam válaszolni, mert köhögő rohamom, volt.

- Igen. – nyögtem ki. – Ki kell mennem. – mondtam, és felálltam, hogy kimenjek a kapuhoz, mert eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy bezártam kaput. Kimentem a kertbe ahol még mindig égett a tűz. Sóhajtottam, és visszamentem a házhoz, kihoztam egy vödröt, odamentem a slaghoz megeresztettem, eloltottam tűzet és odamentem a kapuhoz.

- Viki. – hallottam valaki hangját a hátam mögül. Odafordultam ahonnan jött a hang. Máté, volt az. – Mit csinálsz?

- Tűzet oltók. – mondtam és lenyomtam a kapu kilincsét. – És te mit csinálsz?

- Takarítok. – mondta, én meg kérdően, néztem rá.

- Mi? – kérdeztem, és odamentem oda ahol ő állt. És amikor odaértem megcsapott a hányás szag. – Ez meg ki volt? – kérdezem, és a fürdő irányába néztem

- Nem, én. – vágta rá Máté. Követtem a hányás szagot, ami a fürdő irányába vezetett. Hallottam, hogy valaki szörnyen káromkodik, utána meg azt a tipikus hányás hangot. Pfuj. Bementem a fürdőbe és Boldi térdelt a WC csésze mellett. De nem a vécébe hányt, hanem mellé… Hmm… De, jó nekem! Mikor Boldi befejezte, odamentem a polchoz, és elővettem egy domestost meg egy vödröt, amibe vizet eresztettem. Abba beleöntöttem egy adag domestost, és előszedtem a felmosórongyot. Míg én ezeket csináltam Máté végig nézett.

- Nincs kedved segíteni? – kérdeztem, miközben kicsavartam a rongyot.

- Nincs. – válaszolta egyszerűen. És neki dőlt az ajtónak. – Kérdezhetek valamit?

- Kérdezz. – mondtam, és felsóhajtottam, undorító… brrr.

- Tényleg nem tudod mikor vagy nagyon hülye? Vagy csak teszed az agyad? – kérdezte, én meg próbáltam visszaemlékezni arra a beszélgetésre, amit Tomival folytattam le, úgy egy órája.

- Figyelj. – mondtam, és kiöntöttem a vécébe a koszos vizet. – Én tudom, hogy akkor vagyok hülye, amikor zavarban vagyok. - mondtam, és leültem a kádra.

- És mikor vagy zavarban? – kérdezte, és nekem meg minden bevillant.

- Ha telefonálok. – kiáltottam, mire elég furán nézett rám. – Tavaly nagyon hülye voltam, mert elromlott a telefonod és mindig az enyémet használtad. És amikor visszahívtak a hülye barátaid, nekem megváltozott a hangom. Vagyis zavarban voltam. – mondtam, és csak akkor jöttem rá, hogy mekkora hülyeséget mondtam, amikor felálltam a kádról és elindultam a szobánk felé, de Máté utánam jött és a szoba ajtaja előtt megragadta a karomat.

- Te ugye tudod mekkora hülyeséget, mondtál az előbb? – kérdezte, én meg nagyon komoly arccal próbáltam válaszolni.

- Igen. – mondtam, és bementem a szobába, ahova Máté is követett. Nagyon kicsi volt az esélye, hogy nem röhögöm el magam, de sikerült megvárnom azt, amíg bementünk a szobába és a párnámba tudtam temetni a fejem. Miután kiröhögtem magam, rájöttem, hogy nincs semmilyen takaróm, mert Máté a hálózsákomra feküdt, megint… Így megpróbáltam kihúzni alóla, de még álmában is erősebb, volt nálam. Végül áthajoltam rajta és elvettem az ő hálózsákját. Kinyitottam, és úgy használtam, mint egy takarót. Nem kellett két perc és máris elaludtam.

Reggel úgy ébredtem, hogy Máté feje a lábamnál volt a lába meg a fejemnél. Ő, már ébren volt és a telefonján játszott.

- Hello. – köszönt, amikor meglátott.

- Szia. – mondtam, és az órára néztem. 7: 26, nem csoda, hogy még a fele társaság alszik. – Hogy, hogy nem vagy másnapos? – kérdeztem, mert azt hittem, tegnap szinte mind ittak.

- Én nem iszok. – mondta, és tovább nyomkodta a telóját.

- Mert? – kérdeztem, és közbe kiszálltam az ágyból. Óvatosan lépkedtem, nehogy ráj lépjek valamelyik földön alvóra.

- Addig, nem iszom, amíg nem leszek 18 legalább. – mondta, de nem nézett fel véletlenül se a telefonjából.

- Szóval még kemény egy napig. – mondtam, értelemszerűen és kimentem a szobából. Kinéztem a konyhából, és láttam, hogy nem raktak rendet maguk után. A tűzet ugye, én már tegnap eloltottam, de a sörös dobozok szanaszét hevertek, a vizes vagy esetleg sörös pólók is összevissza voltak szórva. Felsóhajtottam, és visszamentem a szobába, ahol Máté már fel volt öltözve és a cipőjét vette. Megvártam, amíg kimegy, és akkor felvettem a fürdőruhám alsó részét, és a kezembe fogtam a másik részét. Még gyorsan felkaptam egy shortot meg egy pólót. Kint a konyhában körül néztem, de nem láttam Mátét, ő ugyanis kint volt a kertben és épp a koszos pólóját nézte. Aztán mikor meg állapította, hogy túl koszos ahhoz, hogy felvegye. Odadobta a többi koszos póló közé, amik egy tál mellett gyűltek, amiben víz volt. Máté észrevette, hogy nézem és elmosolyodott. Akaratlanul is elpirultam. Gyorsan felvettem a fürdőruhám felsőrészét, de a tetejét nem tudtam megkötni. Így odamentem Mátéhoz és háttal álltam neki.

 - Bekötnéd? – kérdeztem, és egy picit hátra fordultam.

- Igen. – mondta, és letette a földre a szemetes szatyrot, amiben az üres sörös dobozok voltak. Megfogta a két pántját a fürdőruhának, és összekötötte. Aztán hozzáért a bőrömhöz, igaz csak egy pillanatra, de már attól is kirázott a hideg.

- Köszi. – mondtam, és odamentem a vizes tálhoz, hogy beletegyem a ruhákat. Miután bele tettem, hoztam a házból mosogatószert, és kimostam a ruhákat. Életemben először mostam, így. Mikor végeztem kiakasztottam őket a madzagra, amit még apa kötött fel tagnap, két fa közé. Aztán rájöttem, hogy reggelire kellene valami kaja. Ránéztem Mátéra, aki egy műanyag székben ült, és egy kólát ivott. Odamentem mögé, és gondoltam most jól megijesztem. Szóval odamentem, és rácsaptam a vállára és azt há. Erre ő csak felröhögött, és megfogta a kezem. Erre, úgy éreztem, mintha a hasamba egy óriási görögdinnye lenne, és szétnyomná a hasamat.

- Segítesz reggelit készíteni? – kérdeztem, és elvettem a kezem tőle. Erre a görögdinnye is összement.

- Igen. – mondta, és bejött utánam a házba. – Oké, -mondta és összecsapta a két kezét,- Mit akarsz sütni? – kérdezte, nekem meg fogalmam sem volt, hogy pontosan mit csináljak.

- Őszintén? – kérdeztem, és felültem a konyhapultra. – Gőzöm sincs, hogy hogyan kell és mit csinálni, még soha életembe nem főztem, se sütöttem semmit. Csak max. rántottát.

- Oké, hát akkor van tojás, tej meg só. Ebbe felvered a tojásokat kis sóval meg tejjel. – mondta Máté és odanyújtott egy tálat. – Úgy 15 tojást nyugodtam elhasználhatsz. – mondta, én meg döbbenten vettem el a tálat, és kezdtem el beletörni a tojásokat. Ő addig egy serpenyőt tett a tűzhelyre. Mikor belevertem az összes tojást, levágtam magam egy székre és néztem, ahogy Máté dolgozik.

- No, no. – mondta, amikor meglátta, hogy leültem és odajött hozzám, és látszólag meg akarta fogni a karom, de én elrántottam. Semmi kedvem nem, volt ahhoz, hogy a görögdinnye tovább nőjön.

- Oké, odamegyek, csak ne nyúlj hozzám. – mondtam, és felálltam. Ő meg felemelte a kezeit, mint amikor valakihez fegyvert tartanak, és azt kérdezik: „pénzt vagy életet?”.

- Jó, szóval tettem már a serpenyőbe olajt, neked csak bele kell öntened a tojást és keverni, amíg olyan rántottásan nem fog kinézni. – Oké, gondoltam. Ezt még egy amatőr is meg tudja csinálni. Fogtam magam és beleöntöttem, a tojásos sós cuccot a serpenyőbe. Vagy 5 perce álltam ott a tűzhely mellett mikor Máté odajött, és szólt, hogy elég lesz, mert odaég. Odatett az asztalra egy alátétet és rátette a serpenyőt, aztán bement a szobába, de még közbe rám kacsintott. Ó, hogy az a rohadt görögdinnye, ne lenne. Elkezdtem megteríteni és, mire végeztem addigra a fiúk lassan mind felkeltek. Kikászálódtak az ágyukból és leültek az asztalhoz. A legtöbb fiú fél hulla,(pólóban és alsógatyában) volt ezért bementem a fürdőbe és megkerestem a Nurofent. Odadobtam az asztalra és több hálás arc nézett rám.  Megreggeliztek, én meg bedobtam a mosogatóba a koszos serpenyőt. Amint visszatért a fiúkba az élet, megkezdődött a mai nap szervezése.

- Ugye, akkor 10-re ott vagyunk a kalandparkba. Ott max. 4 órát leszünk, onnan mondjuk strand és onnan vissza a nyaralóba. – mondta Boldi és többször is rám nézett miközben beszélt. Szerintem nem akarta, hogy elmondjam mi történt tegnap éjszaka a fürdőbe. Úgy 9-kor megjöttek anyáék, és azt mondták most kéne elindulni a kalandparkba.

- Jó, szóval két kocsival megyünk. Viki te meg a két új fiú, meg Boldi, Norbi, D.K, Balázs, és Tomi azzal a kocsival mennek, a többiek meg velünk. Jó lesz ez így? – kérdezte apa.

- Persze. – mondta, Tomi és elvette apától a kocsi kulcsokat. Beültem Tomi mellé az anyós ülésre, bekötöttem magam és Tomira néztem.

- Te miért nem vagy másnapos? – kérdeztem, mert elég egyértelmű, volt, hogy ő nem az.

- Keveset ittam. – mondta, és beindította a motort. Azt hittem Tomi nem az a fajta aki, ha volán mögött ül igazi pasi, válik belőle. Hát mekkorát tévedtem. Ugye apáék után mentünk, és mindig ugyanannyival, mint ők. Ezért amikor ők megállta Tomi úgy befékezett, hogy, hogyha nincs a biztonsági öv, akkor úgy beverem a fejem, hogy annak kórház a vége.

- Te neked, hogy, hogy van jogsid öregem? – kérdezte, Boldi mikor kiszálltunk a kocsiból.

- Hahaha…- mondta, Tomi és odament a pénztárhoz. Én addig odamentem anyuékhoz, hogy elköszönjek.

- Hát, szia kicsim. – mondta anya és megölelt. – Vigyázz, magadra. – és ránézett, a fiúkra majd hozzátette. – És rájuk. – nyomott egy puszit a fejemre, beszállt a kocsiba és ott hagyott. Tomi addigra megvette a jegyeket és már ott voltak a fiúk azoknál az emberkéknél, akik a karabinert meg azt a beülőt adták. Nekem is a kezembe nyomtak egyet és odamentem egy ölteztetőhöz, aki nem volt elég lelkes, vagy azért, mert kétszer is rossz helyre dugtam a lábam, vagy azért mert ő már ment a pályákon. Én előbb lettem kész, mint a fiúk ezért odamentem egy, úgymond bemutató pályához. A felállást, leülést, meg a csúszást gyakoroltatták. Beengedtem magam elé Mátét, aki nagyképűen rákacsintott az egyik segítő emberre, aki elpirult.

- Menj, már Vik. – mondta Andris és egy kicsit meglökött, hogy gyorsabban menjek. Én meg nem számítottam rá és nekiestem Máténak, aki épp csúszni készült, de nem emelte fel a lábát és végig húzta a földön.

- Hupsz. – mondtam, és ránéztem arra az emberre, aki felügyelte azt, hogy minden rendbe legyen a bemutató pályán.

- Hupsz, bizony. – mondta, és Máté bukósisakjára nyomott egy matricát. Én sokkal simábban csúsztam le, így mögöttem gyorsabban ment a sor. Mikor már mind kész voltunk az „alap” pályával, odamentünk az Arany pályához.

- Lányoké, az elsőbbség. – mondta, Máté és kitárta a karját, én meg felmásztam a létrán. Áthelyezkedtem a karabinereket, és rácsatoltam őket egy szimpatikus kötélre. Elindultam egy fahídon, és igyekeztem nem lenézni. De hirtelen megremegett a híd, Máté is fellépett rá. Én meg gyorsan előrébb futottam, de rám szólt Máté, hogy ne fussak. Akkor jött a következő akadály. Máté már a híd végén volt én meg a farönkös akadály elején. A többiek okosan a barna pályát választották, ami a legkönnyebb, én meg ott szívtam Mátéval a legnehezebben. Elkezdtem, lépkedni a farönkökön a 10 méter magasban. Csak két kötéllel voltak kikötve a farönkök, én meg elvesztettem az egyensúlyom és inkább csak lecsúsztam végig a drótkötélen. Így csináltam ezt az összes akadályon (amíg Máté mögöttem mindent végig csinált rendesen) , szóval mindenhol lecsúsztam, amíg el nem értem egy olyan akadályhoz amin a karabinert fel kell csatolni egy kötélhez azon lecsúszol a végén egy hálóba megkapaszkodsz és onnan folytatod a pályát. Szóval mögöttem Máté segített becsatolni a karabinert én meg ellöktem magam és megindultam.

- Várj. – kiáltott, utánam Máté, de későn, mert a pálya közepén, vettem észre hogy a lábam beleakadt valamilyen kötélbe. És megálltam a pálya közepén. Ott lógtam 15 méter magason és tehetetlen voltam. – Nyugodj, meg – mondta Máté és visszafordult a pályán. Ott lógtam, úgy 20 percig, míg egy piros ruhás ember oda nem jött hozzám egy létrával és nem szedett le. Amíg a fiúk, az összes pályát kipróbáltak, én egy padon ültem és néztem a felettem mászó embereket. Mikor a fiúk végezetek, és levették róluk a karabinert Ádám odajött hozzám.

- Beszélnünk kell. – mondta. – Most én vezetek. – mondta, és röhögve kikapta a kulcsot Tomi kezéből. Beültem megint az anyós ülésre, Ádám mellé. A fiúk hátul röhögve szálltak be még a csomagtartóba is. – Jó merre menjünk? – kérdezte, Ádám és rám nézett.

- Vissza a nyaralóhoz, de ne állj, meg hanem menj tovább a strandra, ami onnan egyenesen van és onnan jobbra lefordulsz, ha szólok.

 - Oké. – mondta, Ádám és rám kacsintott. Amikor leértünk a strandra, a fiúk, mint az óvodás gyerekek berohantak a vízbe és az összes lány utánuk kapta a fejét. De Boldi visszafutott hozzám és felkapott. És ő így futott be a vízbe, na így már az összes lány utánam nézett furcsán. A fiúk sokkal elevenebbek a vízbe, mint a száraz földön vízilabda, fogócska… stb. Én kimentem közbe, de Ádám utánam jött.

- Figyelj. – mondta és leült mellém a fűbe. – Az, ami tegnap történt nem történt meg, jó? – kérdezte, én meg értetlenkedve néztem rá.

- Ádám, nem gondoltad komolyan, amit csináltál, nem tudtad koordinálni a tetteidet, érzéseidet. Ez van, megtörtént, megtörtént. Fölösleges rajta rágódni. – mondtam.

- De én örültem annak, hogy megtörtént. – mondta, Ádám, felállt és odament a fiúkhoz. Még, hogy a lányok beszélnek ködösen… 2 óra múlva már a nyaraló teraszán ültünk és kártyáztunk. Pontosabban svindliztünk, aminek a fiúk átírták a szabályait. Ugyanúgy, rakni kell a kártyákat, és mondani kell, hogy tök, makk, szív vagy levél, de ha hazudsz, akkor egy titkodat kell elmondani és még a paklit is, felhúzod.

- Neee. – mondta Máté- Ez hülyeség.

- Akkor vetkőző póker? – kérdezte, Boldi.

- Inkább ez. – mondta, Máté és osztott. – Viki neked?

- Nem ’tom. – mondtam, mert nem igazán volt kedvem titkokat hallani.

- Neki, inkább ne. – mondta gyorsan Ádám.

- Akkor beszállok. – mondtam, és most én kacsintottam Ádámra. Simán ment a játék, míg nem jött az, hogy elkezdtek fogyni a lapjaim. Ez volt az utolsó lapom és egy szív volt rajta, pedig épp levél volt soron. Leraktam és mondtam, hogy levél, de ekkor Máté rám nézett majd Ádámra és azt mondta, hogy svindli és felfordította a lapot.

- Na, halljuk azt a titkot. – mondta Máté miközben azokat a lapokat, amiket felhúztam, rendezgettem.

- Vikinek nincsenek titkai. – mondta, gyorsan Ádám mire Roksy felröhögött.

- Kikérem magamnak. – mondtam. – Az a titok, hogy Máté, Norbi alsógatyáját hordja Norbi, pedig Mátéét, mert kicseréltem őket este. – mondtam, mire mindenki felröhögött, kivéve Mátét meg Norbit. Így ment ez éjfélig, kint ültünk a teraszon játszottunk beszélgettünk és fiatalok voltunk… Szép is az élet.