Part 5

2010. 06. 21

- Hé. – mondta, valaki és megbökte a vállam. – Reggel van, ilyenkor kell futni egy jót, vagy most kell fürdeni a Balatonba. – mondta Rocky és felállt. – Gyere már. – mondta, és felhúzott maga után.

- Hagyj már aludni, akarok. – mondtam, és elkezdtem visszadőlni a kanapéra, de Rocky elkapta a kezem.

- Gyerünk lustaság. – mondta, és kihúzott a kertbe a kezemnél fogva. – Azt nézd. – mondta, és odamutatott ahol a napfelkelte fényei gyönyörűen ragyogtak a kék égen. – Ezt hagytad volna ki lustaság. – mondta, és finoman rácsapott a kezemre.

- Aki mondja az a lustaság. – mondtam, és visszacsaptam. Mire ő csak sóhajtott, és elfordult, én meg gondoltam most jól meglepem, de elkapta mind két kezem.

- Na, ki a lustaság? – kérdezte, és mosolyogva ránéztem.

- Nem, én. – mondtam, és finoman megrúgtam a lábát.

- Ezért kapsz. – mondta, és felkapott a hátára és odavitt a bejárati ajtóhoz, ahol letett és ő bement, én utána akartam menni, de bezárta előttem az üvegajtót. – Luzer. – tátogta, az ajtón keresztül és a mutató meg a hüvelyk ujjából egy L betűt formázva, tartotta a kezét a homlokához.

- Hé, engedj be. – mondtam, de rájöttem, hogy fölöslegesen verem két ököllel a bejárati ajtót mikor a hátsó ajtó biztos nyitva van. Ezért megkerültem a házat és mikor odaértem az ajtóhoz, és lenyomtam, a kilincset, de még nem nyomtam meg az ajtót valaki, kinyitotta.

- Most nem jöhetsz be. – mondta, Boldi és ő is kilépett mellém a kertbe.

- Jaj, könyörgöm olyan gyerekesek, vagytok. – mondtam, és nem valami finoman arrébb löktem Boldit, aki csak hörgött egyet és elesett, de még a lábam után kapott, de én gyorsabb voltam így bejutottam a házba épségben. De mikor beléptem az, fogadott, hogy Máté a földön röhög Dorinán, aki épp az én 8 éves korom óta írt naplómat olvassa, olyan sipítozó hangon, amilyet én esküszöm, hogy soha életemben nem adtam ki.

- Május 2, szerda. Ma végre rám nézett, rám, a csúnya kislányra, akinek fogszabályzója van és hatalmas szemüvege. És ő meg olyan helyes. – mondta, de ekkor már Máté nem röhögött, ezért Dorina is abba az irányba nézett amerre Máté. Pontosabban felém néztek, én meg próbáltam, olyan higgadtan reagálni, amilyen soha életemben nem voltam. Odamentem Dorinához kitéptem a kezéből a naplóm. 

- Csak egyet felejtettél el kisanyám. – mondtam, és fenyegetően közelebb léptem hozzá. – Az, hogy ez a mi nyaralónk, és ha olyan kedvem van - miután megszégyenítettél, és leszúrtál-, hogy kidobjalak, és nem érdekel, hogy nem megy vonat, vagy az, hogy Máté életed szerelme, vagy semmi más, te akkor repülsz. – mondtam, és elindultam a szobánk felé, de hallottam, ahogy Máté felröhög, és ezért hátra néztem és láttam, hogy kimegy a kijárati ajtón. Mikor beléptem a szobába láttam, hogy ott van az ágyunk mellett Máté táskája, amiben a ruhái vannak. Gondoltam egyet és megfogtam a pántját, és kifutottam a táskával, de még gyorsan felmarkoltam a kapukulcsokat.

- Puszi. – mondtam, amikor kiléptem a kapun és elkezdtem rohanni a legközelebbi strandhoz a táskával, de még hallottam, ahogy Máté felüvölt, hogy basszus, és kinyitja a kaput.

- Te szemét. – üvöltötte, és elkezdett utánam rohanni, hogy elkapjon, de mivel sok előnyt hagytam magamnak, így nem ért utol, egy könnyen. Odaértem a vízparthoz és kinyitottam a táskát és a tartalmát a víz fölé tartottam, hogy ha kell, beledobjam. Mikor Máté utolért megállt a kifutó elején, és lihegve elkezdett felém lépkedni.

- Még egy lépés és beledobom az összeset, még a táskát is. – mondtam, és lepillantottam Máté Adidas-os táskájára.

- Jó, mit akarsz? – kérdezte, és neki dőlt a korlátnak.

- Őszintén, már nem vagyok a csajod, így egy kis több tiszteletet, meg, ha végig védni fogod Dorinát, akkor is búcsút mondhatsz a táskádnak. – mondtam, és felvettem a táskáját is a kifutóról.

- Oké, megkapod a kellő tiszteletet. – mondta, de az arcán gúnyos vigyor volt.

- Jó, akkor még ma elviszed Dorinát az állomásra, és ha visszamer jönni, te is mész haza. – mondtam, és éreztem, hogy kezd zsibbadni a kezem. – És, ha még egyszer kimersz röhögni akkor… - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert Máté nekem jött és átkarolta a derekam (amitől a görögdinnye megint megjelent) és beledobott a vízbe, de én belekapaszkodtam, azért rám esett, ugyanabba a vízbe, amibe első nap Boldi dobott be. – Te szemét. – mondtam, és elkezdtem felkapaszkodni a kifutóra.

- Mondod te. – mondta, Máté és felállt a koszos vízben, és csak akkor láttam, hogy a hasán egy mély vágás van. – Nem neked dobták a ruháidat, meg a táskádat a koszos vízbe. – mondta, én meg gyorsan elkaptam a fejem a hasáról. Szerintem, nem érezte, vagy nem vette észre a vágást. Mikor ő is kimászott, nagy erőt vettem magamon, és levettem a vizes, koszos pólóm és odanyomtam Máté hasához. – Mit csinálsz? – kérdezte, és lenézett a hasára.

- Semmit. – mondtam, és lehajoltam a Máté táskájáért ő meg bele tette a vizes ruhákat, és láttam, hogy le akarja venni a pólóját, de ebben akadályozta  a kezem.

- Levennéd rólam a kezed? – kérdezte, én meg rezzenéstelen arccal válaszoltam.

- Nem. – mondtam, és megigazítottam a fürdőruhám pántját.

- Oké. – mondta, és óvatosan levette a kezemet a hasáról, és gyorsan lekapta ő is a pólóját, amitől hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, de időben reagáltam és mielőtt észre vette volna a hasán a sebet, azelőtt gyorsan visszanyomtam rá a pólómat.

- Nyugi, Viki láttam a sebet, de túlélem. – mondta, és megint finoman levette a kezemet a hasáról.

- Jah, jó. – mondtam, és felkaptam még egy pólóját a földről. – Azt hittem nem bírod a vért.

- Azzal nincs bajom, ha én vérzek, és végkép nem nyafogok miatta, mert hát végül is pasi vagyok, nem? – mondta, és közben rám kacsintott. Csendben kisétáltunk a strandról, és elindultunk vissza a nyaralóba. – Még lehet egy kívánságom? – kérdezte, és fél kezével átkarolt, amitől végig futott a hátamon a hideg.

- Az attól függ. – mondtam, és levettem a hátamról a kezét.

- Oké, mivel Dorina… - kezdett bele, de én félbe szakítottam.

- Nem, ha Dorinával kapcsolatos, a kérdés. – mondta, és folytatta. – Szóval, mivel Dorina tegnap ott duzzogott a szobánkban, hallotta, hogy Barbi megkérdezi Rockytól, hogy mikor lesz az esküvő, mire Rocky azt válaszolta, hogy az tőled függ. – mondta, én meg felnevettem. Asszem, Rocky, nem is olyan sötét, mint amilyennek hittem.

- És, ennek mi köze a kívánsághoz? – kérdeztem, és befordultunk a nyaralónk utcájába.

- Csak annyi, hogy ha te meg Rocky tényleg, akkor én nem akarok… - mondta, de én megint félbe szakítottam.

- Jaj, Máté. – mondtam, és beleböktem az oldalába. – Te annyira hülye vagy. – mondtam, és kinyitottam a kaput.

- Te is. – kiáltotta vissza.

- De te még jobban. – mondtam, és bementem a házba, hogy felvegyek egy száraz pólót, de csak akkor vettem észre, hogy csak Ádám van itt amikor már kétszer is körbe jártam a házat. Mikor véglegesen nem találtam senkit, kimentem az erkélyre, hogy megkérdezzem Ádámtól, hogy hol vannak a többiek.

- Hello, többiek? – kérdeztem, és levágtam magam egy műanyag székre.

- Megnézik a környéket. Amúgy Liz és Tomi a sátorban vannak. – mondta Ádám, és a sátor felé nézett.

- Már megkérte? – kérdeztem Ádámot.

- Ki, kit mire? – kérdezte, Máté és levágta magát, mellém.          

- Tomi és Liz. – mondtam, és visszafordultam Ádámhoz, aki még mindig a sátor irányába nézett csak most nagyon mosolygott. Ahogy Liz és Tomi kijöttek, Liz ránézett a nyaraló falára és felsikoltott.

- Ó, Tomi. – mondta, és Tomi nyakába ugrott. – Igen, hát persze. – mondta, és megcsókolta Tomit aki kicsit megszeppenve állt ott. Én meg odamentem és ránéztem a falra, amire az volt grafitivel írva, hogy „hozzám jönnél Liz?”.

- Jól megcsináltad öregem. – mondta Máté és leöklözött Tomival,én meg ott maradtam Ádámmal, és egy székkel közelebb ültem hozzá.

- Pfuj, de büdös vagy. – mondta, és arrébb húzta a székét tőlem én meg beleszagoltam a hajamba, ami tényleg bűzlött. – És a kezed, is. – mondta, és ránézett arra a kezemre amin a vágás volt. – Mondtam, hogy ne érje víz. – mondta, és felállt. – Jössz zuhanyozni? – kérdezte, én meg felvont szemöldökkel néztem, rá. Hogy én vele zuhanyozzak, nagyon romantikus lenne… - Úgy értem fogom a kezedet. – mondta, én meg nevetve bementem a házba és a fürdőszobába. Ádám meg jött utánam, és segített levetkőzni, de amikor kértem elfordult, és magvárta, hogy belépjek a zuhanyfülkébe és onnan nyújtottam ki neki a kezem. – Teszek rá másik kötést. – kiáltotta be, nekem.

- Oké. – mondtam, és gyorsan lezuhanyoztam, sőt még hajam is meg akartam mosni csak azt nem tudtam egy kézzel. – Segítenél? – kérdeztem, és kidugtam a fejem a zuhanyzóból.

- Miben? – kérdezte, és közelebb jött.

- Hajat akarok mosni, de egy kézzel nem tudok, segítenél? – kérdeztem, és a jó kezemmel odanyúltam a samponos üvegért.

- Oké, bemegyek hozzád, de fürdőgatyában, és segítek neked. – mondta, és láttam, hogy veszi le a pólóját.

- De akkor én mivel takarjam el magam? – kérdeztem, de alig láttam a párától.

- Így is alig látlak, akkor minek még takargatni magad? –kérdezte, és belépett a zuhanyzóba gatyástól. – Fordulj el. – mondta, én meg háttal álltam neki. – Oké, most vizezzem be a hajad, vagy rögtön samponozzam? – kérdezte, én meg, ha szembe lettem volna vele, akkor tuti, hogy megrovó pillantással néznék rá.

- Először víz, aztán sampon. Könyörgöm neked, ki mossa a hajadat? – kérdeztem, és éreztem, ahogy bevizezi a hajamat.

- Magamnak, csak hát a női haj kényesebb. – mondta, én meg belerúgtam a vizes lábába. – Ezt mért kaptam? – kérdezte, és visszarúgott.

 - Azért mert azt mondtad, kényes vagyok. – mondtam, és megint megrúgtam.

- Nem, azt mondtam, hanem azt, hogy a hajad kényesebb. – mondta, és visszarúgott. – De egyébként kényes vagy. Mert ha nem lennél az akkor, nem is lennél ribanc. – mondta, és lemosta a sampont a hajamról. – Kihasználod a pasikat, és egyszerre többel is kavarsz. – mondta, és elzárta a vizet, amitől a pára egy kicsit elkezdett eltűnni. Mire én kiléptem, a zuhanyzóból, ő meg utánam jött, ezért gyorsan magam elé kaptam egy törülközőt. – Nyugi, a kurvák néha ugyanígy állnak az utcákon. – mondta, és simán kiment a fürdőből, mert rajta volt nadrág. Basszus, igaza van. Egyszerre kavarok Mátéval és vele. Roksy csak haver, így ő ne jöhet ebből a szempontból szóba. Őt sosem használnám ki, egy nagy brummogós medvét, akit legszívesebben csak ölelgetnél, azt soha az életben nem bántanád meg. És amikor Máté hozzám ér, az csak az lehet, hogy örülök, hogy végre itt foglalkoznak velem a fiúk. Tényleg az vagyok. – gondoltam, és gyorsan felöltöztem, és kimentem a kertbe ahol már mindenki ott volt és Liznek és Tominak örültek.

- Gratulálunk. – mondta, sipítozva Dorina és Liz nyakába ugrott.

- Gratulálok. – utánozta, Rocky Dorina hangját és Tomi nyakába ugrott, mire mindenki elkezdett szakadni, csak Dorina nem. Tényleg, ő hogy kerül még ide? Megkerestem Mátét a tömegben és megragadtam a karját.

- Ő, hogy kerül még ide? – kérdeztem, és Dorina felé biccentettem. – Megegyeztünk. – mondtam, mire ő csak felnevetett.

- Persze, akkor csak vigyem ki egy vonatállomásra és hagyjam ott? – kérdezte, én meg életemben először olyat tettem, amit máskor soha. Odamentem Dorinához, megrántottam a karját és beleüvöltöttem a képébe.

- Vagy valaki ki visz az állomásra, és úgy húzol el innen, vagy senki nem visz el semeddig, és két incuri-pincuri lábaddal elsétálsz az állomásig. – mondtam, és a nyaralónk felé biccentettem. - 3 perced van hajrá, ha kifutsz az időből senki, sem visz ki. – mondtam, és a benti fali órára néztem, ami átlátszott az üvegajtón keresztül. Éééés, most kezdődik. – mondtam, mire Dorina csak felröhögött.

- Nem gondolhatod komolyan. – mondta, én meg megint az órára néztem.

- Már csak 2 perc. – mondtam, és Lizre néztem, akinek rázkódott a válla a nevetéstől. Dorina meg sértődötten Mátéra nézett, aki engem bámult. Mire Dorina elindult a sátruk felé, és dühösen elkezdett csapkodni.  – Már csak 45 másodperc. – kiáltom, a sátor felé, mire Máté oda jön mögém és átkarolja a derekam, de valahogy most nincsen az a görögdinnyeérzés.     

- Ugye, nem gondoltad komolyan ezt az egészet? – kérdezte, és a nyakamba fúrja a fejét, és megpuszil.

- De. – mondom, de valahogy nincs erőm ellökni magamtól, pont ez a baj a pasikkal.

- Nem, nem gondoltad komolyan. – mondja, és elkezdi csókolgatni a másik oldalról a nyakamat.

- De. – mondom, de most már sokkal halkabban. Aztán hirtelen észbe kapok, mert Dorina ott áll teljes menet felszerelésbe, én meg kibontakozom Máté karjaiból és odamegyek Rockyhoz.

- Elvinné Dorinát a legközelebbi állomásra? Valahogy nem hiszem, hogy Máté képes lenne rá. – mondtam, és mindketten odanéztünk, ahol Dorina épp Mátét ölelgette.

- Oké, de utána mondd meg mit mondott neked Ádám a fürdőszobában, amióta ott voltatok, olyan más. – mondta, és rám kacsintott, odament ahol Máté és Dorina állt, megragadta Dorina karját és elkezdte a kocsijuk felé vonszolni. – Vik. – kiáltott vissza nekem. – Lehet, hogy amíg nem leszek, itt megjönnek az új emberek, nem baj? – kérdezte, és kinyitotta a kocsiajtót.

- Nem. – kiáltom vissza neki, mire elmosolyodik és beül a kocsiba. Odamegyek megint a teraszra, ahol Ádám nagyon csúnyán néz rám. – Igen? – kérdezte, és leültem mellé a székre.

- Rocky, nem hülye. – mondta, én meg elég furcsán nézhettem rá.

- Tudom, Rocky a világ legjobb fej embere. Kedves, okos és helyes. – mondom, és felteszem a lábam, amivel lelököm az övét. Most őszintén, mi kell még? – kérdem.

- Nem bántod meg. – kérdi, és visszateszi a lábát lelökve az enyémet.

- Te meg tudnád bántani a kedvenc plüssmacidat? – kérdezem, mire ő néz rám furán.

- Ez most egy metafora és Rocky a plüssmaci? – kérdi, én meg megint lelököm a lábát.

- Fogjuk, rá. –mondom, és nem akarok beégni azzal, hogy nem’tom, mi az a metafora. Ott ülünk csendben, míg Liz le nem ül mellénk.

- Mi a pálya? – kérdi, és elkezdi vizsgálgatni a bal kezét, azon belül meg a gyűrűs ujját. – Hát, nem gyönyörű? – kérdezi, mire közelebb húzom magamhoz a kezét, és jobban megvizsgálom a gyűrűt.

- De, az. – mondom, és Ádámra nézek, aki sztem elaludt mellettem. De mikor sokáig nézem, felkapja a fejét, és motyog valami, igen félét.

- Olyan, szép volt, és megható az egész. És tudod mi, az egészben a legszebb? – kérdi, és közelebb hajol hozzám. – Az hogy nem is sejtettem, ez olyan romantikus. – mondja, én meg nyögök valami „ühüm” félét.

- Megyünk ma valahova? – kérdi, Boldi és aki most jött ki az üvegajtón.

- Igen, valószínűleg. – válaszolta Máté. Hallottam, hogy megáll egy kocsi a nyaraló előtt, és pár fiatal gyerek száll ki belőle, már, mint velünk egy idős gyerekek. – Majd, én megyek. – mondta, Máté és elindult a kapu felé. – Hello. – kiáltja oda a kisebb csapatnak. Pontosabban két lánynak és három fiúnak.

- Cső. - mondja, az egyik srác és öklözik Mátéval, a másik kettő ugyanígy tesz. A lányok puszilkodnak.

- Szóval, Rocky most nincs itt, ők meg itt Boldi, Ádám, Barbi, Liz és Vik a többiek szétszóródva vannak. – mondja, Máté és bemegy, mert Viktor hívta.

- Hello. – mondja, az egyik srác és leül mellém. Fekete össze-vissza zselézett, nagyon profin belőtt haja, és barna szeme van. Fekete Family Guys-os pólóban van, térdig érő kockás nadrágban és fehér Conversben, ahogy leült mellém megéreztem azt az illatot, ami a sulinkban mindig kiárad a fiúk öltözőjéből. – Te ki vagy? – kérdezi, pont ugyanúgy, ahogy Rocky tette az első találkozásunkkor.

- Viki. – mondom, és visszakérdezek. – Te?

- Jess. – mondja, és várja a reakcióm.

- Sejtettem, hogy valami fantázia neved lesz. Mondjuk a Rocky után, már semmi nem lepne meg. – mondom, és látom, hogy Rocky kocsija megáll a nyaraló előtt.

- Tényleg? – kérdi, és körbe néz, míg végül rámutat egy fiúra. – Tudod, mi neki a neve? – kérdi, mire én megrázom a fejemet. – Nem fogod elhinni, de Dallas. Csak mi becézzük, és csak Dall. E-vel ejtik, de a-val írják, vagyis inkább ő írja azzal. – mondja, Jess és Rockyra néz, aki már ott állt előttünk.

- Csá. – mondja, és leöklözik Jessével. – Mi a helyzet? – kérdi, és leül ő is egy székre.

- Te nem’tod hova megyünk? – kérdem, mire ő csak megvonja a vállát.

- Asszem, oda ahol két vagy egy napja voltunk. A fizetős strandra. – mondja, és megborzong.

- Akkor meddig is maradtok, ti? – fordul, Jess Rockyhoz.

- Még nem tudjuk, ezt csak akkor tudom megmondani, amikor Viki nem kavar egyszerre 8 pasival. – mondja, én meg finoman megrúgom, Jess meg kérdően néz rám.

- Tényleg még várom azt, hogy megkérd a kezem. – mondom, mire Rocky felnevet.

- De, ha végre megkérem, mondj igent. – mondja, és feláll miközben még rám, kacsint.

- Ha, tényleg megkéri a kezed, akkor lehetek a tanúja? – kérdi, Jess miután Rocky már elment.

- Ha, megkéri a kezem akkor a pap is, lehetsz. – mondom, és odamegyek Ádámhoz, aki az egyik új fiúval társalog. Mikor odaérek egy pillanatra csöndben marad, majd bemutat az új fiúnak.

- Kris, ő itt Viki. Óvakodj tőle, miden 2 pasival kikezd, aki az útjába kerül.

- Nocsak, magyar név? Mi történt, nem is tartozol a fura nevekkel, ellátottak csoportjába? – kérdem mire a mellettem álló Rocky felröhög.

- Nem, ő Jessnek a haverja, és Jess nem igazán foglalkozik már, a hogy is mondtad? – kérdi, és picit előrébb dől. – Fura nevekkel ellátottak csoportjába. Jaj, így sohase fogunk elindulni. – mondja, Rocky és a sátor felé néz ahol valami zúgás, hallatszik.

- Oké. Majd én kezembe veszem az irányítást. – mondom és felállok az egyik székre. – Ha mindenki tudna rám figyelni két percig akkor szerencsésen, eljuthatnánk a strandra. – mondom, mire a mögöttem ülő Máté felnyög, de rá se hederítek. – Szóval most elindulunk, utána pedig a strandon annyi felé szakadhattok amennyire, csak akartok. Akkor mindenki felkap valami fürdőcuccot és elindul a kapu felé. – mondom, mire Máté rögtön reagál.

- Igenis kapitány! – mondja, mire hátrarúgok az egyik lábammal, de a szék elég instabil, így elkezd felborulni, és, ha Ádám nem kapja el a karomat, akkor már halott lennék.

- Kösz. – vetem oda, és bemegyek a házba a kapukulcsért. Mikor már mindenki beleült egy kocsiba, bezárom a kaput és elindulok a kocsink felé, de valaki megragadja a karomat.

- Jössz velünk? – kérdezi, Rocky és látom, hogy a kocsiban ülő Ádám vadul rázza a fejét.

- Persze. – vágom rá, és beülök mellé az anyós ülésre. Elindulunk, most ugyanabba az irányba, mint Mátéék. Előttünk Jesséék, mögöttünk a csajok. Náluk Tomi vezet, mert Liz meggyőzte. Mikor odaérünk a strand bejáratához, mindenki a másikra néz, hogy kifizessen, míg végül sóhajtok és gyors fejszámolást végzek.

- 7 felnőtt. És 8 gyerek jegyet szeretnék. – mondom, és jobban átgondolom a számolást. Fizetek és mind bemegyünk a strandhoz.

- Kösz. – áll meg mellettem Jess és a kezembe nyom egy kétezrest.

- Nem, kell. – mondom és visszaadom neki.

- Oké, te tudod. – mondja, és elteszi a kétezrest. Csendben megyünk tovább a vízig, de ott kitör a káosz. Mint ahogy mondtam mindenki a saját feje után megy. Valaki a vízbe, valakik a vízibicikli kölcsönzőhöz, valakik pedig kifekszenek a napra és süttetik magukat, én meg neki dőlök egy fának az árnyékban és lehunyom a szemem. Vagy 15 percig ülök így, míg végül valaki leölt egy vödörnyi vízzel.

- Hé. – mondom, és Ádám után futok, aki épp egy kisgyereknek adta vissza a vödröt, amivel lelocsolt. – Ezt még megbánod. – mondom, és ránézek a mellettem ülő kislányra. – Szia, kicsit kölcsön kaphatom ezt a szép Hello Kitty-s vödröt? – kérdem, tőle.

- Igen. – mondja, azon a cuki kis gyerek hangján. Megfogom a vödröt és berohanok a vízbe Ádám után, de még gyorsan visszadobom a partra a ruháimat. Megtöltöm a vödröt vízzel és odafutok Ádám mögé, aki épp az egyik új lánnyal beszélget. Szóval odamegyek mögé, és ráöntöm a vizet, amitől megfordul, és nagyon csúnyán néz rám. A haján ott gyöngyözik a víz, és szinte csak úgy csillog.

- Ezt most visszakapod. – mondja, én meg visszarohanok a Hello Kitty-s vödör tulajdonosához, és visszadobom neki. Aztán visszafordultam, és elkezdtem rohanni egy egészen másik irányba, de sehol sem láttam Ádámot. Hirtelen valaki nekem jön, de olyan erővel, amitől eldőlök, és Ádám rám esik.

- Nyertem. – üvölti, amikor feljövök a víz alól.

- Csak szeretnéd. – mondom, és képen fröcskölöm. 

- Ó, ki is, szeretne pontosan mit is? – kérdi, és felkap a hátára és elkezd velem futni Rocky felé a vízbe. – Te megfogod a lábát én meg a kezeit és megcsikizzük, mert Máté azt mondta az a gyenge pontja. – mondja Ádám, és letesz a vízbe, ami nekem csak a derekamig ér, Rocky megragadja a lábaimat, Ádám meg a karjaimat és Jess meg oda jön megcsikizni.

- Oké, 10 másodpercig csikized, utána meg én jövök. – mondja, Ádám, mire Jess elkezdi a kezét a hasam felé vinni.

- Ha megmered tenni akkor… - kezdek bele a fenyegetésbe, de nem tudom befejezni, mert Jess keze hozzá ér a hasamhoz, nekem meg görcsbe rándul a hasam, és visítva felröhögök, lehet, hogy tényleg ribanc vagyok?

Mikor kimegyünk a vízből, Máté odadob nekem egy zacskó chipset.

- Ez az ebéd. – mondja, én meg megnézem a zacskó elejét. Fokhagymás, jaj, csak a száj szagom utána…               

- Király. – mondja Jess amikor kijön a vízből, de nekem, és mint a mellettem ülő legtöbb lánynak nem azon akad meg a figyelmünk, hogy mit mond, hanem azon, hogy, hogy néz ki. Hát kb. úgy, mint egy görög isten, a bőre olyan gyönyörű barna test színér remekül kihangsúlyozza a fürdőgatyája, ami kék színű és térdig ér, jaj és a hasa…

- Mi van? – kérdi Rocky és elhúzza az arcom előtt a kezét.

- Semmi. – habogom, miközben próbálom azzal tettetni a zavarom, hogy kinyitom a chipset és beleeszek.

- Na, persze. – mondja, és belemarkol a chipsbe. – Minden lány Jesst bámulta, amikor kijött a vízből, és láttam, hogy te is. – mondja, mire az arcomat elönti a pír. – Hát, mit mondjak nem egy, jaj hogy hívják azt a pasit, aki falfehér és egy esetlen lányt akar megharapni? – kérdi, és mikor beugrik neki, rácsap a lábamra. – Robert Patisszon. – mondja, mire felnevetek.

- Robert Pattinson, de mi van vele? – kérdem.

- Szóval Jess nem egy Robert faszom tudja ki. – mondja, mire én megint felnevetek.

- Ez tény, és való, de sztem Robert nem helyes, na de nem mintha Jesst bámultam volna, tettem hozzá gyorsan.

- Aha, persze. – mondta, mire én csak hozzá vágtam a chipset és felálltam. Ott voltunk a strandon este hatig, vagyis zárásig, utána meg elmentünk a legközelebbi diszkóhoz.

- Én, ide be nem megyek. – jelentem ki amikor megállunk a BF. Diszkó előtt.

- De. – mondja, Ádám és kiránt a kocsiból, engem meg úgy kell betolni a diszkóba.

- Lányoknak ingyenes. – mondja a jegyszedő. Mikor beérünk a diszkó belsejébe, megcsap az, az izzadt, büdös füstös szag. Már javában mindenki táncol, mikor úgy döntök, odamegyek a bárpulthoz, ahol egy fiatal srác szolgál ki.

- Mit adhatok? – kérdi, én meg kérek egy kólát.

- Tessék. – mondja, és rám kacsint. Fizetek, de továbbra is csak ott ülök, amikor a fiúnak már nem voltak vevői kijön a pult mögül és letörli a pultot, mikor odaér ahol én ülök kérdőn rám néz.

- Hogy kerülsz még ide? – kérdi, és leül mellém egy székre.

- Most őszintén, mit kéne csinálnom? Leinnom magam hulla részegre és David Guetta számokat üvölteni.

- Igen. – vágja rá a fiú. – Vagy csak fiatalnak lenni. – mondja, és feláll, hogy befejezze a törölgetést.

- Arra gondolsz, hogy egy örök vesztes vagyok? – kérdem, amikor visszamegy a pultba.

- Ezt nem kéne megmondanom, de igen. – mondja, én meg sóhajtva a pultra hajtom a fejem.

- Lehet, hogy igazad van. Te minden nap látsz, ostoba hülye libákat, akik itt sírnak, mert nem őket szereti a nagy Ő, hanem a legjobb barátnőjüket. És aztán leisszák magukat itt félhullára, és csodálkoznak, hogy 9 hónap múlva meg van az eredmény. – mondom, és ránézek a mixer fiúra.

- Lehet, hogy így van, de te biztos nem tudod, hogy ki a nagy Ő. – mondja, és mikor az utolsó szót mondja akkor a két kezével idéző jelet rajzol a levegőbe.

- Erre ráhibáztál. – mondom, és ránézek Rockyra aki épp egy lányt táncol körbe. – De nem fogok elmenni innen amíg, te nem végzel. – mondom, és felteszem a lábam a mellettem lévő székre.

- Jó akkor hajnali 2-ig itt leszel. – mondja, mire ránézek Rockyra aki már vad csókolózásba kezdett a lánnyal.

- Ez várható volt. – mondom, és megiszom a maradék kólám.