Part 4

2010. 06. 20

Arra ébredtem, hogy valaki becsapja az ajtót.

- De szeretsz, mert, ha nem szeretnél, mért lenne rajtad a nevem. – kiabálta, Dorina gondolom a folyosón. -

- Nem szeretlek, hanem baromi, drága a leszedetés. – mondta, Máté, és ő is becsapott egy ajtót. Ezek szétverik a házat- gondoltam magamban és fel akartam állni, de egy kéz volt rajtam. Odanéztem az ágy végébe ahol Ádám aludt, így óvatosan lesöpörtem magamról a kezét, és kimentem az ajtón, óvatosan átlépkedve az alvó emberkéken. A fürdő irányába mentem, de hirtelen kinyúlt egy kéz és megpofozott. Nem tudtam, mire vélni azt hittem ez valami ébresztés akar lenni, de hamar rájöttem, hogy nem, mikor a kéz tulajdonosa megszólalt.

- Te ribanc. – mondta, és megint megütött Dorina. – Tönkre tettél mindent. – mondta, és megint arcon csapott, én meg visszacsaptam. – Hé. – sikított, én meg befogtam a száját, amitől elkezdett rugdosni. Na, ki is a ribanc. Így vonszoltam, ki a kertbe, de még bezártam a konyhaajtót. Amikor kiértünk, kifakadt. – Elvetted a barátomat, aki már négy, az, az négy éve oda van értem, és én is ő érte, te meg jössz és mindent fel dúlsz. – mondta, én nyugodtam, leültem az erkélyen egy műanyag székre.

- Ha Mátéról van szó, közlöm veled, hogy őt nem kényszerítem semmilyen kapcsoltra velem. De te nyomulsz rá, és nem hagysz neki levegőt, ha hagynál, és nem tetováltatnád rá a nevedet akkor, nem lennél ekkora ribanc. Ó, igen, mert nem én, hanem te vagy a ribanc, aki szegény Boldit meg kavarod, miközben Mátéra nyomulsz. Szánalmas. – mondtam, és elindultam befelé, de utánam futott és a kezében egy olló, volt.

- Te szemét. – mondta, és nekem esett az ollóval. De időben észbe kaptam, és megfordultam. – Ha nem engeded, hogy enyém, legyen Máté, leszúrlak. – mondta, én meg felröhögtem.

- Egy manikűrös ollóval? – kérdeztem, nevetve.

- Ezzel, én többször is megvágtam magam, amikor Máté szakított velem. – mondta, és felém lépett egyet. – Azt szeretném, ha annak a vére is rajta lenne, aki miatt, az én vérem is rákerült. – mondta, és felém, dobta az ollót, én meg reflexből kinyújtottam a kezem, hogy elkapjam, de helyette bele állt az olló. A fájdalomtól összeestem, Dorina meg elégedetten bement a mi nyaralónkba. Vagy két percig ültem a hátamat a falnak támasztva, amikor Máté kijött az erkélyre.

- Viki, mitől van vér a konyhaajtó küszöbén? – kérdezte, és csak akkor nézett rám mikor befejezte a mondatot. – Mit csináltál? – kérdezte, és leguggolt mellém.

- Hagyj, békén. Ez a te hibád. – mondtam, és felálltam, hogy bemenjek a házba, de Máté utánam szaladt. 

- Viki, mért lenne az én hibám?  - jött utánam, - Csak azt, mondtam, hogy veled járok. – mondta, de én akkor bevágtam a fürdőszoba ajtaját ahol Tomi, ás Liz bájologtak.

- Bocs, csak a kezem. – mondtam, és felemeltem azt a kezem, amelyikből ömlött a vér.

- Jól vagy? – kérdezte, Liz és odajött, hogy megnézze a kezemet. – Nem kéne bevinni a kórházba? – fordult, Tomihoz, aki hunyorogva odajött, és felröhögött.

- Nem kell. Ide hívjuk Ádámot. – mondta, és megvárta, amíg kimegy Liz. -  Ó, te jó ég mit csináltál? – kérdezte, mire én röhögtem fel fájdalmasan.

- Nem, magamba döftem, hanem Dorina dobta nekem. – mondtam, de nem értettem mért Ádámot hívja Liz. – Mért pont Ádám, jöjjön ide? – kérdeztem, és felálltam lemosni a kezem.

- Mert ő orvosira jár. – mondta, Tomi és kiment az ajtón, ami két perc múlva Ádám jött be.

- Úgy érzem rosszba vagy az exszel. – mondta, és odajött hozzám. – Ez most fájni fog egy kicsit, de túléled. Van itt fásli? – kérdezte, én meg a gyógyszeres szekrény felé biccentettem. Odament és kivett egy tekercset.

- Mi fog fájni? – kérdeztem, és felültem egy szekrényre.

- Még semmit. – mondta, és víz alá dugta a kezem, amit nyomban el is kaptam volna, ha nem fogja meg erősen.

- De ez is fáj. – mondtam, mire rám mosolygott.

- Akkor ennek, sem fogsz örülni. – mondta, és kihúzta a kezemből az ollót, én meg akkorát visítottam, mint még soha, ezelőtt életemben. – Nyugi, nyugi. – mondta, és nevetve, befogta a szám.

- Ezt, mért kaptam? – kérdeztem, de be volt fogva a szám így csak motyogtam valamit.

- Nyugi, most ez talán még jobban fog fájni, de fogd meg a kezem, és azt szorítsd meg, ha fáj, és nehogy elkezd hadonászni. – mondta, és megint a víz alá nyomta kezem, de most annyira fájt, hogy szerintem elállítottam Ádám kezében a véráramlását. – Jól van. – mondta, és bekötötte a kezemet. – Te vagy hivatalosan is az első, ember, akit spontán mentettem meg. – mondta, én meg próbáltam gyilkos tekintettel nézni rá. Leugrottam a polcról és a fáslira néztem, ami már átázott a vértől.

- Ádám, ezzel mit csináljak? – kérdezem, ő meg levette a fáslit és egy adag zsepit nyomott a kezembe.

- Ezeket tartsd, rajta, és majd bekötöm megint, ha elállt a vérzés. Addig is. – mondta, és az ajtó felé mutatott én meg a zsepivel a kezemen kisétáltam a kertbe ahol Dorina elégedetten ült Máté ölében. Amikor meglátott Máté felpattant, Dorina meg leesett a földre, valahol a legmélyebb részem szakadt a röhögéstől, de nem akartam azt az énemet adni. Amikor Máté már túl közel, volt ahhoz, hogy elkapja a karom, de ahhoz még nem, hogy elfussak, előle, így hát az utóbbit tettem.

- Tudod, hogy ki a gyorsabb. – mondta, és megállt, egy helyben. – Adok egy kis előnyt. – mondta, én meg körbe futottam a házat és megálltam a ház sarkában. Lenéztem a kezemre, amin a zsepi, volt, és láttam, hogy átázott a zsepi.

- Há, tudtam, hogy utolérlek. – mondta, valaki a hátam mögül én meg felsikoltottam ijedtemben. – Semmi baj, csak én vagyok.

- Nem ér, mert te gyors vagy, nekem meg fáj a karom. – mondtam, és odatartottam, elé a kezemet. Ő meg erősen elsárgult, asszem nem bírja a vért. – Jól van, bocs. – mondtam, és megint elakartam előle futni, de ő időben reagált és elkapta az egyik kezemet, sajnos pont azt amelyik véres volt és szinte szó szerint elájult. – Jól, van, ülj le. – mondtam, és neki támasztottam a falnak ő meg végig csúszott rajta. – Mivel a barátnőd vagyok ezt bírnom, kell. – mondtam, és átöleltem. A görögdinnye szerencsére már akkor eltűnt mikor, rosszul lett Máté. Így ültünk addig, amíg el nem állt a vérzés, mikor visszaindultunk a házhoz hallottam, hogy Rocky üvöltözik valakivel a házban. Aztán kijjebb jött és hallottam Dorina hangját.

- Egyedül nem mehetek haza. – sopánkodott.

- De, most elhúzol innen a francba, és vissza ne merj jönni. – mondta, Rocky, mire Máté odarohant, én meg utána.

- Mi van? – kérdezte, Máté Bolditól én meg mögéjük álltam, de mint kiderült nem maradhattam sokáig ott, mert Ádám odajött és bevitt a fürdőbe.

- Mi történt? – kérdeztem, és néztem, ahogy Ádám betekeri a kezemet.

- Rocky, épp kiteszi Dorinát, mert leszúrt Téged. – mondta, és még valamit rátett, ami megtartja. – Ne, aggódj szakadni fog a röhögéstől, ha végzett. A szülei szövegét mondja, csak más verzióban. – mondta, Ádám mire felnevettem.

- Kösz. – mondtam, és megpusziltam az arcát, mire finoman elpirult. – Jól áll a pír. – mondtam, és kimentem az ajtón, és egyenesen belementem Mátéba.

- Dorina marad még egy napot, mert nem megy vonat ma sehova, Rocky csalódott. És mivel a csajom vagy ez kötelez téged.  – mondta, és felém közeledett.

- Nem, én még egyszer, veled nem. – mondtam, és egyfolytában hátráltam előle, de vége lett a folyosónak és zsákutcába voltam. Ő meg, úgy ahogy majdnem tette kint tegnap, megfogta a vállamat, és odaszorította a falnak, csak most a két keze közé fogta az arcomat, és közelebb húzta az arcomat az övéhez. Pont ebben a pillanatban Dorina fordult, be a folyosóra, és Máté ekkor érintette másodszorra a száját az enyémhez.

- Úgy, tudtam. – hallottam, Dorina hangját, a háttérben, de nem érdekelt túlzottan, mert Máté nyaka köré fontam a karom és visszacsókoltam. Most ő tolt el magától.

- Nyugi, holnap is lesz nap. – mondta, rám kacsintott és kiment a konyhába, engem meg ott hagyott a kábulattól némán. Lehet, hogy tényleg ribanc vagyok? Utána, mentem és mikor kiértem levágtam magam egy műanyag székbe.                                            

- Hogy vagy? – kérdezte, Rocky és levágódott mellém és kinyitott egy sört, amit mi vettünk Ádámmal a tescoba. Mivel látta, hogy nagyon nézem felém, nyújtotta.

- Kösz, nem. – mondtam, és feltettem a lábam egy másik székre. – ÉS, kösz jól vagyok. – mondtam, és a kezemre néztem. – Vagyis majdnem. Akkor meddig maradtok? – kérdeztem.

- Még nem tudjuk, az időtől függ meg attól is, hogy mennyire komoly nektek Ádámmal. – mondta, és rám kacsintott. Én meg automatikusan elpirultam.

- Be fog borulni. – mondta, Liz és levágódott mellénk.

- Meglehet, ezért még most kéne menni a strandra. – mondta, Rocky.

- Oké, sztem akár most is indulhatunk, te menj be fürdőruhát venni és szólj a többieknek, hogy megyünk. – küldte, be Liz Rockyt a házba. – Szóval végre kettesben vagyunk, mit csinált veled Dorina? – kérdezte, Liz kíváncsian.

- Őszintén? Féltékeny, mert a volt barátjával járok, és ők még elvileg még mindig szeretik egymást, és reggel veszekedtek, és Dorina azt hitte miattam, van az, hogy már nem szereti őt Máté. – hadartam, el egy szuszra az egészet.

- Ó, hát ez szomorú. Igazi dráma. – mondta, Liz. – De nyugi szerdán már megy haza, így mázlid van. – mondta, felállt és rám kacsintott. Mikor már mindenki kész, volt (felöltöztek, összepakoltak… stb.) akkor elindultunk, ahhoz a strandhoz, melyiken első nap Boldi beledobott a vízbe.

- Na, Viki. Nem akarsz nosztalgiázni?- kérdezte, és felkapott a hátára.

- Nem. – mondtam, határozottan, de ő így elvitt végig a strandhoz. De most letett a parton.

- Nyugi, ilyen kézzel nem doblak, be. Nem azért, de sztem nem kéne fürdened ilyen kézzel. – mondta, ő meg befutott a vízbe. 

- Na, jössz? – kérdezte, valaki és átkarolt hátulról.

- Nem. – mondtam, és Mátéval találtam magam szemben.

- Oké. – mondta, és Boldi után rohant a vízbe.

- Szted fürödhetek így? – kérdeztem, Ádámtól.

- Nem, de úgy látom nem is, akarsz. – mondta, én meg leültem mellé a fűbe.

- De, szeretnék, csak nem akarom látni, ahogy Máté azzal bájolog, aki ma leszúrt engem. – mondtam, mire Ádám felröhögött.

- Nyugi, én se fürdök. – mondta, és végig dőlt a füvön, aminek következtében láttam, megint a kockás hasát.

- Oké. – mondtam halkan és elfordultam egy másik irányba.

- Hello, Vik. – csapódott be mellém Rocky. – Mi a pálya? – kérdezte, és a sört, ami a kezében volt, a lábamra öntötte, vagyis csak egy részét. – Bocs. – mondta, és egy lány után nézett. – Mennyiben fogadunk, hogy, hogyha odamegyek és meghívom egy sörre, akkor elfogadja, és miközben megkérdem már a gyerekeink nevét, fogja találgatni.

- Ok, mi legyen a fogadás tétje? – kérdeztem, és félig oldalra néztem, hogy megnézzem, Ádám alszik-e.

- Ha, én nyerek, akkor iszol 3 pohár sört, és én fizetek. De, ha te nyersz én, nem iszok 1 hétig. – mondta, én meg megnéztem azt a lányt, aki után az előbb nézett. De az a lány egy másik fiú kezét fogta, de elengedte, mert levette a pólóját.

- Oké. – mondtam, és megráztam a felém nyújtott kezét. Ő, meg felállt és odament a lányhoz, aki végig hallgatta, és mosolyogva elvette tőle a poharat. Mikor Rocky visszajött 3 söröspohár volt a kezében és odaadta nekem.

- Szép volt, de hogy csak tud, ezzel még nem nyertél. – mondtam, és beleszagoltam a sörbe. Pfuj, már a szaga is undorító.

- Hajrá. – mondta, Rocky, én meg beleittam az elsőbe. Szinte a nyelvem hozzá sem ért, csak úgy átment a számon és gyorsan lenyeltem. Mikor végeztem az első pohárral, Rocky nyújtotta a következőt.

- Szünet. – mondtam, és hátra dőltem.

- Könyörgöm, tavaly a Szigeten én ennyi idő alatt, négyszer ennyit ittam, mint te most. – mondta, és büszkén hátra dőlt, füvön, de a karjaival megtámasztotta magát. És odanyújtott még egy pohárral.

- Oké. – mondtam, és ugyanúgy, mint az előbb, megittam az egészet, de utána a hányinger kerülgetett. – Hát ez undorító. – mondtam, és szinte majdnem, elhánytam magam.

- Gyorsan, ezt is. – mondta, Rocky, én meg elvettem tőle a poharat, és annak is kiittam a tartalmát, utána hátra dőltem Ádám mellé a fűbe és a hasamra tettem a kezem. – Na, én léptem. – mondta, Rocky és odament a büféhez.

- Nyugodtan, igyál vizet. – szólalt meg, Ádám hirtelen mellettem.

- Nem, nem kell. Úgy érzem attól, csak még jobban hányingerem lenne. – mondtam, és az eget néztem. – Hogy bírnak ebből sokat inni? – mondta, és Ádám felé néztem, aki szerintem, már kezd megunni engem.

- Nem akarsz fürdeni? – kérdezte, és elkezdte, levenni a pólóját.

- Fürödhetek ilyen kézzel? – kérdeztem, és felé nyújtottam a kezem.

- Ige, csak ne érje víz, ne aggódj, majd vigyázok rád. – mondta, gúnyosan és felállt, amíg én levettem a pólómat, de közbe éreztem Ádám tekintetét magamon. – Ez egy másik fürdőruha? – kérdezte, én meg végig néztem magamon.

- Igen, a barátnőmtől kaptam tavaly szülinapomra, de nem hordtam, mert úgy gondoltam, túl sokat mutat. – mondtam, és megint magamra néztem. Egy olyan bikini volt rajtam, aminek a melltartója, fekete és az alsó része is. Picit kicsi volt rám, ezért hasonlítottam, egy Baywatch szereplőre.

- Csini. – motyogta, és elindultunk a víz felé. Odamentünk a „kifutóra” és onnan tökéletese láttam, hogy Dorina Máté nyakában ül. Hirtelen elfogott a hányinger, de nem a sör miatt. – Nyugi, én is a nyakamba vehetlek. – mondta, és rám kacsintott. Elindultunk feléjük, és közbe láttam, hogy Tomi felénk jön.

- Hello, Vik. Non, trendi fürdőruci. – mondta, én meg elég furcsán nézhettem rá.

- Köszi. – mondtam, és a kezemre néztem, hátha átázott a kötés. – Felveszel a hátadra? – fordultam, Ádámhoz.

- Jó. – mondta, és lehajolt előttem én meg ráugrottam.

- Mehetünk. – mondtam, mire elindultunk Mátéék felé.

- Szóval azt szerettem volna tőletek kérdezni, hogy, szerintetek, hogy kérjem meg Liz kezét. – kérdezte, zavartan Tomi.

- Ha engem kérdezel, sehogy. – mondtam, olyan hangosan, hogy én is meglepődtem – Mert még fiatal vagy a házassághoz. – mondtam, de közbe elkezdtem csuklani.

- Ne hallgass rá. Most ivott meg 3 pohár sört, és mivel életében először ivott alkoholt kicsit a fejébe szállt. – mondta, Ádám. – Kérd meg este a Balaton parton, a naplementében. – mondta, Ádám én meg felröhögtem.

- Szétcsípnek a szúnyogok. – mondtam, az ellenérvet.

- A nyaralóban. – mondta, Ádám és dobott rajtam egyet.

- Kiröhögnék a többiek. – cáfoltam, megint.

- Mondasd be a hangosbemondóba. – mondta, Ádám.

- Nem lehet rendesen hallani, a legegyszerűbb, ha akkor csinálod amikor, úgy érzed ő is, akarja. – mondtam, és leszálltam Ádám hátáról. – De ki tudja. – mondtam, és megpróbáltam két lábon megállni, de nem igazán sikerült, mert asszem elveszettem az egyensúly érzékem, és kis híján beledőltem a vízbe. De Tomi elkapta a jobb kezemet, így nem lett vizes a seb.

- Viszlek, még. – mondta, Ádám és leguggolt. – Gyere, a nyakamba. – mondta, én meg megpróbáltam felmászni, de valahogy nem ment ezért, Tomi rakott fel Ádámra.

- Jaj, de romantikus. – mondta, valaki a hátunk mögött. – Engem is. – mondta, Rocky és ráugrott Tomi nyakába, aki röhögve hátra dobta. Így mentünk be hozzájuk. Mikor odaértünk le akartam szállni, de Ádám nem engedte.

- Viszlek, egy darabig a karomban. – mondta, és a kezeibe vett.

- Jaj, de cuki vagy Ádámka. – mondtam, és mint valami kisgyereknek, megpaskoltam az arcát.

- Mi van Vik? – kérdezte, Rocky és átvett Ádámtól. – Fejedbe szállt az ital? – kérdezte, és forgott velem, amitől elkezdtem jó hangosan nevetni.

- Ne, ne csináld. – mondtam, és belekapaszkodtam a vállába, és közelebb húztam magamat hozzá.

- Na, mit fogunk ma még csinálni? – jött oda hozzánk, Liz.

- Kajálunk, és haza megyünk, mert Viki ki fog dőlni a piától. – mondta, Rocky, és oda tett Máté karjaiba.

- Hali. – mondtam, és neki is megpaskoltam az arcát. – Tudod mennyire, szeretlek én téged? – kérdeztem, ő meg lesajnálóan rám nézett.

- Hmm? Egy 10-es skálán, erős 5-ös? – kérdezte, én meg újra felkacagtam.

- Vidd, ki és adj neki vizet. – mondta, Tomi Máténak. – Aztán vidd haza, majd hozunk nektek kaját.

- Oké. – mondta, Máté és elindult velem kifelé.

- Ne, ne hagyjatok vele, ő egy mazoista, dög. – mondtam, és Mátéra néztem. – De ezért helyes. – mondtam, és megálltam a lépcsőn, amire Máté letett. Kitámogatott a cuccainkhoz ott rám húzta, a vizes testemre a pólómat. Aztán elindultunk a mosdók felé.

- Bemész, egyedül vagy menjek veled? – kérdezte, én meg egy pillanatig komolyan elgondolkoztam azon, hogy mit mondjak.

- Gyere, velem. – mondtam, mert megnéztem volna Mátét egy női mosdóban. De nem jött be teljesen, csak az ajtó előtt várt. – Kész vagyok. – mondtam, és kitámolyogtam a mosdóból.

- Akkor mehetünk? – kérdezte, és megfogta a kezemet.

- Persze. – mondtam, és próbáltam visszatartani a hányást. Mikor a nyaralóhoz értünk akkor jöttem rá, hogy nincs nálam kulcs. – Nálad van? – néztem Mátéra aki, rávágta, hogy nem.

- Oké, akkor átmászunk. Én mászok először aztán, te és én meg elkaplak. – mondta, Máté, de én csak annyit hallottam, hogy valamit motyog. – Jössz? – kérdezte, a kerítés túloldaláról.

- Persze. – mondtam, és elkezdtem kerítést mászni. Ha-ha… Kerítésmászás, nem fal, hanem kerítés… Ha-ha… OMG! Én meg hülyültem.

- Elkaplak. – mondta, Máté én meg gondolkodás nélkül elengedtem a kerítést. És szerencsésen ráestem Mátéra.

- Bocsi. – mondtam, de mielőtt felálltam volna beszippantottam a pólójának illatát.

- Te megszagoltál? – kérdezte, és finoman ellökött magától.

- Én, dehogy. – mondtam, és odamentem a bejárati ajtóhoz, és a lábtörlő alatti kulccsal kinyitottam az ajtót. – Jössz, végre? – kiáltottam, Mátéra, de mint kiderült mögöttem, volt és befogta a fülét annyira megijedt tőlem.

- Nyugalom. – mondta, és belépett a házba. Én utána mentem és a konyhában kinyitottam a hűtőt és kiszedtem belőle a tortát. Fogtam egy kést és vágtam belőle egy szeletet. Azt benyomtam a képembe. Hmm. Vanília, nyami.

- Nem kérsz tányért? – kérdezte, Máté a hátam mögül.

- Jaj, megijesztettél. – mondtam, és odanyújtottam neki azt a szelet tortát amibe, már beleharaptam. – Kérsz?

- Kösz, nem. – mondta, és leült egy székre.

- Nem értem eddig mért nem ettem vaníliás tortát. Te tudod? – kérdeztem, Mátét.

- Nem. – mondta, és sóhajtott egyet és ráhajtotta az asztalra a fejét. Mikor befejeztem a tortázást kimentem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Hát ezt asszem nem kellett, volna. Sürgősen hajat kell mosnom. Pont ekkor Máté nyitott be.

- Hello. – mondtam, és rávigyorogtam. – Én lezuhanyzok. – mondtam, és a zuhanyzó felé mutattam.

- Oké, megvárom. – mondta, és az ajtó felé fordult, de nem ment ki.

- Itt bent várod meg? – kérdeztem, és elkezdtem öltözködni.

- Igen. Megfogom azt a kezed, ami be van kötve-. Szállj be a zuhanyzóba, és add ki a kezed. – mondta, én meg beálltam a zuhanyzóba és kitettem a jobb kezem. Megnyitottam fél kézzel a zuhanyt, és mindent fél kézzel tettem.

- Kész vagyok. – mondtam, és már majdnem kiszálltam volna, amikor leesett, hogy Máté odakint áll. – Adnál egy törülközőt? – kérdeztem, ő meg a jobb kezembe nyomott egyet. Azt magam köré tekertem, és mélyet ásítottam. – Még csak délután van én, meg már ásítok? – kérdeztem, a levegőbe.

- Nem, ez az alkohol hatása. – mondta, Máté. – Na, gyere. – mondta, és a karjaiba kapott, de csak törcsi volt rajtam és, úgy rakott be az ágyunkba. Betakart és mögém feküdt. 10 percig feküdtünk, így és már azt hittem én is, hogy elaludtam, de hallottam, ahogy Máté azt mondja. „Lehet, hogy szerelmes vagy belém, azért vagy hülye, de én is hülye vagyok” mondta, de ekkor elnyomott az álom.

 - Hé mi van csipkerózsika bealudt? – kérdezte, valaki én meg úgy éreztem, hogy majd széthasad a fejem.

- Pszt. – mondta, Máté. – Hagyd, aludni, mert másnapos lesz.

- De hát ma ivott. – mondta, gondolom Rocky.

- Hány óra? – kérdeztem, és felnyomtam magam, de csak ekkor éreztem, hogy nincs rajtam ruha. – És hol van a ruhám? – kérdeztem, mire Boldi rontott be. Én meg magam elé kaptam egy hálózsákot.

- Ti mire készültök? – kérdezte, én meg felálltam a magam köré tekert hálózsákkal és megcéloztam a fürdőt.

- Gyógyszert veszek be. – mondtam, és a hálózsákkal elindultam a fürdőbe, közben minden hangot tízszeresen olyan erősen hallottam, mint amilyen eredetileg. Benyitottam a fürdőbe ahol épp valaki valamilyen vizet eresztett. Én nem törődtem vele csak kinyitottam a gyógyszeres szekrényt, és kivettem valamilyen gyógyszert.

- Viki? – kérdezte, valaki én meg megfordultam, és körbe néztem, de még közbe lépegettem is aminek, következtében elestem, de elkaptam a fürdőkádnak a függönyét, így nem vertem be a fejem. Lefeküdtem a földre, és elkezdett múlni a fejfájásom is.

- Viki mi a…? – kérdezte, Ádám, aki most szállt ki a zuhanyzóból és meztelen volt, de amint kilépett, ő is elcsúszott a kövön, csak egy hálózsák volt a meztelen testeink között. Magamban hálát adtam annak, aki felfedezte a hálózsákot.     

- Bocsi, csak, ahogy felkeltem majd széthasadt a fejem és be kellett vennem valamit, és tényleg gyorsan hat. – mondtam, ő meg a közeli polcról lekapott egy törülközőt és maga köré tekerte, nekem meg a kezembe nyomott egy pólót.

- Elfordulok, vedd fel. – mondta, én meg ledobtam a hálózsákot a földre és felvettem a pólót, utána meg körül néztem, és megláttam a fürdőruhám, így azt is felkaptam magamra. – Na, és milyen az első másnaposságod?- kérdezte, én meg elkezdtem letekerni a kezemről a fáslit.

- Pszt. Halkabban. – mondtam, mert úgy éreztem megint, mintha üvöltene Ádám.

- Rátekerjek még egyet? – kérdezte, és közelebb lépett hozzám.

- Nem, kell. Most szellőztetem. – mondtam, és elindultam az ajtó felé. – Egyébként nem vagyok másnapos. Aznapos vagyok. – mondtam, és bezártam az ajtót. Aztán kimentem az erkélyre, de már mindegyik székbe ültek, így leültem a földre.

- Ne, csináld már Vik, te vagy a házigazda. – mondta, Rocky és felállt, egy székről, hogy le tudjak ülni.

- Nem hagyd csak. – mondtam, mire csak elmosolyodott és felhúzott, de mégis ő ült le, és utána azt tette, amire nagyon nem számítottam az ölébe vett. - Kösz. – mondtam, és kényelmetlenül fészkelődtem. Mellettem Liz felállt, és Tomi közelebb húzta hozzánk a székét.

- Akkor szerintetek mit tegyek? – kérdezte, én meg a kezembe hajtottam a fejem.

- Semmit. – mondtam, és felé fordultam. – Ha tőlünk kérdezed, hogy mit tegyél akkor nem lesz spontán. Vidd el vacsorázni, bár az szerintem nagyon ciki. Vagy, ha koncertre viszed akkor abba nincs semmi romantikus. – mondtam, de észre vettem, hogy jön Liz.

- Miben nincs semmi romantikus? – kérdezte, és nekem dobott egy kólát.

- Abban, hogy egy koncerten az énekes, mondja el azt, hogy mennyire szereti a feleségét, meg a, gyerekeit. – rögtönzött, Rocky.

- Hát abba, végül is nem a romantika a lényeg, hanem az, hogy rájuk áldozz még a munkája közben is két percet. – mondta, Liz és leült Tomi ölébe. – De nézőpont kérdése. Szerinted Tomi? – kérdezte, Liz.

- Nem, tudom. Ha lenne feleségem, és énekes lennék akkor, minden percben a feleségemre emlékeznék, ha bárki is lenne az. – mondta, Tomi falfehér arccal.

- Ez édi. –mondta, Liz és odafordult az egyik lányhoz. Ahogy Liz elfordult, Tomi végig húzta a nyaka előtt az ujját, azt mutatva, hogy mi halottak leszünk, ha meghallja Liz amit beszéltünk.

- Jujj, hozott valaki gitárt? – kérdezte, sipítva Dorina.

- Rocky, hozott. – mondta, valaki hátulról, mire mindenki hátra nézett. Ádám volt ott vizes összevissza borzolt hajjal, térdig érő kockás nadrágban, és fehér alapon egy TDG feliratú pólóban, kezében meg egy sör, volt, amit Rockynak dobott.

- Az, jó. – mondta, zavartan az a lány, aki tegnap bemutatkozott Ádámnak a strand előtt. Láttam, rajta, hogy mély levegőt vesz, és ki mondja:

- Ha, Rocky gitározik én, énekelek. – mondta, én meg meglepettségemben, kiköptem a kólát az asztalra.

- Mi? – kérdeztem, köhögve. Nem erre számítottam, inkább egy szerelmi vallomásra Ádámnak, mert ilyen helyes most, vagy valami hasonlóra, na, de éneklésre?

- Jól, van Vik. – mondta, Rocky és röhögve a hátamat ütögette. – Jó, gitározok, te meg énekelhetsz. – mondta, és a lányra kacsintott. Felállta, hogy Rocky bemenjen a gitárjáért.

- Szia. – állt meg mellettem az a lány, aki énekelni fog. – Barbi vagyok, hogy hívják azt a fiút aki most ment be? – kérdezte, én meg levágtam magam a székbe, és lassan felnéztem rá. Nem az,hogy engem, hogy hívnak, hanem „azt a fiút”, hogy hívják.

- Rockynak. – mondtam, és egy kis gondolkodás után, hozzátettem. – Négy éve járunk, és pont aznap fogja megkérni a kezem, amikor először találkoztunk, vagyis holnap. Annyira romantikus, hogy majdnem elsírom magam. – mondtam, és elkezdtem szipogni, mögöttem meg Ádám felröhögött. – Hé. – mondtam, és beleböktem az egyik ujjam. – Vannak, akik nem értik meg az igaz szerelmet. – mondtam, és szipogva beleittam a kólámba. A csaj meg valami olyasmit habogva, hogy oké, tovább ment.

- De szemét vagy. – mondta, Ádám és leült a mellettem lévő székre. – Nem is jegyezhetne el Rocky téged. – mondta, és feltette a lábát az asztalra. – Hány éves lehetsz? 15, vagy 17?

- 16. – vágtam rá, sértetten, mire ő felröhögött. – Mért, te mennyi vagy? 12? Persze, csak ha az agyszintet nézzük. – mondtam, és feltettem a lábam az asztalra az övé mellé. De ekkor esett le, hogy ő orvosira jár.

- 19 leszek, szeptemberben. – mondta, és természetesen visszavágott, még a 12 éves beszólásért. – Ha, a te agyszintedet nézzük össze az enyémmel, akkor asszem egyértelmű kinyer. – mondta Ádám.

- Igen, én. – mondtam, mire felröhögött. Pont ekkor jött ki Rocky és felém közeledett, de valahogy úgy éreztem már találkozott Barbival. Ezért gyorsan felálltam, és el akartam rohanni, de valaki megragadta a kezem, de azt amin a seb volt.

- Au. – kiáltottam, és el is engedte Ádám a kezem, de a csuklómat ragadta meg akkor.  - Engedj. – mondtam, és elkezdtem rángatni a kezem.

- Nem, vállalnod kell azt, amit mondtál. – mondta, Ádám és odahúzott magához, vagyis maga mellé.

- Hello, Vik. – mondta, Rocky és egy puszit nyomott az arcomra. Én meg lefagytam egy pillanatra.

- Igazad volt. Vállalnom kell azt, amit mondok. – mondtam, visszaültem a székbe, és elégedetten feltettem a lábam az asztalra.

- Szemét vagy. – mondta, Ádám és odafordult ahol Rocky elkezdett gitározni. Addig jó is volt, amíg Rocky gitározott, de amikor Barbi elkezdett énekelni, azt hittem megsüketülök.

- Hát ez gyönyörű. – mondta, Máté Boldinak a hátam mögött.

- Sztem, tényleg az. – mondta, Ádám mellettem.

- Mi? – fordultam, felé.

- Tényleg, az. – mondta, és olyan arccal fordultam felém, mint aki ezt a világ legtermészetesebb, dolgának gondolja. De amikor a szemével a szemembe nézett láttam, hogy nem gondolja komolyan. Szinte egyszerre röhögtünk fel, de Máté lepisszegett minket.

- Mi van? – fordultunk hátra, Ádámmal.

- Semmi, de lehet, hogy mi szeretnénk hallgatni, ezt a dalt. – mondta, Máté és izzott szemmel ránézett Ádámra.

- Jó hallgasd. – mondtam, és bementem a házba ahol Liz épp felmosott.

- Szia. – nézett fel, rám.

- Egy pillanat és visszajövök segíteni, csak bekötöm a kezem. – mondtam, és bekopogtam a fürdőbe ahonnan Balázs kiáltott ki, hogy gyere csak. Mikor benyitottam Balázs épp a haját fésülte. – Nem is tudtam, hogy ismered a fésű, vagy a hajkefe fogalmát. – mondtam, szórakozottan, és elkezdtem a fáslit a kezemre tekerni.

- Én is azt hittem, sokáig, hogy te se ismered, de aztán rájöttem, hogy csak a tiéd, lehet. Mert a lányoké, kint van a sátorban. – mondta, én meg kérdőn néztem rá.        

- Honnan tudod, hogy a lányoknak kint van a sátrukban a fésűjük? – kérdeztem, Balázstól.

- Hát, hol máshol lenne? - kérdezte, én meg felnéztem a fásli tekerésből.

- Melyikkel jöttél össze? – kérdeztem, miközben egy ollót kerestem.

- Semelyikkel. Eskü. – mondta, én meg kérdőn ránéztem.

- A szőkével? – kérdeztem, és elvágtam a fáslit. – Barna szem, szőke haj, és viszonylag nagy fülek?

- Nem, dehogy. A barnával, barna haj, zöld szem és pici orr.

- Neve? – kérdeztem, miközben elindultunk az ajtó felé.

- Őszintén, nem kérdeztem meg. – mondta, és nem éppen finoman kilökött az ajtón. Odamentem Lizhez, aki épp mosogatott.

- Nem tudod, melyik annak a lánynak a neve, aki barna hajú, zöld szemű és pici orrú? – kérdeztem, és ránéztem Lizre akinek pici orra, barna haja, de hála istennek kék szeme van.

- Talán Elli. Vagy valami hasonló. Mért kérded? – kérdezte, és neki dőlt a mosogatónak.

- Csak úgy. – mondtam, és kimentem a kertbe, mert úgy láttam, csak akadályozom Lizt a munkában. A kertben már égett a tűz, és a sötétben tökéletesen kirajzolódott mindegyik ember alakja. Leültem Máté mellé, aki, amikor leültem, eggyel arrébb csúszott, én meg utána, de akkor megint arrébb ment.

- Mi bajod van? – kérdezte, és most az ölébe ültem, hisz még is azt kívánta, hogy legyek két napig az övé.

- Az, hogy nem akarom, hogy hozzám, érj. – mondta, és le akart lökni magáról, de nem engedtem.

- Most engem utánzol? – kérdeztem. – Jó, akkor én is téged. Gyakoroljunk. – mondtam, ugyanúgy, mint ahogy ő a kerítésnél anno, és közelebb hajoltam az arcához, de ő a két keze közé, fogta az arcom, amitől valamilyen okból kifolyólag megint megjelent a hasamban a görögdinnye.   

- Nem, gyakorlok veled. – mondta, és amikor elengedte az arcom gyorsan felpattantam az öléből, megint elfogott a görögdinnyeérzés. – Mi van? – kérdezte, amikor felálltam.

- Semmi csak, semmi. – mondtam, és bementem a házba és végig dőltem a nappaliban, a kanapén.

- Mi a helyzet? – kérdezte, Rocky és arrébb lökve a lábamat, leült mellém. – Holnap még jönnek lányok, meg fiúk, nem baj?

- Nem, akár egy tömeggyilkost is hozhattok, ide az se tűnne fel. – mondtam, és felültem, hogy lássak is valamit Rockyból.

- Ők, biztos, hogy nem azok. Legföljebb az egyik ült börtönben, de csak egy hétig. És úgyis Viktor meg Andrist hazaviszik, amikor lejönnek a szüleid, és D. K is menni akar, így lesz szabad hely. – mondta, Rocky és fél kézzel átkarolt.

- Mindjárt holnap van. – mondta, és az órájára nézett. – Nem vagy álmos? – kérdezte, és végig simította a homlokomon a kezét.

- Nem, aludtam délután. Beszéltél Barbival? – kérdeztem, és fel néztem rá.

- Igen, honnan veszed, hogy holnap, vagyis mindjárt ma megkérem a kezed? – kérdezte, én meg felnevettem.

- Megérzés. – mondtam, mire ő is felnevetett. – Akkor meddig maradtok? Tudjátok már?

- Nem, még nem tudjuk, de amint meg tudom mondani, szólok. – mondta, én meg ásítottam egyet. – Mégis álmos vagy? – kérdezte, mire én csodálkozva eszméltem rá, hogy tényleg az vagyok. Nem lehet, hogy megint egy pasi karjaiban aludjak – gondoltam, de rájöttem, hogy olyan kényelmes az, hogy egy pasi ilyen gondoskodó, hogy még utoljára megtehetem.