Part 7

2010. 06. 22

- Hello. – nyögtem ki, nagy nehezen és felültem az ágyba. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy mennyi mindent mondhatnék, vagy magyarázkodhatnék, amiatt, ami a kertbe, meg a konyhába van, jah és a fürdőről nem is beszélve.

- Ne, aggódj kicsim, csak jöttem és megyek is, mert látom milyen szép rendbe, tartjátok a házat. – mondta, anya mire, muszáj volt felülnöm. A szobába, mindenhol rend volt, a hálózsákok sehol, ruhák dettó. Felálltam és követtem anyát a konyhába, ahol olyan rend volt, mint soha. Kinéztem a kertbe ahol sehol egy sörös doboz nem volt. Bementem a nappaliba, ahol szintén nem volt semmilyen hálózsák. Kimentem a kertbe, ahol láttam, hogy a lányok sátra be van húzva a fa alá, aminek a lombjából kiálló ágak, letakarták a sátrat. Ami csak ekkor tűnt fel, hogy nincs itt senki. Visszamentem anyához, aki kávét készített, és az egyik csészét a kezembe nyomta.

- Hol vannak a többiek? – kérdeztem és nagyon reméltem, hogy anya nem tudja az igazi választ erre a kérdésre.

- D. K- ék a kocsimba ülnek rám várnak, Mátéék meg elmentek reggeliért. – mondta anya és betette a bögréjét a mosogatóba. – Gyere, köszönj el tőlük. – mondta, anya mire én kirohantam a kocsihoz és feltéptem az ajtaját.

- Mi történt a kertbe? – kérdeztem, és láttam, ahogy Viktor nyitott szemmel alszik.

- Semmi. – mondta, D. K és mielőtt bezárta volna az ajtót, hozzátette. – Jó nyaralást.

- Neked is. – mondtam, és nyomtam anya arcára egy gyors puszit. – Hello. – mondtam, és integettem a kocsi után. Húúúú, ez könnyen ment. Bementem a házba, azon belül a fürdőbe és láttam, hogy ott hagyta valaki a telefonját. Érintőképernyős mobil volt, ezért elkezdtem az ujjammal nyomogatni a képernyőt. Eltelt egy fél perc mire megjelent egy fénykép egy lányról, aki a mutató és középső ujjával egy peace jelet mutatott és nagyban pózolt a képen. Tovább ugrottam a névjegyzékbe ahol szerepelt Rocky, Jess és még Dal neve is. Gondolkodás nélkül rámentem az üzenetekre, ahol szinte azonnal rájöttem kié a mobil. A megszólítások is elég egyértelműek, voltak meg a szöveg nyelvezet is. Hirtelen hallottam, hogy becsapódik a bejárati ajtó és Máté kiállt fel.

- Vikii. – kiáltotta, én meg zsebre vágtam a telót.

- Igeeen? – kérdeztem, ugyanolyan hosszan elhúzva a szó végét, mint ő.

- Hoztunk reggelit és itt volt az anyád. – mondta, és a kezembe nyomott egy kiflit.

- Tudom. – mondtam, és kinéztem a kertbe ahol Ádám ült egy széken. Kimentem a konyhaajtón, és levágtam magamat mellé. – Hello. Hogy vagy? Mi a helyzet? Még mindig azt mondod, hogy én vagyok a ribanc? – kérdeztem, és beleharaptam a kiflibe.

- Szia. – mondta, és letörte a kiflim végét, ami a legfinomabb az egészben. – Igen, még mindig.

- Ja, akkor jó. – mondtam, és belenyúltam a zsebembe és megmarkoltam a telefont. – Am, nem ’tod, hogy ma megyünk-e valahova.

- Asszem nem. – mondta, és felállt a székből, hogy segítsen Barbinak sátrat felállítani. Gyorsan előkaptam a mobilt és megnéztem a peace jelet mutató lány képét. Pont ugyanúgy nézett ki, mint Barbi, azzal a kis különbséggel, hogy kicsit fiatalabb a képen. Ah, már mindent értek. Visszamentem a házba, azon belül meg a konyhába ahol Rocky összefont karokkal nézett engem.

- Hogy kerül hozzád Ádám mobilja? – kérdezte, és úgy nézett rám, mint aki most nagyon megfogott.

- Nincs is nálam semmilyen mobil. – hazudtam, és hogy ne lássa az arcomat, beleittam egy pohárba.

- Tényleg? – kérdezte, és kikapta a kezemből a poharat, és a tartalmát beleöntötte a mosogatóba.

- Héé. – mondtam, mire csak felröhögött.

- Az, mosogatólé volt. – mondta és visszatért az eredeti témához. – Akkor ki mobilja van a zsebedbe? – kérdezte, én meg belenyúltam a zsebembe és kiszedtem az én telefonomat.

- Az enyém. – mondtam, és röhögve kimentem a kertbe, de közbe összefutottam Ádámmal.

- Nem láttad a telómat? Fekete és érintős. – mondta, és mikor zavart mosollyal közöltem, hogy nem akkor- a kezével végig szántott a haján- és bement.

- Te boszorka. – mondta Rocky a hátam mögül, én meg ijedtem hátra fordultam.

- Mert? – kérdeztem, és levágtam magamat egy székbe, Rocky is így tett.

- Vajon mért? – kérdezte, és elégedetten feltette a lábát a székre. – Csak nem akarod, hogy ne holnap menjünk haza? Ahhoz elég, ha szépen megkérsz rá minket, nem kell telefonokat lopkodnod.

- Én… nem… is... – kezdtem el habogva, mert csak lassanként tudtam felfogni azt, amit Rocky mondott. – Mi holnap mentek haza, de mért? – kérdeztem, picit hangosabban, mint amire számítottam, mert többen is felénk fordultak.

- Azért mert már nincs kedvünk maradni. – mondta, Rocky, én meg úgy éreztem, mintha belevágtak volna a gyomorszámba, és ez az érzés nagyon-nagyon szar volt.

- Ó. – mondtam, mert ennél értelmesebbet nem tudtam mondani. – Oké. – mondtam, és zavartan bementem a házba, és a fürdőbe. Ott megálltam a tükör előtt és vagy egy fél percig néztem az arcomat, míg végül elsírtam magamat. Neki dőltem a falnak és csak bőgtem, meg bőgtem, mint valami kis bébi. Vagy fél óráig ültem sírva a falnak dőlve, míg valaki kopogtatott.

- Viki, itt vagy? – kérdezte Máté és benyitott, én meg gyorsan felpattantam és elfordultam a másik irányba, hogy ne láthassa az arcomat. – Páran elmegyünk a strandra, nem akarsz jönni? – kérdezte és odajött mellém, de meglátta az arcom, és természetesen rákérdezett. – Mi történt veled?

- Allergia. – vágtam rá, és leöblítettem egy adag vízzel. – Amúgy kösz, nem akarok menni. – mondtam, és megpróbáltam vidáman rámosolyogni Mátéra.

- Persze, allergia. Túl régóta ismerlek, Vik ahhoz, hogy ne tudjam valami baj, van. De, ha nem akarsz róla mesélni, akkor mi mentünk. – mondta Máté, és kiment a fürdőből. Belenéztem a tükörbe, és megint megmostam az arcomat. Bementem a szobákba és végig dőltem az ágyunkon. Mi a franc bajom van?? Nem lehetek akkora liba, hogy sírjak egy vagy két fiú után. Vagy mégis? – gondoltam és végig gurultam az ágyon. – De hülye vagyok. – gondoltam magamban és belesírtam a párnámba. Mikor megnyugodtam kimentem a konyhába ahonnan tökéletesen hallottam - sőt Rockyt láttam is - ahogy Ádám, Jess, Rocky és Dal söröztek és közbe jó hangosan, pontozták az itteni csajokat 1-10-ig.

- Liz? – kérdezte, Rocky mire Ádám két kézzel mutatott egy 8-ast.

- Neeem, erős 7-es. – mondta Jess.

- Oké, Barbi? – kérdezte, Rocky és rám kacsintott. Hát persze, hogy tudta, hogy ott vagyok, és azt is, hogy láttam, a képet a telefonjában.

- 10-ez. Erős tízes. – jelentette ki Ádám, és jó hangosan felröhögött, mire én megint úgy éreztem, mint akit hasba vágtak.

- Jó, akkor Viki? – kérdezte Dal, mire Rocky jó hangosan elkezdte:

- Viki a legszebb, Viki a legjobb, de gyenge kettes. – mondta, és megint rám nézett. Szemét, asszem túl jól kiismert pár nap alatt.

- Nem szerintem erős kilences, gyenge tízes. – mondta, Jess mire Ádám felnyögött.

- Ugyan már, erős hatos gyenge hetes. – mondta, mire én dühödten megfordultam és a nagy lendületemben nem vettem észre a mögöttem lévő tálat – fémet – és úgy levertem, hogy szerintem az esés hangját a szomszédos városban is meghallották. Gyorsan befutottam a nappaliba, és bebújtam a kanapé mögé. Nem kellett hozzá pár másodperc, hogy Rocky utánam ne jött volna.

- Viki tudom, hogy itt vagy. – mondta, és visszatette a tálat a helyére. – És azt is tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy végig hallgatóztál és azért verted le a tálat, mert dühösen el kellett robognod, mert Ádám alul pontozott.

- Nem is. – kiáltottam fel, és felálltam a kanapé mögül. – Nem az zavart, hogy engem alul pontozott, hanem az, hogy őt felül pontozta. – mondtam, és sértődötten, neki mentem Rockynak, aki csak röhögve elkapta a karomat.

- Te kis szerelmes.  – mondta, mire dühösen belerúgtam a lábába. Még hogy én vagyok szerelmes Ádámba, és Rocky most nem úgy viselkedik, mint a kedvenc plüssmackóm.

- Az a szerelmes, aki mondja, és én utálom Ádámot. Soha nem is voltam belé szerelmes, és soha nem is leszek. – mondtam, és sértődötten levágtam magamat a kanapéra.

- Persze. – mondta Rocky és leült mellém. – De azért elvetted a telefonját, és ott hordod a zsebedben, és amikor hozzád szól, akkor elpirulsz.

- Jaj, de szemét vagy. – mondtam és hozzá akartam vágni egy párnát, de elkapta a karomat. Felsóhajtottam és ráhajtottam a fejemet a vállára.

- Jaj, de szerelmes vagy. – mondta, mire én nem is válaszoltam csak hasba vágtam egy párnával. – És erőszakos. – mondta, és visszavágta a párnát.

- Hagyjál, nem én táncoltam részegen, ide-oda dülöngélve egy 14 éves lánnyal. – mondtam, mire Rocky sértődötten felállt.

 - Arra célzol, hogy nem tudok táncolni? – kérdezte, és idegesen megragadta a karomat és felhúzott. – Akkor most figyelj. – mondta, és magához szorított, az egyik kezével átkarolta a karomat a másikkal meg, megfogta a kezem. Elkezdett ide-oda lépkedni, de a tánc, amit próbált mutatni erősen hasonlított a banketti táncra.

- Hát Rocky te nagyon tudsz táncolni. – mondtam, mire azt mondta, hogy csak most jön a lényeg, mire megpörgetett és a karjaiba kapott.

- Tádááááám. – mondta, mire valaki a szoba végéből elkezdett tapsolni.

- Hát ti mindketten igazán tudtok táncolni. – mondta Jess, mire Rocky röhögve letett.

- Köszönjük, köszönjük. – mondta, Rocky és lenyomta a hátamat, hogy hajoljak meg. Mikor befejeztük a gyönyörű előadást kimentem az erkélyre és leültem Ádám mellé.

- Biztos, nem láttad a telómat? – kérdezte, mire én óvatosan félre néztem és motyogtam valami, nem félét. – Oké. – mondta, és sóhajtott.

- Bár, ha jobban belegondolok, lehet, hogy láttam. Pontosan hogy is nézett ki? – kérdeztem, és próbáltam halál lazának tűnni, de belülről remegtem.

- Fekete, és érintőképernyős. – mondta, de én nem hagytam magam.

- Ha megnyomok rajta, vagyis ha hozzá érintem a kezem, akkor mit csinál? Meg jelenik valamilyen kép esetleg? – kérdeztem, és próbáltam sarokba szorítani.

- Igen, egy kép jelenik meg. Rajta egy lánnyal, aki peace jelet mutat. – mondta Ádám, de ahogy rám nézett hozzá tette. – A netről szedtem.

- Hát persze. – mondtam, mire Ádám kérdően nézett rám. – Úgy értem… mármint… hogy… izé. – mondtam, mire valaki mögöttem felröhögött.

- Úgyérti, hogy gőze sincs, merre lehet, a telód. – mondta Rocky a hátunk mögül. – És biztos, hogy nem az ő zsebébe van. – mondta, mire én csak reflexből hátra kaptam a kezemmel, és rácsaptam Rocky lábára.

- Igen, pontosan így értem. – mondtam, és nehogy még előtte törjön ki belőlem a röhögés befutottam a házba. – Te szemét. – mondtam Ádámnak, mikor utánam jött.

- Most mért? Összekavartuk, hát ez nem édi? - kérdezte és nőiesen az ugrándozott fel s, alá.

- Mért lenne édi? – kérdeztem, és lefogtam a karjánál fogva, hogy hagyja már abba az ugrálást.

- Mért ne lenne édi? – vágott vissza, és kiugrándozott, én meg bambán néztem utána. Ez nem csak szemét, ez hülye is. Egy szemét, hülye plüssmackó. Levágtam magam a kanapéra Dal mellé, aki a tévében valami olasz szappanoperát nézett, Jessel.

- Szerinted, én egy tízes skálán hányas vagyok? – kérdezte, mire én kb., úgy nézhettem rá, mintha spanyolul szólt volna hozzám.

- Tessék? – kérdeztem, mire csak megismételte ugyanazt, amit előzőnek mondott. – Szóval tízesen? Mondjuk kilences, kívülről, de belülről gyenge ötös. – mondtam, mire Jess felröhögött.

- Szóval gyenge ötös. Hmm. És te nem vagy kíváncsi a pontjaidra? – kérdezte Dal, én meg próbáltam a tévére koncentrálni, hogy irtó lazának tűnjön a válaszom.

- Már tudom a pontjaimat. – mondtam, mire Dal felvonta a szemöldökét. – Gyenge hetes, erős hatos. – mondtam, és felálltam, de Dal a karom után kapott.

- Ezt meg honnan veszed? – kérdezte, mire én csak mosolyogva megráztam a fejem.

- Tipp. – mondtam, és kimentem a konyhába, ahol a hűtőből kivettem a mirelit salátát. Leültem a konyhai asztalhoz, és megettem a felét, mert amikor már a felénél tartottam Ádám odajött és kikapta a kezemből. – Héé. – mondtam, és éreztem megint azt a hasba vágást. Király, Máténál görögdinnye itt meg mintha gyomorszájon vágtak volna. Mi lesz, ha tényleg szerelmes leszek valakibe? Minimum, hogy felrobban a gyomrom.

- Tessék, ezt edd. Vagy 4 napja ilyen szarokon élsz. – mondta, és odadobott egy dobozt, amiben leves volt.

- Köszi. – mondtam, és belekanalaztam a levesbe, aminek fokhagyma íze volt. Hmm, de jó lesz utána a leheletem. Ádám leült mellém, és megette a maradék salátámat. Mikor végzett egyszerűen felállt és ott hagyott. Hihetetlen, hogy ezzel a hapsival pár napja még csókolóztam. Ott elmélkedtem az ebédem felett, mikor Máté rontott be a konyhába.

- Kajáááát. – üvöltötte, és feltépte a hűtő ajtaját.

- Neked is, szia. – mondtam, és felálltam a székemről, hogy le tudjanak ülni a most befutott emberkék.

- Hello.  – nyögte ki miután tele, nyomta a száját valamilyen undorítóan kinéző kajával.

- Fúúúj. – mondta Barbi mikor bejött, és leült a helyemre. – Te undorító vagy. – mondta, és felállt, hogy szerezzen magának valamilyen kaját. Ekkor lépett be Ádám a konyhába, én meg, mint valami felbérelt bérgyilkos csak úgy kapkodtam a tekintetem közöttük.

- Ti kijöttek még este a strandra? – kérdezte Barbi és leült Ádám mellé. Vajon ha leejtenék valamit, és feltűnés nélkül lehajolnék, hogy felvegyem, akkor mit látnék az asztal alatt. Gyorsan kellett cselekednem, mert láttam, hogy Rocky jön a konyha felé, és semmi kedvem nincs ahhoz, hogy magyarázkodjak neki. Szóval, körül néztem, és gyorsan felkaptam egy villát, amit azonnal le is ejtettem. Lehajoltam és benéztem az asztal alá, de pont akkor jött meg Rocky és ő is lehajolt mellettem.

- Mit látsz? – kérdezte, és a képembe vigyorgott.

- Semmit. – mondtam, és felegyenesedtem.

- Hát, persze. – mondta és rám vigyorgott.

- Jó, ne hidd el. – mondtam és bementem a nappaliba. – Most azt játszod, hogy semmit sem hiszel el nekem? – kérdeztem, és leültem a kanapéra.

- Nem kell játszanom, te többet hazudsz, mint egy részeg pasas. – mondta Rocky.

- Te már csak tudod milyen az, mi? – kérdeztem, és vállba böktem.

- Én, és te is, mi? – kérdezte, és ugyanúgy, mint én őt, vállba bökött.

- Én nem is ittam. – válaszoltam, és gondoltam most jól meglepem és a hasa felé, kaptam, de ő elkapta a kezem és ő bökött meg hason, utána meg elkezdett csikizni, én meg a szabad kezemmel próbáltam védekezni, de azt is megfogta és rám tehénkedett az egész testével.

- Na, most mit tanultál? – kérdezte, és közelebb hajolt az arcomhoz.

- Azt, hogy te sokat iszol, én meg semennyit. – mondtam, és hallottam, hogy valaki köhögött a szoba másik feléből. Mindketten odanéztünk, és Ádám állt ott és minket bámult. Rocky ahelyett, hogy lepattant volna rólam csak rávigyorgott Ádámra, és picit felnyomta magár rólam, és egy kézzel fogta meg az én mindkét kezem, így neki volt egy szabad keze, nekem viszont egy se. Ezek után olyat tett, amire a legkevésbé számítottam, a kezével belenyúlt a zsebembe és kivette Ádám telefonját.

- Óó, mit látnak szemeim! – mondta, és Ádám felé tartotta a mobilt, aki látta, hogy Rocky a zsebemből vette ki. – Vikikém, ez meg hogy került ide? – kérdezte, és tudta, hogy a legremekebb pillanatot választotta arra, hogy az orrom alá dörgölje, hogy mindig hazudok, mint egy részeg pasas. Nem tudtam elfutni, se lelökni magamról Rockyt, aki fél perc kínos csend után lemászott rólam. Mikor felálltam és az ajtó felé mentem, egyszerűen ránézni Ádámra. Nem bírtam volna állni a tekintetét, viszont Rocky annál is inkább vigyorgott. – Hé, Vik. – mondta én meg visszafordultam. – Egy dolgot jól jegyezz meg. – mondta Rocky, és odadobta a mellettem álló, tátott szájjal bámuló Ádámnak a telót. – Udvarolni virággal kell. – mondta, és legszívesebben hozzávágtam volna valamit, ami mellettem volt. De megpróbáltam hidegvérrel gondolkozni, és csak úgy lazán visszaszólni.

- Ezt inkább neked kéne megjegyezni, bot lábú. – mondtam, és még futólag ránéztem Ádámra aki, amint megkapta a telefonját zsebre vágta és kivonult Barbi mellé a konyhába, én meg gyorsan berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Húú… Soha az életbe nem hittem, hogy ez lesz életem legnehezebb nyaralása. Megmostam az arcom, utána ránéztem a sebes kezemre és rájöttem, hogy nem is kell bekötni, mivel már szinte beforrt. Épp mentem ki volna az ajtón, mikor Ádám nyitott be.

- Bocs. – mondtam, és ki akartam kerülni és úgy kimenni, de megfogta a karomat. Nem akartam rögtön elkapni, mert éreztem a bőre melegét, ami aztán is, hogy elengedte a karomat érezhető volt.

- Én, igazából csak annyit akartam mondani, hogy… - kezdte, de félbe szakítottam.

- Semmit. Hagyjuk az egészet, nem kell róla beszélni. – mondtam, és próbáltam lazán kibújni ebből a beszélgetésből, mintha az ő hibája lenne ez az egész. Miután ezeket kimondtam, megfogtam az ajtókilincsét, de belehasított a kezembe a fájdalom és gyorsan elkaptam, így nem sikerült valami fényesen a drámai kilépőm.

- Mutasd. – mondta Ádám, és a kezem után nyúlt. Így tudta, hogy nem tudok megszökni előle. – Leszedted a kötést? – kérdezte, és odahúzott a fiókhoz, ahol a fásli volt.

- Igen, mert zavart. – mondtam, és magamban azon imádkoztam, hogy felejtse el azt, amit mondani akart. Sajnos az imádkozásom elszállt, mert miután bekötötte a kezemet rögtön rá is kérdezett.

- Amikor kétszer is rákérdeztem arra, hogy nem láttad a telómat akkor, te mindkétszer hazudtál nekem? – kérdezte, én meg azon gondolkoztam, hogy egy ilyen kérdés alól – aminek a válasza elég egyértelmű – hogy lehet ki bújni. Aztán rájöttem, hogy már nem fogja a kezem, így egyszerűen el tudok futni. Gyorsan megfordultam és az ajtóhoz szaladtam, ami be volt zárva. – Azt hitted, hogy nyitva fogom hagyni? Már szinte fáj, hogy ennyire lenézel. – mondta, és vigyorogva odajött mellém és neki támaszkodott az ajtónak. Körül néztem a fürdőbe, hogy hol szökhetnék meg, de hamar rájöttem, hogy az a kis ablak, ami a kád fölött van nem alkalmas arra, hogy kimásszak rajta. Ezért csak simán leültem a kád szélére és arra számítottam, hogy Ádám mellém, ül, de ő makacsul ott állt az ajtónál.

- Ez, nem igaz. – mondtam és sértődötten felálltam, hogy ellökjem őt az ajtó elől. Már meg is ragadtam a karját, de ő csak röhögve állt ott. – Oké, ha te is így akkor én is. – mondtam, és neki dőltem az ajtónak. – Nem beszélek arról, hogy hazudtam-e vagy nem.

- Ó, és ez most nekem a büntetés? – kérdezte, és felém fordult. – Annyira makacs vagy. – mondta és megfogta a kezem és odahúzott magához, és a falnak nyomott.

- Tudod mit? Szórakozz a drágalátos Barbikáddal vagy azokkal a lányokkal, akiket a buliban ismertél meg. – mondtam, és közben ellöktem magamtól. – De ne szórakozz velem. – mondtam, kinyitottam az ajtót és kifutottam a kertbe.

- Viki. – kiáltott, utánam Ádám, de én csak befutottam Máté mögé, aki épp Jessel beszélt.

- Mit csinálsz Vik? – kérdezte Jess és odaállt mellém, aminek következtében Máté megfordult és így láthatott Ádám, de ő csak Barbival beszélgetett. Ez nem lehet igaz. Kifut utánam, és utána még leáll beszélgetni vele.

- Bújócskázok valakivel. – mondtam, és megint beálltam Máté mögé.

- Kivel? – kérdezte Jess, és továbbra is követett.

- Ádámmal. – mondtam, de rögtön a szám elé kaptam a kezem, mert láttam, hogy Máté épp Rockyval beszélt, aki mindent hallott a mi beszélgetésünkből Jessével, és rögtön is oda kiáltott Ádámnak.

- Ádáááám. Itt van Viki. – mondta, és rám kacsintott.

- Te szemét. – vágtam oda Rockynak és már futottam is tovább a ház mögé, mert Ádám tényleg észrevett.

- Viki. – üvöltötte, Ádám. Hátra néztem és láttam, hogy már csak pár lépés választja el tőlem így belehúztam, de megbotlottam a saját lábamba és elestem, így Ádám könnyedén beért. – Tudtam, hogy nyerek. – mondta, és elégedetten leült mellém a fűbe. – Kijössz velünk a strandra? – kérdezte, én meg annyira meglepődtem ezen a kérdésen, hogy egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni.

- Kik mennek? – nyögtem ki, 1 perc, hatásszünet után.

- Jess, Rocky és Dal. Jah meg persze én. - mondta, nekem, meg muszáj volt felnevetnem.

- Oké, jövök. – mondtam, és felálltam a fűről. Előre mentem a teraszhoz, ahonnan láttam, hogy a kapuban ott állt Jess, Rocky, Dal és Barbi. Hirtelen elfogott a méreg és elindultam a ház felé, de Rocky utánam szaladt, és megragadta a kezemet.

- Nehogy miatta ne gyere. Rád fér a víz. – mondta, és a nyakamba fúrta a nyakát.

- Héé. – mondtam, és mosolyogva odébb toltam a fejét. – Oké, megyek. De nem vagyok büdös. – mondtam, és megfogtam a felém nyújtott kezét. Csendben kimentünk a kapuig, ahol Jess természetesen, nem hagyta szó nélkül azt, hogy fogjuk egymás kezét.

- De, édiiii. – mondta, és a két kezével egy szívet formált. Körbe néztem és láttam, hogy Ádám is fogja Barbi kezét, így ugyanúgy, mint előbb nekünk Jess, én is odamutattam közéjük egy szívet.

- Jajj, de édi. – mondtam hasonló képen, mint az előbb Jess.

- Na, tessék. Én megmondtam. – mondta Ádám és odafutott hozzám. – Akkor beszélgessünk. És meg ne próbálj… - kezdett bele, de nem tudta befejezni, mert elkezdtem rohanni a strand felé. – Vikii, ez irtó gyerekes húzás volt. – mondta, és elkezdett utánam rohanni.

- Hagyj békén. – üvöltöttem hátra neki, és láttam, ahogy felkapcsolják az utcai lámpákat. Vajon hány óra lehet?

- De, most komolyan. Nem lehetsz ilyen gyerekes.  – mondta, de én bekanyarodtam a strandra és odarohantam a játszótérre és felmásztam a mászókára.

- Bi bi bi… - mondtam és láttam, hogy utánam, mászik a létrán ezért gyorsan, lecsúsztam a csúszdán, de ő gyorsabban reagált és leugrott a létráról és befutott a csúszda elé.

- Háh. – mondta, és mindkét kezét a csúszda széleire támasztotta.

- Na ki is itt a gyerekes? – kérdeztem, és futólag rápillantottam az órájára. 8: 23, max. 2 órát lehetünk itt.

- Hát nem én, az biztos. – mondta, én meg nem valami jól átgondoltan cselekedtem: kinyomtam magamat mindkét kezemmel, és kiugrottam a csúszdából. Átfutottam a homokózon és a strandröpi pályán végül odajutottam Jessékhez, akik épp ledobták a ruháikat.

- Ments meg. – mondtam, és befutottam Dal háta mögé.

- Oké. – mondta és elkezdte lehúzni rólam a pólómat.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, és magamhoz szorítottam a karomat.

- Na, azt kérted segítsek. – mondta és levette rólam a ruháimat, átkarolta a derekamat és a hátára dobott.

- Ez nem ér. – kiáltotta utánunk Ádám, és gyorsan ledobta a pólóját és futott is felénk. Dal befutott velem a vízbe, és vagy 20 méterig bírta, aztán eldobott.

- Nyertünk. – mondta, és odatartotta felém mindkét kezét, én meg belecsaptam.

- Köszi. – mondtam, és láttam, hogy Ádám már utolért minket.

- Na jó, ez nem volt fair. – mondta és megfogta a kezemet, hogy ne tudjak megint elrohanni. – De nekünk tényleg beszélnünk kéne. – mondta és odébb húzott a kezemnél fogva. – Te tényleg féltékeny vagy Barbira? – kérdezte és a hátam mögé pillantott.

- Kinyírom Rockyt. – mondtam, és a hátam mögé akartam nézni, de Ádám az egyik kezével megfogta a fejem, így nem tudtam mozgatni.

- Nyírd csak ki, de a kérdésemre még nem válaszoltál. – mondta és megint a hátam mögé nézett, és én újra meg akartam nézni, hogy mit néz ennyire, de nem engedte.

- Mért lennék rá féltékeny? – kérdeztem, és most megint hátra kaptam a fejem, de Ádám későn reagált, így nem tudta megfogni. És egy pillanat alatt rájöttem, hogy mit nézett. Mögöttem Barbi Jess nyakába ült és ott viháncolt. – Áh, szóval így állunk. Most én kérdezhetném azt, hogy féltékeny vagy Jessre. – mondtam és életembe először megvetéssel, néztem Ádámra. – Na ki is a hülye? – kérdeztem és odafutottam Rockyhoz. – Nem akarsz már hazamenni? – kérdeztem, és közbe azt figyeltem, hogy Ádám odamegy Jesshez és lelöki a hátáról Barbit.

- Héé. – mondja Barbi mikor, feljön a víz alól.

- Ez az. –mondta, Jess és összepacsizott Ádámmal, ezek szerint még sok mindenről nem tudok.

- Oké, mehetünk. – ébresztett fel Rocky a gondolkodásból.

- Ja, jó menjünk. – mondtam és elindultunk a „kifutó” felé. – Te pontosan mióta ismered Ádámot? – kérdeztem, és felléptem a kifutóra.

- Kis korunk óta, mért? – kérdezte, de szerintem már tudta a választ.

- Csak úgy. – mondtam, és odasétáltam a cuccainkhoz és felkaptam egy törülközőt. Nagyjából megtöröltem magamat és csak azután figyeltem Rockyra.

- Lehet, hogy Ádámot kis korunk óta ismerem, de rajta nem olyan egyszerű kiigazodni, mint rajtad. – mondta Rocky, én meg gyorsan felkaptam a pólómat.

- Arra célzol, hogy könnyű eset vagyok? – kérdeztem, és a gatyámat is magamra kaptam.

- Én ilyet nem mondtam. – mondta Rocky és elindult a strand kijárata felé. Csendben sétáltunk ki a kijáraton és néztük, ahogy a hold bevilágítja az utcát.

- Ha kis korotok óta ismeritek egymást, - szólaltam meg 5 perces hallgatás után. -  akkor biztos tudod, mármint úgy értem, biztosan megérzed azt amikor… szóval… hát, érted szóval azt, ha…izé… szóval, ha egy lány mondjuk, tetszik neki. – böktem végre ki ezt a roppant nehéznek tűnő mondatot. – Vagyis nem arra gondolok, hogy rólam lenne szó. Csak úgy kíváncsiságból kérdem.

- Szóval akkor csak azért kérdezed meg, hogy egy új információval gazdagodj? – kérdezte Rocky én meg rájöttem, hogy így kimondva elég rosszul hangzik. De azért nem akartam akkorát égni, így csak helyeseltem.

- Igen. – mondtam, és odamentem a nyaraló kapujához, de nem nyitottam ki hanem csak neki támaszkodtam, hogy megvárjam amíg Rocky válaszol a kérdésemre.

- Oké, akkor csak úgy mondom el neked, mintha ez egy szimpla megállapítás lenne. – mondta, és leült a kerítés tövébe.

- Oké. –mondtam, és mellé ültem.

- Ő nem szeret téged, és te se őt. Ti csak úgy vagytok és jó érzés, hogy tudjátok, hogy mindig ott van nektek egy pótbarát, akihez menekülhettek. Neked is ezt mondom, neki is ezt mondtam. – mondtam Rocky és bementem a kapun.

- Várj! – szóltam utána, mire kérdően visszafordult.

- Ő is rákérdezett? – kérdeztem, és közelebb léptem hozzá. – Ő is megkérdezte, hogy szeretem- e őt?

- Nem, ő téged nem szeret. Így hidegen hagyja, hogy te szereted-e. – mondta Rocky és bement a házba. Én meg nekinyomtam a hátamat a hideg falnak és lecsúsztam az aljáig. Nem szeretem Ádámot, de az hogy többször is megcsókolt, amikor nem is ismertem az biztos jelent valamit. Végül is számomra ő csak egy idegen, aki idejött a nyaralóba, mint Tominak a barátja, és nem lehet belém szerelmes, és én pláne nem vagyok belé szerelmes. Ááááá….bonyolult az élet.