Part 8

2010. 06. 24

- Viki, nem akarsz bejönni? – kérdezte egy hang, úgy negyed óra múlva.

- De. –mondtam, és megragadtam Jess felém nyújtott kezét.

- Te átfagytál, tuti, hogy fel fogsz fázni. – mondta, és magához ölelt.

- Aha, biztos. – motyogtam a pulcsijába.

- Esni fog, gyere. – mondta és behúzott a házba. Bent mindenki a nappaliba, volt kivéve Ádámot és Barbit, hát persze… Elengedtem Jess kezét és elindultam a fürdőszoba felé. Útközben összefutottam Mátéval.

- Hali. –mondta, és én vissza is köszöntem neki, de hirtelen leesett, hogy még nem is beszéltük meg, hogy ki a hülye.

- Héé. – szóltam Máté után, aki kérdően visszafordult. – Na, ki a is a hülye? – kérdeztem és felé léptem egyet.

- Mi? – kérdezett vissza Máté, nem túl értelmesen.

- Azt mondtad, hogy hülye vagyok, és azért mert szerelmes vagyok beléd, de egyik nap az ágyban azt mondtad, hogy te is hülye vagy. – mondtam, de ő félbe szakított.

- Mi, én nem is… - kezdett bele, de most én szakítottam félbe.

- Vagyis te szeretsz engem, és azt hiszed, hogy én téged. – mondtam, és láttam, hogy Máté egy pillanat alatt meg tud változni. Az arcán eddig a döbbenet ült, a szeme üresen tekintet rám, és miután kimondtam égszínkék szeme felragyogott, a szája mosolyra húzódott, közelebb lépett hozzám és átkarolta fél kezével a derekam.

- Aha persze, szóval én csak azt hiszem, hogy te szeretsz. – mondta és közelebb hajolt az arcomhoz.

- Igen. – suttogtam halovány hangon.

- Akkor asszem óriásit tévedsz. – mondta és már csak pár centi, választotta el az ajkainkat, mikor valaki felköhögött mögöttünk.

- Ezer bocs, nem akartam semmit se megzavarni. – mondta Rocky és minket kikerülve bement a fürdőbe. Máté elengedett, rám mosolygott és visszament a nappaliba. Én meg bementem Rocky után a fürdőbe, aki épp a WC előtt állt, így gyorsan megfordultam, de eszem ágába se volt kimenni a fürdőből.

- Mi értelme volt annak, hogy megzavartál minket? – kérdeztem, és hallottam, hogy lehúzza a WC-t, ezért visszafordultam.

 - Semmi, csak jólesett. – mondta és ki akart menni az ajtón, de én elkaptam a kezét.

- Ha nem szeret engem Ádám és ezt te is, tudod, akkor miért nem hagyod, hogy legalább Mátéval összejöjjön. Amúgy meg mikor mentek? – kérdeztem, de közben elengedtem a karját, mert biztos voltam benne, hogy ő nálam erősebb és, hogyha el akar futni, akkor ne rántsa meg a karomat.

- Mert az is jólesik. – mondta és kiment az ajtón. Hallottam, hogy elkezd kint dörögni az ég, és az eső veri a ház tetejét. Pont ment az időjárás a hangulatomhoz. Kimentem a nappaliba és hallottam, hogy valaki jó hangosan tervezi, hogy ki hol aludjon, ha már kint esik az eső és a lányok, ne aludjanak kint, ha esik.

-… és akkor Vik, majd alszik a földön, mi Barbival az ágyon Máté meg aludhat Viki alatt. – mondta Ádám, mire már kiértem és láttam, hogy Máté hozzávág egy párnát Ádámhoz. Amikor beléptem a nappaliba mindenki abbahagyta a röhögést, elhallgattak és felém fordultak. Vagyis nem mind, Ádám még röhögött az előző poénján, és amikor már ő is észrevette, hogy beléptem, na akkor lett néma csend. Hirtelen felindulásból csak ennyit tudtam kinyögni:

- Mi van? – kérdeztem és visszaindultam a fürdő felé, mert azt magamra tudom zárni. Hallottam, hogy valaki utánam, jön, ezért gyorsan befutottam a fürdőbe, becsaptam az ajtót, neki dőltem az ajtónak és előtörtek a könnyeim. Ez nem igaz, nem vagyok egy bolond egyszerű lány, aki mindenen elbőgi magát, ó a franc egye meg. – gondoltam, felálltam és odamentem a mosdóhoz ahol belenéztem a tükörbe, de ekkor ugrott be, hogy nem zártam be az ajtót és mily meglepő, az emlegetett ajtó ebben a pillanatban ki is nyílt.

- Aller… - kezdtem bele a magyarázkodásba, de Rocky félbe szakított.

- Allergia, tudom. – mondta és rám vigyorgott. – Jössz aludni?

- Hol alszol? – kérdeztem, és gyorsan megmostam az arcomat.

- Kocsinkban. – mondta és közelebb lépett felém. – És te?

- Akkor én is. – mondtam és megfogtam a felém nyújtott kezét. Kimentünk a nappaliba ahol, Rocky a kezembe nyomott egy hálózsákot.

- Gyere, futunk. – mondta és kinyitotta az ajtót. Ahogy kiléptünk a kertbe máris bőrig, áztunk, így végül is fölöslegesen futottunk a kocsiig, amikor odaértünk Rocky betuszkolt a hátsó ülésre és mellém csúszott. Becsapta az ajtót és rám vigyorgott.

- Hány óra? – kérdeztem, és mire ő csak megvonta a vállát és hátra mászott a csomagtartóba. – Te meg mit csinálsz?  - kérdeztem, és odébb csúszott, hogy én is oda másszak.

- Mért szerinted, méh hol tudnánk aludni? – kérdezett vissza, én meg ahelyett, hogy válaszoltam volna, hátra másztam Rocky mellé. Kibontottam a hálózsákomat és kiterítettem Rockyé mellé. – Jó éjt. – mondta, és egy pillanatra megszorította a kezem.

- Neked is. – mondtam és elnyomott megint az álom.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki bökdösi az oldalam.

- Hé, hagyjál. – mondtam Jessnek, aki a hátsó üléseken ült és bökdösött.

- Tudod, már hány óra? – kérdezte, mire én jobban kinyitottam a szemem és észre vettem, hogy Rocky mellkasán aludtam, csak úgy, mint pár napja.

- Nem, nem tudom. – mondtam, és feltápászkodtam.

- Vagy 10. – mondta és segített előrébb mászni, de beakadt a lábam valamibe, így ráestem Jess hasára.

- Bocs. – mondtam, és lemásztam róla.

- Rocky mondta, hogy te nem sokat válogatsz. – mondta, és rám kacsintott. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy még esik az eső. Gyorsan kinyitottam a kocsi ajtaját és befutottam a házba.

- Fúú. – mondtam, mikor beértem a házba és csak ekkor láttam, hogy a házban már mindenki ébren, volt. Bementem a fürdőbe, ahol épp Boldi fésülködött.

- Jé, nem is tudtam, hogy ilyet szoktak tenni a fiúk. – mondtam, és kikerülve őt odamentem a zuhanyzóhoz. Megnyitottam a csapot és csak akkor vettem észre, hogy Boldi még mindig ott van amikor, már levettem a ruháim nagy részét és csak fehérneműben voltam. – Nem mész ki? – kérdeztem, mire csak megvonta a vállát és elfordult. – Oké. – mondtam, és ledobtam a maradék ruhám és beléptem a zuhanyfülkébe. Próbáltam nem összevizezni a sebes kezemet, de már úgy is szinte összeforrt, így mindegy volt. Mikor kiléptem a zuhanyzóból, láttam, hogy Boldi még mindig ott van, de háttal. Mégis gyorsan magam elé kaptam egy törülközőt és megtöröltem magamat, majd felkaptam az előző ruhámat és odaálltam Boldi elé.

- Most boldogabb vagy? – kérdeztem, mire ő csak megvonta a vállát.

- Lehet, bár nem lesz attól jobb az emberek kedve, ha látják, hogy, hogyan zuhanyozol. – mondta, és ki akart kerülni, de elálltam az útját.

- Akkor miért kellett bent maradnod? – kérdeztem, és megint oldalra lépett, de én vele együtt léptem.

- Csak úgy. – mondta és megint oldalra lépett, és én újra utána.

- Oké. – mondtam és utána léptem.

- Hagyd már abba. – mondta és megfogta két oldalról a vállaimat. Juj, azt az érzést amikor ez a srác hozzám ért, az valami leírhatatlan volt. Egyszerre bizsergett bennem valami és közbe a hátamon is futkosott a hideg. Igaz nem volt görögdinnye, se semmi hasba vágás érzés, csak egy olyan érzés, amitől szinte elájultam. Ezzel az érzéssel én tehetetlen voltam, így Boldi egy pillanat alatt ki tudott mellettem szökni. Huh, ez kemény volt. – gondoltam magamban és kiléptem a fürdőből. Bementem a nappaliba, ahol elég lehangoló hangulat, volt ezért inkább kimentem a konyhába ahol Liz pakolt el a reggeli után. Az asztalnál Rocky, Jess, Ádám meg Boldi ettek valami rántottaszerű valamit.

- Hmm, Liz ez valami isteni. – mondta Boldi tettetett lelkesedéssel és bekapott egy falatot, amit azonnal ki is köpött volna, de mivel Tomi szúrósan nézett rá, inkább erőltetett mosollyal lenyelte.

- Jaj, de jó. – mondta Liz és odalépett a kávéfőző mellé. – Ki kér? – kérdezte, mire mind a négy fiú egymásra nézett, és nem sok hiányzott nekik, hogy elröhögjék magukat.

- Köszi, nem. Már jól laktunk a rántottával, és semmi más nem fér a hasunkba. – mondta, Jess, de mikor Tomi megint ránézett, hozzátette. – De Tomira ráférne egy kis koffein.

- Nem, rossz ötlet. – mondta Liz és bekapcsolta a kávéfőzőt.

- Annyira nem kell. – mondta Tomi és átölelte Liz derekát.

- De, tényleg rád férne egy kis koffein. – mondtam, mire mindenki felém fordult. Tomi gyorsan kapcsolt:

- Rád, meg rád férne egy kis rántotta. Szívem maradt még? – kérdezte Tomi, Liztől aki épp kávét töltött neki.

- Igen, és kávé is van. – mondta, és felemelte az egyik bögrét, és tett bele egy kis sót. – Hupsz, akkor is van benne koffein. – mondta, és Tomi kezébe nyomta, aki szó nélkül beleivott, és rögtön vissza is köpte.

- Bocs, csak, csak… úgy értem… tudod, hát, hogy még forró. – mondta és nekem is odaadott egy bögrét meg egy tányért amin, ott volt az a rántottaszerű valami.

- Köszi. – mondtam, és leültem Jess mellé. Mikor beleettem a rántottába, olyan érzésem volt, mintha szivacsot ennék. – Hmm, finom. – mondtam és, hogy ne legyen szivacs ízű a szám, beleittam a kávéba, aminek meg olyan ízé volt, mint a romlott tejnek. – Hú, Liz neked komolyan meg kéne fontolnod, hogy szakács legyél-e? – mondtam, mire Liz finoman elpirult és Jess közelebb húzta hozzám a székét.

- Te ugyanazt etted, amit én? – kérdezte Jess, miután Lizék kimentek a konyhából, és beleevett a reggelimbe.

- Nem, de úgy gondoltam, hogy ha megdicsérem önmagamtól az ételt, akkor nem fog rám Tomi csúnyám nézni. – mondtam, és kiöntöttem a bögrém tartalmát az asztalon levő virág cserepébe, a rántottát meg kidobtam a szemetesbe.

- Sejtettem. – mondta Jess és visszaköpte a kezébe azt, amit az én tányéromból evett. – Fú, de utálom ezt az időt. – jelentette ki, mikor kinézett a konyhaablakon.

- Én szeretem. – jelentettem ki, és én is kinéztem az ablakon.

- Bolond vagy. – mondta Boldi, mire én rögtön reagáltam.

- Te vagy az. – mondtam, és megrúgtam az asztal alatt, vagyis remélem az ő lába volt.

- Ó, nem tudtam, hogy a szelíd kis Vikikéből ilyen harapós vadállat Viki lett. – mondta Boldi, és vigyorogva rám nézett.

- Úgy érted tavalyhoz képest vadabb vagyok? – kérdeztem, leszedtem az asztalt és kivittem a tányérokat a mosogatóba.

- Nem, úgy értem mindig is kis szelíd, semmilyen láthatatlan voltál. Most meg, mint valami vadállat, rugdosódsz, bökdösődsz. – mondta Boldi és felállt az asztaltól, és bement a nappaliba. Úgy éreztem, ezt nem hagyhatom szó nélkül, ezért utána mentem.

- Mert te mindig olyan a rendes vagy, és egyáltalán nem vagy „vad”. – kiáltottam utána, mire mindenki felém fordult.

- Igen, én már csak ilyen vagyok. – mondta Boldi és megfordult. Én meg erre utána mentem és már ütöttem is volna bele a hátába, de valaki kitette a lábát, így abban estem egy óriásit.

- Kösz. – mondtam Rockynak, és inkább az ő lábába ütöttem bele. – Te is vad vagy. – mondtam és levágtam magamat Rocky mellé a kanapéra. – Akkor meddig is maradtok? – kérdeztem tőle sokadszorra.

- Két vagy egy nap múlva megyünk. – mondta Rocky és a derekam mögé tette a kezét, és közelebb húzott magához. – De az egy nap esélyesebb. – mondta, mire felkaptam a fejemet.

- Mert? - kérdeztem, és megint úgy éreztem, mintha hasba vágtak volna, pedig nem is értek hozzám.

- Mert, mért ne. – vágta rá, Rocky, én meg nagyon csúnyán próbáltam ránézni. – Egyébként is már mondtam, hogy nem szeret. – mondta Rocky, én meg felálltam mellőle.

- Tudom. – suttogtam, és megint bementem a fürdőbe. Ha valaki figyelné, hogy hányszor vagyok a fürdőben, akkor azt hihetné, hogy valami problémáim vannak. Bementem és megint átmostam az arcomat. Ekkor meghallottam egy Pittbul szám elejét, és gyorsan felkaptam a mobilomat.

- Hallo. – szóltam bele, és közbe a lábammal rugdostam a falat.

- Szia, Vik. – szólt bele az, az ember, akire a legkevésbé számítottam.

- Máté? Honnan tudod a telefonszámomat? – kérdeztem, és abbahagytam a fal rugdosását.

- Az most mindegy. Az a lényeg, hogy kizártuk magunkat a lakásból és beengednél minket? – kérdezte, mire hátulról röhögést hallottam. – Kus legyen. – mondta Máté, gondolom egy picit eltartva a telefont a fülétől.

- Oké, megyek. – mondtam sóhajtva, és kimentem a hátsó ajtóhoz. Mikor kinyitottam valaki megrántott a kezemnél fogva és ott álltam a zuhogó esőben. – Hé. – kiáltottam, de ekkor már az összes fiú bement, engem meg kint hagytak az esőben. – Barmok. – üvöltöttem és két kézzel vertem az ajtót.

- Kérem a jelszót. – mondta valaki belülről.

- Szemetek. – kiáltottam, és hátrébb léptem az ajtótól és neki futotta tiszta erőmből.

- Helytelen. Csak 3 perc múlva próbálkozhat újra. – mondta megint valaki bentről. Ekkor beugrott, hogy elölről is be tudok menni. Gyorsan előre futottam a teraszhoz ahol Boldi ült kint az esőben, egy széken és valamit evett.

- Kérsz? – kérdezte és a kaja felé bökött.

- Nem, kösz. – mondtam, és beálltam a ház mellé hátha úgy nem esik rám annyira az eső.

- Na, akkor én léptem. – mondta és bekopogott a ház ajtaján és Máté kinyitotta neki, én meg gyorsan beakartam mellette bújni, de Máté elém tette a karját.

- Te még nem. – mondta és megfordult, de nem csukta be az ajtót hanem a lábával tartotta és a háta mögé kiáltott. – Küldheted! – utasított valakit és egy perc múlva már Ádámmal álltam kint az esőben.

- Ne kérdezz semmit. – mondta mikor ránk, csapták az ajtót.

- Nem kérdezek, mondom. – mondtam megint beálltam a ház mellé.

- Jó, majd mondhatod, csak ne most. – mondta és elindult a háznak a másik oldala felé. - Gyere már. – kiáltott vissza nekem én meg elindultam utána. – Felmászunk és a padláson, keresztül bejutunk. – mondta és kitartotta a karját, hogy én menjek előre a létrán, ami a ház falának volt támasztva, hogy kintről is fel lehessen menni. Elkezdtem a létrán felmászni és mikor már a tetején voltam, benyomtam a padlás ajtaját. Bentről meleg és dohos levegő jött ki ezért gyorsan bemásztam, fél perc múlva már Ádám is ott volt.

- Félsz a sötétben? – kérdezte, és meg se várta még válaszolok már be is csukta az ajtót. Hirtelen kiült a sötét az egész padláson és – ahogy mondai szokták – még az orromig se láttam. Ekkor egy kéz fogta meg az én kezemet és ijedtembe felsikítottam és a kéz, ami eddig a kezemet fogta most a számon volt. – Ne sikíts. – mondta Ádám, és levette a kezét a számról és megint a kezemet, fogta.

- Te meg ne fogd a kezemet, mert nem félek. – mondtam és kihúztam a kezemet az övé alól és elkezdtem előre felé mászni négykézláb, mert féltem, hogy ha felállok, akkor beverem a fejemet, vagy egy zombi tépi le.

- Vik, oda ne… - kezdett bele Ádám valamibe, mire én hátra fordultam, de közbe még mindig másztam és hirtelen már nem is, éreztem magam alatt a talajt, és elkezdtem zuhanni. Igaz max. 4 másodpercet eshettem, de amikor átéltem akkor egy örökké valóságnak tűnt. Miközben zuhantam csukva volt a szemem és csak akkor nyitottam ki mikor már valami puhát éreztem magam alatt. Körül néztem és láttam, hogy óriási mázlim volt, mert a nappali fölött voltam épp, ezért a kanapéra estem. Mikor felnéztem, csak akkor láttam meg, hogy a padlás szó szerint leszakadt alattam, mert amikor Apu építette a nyaralót akkor úgy gondolta, hogy ide úgy is csak egy évben egyszer jövünk, ezért nem kell a padlásra olyan nagy figyelmet, fordítana, és csak néhány helyre kellenek a deszkák, mert ez olyan takarékos. Magam mellé pillantottam és csak ekkor láttam meg, hogy Rocky lefagyott 2 percre. Csak akkor tudott megszólalni mikor felálltam és lesöpörtem magamról a törmeléket, de még akkor sem tudott egy értelmes mondatot se kinyögni.

- Te… hogy… és mit…- kezdte el dadogva és segített felállni. Ekkor jött be Ádám a nappaliba és odalépett hozzám.

- Jól vagy? – kérdezte és ekkor villant be nekem, hogy milyen képet festhetek. Ott állok a nappali közepén, vizesen meg koszosan és a hajamba hullik a maradék törmelék a plafonról.

- Te hogy kerülsz ide? – nyögtem ki egy olyan kérdést, amire egyértelműen tudtam a választ, de azért meg kellett kérdeznem, mert jobb hirtelen nem jutott eszembe.

- A hosszabb úton jöttem. – mondta mosolyogva. A kezemet óvatosan, megfogta és elkezdett a fürdő felé húzni.

- Ne, nem akarom. – tiltakoztam, mikor megnyitotta a vizet a zuhanyba.

- De. – vágta rá, és elkezdte lehúzni rólam a pólót, én meg a kezeimet magamhoz szorítottam, hogy ne lásson meztelenül. 

- Majd akkor én levetkőzök, hogy ne kelljen megint ribancnak nevezned. – mondtam, és vártam egy kicsit, hogy kimenjen a fürdőből, de nem ment. – Mire vársz? – kérdeztem, mire csak értetlenül felém fordult.

- Arra gondolsz, hogy menjek ki? – kérdezte mikor észbe kapott. – Mert?

- Mert bámuld csak a Barbikádat. – vágtam rá és beléptem a fülkébe. Ruhástól kezdtem elzuhanyozni, de egy idő után levettem a ruháimat és kidobáltam a zuhanyzóból. Amikor végeztem a zuhanyzással, láttam, hogy Ádám nem ment ki hanem ott áll – háttal nekem – a mosdó mellett. Magamra tekertem egy törülközőt és, hogy elkerüljem ezt a kínos beszélgetést megindultam az ajtó felé.

- Ne siess annyira. – mondta és utánam kapott, de ekkor már az ajtó kilincsén volt a kezem és gyorsan kiléptem az ajtón és Boldiba ütköztem.

-. Hova, hova? – kérdezte és végig nézett rajtam, ahogy ott álltam egy törülközőbe, a cuccaimmal a kezembe és a hajam göndör tincsekbe hullott a vállamra, mert ha pára éri akkor ilyen lesz.

- Csak átöltözni, mert ez a szerelés nem épp a legjobb ebbe az időbe. – mondtam és láttam, hogy az arcára, enyhe pír ült ki. Mögöttem Ádám állt és épp hozzám akart szólni, mikor Barbi lépett ki a folyosóra és rögtön Ádámhoz lépett.

- Hol jártál? – kérdezte, és a nyakába csimpaszkodott.

- Sehol. – mondta Ádám és Barbi kezét fogva kimentek a konyhába.

- Akkor én… - mondtam Boldinak és a szoba felé indultam.

- Persze. – motyogta és arrébb lépett, hogy elférjek mellette. Bementem a szobánkba ahol Máté az ágyunkon feküdt és valamit olvasott.

- Wow. Nem is tudtam, hogy tudsz olvasni. – mondtam, és odaléptem a táskámhoz, hogy kivegyem a ruháimat.

- Ha nem tudnék olvasni, akkor hogy lehetnék már gimis? – kérdezte, és közben rám villantotta az eszelős vigyorát.

- Most megfogtál. – feleltem és elfordultam, hogy ne lásson, miközben öltözködöm. Felvettem a pulcsim és egy szakadt farmert, utána meg kimentem a konyhába ahol Liz már a vacsit készítette. Közelebb léptem a tűzhelyhez és láttam, hogy az egyik lapon tészta a másikon meg valami hús fő. – Jól néznek ki. – mondtam, és leültem a konyha asztalhoz, ahol épp Tomi nyomkodta a telefonját. Kb. két percig ültünk néma csendben, amikor Liz felsikított.

- Azt hittem, hogy a húst kell 7 percig sütni, és tésztát 1 óráig. – mondta és leszűrte a tészta, aminek elég folyós állaga volt.

- Már vagy 3 napja nem ettem rendes kaját. – szólalt meg hirtelen mellettem Tomi, és lerakta a telefonját az asztalra. – Ő meg nem bír leállni, mert azt hiszi, hogy nem lesz jó háziasszony, ha összeházasodunk és akkor majd, ha gyerekeink lesznek nem lesz jó anya. Brr – rázkódott össze Tomi. – soha ne akarj megházasodni, és gyerekeket is csak akkor vállalja, ha már túl vagy a „harmadik x-en”.

- 5 évesen mindig azt mondtam, hogy lesz egy férjem, aki szeret és gondoskodik rólam, és mi ketten egy olyan házban élünk majd, ahol mindennek meg lesz a helye és, ha majd megszületik mind a 10 gyerekünk, akkor is olyan lesz a házunk, mint amilyen a gyerekeink születése előtt volt. De, úgy 10 évesen rájöttem, hogy ez a ház színtelen és élettelen. Így megalkottam magamnak egy másik álom életet amiben csak én voltam egyedül és senki más, de egy évre rá szerelmes lettem az egyik osztálytársamba, és akkor annyiban változott az álmom, hogy egy hajón fogok megházasodni, és azon a hajón fogom leélni vele az életemet. – meséltem Tominak azt a történetet, amit egyszer leírta általános nyolcadik osztályában és a tanár ötöst adott rá, akkor döbbentem rá, hogy nem vagyok én annyira hülye. – De az a bunkó osztálytársam, azt mondta – amikor összeültettek vele – hogy büdös vagyok. Ebben az időben tízszer annyira figyeltem oda arra, hogy milyen dezodort használok, vagy, hogy milyen illata van a pólómnak. Aztán mikor egyik nap tesi óra után elfelejtettem bedezodorálni magam ő rögtön megjegyezte, hogy megint, olyan szagom van. Erre én már csak lazán visszavágtam, hogy mért te figyeled, hogy nekem milyen szagom van? De ezt jó hangosan mondtam, hogy mindenki meghallja. És ekkor jöttem rá, hogy az, az én álom életem, ha magányos farkasként élem le az egész életemet. Szóval neked óriási mázlid van Lizzel és csak, örülj neki. – fejeztem be a történetet, és ebben a pillanatban Ádám jött be a konyhába.

- Elállt az eső, jöttök ki tollasozni? – kérdezte, mire én felálltam és szó nélkül utána mentem. Mikor kiértem láttam, hogy Rocky már ott áll, és miközben felé közeledtem, már nyújtotta is oda nekem a tollas ütőt. 

 - Velem leszel, de átírtuk a szabályokat. – mondta, én meg lelépem a teraszról és máris csupa sár lettem. Undorodva levettem a cipőmet, pulcsimat és a gatyámat is vettem volna, csak hát nem még sem lehetek bugyiban. – Aki hibázik, az elmondja az egyik titkát.

- Nektek mióta van ez a titok mániátok? – kérdeztem, és beálltam Rocky mellé. Csak ekkor vettem észre, hogy kik ellem fogunk játszani. Barbin egy rózsaszín sort volt ugyanilyen pulcsi és napszemüveg, pedig nem is sütött a nap, mellette Ádám állt.

- Csak annak lehetnek ellenvetései a szabályokkal, akinek vannak titkai. – jelentette ki Ádám és lepacsizott Barbival.

- Szétverjük őket. – kiáltottam oda Rockynak aki, ijedtében összerezzent és zavartan rám mosolygott.

- Mi kezdünk. – mondta Ádám, szervált és igaz, hogy a labda Rocky térfelére esett volna, én ütöttem vissza Ádámnak, aki mint ne mondjak irtó béna volt, mert nem tudta visszaütni, így a szabályok szerint neki kell elmondania egy titkát.

- Jó, de csak, hogy boldogok legyetek, de ti ketten nem biztos, hogy érteni fogjátok- mondta, és Barbira meg rám mutatott. – 7.-ben én ragasztóztam be a székedet, és miattam égtél be mindenki előtt, és nem Jess miatt. – mondta Ádám és a mondat hallatán Rocky arca elborult és fehérből vörösre változott.

- Te. – hörgött Rocky Ádám felé, és közben vészesen közelített felé.

- Na, nyugi. – mondtam, és visszahúztam Rockyt a térfelünkre. – Így is, úgy is kicsináljuk őket. – biztattam és egy gyönyörű szervával megint hozzánk jött a pont.

- Na most Barbi jön. – mondta Rocky elégedetten, és nekem dőlt, mire én csak visszalöktem.

- Nem, most Viki jön, mert kint volt. – vágott vissza Ádám, és megint összepacsizott VELE. Nem, nem vagyok féltékeny egy picit sem.

- Oké. – mondtam, és gyorsan kitaláltam valami óriási hazugságot. – Két éve nem a barátnőm, hanem én húztam ki a leghelyesebb fiú alól a széket a suliban. Most elégedettek vagytok? – kérdeztem és egy pillanatra találkozott a tekintetünk Rockyéval aki, magában nevetett. Ádám szervált, és amikor Rockyhoz ért a labda ő csak simán lecsapta.

- Háh. Na most jön Barbi. – mondta, és megint nekem dőlt, én meg ugyanazt tettem, mint amikor előzőleg is ezt tette. Barbi félénken Ádám felé fordult és megszólalt.

- Szeretlek. – mondta, mire 4 méteres körzetben felénk fordult. Gyorsan kellett reagálnom, ezért megragadtam Lizt aki, mellettem állt, mert nézte a „meccset” és a kezébe nyomtam az ütőmet. Berohantam a házba, azon belül a szobánkba és magamra csaptam az ajtót. Bebújtam egy hálózsákba és addig duzzogtam, míg végül elaludtam.

- Csipkerózsika. – mondta valaki és fölém hajolt.

- Hagyjál. – mondtam, Boldinak és finoman arrébb löktem a kezemmel, de ő nem hagyta magát és rám feküdt. – Héé. – kiáltottam, de ő befogta a számat és rám mosolygott. Majd csendben befeküdt mellém és megfogta a kezemet. – Jó, hogy itt vagy. – mondtam, és magam is meglepődtem rajta.

- Tudom. – mondta, és a fél kezével átkarolta a derekamat, és így húzott magához. – Tudom. – suttogta.