Part 30- 1/2

Sajnos ennek nem sikerült befejeznem a végét, de sokan kértétek, hogy rakjak már fel valamit - ezek szerint senkit sem érintettek meg komolyabban a reklámjaim :P- így hát itt van a 30-asnak az első része. Jó olvasást^^

2010.07.12

…ekkor történt valami furcsa dolog…

… az a dolog pedig az volt, hogy Ádám átváltozott vámpírra és beleharapott a nyakamba…

Na jó nem, csak Ádám már majdnem megcsókolt, mikor Erik hirtelen felindulásból kirúgta alólam a széket, így a földre zuhantam…Ádámmal.

- Hé – kiáltottam Erik irányába és fel akartam állni, de Ádám még mindig rajtam feküdt. – Engedj felállni – lökdöstem a vállát.

- Nem, mert megígértük – hajolt közelebb az arcomhoz.

- Én nem ígértem semmi – tiltakoztam ás közben próbáltam arrébb húzni a fejemet előle.

- Nézzétek mi van Eriknél – kiáltott fel Dal, mire mindketten odakaptuk a fejünket Ádámmal.

- Egy Wii – sóhajtottam és hálásan néztem Erikre a kezében a fehér dobozzal. Gyorsan minden fiúnak fel kellett pattannia és a dobozt csodálni, majd egyszerre bezúdultak a nappaliba és összekötötték a tévevel a Wii-t és máris nyomkodták…

…és igen, én még mindig a földön feküdtem- immáron egyedül. Felálltam és leültem Liz mellé a tűzhöz.

- Nem értem mi nyűgözi le annyira Tomit ebben a dobozban…

- Pasi… - feleltem és felraktam a lábamat egy másik székre. Csak mi ketten ültünk a tűznél, a többiek mind bent kockultak.

- Nézd Ádám itt hagyta a telóját – mutatott a telefonra Liz, amit gyorsan felkaptam és megnéztem a háttérképet…

- Mi van? Mi az? – kérdezte Liz, amikor meglátta az arcomat.

- Ez én vagyok – dadogtam és felé nyújtottam a kivilágított képet, amin fürdőruhában futok a Balaton felé kb. 2 hete.

- Ez édes – mosolyodott el Liz a kép láttán. – Mondjuk csodálkoztam volna, ha egy olyan kép van rólad egy pasi telefonján, amiben téli bundában vagy… - mondta Liz, én meg közben Ádám üzeneteit néztem. – Hé mit csinálsz? – kapta ki a kezemből a telefont Liz. – Nem szabad megnézni a pasink üzeneteit… Hidd el tapasztalatból beszélek.

- Oké, akkor add ide és én beviszem neki – nyújtottam a kezemet a telefonért, amit Liz – igaz vonakodva – de azért odaadott.

Nekem persze eszem ágába nem volt odaadni Ádámnak a telefont – csak a déja vu végett is. Bementem a szobánkba és magamra zártam az ajtót, majd a Bravo-imat lapozgattam, amiket Dal is előszeretettel olvas.

2 óra múlva – 23 órakor – kimentem megnézni, hogy még mindig kockulnak-e a fiatalok.

És így is volt bizony – de már csak a  fiúk voltak ott – azok közül is csak Erik, Dal, Ádám, Rocky meg Jess.

- Gyere Viki, légyszi állj be – nyújtotta felém a konzolt- asszem- Jess. – Eddig csak rád vártunk, mindenki veled szeretne játszani.

- Ó tényleg? – ültem le mellé, mosolyogva.

- Igen, mert te béna vagy és mindenki meg tud verni – vigyorgott gonoszan Jess, majd elindította a bowlingot. 

Én kezdtem, így át meglendítettem a konzolt – vagy golyót- és elhajítottam a golyót – és a konzolt egyaránt.

- Kezdőkkel megesik – mondta Jess és felkapta a konzolt, majd megnézte a pontjaimat. – Na, ne. Ez nem lehet igaz – túrt bele idegesen a hajába Jess. Hát, igen aki tud, az tud… Minden bábut ledöntöttem!

- Na jó – sóhajtott az ellenfelem és ő is lendített- majd gurított és le is döntött egyetlen egy bábut.

- Hát igen kezdőkkel megesik- kaptam ki a kezéből a konzolt.

Miután Jess megvertem – kétszer – Dalt és Eriket detto ők sértődötten bevonultak aludni a hálószobába és magukra zárták az ajtót.

- Te jössz – mutattam Rockyra és közben körbe ugráltam őt. Talán nem kellett volna meginnom az utolsó sört-ami úgy a 9-ik volt. – Csak nehogy sírj, miután megvertelek – vigyorogtam rá, majd beálltam dobó pozícióba.

- Viki, talán abba kéne hagynunk és elmenni, aludni – kapta ki a kezem a konzolt.

- Neeee – nyúltam utána és szerencsésen vissza is szereztem azt. – Nah, gyerünk…

- De Viki – fogta meg a kezeimet Rocky.

- Csak félsz, mert veszteni fogsz – nyújtottam ki rá a nyelvemet.

Rocky negyedóra múlva megunta, hogy picit túl aktívan játszom- én tényleg nem értem miért, én csak amikor ő lendített a seggemmel lökdöstem ki őt a szőnyegről, majd kivertem a kezéből a konzolt.

- Kérem a következőt – nyújtottam a kezemet Ádámnak, aki eddig csak a kanapén ült és figyelt minket.

- Aludnod kéne…

- Lejárt lemez – kiáltottam és felhúztam magam mellé. – Hú, de magas vagy – néztem föl a szeme felé, majd hozzásimultam.

- Tudom – mondta és elvette tőlem ő is a konzolt. – Én kezdek, gyorsan bonyolítsuk le ezt a meccset – és ezzel egy méterrel arrébb állt tőlem, majd ő is lendített és gurított.

- Béna – nyávogtam és kikaptam a kezéből a konzolt.

- Hah, csak ennyit tudsz – vette vissza Ádám és egy mozdulattal legurította az összeset.

- Nem rossz – vigyorogtam rá, majd én kétszer ledöntöttem az egészet. – De ez ezerszer jobb. Blöö…

- Oké, nyertél – mutatott unottan a képernyőre Ádám.

- Cajj, Ádika gyere – húztam fel megint a kanapéról. – Még nincs vége a játéknak.

- De vége van – nyomta meg Ádám a kikapcsoló gombot a TV-n.

- Héé, de gonosz vagy – csaptam rá a kezére. – Te menj csak el, aludni, én majd játszok a robot ellen.

- Nem – vágta rá és ki akarta a kezemből csavarni a konzolt, de én elkaptam előle a kezemet. – Nyomás aludni – mondta és mivel még mindig tiltakoztam, ezért felkapott a hátára, majd ledobott a kanapéra.

- Hahahah, innen is fel tudok állni – és így is tettem, mire Ádám csak sóhajtott és lekapcsolta a lámpát, így nem láttam semmit. – Jaj, ne. Félek a sötétbe…

- Vááá – kiáltotta Ádám mögöttem a az egyik kezét a számra tapasztotta a másikkal, pedig átkarolta a derekamat és annál fogva borult velem rá a kanapéra, majd ott a hátamra fordított, hassal rám feküdt és az arcát a hajamhoz nyomta. – Szállj le rólam, disznó- motyogtam a vállába.

- Psszt alvás van – motyogta a nyakamba.

- De én nem tudok aludni, párna vagy takaró nélkül – mondtam.

- Oké – felelte és fészkelődött kicsit, majd a kezeit a fejem alá rakta. – Én vagyok a párnás és a takaród.

- Haha, nagyon vicces…

- Jó éjt Viki…

- Neked is – mondtam és ezzel álomba zuhantam- kezembe a konzollal –magamon Ádámmal.

- Hát mi ez itt, kérem? – ébredtem fel Rocky hangjára.

- Nem láttátok a konzolt? –  ez már Erik hangja volt, és erre már kinyitottam a szememet, mert hirtelen beugrott az előző éjszaka. Óvatosan felemeltem a fejemet és körbe néztem- igen Ádám még mindig ott feküdt rajtam és a keze még mindig a fejem alatt volt.

- Vikinél van a konzol – motyogta Ádám és közbe lassan felemelte a fejét a nyakamból.

- Itt van a kezemben, amin Ádám fekszik – mondtam, mire Ádám csak felemelte a csípőjét, hogy megtudjam mozdítani a kezemet és azzal a mozdulattal odahajítottam Eriknek a konzolt.

- Nah, ki akar ma egy óriási Wii partit? – kérdeztem és közben megpróbáltam letolni magamról Ádámot, - nem sok sikerrel.

- Veled nem – vágták rá, többen is egyszerre.

Ekkor Ádám lassan feltápászkodott rólam, én meg sértődött fejjel bevonultam a fürdőszobába – és nem vettem észre, de Ádám is jött utánam.

- Csüccs – paskolta meg a fürdőszobai szekrényt Ádám. Mire én elkezdtem a seggemmel háttal ugrálni a szekrénynek, de nem sok sikerrel sikerült „felcsücsülnöm”. – Nah, gyere – nyúlt a hónom alá Ádám és felültette a szekrényre.  

- Mit akarsz azzal? -  mutattam az ollóra amivel az arcom felé nyúlt.

- Csukd be a szemed – mondta és én így is tettem, ő meg kiszedte a varrataimat.

- Kinyithatom? – kérdeztem, amikor már úgy éreztem, hogy vége.

- Még egy pillanat – suttogta és egy pillanatra éreztem a leheletét az arcomon, majd ő egy puszit nyomott az arcomra. – Kész vagy – mondta én meg kinyitottam a szememet és leugrottam a szekrényről.

- Köszönöm- húztam végig a kezemet a seben.

- Nincs mit – felelte, én meg kimentem a többiekhez, akik roppant érett módon- bújócsáztak.

- Most Viki lesz a hunyó – csapott a fejemre Rocky. – Picit másképp játszunk most, mint a kis pisis 8 évesek, mert akit megtalálsz és nem abból a nemből való, amilyen te vagy, akkor meg kell csókolnod.

- Ez egy hülye játék. Nem fogom megcsókolni Dalt…

- Akkor csak minden másodikat… Hajnival ketten lesztek a hunyók, számoljatok el 20-ig – adta ki az utasításokat Rocky én meg beálltam háttal mindenki, Hajni mellé. – De mindenki kapjon csókot! – kiáltotta utánam Rocky még.

- …18, 19, 20. Megyünk – kiáltotta Hajni és el kezdett rohanni… Én meg csak odasétáltam a teraszhoz és neki dőltem a falnak.

- Jaj, de ügyes vagy megtaláltál – bújt elő a fal mellől Erik. – Kérem a csókomat!

- Csak minden második kap csókot. Keresd meg Hajnit, ő biztos add neked egy puszit…

- De, ha te megtalálsz valakit most, akkor neked meg azt kell megcsókolnod – elemezte Erik.

- Tudom, szerintem is hülye játék – feleltem, de addigra Erik eltűnt.

- Háh, megvagyok – kiáltotta valaki mögülem, mire eltakartam a szemem.

- Nem, nem látlak – mondtam és leguggoltam, hogy eltakarjam az egész arcomat.

- Na, de Vikii. Ne légy játékbaszó…

- Ádám?

- Igen – felelte és éreztem, hogy leült mellém. – Csak adj egy puszit a számra és kész…

- Ez nem ilyen egyszerű – sóhajtottam, majd Ádámra néztem, aki boci szemekkel nézett rám.

- Mi ebben a nem egyszerű? Te szeretsz engem…

- És te ezt viszonzod – bukott ki belőlem.

- Mi?

- Te is szeretsz engem – mondtam – egyébként nem én lennék a háttérképeden.

- Már megint lenyúltad a telómat? – kérdezte és elkezdte a zsebeimet tapogatni. – Aha – kapta fel. – És ha még egyszer lenyúlod, akkor megnyúzlak.

- Csak ennyit mondasz? – néztem rá kérdően.

- Mért még mit akarsz?

- Semmit – motyogtam.

-  Most komolyan? Zengjek neked imákat azért, mert megint lenyúltad a telefonomat? – kérdezte dühösen Ádám. – Hmm? Ezt akarod? Oké, Viki annyira hálás vagyok, hogy megint elvetted a telefonomat. Köszönöm, imádlak azért mert megint megtetted azt, amire direkt megkértelek, hogy ne tedd többet.

- Egy nap alatt átállítottad a háttérképed – állapítottam meg. – Vagyis ma vagy tegnap. Miért?

- Mit, miért?

- Miért állítottad át? – kérdeztem, de közben nem mertem ránézni, és láttam rajta, hogy épp válaszolni akarna, de ekkor Rocky jött oda.

- Nah, Viki hány embert találtál meg?

- Csak 2-t.

- És melyiket csókoltad meg?

- Ádámot – vigyorogtam Rocky képébe.

- Oké, ez egy hülye játék, játsszunk valami mást! – kiabálta Rocky.

- Oké – kiáltotta vissza Ádám és odament Rocky mellé, én meg be Lizhez a konyhába.

- Most mi van? – kérdeztem tőle, mert amikor leültem az asztalhoz ő csak kérdően bámult rám.

- Megcsókoltad Ádámot?

- Dehogyis – vágtam rá és közben megvizsgáltam a reggelit – ami szétfőtt virsli á’la Liz.

- Csodálkoztam is volna – vigyorodott el elégedetten.

- Fogd be – mondtam és bementem a szobánkba, majd levágódtam egy szimpatikus ágyra.

- Váá- jöttek be utánam mindenki fél perc múlva. – Esik az eső – magyarázta Rocky és rám ült. – És egy villám lecsapta az áramot az egész faluban. És mivel, ha még tornádó is lenne, akkor jobb, ha együtt maradunk.

                                  

                                      *                               *                                *

Ha hnapra megírom a befejezést rögtön, ígérem :))