Part 30 2/2

Itt a folytatás, jó olvasást :))

- Megcsókoltad Ádámot?
- Dehogyis – vágtam rá és közben megvizsgáltam a reggelit – ami szétfőtt virsli á’la Liz.
- Csodálkoztam is volna – vigyorodott el elégedetten.
- Fogd be – mondtam és bementem a szobánkba, majd levágódtam egy szimpatikus ágyra.
- Váá- jöttek be utánam mindenki fél perc múlva. – Esik az eső – magyarázta Rocky és rám ült. – És egy villám lecsapta az áramot az egész faluban. És mivel, ha még tornádó is lenne, akkor jobb, ha együtt maradunk.
- Király, ez egy remek ötlet – mondtam és megpróbáltam kimászni Rocky alól. – De nem lehetnénk inkább a nappaliban együtt?
- És mi lesz, ha elázik az egész nappali meg a konyha meg minden? A válasz kézenfekvő: velünk semmi nem lesz, mivel mi biztonságban vagyunk itt bent hála nekem!
- Hát te nagyon hülye vagy. – Végre sikerült felállnom és ki akartam menni, de Rocky utamat állta.
- Innen senki, se be se ki! – jelentette ki és körbe nézett a szobában. – Hol van Ádám és Hajni? Kérek egy önkéntes jelentkezőt, aki megkeresi őket! Viki te jó leszel – ragadta meg a karomat és kilökött az ajtón.
Bementem a konyhába és kivettem egy kólát a hűtőből, majd kinéztem az esőbe. Pontosabban az erkélyre, sőt még ennél is pontosabban egy ölelkező párocskára…
-Asszem megtaláltam őket – mondtam Rockynak, amikor bementem hozzájuk, a szobába.
- És miért nem hívtad be őket a szobába? Itt senki se érti, amit mondanak neki? – dühöngött Rocky. – Azt mondtam Dalnak, hogy adja ide a sport magazint, amit olvas, de erre megsértődött és azt mondta, hogy én nem figyelek oda eléggé az ő érzéseire. Itt mindenki megőrült…- és ezzel kiment a szobából, én meg leültem Dal mellé az ágyunkra és kikaptam a kezéből a Bravo-mat.
- Nem értem, mit eszel ezeken a szennylapokon…
- A tieid, így ezt a kérdést én is feltehetném neked – felelte Dal vigyorogva.
- De én lány vagyok!
- Ez egy remek észrevétel, mivel jutalmazzalak? Kérsz érte egy puszit?
- Most kihagynám – mondtam neki, mire ő sértődött arcot vágott.
- Kihagynál egy Dalpuszit?
- Igen.
- Höh, most megsértődtem – fordult el tőlem Dal.
- Úgy hallottam, hogy ezt mostanság elég gyakran csinálod. Biztos meg fog jönni… Gondolom olvastad a márciusi számot, amiben azt taglalják, hogy ha valakinek meg fog jönni, az előtte depizik – magyaráztam neki és közben Ádámot bámultam, ahogy belép a szobába kézen fogva Hajnival… Blööö….
- Hát te nagyon vicces vagy Viktória. Ismeri kegyed a Dumaszínházt? Mert kegyednek, azt feltétlen fel kéne keresni a sziporkázó humorával.
- Oh, ez egy kedves bóktól volt öntől, uram. Magának is javasolnám, az említet színház felkeresését.
- Ugyan kérem – legyintett Dal. – Kegyed túlzásokba esik, ami az én kis szerény humorérzékemet illeti.
- Ez így igaz, uram – mosolyogtam Dalra.
- Kegyed nem igazán finom úri hölgy, igaz?
- Uraságod felettébb téved. Az én személyiségem felettébb finom.
- Mi van? – dobta le magát az ágyra hozzánk Jess.
- Na, maga uram csepp mértékben sem finom és úri – mondtam Jessnek.
- Ez van – vonta meg a vállát Jess és felém nyújtotta a chipset.
- Kösz.
- Hé kiestél a szerepből – lökte meg a vállamat Dal.
- Nekem sosem volt erősségem a színjátszás, de Hajninak biztos menne – vigyorogtam az említett csaj irányába.
- Ő mindig is azt csinálta, mért ne menne neki…
- Játszunk film kitalálósat – kiáltott fel Boldi hirtelen.
- Az milyen? – kérdezett vissza Dal.
- Két csapat van és egy játékvezető. Mindkét csapatból jön egy ember, akinek a fülébe súgnak egy filmet, amit el kell mutogatnia x másodperc alatt. Utána licitál a két ember, akiknek a fülébe súgták a filmet, hogy hány perc alatt mutogassák el és ha mondjuk, már 5 mp-nél tartanak, akkor az egyik ember azt mondja, hogy jó viheted. Így a másik embernek el kell mutogatnia azt a filmet a megadott idő alatt és a csapatának meg ki kell találnia, hogy mi az. Ha az adott időn belül nem találják el, lehet még egy uccsó tippjük, majd ha az jó, akkor az övék a pont, ha viszont nem akkor a másik csapat kapja a pontot.
- Oké, érthető – vágtam rá és rögtön lestoppoltam a kapitányságot a másik meg Hajni lett. – Jess.
- Barbi – nyafogta Hajni.
- Boldi.
- Dorka és Erik.
- Máté, Rocky.
- Liz é… - akarta mondani, de Dal közbe vágott.
- Vikihez is kell egy lány!
- Oké, Ádám – mondtam mosolyogva.
- Kac-kac Viki – felelte Dal. – Liz és Tomi megy hozzád és Máté átmegy a lányokhoz!
- Nem, Mátét nem adom – ragadtam meg a karját, mikor át akart menni hozzájuk.
- Akkor én választok csapatokat – szólt rám Dal, de én továbbra sem engedtem Máté karját. – Oké, te akartad. Máté oda átmegy a lányokhoz – mutatott arra Dal. – Ádám Vikihez, én meg megyek Hajnihoz és Boldi lesz a játékvezető.
- Ádám is szívesen megy Hajnihoz – morogtam magamnak, de Dal is meghallotta.
- Az meglehet…
- Akkor kezdjük – csapta össze a kezeit Boldi. – Viki és Hajni lépjetek egy kicsivel előrébb, ugyni. Viki – hajolt a fülemhez Boldi. – Madagaszkár – suttogta, majd ugyanezt Hajninak is. – 2 perc.
- Másfél – vágtam rá.
- 1…
- 59 – így én.
- Oké a tied – legyintett Hajni és visszaült a csapatához. Hopsz…
Oké, csak végig kell gondolnom. Oroszlán, zebra, zsiráf, víziló… New York, Madagaszkár, Afrika… Utazás, repülő, hajó…
-Kezdheted Viki – szólalt meg Boldi, én meg hát elkezdtem…
Mutattam egy hosszú nyakat magamnak meg csíkokat festettem magamra meg felfújtam magam – mint víziló – és nagyra nyitottam a számat, mintha ordítanák, mint egy oroszlán.
-Termiátor…
- Sikoly…
- Horrora akadva…
Megráztam a fejemet, majd folytattam a mutogatást. Felálltam az ágyra, mintha én lennék Alex, az oroszlán az állatkertben és megint nagyra nyitottam a számat, mintha ordítanék…
-Éhezők viadala…
- Sikoly 3…
- És 5,4,3,2,1 számolt vissza Boldi. – Oké csapat még egy utolsó tipp.
- Madagaszkár – szólalt meg Ádám.
- Éééés igen! Tiétek a pont – kiáltott Boldi én meg értetlenkedve Ádámra néztem. Hogy a francba jött ez rá??
- Következő játékosaink: Ádám és Máté – mondta Boldi, majd nekik is súgott valamit a fülükbe.
A licitet Ádám nyerte, így felénk fordult és el kezdett mutogatni.
Úgy tett, mintha egy nagyító lenne a kezében és a földet bámulta.
-Columbo…
-CSI…
- NCIS…
Ádám hevesen rázta a fejét és úgy tett, mintha átkarolna valakit.
-Sherlock Holmes – vágtam rá.
- Igen – kiáltotta Ádám és visszaült hozzánk.

Délutánig el voltunk a szobába, majd mikor elállt az eső a nappaliba folytattuk az estét.
-Van hozzá teniszes is? – néztem csodálkozva a Wii felé.
- Igen – felelte Erik és vonakodva felém nyújtotta az egyik ütőt.
- Nyugi, visszafogom magamat – kaptam ki a kezéből a teniszütőt és belekezdtünk a meccsbe.
- Huhuhuuu, ebben is verhetetlen vagyok – csaptam össze a kezemet 3 óra folyamatos játék után.
Már csak én meg Ádám voltunk a nappaliban, mert Rocky előbb vonult ki azzal a szöveggel, hogy „én ezzel nem vagyok hajlandó többet játszani”!
-Te jössz – dobtam Ádám felé az egyik ütőt, pont úgy, mint tegnap.
- Oké – kapta el reflexből.

Miután Ádámot is simán megvertem összecsaptam megint a két kezemet és ugráltam körbe-körbe a szobában.
-Király vagyok, király vagyok – ugráltam tovább és a kezeimet a magasba lóbáltam.
- Az – hagyta rám Ádám és ledőlt a kanapéra.
- Te meg egy vesztes vagy! Blööö… És nem csak a Wiiben, hanem a kapcsolataidat is el tudod cseszni percek alatt. Egyszer az egyik lánynak csapod a szelet, másnap a másiknak… De hát, ebbe bele kell törődni – fejeztem be a rövid kis monológomat, majd ledőltem mellé a kanapéra.
- Jól vagy? – kérdezte Ádám.
- Igen, miért? – kérdeztem vissza és felé fordultam.
Csak ekkor tűnt fel, hogy milyen közel van hozzám.
-Semmiért – suttogta és még közelebb hajolt hozzám, majd még közelebb és aztán…