Part 32 1/2

R.I.P. Bándy Kata , részvétem a hozzátartozóinak.

 2010. 07. 14

Elfordítottam a kilincset és kinyitottam az ajtót…

Ott állt Ádám és a kezében egy nyaklánccal…

Azzal a nyaklánccal, amit azt hittem, hogy már rég odaadott valaki másnak-

-Szeretlek – mondta és odalépett hozzám, átölelte a derekamat….és…és….és…odahajolt hozzám és megcsókolt…

- Én is - vigyorogtam rá, mikor eltolt magától. - Mondjuk -  tettem hozzá nevetve- csak a rend kedvéért.

 - Hülye - lökte meg a vállamat, majd felraktam a nyakamba azt a nyakláncot.

- Fogd be - löktem vissza.

- Na, ez az a Viki, akit én annyira szeretek- ölelte át a nyakamat Ádám.

- Pff, ez aztán nyálas  volt, öcsém - öleltem vissza és bementünk a hálószobába.

- Reggelt, szerelmesek - kiáltott fel Rocky és folyamatosan ugrált rajtunk. Várjunk, csak.... Hogy kiken ugrál??? Ó, igen, mert én Ádámmal együtt háltunk... Igen, amióta kapcsolatban vagyunk- pontosan 4 órája - azóta sokkal intelligensebb vagyok. Igen, intelligensebb... Nagyon- nagyon az lettem...

- Hagyd már abba, bazmeg - rúgtam meg, mire ránk esett... Ennyit az intelligens énemről...

- No, no- ingatta a fejét Rocky. - Csak 15 vagy ne káromkodj, úgy mint egy kocsis.

 - 15 vagy? - kelt fel Ádám összekócolt hajjal és elaludt arccal.

- Te meg 18 - vágtam rá.

- És fél - tette hozzá sértetten.

- Akkor is…

- Váááááá- tört be a szobába Dal is, majd ő is az ágyunkra csapódott. – Tudjátok, hogy hova megyünk ma??

- Nem – felelte Rocky, majd lelökte az ágyról.

- Seggfej – mászott vissza Dal és nyugodtan leült mellém.

- Na hova megyünk? – kérdeztem tőle, de ő csak megvonta a vállát.

– Ádám szervezett mára programot.

- És mit?

- Titok – ült fel vigyorogva Ádám.

- Vagyis gőze sincs róla…

- Mondhatjuk, így is.

- Akkor menjünk paintball-ozni- kiáltott fel Dal és örömében megint ugrálni kezdett az ágyon.

- Ott már voltunk – lökte fel megint Rocky Dalt.

- Ugrálóvár?

- Király – vágta rá Ádám és felpattant az ágyunkról.

- Jah, az – motyogtam és lassan kimásztam én is- és immáron egyedül voltam a szobában.

Betrappoltam a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót.

-Tudtam, hogy idejössz!

- Ááááá- sikítottam és ijedtemben ugrottam egyet és máris éreztem magamon Ádám szorítását.

- Hopsz, félénk kisasszony – vigyorgott a képembe. – Nem is tudtam, hogy ennyire ijedős vagy.

- Hopsz, egoista úrfi. Mindig is tudtam, hogy ennyire az vagy – mosolyogtam vissza rá.

- Már jó ez az együtt járás – mormogta a fülembe. – Bármikor megölelhetlek, bibibííí…

- Pfff, ha neked csak ennyi jó ebben…

- Még csak pár órája járunk, honnan tudjam, hogy még mi a jó ebben?

- Nem tom’, majd még tapasztalhatod ezt, remélem sokáig.

- Én is – mormogtam a hajamba, majd a fejemre nyomott egy puszit és kiment a fürdőből.

Sálálááá, boldog vagyok, sálálááá, nagyon is az vagyok…

-Mit csinálsz? – kérdezte Rocky, akibe belevágódtam miközben kijöttem a fürdőből.

- Gondolkozok…

- Min?

- Valamin – vágtam rá.

- Vagy inkább valakin…?

- Fogd be – mondtam neki. – Kéne neked egy csaj és te is gondolkoznál valamin.

- Én már most is gondolkozom valakin – felelte Rocky és a cipőjét bámulta.

- Ooo, és kin?

- Viki, mondanom kell valamit – nézett hirtelen a szemembe.

- És mit? – Álltam a tekintetét, de valahogy nem lehet sokáig bírni egy ilyen cuki fiú tekintetével.

- Én…

- Viki, gyere – szólt ki a konyhából Ádám.

- Pillanat – üvöltöttem vissza. – Mit is akartál mondani? – fordultam vissza Rockyhoz.

- Nem érdekes – motyogta és együtt bementünk a konyhába.

- Mi van? – fordultam Ádám felé.

- Főzünk egy kis – nézett rám a serpenyő fölül.

- Főzz – vontam meg a vállam és leültem az egyik székre.

- Hoppá, ez egy nagy tévedés – rángatott fel Ádám a székről és rám kötött egy ikeás kötényt. – Na most, Viki tojás, tojás Viki – mutatott Ádám ránk. – Na, most Viki törd föl a tojást és verd fel.

- Értettem, chef- így is tettem, ahogy mondta.

Amikor odanézett, hogy mit csinálok, rögtön felkapta a fejét.

-A héját ne tedd bele – kapta ki a kezemből a tojást mielőtt beletettem volna az egész tojást egy töréssel a héján.

- Mert?

- Mert azt nem kell – túrt bele a hajába Ádám.

- Csupa liszt a fejed – mutattam a hajára.

- Most már a tiéd is – csapott az én fejemre.

- Akarsz egy tojást a fejedre? – kaptam fel egyet a tálcából és Ádám felé tartottam.

- Igen, pont jól menne a liszthez – vigyorgott.

- Akkor tessék - vágtam hozzá, de a feje helyett a pólóját találtam el. – Hopsz – kaptam a szám elé a kezemet.

- Bizony, hopsz – kapott fel egy pohár olajt.

- Ha, azt megpróbálod – fenyegettem az ujjammal és egyre hátrébb lépdeltem a konyhában.

- Ó, igen meg fogom próbálni- tartotta felém a poharat és meglendítette, majd engem beborított egy adag olaj.

- Szemét – kiáltottam és megfogtam a lisztet, majd egyből ráöntöttem.

- Oké, ezt most abbahagyhatjátok – kapta ki Liz Ádám kezéből a tojásokat. – Kifelé a konyhámból, és ha nem fürödtek le mind a ketten bedoblak titeket a Balatonba. Igen, Ádám téged is! – lökdösött minket a fürdő felé.

- Külön fürdünk – mondtam neki, amikor épp a hajamat bontottam ki.

- Mért?- kérdezte és már csak alsógatyában állt előttem.

- Mert, én… még, nem… tudod… nem igazán…

- Oké, értettem- tette fel védekezően mindkét kezét Ádám. – Akkor maradok alsógatyában te meg fehérneműben. Így jó?

- Tökéletes – vigyorogtam rá boldogan és beléptem a fülkébe.

-Huhuu – mondta Rocky, amikor törülközőben kiléptünk a fürdőből.

- Fogd be – vágtam vállon és arrébb léptem, hogy Ádám be tudjon menni a szobánkba én meg ott maradtam Rockyval.

- Ooo, hát a szerelmeseknek ezt is lehet – vigyorogtam és elhárítottam a lökését, viszont én őt meglöktem, méghozzá, jó erősen, úgy hogy el is esett. – Bocs – hajoltam le és nyújtottam a kezemet, hogy segítsek neki felállni.

- Nincs semmi – mondta és a kezem helyett a törülközőt rántotta le rólam, így ott állhattam előtte –tök pucéran. /De csakis azért, mert amikor Ádám elfordult levettem a fehér neműmet- a törülköző alatt. /

- Uram isten! – sikítottam és magam elé mindkét kaptam a kezem.

- Hopsz – vigyorgott idétlenül és ráült a törcsimre.

- Add vissza – mondtam és gyorsan leguggoltam.

- Oké – adta vissza nevetve a törülközőmet, de azzal a kezével, amivel nyújtotta inkább magához rántott.

- El kell mondanom valamit, Viki…

                 *                                    *                                    *

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a következőt, és azt is, hogy csak egy felet, de igyekszem a folytatással.

És nagyon köszönöm, hogy már 59 rendszeres olvasó van :))