Part 31

Huh, már nagyon álmos vagyok, de csak azért is megírtam nektek a kövi részt^^

Keddig Zamárdiban leszek, utána max egy héttel hozom a kövit :))

Addig is jó olvasást és köszönöm a türelmet. Imádlak titeket....:)

Kicsi Peace

2010. 07. 13

- Valamit el kell mondanom – suttogta Ádám és a szája már majdnem az enyémet súrolta.

- Igen – suttogtam és közben nyeltem egyet.

- Tudok gitározni – nevetett halkan…

- Ez volt az a nagy titok? – kérdeztem és közben alig mertem mozdulni. A szemem az övébe fonódott, a szája súrolta az enyémet és a kezei a hátamon folyamatosan fel-alá csúsztak.

- Nem, még van valami…

- Mi? – a hátamat most már nem tudta simogatni, mivel a kanapé háttámlájának nyomtam és ő meg felém hajolt, de a szemével még mindig mélyen az enyémbe nézett…

- Ez –mondta és a zsebébe nyúlt, ezért már nem engem nézett, hanem a nadrágját.

- Ti mit csináltok még itt? – kérdezte Rocky a kanapé mögül.

- Semmit – vágta rá Ádám és felpattant a kanapéról - meg rólam…

- Gyere aludni, Viki – nyújtotta a kezét Rocky és bevonszolt a hálószobába.

- Várj, még lezuhanyozok – húztam vissza a kezem és bementem a fürdőbe, ledobáltam a ruháimat és el kezdtem zuhanyozni.

- Csak súgd meg, csak bújj még,
Nem várok rád, te csak szaladj,
Állj meg, hol összeér az ég a föld peremén,
A horizonton túl csak te meg én, 
Csak te meg én, csak te meg én,
A horizonton túl csak Te meg én,
Csak te meg én, csak te meg én,
A horizonton túl csak Te meg én!…*- hirtelen abbahagytam a dalolást, mert megfordultam és Ádám állt a zuhanyzó mellett. – Ööö, hello – vigyorogtam idétlenül, majd magam elé kaptam egy törcsit.

- Hello – felelte Ádám és ki akart menni, de én megállítottam.

- Mit akartál mutatni?

- Mikor?

- Az előbb…a kanapén – mondtam és el kezdtem fogat mosni.

- Nem érdekes – suttogta.

- De… - fordultam meg, de Ádám már nem volt ott… Lehet, hogy tényleg vámpír vagy valami hasonló, de hogy köddé tud válni az biztos...

Bebújtam Rocky mellé az ágyba, ő meg átölelte a derekamat.

- Jó éjt, Cloud…- motyogta a fülembe.

- Neked is, Mr. Armani.

- Boldog, boldog, boldog szülinapot Ádám… Boldog szülinapooooot – énekelte valaki teli torokból a szobában.

- Kösz, Rocky – sziszegte Ádám a fogai között, majd lassan felült az ő ágyában és maga mellé húzta Rockyt, majd befogta a száját. – Nehogy megtudja bárki is…

- Mit? – kérdeztem és vigyorogva felültem az ágyamban.

Mindkét fiú ijedten bámult rám, majd majdnem egyszerre rám vetették magukat.

- Nem mondod el senkinek – mondta Ádám, aki a hasamon ült.

- Mért? – akartam mondani, de Rocky meg befogta a számat.

- Mi? – kérdezett vissza Rocky, és már bele akartam harapni a kezébe, de ő elkapta előlem.

- Álmodozz csak, nem adom meg neked azt az örömöt, hogy leharapd a kezem.

- Ma van Ádám szülinapja? – kérdeztem meglepetten, mire Ádám csak felsóhajtott.

- Igen, ma. Menj, csak kürtöld ki, hogy az egész város megtudja és egy baromi nagy  bulit csapjanak, ahol te majd minden pasival smárolsz és másnapra meg a nevüket sem tudod…

- Oh, milyen nagyszerű ötlet – feleltem sértődötten. – Csak, ha bulit csinálnak és minden ribancot, akivel összehozott a sors behívnánk a házba, nem lehetne levegőt kapni.

-És ha melléjük csapjuk a pasijaidat, már tényleg nem fogunk elférni a házban – vágta rá Ádám.

- Huh, képzeld, mondok én neked valamit te seggfej – léptem elé és a testünk már-már összeért.  – Egy randim nem volt odáig, hogy a sors- na meg Liz- összehozott egy 30 éves pasival, aki folyton izzad a képe vörös és nincsenek normális filmjei.

- Képzeld, mondok én neked valamit, te hülye kurva. Semmi jogod nincs rá, hogy kioktass és arra meg pláne nem, hogy kritizálj engem vagy a barátnőimet. Nem érdekel, hogy neked milyen hányatott sorsod van, sőt az sem, hogy akár hány 30 feletti pasival enyelegtél a lakásán.  Tudod, mit hagyj békén és szállj ki az életemből… - mondta Ádám és mire a végére ért, már könnyes volt az én szemem.

Megfordultam, felkaptam a táskám és beledobáltam a ruháimat, amiket találomra megtaláltam, majd kivágtam az ajtót és kirohantam az utcára…

Futottam, futottam a vasút állomásig… Nem tudtam, hogy mit akarok csinálni és azt se, hogy hogyan fogom…

Nincs pénzem, nem ismerek embereket – csak Marika nénit két házzal arrébb, de ő nem egészen beszámítható- és mit szólnának Anyáék, ha haza mennék, és itt hagynám ezeket a vadbarmokat?

Le kell higgadnom és egy kicsit egyedül maradnom…

Megkeresem a szabad strandot és ott maradok… Csak egy kicsit…

2 óra múlva felültem és észrevettem, hogy nincs mellettem a hátizsákom... Ó, a francba… Magam mögött röhögést hallottam, majd azt, hogy valaki azt kiáltja „ futás”.

-Rocky? – kérdeztem és a fiúk után futottam, majd mikor beértem őket az egyik hátára ugrottam…

- Inkább Attila – vigyorgott a fiú, akinek a hátára ugrottam.

- Oh, hello – motyogtam és kitéptem a kezéből a táskám. – Gonoszak vagytok- néztem végig a társaságon. – Főleg te – böktem Attilára.

- Ááá, szóval gonosz vagyok?- kérdezte és az egyik kezével átölelt. – Mennyire?

- Nagyon – feleltem és ellöktem magamtól.

- Nyugi cica – mondta és felemelte maga mellé a kezeit. – Van kedved átjönni hozzánk?

Végül is a nyaralóban mi várna? Ádám, aki kurvának tart, Rocky aki folyton piszkál és Jess, aki utálja, ha megverem Wiiben…

-Oké – feleltem és beültem mellé a kocsiba a táskám meg hátra dobtam.

- Hogy kerülsz ide? A ti nyaralótok nem erre van…

- Áh, összevesztem Ádámmal – mondtam és kinéztem az ablakomon. Annyira nem is mentem messze, csak a szomszédos faluig…

- It van Ádám? Ma van a szülinapja, asszem… - felelte Attila.

- Jah, tudom.

- Lesz bulija?

- Nem.

- Mért nem?

- Mert nem akar.

- És mért nem akar?

- Mért akarna?

- Mert, ha szülinapod van, akkor bulid is?

- Ez nem mindig, így van…

- Láttál, már szülinapot buli nélkül?

- Igen, képzeld…

- Nah, most mi van, csajszi? Bedepizel, mert a pasid szülinapját velem kell töltened?

- Fogd be – szóltam rá és kiszálltam a kocsiból, mert megérkeztünk Attiláék nyaralójához.- Ádám nem is a  pasim…

- Á, akkor megértem, hogy mért vagy dühös – szólt bele a beszélgetésünkbe, egy szőke lány.

- Höhö – vigyorogtam rá és bementem az ő nyaralójukba…

Picit, olyan érzésem volt, mintha megcsalnám Ádámot, a nyaralónkat és Rockyt is egybe… És ez nem volt valami kellemes érzés… Sőt nagyon mélyen komoly bűntudatot éreztem…

-Konyha, fürdő, hálók, nappali – mutogatott jobbra meg balra Peti.

- Kösz – motyogtam és ledobtam magamat egy kanapéra…

- Meddig maradsz?

- Ameddig csak lehet… Tudod Peti, nehéz az élet… De komolyan… Gondolj csak bele, beleszeretsz egy baromi helyes fiúba, akinek nagy valószínűséggel tetszel, de ő egy makacs pasi és akkor sem vallana szerelmet neked, ha térden állva könyörögnél neki… Egy makacs és gonosz pasi is…

- Ööö, az rossz lehet – felelte Peti rémültem…- Megvan neked?

- Hülye – löktem meg óvatosan, majd kimentem körül nézi a kertbe.

- Szép hely, de nekem túl sok benne a zöld – szólalt meg mögülem Attila.

- Jah, ettől lesz igazán… gyönyörű…

- Pont, mint te- vigyorgott rám Attila és hozzám simult.

- Van pasim…- figyelmeztettem őt.

- Tudom, de ő most nincs itt.

- De, ha itt lenne…

- Akkor mi lenne? Hmm?? Lekurvázott és a földbe tiporta a dicsőségedet… Még ezek után mi jöhet? Megjelenik itt és engem is megpróbál a földbe tiporni…?

- Nem is rossz gondolat – mondta valaki a hátunk mögül, mire szétrebbentünk…

- Hello – motyogtam zavartan Ádámnak…

- Hello – felelte és odalépett Attilához. – Ha még egyszer kisujjal s hozzá mersz nyúlni, személyesen verlek porrá – ragadta meg Attila ingjét. – Értve vagyok?

-Igen…

- Nem hallottam!!

- Igen – felelte hangosabban Attila, mire Ádám elengedte az ingjét és arrébb lökte, engem meg a kezemnél fogva kihúzott a kertből. Félúton Peti kézéből a táskámat és azt meg bedobta a kocsijába, engem benyomott az anyós ülésre és beindította a motort.

- Hogy találtál rám? – kérdeztem félve.

- Egyszerűen. Te kis naiv kislányka vajon mit csinálnál, ha épp dühös vagy? Nah? Vajon kihez mennél?? Tök egyszerű…

- Rocky jött rá, mi?- kérdeztem vigyorogva.

- Igen – mosolyodott el Ádám is. – Megjöttünk – parkolt le a nyaraló előtt. – Figyelj Viki, - fogta meg a kezemet, mikor ki akartam szállni a kocsiból.

- Igen?

- Én nem gondoltam komolyan…

- Oké – feleltem és kiszálltam a kocsiból.

- Sajnálom, és nagyon szívesen lennék a barátod… De csak a barátod…

- Oké – mondtam megint, de közben nagyot nyeltem… CSAK BARÁTOD… CSAK A BARÁTOD…Ez a mondat járt folyamatosan a fejembe, miközben kiszálltam a kocsiból és bementem a nyaralóba, azon belül pedig a szokott helyemre…igen, igen…a fürdőbe…

- Viki, Viki…Engedj be – dörömbölt Ádám az ajtón.

- Nem – vágtam rá.

- De pisilnem kell…

- Pisilj kint, pasi vagy meg tudod oldani…

- Engedj be!

- Nem…

-Akkor innen beszélgetünk…

- Oké – vontam meg a vállamat, bár úgyse látta.

- Én már régóta bírlak…

- Nah ez is jól kezdődik…

- Hallgass meg!

- Oké…

- Tudod, mit? Én imádlak… Imádom miden mozdulatodat…Imádom azt, hogy nem hagyod annyiban, ha valaki beszól. Imádom, hogy ha valamilyen másik vagy furcsa helyzet vadódik, akkor te a Viki maradsz és nem más… Imádom az összes mozdulatodat. Imádom azt, amikor hülyeségeket beszélsz össze-vissza és azt nem szégyelled. Imádom, hogy találkoztam veled… Imádlak az első perctől, amióta megláttalak….

Lassan felálltam és odasétáltam az ajtóhoz.

Elfordítottam a kilincset és kinyitottam az ajtót…

Ott állt Ádám és a kezében egy nyaklánccal…

Azzal a nyaklánccal, amit azt hittem, hogy már rég odaadott valaki másnak-

-Szeretlek – mondta és odalépett hozzám, átölelte a derekamat….és…és….és…odahajolt hozzám és megcsókolt…

*Aki nem ismerné: Children of Distance- Súgd meg...