Part 34

Sajnálom, h ilyen rövid lett, de remélem tetszeni fog :))

2010. 07. 14

-Ez egy Zygopetalum orchidea  - olvastam fel egy tábláról.

- Gyönyörű – húzta el a száját Ádám. – Te nézd – mutatott egy fára, mire odakaptam a fejem, ő meg megragadott a derekamnál fogva és behúzott egy bokorba.

- Hé, de izé vagy – mondtam, és ő a következő pillanatban a számra tapasztotta az övét.

- Rájöttem valamire – vigyorgott a csók után.

- És mire? – kérdeztem és közben a hajamat tekergettem.

- Szeretlek- suttogta a fülembe….

Ajjajjajj..

-Hát öööö…-dadogtam zavartan.

- Várj – tette a számra az egyik ujját. – Nem várok tőled semmit. Tudom, hogy úgy se mondod vissza.

- Dehogynem csak várj egy pillanatot – vettem egy nagy levegőt. – Bírlak.

- Az jó – nevetett fel aranyosan. – Pont erre számítottam.

- Akkor hazudjak? – kérdeztem és közben kimásztam a bokrok közül.

- Nem, nem erre nem kértelek – mondta és tovább sétáltunk.

- Akkor jó… - feleltem, de valahogy éreztem hogy ezzel még nincs vége.

-Vikiiiiiiiiiiiiiii – kiáltott Máté be a szobába.

- Mátééééé – kiáltottam vissza.

- Jössz velünk a strandraaaaa? – kérdezte és befeküdt mellém az ágyba.

- Aha,  2 perc – mondtam és bementem a fürdőbe átvenni a fürdőruhámat.

- Hali – nyitott be Jess és ő is el kezdett öltözni.

- Nem zavarok? – kérdeztem és közben takargattam magam a kezemmel.

- Nem – vonta meg a vállát, majd átöltözve kiment. – Igen segítek – jött vissza és megkötötte a nyakamon a fürdőruha pántot.

- Kösz – mondtam és leengedtem a hajamat.

- Mért kötöd mindig össze a hajadat? – kérdezte és az egyik tincset csavargatta az ujjaival.

- Mert zavar…

- Ennyi erővel lehetne rövid is – mondta Jess és elengedte a hajamat.

- Lehetne, de nem az – feleltem és kivágtattam a szobából.

-Nah, verseny a vízig? – kérdezte Ádám, amikor a strandon voltunk már.

- Most kihagyom – mondtam és ledőltem egy törülközőre.

- Akkor mit csinálsz?

- Napozok – vontam meg a vállam.

- Akkor én is napozok veled – felelte és ledőlt mellém.

- Ha ettől boldogabb vagy…

- Igazából beszélgetni akarok veled.

- Oké…

- Mesélj magadról!

- Ez bénán hangzik, kérdezz kreatívabban – mondtam neki.

- Van testvéred?

- 2 volt. Neked? – tereltem magamról a témát.

- Barbin kívül még van 4 – nevetett. – Mindannyian fiatalabbak nálam,én vagyok a rangidős.

- Hogy hívják őket?

- Dani a legkisebb ő 2 éves, utána Lara ő 5, Toto, 9, Máté 15 és Barbi is annyi.

- Jó sokan vagytok. Nem zavar?

- Nem sőt élvezem – nevetett fel. – De kezd ez a beszélgetés egy interjúba elmenni. Most te jössz – könyökölt fel fél kézre a törülközőjén. – Halljam az élet sztoridat.

- Öööö, általánosba a 2.kerületbe jártam 8 évig, és most a VMG-ben tanulok matek szakon, 3-os vagyok… Ööö, nem tudom még mit mondjak… Legjobb barátnőm Dorka és most te jössz. Hány barátnőd volt?

- Maradjunk annyiban hogy volt, neked pasid?

- Kevés, neked mennyasszonyod?

- 1…

- MI VAN??? – kérdeztem és hirtelen felültem.

- Eljegyeztem Laurát, akiről már beszélt neked Rocky – mondta és ő is felült. – De nem akartam elmondani, mert elég kínos. A szüleim nem tudták, csak Rocky meg Jess.

- Huh, nem tudom, hogy hogyan lehet felül múlni az exedet…

- De nekem csak 1 exem van… - mondta, de nem nézet egyenesen a szemembe.

- Hah, jó vicc…

- Komoly – suttogta és közben közelebb hajolt hozzám.

- Ez itt – húztam végig óvatosan az ujjamat a hegen, ami egy L betűt formált.

- Igen, érte akár tűzbe nyúltam volna, de érted…

- Aham, sirály. VÁRJ MEG ROCKY!! – kiáltottam és befutottam utána a vízbe.

Már este volt, mikor haza értünk és leültünk a tűz köré, és fekete-fehér, igen-nem-et játszottunk.

-Viki – fordult felém Jess, - Fekete-fehér, igen-nem mit vettél a pénzemen?

- Vettem egy csokit?

- Milyen fajtát?

- Snickerst…

- Mért pont azt? – kérdezte.

- Mert az a kedvencem… Neked van kedvenc csokid?

- Van.

- És mi az?

- Az étcsoki.

- Hmmm, az finom – nevettem fel. – Szerintem viszont a fehér csoki ezerszer finomabb…

- NEM IS – kiáltotta Jess.

- Vesztettél – mondtam és meghajoltam. – Jössz nekem egy csokival.

-  Felőlem…

- Viki – szólt valaki mögülem.

- Hmm? – kérdeztem és hátra fordultam…

…Ádámhoz.

-Mit akarsz? – kérdeztem és odamentem hozzá, mert a fenyőnél állt.

- Gyere – húzott a ház mögé.

- Mi van, hé – kaptam el előle a karom.

- Csak gyere – mondta és tovább húzott. A ház mögött sötétség volt, csak a utcalámpa fénye világított egy sarokba, ahova Ádám behúzott.

- Igen?  - kérdeztem, mire Ádám levette a pólóját és csak azt láttam, hogy véres a hasa. – Te vérzel, hé – mondtam,amikor elhúzta a kezemet.

- Nézd – mutatott rá a sebre….

Nah, ki szerint mi fog történni? Tippek?