Part 5

2010. 06. 21

- Hé. – mondta, valaki és megbökte a vállam. – Reggel van, ilyenkor kell futni egy jót, vagy most kell fürdeni a Balatonba. – mondta Rocky és felállt. – Gyere már. – mondta, és felhúzott maga után.

- Hagyj már aludni, akarok. – mondtam, és elkezdtem visszadőlni a kanapéra, de Rocky elkapta a kezem.

- Gyerünk lustaság. – mondta, és kihúzott a kertbe a kezemnél fogva. – Azt nézd. – mondta, és odamutatott ahol a napfelkelte fényei gyönyörűen ragyogtak a kék égen. – Ezt hagytad volna ki lustaság. – mondta, és finoman rácsapott a kezemre.

- Aki mondja az a lustaság. – mondtam, és visszacsaptam. Mire ő csak sóhajtott, és elfordult, én meg gondoltam most jól meglepem, de elkapta mind két kezem.

- Na, ki a lustaság? – kérdezte, és mosolyogva ránéztem.

- Nem, én. – mondtam, és finoman megrúgtam a lábát.

- Ezért kapsz. – mondta, és felkapott a hátára és odavitt a bejárati ajtóhoz, ahol letett és ő bement, én utána akartam menni, de bezárta előttem az üvegajtót. – Luzer. – tátogta, az ajtón keresztül és a mutató meg a hüvelyk ujjából egy L betűt formázva, tartotta a kezét a homlokához.

- Hé, engedj be. – mondtam, de rájöttem, hogy fölöslegesen verem két ököllel a bejárati ajtót mikor a hátsó ajtó biztos nyitva van. Ezért megkerültem a házat és mikor odaértem az ajtóhoz, és lenyomtam, a kilincset, de még nem nyomtam meg az ajtót valaki, kinyitotta.

- Most nem jöhetsz be. – mondta, Boldi és ő is kilépett mellém a kertbe.

- Jaj, könyörgöm olyan gyerekesek, vagytok. – mondtam, és nem valami finoman arrébb löktem Boldit, aki csak hörgött egyet és elesett, de még a lábam után kapott, de én gyorsabb voltam így bejutottam a házba épségben. De mikor beléptem az, fogadott, hogy Máté a földön röhög Dorinán, aki épp az én 8 éves korom óta írt naplómat olvassa, olyan sipítozó hangon, amilyet én esküszöm, hogy soha életemben nem adtam ki.

- Május 2, szerda. Ma végre rám nézett, rám, a csúnya kislányra, akinek fogszabályzója van és hatalmas szemüvege. És ő meg olyan helyes. – mondta, de ekkor már Máté nem röhögött, ezért Dorina is abba az irányba nézett amerre Máté. Pontosabban felém néztek, én meg próbáltam, olyan higgadtan reagálni, amilyen soha életemben nem voltam. Odamentem Dorinához kitéptem a kezéből a naplóm. 

- Csak egyet felejtettél el kisanyám. – mondtam, és fenyegetően közelebb léptem hozzá. – Az, hogy ez a mi nyaralónk, és ha olyan kedvem van - miután megszégyenítettél, és leszúrtál-, hogy kidobjalak, és nem érdekel, hogy nem megy vonat, vagy az, hogy Máté életed szerelme, vagy semmi más, te akkor repülsz. – mondtam, és elindultam a szobánk felé, de hallottam, ahogy Máté felröhög, és ezért hátra néztem és láttam, hogy kimegy a kijárati ajtón. Mikor beléptem a szobába láttam, hogy ott van az ágyunk mellett Máté táskája, amiben a ruhái vannak. Gondoltam egyet és megfogtam a pántját, és kifutottam a táskával, de még gyorsan felmarkoltam a kapukulcsokat.

- Puszi. – mondtam, amikor kiléptem a kapun és elkezdtem rohanni a legközelebbi strandhoz a táskával, de még hallottam, ahogy Máté felüvölt, hogy basszus, és kinyitja a kaput.

- Te szemét. – üvöltötte, és elkezdett utánam rohanni, hogy elkapjon, de mivel sok előnyt hagytam magamnak, így nem ért utol, egy könnyen. Odaértem a vízparthoz és kinyitottam a táskát és a tartalmát a víz fölé tartottam, hogy ha kell, beledobjam. Mikor Máté utolért megállt a kifutó elején, és lihegve elkezdett felém lépkedni.

- Még egy lépés és beledobom az összeset, még a táskát is. – mondtam, és lepillantottam Máté Adidas-os táskájára.

- Jó, mit akarsz? – kérdezte, és neki dőlt a korlátnak.

- Őszintén, már nem vagyok a csajod, így egy kis több tiszteletet, meg, ha végig védni fogod Dorinát, akkor is búcsút mondhatsz a táskádnak. – mondtam, és felvettem a táskáját is a kifutóról.

- Oké, megkapod a kellő tiszteletet. – mondta, de az arcán gúnyos vigyor volt.

- Jó, akkor még ma elviszed Dorinát az állomásra, és ha visszamer jönni, te is mész haza. – mondtam, és éreztem, hogy kezd zsibbadni a kezem. – És, ha még egyszer kimersz röhögni akkor… - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert Máté nekem jött és átkarolta a derekam (amitől a görögdinnye megint megjelent) és beledobott a vízbe, de én belekapaszkodtam, azért rám esett, ugyanabba a vízbe, amibe első nap Boldi dobott be. – Te szemét. – mondtam, és elkezdtem felkapaszkodni a kifutóra.

- Mondod te. – mondta, Máté és felállt a koszos vízben, és csak akkor láttam, hogy a hasán egy mély vágás van. – Nem neked dobták a ruháidat, meg a táskádat a koszos vízbe. – mondta, én meg gyorsan elkaptam a fejem a hasáról. Szerintem, nem érezte, vagy nem vette észre a vágást. Mikor ő is kimászott, nagy erőt vettem magamon, és levettem a vizes, koszos pólóm és odanyomtam Máté hasához. – Mit csinálsz? – kérdezte, és lenézett a hasára.

- Semmit. – mondtam, és lehajoltam a Máté táskájáért ő meg bele tette a vizes ruhákat, és láttam, hogy le akarja venni a pólóját, de ebben akadályozta  a kezem.

- Levennéd rólam a kezed? – kérdezte, én meg rezzenéstelen arccal válaszoltam.

- Nem. – mondtam, és megigazítottam a fürdőruhám pántját.

- Oké. – mondta, és óvatosan levette a kezemet a hasáról, és gyorsan lekapta ő is a pólóját, amitől hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, de időben reagáltam és mielőtt észre vette volna a hasán a sebet, azelőtt gyorsan visszanyomtam rá a pólómat.

- Nyugi, Viki láttam a sebet, de túlélem. – mondta, és megint finoman levette a kezemet a hasáról.

- Jah, jó. – mondtam, és felkaptam még egy pólóját a földről. – Azt hittem nem bírod a vért.

- Azzal nincs bajom, ha én vérzek, és végkép nem nyafogok miatta, mert hát végül is pasi vagyok, nem? – mondta, és közben rám kacsintott. Csendben kisétáltunk a strandról, és elindultunk vissza a nyaralóba. – Még lehet egy kívánságom? – kérdezte, és fél kezével átkarolt, amitől végig futott a hátamon a hideg.

- Az attól függ. – mondtam, és levettem a hátamról a kezét.

- Oké, mivel Dorina… - kezdett bele, de én félbe szakítottam.

- Nem, ha Dorinával kapcsolatos, a kérdés. – mondta, és folytatta. – Szóval, mivel Dorina tegnap ott duzzogott a szobánkban, hallotta, hogy Barbi megkérdezi Rockytól, hogy mikor lesz az esküvő, mire Rocky azt válaszolta, hogy az tőled függ. – mondta, én meg felnevettem. Asszem, Rocky, nem is olyan sötét, mint amilyennek hittem.

- És, ennek mi köze a kívánsághoz? – kérdeztem, és befordultunk a nyaralónk utcájába.

- Csak annyi, hogy ha te meg Rocky tényleg, akkor én nem akarok… - mondta, de én megint félbe szakítottam.

- Jaj, Máté. – mondtam, és beleböktem az oldalába. – Te annyira hülye vagy. – mondtam, és kinyitottam a kaput.

- Te is. – kiáltotta vissza.

- De te még jobban. – mondtam, és bementem a házba, hogy felvegyek egy száraz pólót, de csak akkor vettem észre, hogy csak Ádám van itt amikor már kétszer is körbe jártam a házat. Mikor véglegesen nem találtam senkit, kimentem az erkélyre, hogy megkérdezzem Ádámtól, hogy hol vannak a többiek.

- Hello, többiek? – kérdeztem, és levágtam magam egy műanyag székre.

- Megnézik a környéket. Amúgy Liz és Tomi a sátorban vannak. – mondta Ádám, és a sátor felé nézett.

- Már megkérte? – kérdeztem Ádámot.

- Ki, kit mire? – kérdezte, Máté és levágta magát, mellém.          

- Tomi és Liz. – mondtam, és visszafordultam Ádámhoz, aki még mindig a sátor irányába nézett csak most nagyon mosolygott. Ahogy Liz és Tomi kijöttek, Liz ránézett a nyaraló falára és felsikoltott.

- Ó, Tomi. – mondta, és Tomi nyakába ugrott. – Igen, hát persze. – mondta, és megcsókolta Tomit aki kicsit megszeppenve állt ott. Én meg odamentem és ránéztem a falra, amire az volt grafitivel írva, hogy „hozzám jönnél Liz?”.

- Jól megcsináltad öregem. – mondta Máté és leöklözött Tomival,én meg ott maradtam Ádámmal, és egy székkel közelebb ültem hozzá.

- Pfuj, de büdös vagy. – mondta, és arrébb húzta a székét tőlem én meg beleszagoltam a hajamba, ami tényleg bűzlött. – És a kezed, is. – mondta, és ránézett arra a kezemre amin a vágás volt. – Mondtam, hogy ne érje víz. – mondta, és felállt. – Jössz zuhanyozni? – kérdezte, én meg felvont szemöldökkel néztem, rá. Hogy én vele zuhanyozzak, nagyon romantikus lenne… - Úgy értem fogom a kezedet. – mondta, én meg nevetve bementem a házba és a fürdőszobába. Ádám meg jött utánam, és segített levetkőzni, de amikor kértem elfordult, és magvárta, hogy belépjek a zuhanyfülkébe és onnan nyújtottam ki neki a kezem. – Teszek rá másik kötést. – kiáltotta be, nekem.

- Oké. – mondtam, és gyorsan lezuhanyoztam, sőt még hajam is meg akartam mosni csak azt nem tudtam egy kézzel. – Segítenél? – kérdeztem, és kidugtam a fejem a zuhanyzóból.

- Miben? – kérdezte, és közelebb jött.

- Hajat akarok mosni, de egy kézzel nem tudok, segítenél? – kérdeztem, és a jó kezemmel odanyúltam a samponos üvegért.

- Oké, bemegyek hozzád, de fürdőgatyában, és segítek neked. – mondta, és láttam, hogy veszi le a pólóját.

- De akkor én mivel takarjam el magam? – kérdeztem, de alig láttam a párától.

- Így is alig látlak, akkor minek még takargatni magad? –kérdezte, és belépett a zuhanyzóba gatyástól. – Fordulj el. – mondta, én meg háttal álltam neki. – Oké, most vizezzem be a hajad, vagy rögtön samponozzam? – kérdezte, én meg, ha szembe lettem volna vele, akkor tuti, hogy megrovó pillantással néznék rá.

- Először víz, aztán sampon. Könyörgöm neked, ki mossa a hajadat? – kérdeztem, és éreztem, ahogy bevizezi a hajamat.

- Magamnak, csak hát a női haj kényesebb. – mondta, én meg belerúgtam a vizes lábába. – Ezt mért kaptam? – kérdezte, és visszarúgott.

 - Azért mert azt mondtad, kényes vagyok. – mondtam, és megint megrúgtam.

- Nem, azt mondtam, hanem azt, hogy a hajad kényesebb. – mondta, és visszarúgott. – De egyébként kényes vagy. Mert ha nem lennél az akkor, nem is lennél ribanc. – mondta, és lemosta a sampont a hajamról. – Kihasználod a pasikat, és egyszerre többel is kavarsz. – mondta, és elzárta a vizet, amitől a pára egy kicsit elkezdett eltűnni. Mire én kiléptem, a zuhanyzóból, ő meg utánam jött, ezért gyorsan magam elé kaptam egy törülközőt. – Nyugi, a kurvák néha ugyanígy állnak az utcákon. – mondta, és simán kiment a fürdőből, mert rajta volt nadrág. Basszus, igaza van. Egyszerre kavarok Mátéval és vele. Roksy csak haver, így ő ne jöhet ebből a szempontból szóba. Őt sosem használnám ki, egy nagy brummogós medvét, akit legszívesebben csak ölelgetnél, azt soha az életben nem bántanád meg. És amikor Máté hozzám ér, az csak az lehet, hogy örülök, hogy végre itt foglalkoznak velem a fiúk. Tényleg az vagyok. – gondoltam, és gyorsan felöltöztem, és kimentem a kertbe ahol már mindenki ott volt és Liznek és Tominak örültek.

- Gratulálunk. – mondta, sipítozva Dorina és Liz nyakába ugrott.

- Gratulálok. – utánozta, Rocky Dorina hangját és Tomi nyakába ugrott, mire mindenki elkezdett szakadni, csak Dorina nem. Tényleg, ő hogy kerül még ide? Megkerestem Mátét a tömegben és megragadtam a karját.

- Ő, hogy kerül még ide? – kérdeztem, és Dorina felé biccentettem. – Megegyeztünk. – mondtam, mire ő csak felnevetett.

- Persze, akkor csak vigyem ki egy vonatállomásra és hagyjam ott? – kérdezte, én meg életemben először olyat tettem, amit máskor soha. Odamentem Dorinához, megrántottam a karját és beleüvöltöttem a képébe.

- Vagy valaki ki visz az állomásra, és úgy húzol el innen, vagy senki nem visz el semeddig, és két incuri-pincuri lábaddal elsétálsz az állomásig. – mondtam, és a nyaralónk felé biccentettem. - 3 perced van hajrá, ha kifutsz az időből senki, sem visz ki. – mondtam, és a benti fali órára néztem, ami átlátszott az üvegajtón keresztül. Éééés, most kezdődik. – mondtam, mire Dorina csak felröhögött.

- Nem gondolhatod komolyan. – mondta, én meg megint az órára néztem.

- Már csak 2 perc. – mondtam, és Lizre néztem, akinek rázkódott a válla a nevetéstől. Dorina meg sértődötten Mátéra nézett, aki engem bámult. Mire Dorina elindult a sátruk felé, és dühösen elkezdett csapkodni.  – Már csak 45 másodperc. – kiáltom, a sátor felé, mire Máté oda jön mögém és átkarolja a derekam, de valahogy most nincsen az a görögdinnyeérzés.     

- Ugye, nem gondoltad komolyan ezt az egészet? – kérdezte, és a nyakamba fúrja a fejét, és megpuszil.

- De. – mondom, de valahogy nincs erőm ellökni magamtól, pont ez a baj a pasikkal.

- Nem, nem gondoltad komolyan. – mondja, és elkezdi csókolgatni a másik oldalról a nyakamat.

- De. – mondom, de most már sokkal halkabban. Aztán hirtelen észbe kapok, mert Dorina ott áll teljes menet felszerelésbe, én meg kibontakozom Máté karjaiból és odamegyek Rockyhoz.

- Elvinné Dorinát a legközelebbi állomásra? Valahogy nem hiszem, hogy Máté képes lenne rá. – mondtam, és mindketten odanéztünk, ahol Dorina épp Mátét ölelgette.

- Oké, de utána mondd meg mit mondott neked Ádám a fürdőszobában, amióta ott voltatok, olyan más. – mondta, és rám kacsintott, odament ahol Máté és Dorina állt, megragadta Dorina karját és elkezdte a kocsijuk felé vonszolni. – Vik. – kiáltott vissza nekem. – Lehet, hogy amíg nem leszek, itt megjönnek az új emberek, nem baj? – kérdezte, és kinyitotta a kocsiajtót.

- Nem. – kiáltom vissza neki, mire elmosolyodik és beül a kocsiba. Odamegyek megint a teraszra, ahol Ádám nagyon csúnyán néz rám. – Igen? – kérdezte, és leültem mellé a székre.

- Rocky, nem hülye. – mondta, én meg elég furcsán nézhettem rá.

- Tudom, Rocky a világ legjobb fej embere. Kedves, okos és helyes. – mondom, és felteszem a lábam, amivel lelököm az övét. Most őszintén, mi kell még? – kérdem.

- Nem bántod meg. – kérdi, és visszateszi a lábát lelökve az enyémet.

- Te meg tudnád bántani a kedvenc plüssmacidat? – kérdezem, mire ő néz rám furán.

- Ez most egy metafora és Rocky a plüssmaci? – kérdi, én meg megint lelököm a lábát.

- Fogjuk, rá. –mondom, és nem akarok beégni azzal, hogy nem’tom, mi az a metafora. Ott ülünk csendben, míg Liz le nem ül mellénk.

- Mi a pálya? – kérdi, és elkezdi vizsgálgatni a bal kezét, azon belül meg a gyűrűs ujját. – Hát, nem gyönyörű? – kérdezi, mire közelebb húzom magamhoz a kezét, és jobban megvizsgálom a gyűrűt.

- De, az. – mondom, és Ádámra nézek, aki sztem elaludt mellettem. De mikor sokáig nézem, felkapja a fejét, és motyog valami, igen félét.

- Olyan, szép volt, és megható az egész. És tudod mi, az egészben a legszebb? – kérdi, és közelebb hajol hozzám. – Az hogy nem is sejtettem, ez olyan romantikus. – mondja, én meg nyögök valami „ühüm” félét.

- Megyünk ma valahova? – kérdi, Boldi és aki most jött ki az üvegajtón.

- Igen, valószínűleg. – válaszolta Máté. Hallottam, hogy megáll egy kocsi a nyaraló előtt, és pár fiatal gyerek száll ki belőle, már, mint velünk egy idős gyerekek. – Majd, én megyek. – mondta, Máté és elindult a kapu felé. – Hello. – kiáltja oda a kisebb csapatnak. Pontosabban két lánynak és három fiúnak.

- Cső. - mondja, az egyik srác és öklözik Mátéval, a másik kettő ugyanígy tesz. A lányok puszilkodnak.

- Szóval, Rocky most nincs itt, ők meg itt Boldi, Ádám, Barbi, Liz és Vik a többiek szétszóródva vannak. – mondja, Máté és bemegy, mert Viktor hívta.

- Hello. – mondja, az egyik srác és leül mellém. Fekete össze-vissza zselézett, nagyon profin belőtt haja, és barna szeme van. Fekete Family Guys-os pólóban van, térdig érő kockás nadrágban és fehér Conversben, ahogy leült mellém megéreztem azt az illatot, ami a sulinkban mindig kiárad a fiúk öltözőjéből. – Te ki vagy? – kérdezi, pont ugyanúgy, ahogy Rocky tette az első találkozásunkkor.

- Viki. – mondom, és visszakérdezek. – Te?

- Jess. – mondja, és várja a reakcióm.

- Sejtettem, hogy valami fantázia neved lesz. Mondjuk a Rocky után, már semmi nem lepne meg. – mondom, és látom, hogy Rocky kocsija megáll a nyaraló előtt.

- Tényleg? – kérdi, és körbe néz, míg végül rámutat egy fiúra. – Tudod, mi neki a neve? – kérdi, mire én megrázom a fejemet. – Nem fogod elhinni, de Dallas. Csak mi becézzük, és csak Dall. E-vel ejtik, de a-val írják, vagyis inkább ő írja azzal. – mondja, Jess és Rockyra néz, aki már ott állt előttünk.

- Csá. – mondja, és leöklözik Jessével. – Mi a helyzet? – kérdi, és leül ő is egy székre.

- Te nem’tod hova megyünk? – kérdem, mire ő csak megvonja a vállát.

- Asszem, oda ahol két vagy egy napja voltunk. A fizetős strandra. – mondja, és megborzong.

- Akkor meddig is maradtok, ti? – fordul, Jess Rockyhoz.

- Még nem tudjuk, ezt csak akkor tudom megmondani, amikor Viki nem kavar egyszerre 8 pasival. – mondja, én meg finoman megrúgom, Jess meg kérdően néz rám.

- Tényleg még várom azt, hogy megkérd a kezem. – mondom, mire Rocky felnevet.

- De, ha végre megkérem, mondj igent. – mondja, és feláll miközben még rám, kacsint.

- Ha, tényleg megkéri a kezed, akkor lehetek a tanúja? – kérdi, Jess miután Rocky már elment.

- Ha, megkéri a kezem akkor a pap is, lehetsz. – mondom, és odamegyek Ádámhoz, aki az egyik új fiúval társalog. Mikor odaérek egy pillanatra csöndben marad, majd bemutat az új fiúnak.

- Kris, ő itt Viki. Óvakodj tőle, miden 2 pasival kikezd, aki az útjába kerül.

- Nocsak, magyar név? Mi történt, nem is tartozol a fura nevekkel, ellátottak csoportjába? – kérdem mire a mellettem álló Rocky felröhög.

- Nem, ő Jessnek a haverja, és Jess nem igazán foglalkozik már, a hogy is mondtad? – kérdi, és picit előrébb dől. – Fura nevekkel ellátottak csoportjába. Jaj, így sohase fogunk elindulni. – mondja, Rocky és a sátor felé néz ahol valami zúgás, hallatszik.

- Oké. Majd én kezembe veszem az irányítást. – mondom és felállok az egyik székre. – Ha mindenki tudna rám figyelni két percig akkor szerencsésen, eljuthatnánk a strandra. – mondom, mire a mögöttem ülő Máté felnyög, de rá se hederítek. – Szóval most elindulunk, utána pedig a strandon annyi felé szakadhattok amennyire, csak akartok. Akkor mindenki felkap valami fürdőcuccot és elindul a kapu felé. – mondom, mire Máté rögtön reagál.

- Igenis kapitány! – mondja, mire hátrarúgok az egyik lábammal, de a szék elég instabil, így elkezd felborulni, és, ha Ádám nem kapja el a karomat, akkor már halott lennék.

- Kösz. – vetem oda, és bemegyek a házba a kapukulcsért. Mikor már mindenki beleült egy kocsiba, bezárom a kaput és elindulok a kocsink felé, de valaki megragadja a karomat.

- Jössz velünk? – kérdezi, Rocky és látom, hogy a kocsiban ülő Ádám vadul rázza a fejét.

- Persze. – vágom rá, és beülök mellé az anyós ülésre. Elindulunk, most ugyanabba az irányba, mint Mátéék. Előttünk Jesséék, mögöttünk a csajok. Náluk Tomi vezet, mert Liz meggyőzte. Mikor odaérünk a strand bejáratához, mindenki a másikra néz, hogy kifizessen, míg végül sóhajtok és gyors fejszámolást végzek.

- 7 felnőtt. És 8 gyerek jegyet szeretnék. – mondom, és jobban átgondolom a számolást. Fizetek és mind bemegyünk a strandhoz.

- Kösz. – áll meg mellettem Jess és a kezembe nyom egy kétezrest.

- Nem, kell. – mondom és visszaadom neki.

- Oké, te tudod. – mondja, és elteszi a kétezrest. Csendben megyünk tovább a vízig, de ott kitör a káosz. Mint ahogy mondtam mindenki a saját feje után megy. Valaki a vízbe, valakik a vízibicikli kölcsönzőhöz, valakik pedig kifekszenek a napra és süttetik magukat, én meg neki dőlök egy fának az árnyékban és lehunyom a szemem. Vagy 15 percig ülök így, míg végül valaki leölt egy vödörnyi vízzel.

- Hé. – mondom, és Ádám után futok, aki épp egy kisgyereknek adta vissza a vödröt, amivel lelocsolt. – Ezt még megbánod. – mondom, és ránézek a mellettem ülő kislányra. – Szia, kicsit kölcsön kaphatom ezt a szép Hello Kitty-s vödröt? – kérdem, tőle.

- Igen. – mondja, azon a cuki kis gyerek hangján. Megfogom a vödröt és berohanok a vízbe Ádám után, de még gyorsan visszadobom a partra a ruháimat. Megtöltöm a vödröt vízzel és odafutok Ádám mögé, aki épp az egyik új lánnyal beszélget. Szóval odamegyek mögé, és ráöntöm a vizet, amitől megfordul, és nagyon csúnyán néz rám. A haján ott gyöngyözik a víz, és szinte csak úgy csillog.

- Ezt most visszakapod. – mondja, én meg visszarohanok a Hello Kitty-s vödör tulajdonosához, és visszadobom neki. Aztán visszafordultam, és elkezdtem rohanni egy egészen másik irányba, de sehol sem láttam Ádámot. Hirtelen valaki nekem jön, de olyan erővel, amitől eldőlök, és Ádám rám esik.

- Nyertem. – üvölti, amikor feljövök a víz alól.

- Csak szeretnéd. – mondom, és képen fröcskölöm. 

- Ó, ki is, szeretne pontosan mit is? – kérdi, és felkap a hátára és elkezd velem futni Rocky felé a vízbe. – Te megfogod a lábát én meg a kezeit és megcsikizzük, mert Máté azt mondta az a gyenge pontja. – mondja Ádám, és letesz a vízbe, ami nekem csak a derekamig ér, Rocky megragadja a lábaimat, Ádám meg a karjaimat és Jess meg oda jön megcsikizni.

- Oké, 10 másodpercig csikized, utána meg én jövök. – mondja, Ádám, mire Jess elkezdi a kezét a hasam felé vinni.

- Ha megmered tenni akkor… - kezdek bele a fenyegetésbe, de nem tudom befejezni, mert Jess keze hozzá ér a hasamhoz, nekem meg görcsbe rándul a hasam, és visítva felröhögök, lehet, hogy tényleg ribanc vagyok?

Mikor kimegyünk a vízből, Máté odadob nekem egy zacskó chipset.

- Ez az ebéd. – mondja, én meg megnézem a zacskó elejét. Fokhagymás, jaj, csak a száj szagom utána…               

- Király. – mondja Jess amikor kijön a vízből, de nekem, és mint a mellettem ülő legtöbb lánynak nem azon akad meg a figyelmünk, hogy mit mond, hanem azon, hogy, hogy néz ki. Hát kb. úgy, mint egy görög isten, a bőre olyan gyönyörű barna test színér remekül kihangsúlyozza a fürdőgatyája, ami kék színű és térdig ér, jaj és a hasa…

- Mi van? – kérdi Rocky és elhúzza az arcom előtt a kezét.

- Semmi. – habogom, miközben próbálom azzal tettetni a zavarom, hogy kinyitom a chipset és beleeszek.

- Na, persze. – mondja, és belemarkol a chipsbe. – Minden lány Jesst bámulta, amikor kijött a vízből, és láttam, hogy te is. – mondja, mire az arcomat elönti a pír. – Hát, mit mondjak nem egy, jaj hogy hívják azt a pasit, aki falfehér és egy esetlen lányt akar megharapni? – kérdi, és mikor beugrik neki, rácsap a lábamra. – Robert Patisszon. – mondja, mire felnevetek.

- Robert Pattinson, de mi van vele? – kérdem.

- Szóval Jess nem egy Robert faszom tudja ki. – mondja, mire én megint felnevetek.

- Ez tény, és való, de sztem Robert nem helyes, na de nem mintha Jesst bámultam volna, tettem hozzá gyorsan.

- Aha, persze. – mondta, mire én csak hozzá vágtam a chipset és felálltam. Ott voltunk a strandon este hatig, vagyis zárásig, utána meg elmentünk a legközelebbi diszkóhoz.

- Én, ide be nem megyek. – jelentem ki amikor megállunk a BF. Diszkó előtt.

- De. – mondja, Ádám és kiránt a kocsiból, engem meg úgy kell betolni a diszkóba.

- Lányoknak ingyenes. – mondja a jegyszedő. Mikor beérünk a diszkó belsejébe, megcsap az, az izzadt, büdös füstös szag. Már javában mindenki táncol, mikor úgy döntök, odamegyek a bárpulthoz, ahol egy fiatal srác szolgál ki.

- Mit adhatok? – kérdi, én meg kérek egy kólát.

- Tessék. – mondja, és rám kacsint. Fizetek, de továbbra is csak ott ülök, amikor a fiúnak már nem voltak vevői kijön a pult mögül és letörli a pultot, mikor odaér ahol én ülök kérdőn rám néz.

- Hogy kerülsz még ide? – kérdi, és leül mellém egy székre.

- Most őszintén, mit kéne csinálnom? Leinnom magam hulla részegre és David Guetta számokat üvölteni.

- Igen. – vágja rá a fiú. – Vagy csak fiatalnak lenni. – mondja, és feláll, hogy befejezze a törölgetést.

- Arra gondolsz, hogy egy örök vesztes vagyok? – kérdem, amikor visszamegy a pultba.

- Ezt nem kéne megmondanom, de igen. – mondja, én meg sóhajtva a pultra hajtom a fejem.

- Lehet, hogy igazad van. Te minden nap látsz, ostoba hülye libákat, akik itt sírnak, mert nem őket szereti a nagy Ő, hanem a legjobb barátnőjüket. És aztán leisszák magukat itt félhullára, és csodálkoznak, hogy 9 hónap múlva meg van az eredmény. – mondom, és ránézek a mixer fiúra.

- Lehet, hogy így van, de te biztos nem tudod, hogy ki a nagy Ő. – mondja, és mikor az utolsó szót mondja akkor a két kezével idéző jelet rajzol a levegőbe.

- Erre ráhibáztál. – mondom, és ránézek Rockyra aki épp egy lányt táncol körbe. – De nem fogok elmenni innen amíg, te nem végzel. – mondom, és felteszem a lábam a mellettem lévő székre.

- Jó akkor hajnali 2-ig itt leszel. – mondja, mire ránézek Rockyra aki már vad csókolózásba kezdett a lánnyal.

- Ez várható volt. – mondom, és megiszom a maradék kólám.

Part 4

2010. 06. 20

Arra ébredtem, hogy valaki becsapja az ajtót.

- De szeretsz, mert, ha nem szeretnél, mért lenne rajtad a nevem. – kiabálta, Dorina gondolom a folyosón. -

- Nem szeretlek, hanem baromi, drága a leszedetés. – mondta, Máté, és ő is becsapott egy ajtót. Ezek szétverik a házat- gondoltam magamban és fel akartam állni, de egy kéz volt rajtam. Odanéztem az ágy végébe ahol Ádám aludt, így óvatosan lesöpörtem magamról a kezét, és kimentem az ajtón, óvatosan átlépkedve az alvó emberkéken. A fürdő irányába mentem, de hirtelen kinyúlt egy kéz és megpofozott. Nem tudtam, mire vélni azt hittem ez valami ébresztés akar lenni, de hamar rájöttem, hogy nem, mikor a kéz tulajdonosa megszólalt.

- Te ribanc. – mondta, és megint megütött Dorina. – Tönkre tettél mindent. – mondta, és megint arcon csapott, én meg visszacsaptam. – Hé. – sikított, én meg befogtam a száját, amitől elkezdett rugdosni. Na, ki is a ribanc. Így vonszoltam, ki a kertbe, de még bezártam a konyhaajtót. Amikor kiértünk, kifakadt. – Elvetted a barátomat, aki már négy, az, az négy éve oda van értem, és én is ő érte, te meg jössz és mindent fel dúlsz. – mondta, én nyugodtam, leültem az erkélyen egy műanyag székre.

- Ha Mátéról van szó, közlöm veled, hogy őt nem kényszerítem semmilyen kapcsoltra velem. De te nyomulsz rá, és nem hagysz neki levegőt, ha hagynál, és nem tetováltatnád rá a nevedet akkor, nem lennél ekkora ribanc. Ó, igen, mert nem én, hanem te vagy a ribanc, aki szegény Boldit meg kavarod, miközben Mátéra nyomulsz. Szánalmas. – mondtam, és elindultam befelé, de utánam futott és a kezében egy olló, volt.

- Te szemét. – mondta, és nekem esett az ollóval. De időben észbe kaptam, és megfordultam. – Ha nem engeded, hogy enyém, legyen Máté, leszúrlak. – mondta, én meg felröhögtem.

- Egy manikűrös ollóval? – kérdeztem, nevetve.

- Ezzel, én többször is megvágtam magam, amikor Máté szakított velem. – mondta, és felém lépett egyet. – Azt szeretném, ha annak a vére is rajta lenne, aki miatt, az én vérem is rákerült. – mondta, és felém, dobta az ollót, én meg reflexből kinyújtottam a kezem, hogy elkapjam, de helyette bele állt az olló. A fájdalomtól összeestem, Dorina meg elégedetten bement a mi nyaralónkba. Vagy két percig ültem a hátamat a falnak támasztva, amikor Máté kijött az erkélyre.

- Viki, mitől van vér a konyhaajtó küszöbén? – kérdezte, és csak akkor nézett rám mikor befejezte a mondatot. – Mit csináltál? – kérdezte, és leguggolt mellém.

- Hagyj, békén. Ez a te hibád. – mondtam, és felálltam, hogy bemenjek a házba, de Máté utánam szaladt. 

- Viki, mért lenne az én hibám?  - jött utánam, - Csak azt, mondtam, hogy veled járok. – mondta, de én akkor bevágtam a fürdőszoba ajtaját ahol Tomi, ás Liz bájologtak.

- Bocs, csak a kezem. – mondtam, és felemeltem azt a kezem, amelyikből ömlött a vér.

- Jól vagy? – kérdezte, Liz és odajött, hogy megnézze a kezemet. – Nem kéne bevinni a kórházba? – fordult, Tomihoz, aki hunyorogva odajött, és felröhögött.

- Nem kell. Ide hívjuk Ádámot. – mondta, és megvárta, amíg kimegy Liz. -  Ó, te jó ég mit csináltál? – kérdezte, mire én röhögtem fel fájdalmasan.

- Nem, magamba döftem, hanem Dorina dobta nekem. – mondtam, de nem értettem mért Ádámot hívja Liz. – Mért pont Ádám, jöjjön ide? – kérdeztem, és felálltam lemosni a kezem.

- Mert ő orvosira jár. – mondta, Tomi és kiment az ajtón, ami két perc múlva Ádám jött be.

- Úgy érzem rosszba vagy az exszel. – mondta, és odajött hozzám. – Ez most fájni fog egy kicsit, de túléled. Van itt fásli? – kérdezte, én meg a gyógyszeres szekrény felé biccentettem. Odament és kivett egy tekercset.

- Mi fog fájni? – kérdeztem, és felültem egy szekrényre.

- Még semmit. – mondta, és víz alá dugta a kezem, amit nyomban el is kaptam volna, ha nem fogja meg erősen.

- De ez is fáj. – mondtam, mire rám mosolygott.

- Akkor ennek, sem fogsz örülni. – mondta, és kihúzta a kezemből az ollót, én meg akkorát visítottam, mint még soha, ezelőtt életemben. – Nyugi, nyugi. – mondta, és nevetve, befogta a szám.

- Ezt, mért kaptam? – kérdeztem, de be volt fogva a szám így csak motyogtam valamit.

- Nyugi, most ez talán még jobban fog fájni, de fogd meg a kezem, és azt szorítsd meg, ha fáj, és nehogy elkezd hadonászni. – mondta, és megint a víz alá nyomta kezem, de most annyira fájt, hogy szerintem elállítottam Ádám kezében a véráramlását. – Jól van. – mondta, és bekötötte a kezemet. – Te vagy hivatalosan is az első, ember, akit spontán mentettem meg. – mondta, én meg próbáltam gyilkos tekintettel nézni rá. Leugrottam a polcról és a fáslira néztem, ami már átázott a vértől.

- Ádám, ezzel mit csináljak? – kérdezem, ő meg levette a fáslit és egy adag zsepit nyomott a kezembe.

- Ezeket tartsd, rajta, és majd bekötöm megint, ha elállt a vérzés. Addig is. – mondta, és az ajtó felé mutatott én meg a zsepivel a kezemen kisétáltam a kertbe ahol Dorina elégedetten ült Máté ölében. Amikor meglátott Máté felpattant, Dorina meg leesett a földre, valahol a legmélyebb részem szakadt a röhögéstől, de nem akartam azt az énemet adni. Amikor Máté már túl közel, volt ahhoz, hogy elkapja a karom, de ahhoz még nem, hogy elfussak, előle, így hát az utóbbit tettem.

- Tudod, hogy ki a gyorsabb. – mondta, és megállt, egy helyben. – Adok egy kis előnyt. – mondta, én meg körbe futottam a házat és megálltam a ház sarkában. Lenéztem a kezemre, amin a zsepi, volt, és láttam, hogy átázott a zsepi.

- Há, tudtam, hogy utolérlek. – mondta, valaki a hátam mögül én meg felsikoltottam ijedtemben. – Semmi baj, csak én vagyok.

- Nem ér, mert te gyors vagy, nekem meg fáj a karom. – mondtam, és odatartottam, elé a kezemet. Ő meg erősen elsárgult, asszem nem bírja a vért. – Jól van, bocs. – mondtam, és megint elakartam előle futni, de ő időben reagált és elkapta az egyik kezemet, sajnos pont azt amelyik véres volt és szinte szó szerint elájult. – Jól, van, ülj le. – mondtam, és neki támasztottam a falnak ő meg végig csúszott rajta. – Mivel a barátnőd vagyok ezt bírnom, kell. – mondtam, és átöleltem. A görögdinnye szerencsére már akkor eltűnt mikor, rosszul lett Máté. Így ültünk addig, amíg el nem állt a vérzés, mikor visszaindultunk a házhoz hallottam, hogy Rocky üvöltözik valakivel a házban. Aztán kijjebb jött és hallottam Dorina hangját.

- Egyedül nem mehetek haza. – sopánkodott.

- De, most elhúzol innen a francba, és vissza ne merj jönni. – mondta, Rocky, mire Máté odarohant, én meg utána.

- Mi van? – kérdezte, Máté Bolditól én meg mögéjük álltam, de mint kiderült nem maradhattam sokáig ott, mert Ádám odajött és bevitt a fürdőbe.

- Mi történt? – kérdeztem, és néztem, ahogy Ádám betekeri a kezemet.

- Rocky, épp kiteszi Dorinát, mert leszúrt Téged. – mondta, és még valamit rátett, ami megtartja. – Ne, aggódj szakadni fog a röhögéstől, ha végzett. A szülei szövegét mondja, csak más verzióban. – mondta, Ádám mire felnevettem.

- Kösz. – mondtam, és megpusziltam az arcát, mire finoman elpirult. – Jól áll a pír. – mondtam, és kimentem az ajtón, és egyenesen belementem Mátéba.

- Dorina marad még egy napot, mert nem megy vonat ma sehova, Rocky csalódott. És mivel a csajom vagy ez kötelez téged.  – mondta, és felém közeledett.

- Nem, én még egyszer, veled nem. – mondtam, és egyfolytában hátráltam előle, de vége lett a folyosónak és zsákutcába voltam. Ő meg, úgy ahogy majdnem tette kint tegnap, megfogta a vállamat, és odaszorította a falnak, csak most a két keze közé fogta az arcomat, és közelebb húzta az arcomat az övéhez. Pont ebben a pillanatban Dorina fordult, be a folyosóra, és Máté ekkor érintette másodszorra a száját az enyémhez.

- Úgy, tudtam. – hallottam, Dorina hangját, a háttérben, de nem érdekelt túlzottan, mert Máté nyaka köré fontam a karom és visszacsókoltam. Most ő tolt el magától.

- Nyugi, holnap is lesz nap. – mondta, rám kacsintott és kiment a konyhába, engem meg ott hagyott a kábulattól némán. Lehet, hogy tényleg ribanc vagyok? Utána, mentem és mikor kiértem levágtam magam egy műanyag székbe.                                            

- Hogy vagy? – kérdezte, Rocky és levágódott mellém és kinyitott egy sört, amit mi vettünk Ádámmal a tescoba. Mivel látta, hogy nagyon nézem felém, nyújtotta.

- Kösz, nem. – mondtam, és feltettem a lábam egy másik székre. – ÉS, kösz jól vagyok. – mondtam, és a kezemre néztem. – Vagyis majdnem. Akkor meddig maradtok? – kérdeztem.

- Még nem tudjuk, az időtől függ meg attól is, hogy mennyire komoly nektek Ádámmal. – mondta, és rám kacsintott. Én meg automatikusan elpirultam.

- Be fog borulni. – mondta, Liz és levágódott mellénk.

- Meglehet, ezért még most kéne menni a strandra. – mondta, Rocky.

- Oké, sztem akár most is indulhatunk, te menj be fürdőruhát venni és szólj a többieknek, hogy megyünk. – küldte, be Liz Rockyt a házba. – Szóval végre kettesben vagyunk, mit csinált veled Dorina? – kérdezte, Liz kíváncsian.

- Őszintén? Féltékeny, mert a volt barátjával járok, és ők még elvileg még mindig szeretik egymást, és reggel veszekedtek, és Dorina azt hitte miattam, van az, hogy már nem szereti őt Máté. – hadartam, el egy szuszra az egészet.

- Ó, hát ez szomorú. Igazi dráma. – mondta, Liz. – De nyugi szerdán már megy haza, így mázlid van. – mondta, felállt és rám kacsintott. Mikor már mindenki kész, volt (felöltöztek, összepakoltak… stb.) akkor elindultunk, ahhoz a strandhoz, melyiken első nap Boldi beledobott a vízbe.

- Na, Viki. Nem akarsz nosztalgiázni?- kérdezte, és felkapott a hátára.

- Nem. – mondtam, határozottan, de ő így elvitt végig a strandhoz. De most letett a parton.

- Nyugi, ilyen kézzel nem doblak, be. Nem azért, de sztem nem kéne fürdened ilyen kézzel. – mondta, ő meg befutott a vízbe. 

- Na, jössz? – kérdezte, valaki és átkarolt hátulról.

- Nem. – mondtam, és Mátéval találtam magam szemben.

- Oké. – mondta, és Boldi után rohant a vízbe.

- Szted fürödhetek így? – kérdeztem, Ádámtól.

- Nem, de úgy látom nem is, akarsz. – mondta, én meg leültem mellé a fűbe.

- De, szeretnék, csak nem akarom látni, ahogy Máté azzal bájolog, aki ma leszúrt engem. – mondtam, mire Ádám felröhögött.

- Nyugi, én se fürdök. – mondta, és végig dőlt a füvön, aminek következtében láttam, megint a kockás hasát.

- Oké. – mondtam halkan és elfordultam egy másik irányba.

- Hello, Vik. – csapódott be mellém Rocky. – Mi a pálya? – kérdezte, és a sört, ami a kezében volt, a lábamra öntötte, vagyis csak egy részét. – Bocs. – mondta, és egy lány után nézett. – Mennyiben fogadunk, hogy, hogyha odamegyek és meghívom egy sörre, akkor elfogadja, és miközben megkérdem már a gyerekeink nevét, fogja találgatni.

- Ok, mi legyen a fogadás tétje? – kérdeztem, és félig oldalra néztem, hogy megnézzem, Ádám alszik-e.

- Ha, én nyerek, akkor iszol 3 pohár sört, és én fizetek. De, ha te nyersz én, nem iszok 1 hétig. – mondta, én meg megnéztem azt a lányt, aki után az előbb nézett. De az a lány egy másik fiú kezét fogta, de elengedte, mert levette a pólóját.

- Oké. – mondtam, és megráztam a felém nyújtott kezét. Ő, meg felállt és odament a lányhoz, aki végig hallgatta, és mosolyogva elvette tőle a poharat. Mikor Rocky visszajött 3 söröspohár volt a kezében és odaadta nekem.

- Szép volt, de hogy csak tud, ezzel még nem nyertél. – mondtam, és beleszagoltam a sörbe. Pfuj, már a szaga is undorító.

- Hajrá. – mondta, Rocky, én meg beleittam az elsőbe. Szinte a nyelvem hozzá sem ért, csak úgy átment a számon és gyorsan lenyeltem. Mikor végeztem az első pohárral, Rocky nyújtotta a következőt.

- Szünet. – mondtam, és hátra dőltem.

- Könyörgöm, tavaly a Szigeten én ennyi idő alatt, négyszer ennyit ittam, mint te most. – mondta, és büszkén hátra dőlt, füvön, de a karjaival megtámasztotta magát. És odanyújtott még egy pohárral.

- Oké. – mondtam, és ugyanúgy, mint az előbb, megittam az egészet, de utána a hányinger kerülgetett. – Hát ez undorító. – mondtam, és szinte majdnem, elhánytam magam.

- Gyorsan, ezt is. – mondta, Rocky, én meg elvettem tőle a poharat, és annak is kiittam a tartalmát, utána hátra dőltem Ádám mellé a fűbe és a hasamra tettem a kezem. – Na, én léptem. – mondta, Rocky és odament a büféhez.

- Nyugodtan, igyál vizet. – szólalt meg, Ádám hirtelen mellettem.

- Nem, nem kell. Úgy érzem attól, csak még jobban hányingerem lenne. – mondtam, és az eget néztem. – Hogy bírnak ebből sokat inni? – mondta, és Ádám felé néztem, aki szerintem, már kezd megunni engem.

- Nem akarsz fürdeni? – kérdezte, és elkezdte, levenni a pólóját.

- Fürödhetek ilyen kézzel? – kérdeztem, és felé nyújtottam a kezem.

- Ige, csak ne érje víz, ne aggódj, majd vigyázok rád. – mondta, gúnyosan és felállt, amíg én levettem a pólómat, de közbe éreztem Ádám tekintetét magamon. – Ez egy másik fürdőruha? – kérdezte, én meg végig néztem magamon.

- Igen, a barátnőmtől kaptam tavaly szülinapomra, de nem hordtam, mert úgy gondoltam, túl sokat mutat. – mondtam, és megint magamra néztem. Egy olyan bikini volt rajtam, aminek a melltartója, fekete és az alsó része is. Picit kicsi volt rám, ezért hasonlítottam, egy Baywatch szereplőre.

- Csini. – motyogta, és elindultunk a víz felé. Odamentünk a „kifutóra” és onnan tökéletese láttam, hogy Dorina Máté nyakában ül. Hirtelen elfogott a hányinger, de nem a sör miatt. – Nyugi, én is a nyakamba vehetlek. – mondta, és rám kacsintott. Elindultunk feléjük, és közbe láttam, hogy Tomi felénk jön.

- Hello, Vik. Non, trendi fürdőruci. – mondta, én meg elég furcsán nézhettem rá.

- Köszi. – mondtam, és a kezemre néztem, hátha átázott a kötés. – Felveszel a hátadra? – fordultam, Ádámhoz.

- Jó. – mondta, és lehajolt előttem én meg ráugrottam.

- Mehetünk. – mondtam, mire elindultunk Mátéék felé.

- Szóval azt szerettem volna tőletek kérdezni, hogy, szerintetek, hogy kérjem meg Liz kezét. – kérdezte, zavartan Tomi.

- Ha engem kérdezel, sehogy. – mondtam, olyan hangosan, hogy én is meglepődtem – Mert még fiatal vagy a házassághoz. – mondtam, de közbe elkezdtem csuklani.

- Ne hallgass rá. Most ivott meg 3 pohár sört, és mivel életében először ivott alkoholt kicsit a fejébe szállt. – mondta, Ádám. – Kérd meg este a Balaton parton, a naplementében. – mondta, Ádám én meg felröhögtem.

- Szétcsípnek a szúnyogok. – mondtam, az ellenérvet.

- A nyaralóban. – mondta, Ádám és dobott rajtam egyet.

- Kiröhögnék a többiek. – cáfoltam, megint.

- Mondasd be a hangosbemondóba. – mondta, Ádám.

- Nem lehet rendesen hallani, a legegyszerűbb, ha akkor csinálod amikor, úgy érzed ő is, akarja. – mondtam, és leszálltam Ádám hátáról. – De ki tudja. – mondtam, és megpróbáltam két lábon megállni, de nem igazán sikerült, mert asszem elveszettem az egyensúly érzékem, és kis híján beledőltem a vízbe. De Tomi elkapta a jobb kezemet, így nem lett vizes a seb.

- Viszlek, még. – mondta, Ádám és leguggolt. – Gyere, a nyakamba. – mondta, én meg megpróbáltam felmászni, de valahogy nem ment ezért, Tomi rakott fel Ádámra.

- Jaj, de romantikus. – mondta, valaki a hátunk mögött. – Engem is. – mondta, Rocky és ráugrott Tomi nyakába, aki röhögve hátra dobta. Így mentünk be hozzájuk. Mikor odaértünk le akartam szállni, de Ádám nem engedte.

- Viszlek, egy darabig a karomban. – mondta, és a kezeibe vett.

- Jaj, de cuki vagy Ádámka. – mondtam, és mint valami kisgyereknek, megpaskoltam az arcát.

- Mi van Vik? – kérdezte, Rocky és átvett Ádámtól. – Fejedbe szállt az ital? – kérdezte, és forgott velem, amitől elkezdtem jó hangosan nevetni.

- Ne, ne csináld. – mondtam, és belekapaszkodtam a vállába, és közelebb húztam magamat hozzá.

- Na, mit fogunk ma még csinálni? – jött oda hozzánk, Liz.

- Kajálunk, és haza megyünk, mert Viki ki fog dőlni a piától. – mondta, Rocky, és oda tett Máté karjaiba.

- Hali. – mondtam, és neki is megpaskoltam az arcát. – Tudod mennyire, szeretlek én téged? – kérdeztem, ő meg lesajnálóan rám nézett.

- Hmm? Egy 10-es skálán, erős 5-ös? – kérdezte, én meg újra felkacagtam.

- Vidd, ki és adj neki vizet. – mondta, Tomi Máténak. – Aztán vidd haza, majd hozunk nektek kaját.

- Oké. – mondta, Máté és elindult velem kifelé.

- Ne, ne hagyjatok vele, ő egy mazoista, dög. – mondtam, és Mátéra néztem. – De ezért helyes. – mondtam, és megálltam a lépcsőn, amire Máté letett. Kitámogatott a cuccainkhoz ott rám húzta, a vizes testemre a pólómat. Aztán elindultunk a mosdók felé.

- Bemész, egyedül vagy menjek veled? – kérdezte, én meg egy pillanatig komolyan elgondolkoztam azon, hogy mit mondjak.

- Gyere, velem. – mondtam, mert megnéztem volna Mátét egy női mosdóban. De nem jött be teljesen, csak az ajtó előtt várt. – Kész vagyok. – mondtam, és kitámolyogtam a mosdóból.

- Akkor mehetünk? – kérdezte, és megfogta a kezemet.

- Persze. – mondtam, és próbáltam visszatartani a hányást. Mikor a nyaralóhoz értünk akkor jöttem rá, hogy nincs nálam kulcs. – Nálad van? – néztem Mátéra aki, rávágta, hogy nem.

- Oké, akkor átmászunk. Én mászok először aztán, te és én meg elkaplak. – mondta, Máté, de én csak annyit hallottam, hogy valamit motyog. – Jössz? – kérdezte, a kerítés túloldaláról.

- Persze. – mondtam, és elkezdtem kerítést mászni. Ha-ha… Kerítésmászás, nem fal, hanem kerítés… Ha-ha… OMG! Én meg hülyültem.

- Elkaplak. – mondta, Máté én meg gondolkodás nélkül elengedtem a kerítést. És szerencsésen ráestem Mátéra.

- Bocsi. – mondtam, de mielőtt felálltam volna beszippantottam a pólójának illatát.

- Te megszagoltál? – kérdezte, és finoman ellökött magától.

- Én, dehogy. – mondtam, és odamentem a bejárati ajtóhoz, és a lábtörlő alatti kulccsal kinyitottam az ajtót. – Jössz, végre? – kiáltottam, Mátéra, de mint kiderült mögöttem, volt és befogta a fülét annyira megijedt tőlem.

- Nyugalom. – mondta, és belépett a házba. Én utána mentem és a konyhában kinyitottam a hűtőt és kiszedtem belőle a tortát. Fogtam egy kést és vágtam belőle egy szeletet. Azt benyomtam a képembe. Hmm. Vanília, nyami.

- Nem kérsz tányért? – kérdezte, Máté a hátam mögül.

- Jaj, megijesztettél. – mondtam, és odanyújtottam neki azt a szelet tortát amibe, már beleharaptam. – Kérsz?

- Kösz, nem. – mondta, és leült egy székre.

- Nem értem eddig mért nem ettem vaníliás tortát. Te tudod? – kérdeztem, Mátét.

- Nem. – mondta, és sóhajtott egyet és ráhajtotta az asztalra a fejét. Mikor befejeztem a tortázást kimentem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Hát ezt asszem nem kellett, volna. Sürgősen hajat kell mosnom. Pont ekkor Máté nyitott be.

- Hello. – mondtam, és rávigyorogtam. – Én lezuhanyzok. – mondtam, és a zuhanyzó felé mutattam.

- Oké, megvárom. – mondta, és az ajtó felé fordult, de nem ment ki.

- Itt bent várod meg? – kérdeztem, és elkezdtem öltözködni.

- Igen. Megfogom azt a kezed, ami be van kötve-. Szállj be a zuhanyzóba, és add ki a kezed. – mondta, én meg beálltam a zuhanyzóba és kitettem a jobb kezem. Megnyitottam fél kézzel a zuhanyt, és mindent fél kézzel tettem.

- Kész vagyok. – mondtam, és már majdnem kiszálltam volna, amikor leesett, hogy Máté odakint áll. – Adnál egy törülközőt? – kérdeztem, ő meg a jobb kezembe nyomott egyet. Azt magam köré tekertem, és mélyet ásítottam. – Még csak délután van én, meg már ásítok? – kérdeztem, a levegőbe.

- Nem, ez az alkohol hatása. – mondta, Máté. – Na, gyere. – mondta, és a karjaiba kapott, de csak törcsi volt rajtam és, úgy rakott be az ágyunkba. Betakart és mögém feküdt. 10 percig feküdtünk, így és már azt hittem én is, hogy elaludtam, de hallottam, ahogy Máté azt mondja. „Lehet, hogy szerelmes vagy belém, azért vagy hülye, de én is hülye vagyok” mondta, de ekkor elnyomott az álom.

 - Hé mi van csipkerózsika bealudt? – kérdezte, valaki én meg úgy éreztem, hogy majd széthasad a fejem.

- Pszt. – mondta, Máté. – Hagyd, aludni, mert másnapos lesz.

- De hát ma ivott. – mondta, gondolom Rocky.

- Hány óra? – kérdeztem, és felnyomtam magam, de csak ekkor éreztem, hogy nincs rajtam ruha. – És hol van a ruhám? – kérdeztem, mire Boldi rontott be. Én meg magam elé kaptam egy hálózsákot.

- Ti mire készültök? – kérdezte, én meg felálltam a magam köré tekert hálózsákkal és megcéloztam a fürdőt.

- Gyógyszert veszek be. – mondtam, és a hálózsákkal elindultam a fürdőbe, közben minden hangot tízszeresen olyan erősen hallottam, mint amilyen eredetileg. Benyitottam a fürdőbe ahol épp valaki valamilyen vizet eresztett. Én nem törődtem vele csak kinyitottam a gyógyszeres szekrényt, és kivettem valamilyen gyógyszert.

- Viki? – kérdezte, valaki én meg megfordultam, és körbe néztem, de még közbe lépegettem is aminek, következtében elestem, de elkaptam a fürdőkádnak a függönyét, így nem vertem be a fejem. Lefeküdtem a földre, és elkezdett múlni a fejfájásom is.

- Viki mi a…? – kérdezte, Ádám, aki most szállt ki a zuhanyzóból és meztelen volt, de amint kilépett, ő is elcsúszott a kövön, csak egy hálózsák volt a meztelen testeink között. Magamban hálát adtam annak, aki felfedezte a hálózsákot.     

- Bocsi, csak, ahogy felkeltem majd széthasadt a fejem és be kellett vennem valamit, és tényleg gyorsan hat. – mondtam, ő meg a közeli polcról lekapott egy törülközőt és maga köré tekerte, nekem meg a kezembe nyomott egy pólót.

- Elfordulok, vedd fel. – mondta, én meg ledobtam a hálózsákot a földre és felvettem a pólót, utána meg körül néztem, és megláttam a fürdőruhám, így azt is felkaptam magamra. – Na, és milyen az első másnaposságod?- kérdezte, én meg elkezdtem letekerni a kezemről a fáslit.

- Pszt. Halkabban. – mondtam, mert úgy éreztem megint, mintha üvöltene Ádám.

- Rátekerjek még egyet? – kérdezte, és közelebb lépett hozzám.

- Nem, kell. Most szellőztetem. – mondtam, és elindultam az ajtó felé. – Egyébként nem vagyok másnapos. Aznapos vagyok. – mondtam, és bezártam az ajtót. Aztán kimentem az erkélyre, de már mindegyik székbe ültek, így leültem a földre.

- Ne, csináld már Vik, te vagy a házigazda. – mondta, Rocky és felállt, egy székről, hogy le tudjak ülni.

- Nem hagyd csak. – mondtam, mire csak elmosolyodott és felhúzott, de mégis ő ült le, és utána azt tette, amire nagyon nem számítottam az ölébe vett. - Kösz. – mondtam, és kényelmetlenül fészkelődtem. Mellettem Liz felállt, és Tomi közelebb húzta hozzánk a székét.

- Akkor szerintetek mit tegyek? – kérdezte, én meg a kezembe hajtottam a fejem.

- Semmit. – mondtam, és felé fordultam. – Ha tőlünk kérdezed, hogy mit tegyél akkor nem lesz spontán. Vidd el vacsorázni, bár az szerintem nagyon ciki. Vagy, ha koncertre viszed akkor abba nincs semmi romantikus. – mondtam, de észre vettem, hogy jön Liz.

- Miben nincs semmi romantikus? – kérdezte, és nekem dobott egy kólát.

- Abban, hogy egy koncerten az énekes, mondja el azt, hogy mennyire szereti a feleségét, meg a, gyerekeit. – rögtönzött, Rocky.

- Hát abba, végül is nem a romantika a lényeg, hanem az, hogy rájuk áldozz még a munkája közben is két percet. – mondta, Liz és leült Tomi ölébe. – De nézőpont kérdése. Szerinted Tomi? – kérdezte, Liz.

- Nem, tudom. Ha lenne feleségem, és énekes lennék akkor, minden percben a feleségemre emlékeznék, ha bárki is lenne az. – mondta, Tomi falfehér arccal.

- Ez édi. –mondta, Liz és odafordult az egyik lányhoz. Ahogy Liz elfordult, Tomi végig húzta a nyaka előtt az ujját, azt mutatva, hogy mi halottak leszünk, ha meghallja Liz amit beszéltünk.

- Jujj, hozott valaki gitárt? – kérdezte, sipítva Dorina.

- Rocky, hozott. – mondta, valaki hátulról, mire mindenki hátra nézett. Ádám volt ott vizes összevissza borzolt hajjal, térdig érő kockás nadrágban, és fehér alapon egy TDG feliratú pólóban, kezében meg egy sör, volt, amit Rockynak dobott.

- Az, jó. – mondta, zavartan az a lány, aki tegnap bemutatkozott Ádámnak a strand előtt. Láttam, rajta, hogy mély levegőt vesz, és ki mondja:

- Ha, Rocky gitározik én, énekelek. – mondta, én meg meglepettségemben, kiköptem a kólát az asztalra.

- Mi? – kérdeztem, köhögve. Nem erre számítottam, inkább egy szerelmi vallomásra Ádámnak, mert ilyen helyes most, vagy valami hasonlóra, na, de éneklésre?

- Jól, van Vik. – mondta, Rocky és röhögve a hátamat ütögette. – Jó, gitározok, te meg énekelhetsz. – mondta, és a lányra kacsintott. Felállta, hogy Rocky bemenjen a gitárjáért.

- Szia. – állt meg mellettem az a lány, aki énekelni fog. – Barbi vagyok, hogy hívják azt a fiút aki most ment be? – kérdezte, én meg levágtam magam a székbe, és lassan felnéztem rá. Nem az,hogy engem, hogy hívnak, hanem „azt a fiút”, hogy hívják.

- Rockynak. – mondtam, és egy kis gondolkodás után, hozzátettem. – Négy éve járunk, és pont aznap fogja megkérni a kezem, amikor először találkoztunk, vagyis holnap. Annyira romantikus, hogy majdnem elsírom magam. – mondtam, és elkezdtem szipogni, mögöttem meg Ádám felröhögött. – Hé. – mondtam, és beleböktem az egyik ujjam. – Vannak, akik nem értik meg az igaz szerelmet. – mondtam, és szipogva beleittam a kólámba. A csaj meg valami olyasmit habogva, hogy oké, tovább ment.

- De szemét vagy. – mondta, Ádám és leült a mellettem lévő székre. – Nem is jegyezhetne el Rocky téged. – mondta, és feltette a lábát az asztalra. – Hány éves lehetsz? 15, vagy 17?

- 16. – vágtam rá, sértetten, mire ő felröhögött. – Mért, te mennyi vagy? 12? Persze, csak ha az agyszintet nézzük. – mondtam, és feltettem a lábam az asztalra az övé mellé. De ekkor esett le, hogy ő orvosira jár.

- 19 leszek, szeptemberben. – mondta, és természetesen visszavágott, még a 12 éves beszólásért. – Ha, a te agyszintedet nézzük össze az enyémmel, akkor asszem egyértelmű kinyer. – mondta Ádám.

- Igen, én. – mondtam, mire felröhögött. Pont ekkor jött ki Rocky és felém közeledett, de valahogy úgy éreztem már találkozott Barbival. Ezért gyorsan felálltam, és el akartam rohanni, de valaki megragadta a kezem, de azt amin a seb volt.

- Au. – kiáltottam, és el is engedte Ádám a kezem, de a csuklómat ragadta meg akkor.  - Engedj. – mondtam, és elkezdtem rángatni a kezem.

- Nem, vállalnod kell azt, amit mondtál. – mondta, Ádám és odahúzott magához, vagyis maga mellé.

- Hello, Vik. – mondta, Rocky és egy puszit nyomott az arcomra. Én meg lefagytam egy pillanatra.

- Igazad volt. Vállalnom kell azt, amit mondok. – mondtam, visszaültem a székbe, és elégedetten feltettem a lábam az asztalra.

- Szemét vagy. – mondta, Ádám és odafordult ahol Rocky elkezdett gitározni. Addig jó is volt, amíg Rocky gitározott, de amikor Barbi elkezdett énekelni, azt hittem megsüketülök.

- Hát ez gyönyörű. – mondta, Máté Boldinak a hátam mögött.

- Sztem, tényleg az. – mondta, Ádám mellettem.

- Mi? – fordultam, felé.

- Tényleg, az. – mondta, és olyan arccal fordultam felém, mint aki ezt a világ legtermészetesebb, dolgának gondolja. De amikor a szemével a szemembe nézett láttam, hogy nem gondolja komolyan. Szinte egyszerre röhögtünk fel, de Máté lepisszegett minket.

- Mi van? – fordultunk hátra, Ádámmal.

- Semmi, de lehet, hogy mi szeretnénk hallgatni, ezt a dalt. – mondta, Máté és izzott szemmel ránézett Ádámra.

- Jó hallgasd. – mondtam, és bementem a házba ahol Liz épp felmosott.

- Szia. – nézett fel, rám.

- Egy pillanat és visszajövök segíteni, csak bekötöm a kezem. – mondtam, és bekopogtam a fürdőbe ahonnan Balázs kiáltott ki, hogy gyere csak. Mikor benyitottam Balázs épp a haját fésülte. – Nem is tudtam, hogy ismered a fésű, vagy a hajkefe fogalmát. – mondtam, szórakozottan, és elkezdtem a fáslit a kezemre tekerni.

- Én is azt hittem, sokáig, hogy te se ismered, de aztán rájöttem, hogy csak a tiéd, lehet. Mert a lányoké, kint van a sátorban. – mondta, én meg kérdőn néztem rá.        

- Honnan tudod, hogy a lányoknak kint van a sátrukban a fésűjük? – kérdeztem, Balázstól.

- Hát, hol máshol lenne? - kérdezte, én meg felnéztem a fásli tekerésből.

- Melyikkel jöttél össze? – kérdeztem, miközben egy ollót kerestem.

- Semelyikkel. Eskü. – mondta, én meg kérdőn ránéztem.

- A szőkével? – kérdeztem, és elvágtam a fáslit. – Barna szem, szőke haj, és viszonylag nagy fülek?

- Nem, dehogy. A barnával, barna haj, zöld szem és pici orr.

- Neve? – kérdeztem, miközben elindultunk az ajtó felé.

- Őszintén, nem kérdeztem meg. – mondta, és nem éppen finoman kilökött az ajtón. Odamentem Lizhez, aki épp mosogatott.

- Nem tudod, melyik annak a lánynak a neve, aki barna hajú, zöld szemű és pici orrú? – kérdeztem, és ránéztem Lizre akinek pici orra, barna haja, de hála istennek kék szeme van.

- Talán Elli. Vagy valami hasonló. Mért kérded? – kérdezte, és neki dőlt a mosogatónak.

- Csak úgy. – mondtam, és kimentem a kertbe, mert úgy láttam, csak akadályozom Lizt a munkában. A kertben már égett a tűz, és a sötétben tökéletesen kirajzolódott mindegyik ember alakja. Leültem Máté mellé, aki, amikor leültem, eggyel arrébb csúszott, én meg utána, de akkor megint arrébb ment.

- Mi bajod van? – kérdezte, és most az ölébe ültem, hisz még is azt kívánta, hogy legyek két napig az övé.

- Az, hogy nem akarom, hogy hozzám, érj. – mondta, és le akart lökni magáról, de nem engedtem.

- Most engem utánzol? – kérdeztem. – Jó, akkor én is téged. Gyakoroljunk. – mondtam, ugyanúgy, mint ahogy ő a kerítésnél anno, és közelebb hajoltam az arcához, de ő a két keze közé, fogta az arcom, amitől valamilyen okból kifolyólag megint megjelent a hasamban a görögdinnye.   

- Nem, gyakorlok veled. – mondta, és amikor elengedte az arcom gyorsan felpattantam az öléből, megint elfogott a görögdinnyeérzés. – Mi van? – kérdezte, amikor felálltam.

- Semmi csak, semmi. – mondtam, és bementem a házba és végig dőltem a nappaliban, a kanapén.

- Mi a helyzet? – kérdezte, Rocky és arrébb lökve a lábamat, leült mellém. – Holnap még jönnek lányok, meg fiúk, nem baj?

- Nem, akár egy tömeggyilkost is hozhattok, ide az se tűnne fel. – mondtam, és felültem, hogy lássak is valamit Rockyból.

- Ők, biztos, hogy nem azok. Legföljebb az egyik ült börtönben, de csak egy hétig. És úgyis Viktor meg Andrist hazaviszik, amikor lejönnek a szüleid, és D. K is menni akar, így lesz szabad hely. – mondta, Rocky és fél kézzel átkarolt.

- Mindjárt holnap van. – mondta, és az órájára nézett. – Nem vagy álmos? – kérdezte, és végig simította a homlokomon a kezét.

- Nem, aludtam délután. Beszéltél Barbival? – kérdeztem, és fel néztem rá.

- Igen, honnan veszed, hogy holnap, vagyis mindjárt ma megkérem a kezed? – kérdezte, én meg felnevettem.

- Megérzés. – mondtam, mire ő is felnevetett. – Akkor meddig maradtok? Tudjátok már?

- Nem, még nem tudjuk, de amint meg tudom mondani, szólok. – mondta, én meg ásítottam egyet. – Mégis álmos vagy? – kérdezte, mire én csodálkozva eszméltem rá, hogy tényleg az vagyok. Nem lehet, hogy megint egy pasi karjaiban aludjak – gondoltam, de rájöttem, hogy olyan kényelmes az, hogy egy pasi ilyen gondoskodó, hogy még utoljára megtehetem.

Part 3

2010. 06. 19.

Miután Boldi négyszer is nyert, én kiszálltam és bementem a házba.

- Hé, Vik várj. – szólt, utánam Boldi. – Figyelj, ma van Máté szülinapja. – mondta, én meg az órámra néztem, 00: 23. Igen vagy már 23 perce... – Szóval nem kellene valami torta féle neki?

- Hát nem rossz ötlet. – mondtam, és közben már éreztem, hogy mit fog ezután kérdezni.

- Nem sütnél neki?

- Figyelj, Boldi. – mondtam, és leültem egy székre. – Én nem tudok sütni, a reggelit is Máté csinálta. De van egy jó cukrászda innen 20 kilométerre. Kocsival gyorsan lehet végezni.

- Oké, kérd, meg Ádámot ő elvisz. – mondta, én meg csodálkozva pislogtam rá.

- Te nem tudsz elvinni?

- Én megbuktam, és lusta voltam újra végig csinálni az egészet.

- De tavaly… - kezdtem, bele, de közbe vágott.

- Tavaly, Mátéét használtam. – mondta, és rám vigyorgott. – Tök ugyanúgy nézünk ki nem?

- Jó akkor, holnap reggel 8-kor elmegyek vele.

- És az ajándék? – kérdezte, Boldi mikor már kifelé mentem.

- Nem vettél neki? – fordultam vissza. Aztán sóhajtottam, és hozzátettem. – Azt is veszünk. – mondtam, és kimentem az udvarra ahol a fiúk már nagyban ittak, de Máté nem. Viszont Ádám annál is inkább. Semmi kedvem nem, volt ahhoz, hogy másnaposan vezessen. Ezért odamentem hozzá, és kivertem a kezéből a dobozt.

- Hé. – háborodott fel, és a sör után nyúlt, de én rácsaptam a kezére.

- Nem iszol. – mondtam és felrángattam a székéből. – Na, gyere. – mondtam, és beráncigáltam a házba. Azon belül meg a fürdőbe. Ott megeresztettem a mosdóba a hideg vizet, és fogtam egy poharat, hogy megtöltsem.

- Mit akarsz azzal? – kérdezte, riadtan Ádám, amikor látta, hogy nem magamnak töltöttem, hanem neki. Méghozzá azért, hogy az arcára öntsem. - ha, megteszed…- kezdett bele, de félbe szakítottam.

- Akkor mi lesz? Hmm? Elárulod, hogy megcsókoltál a barátnődnek? – kérdeztem, és közbe arcon öntöttem a vízzel.

- De Viki. – mondta, miközben leöntöttem még egyszer. – Én… - megint leöntöttem. – nem is. Jaj, hagyd már abba. – mondta és elkapta a kezem, és elzárta a csapot. – Én nem is ittam alkoholt. – mondta, és én meg megrántottam a karom, hogy eressze el, de nem engedte.

- Akkor mit ittál? – kérdeztem, és tovább rángattam a karom.

- Alkoholmenteset. – mondta, én meg egy pillanatra abbahagytam a rángatást. – Tegnap elfogyott az összes ezért csak az maradt.

- Jó. – mondtam, és végre elengedte a karom. De a pohárba még volt egy kis víz és azt még ráöntöttem. – De ezt megérdemled.

- Ó, tényleg? – kérdezte, és közben kicsavarta a kezemből a poharat. – Akkor ezt meg te érdemled meg. – mondta, és rám öntötte azt a vizet a pohárból, amit ő maga töltött. De én nem adtam meg magam, hanem a két kezembe eresztettem vizet és azzal locsoltam. Vagy 5 percig ezt csináltuk, amíg el nem csúsztam a padlón, de még elkaptam Ádám karját, így ő meg majdnem rám esett. De még időben kitette az egyik kezét, és a másikat fejem alá tette. Ott feküdtünk a vizes fürdőszoba csempéjén, vizesen egymáson. Amikor Ádám elvette a fejem alól a kezét a két vállam, mellé rakta.

- Szóval most már azzal fogsz zsarolni, hogy megcsókoltak? – kérdezte, és közben odanézett a csaphoz, amiből még egy picit folyt a víz.

- Meglehet. – mondtam, és oldalra fordítottam a fejem.

- Akkor most vissza kéne fognom magam? – kérdezte, én meg értetlenül fordítottam vissza a fejem amitől, az ő feje csak 6 centire, volt. – Hát nem fogom. – mondta, és lehajolt teljesen hozzám, és újból megcsókolt. Aztán még egyszer és még egyszer. Legalább két percig csókolgatott, de egy idő után már viszonoztam, mert fáztam a vizes kövön, és ezt ő is észrevette. Felállt és engem is felhúzott, aztán neki döntött a fürdőszoba falának és a két kezét a vállamnak támasztotta.

- Hány óra? – kérdeztem, és megfogtam a kezét, hogy megnézzem 01: 39, volt.

- Álmos vagy? – kérdezte, és most a nyakamat kezdte el csókolgatni.

- Kicsit. – mondtam, és próbáltam arrébb tolni a fejét. – Meg ma 8-kor el kell mennünk a cukrászdába, meg valami ajándékért.

- Kinek? – kérdezte, de nem hagyta abba a csókolgatást.

- Máténak ma van a szülinapja. – mondtam, mire ő felkapta a fejét.

- Tényleg? Akkor majd elviszlek a cukrászdába meg a tescoba. – mondta, és megfogta a kezem. – Jössz aludni? – kérdezte.

- Nem, még nem. Előbb lezuhanyzok. – mondtam, mert rájöttem, hogy bűzlök.

- Oké. – mondta, és még gyorsan megcsókolt. Mikor végre csak magam voltam, levetkőztem és beléptem a fülkébe. Már kész voltam a zuhanyzással mikor Máté belépett a fürdőbe én épp kiléptem a zuhanyfülkéből.

- Hé, Vik. – kezdett, bele mikor bejött. – Jaj, bocs. – mondta, és gyorsan elfordult, de nem ment ki, még véletlenül se. – Szóval mára mi a terv? – kérdezte, miközben én törülközőt kerestem - Először is hozol nekem egy törülközőt. – mondtam, mire hozzám vágta a sajátját. – És utána elmész aludni, vagyis miután lezuhanyoztál. Oké?

- Jó. – mondta, és visszafordult. – Visszaadod? – kérdezte, és a törülközőre mutatott, amit magam köré tekertem.

- Nem. – vágtam rá kapásból. – Ott a konyhába az enyém. Ha kimész érte, hozhatsz nekem egy pólót. – mondtam, mire ő kiment, és két perc múlva hozott egy törcsit, meg egy pólót. Pontosabban a sajátját.

- Tessék. – dobta oda nekem, nekem én meg reflexből odanyújtottam a kezem, de elkezdett lecsúszni a törülköző és nem tudtam időben elkapni, így Máté sóhajtott egyet és elfordult. Megvárta, amíg felöltözőm, és visszaadom neki a törülközőt. De mikor kifelé mentem megfogta a kezem.

- Mért véres a törülközőm? – kérdezte, én meg odanéztem ahol a törülközőt, tartotta. Nem tudtam mi a fenétől, vérezhetnék.

- Én nem tudom. – dadogtam, és ki hátráltam a fürdőből.

- Várj. – mondta, Máté és újra el akarata kapni a kezem.

- Nem. – mondtam, gyorsan elkaptam előle a kezem. Nem akartam megint görögdinnyét a hasamba.

- De. – mondta, és elkapta a kezem és rátett egy vizes zsepit. Még a keze sem ért hozzám már kirázott a hideg. Egy idő után levette a zsepit az ujjamról, ami csupa vér volt. Most a törülközőjét vizezte be és azt akarta rám tenni.

- Ne, ne. – mondtam, és elrántottam tőle a kezem. – Nem kell, hozzám érned. – mondtam és elvettem a törülközőt és rátettem a kezemre a törülközőt.

- Oké, bocs. – mondta, és elkezdte levenni a pólóját.

- Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten.

- Zuhanyozok. – mondta, és már kezdte levenni a nadrágját, gyorsan elfordultam. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy meztelenül lássam. Akkor asszem akkora lenne a görögdinnye, hogy kilyukadna a hasam. Mikor kiszállt a zuhanyzóból elvette a polcról az én törülközőm és a dereka köré tekerte.

- Na, mutasd. – mondta, és odajött mellém és láttam, hogy meg akarja fogni a kezem, de megint elkaptam előle. – Hagyd már ezt. – mondta, és megint a kezem után nyúlt, de én megint elkaptam. Mire ő dühös lett és a derekamnál kapott el, és így nem tudtam elhúzódni tőle, és a görögdinnye tovább nőtt. – Mi bajod van velem? – kérdezte, és levette a kezemről a törülközőt. – Mért nem akarod, hogy hozzád érjek? – kérdezgetett tovább, de most már nem fogta meg a kezem, hanem a szekrényben keresett valamit.

- Én mért ne akarnám, hogy hozzám érj? – kérdeztem, és közbe odamentem hozzá.

- Nem ’tom. Én is erre próbálok rájönni. – mondta, és megtalálta a ragtapaszt, amit keresett. Na, gyere. – mondta, és közelebb húzott magához, én meg egy pillanatig elfelejtettem levegőt venni. Ott álltam mellette és láttam a csupasz felső testét, sőt majdnem hozzá értem. OMG!

- Picit még közelebb gyere. – mondta én meg egy nagyon kicsit közelebb mentem hozzá. –Oké, nem kell hozzád érnem. – mondta, és óvatosan rátette az ujjamra a ragtapaszt. Mikor végzett vele elindultam az ajtó felé, hogy végre elmenjek aludni, mert holnap hulla leszek. – Várj. – mondta, és mielőtt kinyithattam volna az ajtót beállt elém.

- Igen? – kérdeztem, és közbe hátráltam tőle egy lépést.

- Ha nem engeded, hogy én hozzád érjek, akkor mért engedted Ádámnak, hogy megcsókoljon? – kérdezte, én meg közelebb léptem hozzá. Asszem ez nem az én napon lesz.

- Ezt meg honnan vetted? – kérdeztem, ő meg csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Vajon miért voltatok bent a fürdőbe olyan sok ideig? – kérdezte, - én meg mit sem törődve, azzal, hogy a görögdinnye a hasamba akkora, hogy mindjárt szétreped a hasam – elkezdtem ütögetni a mellkasát.

- Te, te, te… - mondogattam, és tovább ütögettem. – Semmit se változtál tavaly óta. Ugyan olyan bunkó vagy, és szemét. – mondtam, ő meg mosolyogva figyelt. – Nem is értem miért gondoltam rád, úgy, mint egy…

- Mint egy mire? – vágott bele a mondatomba.

- Semmire. – mondtam. És egy kis időre leálltam az ütögetéssel. – Engedj ki. – mondtam, és finoman megtoltam, hogy szabad legyen az ajtó. Mikor már zártam volna be még visszaszóltam. – És mi miért voltunk bent olyan sok ideig a fürdőszobába? – kérdeztem, és önelégült mosollyal csuktam a fürdőszoba ajtót. Elmentem a szobánk ajtajáig, de ott már nem bírtam tovább. Neki támasztottam a falnak a hátam és lecsúsztam a földre. A fejemet a kezembe temettem és, úgy gondolkoztam. Mit tettem? Előre léptem egy szintet, mármint egy furcsa görögdinnyés szintet. Haladok, de asszem már nincs erőm felállni. Sőt már semmihez nincsen időm. Mindjárt, elalsz…

- Viki. –mondta, valaki és meglökte a vállam. – Pszt, Viki.

- Igen. – mondtam, és engedtem, hogy felhúzzanak.

- Te itt aludtál? – kérdezte, asszem Ádám.

- Igen. Meglehet. – mondtam, és közben álmosan pislogtam rá.

- Gyere. – mondta, és felhúzott. – Ülj le ide, és maradj itt, míg visszajövök. – mondta, és visszament halkan a szobába. Mikor kijött egy kockás fiú nadrág volt a kezében meg az egyik pólóm.

- Bocs, de nem találtam másikat. – mondta, és odaadta a kezembe a ruhákat, és elfordult. Gyorsan levettem magamról Máté pólóját, de még beleszagoltam, felvettem a nadrágot és jól meghúztam a madzagot. A pólóm még kicsit vizes volt, de túlélem.

- Hány óra? – kérdeztem, és odamentem a balerina cipőmhöz.

- 8. – mondta, és felvette a saját cipőjét. – Akkor mehetünk? – kérdezte, és kinyitotta előttem az ajtót.

- Igen. – mondtam, és kimentem rajta. A kertben több volt a szemét, mint otthon a szelektív hulladékgyűjtők körül.

- Ne, szólj semmit. – mondta, és a kaput is kinyitotta. – A miénkkel megyünk. Jó?

- Persze. – mondtam, és beszálltam az anyós ülésre, ő meg mellém.

- Merre?- kérdezte, én meg úgy néztem rá, mint egy őrültre.

- Jah, persze. – mondtam, és elkezdtem visszagondolni arra merre mentünk anyuékkal mindig. Előre, aztán elsőre, jobbra. Utána balra végig mész a főúton, és ott lesz a tesco.

- Jó – mondta, és elindultunk. – Figyelj, tudom, hogy remélted erről soha nem kell velem beszélned, de előbb vagy utóbb úgyis meg kell beszélnünk, mivel mégis két nappal tovább maradunk, mert ma jönnek a fiúk barátnői, vagy holnap és ezért tovább maradunk.

- Ez a mondat értelmes, volt – mondtam. – Arra kell lemenni – mutattam a jobbra, lemenő útra. – Nem kell tovább maradnotok. Csak idegesítesz. Biztos te mondtad el Máténak, hogy megcsókoltál. És tudod mit? Gyáva is vagy, azt pontosan nem’tom miért, de az vagy.

- Oké, én gyáva vagyok, de te meg egy hülye. – mondta, és rákanyarodott a főútra. Tudtam, hogy vezet, de nem érdekelt és a jobb kezét úgyse használta.

- Te vagy a hülye. – mondtam, és rácsaptam a kezére.

- Nem is - mondta, és visszaadta a gesztust. – Te kavarsz egyszerre vagy 6 fiúval. – mondta, és megint megcsapott.

- Én nem vagyok hülye, akkor, ha 6 fiúval kavarok. Sőt okos vagyok. Nagyon okos, ha hat fiúból csak egynek tűnt fel, hogy…

- Itt kell lekanyarodni? – kérdezte, és egy cukrászdára mutatott.

- Igen. – mondtam, ő meg megállt.

- Menj, csak egyedül. – mondta és egy 5 ezrest nyomott a kezembe.

- De, nem kell… - dadogtam ő meg csak áthajolt előttem és kinyitott a az ajtót. – Oké. – mondtam, és bementem a cukrászdába. Egy fiatal srác volt a kiszolgál, mint tavaly, csak tavaly mindig anyával jöttem be és alig vett észre, na de most. – Hello. – köszöntem és megnéztem a tortákat. A legegyszerűbb az lesz, ha egy sima vaníliásat veszek.

- Szia. Mit adhatok? – kérdezte, és közbe a sütiket rakosgatta.

- Egy egész tortát elvihetek? – kérdeztem, és közbe próbáltam helyesen mosolyogni rá, hát nem sok sikerrel.

- Nem szoktuk engedni,de veled kivételt tehetek, mert törzsvásárlók vagytok. – mondta és odament ahol a torták voltak. – Melyiket? – kérdezte.

- Sima vaníliásat. – mondtam, és közbe arra gondoltam vajon Ádám azért akarta, hogy egyedül menjek be, mert ő gyorsan elmegy és itt hagy.

- Tessék – mondta, és odaadta a becsomagolt tortát. – 2500 forint lesz. – mondta, én meg odaadtam az ötezrest. Miután a visszajárót odaadta elindultam az ajtó felé és még visszafordultam köszönni.

- Szia. – mondtam, és kimentem az ajtón, ami előtt Ádám állt.

- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte, és elvette tőlem a tortát.

- Tessék – adtam oda neki a visszajárót, de nem tudta elvenni, mert ugye a kezébe volt a torta. – Ja és semmi.

- Azt csak tedd be a zsebembe – mondta, és rám vigyorgott önelégülten.

- Nem fogok turkálni a zsebedben – mondtam, és bevágtam a gatyámba, vagyis pontosabban az ő gatyájába a pénzt.

- Most is azt teszed – mondta, én meg dühösen zsebre vágtam kezeimet. Mikor odaértünk a kocsihoz Ádám kinyitotta nekem az ajtót.

- Mit adunk neki szülinapjára? – kérdeztem, és beszálltam a kocsiba.

- Playboy előfizetést. – mondta, és ő is beszállt a kocsiba és visszaadta a tortát.

- Ha-ha. – mondtam, és hátra hajoltam, hogy odategyem a tortát. Mikor letettem Ádám átölelte a hasam és visszahúzott.

- Most nem bújsz ki a beszélgetésünk alól – mondta, és szájon csókolt.

- Te bújsz ki alóla most – mondtam, és arrébb toltam a fejét.  – Egyébként, ha nem indulunk el sose fogunk vissza érni a nyaralóba. – mondtam, mire egy kicsit elkomolyodott, és rátette a kezét a kormányra. – Tudom, hogy van barátnőd, és gondolom ezt te is, tudod. És azt is tudod, hogy, hogyha belenézek a szemedbe végig, fut a hátamon a hideg. És azt is tudom – itt kell lekanyarodni a tescohoz – szóval azt is tudom, hogy tudod, hogy minden lányra ilyen hatással, vagy mint rám.

- Honnan veszed, hogy van barátnőm? – kérdezte. Tipikus férfi agy csak a szöveg leglényegtelenebb részét fogta fel.

- A gyűrűd. – mondtam, és automatikusan a kezére néztünk.

- Mi van vele? – kérdezte.

- Hát azt mondtad, azért hordod, mert a barátnőddel ez összekapcsol, vagy mi. – mondta, és néztem, ahogy beparkol egy helyre.

- Szóval tisztázzuk. – mondta, leállította a motort, és rádőlt a kormánykerékre. – Nem fogunk csókolózni, és nem is érünk egymáshoz. Nem nézünk egymásra, egy napig. Ha nem bírjuk ki kijelentjük, hogy együtt járunk. Ha kibírjuk, akkor, semmi nem lesz. És nincs barátnőm.

- Oké. De logikusan egymásra nézhetünk. – mondtam, és kiszálltam a kocsiból.

- Jó akkor egymásra is nézhetünk. – mondta, és bezárta a kocsit. – Akkor mit veszünk neki? – kérdezte, és bementünk az áruházba.

- Nem ’tom. Te fiú vagy mit kérnél szülinapodra?

- Playboy előfizetést egy évre. – mondta, én meg vállba vágtam, de akkor jöttem rá hogy nem érhetek hozzá.

- Bocs, akkor mit veszünk neki? – kérdeztem, és körül néztem.

- Hát max. innen laptopot. – mondta, Ádám és tovább mentünk. – Társas? Kártya?- kérdezte, Ádám.

- Nem tudom. Én nem tudom, minek örülne egy 18 éves már nem tini, de még nem is felnőtt ember. – mondtam, és benéztem a következő sorba. – Alkoholos cuccok. – kiáltottam, fel.

- Mi? – kérdezte, Ádám és követett. – Vegyünk neki piát szülinapjára? – kérdezte, és elég furcsán nézett rám, már nem először.

- Igen, mert végre ihat anélkül, hogy bűntudata lenne. – mondtam, és olyan arccal néztem, mint aki most valami nagyot mondott.

- Oké. – mondta, Ádám és közelebb lépett a polchoz. – Melyikeket?

- Nem tudom, én nem iszok. – mondtam, és megfordultam, hogy a alkoholmentes italokat nézzem. Azokból, nem is tudom mért kevesebb volt.

- Oké, annyi elég lesz. – mondta, Ádám mire megfordultam és láttam, hogy egy egész kosarat tömött tele piával.

- Nem mondok semmit. – mondtam, és elindultam a pénztárakhoz. – Tessék. – nyomtam a kezébe egy 10 ezrest, amit apu adott nekem. – Én kimegyek a kocsihoz.

- Jó. – mondta, és beállt az egyik sorba, én meg elindultam a kijárat felé, mikor kiértem tök gyorsan megcsapott az a tipikus nyári meleg levegő. Odamentem a kocsihoz, és leültem az egyik fa tövébe, amit a parkolóba építettek. Nem értettem hol van ennyi ideig Ádám és az ajtó felé, néztem, ahol Ádám egy szőke csajjal beszélgetett, de elindult felém, így visszakaptam a fejem.

- Gyere. –mondta, és az autó felé intett. Csendben beszálltam és megvártam, amíg ő is, így tesz. A kezembe nyomott 3 zacskót én meg megint hátra nyúltam, hogy odategyem a zacskókat. Mikor hirtelen elkezdett turkálni a zsebembe.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, és gyorsan visszaültem a helyemre.

- Odaadom neked a visszajárót. –mondta, és kiszedte a kezét a zsebemből.

- Úgy volt, hogy nem nyúlunk egymáshoz. – mondtam, és belenyúltam a másik zsebembe, hogy én is visszaadjam neki az ő pénzét.

- Nem is nyúltam hozzád. – mondta, mikor rátettem a lábára a pénzt.

- Ahogy, én se hozzád. – mondtam, és önelégülten bekapcsoltam a biztonsági övemet.

- Oké ez nem lesz könnyű. – mondta, és beindította a motort.

- Nekem, igen. –mondtam és hátra dőltem a széken. Egészen a nyaralóig hallgattunk, ott néma csendben kiszálltunk a kocsiból és kinyitottam a hátsó ajtót, hogy kiszedjem, amit vettünk. Bementünk a kapun, és láttam, hogy a fiúk már kint reggeliznek a teraszon

- Hol voltatok? – kérdezte, Máté.

- Boltban. – mondtam, és felemeltem a szatyrokat. – Tessék. – mondtam, és odaadtam neki.

- Kösz, - mondta, és elvette a zacskókat. – Ó, kinek az ötlete volt? – kérdezte, és odament Ádámmal lepacsizni. – Kösz, haver, és Vik. – mondta, és hozzám is odajött, hogy leöklözzön velem. Nyújtottam az öklömet, de már éreztem, hogy fájni fog.  Mikor odacsapta az övét azt hittem, mindjárt elájulok annyira, fáj. Nem értettem mit szeretnek ebben a fiúk.

- Akkor most kimegyünk a strandra? – kérdezte, Boldi aki valószínűleg, most kelt fel, mert még csak egy alsó nadrág volt rajta, és álmosan dörzsölte a szemét.

- Jó, mehetünk, ha rendesen felöltözöl. – mondtam, és véletlenül neki mentem Ádámnak, aki rám vigyorgott, én meg gyorsan elugrottam mellőle, és bementem a házba Boldit kikerülve. Fel akartam venni a fürdőruhám, de Máté jött be a szobába.

- Igen? – kérdeztem, és ki akartam kerülni őt és úgy bemenni a fürdőbe, de amikor elmentem mellette megragadta a karomat. És a hasamban megint meg jelent a görögdinnye. Ezért gyorsan elkaptam tőle a kezem.

- Mért zavar, ha hozzád érek? – kérdezte, és megint megfogta a karomat, a dinnye meg dagadt csak tovább. – Mért leszel libabőrös? – kérdezte, és most a hasamra tette a kezét. – És ha itt? – kérdezte, és a nyakamat hátulról fogta meg.

- Engedj, el. – mondtam, és arrébb húzódtam.

- Nem. – mondta, és újra hozzám lépett. – Mivel van egy kívánságom hozzád. – mondta, és megfogta a kezem, nehogy kimenjek az ajtón.

- És mi az? – kérdeztem, és az ajtó felé pillantottam.

- Itt is felveheted a fürdőruhádat. – mondta, és a kezemben lévő fürdőruhámra nézett. – Elfordulok. – mondta, és így tett. Én meg addig levettem a pólóm.

- Na, és mi az a kívánság? – kérdeztem, és felvettem a fürdőruha alsó részét.

- Az, hogy segíts. – mondta, és megfordult és odalépett mögém, hogy bekösse a fürdőruha felsőm. De, ahogy hozzámért megrándultam.

- Miben segítsek? – kérdeztem, és felé fordultam, hogy, hogyha megint hozzám érne, elkapjam a kezét.

- Tudom, hogy nehéz lesz, mert ez a fóbiád, hogy nem érsz hozzám, és én se érek hozzád. De csak pár percig, meg utána tedd túl magad ezen. Szóval, - mondta, és közelebb lépett hozzám, hogy megérintse a karom. Ami rögtön libabőrös lett, ő meg felnevetett,- ezen nehéz lesz segíteni. Legyél két napig a barátnőm. Akit megcsókolhatok, hozzá érhetek, meg minden.

- De miért? – kérdeztem, és visszavettem a pólóm meg Ádám nadrágját.

- Az maradjon meg nekem. – mondta, és levette rólam a kezét. – Akkor mehetünk? – kérdezte, és odanyújtotta a kezét.

- Felőlem. – mondtam, és belecsaptam a kezébe, mire ő felnevetett. – Mikortól számítjuk a két napot? – kérdeztem, és kinyitottam a szoba ajtaját.

- Majd meglátod. – mondta, és utánam jött. Mikor kimentünk a kertbe a fiúk, már ott ültek menetre készen.

- Kocsival megyünk. – mondta, Ádám és nekem dobta a kapukulcsokat, Máténak meg a kocsi kulcsokat. – És az utolsó, zár. – Visszamentem bezárni a házat, aztán a kaput. Mire kiértem a két kocsihoz a fiúk már beültek, így csak Máté mellett maradt hely az anyós ülésen… Király.

- Mi tartott ennyi ideig? – piszkált, Ádám és kihajolt az ő kocsijuk ablakából.

- Semmi. – mondtam, és bevágtam a kocsiajtót.

- Mire vagy ennyire dühös? – kérdezte, Máté mikor bekötöttem magam.

- Rád, a nyaralásra és a szüleimre. – mondtam, röviden.

- Rám mért? Mit tettem? – kérdezte, röhögve.

- Zsarolsz. – mondtam, és meg néztem a visszapillantó tükörben, hogy hol vannak a másik kocsival jövők. De ők nem voltak mögöttünk. – Hol vannak a többiek? – kérdeztem.

- Verseny. Akik, először odaérnek, azok bérelhetnek kettes kenukat. – mondta, és élesen bevette a kanyart.

- De ez nem fair, velük szemben, mert ők még nem voltak ezen a környéken.

- Szerinted Boldi mért nem velünk jött? – kérdezte, én meg hátra néztem ahonnan Viktor, Norbi, D.K, Balázs meg Tomi vigyorgott rám.

- Ma jönnek a lányok? – kérdeztem, és felraktam a lábamat a műszerfalra.

- Valószínűleg a strandon találkozunk velük. De mivel lányok, kitudja… - mondta, és rám kacsintott.

- Rájöttem, hogy még mindig miért jöttök ide nyaralni. – mondtam, és hátra néztem Balázsra, aki nem nagyon figyelt rám. – Lélekben még mindig gyerekek vagytok, és a gyerekek szeretik a megszokott dolgokat, és mivel még pasik is vagytok ezért, még erősebb bennetek ez a gyerekes dolog. – mondtam, és elégedetten hátra dőltem.

- Aha, biztos. – mondta, Máté és bekanyarodott egy parkolóba, ahol még Rocky kocsija nem állt. – Ez az, asszem Vik, mehetünk egy kettesben. – mondta, és meg akarta fogni a kezemet de én elkaptam.

- Mostantól van a két nap?- kérdeztem, és kiszálltam a kocsiból.

- Nem, még nem. – mondta, én meg kinyitottam a fiúknak a hátsó ajtó, pont akkor, amikor egy kék Ford ránk dudált.

- Szemetek. – ordított ki az ablakon, Ádám. – Direkt a rövidebb úton jöttetek ti, nekünk meg a hosszabbat, mutattátok. – mondta, és beálltak mellénk. – Csalók – mondta, Rocky és kiszálltak a kocsiból. – Még egy ilyen és nagyon megjárjátok. – mondta, és finoman meglökött, én meg asszem, már a kialakult fiú reflexemmel, visszaütöttem a hasába.

- Bocs. – mondtam, és emelt fővel arrébb mentem.

- Még egy ilyen és te is nagyon megjárod. – mondta, Rocky és utánam futott.

- Hé, itt vagyunk. – kiáltotta egy lány.

- Liz. – kiáltott vissza Tomi és odarohant egy lány csapathoz. Gondolom őket várták.

- Máté. – rohant, oda egy lány Mátéhoz és megölelte. Aztán odanézett ahol mi álltunk, Rockyval. Akkor jöttem rá, hogy ki az. Dorina volt, és idén hozta a kis, drága barátnőit.

- Ő ki? – mutatott, Rockyra, és utána odajött hozzánk. – Dorina vagyok. – mutatkozott, be, és ha Rocky nem hajolt volna félre akkor megpuszilja.

- Rocky. – mutatkozott, be és kezet nyújtott. Én meg elfordulva felnevettem Dorina képén, de találkozott a tekintetem Máté gyilkos tekintetével, így inkább odamentem ahol Ádám állt.

- Oké, én megpróbálok nem hozzád érni, de nem fog menni, ha egyfolytában mellém állsz, és rám mosolyogsz, meg hasonlók. – mondta, és egy lépést arrébb ment.

- Oké. – mondtam, és odamentem a pénztárhoz. – öt felnőtt, és 4 gyerek jegyet kérek. - mondtam, és fizettem. – Szívesen. – nyomtam, Ádám kezébe a jegyeket.

- Köszönöm, drága Viki. – mondta, és előre nyújtotta a kezét, hogy menjek be. A lányok még megvették a jegyeiket. Máté, meg Norbi előre rohantak a vízibicikli kölcsönzőhöz, így meg kellett várnunk a lányokat.

- Hello, te ki vagy? – állt, meg Ádám mellett az egyik lány.

- Ádám – mutatkozott, be Ádám és lehajolt, hogy puszit adjon, én meg odamentem Tomihoz, aki erő teljesen Lizát nézte.

- Ha nem bámulnád ennyire, kevésbé lennél ciki – mondtam, és neki dőltem a korlátnak.

- Hát, nem gyönyörű? – kérdezte, és mellém dőlt.

- De az – mondtam, gúnyosan, és láttam, hogy Máté felém, fut. Ezért direkt a másik irányba néztem, és elkezdetem arra futni, de ő meg követett. Mivel eléggé sportos alkat volt, így könnyen utolért és a hátára kapott.

- Mostantól kezdődik a két nap – mondta, és elkezdett velem a hátán a víz felé szaladni.

- Oké, de akkor leteszel? – kérdeztem, és egyenlőtlenül zötyögtem a hátán.

- Nem, ezt bírnod kell – mondta, én meg láttam, hogy Dorina elég furcsán néz ránk. Nekem meg a hasamba megint elkezdett nőni az a rohadt dinnye.

- Ez Dorina miatt van? – kérdeztem, mire letett. – Mert,ha miatta, akkor kívánj mást – mondtam, és elindultam a Balaton part felé.

- Szerinted még mindig szeretem? – kérdezte, miután utánam futott.

- Hát nagyon, úgy tűnik – mondtam, és megfogtam a kezét, mit sem törődve azzal, hogy libabőrös leszek – Az van rád tetoválva, hogy Dorina. – mondtam, és elengedtem a kezét. – Vagyis azt hitted örökké szeretni fog ő, és te is örökké szeretni fogod őt. Ez van. – mondtam, és odaléptem a kis csoporthoz, amiben már mindenki ott volt- még a lányok is.

- 3 vízibicikli? – kérdezte, Ádám a csajtól, aki kiadta a vízibicikliket, és szemmel láthatólag nagyon zavarban, volt.

- Oké, lehetséges – mondta, cérnavékony hangon. Én meg Máté háta mögé bújtan röhögni. – Választhattok. – mondta, mire mindenki elkezdett, rohanni, aminek az lett a vége, hogy én levettem a strand papucsomat. És odamentem ahhoz, amin a legkevesebben voltak. Azon volt Ádám, Máté, Boldi meg Tomi és Liz.

- Gyere. – mondta, Máté és nem valami finoman felrántott a vízibiciklire. Én meg leültem az egyik székre. – Na, ki teker velem? – kérdezte, Ádám és rám nézett.

- Rohanok. – mondtam, és átléptem Tomin, aki épp azt bámulta, ahogy Liz leveszi a pólóját. Beültem Ádám mellé, hogy tekerjek.

- Lassan tekerek, hogy tudd tartani az iramot. – mondta, Ádám és elkezdett tekerni. Én meg felemeltem a lábam, mert túl gyorsan tekert, ahhoz, hogy tudjam tartani az iramot. – Mi van Vik, elfáradtál? – kérdezte, én levettem a pólómat, hogy kitegyem az vízibicikli oldalára.

- Nem, most jöttem bele. – mondtam, és elkezdetem tekerni, így a miénk ment a leggyorsabban, de a lányok viháncolva nekünk jöttek.

- Ó, bocsi. – mondta, Dorina és kiállt az ő vízibiciklijük szélére. És addig hadonászott a karjaival, amíg bele nem esett. Máté, mint hősi lovag azonnal ledobta a pólóját, pontosabban rám dobta a pólóját. És már majdnem utána ugrott, amikor Dorina felbukkant, az 1 méteres vízből. Kinyúlt egy kézért mire Boldi kinyúlt és felhúzta a mi vízibiciklinkre.

- Ha feljött ő teker. – mondtam, és odaléptem a csúszdához. Ráültem és levettem magamról Ádám gatyáját. – Tessék.  – dobtam, oda neki.

- Nem tekersz? – kérdezte, és hátra dobta a gatyát.

- Nem, ha ő fent van akkor nem. – mondtam, és végig feküdtem a csúszdán. Egy fél perc múlva éreztem, hogy elkezd dülöngélni a vízibicikli. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Boldi beugrott és arra vár, hogy Dorina utána ugorjon, mikor ő is beugrott Ádám odalépett felém ezzel eltakarva a napot. Már rajta sem volt póló, ahogy Mátén se. Viktor Balázs és Norbi meg már rég a vízben voltak. D. K meg a bicikliről röhögött rajtuk.

- Jössz? – kérdezte, Ádám és a víz felé mutatott.

- Nem. – mondtam, és a vízibicikli hátuljához mentem, ahol nekidőltem a szék támlájának. Két percig ültem, így még éreztem, hogy valaki fel nem jön.

 - Ádám, kért meg rá. – mondta, Rocky és felemelt, én meg belekapaszkodtam a nyakába.

- Nehogy, megtedd. – mondtam, és még jobban belé csimpaszkodtam. – Ha megteszed akkor… - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert beledobott a vízbe. Amikor kijöttem, utánam ugrott.

- Gyere, a nyakamba. – mondta, és lement a víz alá. Egy pillanat múlva már éreztem, hogy a combom között van a nyaka.

- Jaj, de jó. – mutatott, ránk Dorina és Máté nyakába csimpaszkodott. – Mi is. – mondta, és figyeltem, ahogy Máté víz alá merül, és a nyakába veszi Dórinát, aki ott sikongatott. Miután minden fiúnak, volt egy lány a nyakába, Dorina felsikított. – Csináljuk azt, hogy a lányoknak kell lelökniük egymást. Jó? – kérdezte, sipítozó hangon, amitől legszívesebben falra másznék.

- Jó. – mondtam, és picit lejjebb hajoltam, hogy csak Rocky hallhassa, amit mondok. – Lelökjük azt őt? – mutattam, Dorina felé.

- Oks. – mondta, és odanyújtotta a kezét, én meg belecsaptam. Rocky odament Máté háta mögé, én meg megfogtam Dórinát a két vállánál, és hátra húztam. Rocky még épp időben állt el, és így nem ránk esett. Megvártuk, amíg feljönnek a víz alól, addig lelöktünk még két lányt.

- Ez ki volt? – kérdezte sipítozva, Dorina és körbe nézett és meg összeröhögtem Rockyval, és belecsaptam a kezébe. Mikor Máté ránk nézett elég, olyan képet vágott, mint aki vérig sértettek..

- Bocsika. – mondtam, és leszálltam Rocky nyakából a vízibiciklire. Miután visszamentünk a parthoz, fizettünk, Dorina kitalálta, hogy röplabdázzunk.

- Lesz az ő csapata. – itt rám, mutatott. – És lesz az enyém. – mondta, és Mátéra nézett, aki felém közeledett. – MI választunk csapatot. – kiáltotta- Én, kezdek, Máté.

- Oké, Rocky. – mondtam, és odajött hozzám Rocky.

- Boldi. – mutatott, rá Dórina.

- Ádám. – vágtam, rá.

- Te. – mutatatott, Balázsra.

- Liz. – mondtam, és néztem, ahogy Liz fájdalmas búcsút vesz Tomitól.

- Ti. – mutatott, Dórina a lányokra.

- Tomi, Viktor, Andris, Norbi és D. K.- mondtam, mire a fiúk odajöttek.

- Kösz. – mondta, Liz aki mellettem állt meg. – Nem bírom ezeket, a csajokat.

- Ezzel nem vagy egyedül. – mondtam, és beálltam Ádám mellé.

- Szétverjük őket. – mondta, Ádám, aki szerintem túlságosan is beleélte magát a helyzetbe.

- Kezdünk. – mondtam, és elvettem a labdát, általánosban jól játszottam, és még most is viszonylag jól ment, így asszem tényleg szét fogjuk verni őket. Szerváltam és egyesen Dorinának ment, aki felsikoltott és odébb ugrott, helyette Máté esett be, de ő elütötte a labdát. Ádámnak ment, de én befutottam elé és visszaütöttem Máté megint vissza, aztán Rocky ütött és náluk lepattant.

- Há. – mondtam, Máténak, aki most ugyanúgy elől, volt, mint én.

- Most dühös vagy rám? – kérdezte, én meg láttam, hogy felém, közelít a labda. Gyorsan lecsaptam, úgy, hogy Máté ne tudjon beleütni.

- Mért lennék rád, dühös? A csajod vagyok két napig. – mondtam, és rákacsintottam miközben lepacsiztam Rockyval. Nyertünk 12: 1-re, azért lett vége a játéknak, mert a fiúk éhesek voltak, meg egyszer leütöttem a labdával Dorinát. Este 6-kor mentünk ki a strandról pont záráskor. Odamentem a kocsinkhoz, és már majdnem beültem, amikor valaki megfogta a vállam.

- Jössz velünk? – kérdezte, Rocky.

- Oké. – mondtam, és beszálltam az anyósülésre. Hátulra beszállt Boldi meg Ádám. Mikor elindultunk, Ádám előre hajolt és megkérdezte.

- Mért vagy két napig Mátéé? – kérdezte, és igyekezett nem hozzám érni.

- SKH. – mondtam, és az ablak felé fordultam.

- Vagyis? – kérdezett, vissza.

- Semmi Közöd Hozzá. – mondta Rocky és rám vigyorgott. Az út többi részében néma kus volt, amikor kiszálltunk a kocsiból láttam, hogy a lányok, már ott állnak a kapunál.

- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte, Dorina. Én meg odaléptem a kapuhoz és már nyílt a szám, hogy visszaszóljak neki, de Máté megelőzött.

- Hosszabb úton jöttek. – mondta, és nézte, ahogy kinyitom a kaput. Megvártam, amíg mindenki bemegy, és már én is mentem volna, de egy kéz megragadott, és a dinnye megnagyobbodott. – MI bajod van? – kérdezte, és a kerítésnek nyomott.

- Nekem semmi bajom. Neked van bajod, ahogy bájologsz a cuki kis Dorinának. Milyen édes. – mondtam, és megrántottam a karom, hogy engedje el.

- Gyakoroljunk. – mondta, és picit oldalra hajtotta a fejét, ami közeledett felém.

- Ne, ne most. – mondtam, de már késő volt, mert a szája, hozzám ért az övéhez, és éreztem, ahogy végig futkoss a hideg a hátamon. – Ne, csináld ezt. – mondtam, és eltoltam magamtól. – Nem bírom, ahogy ráz a hideg, és a hasam meg görcsöl. Én ezt nem bírom. – mondtam, és mutattam neki, hogy menjen be a kapun.

- Hmm… kezdetnek, nem is rossz. – mondta, és bement a kapun. Utána mentem, és bementem a házba azon belül is fürdőbe. Két perc múlva nyílt az ajtó, és Ádám lépett be rajta, mint mindig.

- Én ezt nem bírom tovább. – mondta, és odajött hozzám és a falnak nyomott a vállaimnál fogva. – Nem tudom, mi van velem, de egész nap csak téged bámultalak, és az irritál, mert tudom, hogy fogadásból, vagy valamiből két napig az övé vagy csak még egyszer. – mondta, és durván, szájon, csókolt. Aztán még egyszer, és még egyszer, de az szakította félbe, hogy elkezdtem remegni. – Fázol? – kérdezte, és megfogta a kezem. – Ma időben lefekszünk, jó? – kérdezte, de nem volt erőm tiltakozni, mert álmos voltam, de nagyon.

- Jó. – mondtam, és hagytam, hogy odavonszoljon az ágyhoz, levegye a gatyámat, én meg bemásztam az ágyba, és magamra húztam a hálózsákot, aztán Ádám még egyet körém tekert és hagyta, hogy a mellkasára hajtsam a fejemet. –

- Jó éjt. – mondta, engem meg fél perc múlva elnyomott az álom.