Part 3

2010. 06. 19.

Miután Boldi négyszer is nyert, én kiszálltam és bementem a házba.

- Hé, Vik várj. – szólt, utánam Boldi. – Figyelj, ma van Máté szülinapja. – mondta, én meg az órámra néztem, 00: 23. Igen vagy már 23 perce... – Szóval nem kellene valami torta féle neki?

- Hát nem rossz ötlet. – mondtam, és közben már éreztem, hogy mit fog ezután kérdezni.

- Nem sütnél neki?

- Figyelj, Boldi. – mondtam, és leültem egy székre. – Én nem tudok sütni, a reggelit is Máté csinálta. De van egy jó cukrászda innen 20 kilométerre. Kocsival gyorsan lehet végezni.

- Oké, kérd, meg Ádámot ő elvisz. – mondta, én meg csodálkozva pislogtam rá.

- Te nem tudsz elvinni?

- Én megbuktam, és lusta voltam újra végig csinálni az egészet.

- De tavaly… - kezdtem, bele, de közbe vágott.

- Tavaly, Mátéét használtam. – mondta, és rám vigyorgott. – Tök ugyanúgy nézünk ki nem?

- Jó akkor, holnap reggel 8-kor elmegyek vele.

- És az ajándék? – kérdezte, Boldi mikor már kifelé mentem.

- Nem vettél neki? – fordultam vissza. Aztán sóhajtottam, és hozzátettem. – Azt is veszünk. – mondtam, és kimentem az udvarra ahol a fiúk már nagyban ittak, de Máté nem. Viszont Ádám annál is inkább. Semmi kedvem nem, volt ahhoz, hogy másnaposan vezessen. Ezért odamentem hozzá, és kivertem a kezéből a dobozt.

- Hé. – háborodott fel, és a sör után nyúlt, de én rácsaptam a kezére.

- Nem iszol. – mondtam és felrángattam a székéből. – Na, gyere. – mondtam, és beráncigáltam a házba. Azon belül meg a fürdőbe. Ott megeresztettem a mosdóba a hideg vizet, és fogtam egy poharat, hogy megtöltsem.

- Mit akarsz azzal? – kérdezte, riadtan Ádám, amikor látta, hogy nem magamnak töltöttem, hanem neki. Méghozzá azért, hogy az arcára öntsem. - ha, megteszed…- kezdett bele, de félbe szakítottam.

- Akkor mi lesz? Hmm? Elárulod, hogy megcsókoltál a barátnődnek? – kérdeztem, és közbe arcon öntöttem a vízzel.

- De Viki. – mondta, miközben leöntöttem még egyszer. – Én… - megint leöntöttem. – nem is. Jaj, hagyd már abba. – mondta és elkapta a kezem, és elzárta a csapot. – Én nem is ittam alkoholt. – mondta, és én meg megrántottam a karom, hogy eressze el, de nem engedte.

- Akkor mit ittál? – kérdeztem, és tovább rángattam a karom.

- Alkoholmenteset. – mondta, én meg egy pillanatra abbahagytam a rángatást. – Tegnap elfogyott az összes ezért csak az maradt.

- Jó. – mondtam, és végre elengedte a karom. De a pohárba még volt egy kis víz és azt még ráöntöttem. – De ezt megérdemled.

- Ó, tényleg? – kérdezte, és közben kicsavarta a kezemből a poharat. – Akkor ezt meg te érdemled meg. – mondta, és rám öntötte azt a vizet a pohárból, amit ő maga töltött. De én nem adtam meg magam, hanem a két kezembe eresztettem vizet és azzal locsoltam. Vagy 5 percig ezt csináltuk, amíg el nem csúsztam a padlón, de még elkaptam Ádám karját, így ő meg majdnem rám esett. De még időben kitette az egyik kezét, és a másikat fejem alá tette. Ott feküdtünk a vizes fürdőszoba csempéjén, vizesen egymáson. Amikor Ádám elvette a fejem alól a kezét a két vállam, mellé rakta.

- Szóval most már azzal fogsz zsarolni, hogy megcsókoltak? – kérdezte, és közben odanézett a csaphoz, amiből még egy picit folyt a víz.

- Meglehet. – mondtam, és oldalra fordítottam a fejem.

- Akkor most vissza kéne fognom magam? – kérdezte, én meg értetlenül fordítottam vissza a fejem amitől, az ő feje csak 6 centire, volt. – Hát nem fogom. – mondta, és lehajolt teljesen hozzám, és újból megcsókolt. Aztán még egyszer és még egyszer. Legalább két percig csókolgatott, de egy idő után már viszonoztam, mert fáztam a vizes kövön, és ezt ő is észrevette. Felállt és engem is felhúzott, aztán neki döntött a fürdőszoba falának és a két kezét a vállamnak támasztotta.

- Hány óra? – kérdeztem, és megfogtam a kezét, hogy megnézzem 01: 39, volt.

- Álmos vagy? – kérdezte, és most a nyakamat kezdte el csókolgatni.

- Kicsit. – mondtam, és próbáltam arrébb tolni a fejét. – Meg ma 8-kor el kell mennünk a cukrászdába, meg valami ajándékért.

- Kinek? – kérdezte, de nem hagyta abba a csókolgatást.

- Máténak ma van a szülinapja. – mondtam, mire ő felkapta a fejét.

- Tényleg? Akkor majd elviszlek a cukrászdába meg a tescoba. – mondta, és megfogta a kezem. – Jössz aludni? – kérdezte.

- Nem, még nem. Előbb lezuhanyzok. – mondtam, mert rájöttem, hogy bűzlök.

- Oké. – mondta, és még gyorsan megcsókolt. Mikor végre csak magam voltam, levetkőztem és beléptem a fülkébe. Már kész voltam a zuhanyzással mikor Máté belépett a fürdőbe én épp kiléptem a zuhanyfülkéből.

- Hé, Vik. – kezdett, bele mikor bejött. – Jaj, bocs. – mondta, és gyorsan elfordult, de nem ment ki, még véletlenül se. – Szóval mára mi a terv? – kérdezte, miközben én törülközőt kerestem - Először is hozol nekem egy törülközőt. – mondtam, mire hozzám vágta a sajátját. – És utána elmész aludni, vagyis miután lezuhanyoztál. Oké?

- Jó. – mondta, és visszafordult. – Visszaadod? – kérdezte, és a törülközőre mutatott, amit magam köré tekertem.

- Nem. – vágtam rá kapásból. – Ott a konyhába az enyém. Ha kimész érte, hozhatsz nekem egy pólót. – mondtam, mire ő kiment, és két perc múlva hozott egy törcsit, meg egy pólót. Pontosabban a sajátját.

- Tessék. – dobta oda nekem, nekem én meg reflexből odanyújtottam a kezem, de elkezdett lecsúszni a törülköző és nem tudtam időben elkapni, így Máté sóhajtott egyet és elfordult. Megvárta, amíg felöltözőm, és visszaadom neki a törülközőt. De mikor kifelé mentem megfogta a kezem.

- Mért véres a törülközőm? – kérdezte, én meg odanéztem ahol a törülközőt, tartotta. Nem tudtam mi a fenétől, vérezhetnék.

- Én nem tudom. – dadogtam, és ki hátráltam a fürdőből.

- Várj. – mondta, Máté és újra el akarata kapni a kezem.

- Nem. – mondtam, gyorsan elkaptam előle a kezem. Nem akartam megint görögdinnyét a hasamba.

- De. – mondta, és elkapta a kezem és rátett egy vizes zsepit. Még a keze sem ért hozzám már kirázott a hideg. Egy idő után levette a zsepit az ujjamról, ami csupa vér volt. Most a törülközőjét vizezte be és azt akarta rám tenni.

- Ne, ne. – mondtam, és elrántottam tőle a kezem. – Nem kell, hozzám érned. – mondtam és elvettem a törülközőt és rátettem a kezemre a törülközőt.

- Oké, bocs. – mondta, és elkezdte levenni a pólóját.

- Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten.

- Zuhanyozok. – mondta, és már kezdte levenni a nadrágját, gyorsan elfordultam. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy meztelenül lássam. Akkor asszem akkora lenne a görögdinnye, hogy kilyukadna a hasam. Mikor kiszállt a zuhanyzóból elvette a polcról az én törülközőm és a dereka köré tekerte.

- Na, mutasd. – mondta, és odajött mellém és láttam, hogy meg akarja fogni a kezem, de megint elkaptam előle. – Hagyd már ezt. – mondta, és megint a kezem után nyúlt, de én megint elkaptam. Mire ő dühös lett és a derekamnál kapott el, és így nem tudtam elhúzódni tőle, és a görögdinnye tovább nőtt. – Mi bajod van velem? – kérdezte, és levette a kezemről a törülközőt. – Mért nem akarod, hogy hozzád érjek? – kérdezgetett tovább, de most már nem fogta meg a kezem, hanem a szekrényben keresett valamit.

- Én mért ne akarnám, hogy hozzám érj? – kérdeztem, és közbe odamentem hozzá.

- Nem ’tom. Én is erre próbálok rájönni. – mondta, és megtalálta a ragtapaszt, amit keresett. Na, gyere. – mondta, és közelebb húzott magához, én meg egy pillanatig elfelejtettem levegőt venni. Ott álltam mellette és láttam a csupasz felső testét, sőt majdnem hozzá értem. OMG!

- Picit még közelebb gyere. – mondta én meg egy nagyon kicsit közelebb mentem hozzá. –Oké, nem kell hozzád érnem. – mondta, és óvatosan rátette az ujjamra a ragtapaszt. Mikor végzett vele elindultam az ajtó felé, hogy végre elmenjek aludni, mert holnap hulla leszek. – Várj. – mondta, és mielőtt kinyithattam volna az ajtót beállt elém.

- Igen? – kérdeztem, és közbe hátráltam tőle egy lépést.

- Ha nem engeded, hogy én hozzád érjek, akkor mért engedted Ádámnak, hogy megcsókoljon? – kérdezte, én meg közelebb léptem hozzá. Asszem ez nem az én napon lesz.

- Ezt meg honnan vetted? – kérdeztem, ő meg csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Vajon miért voltatok bent a fürdőbe olyan sok ideig? – kérdezte, - én meg mit sem törődve, azzal, hogy a görögdinnye a hasamba akkora, hogy mindjárt szétreped a hasam – elkezdtem ütögetni a mellkasát.

- Te, te, te… - mondogattam, és tovább ütögettem. – Semmit se változtál tavaly óta. Ugyan olyan bunkó vagy, és szemét. – mondtam, ő meg mosolyogva figyelt. – Nem is értem miért gondoltam rád, úgy, mint egy…

- Mint egy mire? – vágott bele a mondatomba.

- Semmire. – mondtam. És egy kis időre leálltam az ütögetéssel. – Engedj ki. – mondtam, és finoman megtoltam, hogy szabad legyen az ajtó. Mikor már zártam volna be még visszaszóltam. – És mi miért voltunk bent olyan sok ideig a fürdőszobába? – kérdeztem, és önelégült mosollyal csuktam a fürdőszoba ajtót. Elmentem a szobánk ajtajáig, de ott már nem bírtam tovább. Neki támasztottam a falnak a hátam és lecsúsztam a földre. A fejemet a kezembe temettem és, úgy gondolkoztam. Mit tettem? Előre léptem egy szintet, mármint egy furcsa görögdinnyés szintet. Haladok, de asszem már nincs erőm felállni. Sőt már semmihez nincsen időm. Mindjárt, elalsz…

- Viki. –mondta, valaki és meglökte a vállam. – Pszt, Viki.

- Igen. – mondtam, és engedtem, hogy felhúzzanak.

- Te itt aludtál? – kérdezte, asszem Ádám.

- Igen. Meglehet. – mondtam, és közben álmosan pislogtam rá.

- Gyere. – mondta, és felhúzott. – Ülj le ide, és maradj itt, míg visszajövök. – mondta, és visszament halkan a szobába. Mikor kijött egy kockás fiú nadrág volt a kezében meg az egyik pólóm.

- Bocs, de nem találtam másikat. – mondta, és odaadta a kezembe a ruhákat, és elfordult. Gyorsan levettem magamról Máté pólóját, de még beleszagoltam, felvettem a nadrágot és jól meghúztam a madzagot. A pólóm még kicsit vizes volt, de túlélem.

- Hány óra? – kérdeztem, és odamentem a balerina cipőmhöz.

- 8. – mondta, és felvette a saját cipőjét. – Akkor mehetünk? – kérdezte, és kinyitotta előttem az ajtót.

- Igen. – mondtam, és kimentem rajta. A kertben több volt a szemét, mint otthon a szelektív hulladékgyűjtők körül.

- Ne, szólj semmit. – mondta, és a kaput is kinyitotta. – A miénkkel megyünk. Jó?

- Persze. – mondtam, és beszálltam az anyós ülésre, ő meg mellém.

- Merre?- kérdezte, én meg úgy néztem rá, mint egy őrültre.

- Jah, persze. – mondtam, és elkezdtem visszagondolni arra merre mentünk anyuékkal mindig. Előre, aztán elsőre, jobbra. Utána balra végig mész a főúton, és ott lesz a tesco.

- Jó – mondta, és elindultunk. – Figyelj, tudom, hogy remélted erről soha nem kell velem beszélned, de előbb vagy utóbb úgyis meg kell beszélnünk, mivel mégis két nappal tovább maradunk, mert ma jönnek a fiúk barátnői, vagy holnap és ezért tovább maradunk.

- Ez a mondat értelmes, volt – mondtam. – Arra kell lemenni – mutattam a jobbra, lemenő útra. – Nem kell tovább maradnotok. Csak idegesítesz. Biztos te mondtad el Máténak, hogy megcsókoltál. És tudod mit? Gyáva is vagy, azt pontosan nem’tom miért, de az vagy.

- Oké, én gyáva vagyok, de te meg egy hülye. – mondta, és rákanyarodott a főútra. Tudtam, hogy vezet, de nem érdekelt és a jobb kezét úgyse használta.

- Te vagy a hülye. – mondtam, és rácsaptam a kezére.

- Nem is - mondta, és visszaadta a gesztust. – Te kavarsz egyszerre vagy 6 fiúval. – mondta, és megint megcsapott.

- Én nem vagyok hülye, akkor, ha 6 fiúval kavarok. Sőt okos vagyok. Nagyon okos, ha hat fiúból csak egynek tűnt fel, hogy…

- Itt kell lekanyarodni? – kérdezte, és egy cukrászdára mutatott.

- Igen. – mondtam, ő meg megállt.

- Menj, csak egyedül. – mondta és egy 5 ezrest nyomott a kezembe.

- De, nem kell… - dadogtam ő meg csak áthajolt előttem és kinyitott a az ajtót. – Oké. – mondtam, és bementem a cukrászdába. Egy fiatal srác volt a kiszolgál, mint tavaly, csak tavaly mindig anyával jöttem be és alig vett észre, na de most. – Hello. – köszöntem és megnéztem a tortákat. A legegyszerűbb az lesz, ha egy sima vaníliásat veszek.

- Szia. Mit adhatok? – kérdezte, és közbe a sütiket rakosgatta.

- Egy egész tortát elvihetek? – kérdeztem, és közbe próbáltam helyesen mosolyogni rá, hát nem sok sikerrel.

- Nem szoktuk engedni,de veled kivételt tehetek, mert törzsvásárlók vagytok. – mondta és odament ahol a torták voltak. – Melyiket? – kérdezte.

- Sima vaníliásat. – mondtam, és közbe arra gondoltam vajon Ádám azért akarta, hogy egyedül menjek be, mert ő gyorsan elmegy és itt hagy.

- Tessék – mondta, és odaadta a becsomagolt tortát. – 2500 forint lesz. – mondta, én meg odaadtam az ötezrest. Miután a visszajárót odaadta elindultam az ajtó felé és még visszafordultam köszönni.

- Szia. – mondtam, és kimentem az ajtón, ami előtt Ádám állt.

- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte, és elvette tőlem a tortát.

- Tessék – adtam oda neki a visszajárót, de nem tudta elvenni, mert ugye a kezébe volt a torta. – Ja és semmi.

- Azt csak tedd be a zsebembe – mondta, és rám vigyorgott önelégülten.

- Nem fogok turkálni a zsebedben – mondtam, és bevágtam a gatyámba, vagyis pontosabban az ő gatyájába a pénzt.

- Most is azt teszed – mondta, én meg dühösen zsebre vágtam kezeimet. Mikor odaértünk a kocsihoz Ádám kinyitotta nekem az ajtót.

- Mit adunk neki szülinapjára? – kérdeztem, és beszálltam a kocsiba.

- Playboy előfizetést. – mondta, és ő is beszállt a kocsiba és visszaadta a tortát.

- Ha-ha. – mondtam, és hátra hajoltam, hogy odategyem a tortát. Mikor letettem Ádám átölelte a hasam és visszahúzott.

- Most nem bújsz ki a beszélgetésünk alól – mondta, és szájon csókolt.

- Te bújsz ki alóla most – mondtam, és arrébb toltam a fejét.  – Egyébként, ha nem indulunk el sose fogunk vissza érni a nyaralóba. – mondtam, mire egy kicsit elkomolyodott, és rátette a kezét a kormányra. – Tudom, hogy van barátnőd, és gondolom ezt te is, tudod. És azt is tudod, hogy, hogyha belenézek a szemedbe végig, fut a hátamon a hideg. És azt is tudom – itt kell lekanyarodni a tescohoz – szóval azt is tudom, hogy tudod, hogy minden lányra ilyen hatással, vagy mint rám.

- Honnan veszed, hogy van barátnőm? – kérdezte. Tipikus férfi agy csak a szöveg leglényegtelenebb részét fogta fel.

- A gyűrűd. – mondtam, és automatikusan a kezére néztünk.

- Mi van vele? – kérdezte.

- Hát azt mondtad, azért hordod, mert a barátnőddel ez összekapcsol, vagy mi. – mondta, és néztem, ahogy beparkol egy helyre.

- Szóval tisztázzuk. – mondta, leállította a motort, és rádőlt a kormánykerékre. – Nem fogunk csókolózni, és nem is érünk egymáshoz. Nem nézünk egymásra, egy napig. Ha nem bírjuk ki kijelentjük, hogy együtt járunk. Ha kibírjuk, akkor, semmi nem lesz. És nincs barátnőm.

- Oké. De logikusan egymásra nézhetünk. – mondtam, és kiszálltam a kocsiból.

- Jó akkor egymásra is nézhetünk. – mondta, és bezárta a kocsit. – Akkor mit veszünk neki? – kérdezte, és bementünk az áruházba.

- Nem ’tom. Te fiú vagy mit kérnél szülinapodra?

- Playboy előfizetést egy évre. – mondta, én meg vállba vágtam, de akkor jöttem rá hogy nem érhetek hozzá.

- Bocs, akkor mit veszünk neki? – kérdeztem, és körül néztem.

- Hát max. innen laptopot. – mondta, Ádám és tovább mentünk. – Társas? Kártya?- kérdezte, Ádám.

- Nem tudom. Én nem tudom, minek örülne egy 18 éves már nem tini, de még nem is felnőtt ember. – mondtam, és benéztem a következő sorba. – Alkoholos cuccok. – kiáltottam, fel.

- Mi? – kérdezte, Ádám és követett. – Vegyünk neki piát szülinapjára? – kérdezte, és elég furcsán nézett rám, már nem először.

- Igen, mert végre ihat anélkül, hogy bűntudata lenne. – mondtam, és olyan arccal néztem, mint aki most valami nagyot mondott.

- Oké. – mondta, Ádám és közelebb lépett a polchoz. – Melyikeket?

- Nem tudom, én nem iszok. – mondtam, és megfordultam, hogy a alkoholmentes italokat nézzem. Azokból, nem is tudom mért kevesebb volt.

- Oké, annyi elég lesz. – mondta, Ádám mire megfordultam és láttam, hogy egy egész kosarat tömött tele piával.

- Nem mondok semmit. – mondtam, és elindultam a pénztárakhoz. – Tessék. – nyomtam a kezébe egy 10 ezrest, amit apu adott nekem. – Én kimegyek a kocsihoz.

- Jó. – mondta, és beállt az egyik sorba, én meg elindultam a kijárat felé, mikor kiértem tök gyorsan megcsapott az a tipikus nyári meleg levegő. Odamentem a kocsihoz, és leültem az egyik fa tövébe, amit a parkolóba építettek. Nem értettem hol van ennyi ideig Ádám és az ajtó felé, néztem, ahol Ádám egy szőke csajjal beszélgetett, de elindult felém, így visszakaptam a fejem.

- Gyere. –mondta, és az autó felé intett. Csendben beszálltam és megvártam, amíg ő is, így tesz. A kezembe nyomott 3 zacskót én meg megint hátra nyúltam, hogy odategyem a zacskókat. Mikor hirtelen elkezdett turkálni a zsebembe.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, és gyorsan visszaültem a helyemre.

- Odaadom neked a visszajárót. –mondta, és kiszedte a kezét a zsebemből.

- Úgy volt, hogy nem nyúlunk egymáshoz. – mondtam, és belenyúltam a másik zsebembe, hogy én is visszaadjam neki az ő pénzét.

- Nem is nyúltam hozzád. – mondta, mikor rátettem a lábára a pénzt.

- Ahogy, én se hozzád. – mondtam, és önelégülten bekapcsoltam a biztonsági övemet.

- Oké ez nem lesz könnyű. – mondta, és beindította a motort.

- Nekem, igen. –mondtam és hátra dőltem a széken. Egészen a nyaralóig hallgattunk, ott néma csendben kiszálltunk a kocsiból és kinyitottam a hátsó ajtót, hogy kiszedjem, amit vettünk. Bementünk a kapun, és láttam, hogy a fiúk már kint reggeliznek a teraszon

- Hol voltatok? – kérdezte, Máté.

- Boltban. – mondtam, és felemeltem a szatyrokat. – Tessék. – mondtam, és odaadtam neki.

- Kösz, - mondta, és elvette a zacskókat. – Ó, kinek az ötlete volt? – kérdezte, és odament Ádámmal lepacsizni. – Kösz, haver, és Vik. – mondta, és hozzám is odajött, hogy leöklözzön velem. Nyújtottam az öklömet, de már éreztem, hogy fájni fog.  Mikor odacsapta az övét azt hittem, mindjárt elájulok annyira, fáj. Nem értettem mit szeretnek ebben a fiúk.

- Akkor most kimegyünk a strandra? – kérdezte, Boldi aki valószínűleg, most kelt fel, mert még csak egy alsó nadrág volt rajta, és álmosan dörzsölte a szemét.

- Jó, mehetünk, ha rendesen felöltözöl. – mondtam, és véletlenül neki mentem Ádámnak, aki rám vigyorgott, én meg gyorsan elugrottam mellőle, és bementem a házba Boldit kikerülve. Fel akartam venni a fürdőruhám, de Máté jött be a szobába.

- Igen? – kérdeztem, és ki akartam kerülni őt és úgy bemenni a fürdőbe, de amikor elmentem mellette megragadta a karomat. És a hasamban megint meg jelent a görögdinnye. Ezért gyorsan elkaptam tőle a kezem.

- Mért zavar, ha hozzád érek? – kérdezte, és megint megfogta a karomat, a dinnye meg dagadt csak tovább. – Mért leszel libabőrös? – kérdezte, és most a hasamra tette a kezét. – És ha itt? – kérdezte, és a nyakamat hátulról fogta meg.

- Engedj, el. – mondtam, és arrébb húzódtam.

- Nem. – mondta, és újra hozzám lépett. – Mivel van egy kívánságom hozzád. – mondta, és megfogta a kezem, nehogy kimenjek az ajtón.

- És mi az? – kérdeztem, és az ajtó felé pillantottam.

- Itt is felveheted a fürdőruhádat. – mondta, és a kezemben lévő fürdőruhámra nézett. – Elfordulok. – mondta, és így tett. Én meg addig levettem a pólóm.

- Na, és mi az a kívánság? – kérdeztem, és felvettem a fürdőruha alsó részét.

- Az, hogy segíts. – mondta, és megfordult és odalépett mögém, hogy bekösse a fürdőruha felsőm. De, ahogy hozzámért megrándultam.

- Miben segítsek? – kérdeztem, és felé fordultam, hogy, hogyha megint hozzám érne, elkapjam a kezét.

- Tudom, hogy nehéz lesz, mert ez a fóbiád, hogy nem érsz hozzám, és én se érek hozzád. De csak pár percig, meg utána tedd túl magad ezen. Szóval, - mondta, és közelebb lépett hozzám, hogy megérintse a karom. Ami rögtön libabőrös lett, ő meg felnevetett,- ezen nehéz lesz segíteni. Legyél két napig a barátnőm. Akit megcsókolhatok, hozzá érhetek, meg minden.

- De miért? – kérdeztem, és visszavettem a pólóm meg Ádám nadrágját.

- Az maradjon meg nekem. – mondta, és levette rólam a kezét. – Akkor mehetünk? – kérdezte, és odanyújtotta a kezét.

- Felőlem. – mondtam, és belecsaptam a kezébe, mire ő felnevetett. – Mikortól számítjuk a két napot? – kérdeztem, és kinyitottam a szoba ajtaját.

- Majd meglátod. – mondta, és utánam jött. Mikor kimentünk a kertbe a fiúk, már ott ültek menetre készen.

- Kocsival megyünk. – mondta, Ádám és nekem dobta a kapukulcsokat, Máténak meg a kocsi kulcsokat. – És az utolsó, zár. – Visszamentem bezárni a házat, aztán a kaput. Mire kiértem a két kocsihoz a fiúk már beültek, így csak Máté mellett maradt hely az anyós ülésen… Király.

- Mi tartott ennyi ideig? – piszkált, Ádám és kihajolt az ő kocsijuk ablakából.

- Semmi. – mondtam, és bevágtam a kocsiajtót.

- Mire vagy ennyire dühös? – kérdezte, Máté mikor bekötöttem magam.

- Rád, a nyaralásra és a szüleimre. – mondtam, röviden.

- Rám mért? Mit tettem? – kérdezte, röhögve.

- Zsarolsz. – mondtam, és meg néztem a visszapillantó tükörben, hogy hol vannak a másik kocsival jövők. De ők nem voltak mögöttünk. – Hol vannak a többiek? – kérdeztem.

- Verseny. Akik, először odaérnek, azok bérelhetnek kettes kenukat. – mondta, és élesen bevette a kanyart.

- De ez nem fair, velük szemben, mert ők még nem voltak ezen a környéken.

- Szerinted Boldi mért nem velünk jött? – kérdezte, én meg hátra néztem ahonnan Viktor, Norbi, D.K, Balázs meg Tomi vigyorgott rám.

- Ma jönnek a lányok? – kérdeztem, és felraktam a lábamat a műszerfalra.

- Valószínűleg a strandon találkozunk velük. De mivel lányok, kitudja… - mondta, és rám kacsintott.

- Rájöttem, hogy még mindig miért jöttök ide nyaralni. – mondtam, és hátra néztem Balázsra, aki nem nagyon figyelt rám. – Lélekben még mindig gyerekek vagytok, és a gyerekek szeretik a megszokott dolgokat, és mivel még pasik is vagytok ezért, még erősebb bennetek ez a gyerekes dolog. – mondtam, és elégedetten hátra dőltem.

- Aha, biztos. – mondta, Máté és bekanyarodott egy parkolóba, ahol még Rocky kocsija nem állt. – Ez az, asszem Vik, mehetünk egy kettesben. – mondta, és meg akarta fogni a kezemet de én elkaptam.

- Mostantól van a két nap?- kérdeztem, és kiszálltam a kocsiból.

- Nem, még nem. – mondta, én meg kinyitottam a fiúknak a hátsó ajtó, pont akkor, amikor egy kék Ford ránk dudált.

- Szemetek. – ordított ki az ablakon, Ádám. – Direkt a rövidebb úton jöttetek ti, nekünk meg a hosszabbat, mutattátok. – mondta, és beálltak mellénk. – Csalók – mondta, Rocky és kiszálltak a kocsiból. – Még egy ilyen és nagyon megjárjátok. – mondta, és finoman meglökött, én meg asszem, már a kialakult fiú reflexemmel, visszaütöttem a hasába.

- Bocs. – mondtam, és emelt fővel arrébb mentem.

- Még egy ilyen és te is nagyon megjárod. – mondta, Rocky és utánam futott.

- Hé, itt vagyunk. – kiáltotta egy lány.

- Liz. – kiáltott vissza Tomi és odarohant egy lány csapathoz. Gondolom őket várták.

- Máté. – rohant, oda egy lány Mátéhoz és megölelte. Aztán odanézett ahol mi álltunk, Rockyval. Akkor jöttem rá, hogy ki az. Dorina volt, és idén hozta a kis, drága barátnőit.

- Ő ki? – mutatott, Rockyra, és utána odajött hozzánk. – Dorina vagyok. – mutatkozott, be, és ha Rocky nem hajolt volna félre akkor megpuszilja.

- Rocky. – mutatkozott, be és kezet nyújtott. Én meg elfordulva felnevettem Dorina képén, de találkozott a tekintetem Máté gyilkos tekintetével, így inkább odamentem ahol Ádám állt.

- Oké, én megpróbálok nem hozzád érni, de nem fog menni, ha egyfolytában mellém állsz, és rám mosolyogsz, meg hasonlók. – mondta, és egy lépést arrébb ment.

- Oké. – mondtam, és odamentem a pénztárhoz. – öt felnőtt, és 4 gyerek jegyet kérek. - mondtam, és fizettem. – Szívesen. – nyomtam, Ádám kezébe a jegyeket.

- Köszönöm, drága Viki. – mondta, és előre nyújtotta a kezét, hogy menjek be. A lányok még megvették a jegyeiket. Máté, meg Norbi előre rohantak a vízibicikli kölcsönzőhöz, így meg kellett várnunk a lányokat.

- Hello, te ki vagy? – állt, meg Ádám mellett az egyik lány.

- Ádám – mutatkozott, be Ádám és lehajolt, hogy puszit adjon, én meg odamentem Tomihoz, aki erő teljesen Lizát nézte.

- Ha nem bámulnád ennyire, kevésbé lennél ciki – mondtam, és neki dőltem a korlátnak.

- Hát, nem gyönyörű? – kérdezte, és mellém dőlt.

- De az – mondtam, gúnyosan, és láttam, hogy Máté felém, fut. Ezért direkt a másik irányba néztem, és elkezdetem arra futni, de ő meg követett. Mivel eléggé sportos alkat volt, így könnyen utolért és a hátára kapott.

- Mostantól kezdődik a két nap – mondta, és elkezdett velem a hátán a víz felé szaladni.

- Oké, de akkor leteszel? – kérdeztem, és egyenlőtlenül zötyögtem a hátán.

- Nem, ezt bírnod kell – mondta, én meg láttam, hogy Dorina elég furcsán néz ránk. Nekem meg a hasamba megint elkezdett nőni az a rohadt dinnye.

- Ez Dorina miatt van? – kérdeztem, mire letett. – Mert,ha miatta, akkor kívánj mást – mondtam, és elindultam a Balaton part felé.

- Szerinted még mindig szeretem? – kérdezte, miután utánam futott.

- Hát nagyon, úgy tűnik – mondtam, és megfogtam a kezét, mit sem törődve azzal, hogy libabőrös leszek – Az van rád tetoválva, hogy Dorina. – mondtam, és elengedtem a kezét. – Vagyis azt hitted örökké szeretni fog ő, és te is örökké szeretni fogod őt. Ez van. – mondtam, és odaléptem a kis csoporthoz, amiben már mindenki ott volt- még a lányok is.

- 3 vízibicikli? – kérdezte, Ádám a csajtól, aki kiadta a vízibicikliket, és szemmel láthatólag nagyon zavarban, volt.

- Oké, lehetséges – mondta, cérnavékony hangon. Én meg Máté háta mögé bújtan röhögni. – Választhattok. – mondta, mire mindenki elkezdett, rohanni, aminek az lett a vége, hogy én levettem a strand papucsomat. És odamentem ahhoz, amin a legkevesebben voltak. Azon volt Ádám, Máté, Boldi meg Tomi és Liz.

- Gyere. – mondta, Máté és nem valami finoman felrántott a vízibiciklire. Én meg leültem az egyik székre. – Na, ki teker velem? – kérdezte, Ádám és rám nézett.

- Rohanok. – mondtam, és átléptem Tomin, aki épp azt bámulta, ahogy Liz leveszi a pólóját. Beültem Ádám mellé, hogy tekerjek.

- Lassan tekerek, hogy tudd tartani az iramot. – mondta, Ádám és elkezdett tekerni. Én meg felemeltem a lábam, mert túl gyorsan tekert, ahhoz, hogy tudjam tartani az iramot. – Mi van Vik, elfáradtál? – kérdezte, én levettem a pólómat, hogy kitegyem az vízibicikli oldalára.

- Nem, most jöttem bele. – mondtam, és elkezdetem tekerni, így a miénk ment a leggyorsabban, de a lányok viháncolva nekünk jöttek.

- Ó, bocsi. – mondta, Dorina és kiállt az ő vízibiciklijük szélére. És addig hadonászott a karjaival, amíg bele nem esett. Máté, mint hősi lovag azonnal ledobta a pólóját, pontosabban rám dobta a pólóját. És már majdnem utána ugrott, amikor Dorina felbukkant, az 1 méteres vízből. Kinyúlt egy kézért mire Boldi kinyúlt és felhúzta a mi vízibiciklinkre.

- Ha feljött ő teker. – mondtam, és odaléptem a csúszdához. Ráültem és levettem magamról Ádám gatyáját. – Tessék.  – dobtam, oda neki.

- Nem tekersz? – kérdezte, és hátra dobta a gatyát.

- Nem, ha ő fent van akkor nem. – mondtam, és végig feküdtem a csúszdán. Egy fél perc múlva éreztem, hogy elkezd dülöngélni a vízibicikli. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Boldi beugrott és arra vár, hogy Dorina utána ugorjon, mikor ő is beugrott Ádám odalépett felém ezzel eltakarva a napot. Már rajta sem volt póló, ahogy Mátén se. Viktor Balázs és Norbi meg már rég a vízben voltak. D. K meg a bicikliről röhögött rajtuk.

- Jössz? – kérdezte, Ádám és a víz felé mutatott.

- Nem. – mondtam, és a vízibicikli hátuljához mentem, ahol nekidőltem a szék támlájának. Két percig ültem, így még éreztem, hogy valaki fel nem jön.

 - Ádám, kért meg rá. – mondta, Rocky és felemelt, én meg belekapaszkodtam a nyakába.

- Nehogy, megtedd. – mondtam, és még jobban belé csimpaszkodtam. – Ha megteszed akkor… - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert beledobott a vízbe. Amikor kijöttem, utánam ugrott.

- Gyere, a nyakamba. – mondta, és lement a víz alá. Egy pillanat múlva már éreztem, hogy a combom között van a nyaka.

- Jaj, de jó. – mutatott, ránk Dorina és Máté nyakába csimpaszkodott. – Mi is. – mondta, és figyeltem, ahogy Máté víz alá merül, és a nyakába veszi Dórinát, aki ott sikongatott. Miután minden fiúnak, volt egy lány a nyakába, Dorina felsikított. – Csináljuk azt, hogy a lányoknak kell lelökniük egymást. Jó? – kérdezte, sipítozó hangon, amitől legszívesebben falra másznék.

- Jó. – mondtam, és picit lejjebb hajoltam, hogy csak Rocky hallhassa, amit mondok. – Lelökjük azt őt? – mutattam, Dorina felé.

- Oks. – mondta, és odanyújtotta a kezét, én meg belecsaptam. Rocky odament Máté háta mögé, én meg megfogtam Dórinát a két vállánál, és hátra húztam. Rocky még épp időben állt el, és így nem ránk esett. Megvártuk, amíg feljönnek a víz alól, addig lelöktünk még két lányt.

- Ez ki volt? – kérdezte sipítozva, Dorina és körbe nézett és meg összeröhögtem Rockyval, és belecsaptam a kezébe. Mikor Máté ránk nézett elég, olyan képet vágott, mint aki vérig sértettek..

- Bocsika. – mondtam, és leszálltam Rocky nyakából a vízibiciklire. Miután visszamentünk a parthoz, fizettünk, Dorina kitalálta, hogy röplabdázzunk.

- Lesz az ő csapata. – itt rám, mutatott. – És lesz az enyém. – mondta, és Mátéra nézett, aki felém közeledett. – MI választunk csapatot. – kiáltotta- Én, kezdek, Máté.

- Oké, Rocky. – mondtam, és odajött hozzám Rocky.

- Boldi. – mutatott, rá Dórina.

- Ádám. – vágtam, rá.

- Te. – mutatatott, Balázsra.

- Liz. – mondtam, és néztem, ahogy Liz fájdalmas búcsút vesz Tomitól.

- Ti. – mutatott, Dórina a lányokra.

- Tomi, Viktor, Andris, Norbi és D. K.- mondtam, mire a fiúk odajöttek.

- Kösz. – mondta, Liz aki mellettem állt meg. – Nem bírom ezeket, a csajokat.

- Ezzel nem vagy egyedül. – mondtam, és beálltam Ádám mellé.

- Szétverjük őket. – mondta, Ádám, aki szerintem túlságosan is beleélte magát a helyzetbe.

- Kezdünk. – mondtam, és elvettem a labdát, általánosban jól játszottam, és még most is viszonylag jól ment, így asszem tényleg szét fogjuk verni őket. Szerváltam és egyesen Dorinának ment, aki felsikoltott és odébb ugrott, helyette Máté esett be, de ő elütötte a labdát. Ádámnak ment, de én befutottam elé és visszaütöttem Máté megint vissza, aztán Rocky ütött és náluk lepattant.

- Há. – mondtam, Máténak, aki most ugyanúgy elől, volt, mint én.

- Most dühös vagy rám? – kérdezte, én meg láttam, hogy felém, közelít a labda. Gyorsan lecsaptam, úgy, hogy Máté ne tudjon beleütni.

- Mért lennék rád, dühös? A csajod vagyok két napig. – mondtam, és rákacsintottam miközben lepacsiztam Rockyval. Nyertünk 12: 1-re, azért lett vége a játéknak, mert a fiúk éhesek voltak, meg egyszer leütöttem a labdával Dorinát. Este 6-kor mentünk ki a strandról pont záráskor. Odamentem a kocsinkhoz, és már majdnem beültem, amikor valaki megfogta a vállam.

- Jössz velünk? – kérdezte, Rocky.

- Oké. – mondtam, és beszálltam az anyósülésre. Hátulra beszállt Boldi meg Ádám. Mikor elindultunk, Ádám előre hajolt és megkérdezte.

- Mért vagy két napig Mátéé? – kérdezte, és igyekezett nem hozzám érni.

- SKH. – mondtam, és az ablak felé fordultam.

- Vagyis? – kérdezett, vissza.

- Semmi Közöd Hozzá. – mondta Rocky és rám vigyorgott. Az út többi részében néma kus volt, amikor kiszálltunk a kocsiból láttam, hogy a lányok, már ott állnak a kapunál.

- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte, Dorina. Én meg odaléptem a kapuhoz és már nyílt a szám, hogy visszaszóljak neki, de Máté megelőzött.

- Hosszabb úton jöttek. – mondta, és nézte, ahogy kinyitom a kaput. Megvártam, amíg mindenki bemegy, és már én is mentem volna, de egy kéz megragadott, és a dinnye megnagyobbodott. – MI bajod van? – kérdezte, és a kerítésnek nyomott.

- Nekem semmi bajom. Neked van bajod, ahogy bájologsz a cuki kis Dorinának. Milyen édes. – mondtam, és megrántottam a karom, hogy engedje el.

- Gyakoroljunk. – mondta, és picit oldalra hajtotta a fejét, ami közeledett felém.

- Ne, ne most. – mondtam, de már késő volt, mert a szája, hozzám ért az övéhez, és éreztem, ahogy végig futkoss a hideg a hátamon. – Ne, csináld ezt. – mondtam, és eltoltam magamtól. – Nem bírom, ahogy ráz a hideg, és a hasam meg görcsöl. Én ezt nem bírom. – mondtam, és mutattam neki, hogy menjen be a kapun.

- Hmm… kezdetnek, nem is rossz. – mondta, és bement a kapun. Utána mentem, és bementem a házba azon belül is fürdőbe. Két perc múlva nyílt az ajtó, és Ádám lépett be rajta, mint mindig.

- Én ezt nem bírom tovább. – mondta, és odajött hozzám és a falnak nyomott a vállaimnál fogva. – Nem tudom, mi van velem, de egész nap csak téged bámultalak, és az irritál, mert tudom, hogy fogadásból, vagy valamiből két napig az övé vagy csak még egyszer. – mondta, és durván, szájon, csókolt. Aztán még egyszer, és még egyszer, de az szakította félbe, hogy elkezdtem remegni. – Fázol? – kérdezte, és megfogta a kezem. – Ma időben lefekszünk, jó? – kérdezte, de nem volt erőm tiltakozni, mert álmos voltam, de nagyon.

- Jó. – mondtam, és hagytam, hogy odavonszoljon az ágyhoz, levegye a gatyámat, én meg bemásztam az ágyba, és magamra húztam a hálózsákot, aztán Ádám még egyet körém tekert és hagyta, hogy a mellkasára hajtsam a fejemet. –

- Jó éjt. – mondta, engem meg fél perc múlva elnyomott az álom.