Part 14

A várva-várt 12-es. Jó olvasást :)

2010. 06. 28.

Máté a kezével fogva eltolt magától és rám mosolygott.

- Gyere, menjünk aludni. – mondta és a derekamnál fogva felhúzott a kőről.

- Oké. – feleltem, és elindultunk a szobánk felé. Benyitottam és láttam, hogy az összes fiú ki van terülve, mint valami hullák. Lefeküdtem az ágyunkra Máté mellé, aki átkarolt és úgy aludt el. Akkor én most járok vele? Mert annak, annyira örülnék, de nem lenne szép tőlem, hogy úgy teszek, mintha szeretném, miközben Ádámra gondolok. – ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal aludtam el.

Mikor felébredtem még sötét volt, Máté még békésen aludt mellettem. Valószínűleg az eső kopogására ébredtem fel, mert az nagyon hangos volt. Kimentem a fürdőbe, ahol Dal ült fürdőkádnak támaszkodva.

- Hello, Vik. – köszönt rám, de a hangja nem volt tiszta.

- Szia. – köszöntem vissza, és közelebb léptem hozzá. – Jól vagy? – kérdeztem és leültem mellé, de ő már nem tudott válaszolni, mert elaludt és rám dőlt. – Dal, Dal. – szólítgatta halkan, de ő nem felelt. Én se bírtam sokáig és bealudtam.

+

- Viki, Viki ébredj. – ébresztgetett Boldi. – Dal. – mondta egy kicsit erősebb hangon, és belerúgott a mellettem fekvő Dalba.

- Mi van? – kérdezte másnaposan.                                                                                                                   

- Szállj le Vikiről – felelte Boldi és felrángatta Dalt. Csak ekkor esett le, hogy mi történt az éjszaka. – Hol van Máté?

- A szobánkban, jah és ma nem hiszem, hogy mennénk valahova – zuhog az eső. – mondta nekem Boldi, mire én kifutottam a szobánkba Mátéhoz.

- Szia. – köszönt nekem, én meg lehuppantam mellé az ágyra, ő meg átkarolt és megint megcsókolt. – Hol voltál?

- A fürdőben aludtam, Dallal. – feleltem, közben pedig én is megöleltem.

- Kajaaa! – kiáltott be Tomi a szobába, mire mindenki kiment a konyhába. Az asztalon valami kaja szerű dolog, volt és mellette Liz állt elégedett arccal.

- Nah, ki kér rizottót? – kérdezte, és közben a serpenyőre mutogatott, ekkor ért be a konyhába Ádám és Hajni, de valamiért most ők fogták egymás kezét. Ekkor ugrott egy remek bosszú:

- Azt hiszem, Ádám nagyon-nagyon szereti a rizottót – mondtam és egy tányért nyújtottam Liz felé aki – szó szerint – beleöntötte a tányérra a reggelit. - Tessék – toltam Ádám felé a tányért.

- Kösz, Viki. Amúgy tényleg ez lenne a kedvenc ételem, ha nem lennék allergiás a tojásra. – mondta és önelégült képpel tolta vissza felém a tányért.

- Ebben nincs is tojás. – toltam vissza, és újra Liz felé fordultam. – Kávét nem csináltál véletlenül?

- De, kérsz? – kérdezte boldogan, de én inkább elhárítottam.

- Én nem, de Ádám biztos. – válaszoltam és bementem a nappaliba, ahol a fiúk valamivel zörögtek és mikor beléptem abbahagyták.

- Jaj, nyugi ez csak Viki. – nyugodott meg Rocky és előkapta a háta mögül a chipset.

- Liz merre van? – érdeklődött Tomi és belemarkolt a chipsbe.

- A konyhában kávét főz Ádámnak. – feleltem és levágódtam mellé.

- Figyelj, Vik. – fordult felém Tomi. – Mért szívatod ennyire Ádámot?

- Én nem szívatom. – tiltakoztam. – Azt kapja, amit megérdemelt.

- Oké, én nem szóltam. – emelte fel a kezét, mint aki megadja magát.

- Hé, ti nem kértek reggelit? – jött be Liz a nappaliba és gyorsan mindenki a háta mögé tette a chipset.

- De, mindjárt megyünk, csak én gyorsan kiugrok a fürdőbe. – mondtam és így is tettem. Benyitottam az ajtón és hallottam, hogy valaki zuhanyozik. Körbe néztem és a ruhákból rájöttem, hogy Ádám az. Gondoltam most itt a bosszú ideje. Felkapkodtam a ruháit és a törülközőjét és kirohantam, csakhogy kifelé menet Rockyba ütköztem.

- Hát te? – kérdezte, de megakadt a tekintete a kezemben tartott ruhákon. – Azok Ádám ruhái? Neked soha nem fog benőni a fejed lágya?

- Soha. – bólogattam, elfutottam a nappaliba és megint leültem a kanapéra.

- Szerintem az élményfürdő jobb. Szted Viki? – nézett rám Máté és megint átkarolt.

- Mihez képest jobb? – kérdeztem, és hozzá bújtam.

- Mint egy uszoda. – felelte és olyan szépen nézett rám, hogy először nem tudtam válaszolni.

- De jobb. – dadogtam, de nem is tudtam volna több mindent mondani, mert Ádám rohant be – ruhába – a nappaliba.

- Ki volt az a barom, aki ellopta a ruháimat? – kérdezte üvöltve, én meg rájöttem, hogy még mindig a ruháin ülök.

- Nem tudom. – hazudtam, de közben beugrott egy ördögi terv. – De én Rockyt láttam bemenni a fürdőbe. – mondtam, mire Ádám a konyhába futott, én meg a ruháival odafutottam Hajnihoz. – Ádám mondta, hogy adjam oda neked. – hadartam és visszafutottam Mátéhoz, aki csak röhögött és egy puszit nyomott a fejemre.

- Rocky tagadja, szóval akkor… - kezdte Ádám mikor bejött a nappaliba, de nem tudta befejezni, mert szó szerint elállt a szava, ahogy meglátta Hajnit a ruháival. – Hogy kerülnek ezek hozzád?

- Viki mondta, hogy adjam oda neked. – kente rám a dolgot, és odanyomta Ádám kezébe a ruhákat. Ekkor éreztem úgy, hogy ideje elfutnom.

- És hol van Viki? – kérdezte Hajnitól, aki csak lazán a kanapéra mutatott, ahol voltam. – Kösz, Hajni. – mondta Ádám és felém kezdett el fordulni. – Most meghalsz. – jelentette ki és rám akarta vetni magát, de én gyorsan elfutottam – vagyis inkább kifutottam a kertbe, a zuhogó esőbe. – Úgyis elkaplak. – fenyegetett és utánam rohant a kerten keresztül. A kert vizes és sáros volt és nem utolsósorban csúszós. – Mikor hátra néztem, hogy Ádám milyen messze van még, úgy elvágódtam a sárba, hogy azt nem lehet leírni.

- Ne, ne. – kiabáltam, amikor Ádám már csak fél méterre volt és rám vetődött. A hasamra fordított a kezeimet lefogta, így csak a fejemet tudtam mozgatni.

- De, és ezt megérdemled. – mondta és teljes testével rám nehezedett. – Szóval még nem történt meg a beszélgetés köztünk, amiről szó volt meg a szállodában.

- Oké, de ne itt történjen meg. – kértem és közben levegőért küszködtem. – Menjünk be, meg amúgy is látni sem akarlak, nemhogy rajtam feküdj. – ekkor ugrott be, hogy akár meg is haraphatnám az egyik karját. Így is tettem, mire felordított és legurult rólam. Visszasprinteltem a házba, azon belül pedig a fürdőbe. Ott kilihegtem magamat és elégedettem dőltem hátra a zuhany fülkének. Ahogy neki dőltem eszembe jutott, hogy még mindig nem zuhanyoztam le reggel óta. De mi van, ha fel tudja feszíteni az ajtót és beront hozzám? A ruháimat valami biztonságos helyre kell raknom. Feldobálom a fülke tetejére, hogy én mekkora ész vagyok. Beléptem a zuhanyzóba, gyorsan letusoltam megtörülköztem és felkapkodtam a ruháimat és kiléptem. Felnéztem és láttam, hogy Máté van ott.

- Na, nyertél? – kérdezte és megint átölelt

- Mint mindig. – feleltem nagyképűen, de még nem akartam kimenni a fürdőből. – Mi van, ha most még dühösebb, mint volt?

- Nincs itt. Elmentek Hajnival és Barbival vásárolni, meg asszem moziba. – mondta, mire felragyogott az arcom.

- Édes hármas. – gúnyolódtam, mire Máté csak finoman meglökte a fejemet. – Kik vannak még itthon?

- Amúgy mindenki. Liz főzi az ebédet, csak kellett hozzá még valami és azért mentek el vásárolni. – felelte Máté és bement a nappaliba Tomihoz, én meg Lizt néztem meg a konyhában.  

- Ezt kóstold meg. – nyújtott felém valami piros dolgot Liz egy kanálon.

- Oké. – mondtam és egy mély levegőt vettem. Asszem ez paradicsom szósz akart lenni, de Liz tett bele valami erős fűszert, amitől lángolt a szám. – Hmm, finom. – köhögtem.

- Tessék. – nyújtott felém egy pohár vizet. – Tudom, hogy nem tudok főzni. – sóhajtotta és leült az ebédlő asztalhoz. – És azt is tudom, hogy ti csak udvariasságból eszitek meg a kaját. – mondta szomorúan.

- Ez nem igaz. – ültem le mellé. – Ádámnak ízlik.

- Persze, tényleg most mi van közted és Máté között? – kérdezte és rögtön vidámabb lett a témaváltástól. – Azt hittem, hogy Ádámért vagy oda.

- Ez nem igaz. – tiltakoztam, de aztán sóhajtottam és letettem magam elé a poharamat. – Ádám lekurvázott és megpofozott, viszont Máté soha nem tenne ilyet.

- Akkor válaszd Mátét. – mondta meg a pofonegyszerű választ. Jajj, pofonegyszerű…

- Ez nem ilyen egyszerű. Nem tom’ miért, de olyan mintha Ádám lenne a cél és, hogy elérjem, kisbábukat kell ledöntenem. És attól tartok Máté is egy ilyen kis bábu. – mondtam lehangoltan.

- Milyen értelemben kell ledöntened Mátét? – kérdezte furcsa képpel Liz.

- Jaj, nem olyan. Dehogyis, pfuj. – ez eszembe se jutott Mátéval. – Tudod, hogyha ránézek, Ádámra mindig libabőrös leszek, mikor ő visszanéz, elpirulok. Ha hozzám ér lefagyok, ha hozzám szól egy kisebb görögdinnye nő a hasamban. De én mégse szeretem. – jelentettem ki és a tűzhelyre pillantottam. – Mindjárt odaég a szósz.

- Jaj, csak azt ne. – ugrott fel Liz és odarohant a serpenyőért. – Na, túlélte. – mondta, de inkább bedobta a mosogatóba a cuccot.  – Inkább rendelek pizzát.

- Jó ötlet. – feleltem és kimentem a nappaliba, ahol a fiúk meg Dorka voltak.

- Oké, Máté Rihanna vagy Shakira? – kérdezte Dal, és jó nagyot röhögött.

- Egyértelmű, hogy Rihanna. – válaszolta, én meg odabújtam hozzá és beszívtam az illatát, olyan jó érzés volt, hogy meleg volt és, olyan mackós.

- Viki, Robert Pattinson vagy Taylor Lautner? – kérdezte Dal tőlem.

- Semelyik. – feleltem, mire Dorka felnevetett.

- Sztem tuti, hogy Taylor. – mondta és közben lányosan vihorászott.

- Jó akkor Dorka. Ádám vagy Máté? – kérdezte Rocky közben pedig rám kacsintott.

- Ööööö, Ádám Hajnié, úgyhogy Máté. – vihogta és felénk nézett, ahogy Rocky is, csak hogy ő alig bírta visszafojtani a röhögést, mikor meglátta az arcomat. Mit jelent az, hogy Hajni Ádámé???

- Dal, Hajni vagy Barbi? – tettem fel gyorsan a kérdést, viszont most én röhöghettem Dal arcán.

- Barbi. – felelte halkan. – Viki, Rocky vagy Boldi? – kérdezte, mire már senki sem suttogott, hanem az én válaszomra figyelt, de én előre tudtam, hogy mit mondok.

- Boldi. – ezt lazán kimondtam, huhh. Ekkor jöttek meg a többiek, így még jobban hozzá bújtam Mátéhoz, hogy ő majd megvéd Ádámtól.

- Cső, mit csináltok? - kérdezte és levágódott egy fotelba egy sörrel.

- Ő vagy őt. – mondta Dal és Ádám felé fordult. – Te jössz, Hajni vagy Barbi?

- Te beteg vagy. – felelte Ádám. – Persze, hogy Hajni. Jó, akkor Barbi jön Dal vagy Boldi?

- Dal. – vágta rá Barbi, erre Dal elpirult. – Dal Hajni vagy Liz?

- Hajni. – válaszolta Dal, mert szerintem nem merte Lizt mondani, Tomi tekintete miatt. – Hajni Ádám vagy én?

- Ádám. – vágta rá ő is, mint Barbi és beleült Ádám ölébe.

 - Viki, Máté vagy Ádám? – tette fel Rocky azt a kérdést, amire én se tudtam a választ. De persze, hogy Mátét kell válaszolnom, de akkor Ádám megsértődik, amúgy ha már itt tartunk most is engem néz, bár ebben a pillanatban mindenki engem nézett.

- Máté. – feleltem, lazán és gyorsan feltettem egy másik kérdést, hogy terelődjön a téma. – Balázs, Hajni vagy Barbi?

- Hajni. – mondta, de ő már nem tudott és szerintem nem is akart feltenni még egy kérdést, mert Liz jött be a nappaliba.

- Itt a pizza. – kiáltotta, mire mindenki kirohant a konyhába és elkezdtünk zabálni. – Kitaláltam egy baromi jó ötletet. – mondta Liz. – Ma legyen „mindenki őszinte mindenkivel nap”!

- Ez mit takar? – kérdeztem két falat között.

- Egy valaki lesz egyszerre egy szobában mindenki bemehet hozzá és beszélhet vele. – lelkesedett Liz. – De, hogy ne legyen, hosszú csak egy embernek kell bent lennie, és többnek nem is. Válasszátok ki, hogy ki legyen az. – jelentette ki Liz, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Viki legyen az. – javasolta Máté, én meg csak megvontam a vállam.

- Oké, leszek. – egyeztem bele.

Ebéd után bementem szobánkba és kiterültem az ágyon. Liz bekiáltott, hogy megy az első ember.

- Szia. – köszöntem Máténak, aki csak lazán rám feküdt és csókolgatott. – Hé, nem ezért jöttél. – toltam el magamtól.

- Lejárt az idő. – kiáltotta Liz be a szobába.

- Pillanat. – üvöltötte vissza Máté és felültetett az ágyon. – Miről akarsz velem beszélni?

- Erről. – mondtam és megragadtam a tetovált karját mire az volt felírva, hogy Dorina.

- Le fogom szedetni – ígérte és megint megcsókolt, de Liz félbeszakította.

- Ádám jön. Te meg szállj le Vikiről. – rángatta el Mátét Liz.

- Ádám? – kérdeztem éles hangon, de ő csak megvonta a vállát. Ádám bejött az ajtóm és rám vigyorgott.

- Akkor hát beszélgessünk – mondta gyanús hangon. – Hogy vagy? – kérdezte és rám nézett a mélykék szemével. Azok az érzések, amiket Liznek leírtam a konyhában pár órája egyszerre jelentek meg. Libabőrös lett az egész testem, görögdinnye kezdett el nőni a hasamban, lefagytam és elpirultam. Ez olyan érzés volt mikor oviban a homokozóban neked van a legjobb vagy legszebb lapátod és az ovi leghelyesebb fiúja azt mondja, hogy tetszik neki. De, ha kigúnyolja azt is siker élménynek tekintem, mert legalább hozzám szólt.

- Jól, te? – dadogtam, de közben próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel az egész, mivel hát mégis csak megpofozott.

- Én is. – felelte és levágódott mellém az ágyra és a plafont bámulta. Mátéval bezzeg gyorsan ment az idő.

- Most te haragszol rám? – kérdeztem, mire csak megvonta a vállát.

- Tudod mit? Nem haragszom rád, mert most boldog vagyok és szerelmes. – válaszolta és rám emelte a tekintetét a plafonról. Bennem viszont megállt az ütő, SZERELMES???? De várjunk, hidegen kell viselkednem és dühösnek kell lennem, hiszen lekurvázott.

- Letelt az időd húzzál ki. – mondtam, mire ő meglepődötten megvonta a vállát és kiment. Rocky jött be én meg a nyakába borultam szó szerint, de nem sírtam, mert erős vagyok! – Kivel jár Ádám?

- Nem mondhatom el. – mondta és megpróbált levakarni a nyakából. – De, hogy megőrizzem, a férfiasságomat nem ölelgethetlek.

- De ölelgethetsz. – tiltakoztam és a csípőjét a lábaim közé fogtam. De megláttam, hogy nincs csukva az ajtó ezért leugrottam Rockyról és odamentem, hogy becsukjam, de előtte még kinéztem és megláttam azt, amire egyáltalán nem vágytam: Máté csókolózott Barbival az orrom előtt. Gyorsan bevágtam az ajtót és visszafutottam Rockyhoz. Ugyanúgy átöleltem, mint az előbb, de még mindig nem sírtam. – Nah, hol tartottunk?

- Hát ez nem viselt meg téged. Kőből vagy. – mondta Rocky és most rendesen megölelt.

- Tudom. – feleltem, de pont ekkor nyitott be Liz.

- Megunták ezt a játékot, kimegyünk, a partra elállt az eső, jöttök? – kérdezte, én meg lelkesen bólogattam.

Kimentünk a házból és elkezdtünk a part felé sétálni. Útközben Máté mögém jött és a derekamnál fogva felkapott.

- Hagyjál, tegyél le. – tiltakoztam, mire ő így tett.

- Baj van? – kérdezte és meg akart csókolni, de eltoltam a képét.

- Nem akarsz valamit mondani? – kérdeztem vissza és komolyan próbáltam ránézni.

- Láttál Barbival? – sóhajtotta és lenézett rám, mivel egy fejjel magasabb volt nálam.

- Igen. – feleltem és szomorúan néztem rá.

- Szakítunk?

- Jártunk valaha? Haverok vagyunk, egymásnál vigasztalódunk. – mondtam, megcsókoltam és visszafutottam Rockyhoz. 

Part 12

Itt a következő rész, remélem tetszeni fog :)

2010. 16. 27

- Jó reggelt, Csipkerózsika. – üvöltötte valaki a fülembe. A fejem majdnem széthasadt, ekkor annyira fájt.

- Pssszt. – szóltam rá, Jessre aki épp a ruháinkat pakolta. – Hova pakolsz?

- 1 óra múlva indulunk. – közölte velem, és tovább dobálta a táskájába, mindannyiunk ruháit. – Jobb lenne, ha lefürödnél, mert melletted aludtam és nem volt rózsa illatod.

- Oké, megyek. – mondtam halkan, és elindultam a fürdőbe. Láttam, hogy oda van nekem készítve egy nurofen és a ruhám. Gyorsan lefürödtem, felkaptam a ruháimat és bevettem a gyógyszert.

- Na, akkor indulhatunk? – kiáltotta Jess, és falkapta a táskákat.

- Hova? – ismételtem meg magamat.

- Reggelizni. – mondta Jess, gúnyos hangsúllyal.

- Jah, jó. – suttogtam, és utána lépkedve, mentem le a lépcsőn. Lent az ebédlőben, már ott volt Roland, és mily meglepő nem rám várt. Ekkor ugrott be nekem, hogy eredetileg úgy volt, hogy tovább maradunk.

- Jess, hogy-hogy megyünk haza? – kérdeztem meg tőle rögtön.

- Hát, mindenki unja ezt a helyet, részben, azért részben pedig azért, mert Dal azt mondta. – felelte, Jess közben földhöz vágta a táskákat és becsapódott Ádám mellé, aki a szöszivel reggelizett.

- Figyu, Vik. – köszönt nekem, és úgy éreztem ennek nem lesz jó vége. – Van még hely a nyaralóban?

- Nincs, már telt ház van. – mondtam szúrósan, és leültem Jess és a szöszi közé.

- Biztos? – kérdezte, Ádám csalódottan.

- 100 %. – feleltem, és gyorsan benyomtam a reggelimet, és odamentem Rolandhoz. – Hello.

- Cső. – köszönt vissza, de rám se nézett.

- Ma megyek haza. – gondoltam, jobb gyorsan túlesni rajta. Roland arcáról lefagyott a mosoly.

- Hogy-hogy? – kérdezte, én meg leültem vele szembe.

- Úgyhogy, nem akarok több időt veled tölteni itt. Egy… - kezdtem bele a szidásba, de épp ekkor futott be Juli néni.

- Jaj, aranyom hát végre felkeltél? – kérdezte, nyájas hangon. – A barátod már kifizette, az azt jelenti, hogy ma mentek haza?

- Igen, sajnálom. – feleltem, nem éppen kedves hangsúlyban.

- Semmi baj aranyom. – mondta Juli néni mézes-mázos hangon. Sumákolt az öreg arról, hogy tartozik nekem a tegnapiért. Na, mindegy. Visszamentem az asztalunkhoz, ahol a szöszi „könnyes búcsút” vett Ádámtól.

- Majd írok neked. – nyávogta Ádám fülébe. – SMS-t. – fejezte be a mondatot, így asszem jogosan éreztem úgy, hogy nem kell beszélnem Ádámmal a vonatúton. Megszólalt a mobilom és örömmel vettem észre, hogy Boldi neve villogott rajta.

- Szia. – szóltam bele a telefonba, lelkesen, már nagyon hiányzott egy új ember hangja.

- Hello, Viki Máté vagyok. -  köszönt vissza nekem.

- Halihó, mit szeretnél?

- Azt, hogy húzzatok vissza a nyaralóba. Hiányzol. – suttogta, mire a háttérből röhögés hallatszott. – Nah, Rocky fogd be. – ahogy meghallottam Rocky nevét nem bírtam magammal.

- Ott van Rocky, légyszi csak hadd beszélhessek vele. – könyörögtem Máténak.

- Nem, gyere haza és akkor beszélhetsz vele. – nevetett bele Máté a telefonba és lerakta.

- Indulhatunk? – kérdezte Jess, aki előttem állt.

- Persze, menjünk. – feleltem és elindultunk a vonat végállomáshoz.

- Ide én soha az életben többet nem jövök. – jelentettem ki, mikor már a vonatra vártunk az állomáson.

- Mért nem? – kérdezte Ádám, és közben lazán feltolta a napszemcsijét a fejére.

- Vajon? – tettem fel az egyértelmű kérdést, de a választ nem hallhattam, mert megjött a vonat. Felszálltunk rá, de nem volt üres kocsi, ezért beültünk egy cigizős kabinba. Feldobtam a csomagtartóra a táskám, és leültem egy 30-as férfi mellé.

Amint elindult a vonat Ádám elővette a telefonját, és egyfolytában nyomkodta. Közben fel-fel röhögött és egyáltalán nem zavartatta magát. Jess csak az Ipod-ját hallgatta, így vele se tudtam beszélgetni, így hát maradt a 30-as pasi.

- Hello, hogy van? – fordultam felé, mire Ádám rögtön felkapta a fejét.

- Öhm, köszönöm jól, és te? – kérdezett vissza, én meg csak szöszisen nevetve válaszoltam.

- Megvagyok. Nős? – vágtam rögtön a közepébe.

- Nem, gyerekeim sincsenek. – csillant fel a szeme, én meg csábosan forgattam a szemeimet.

- Nekem se. – kacagtam, és közben az órájára siklott a pillantásom, rolex… Ádám egyre többet nézett fel a telefonjából, és én ezt annyira élveztem, hogy azt nem lehet leírni. – És merre lakik? Csak nem lakhat a Balatonon.

- Nem, tényleg nem itt lakom, hanem Kecskeméten. – felelte, és elnyomta a cigijét, így végre csak rám figyelt.

- Na, ne. Én is, imádom a kecskéket, de én azt kérdeztem, hogy hol lakik. – hazudtam, közben pedig a lábaimat felhúztam magam alá, a hajamat tekergettem és folyamatosan Ádámra pillantottam, hogy figyel-e.

- Én is szeretem a kecskéket. – sóhajtott egyet és hátra dőlt. Most biztos azt gondolja, hogy csak egy kis 15 éves ribanc vagyok, de nem baj – amúgy se téved nagyot.

- Jujj, én még a nyuszikat is szeretem. Tudja azok a nagyfülű kis cuki rágcsálók. – nyávogtam a pasi, fülébe és közben egyre közelebb csúsztam hozzá.

- Balatonfüred. – szólt be a kabinunkba a kalauz – vagy valami ahhoz hasonló- srác. Ádám felrántott a 30-as pasi mellől és a szeme szikrákat szórt- juj, ezért még kapok. Levettem a táskám és még egy gyors puszit adtam a 30-asnak.

- Remélem még találkozunk. – súgtam a fülébe, de Ádám megint elkezdett rángatni és leszálltunk a vonatról. Mikor elment, még integettem is cigizősnek.

- Mi bajod van, én csak barátkoztam. – rántottam ki Ádám kezéből a karomat.

- Ezt majd kettesben megbeszéljük. – mondta, de a szeme még mindig nem változott meg. Csendben mentünk a nyaralóhoz, és amikor odaértünk egy olyan, jó érzés fogott el, amit megint nem tudok leírni, mint a hős aki haza tért a nagy csatából. Elkezdtem befelé szaladni, de Ádám megint megállított- jobban mondva kigáncsolt.

- Nem lépsz meg előlem, menj előre viszem a táskád és a fürdőben várj. – mondta, és felhúzott a földről én meg berohantam Rockyékhoz.

- Jaj, Rocky. – kiáltottam és ráugrottam a hátára. – Úgy hiányoztál. – mondtam és közben egy puszit nyomtam az arcára, mire elpirult.

- Szia, Viki. – köszönt és óvatosan leszedett a hátáról. – Te is hiányoztál.

- Sziaaaa, Máté. – futottam felé, és öleltem meg. Csak ekkor esett le, hogy ezek a barmok mind-mind hiányoztak nekem. Belépett Ádám a konyhába, és ekkor ugrott be, hogy nekem a fürdőbe kéne lennem. – Pillanat és itt vagyok. – mondtam, és követtem Ádámot. Előre engedett, és ahogy bezárta az ajtót rögtön rákezdte.

- Mégis mi a francot gondoltál? – ordította a fejemnek. – Hogy gondoltad, hogy kikezdesz az orrom előtt egy öreg pasival. – folytatta, de úgy gondoltam, hogy ezt nekem nem kell tűrnöm.

- Mi közöd van hozzá, hogy én mikor és kivel beszélgetek? Hmm? Semmi, a válasz egy nulla. És tudod mit te is az vagy. Igen te is egy nagy nulla vagy. Nem értem mit evett rajtad az a szöszi, sőt azt sem értem, hogy mért vagy annyira nagyra magaddal– kiabáltam vissza. Néma csend volt egy fél percig majd Ádám reagált. 

- Azt mondod, hogy én vagyok egy nagy nulla. Vagyis, hogy én semmi vagyok? – kérdezte, de most már higgadtabb hangon. – Akkor te mi vagy? Te egy hülye kurva vagy. – mondta, én meg lefagytam. Ez nagyon mellbe vágott. Lassan felálltam a fürdőkádról és kimentem a hátsó ajtón a kertbe. –Viki, várj nem úgy gondoltam. – jött utánam Ádám.

- Hagyj békén. – vágtam neki oda bunkón, mert már a sírógörcs szélén álltam.

- Nem, Viki értsd meg… - kezdett bele, de én félbe szakítottam.

- Kopjál le Ádám, hagyjál békén. Soha többet ne szólj hozzám. – mondtam és elfordultam előle, de ő megragadta a karomat, én viszont elhúztam és VÉLETLENÜL belerúgtam a lábába, azért ő gyorsan reagálva megpofozott.

- Te jó ég, Viki én annyira sajnálom. Bocsáss meg. – kérte, és én nagyon szerettem volna megbocsátani neki, de nem akartam. Azt akartam, hogy legyen bűntudata, mély bűntudata. Sértődötten felálltam, és bementem a házba, ahol Rocky várt és tapsolt.

- Gratulálok, megjött az a cseppnyi eszed? – kérdezte, és közben átkarolt.

- Meddig kínozzam?

- Sokáig, hadd szenvedjen. – felelte és egy puszit nyomott a fejemre. Még bőven reggel volt, azért a fiúk kitalálták, hogy töltsük a parton az egész napot.

- Viki, te akarsz jönni? – kérdezte meg tőlem Boldi, miközben Dorka kezét fogta.

- Alszok, egy kicsit a saját ágyamban utána, utánatok megyek. – válaszoltam és bementem a szobánkba. – Szia, Máté. – köszöntem rá, mivel ott feküdt az ágyunkon.

- Hello, álmos vagy? –kérdezte, mikor mellé feküdtem az ágyra.

- Igen. – feleltem és közben ásítottam egyet.

- Akkor gyere. – mondta,  nyújtotta felém a kezét, és hozzábújtam.

Mikor felébredtem, már dél lehetett, viszont Máté még mindig mellettem –vagyis inkább alattam- feküdt.

- Szia. – köszönt, mikor felkeltem. – Kimenjünk a strandra? – kérdezte, és óvatosan kibújt alólam.

- Oké. – morogtam, halk hangon és kimentünk a konyhába, ahol nem volt senki. – Pillanat és jövök. – mondtam, és bementem a fürdőbe. Az arcomat lefröcsköltem vízzel, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Kirohantam Mátéhoz, aki már kint várt rám a kapuban.

- Nah, akkor menjünk. – mondta, és átkarolta a vállamat. Csendben sétáltunk el a strandig, s mikor odaértünk a többiek csak kajáltak a parton.

- Hello. – köszöntem és leültem Rocky mellé.

- Kérsz? – kérdezte, és felém tartotta a lángost.

- Köszi, nem. – feleltem, és a hátának dőltem. Vagy 2 percig csend volt, de ekkor váratlanul Rocky felugrott, én meg hanyatt vágódtam.

- Verseny a vízig, Viki gyere. – kiáltotta, és elkezdte lehúzni rólam a ruháimat.

- Oké. – mondtam, ledobtam a pólómat és futottam utána. Leelőztem, és nevetve futottam be a vízbe. – Nyertem!- üvöltöttem, mire körülöttem mindenki elkezdett tapsolni, Rocky meg odajött és megölelt.

- Gratulálok. – mondta, és egy puszit nyomott a fejemre. – Na, akkor mi van közted és Ádám között pontosan? – kérdezte, én meg elkezdtem neki nagyjából leírni a helyzetet.

-….  és tegnap meg megpofozott, de hát láttad. Ez egy elmebeteg. – fejeztem be, és pont ekkor értek a többiek.

- Na, akkor mit csináljunk? – kérdezte Jess, és lefröcskölt vízzel.

- Nekem mindegy. – feleltem, és visszafröcsköltem.

- Játszunk megint, olyat, hogy…. – kezdett bele Barbi, de mindenki egyszerre fejezte be helyette a mondatot.

- … a lányok felülnek a fiúk nyakába, és lökdösik egymást. – röhögtünk fel mind egyszerre.

- Akkor, gyere. – jött oda hozzám Máté, és a nyakába kapott. Lazán, odamentünk Ádám és Barbi mögé és fél kézzel levertük őket, és így sorba mindenkit. Sajnos ez van, én ebben a játékban verhetetlen vagyok.

- Nyertünk, luzerek! – kiáltottam és Máté a karjaiba kapott, aztán letett a földre.

- Hahahah… - nevetett fel Rocky és odajött hozzám. – Ki is a luzer? – kérdezte, és közben rám kacsintott.

- Van még egy szuper ötletem! – sipított fel Barbi. – Menjünk el bringo hintózni!

- Oké, felőlem. – mondta, Ádám és átkarolta Barbi derekát. Kimentünk a vízből, felöltöztünk a fiúk meg addig béreltek bringo hintót.

- Egész napra is kilehet bérelni, szóval akkor holnap mit szólnátok egy Balaton körhöz?- kérdezte Dal. Miután mindenki egyet értett ezzel, a szerintem borzasztó ötlettel, beültünk a hintókba. Automatikusan beültem Máté mellé, aki a kormány melletti ülésen foglalt helyet, így nekem kellett vezetnem – nem baj menni fog.

- Hajrá. – nevetett Máté, és hátra fordult Rockyhoz meg Jesshez. – Azt hiszem, az életünket kockáztatjuk.

- Kac-kac. Jó sofőr vagyok, csak még életemben nem vezettem, ideje elkezdeni. – mondta, s elkezdtünk tekerni. A mellettünk levő kocsiba- vagy hintóba – Barbi, és Ádám ültek elől, őket biztosan megelőzőm egy fél perc alatt, viszont mellettük Tomi és Liz volt, akiket már nehezebb lesz.

- Viki, azt tudod, hogy ez nem verseny? – kérdezte Máté, mikor elkezdtem gyorsabban tekerni, hogy leelőzzem őket.

- Mi? Jah, hát persze. – feleltem, és egy picit lelassítottam, mivel már leelőztem Barbiékat. – De attól még én nyerek.

- Jó, akkor most menj jobbra. – mondta, én meg bekanyarodtam egy bokorba.

- Ööööö, ezt nem így akartam. – suttogtam lassan elkezdtem hátra felé tekerni, de Máté inkább kitolta a kocsit a bokorból, engem meg a székemről, tolt el. – Hé, tudok vezetni. – tiltakoztam, de ekkor már késő volt. – Jól van, na. – mondtam, és arrébb csúsztam. – De akkor itt én nem tekerek. – és sértődötten elfordultam egy másik irányba.

- Jó, ne tekerj. – sóhajtotta, és elindultunk. Így mentünk egészen a nyaralóig, ahol mindenki kiszállt, csak a fiúk nem, mert ők visszavitték a hintókat. Bementünk a házba, én meg kidőltem egy kanapéra.

- Haragszol még rám? – kérdezte, Ádám és ledőlt mellém.

- Igen. – feleltem és arrébb csúsztam, de ő meg utánam.

- Mit tegyek, hogy már ne haragudj? – érdeklődött én meg jobban végig gondoltam a helyzetet.

- Semmit, csak hagyj békén. – kértem, és még arrébb csúsztam volna csak már nem tudtam, mivel a kanapénak a támlájába ütköztem. Felültem és ki akartam csúszni a kanapé és Ádám közül, de ő megfogta a kezemet és megsimogatta az arcomat.

- Soha, nem fogsz megbocsátani? – kérdezte, mire én csak felnevettem.

- De valamikor biztos meg fogok bocsátani. – mondtam, gúnyos hangsúllyal. – De, ha azt szeretnéd, hogy megbocsássak, szakíts Barbival. – ugrott be ez a remek ötlet.

- Miért szakítanék Barbival? Te, jó ég, mi van? – kérdezte ijedten, vagyis nem pontosan ijedten, hanem az arcára olyan meglepődöttség ült ki, amit nem lehet leírni.

- Na, látod. – mondtam, és kimentem a kertbe, ahova a fiúk már visszatértek és égett a tűz.

- Szia, te kis Vettel. – köszönt Máté és magához szorított.

- Hello. – köszöntem vissza, és próbáltam úgy tenni, mint aki nem sértődött meg nagyon ezen a beszóláson. Leültünk a tűz köré, és jött egy újabb remek ötlet: felelsz vagy merszezzünk.

- Kezdje Viki, felelsz vagy mersz? – kérdezte, Barbi.

- Merek. – feleltem. Arra gondoltam, hogy nem lehet nagy cucc, amit ő kitalál.

- Oké, akkor fogadok, hogy nem mered megcsókolni Ádámot. – mondta, mire én kiköptem a vizet, amit épp ittam.

- Oké, de csak a kedvedért. – feleltem, és odamentem Ádámhoz, és az arcára nyomtam egy puszit. Ezt a játékot- hasonló hülye ötletekkel – egészen éjfélig csináltuk, én kiszálltam és bementem a fürdőbe tisztálkodni.

- Akkor, igaz és mégis szereted. – mondta valaki mögöttem.

- Kit? – kérdeztem, megfordultam és láttam, hogy Máté az.

- Ádámot. – felelte, és közelebb lépett hozzám.

- Én, őt? Dehogyis. – tiltakoztam, és közben megfordultam, de olyan gyorsan, hogy megbotlottam és lehuppantam a vizes kőre, a hátamat meg a fürdőkádnak támasztottam. Máté letérdelt velem szembe és a két keze közé fogta az arcomat.

- Akkor jó. – mondta, és megcsókolt.

Part 11

Sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett várnotok, de azért remélem tetszeni fog. Jövő hét szerdáig biztos nem teszek fel újat, de utána 100%. Kellemes hétvégét, és jó olvasást :)

2010. 06. 26

Arra ébredtem, hogy erősen a szemembe süt a nap. De most az egyszer végre magamtól ébredtem. Mindkét oldalamon egy fiú volt, akik nagyban horkoltak még félmeztelen testtel. Felültem az ágyban, és kicsúsztam a végére. Jess hangosabb horkantott, így egy pillanatra megdermedtem és becsuktam a szemem. 1,2,3 – számoltam halkan magamban, és felálltam.

- Hova menekülsz, Vik? – kérdezte egy morgós hang a hátam mögül. Ijedtemben felsikítottam, de a hang tulajdonosa a számra tette a kezét. – Ne sikíts, vagy fel akarod ébreszteni Jesst?

- Dehogy akarom. – próbáltam tiltakozni az ellenem felhozott vádak ellen, de Ádám keze még mindig a számon volt. – Ha nem engeded el a számat, megharaplak. – fenyegettem őt, de csak visszakérdezett.

- Mi van? – mire én tényleg beleharaptam a kezébe, ő meg felüvöltött és én tettem az ő szájára a kezemet.

- Pszt, Jess fel fog ébredni. – suttogtam és odanéztem az ágyra, ahol Jess aludt. Viszont Jess nem volt az ágyon és rögtön meg is tudtam, hogy miért.

- Engem keresel? – kérdezte még egy hang a hátam mögül, mire én megint sikítottam és Jess a számra tette a kezét.

- Pszt, Jess felébred, ha sikítasz. – mondta Jess. – Jaj, hopsz már fel is ébredt. – nevetett, mögöttem.

- Akkor szedd le a kezedet a számról. – dünnyögtem a keze alatt, de ő csak röhögött.

- Hogy mondtad? – kérdezte, de nekem meg elegem lett ebből és beleharaptam az ő kezébe is. – A francba Viki, te hülye vagy? – ordította fájdalmában.

-  Az előbb azt mondtam, hogy akkor szedd le a kezemet a számról. – feleltem, és a fürdőszoba felé vettem, az irányt ahol részben cuccaim voltak, részben pedig mosakodni akartam. – Ja, és a kérdésedre a válasz: Nem, nem vagyok hülye. – mondtam, és magamra zártam a fürdőajtót. Bent levettem a pizsamámat és felkaptam a fürdőruhámat, meg egy sortot és az egyik kedvenc pólómat, ami csak az egyik vállamat takarja, a másikon meg van egy „lyuk”. Megmostam a fogamat, és úgy gondoltam, hogy bőven elég ennyi tisztálkodás.

- Nem mondta Juli néni, hogy mikor van reggeli? – kérdeztem, mikor kiléptem a fürdőből, de a kérdésemre nem érkezett válasz, mert üres volt a szoba. Így hát kimentem a lépcsőhöz, leszaladtam rajta és láttam, hogy a fiúk már reggeliznek 3 lány társaságában. Odaléptem az asztalhoz, és levágtam magamat az egyetlen szabad helyre.

- Jujj, de bátor vagy Jess. – nyafogta az egyik szőke és undorodva rám nézett. – Ő meg ki?

- Ő Viki, a… - kezdett bele Jess, de a szőke nyafka félbe szakította.

- Oké, annyira nem érdekel. – mondta, és visszafordult Jesshez. Jaj, asszem hosszú napunk lesz. – gondoltam magamban és beleittam a vízbe, ami elém volt lerakva.

- És mond csak Ádám, neked van egy ilyen jóképű testvéred is, mint amilyen te vagy? – érdeklődött a mellette ülő, melírozott hajú, kék kontaktlencsés és mini ruhában lévő lány.

- Nem, csak egy testvérem van, ő meg lány. – felelte Ádám. Ekkor Juli néni kezdett el felénk közeledni és valamiért nagyon dühösnek tűnt.

- Sziasztok angyalaim. – köszönt és valamiért megváltoztak az arcvonásai egy pillanat alatt, mikor rám nézett. – Te lány, szeretnék veled beszélni egy pillanatra. – kis híján leestem a székről, annyira meglepődtem. Sok mindenre számítottam (pl: hogy csatornatörés van, és nem lehet zuhanyozni vagy valami hasonló hülyeség), na de erre nem. – Tudod nekem ez elég kínos. – vallotta be nekem, mikor a konyha felé vezetett. – Szóval elvállaltam, hogy 20 gyereket szállásolok el, a házban. – kezdett bele Juli néni, és közben zavartan a kezét morzsolgatta. – Abban reménykedtem, hogy esetleg nyári munkaként, pénzért elvállalnád-e a felügyeletüket. – nyögte, én meg szó szerint lefagytam. Hogy én gyerekkel foglalkozzak? Én aki világéletemben gyűlöltem a kis vakarcsokat? Ez biztos valami kandi kamerás dolog. De, erre, hogy vették rá Juli nénit? – Akkor, elvállalnád angyalom?

- Én, nem is tudom. – dadogtam, mire Juli néni csak óvatosan az ajtóra pillantott, amin egy fiú lépett be, a szőkés barna haján csillogott a reggeli napfény a szemében meg megcsillant valamilyen titokzatosság. Szakított farmerben, egy egyszerű napszemüveggel a fején, fehér pólóban és a bőrdzsekiben, úgy nézett ki, mint az énekes a Onerepublic-ból csak még ezerszer helyesebben!

- Hadd mutassam, be neked az unokámat, Rolandot. – mutatta Juli néni, a jövendőbelimet. Közben rájöttem, hogy milyen bambán nézhetek ki, csak úgyhogy bámulom, mint borjú az új kaput.

- Hello, Viki vagyok. – motyogtam lányos zavaromban, ő meg csak lazán rám kacsintott.

- Mami, már felvázolta neked a tervet? – kérdeztem, én meg azt hiszem, elvesztem a szemeiben. – A kölyköket két dologgal lehet nyáron szórakoztatni. Az első – kezdett bele, közelebb hajolt hozzám, és feljebb tolta a napszemüvegét. – a fagyi. A második pedig a Balaton. Mivel mindkét dolog adott, és ők 10 perc múlva itt vannak, jobb lenne, ha strandon várnánk őket. Felkapom a fürdőgatyám és akkor majd találkozunk. – mosolygott rám, és elment.

- Ezek szerint elvállaltam? – néztem vissza Juli nénire.

- Jaj, ne nekem mennem kell. Ne aggódj Vikikém, minden rendben lesz. – húzta ki magát a válasz alól a vén banya.

- De nekem ma a Malom múzeumba kell mennem. – próbáltam erőtlenül tiltakozni, de valahogy nem ment mikor megláttam Rolandot fürdőgatyában.

- Na, akkor előre megyünk? – kérdezte és közelebb jött hozzám. – Hosszú napunk lesz. – kacsintott.

- Két perc és indulhatunk. – feleltem és gyorsan odamentem ahhoz az asztalhoz, ahol a fiúk ültek. – Lelépek egész nap nem leszek, nálam van a telóm, nélkülem kell mennetek a múzeumba. – lihegtem nekik, címszavakban.

- Lerázol minket? – kérdezte sértődötten Ádám, és lesöpörte magáról annak a szőke lánybak a kezeit.

- Vagy inkább ti ráztatok le engem. – vágtam vissza, és felrohantam a lépcsőn a telefonomért. Lefelé menet összefutottam Jess-szel, aki gyilkos pillantást vetett rám. Megkerestem a szemmel Rolandot és odarohantam hozzá. – Mehetünk.

- Oké. – felelte, és a kijárati ajtó felé vettük az irányt. Kiléptünk a verandára és Roland megszorította a kezemet. – Mit terveztél mára?

- Mármint, hogy kinek? – kérdeztem vissza értetlenül.

 - Hát a nekünk, mert én azért nem akarom az egész napot a kölykökkel tölteni. Mit csináljunk, ha lekoptattuk őket? – mondta az a Roland, akire – igaz, hogy csak 5 perc ismeretség után, - de akkor sem ismertem rá. Azt hittem, neki az minden álma, hogy a kis tündi-bündi hogy gyerekekre vigyázzon.

- Nem tudom, te mit szeretnél csinálni? – kérdeztem, de a mondta végére elakadt a szavam, mert odaértünk a strandra, ahol sok-sok gyerek őrjöngött. Azért imádkoztam magamban, hogy azok még ne legyenek itt, akikért mi vagyunk a felelősök. Vagy ez túl korai, hogy azt mondjam mi? Vagy csak én és ő? Mi van, ha gondolatolvasó, és hallja ezeket. Te jó ég, akkor vámpír. – Anyám én meghülyültem.

- Ott van asszem a mi csapatunk. – kiabálta túl Roland a hangzavart, de nekem a csapatunk szóra görcsbe rándult a hasam. Vajon mit csinálnak most Jessék? – Hé, hello. Ti vagytok a Napfény tábor?

- Igen. – kántálták kórusban a gyerekek.

- Jó, akkor most mindenki bediktálja a nevét ennek a szép lánynak itt mellettem, aki rátok fog felügyelni a vízben vagy a szárazföldön, és tőle lehet kérni bármit bármikor. Kb. ennyi az infó, jó szórakozást. – mondta, és elindult a víz felé.

- Hé, Roland. – kiáltottam utána. – Ez most komoly?

- Halálosan. – nevetett és berohant a vízbe, a gyerekek meg utána.

A délelőttöm végig ezzel ment el. Leírni a neveket egy lapra, lehetőleg ABC sorrendben, ellenőrizni, hogy mindenkinek meg van-e a csomagja, jaj annak a kislánynak vérzik az ujja kerítek egy ragtapaszt. Végre van 2 perc csendem, ekkor Roland odarohan, hogy ő éhes és menjünk haza vagyis a nyaralóba. Erre a szóra felcsillant a szemem, mert már nagyon rosszul éreztem magamat ezen a helyen. De rá kellett jönnöm, hogy csak Juli nénihez megyünk vissza, ahol a kölykök megebédelnek és csendes pihenőznek. És ekkor lesz végre pár csendes percünk Rolanddal.

- Sziasztok kis angyalok köszöntelek titeket a kunyhómban. Ötösével lesztek egy szobában… - kezdett bele Juli néni a véget nem érő magyarázkodásba, szegény 8 éveseknek.

- Na, akkor megyünk valahova? – kérdeztem meg Rolandot, amikor végre kettesben voltunk.

- Ebédeljünk! – kiáltotta, és odavezetett egy megterített asztalhoz. – Majd éhen halok. – mondta, és leültünk az asztalhoz. A leves sima krémleves volt a második meg lángos.

- Mesélj magadról. – kértem Rolandot, aki épp a szalvétáját nézte elmélyülten.

- Budapesten nőttem fel, most is ott élek csak nyárra jövök le néha a nagyihoz, meg néha télen. Most épp gimibe járok matek szakra.

- Tényleg? – lepődtem meg, teljesen őszintén.

- Halál komoly, már csak itt volt hely, amikor jelentkeztem. – mondta, mire mindent megértettem. – És te?

- Hát velem szinte ugyanaz a helyzet, mint veled… - kezdtem bele a mondatba, de ő félbe szakított.

- Most visszamehetnénk a strandra, és utána meg megnéznénk a szórakozóhelyeket? Nah, mit szólsz hozzá? – mondta, és közben valamitől nagyon, már-már túlzottan csillogott a szeme.

- Oké. – feleltem. Miközben a part felé mentünk, Roland megfogta a kezemet, de ami nagyon furcsa, hogy nem volt a hasamban semmilyen érzés. Akkor ez biztos jót jelent!

- Verseny a vízig! - üvöltötte, mire mindketten eszeveszetten berohantunk vízbe és útközben dobáltuk le magunkról a ruhákat.

- Nyertem! – kiáltottam fel, és Rolandra néztem, aki csak nevetett.

- Hello, Viki. – köszönt valaki a hátam mögül, és mikor megfordulta láttam, hogy Ádám és Jess az. De nem csak ketten voltak, hanem ott lógtak rajtuk azok a lányok, akiket reggel láttam az ebédlőben.

- Hali. – feleltem, és visszafordultam oda ahol Roland állt, de ő nem rám nézett, hanem az egyik csajra akit Jessék reggel szedtek fel.

- Van egy baromi jó ötletem. – szólalt meg az egyik szőke. – Játszunk olyat, hogy a lányok felülnek a fiúk nyakába és lökdösik egymást. Én leszek vele. – nyúlta le Rolandot előlem. A vöröske rátapadt Jessre, így az enyém maradt Ádám.

- Na pattanj. – jött oda hozzám, lehajolva. Felültem a nyakába és rögtön nekimentünk Jesséknek. A vöröske nehezen hagyta magát, de azért sikerült lelöknünk, a kis szöszi meg fél kézzel lenyomtuk.

- Ez aaaaaaaaaz! – üvöltöttük egyszerre Ádámmal, mikor nyertünk, ő lekapott a nyakából én meg lecsúsztam rajta. Ott álltunk a vízben, a fejünk csak pár centire volt egymástól, és tök adott lett volna egy csók, de a szöszi kizökkentett minket.

- Még egy menetet. – sipákolta, és ugrált fel Roland hátára.

Ezt még vagy 20-szor elismételte, utána meg egyre hülyébb játékok jöttek. Például, kimentünk a partra és felelsz vagy merszeztünk.

- Oké, kezdje el Jess. – mondta vöröske. –Felelsz vagy mersz?

- Merek. – felelte Jess, és az öklével verte a mellkasát.

- Menj oda, ahhoz a lányhoz. – mutatott egy lányra a vörös. – És mondd neki, hogy nincs nálad egy térkép, mert elvesztem a szemeidben. – mondta, mire mindenki felröhögött, és mivel Roland is nevetett, ezért én is. Jess simán megcsinálta, csak a lány pasija akadt ki rá egy kicsit.

- Na, jó Viki te jössz. Felelsz vagy mersz? – kérdezte Ádám.

- Felelek. – feleltem, halkan.

- Jó, akkor mondd meg nekem, hogy én vagy Jess?

- Jess. – vágtam rá, reflexből, mire nagyon sértődött képet vágott.

Délután 6 körül jöttünk el a strandról, így hatan és benéztünk egy diszkóba. Alapvetően nem bírom jól, az ilyen helyeket, de úgy éreztem, hogy ciki lenne Roland előtt ezt bevallani.

- Jó buli lesz, tudom, hogy szeretnéd. – mondta Roland mikor táncolni, hívott. 1 óráig táncoltunk, mikor mondta, hogy hoz nekem inni. Hozott kólát és én bele is ittam, de a számban volt valami furcsa utó íze. Még táncoltunk fél órát, de ekkor már úgy éreztem, hogy forog velem a világ. Meg is botlottam, de ott állt mellettem Jess.

- Vigyük haza. – mondta Ádámnak, aki átkarolta a derekamat és úgy támogatott ki az épületből. – Jól vagy? – kérdezték, mikor kiértünk az utcákra.

- Igen, bár nem értem mért nem folytatjuk a partiiiiit. – sikítottam.

- Mit ittál? – kérdezte Ádám, aggodalmasan.

- Semmit. – vágtam rá, és tovább tántorogtam az utcán. Beértünk a kunyhóba, ők felkísértek a lépcsőn és felvittek az emeletre.  Ágyba tettek és én rögtön kidőltem.

Mikor felébredtem még sötét volt a szobában. Csak Jess, horkolt mellettem, körül néztem és láttam, hogy Ádám két széket összetolt és ott alszik. Bementem a fürdőbe, hogy igyak egy kis vizet, de úgy remegett a kezem, hogy nem tudtam tartani a poharat. Hallottam, hogy mögöttem nyílik az ajtó, de ekkor már a remegéstől összeestem és csak a padlón éreztem a derekamon egy erős szorítást. Aztán egész testével hozzám simult és leült mögém – Ádám.

- Jól vagy? – suttogta a fülembe.

- Igen. – motyogtam, és élveztem, hogy ilyen közel lehetek hozzá. – Nagyon hülye voltam, tudom és sajnálom. – mondta a szám, de az agyam nem pontosan ezt gondolta. – Én túl sokáig voltam zárt térben sok emberrel körülvéve és hát nem is tudom.

- Igen, hülye voltál. És tudod mért? – kérdezte és a fejemet felé billentettem. – Mert csak engem akartál féltékennyé tenni. – mondta gyorsan, mire én ledöbbentem.

- Mégis mivel?

- Rolanddal. – felelte, de rosszul tette, mert ezzel elindított egy lavinát, amit régóta szeretnék kikiabálni.

- Én akarok itt bárkit is féltékennyé tenni? Ki volt az aki előttem, kezén fogva sétálgatott a szöszikével? És aki nagyon szeret valakit? És cicának becézgeti. Én hozzád képest semmit nem csináltam annak érdekében, hogy a másikat féltékennyé tegyem. – mondtam dühösen neki, és megpróbáltam felállni, de ő a karomnál fogva visszatartott.

- Erről kéne beszélnünk. – mondta halkan és finoman átölelt.

- De nem most. – feleltem és kibújtam az ölelésből. – Megyek aludni, és te is jössz. – húztam magam után ágyunk felé. Lekapcsoltam a fürdőben a lámpát, és bebújtam középre.

- Nem bújhatsz ki sokáig a beszélgetés alól. Holnap hosszú lesz a vonatút. – motyogta, én meg magamban átgondoltam a holnapi napom a forgítókönyvét.