Part 12

Itt a következő rész, remélem tetszeni fog :)

2010. 16. 27

- Jó reggelt, Csipkerózsika. – üvöltötte valaki a fülembe. A fejem majdnem széthasadt, ekkor annyira fájt.

- Pssszt. – szóltam rá, Jessre aki épp a ruháinkat pakolta. – Hova pakolsz?

- 1 óra múlva indulunk. – közölte velem, és tovább dobálta a táskájába, mindannyiunk ruháit. – Jobb lenne, ha lefürödnél, mert melletted aludtam és nem volt rózsa illatod.

- Oké, megyek. – mondtam halkan, és elindultam a fürdőbe. Láttam, hogy oda van nekem készítve egy nurofen és a ruhám. Gyorsan lefürödtem, felkaptam a ruháimat és bevettem a gyógyszert.

- Na, akkor indulhatunk? – kiáltotta Jess, és falkapta a táskákat.

- Hova? – ismételtem meg magamat.

- Reggelizni. – mondta Jess, gúnyos hangsúllyal.

- Jah, jó. – suttogtam, és utána lépkedve, mentem le a lépcsőn. Lent az ebédlőben, már ott volt Roland, és mily meglepő nem rám várt. Ekkor ugrott be nekem, hogy eredetileg úgy volt, hogy tovább maradunk.

- Jess, hogy-hogy megyünk haza? – kérdeztem meg tőle rögtön.

- Hát, mindenki unja ezt a helyet, részben, azért részben pedig azért, mert Dal azt mondta. – felelte, Jess közben földhöz vágta a táskákat és becsapódott Ádám mellé, aki a szöszivel reggelizett.

- Figyu, Vik. – köszönt nekem, és úgy éreztem ennek nem lesz jó vége. – Van még hely a nyaralóban?

- Nincs, már telt ház van. – mondtam szúrósan, és leültem Jess és a szöszi közé.

- Biztos? – kérdezte, Ádám csalódottan.

- 100 %. – feleltem, és gyorsan benyomtam a reggelimet, és odamentem Rolandhoz. – Hello.

- Cső. – köszönt vissza, de rám se nézett.

- Ma megyek haza. – gondoltam, jobb gyorsan túlesni rajta. Roland arcáról lefagyott a mosoly.

- Hogy-hogy? – kérdezte, én meg leültem vele szembe.

- Úgyhogy, nem akarok több időt veled tölteni itt. Egy… - kezdtem bele a szidásba, de épp ekkor futott be Juli néni.

- Jaj, aranyom hát végre felkeltél? – kérdezte, nyájas hangon. – A barátod már kifizette, az azt jelenti, hogy ma mentek haza?

- Igen, sajnálom. – feleltem, nem éppen kedves hangsúlyban.

- Semmi baj aranyom. – mondta Juli néni mézes-mázos hangon. Sumákolt az öreg arról, hogy tartozik nekem a tegnapiért. Na, mindegy. Visszamentem az asztalunkhoz, ahol a szöszi „könnyes búcsút” vett Ádámtól.

- Majd írok neked. – nyávogta Ádám fülébe. – SMS-t. – fejezte be a mondatot, így asszem jogosan éreztem úgy, hogy nem kell beszélnem Ádámmal a vonatúton. Megszólalt a mobilom és örömmel vettem észre, hogy Boldi neve villogott rajta.

- Szia. – szóltam bele a telefonba, lelkesen, már nagyon hiányzott egy új ember hangja.

- Hello, Viki Máté vagyok. -  köszönt vissza nekem.

- Halihó, mit szeretnél?

- Azt, hogy húzzatok vissza a nyaralóba. Hiányzol. – suttogta, mire a háttérből röhögés hallatszott. – Nah, Rocky fogd be. – ahogy meghallottam Rocky nevét nem bírtam magammal.

- Ott van Rocky, légyszi csak hadd beszélhessek vele. – könyörögtem Máténak.

- Nem, gyere haza és akkor beszélhetsz vele. – nevetett bele Máté a telefonba és lerakta.

- Indulhatunk? – kérdezte Jess, aki előttem állt.

- Persze, menjünk. – feleltem és elindultunk a vonat végállomáshoz.

- Ide én soha az életben többet nem jövök. – jelentettem ki, mikor már a vonatra vártunk az állomáson.

- Mért nem? – kérdezte Ádám, és közben lazán feltolta a napszemcsijét a fejére.

- Vajon? – tettem fel az egyértelmű kérdést, de a választ nem hallhattam, mert megjött a vonat. Felszálltunk rá, de nem volt üres kocsi, ezért beültünk egy cigizős kabinba. Feldobtam a csomagtartóra a táskám, és leültem egy 30-as férfi mellé.

Amint elindult a vonat Ádám elővette a telefonját, és egyfolytában nyomkodta. Közben fel-fel röhögött és egyáltalán nem zavartatta magát. Jess csak az Ipod-ját hallgatta, így vele se tudtam beszélgetni, így hát maradt a 30-as pasi.

- Hello, hogy van? – fordultam felé, mire Ádám rögtön felkapta a fejét.

- Öhm, köszönöm jól, és te? – kérdezett vissza, én meg csak szöszisen nevetve válaszoltam.

- Megvagyok. Nős? – vágtam rögtön a közepébe.

- Nem, gyerekeim sincsenek. – csillant fel a szeme, én meg csábosan forgattam a szemeimet.

- Nekem se. – kacagtam, és közben az órájára siklott a pillantásom, rolex… Ádám egyre többet nézett fel a telefonjából, és én ezt annyira élveztem, hogy azt nem lehet leírni. – És merre lakik? Csak nem lakhat a Balatonon.

- Nem, tényleg nem itt lakom, hanem Kecskeméten. – felelte, és elnyomta a cigijét, így végre csak rám figyelt.

- Na, ne. Én is, imádom a kecskéket, de én azt kérdeztem, hogy hol lakik. – hazudtam, közben pedig a lábaimat felhúztam magam alá, a hajamat tekergettem és folyamatosan Ádámra pillantottam, hogy figyel-e.

- Én is szeretem a kecskéket. – sóhajtott egyet és hátra dőlt. Most biztos azt gondolja, hogy csak egy kis 15 éves ribanc vagyok, de nem baj – amúgy se téved nagyot.

- Jujj, én még a nyuszikat is szeretem. Tudja azok a nagyfülű kis cuki rágcsálók. – nyávogtam a pasi, fülébe és közben egyre közelebb csúsztam hozzá.

- Balatonfüred. – szólt be a kabinunkba a kalauz – vagy valami ahhoz hasonló- srác. Ádám felrántott a 30-as pasi mellől és a szeme szikrákat szórt- juj, ezért még kapok. Levettem a táskám és még egy gyors puszit adtam a 30-asnak.

- Remélem még találkozunk. – súgtam a fülébe, de Ádám megint elkezdett rángatni és leszálltunk a vonatról. Mikor elment, még integettem is cigizősnek.

- Mi bajod van, én csak barátkoztam. – rántottam ki Ádám kezéből a karomat.

- Ezt majd kettesben megbeszéljük. – mondta, de a szeme még mindig nem változott meg. Csendben mentünk a nyaralóhoz, és amikor odaértünk egy olyan, jó érzés fogott el, amit megint nem tudok leírni, mint a hős aki haza tért a nagy csatából. Elkezdtem befelé szaladni, de Ádám megint megállított- jobban mondva kigáncsolt.

- Nem lépsz meg előlem, menj előre viszem a táskád és a fürdőben várj. – mondta, és felhúzott a földről én meg berohantam Rockyékhoz.

- Jaj, Rocky. – kiáltottam és ráugrottam a hátára. – Úgy hiányoztál. – mondtam és közben egy puszit nyomtam az arcára, mire elpirult.

- Szia, Viki. – köszönt és óvatosan leszedett a hátáról. – Te is hiányoztál.

- Sziaaaa, Máté. – futottam felé, és öleltem meg. Csak ekkor esett le, hogy ezek a barmok mind-mind hiányoztak nekem. Belépett Ádám a konyhába, és ekkor ugrott be, hogy nekem a fürdőbe kéne lennem. – Pillanat és itt vagyok. – mondtam, és követtem Ádámot. Előre engedett, és ahogy bezárta az ajtót rögtön rákezdte.

- Mégis mi a francot gondoltál? – ordította a fejemnek. – Hogy gondoltad, hogy kikezdesz az orrom előtt egy öreg pasival. – folytatta, de úgy gondoltam, hogy ezt nekem nem kell tűrnöm.

- Mi közöd van hozzá, hogy én mikor és kivel beszélgetek? Hmm? Semmi, a válasz egy nulla. És tudod mit te is az vagy. Igen te is egy nagy nulla vagy. Nem értem mit evett rajtad az a szöszi, sőt azt sem értem, hogy mért vagy annyira nagyra magaddal– kiabáltam vissza. Néma csend volt egy fél percig majd Ádám reagált. 

- Azt mondod, hogy én vagyok egy nagy nulla. Vagyis, hogy én semmi vagyok? – kérdezte, de most már higgadtabb hangon. – Akkor te mi vagy? Te egy hülye kurva vagy. – mondta, én meg lefagytam. Ez nagyon mellbe vágott. Lassan felálltam a fürdőkádról és kimentem a hátsó ajtón a kertbe. –Viki, várj nem úgy gondoltam. – jött utánam Ádám.

- Hagyj békén. – vágtam neki oda bunkón, mert már a sírógörcs szélén álltam.

- Nem, Viki értsd meg… - kezdett bele, de én félbe szakítottam.

- Kopjál le Ádám, hagyjál békén. Soha többet ne szólj hozzám. – mondtam és elfordultam előle, de ő megragadta a karomat, én viszont elhúztam és VÉLETLENÜL belerúgtam a lábába, azért ő gyorsan reagálva megpofozott.

- Te jó ég, Viki én annyira sajnálom. Bocsáss meg. – kérte, és én nagyon szerettem volna megbocsátani neki, de nem akartam. Azt akartam, hogy legyen bűntudata, mély bűntudata. Sértődötten felálltam, és bementem a házba, ahol Rocky várt és tapsolt.

- Gratulálok, megjött az a cseppnyi eszed? – kérdezte, és közben átkarolt.

- Meddig kínozzam?

- Sokáig, hadd szenvedjen. – felelte és egy puszit nyomott a fejemre. Még bőven reggel volt, azért a fiúk kitalálták, hogy töltsük a parton az egész napot.

- Viki, te akarsz jönni? – kérdezte meg tőlem Boldi, miközben Dorka kezét fogta.

- Alszok, egy kicsit a saját ágyamban utána, utánatok megyek. – válaszoltam és bementem a szobánkba. – Szia, Máté. – köszöntem rá, mivel ott feküdt az ágyunkon.

- Hello, álmos vagy? –kérdezte, mikor mellé feküdtem az ágyra.

- Igen. – feleltem és közben ásítottam egyet.

- Akkor gyere. – mondta,  nyújtotta felém a kezét, és hozzábújtam.

Mikor felébredtem, már dél lehetett, viszont Máté még mindig mellettem –vagyis inkább alattam- feküdt.

- Szia. – köszönt, mikor felkeltem. – Kimenjünk a strandra? – kérdezte, és óvatosan kibújt alólam.

- Oké. – morogtam, halk hangon és kimentünk a konyhába, ahol nem volt senki. – Pillanat és jövök. – mondtam, és bementem a fürdőbe. Az arcomat lefröcsköltem vízzel, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Kirohantam Mátéhoz, aki már kint várt rám a kapuban.

- Nah, akkor menjünk. – mondta, és átkarolta a vállamat. Csendben sétáltunk el a strandig, s mikor odaértünk a többiek csak kajáltak a parton.

- Hello. – köszöntem és leültem Rocky mellé.

- Kérsz? – kérdezte, és felém tartotta a lángost.

- Köszi, nem. – feleltem, és a hátának dőltem. Vagy 2 percig csend volt, de ekkor váratlanul Rocky felugrott, én meg hanyatt vágódtam.

- Verseny a vízig, Viki gyere. – kiáltotta, és elkezdte lehúzni rólam a ruháimat.

- Oké. – mondtam, ledobtam a pólómat és futottam utána. Leelőztem, és nevetve futottam be a vízbe. – Nyertem!- üvöltöttem, mire körülöttem mindenki elkezdett tapsolni, Rocky meg odajött és megölelt.

- Gratulálok. – mondta, és egy puszit nyomott a fejemre. – Na, akkor mi van közted és Ádám között pontosan? – kérdezte, én meg elkezdtem neki nagyjából leírni a helyzetet.

-….  és tegnap meg megpofozott, de hát láttad. Ez egy elmebeteg. – fejeztem be, és pont ekkor értek a többiek.

- Na, akkor mit csináljunk? – kérdezte Jess, és lefröcskölt vízzel.

- Nekem mindegy. – feleltem, és visszafröcsköltem.

- Játszunk megint, olyat, hogy…. – kezdett bele Barbi, de mindenki egyszerre fejezte be helyette a mondatot.

- … a lányok felülnek a fiúk nyakába, és lökdösik egymást. – röhögtünk fel mind egyszerre.

- Akkor, gyere. – jött oda hozzám Máté, és a nyakába kapott. Lazán, odamentünk Ádám és Barbi mögé és fél kézzel levertük őket, és így sorba mindenkit. Sajnos ez van, én ebben a játékban verhetetlen vagyok.

- Nyertünk, luzerek! – kiáltottam és Máté a karjaiba kapott, aztán letett a földre.

- Hahahah… - nevetett fel Rocky és odajött hozzám. – Ki is a luzer? – kérdezte, és közben rám kacsintott.

- Van még egy szuper ötletem! – sipított fel Barbi. – Menjünk el bringo hintózni!

- Oké, felőlem. – mondta, Ádám és átkarolta Barbi derekát. Kimentünk a vízből, felöltöztünk a fiúk meg addig béreltek bringo hintót.

- Egész napra is kilehet bérelni, szóval akkor holnap mit szólnátok egy Balaton körhöz?- kérdezte Dal. Miután mindenki egyet értett ezzel, a szerintem borzasztó ötlettel, beültünk a hintókba. Automatikusan beültem Máté mellé, aki a kormány melletti ülésen foglalt helyet, így nekem kellett vezetnem – nem baj menni fog.

- Hajrá. – nevetett Máté, és hátra fordult Rockyhoz meg Jesshez. – Azt hiszem, az életünket kockáztatjuk.

- Kac-kac. Jó sofőr vagyok, csak még életemben nem vezettem, ideje elkezdeni. – mondta, s elkezdtünk tekerni. A mellettünk levő kocsiba- vagy hintóba – Barbi, és Ádám ültek elől, őket biztosan megelőzőm egy fél perc alatt, viszont mellettük Tomi és Liz volt, akiket már nehezebb lesz.

- Viki, azt tudod, hogy ez nem verseny? – kérdezte Máté, mikor elkezdtem gyorsabban tekerni, hogy leelőzzem őket.

- Mi? Jah, hát persze. – feleltem, és egy picit lelassítottam, mivel már leelőztem Barbiékat. – De attól még én nyerek.

- Jó, akkor most menj jobbra. – mondta, én meg bekanyarodtam egy bokorba.

- Ööööö, ezt nem így akartam. – suttogtam lassan elkezdtem hátra felé tekerni, de Máté inkább kitolta a kocsit a bokorból, engem meg a székemről, tolt el. – Hé, tudok vezetni. – tiltakoztam, de ekkor már késő volt. – Jól van, na. – mondtam, és arrébb csúsztam. – De akkor itt én nem tekerek. – és sértődötten elfordultam egy másik irányba.

- Jó, ne tekerj. – sóhajtotta, és elindultunk. Így mentünk egészen a nyaralóig, ahol mindenki kiszállt, csak a fiúk nem, mert ők visszavitték a hintókat. Bementünk a házba, én meg kidőltem egy kanapéra.

- Haragszol még rám? – kérdezte, Ádám és ledőlt mellém.

- Igen. – feleltem és arrébb csúsztam, de ő meg utánam.

- Mit tegyek, hogy már ne haragudj? – érdeklődött én meg jobban végig gondoltam a helyzetet.

- Semmit, csak hagyj békén. – kértem, és még arrébb csúsztam volna csak már nem tudtam, mivel a kanapénak a támlájába ütköztem. Felültem és ki akartam csúszni a kanapé és Ádám közül, de ő megfogta a kezemet és megsimogatta az arcomat.

- Soha, nem fogsz megbocsátani? – kérdezte, mire én csak felnevettem.

- De valamikor biztos meg fogok bocsátani. – mondtam, gúnyos hangsúllyal. – De, ha azt szeretnéd, hogy megbocsássak, szakíts Barbival. – ugrott be ez a remek ötlet.

- Miért szakítanék Barbival? Te, jó ég, mi van? – kérdezte ijedten, vagyis nem pontosan ijedten, hanem az arcára olyan meglepődöttség ült ki, amit nem lehet leírni.

- Na, látod. – mondtam, és kimentem a kertbe, ahova a fiúk már visszatértek és égett a tűz.

- Szia, te kis Vettel. – köszönt Máté és magához szorított.

- Hello. – köszöntem vissza, és próbáltam úgy tenni, mint aki nem sértődött meg nagyon ezen a beszóláson. Leültünk a tűz köré, és jött egy újabb remek ötlet: felelsz vagy merszezzünk.

- Kezdje Viki, felelsz vagy mersz? – kérdezte, Barbi.

- Merek. – feleltem. Arra gondoltam, hogy nem lehet nagy cucc, amit ő kitalál.

- Oké, akkor fogadok, hogy nem mered megcsókolni Ádámot. – mondta, mire én kiköptem a vizet, amit épp ittam.

- Oké, de csak a kedvedért. – feleltem, és odamentem Ádámhoz, és az arcára nyomtam egy puszit. Ezt a játékot- hasonló hülye ötletekkel – egészen éjfélig csináltuk, én kiszálltam és bementem a fürdőbe tisztálkodni.

- Akkor, igaz és mégis szereted. – mondta valaki mögöttem.

- Kit? – kérdeztem, megfordultam és láttam, hogy Máté az.

- Ádámot. – felelte, és közelebb lépett hozzám.

- Én, őt? Dehogyis. – tiltakoztam, és közben megfordultam, de olyan gyorsan, hogy megbotlottam és lehuppantam a vizes kőre, a hátamat meg a fürdőkádnak támasztottam. Máté letérdelt velem szembe és a két keze közé fogta az arcomat.

- Akkor jó. – mondta, és megcsókolt.