Part 14

A várva-várt 12-es. Jó olvasást :)

2010. 06. 28.

Máté a kezével fogva eltolt magától és rám mosolygott.

- Gyere, menjünk aludni. – mondta és a derekamnál fogva felhúzott a kőről.

- Oké. – feleltem, és elindultunk a szobánk felé. Benyitottam és láttam, hogy az összes fiú ki van terülve, mint valami hullák. Lefeküdtem az ágyunkra Máté mellé, aki átkarolt és úgy aludt el. Akkor én most járok vele? Mert annak, annyira örülnék, de nem lenne szép tőlem, hogy úgy teszek, mintha szeretném, miközben Ádámra gondolok. – ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal aludtam el.

Mikor felébredtem még sötét volt, Máté még békésen aludt mellettem. Valószínűleg az eső kopogására ébredtem fel, mert az nagyon hangos volt. Kimentem a fürdőbe, ahol Dal ült fürdőkádnak támaszkodva.

- Hello, Vik. – köszönt rám, de a hangja nem volt tiszta.

- Szia. – köszöntem vissza, és közelebb léptem hozzá. – Jól vagy? – kérdeztem és leültem mellé, de ő már nem tudott válaszolni, mert elaludt és rám dőlt. – Dal, Dal. – szólítgatta halkan, de ő nem felelt. Én se bírtam sokáig és bealudtam.

+

- Viki, Viki ébredj. – ébresztgetett Boldi. – Dal. – mondta egy kicsit erősebb hangon, és belerúgott a mellettem fekvő Dalba.

- Mi van? – kérdezte másnaposan.                                                                                                                   

- Szállj le Vikiről – felelte Boldi és felrángatta Dalt. Csak ekkor esett le, hogy mi történt az éjszaka. – Hol van Máté?

- A szobánkban, jah és ma nem hiszem, hogy mennénk valahova – zuhog az eső. – mondta nekem Boldi, mire én kifutottam a szobánkba Mátéhoz.

- Szia. – köszönt nekem, én meg lehuppantam mellé az ágyra, ő meg átkarolt és megint megcsókolt. – Hol voltál?

- A fürdőben aludtam, Dallal. – feleltem, közben pedig én is megöleltem.

- Kajaaa! – kiáltott be Tomi a szobába, mire mindenki kiment a konyhába. Az asztalon valami kaja szerű dolog, volt és mellette Liz állt elégedett arccal.

- Nah, ki kér rizottót? – kérdezte, és közben a serpenyőre mutogatott, ekkor ért be a konyhába Ádám és Hajni, de valamiért most ők fogták egymás kezét. Ekkor ugrott egy remek bosszú:

- Azt hiszem, Ádám nagyon-nagyon szereti a rizottót – mondtam és egy tányért nyújtottam Liz felé aki – szó szerint – beleöntötte a tányérra a reggelit. - Tessék – toltam Ádám felé a tányért.

- Kösz, Viki. Amúgy tényleg ez lenne a kedvenc ételem, ha nem lennék allergiás a tojásra. – mondta és önelégült képpel tolta vissza felém a tányért.

- Ebben nincs is tojás. – toltam vissza, és újra Liz felé fordultam. – Kávét nem csináltál véletlenül?

- De, kérsz? – kérdezte boldogan, de én inkább elhárítottam.

- Én nem, de Ádám biztos. – válaszoltam és bementem a nappaliba, ahol a fiúk valamivel zörögtek és mikor beléptem abbahagyták.

- Jaj, nyugi ez csak Viki. – nyugodott meg Rocky és előkapta a háta mögül a chipset.

- Liz merre van? – érdeklődött Tomi és belemarkolt a chipsbe.

- A konyhában kávét főz Ádámnak. – feleltem és levágódtam mellé.

- Figyelj, Vik. – fordult felém Tomi. – Mért szívatod ennyire Ádámot?

- Én nem szívatom. – tiltakoztam. – Azt kapja, amit megérdemelt.

- Oké, én nem szóltam. – emelte fel a kezét, mint aki megadja magát.

- Hé, ti nem kértek reggelit? – jött be Liz a nappaliba és gyorsan mindenki a háta mögé tette a chipset.

- De, mindjárt megyünk, csak én gyorsan kiugrok a fürdőbe. – mondtam és így is tettem. Benyitottam az ajtón és hallottam, hogy valaki zuhanyozik. Körbe néztem és a ruhákból rájöttem, hogy Ádám az. Gondoltam most itt a bosszú ideje. Felkapkodtam a ruháit és a törülközőjét és kirohantam, csakhogy kifelé menet Rockyba ütköztem.

- Hát te? – kérdezte, de megakadt a tekintete a kezemben tartott ruhákon. – Azok Ádám ruhái? Neked soha nem fog benőni a fejed lágya?

- Soha. – bólogattam, elfutottam a nappaliba és megint leültem a kanapéra.

- Szerintem az élményfürdő jobb. Szted Viki? – nézett rám Máté és megint átkarolt.

- Mihez képest jobb? – kérdeztem, és hozzá bújtam.

- Mint egy uszoda. – felelte és olyan szépen nézett rám, hogy először nem tudtam válaszolni.

- De jobb. – dadogtam, de nem is tudtam volna több mindent mondani, mert Ádám rohant be – ruhába – a nappaliba.

- Ki volt az a barom, aki ellopta a ruháimat? – kérdezte üvöltve, én meg rájöttem, hogy még mindig a ruháin ülök.

- Nem tudom. – hazudtam, de közben beugrott egy ördögi terv. – De én Rockyt láttam bemenni a fürdőbe. – mondtam, mire Ádám a konyhába futott, én meg a ruháival odafutottam Hajnihoz. – Ádám mondta, hogy adjam oda neked. – hadartam és visszafutottam Mátéhoz, aki csak röhögött és egy puszit nyomott a fejemre.

- Rocky tagadja, szóval akkor… - kezdte Ádám mikor bejött a nappaliba, de nem tudta befejezni, mert szó szerint elállt a szava, ahogy meglátta Hajnit a ruháival. – Hogy kerülnek ezek hozzád?

- Viki mondta, hogy adjam oda neked. – kente rám a dolgot, és odanyomta Ádám kezébe a ruhákat. Ekkor éreztem úgy, hogy ideje elfutnom.

- És hol van Viki? – kérdezte Hajnitól, aki csak lazán a kanapéra mutatott, ahol voltam. – Kösz, Hajni. – mondta Ádám és felém kezdett el fordulni. – Most meghalsz. – jelentette ki és rám akarta vetni magát, de én gyorsan elfutottam – vagyis inkább kifutottam a kertbe, a zuhogó esőbe. – Úgyis elkaplak. – fenyegetett és utánam rohant a kerten keresztül. A kert vizes és sáros volt és nem utolsósorban csúszós. – Mikor hátra néztem, hogy Ádám milyen messze van még, úgy elvágódtam a sárba, hogy azt nem lehet leírni.

- Ne, ne. – kiabáltam, amikor Ádám már csak fél méterre volt és rám vetődött. A hasamra fordított a kezeimet lefogta, így csak a fejemet tudtam mozgatni.

- De, és ezt megérdemled. – mondta és teljes testével rám nehezedett. – Szóval még nem történt meg a beszélgetés köztünk, amiről szó volt meg a szállodában.

- Oké, de ne itt történjen meg. – kértem és közben levegőért küszködtem. – Menjünk be, meg amúgy is látni sem akarlak, nemhogy rajtam feküdj. – ekkor ugrott be, hogy akár meg is haraphatnám az egyik karját. Így is tettem, mire felordított és legurult rólam. Visszasprinteltem a házba, azon belül pedig a fürdőbe. Ott kilihegtem magamat és elégedettem dőltem hátra a zuhany fülkének. Ahogy neki dőltem eszembe jutott, hogy még mindig nem zuhanyoztam le reggel óta. De mi van, ha fel tudja feszíteni az ajtót és beront hozzám? A ruháimat valami biztonságos helyre kell raknom. Feldobálom a fülke tetejére, hogy én mekkora ész vagyok. Beléptem a zuhanyzóba, gyorsan letusoltam megtörülköztem és felkapkodtam a ruháimat és kiléptem. Felnéztem és láttam, hogy Máté van ott.

- Na, nyertél? – kérdezte és megint átölelt

- Mint mindig. – feleltem nagyképűen, de még nem akartam kimenni a fürdőből. – Mi van, ha most még dühösebb, mint volt?

- Nincs itt. Elmentek Hajnival és Barbival vásárolni, meg asszem moziba. – mondta, mire felragyogott az arcom.

- Édes hármas. – gúnyolódtam, mire Máté csak finoman meglökte a fejemet. – Kik vannak még itthon?

- Amúgy mindenki. Liz főzi az ebédet, csak kellett hozzá még valami és azért mentek el vásárolni. – felelte Máté és bement a nappaliba Tomihoz, én meg Lizt néztem meg a konyhában.  

- Ezt kóstold meg. – nyújtott felém valami piros dolgot Liz egy kanálon.

- Oké. – mondtam és egy mély levegőt vettem. Asszem ez paradicsom szósz akart lenni, de Liz tett bele valami erős fűszert, amitől lángolt a szám. – Hmm, finom. – köhögtem.

- Tessék. – nyújtott felém egy pohár vizet. – Tudom, hogy nem tudok főzni. – sóhajtotta és leült az ebédlő asztalhoz. – És azt is tudom, hogy ti csak udvariasságból eszitek meg a kaját. – mondta szomorúan.

- Ez nem igaz. – ültem le mellé. – Ádámnak ízlik.

- Persze, tényleg most mi van közted és Máté között? – kérdezte és rögtön vidámabb lett a témaváltástól. – Azt hittem, hogy Ádámért vagy oda.

- Ez nem igaz. – tiltakoztam, de aztán sóhajtottam és letettem magam elé a poharamat. – Ádám lekurvázott és megpofozott, viszont Máté soha nem tenne ilyet.

- Akkor válaszd Mátét. – mondta meg a pofonegyszerű választ. Jajj, pofonegyszerű…

- Ez nem ilyen egyszerű. Nem tom’ miért, de olyan mintha Ádám lenne a cél és, hogy elérjem, kisbábukat kell ledöntenem. És attól tartok Máté is egy ilyen kis bábu. – mondtam lehangoltan.

- Milyen értelemben kell ledöntened Mátét? – kérdezte furcsa képpel Liz.

- Jaj, nem olyan. Dehogyis, pfuj. – ez eszembe se jutott Mátéval. – Tudod, hogyha ránézek, Ádámra mindig libabőrös leszek, mikor ő visszanéz, elpirulok. Ha hozzám ér lefagyok, ha hozzám szól egy kisebb görögdinnye nő a hasamban. De én mégse szeretem. – jelentettem ki és a tűzhelyre pillantottam. – Mindjárt odaég a szósz.

- Jaj, csak azt ne. – ugrott fel Liz és odarohant a serpenyőért. – Na, túlélte. – mondta, de inkább bedobta a mosogatóba a cuccot.  – Inkább rendelek pizzát.

- Jó ötlet. – feleltem és kimentem a nappaliba, ahol a fiúk meg Dorka voltak.

- Oké, Máté Rihanna vagy Shakira? – kérdezte Dal, és jó nagyot röhögött.

- Egyértelmű, hogy Rihanna. – válaszolta, én meg odabújtam hozzá és beszívtam az illatát, olyan jó érzés volt, hogy meleg volt és, olyan mackós.

- Viki, Robert Pattinson vagy Taylor Lautner? – kérdezte Dal tőlem.

- Semelyik. – feleltem, mire Dorka felnevetett.

- Sztem tuti, hogy Taylor. – mondta és közben lányosan vihorászott.

- Jó akkor Dorka. Ádám vagy Máté? – kérdezte Rocky közben pedig rám kacsintott.

- Ööööö, Ádám Hajnié, úgyhogy Máté. – vihogta és felénk nézett, ahogy Rocky is, csak hogy ő alig bírta visszafojtani a röhögést, mikor meglátta az arcomat. Mit jelent az, hogy Hajni Ádámé???

- Dal, Hajni vagy Barbi? – tettem fel gyorsan a kérdést, viszont most én röhöghettem Dal arcán.

- Barbi. – felelte halkan. – Viki, Rocky vagy Boldi? – kérdezte, mire már senki sem suttogott, hanem az én válaszomra figyelt, de én előre tudtam, hogy mit mondok.

- Boldi. – ezt lazán kimondtam, huhh. Ekkor jöttek meg a többiek, így még jobban hozzá bújtam Mátéhoz, hogy ő majd megvéd Ádámtól.

- Cső, mit csináltok? - kérdezte és levágódott egy fotelba egy sörrel.

- Ő vagy őt. – mondta Dal és Ádám felé fordult. – Te jössz, Hajni vagy Barbi?

- Te beteg vagy. – felelte Ádám. – Persze, hogy Hajni. Jó, akkor Barbi jön Dal vagy Boldi?

- Dal. – vágta rá Barbi, erre Dal elpirult. – Dal Hajni vagy Liz?

- Hajni. – válaszolta Dal, mert szerintem nem merte Lizt mondani, Tomi tekintete miatt. – Hajni Ádám vagy én?

- Ádám. – vágta rá ő is, mint Barbi és beleült Ádám ölébe.

 - Viki, Máté vagy Ádám? – tette fel Rocky azt a kérdést, amire én se tudtam a választ. De persze, hogy Mátét kell válaszolnom, de akkor Ádám megsértődik, amúgy ha már itt tartunk most is engem néz, bár ebben a pillanatban mindenki engem nézett.

- Máté. – feleltem, lazán és gyorsan feltettem egy másik kérdést, hogy terelődjön a téma. – Balázs, Hajni vagy Barbi?

- Hajni. – mondta, de ő már nem tudott és szerintem nem is akart feltenni még egy kérdést, mert Liz jött be a nappaliba.

- Itt a pizza. – kiáltotta, mire mindenki kirohant a konyhába és elkezdtünk zabálni. – Kitaláltam egy baromi jó ötletet. – mondta Liz. – Ma legyen „mindenki őszinte mindenkivel nap”!

- Ez mit takar? – kérdeztem két falat között.

- Egy valaki lesz egyszerre egy szobában mindenki bemehet hozzá és beszélhet vele. – lelkesedett Liz. – De, hogy ne legyen, hosszú csak egy embernek kell bent lennie, és többnek nem is. Válasszátok ki, hogy ki legyen az. – jelentette ki Liz, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Viki legyen az. – javasolta Máté, én meg csak megvontam a vállam.

- Oké, leszek. – egyeztem bele.

Ebéd után bementem szobánkba és kiterültem az ágyon. Liz bekiáltott, hogy megy az első ember.

- Szia. – köszöntem Máténak, aki csak lazán rám feküdt és csókolgatott. – Hé, nem ezért jöttél. – toltam el magamtól.

- Lejárt az idő. – kiáltotta Liz be a szobába.

- Pillanat. – üvöltötte vissza Máté és felültetett az ágyon. – Miről akarsz velem beszélni?

- Erről. – mondtam és megragadtam a tetovált karját mire az volt felírva, hogy Dorina.

- Le fogom szedetni – ígérte és megint megcsókolt, de Liz félbeszakította.

- Ádám jön. Te meg szállj le Vikiről. – rángatta el Mátét Liz.

- Ádám? – kérdeztem éles hangon, de ő csak megvonta a vállát. Ádám bejött az ajtóm és rám vigyorgott.

- Akkor hát beszélgessünk – mondta gyanús hangon. – Hogy vagy? – kérdezte és rám nézett a mélykék szemével. Azok az érzések, amiket Liznek leírtam a konyhában pár órája egyszerre jelentek meg. Libabőrös lett az egész testem, görögdinnye kezdett el nőni a hasamban, lefagytam és elpirultam. Ez olyan érzés volt mikor oviban a homokozóban neked van a legjobb vagy legszebb lapátod és az ovi leghelyesebb fiúja azt mondja, hogy tetszik neki. De, ha kigúnyolja azt is siker élménynek tekintem, mert legalább hozzám szólt.

- Jól, te? – dadogtam, de közben próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel az egész, mivel hát mégis csak megpofozott.

- Én is. – felelte és levágódott mellém az ágyra és a plafont bámulta. Mátéval bezzeg gyorsan ment az idő.

- Most te haragszol rám? – kérdeztem, mire csak megvonta a vállát.

- Tudod mit? Nem haragszom rád, mert most boldog vagyok és szerelmes. – válaszolta és rám emelte a tekintetét a plafonról. Bennem viszont megállt az ütő, SZERELMES???? De várjunk, hidegen kell viselkednem és dühösnek kell lennem, hiszen lekurvázott.

- Letelt az időd húzzál ki. – mondtam, mire ő meglepődötten megvonta a vállát és kiment. Rocky jött be én meg a nyakába borultam szó szerint, de nem sírtam, mert erős vagyok! – Kivel jár Ádám?

- Nem mondhatom el. – mondta és megpróbált levakarni a nyakából. – De, hogy megőrizzem, a férfiasságomat nem ölelgethetlek.

- De ölelgethetsz. – tiltakoztam és a csípőjét a lábaim közé fogtam. De megláttam, hogy nincs csukva az ajtó ezért leugrottam Rockyról és odamentem, hogy becsukjam, de előtte még kinéztem és megláttam azt, amire egyáltalán nem vágytam: Máté csókolózott Barbival az orrom előtt. Gyorsan bevágtam az ajtót és visszafutottam Rockyhoz. Ugyanúgy átöleltem, mint az előbb, de még mindig nem sírtam. – Nah, hol tartottunk?

- Hát ez nem viselt meg téged. Kőből vagy. – mondta Rocky és most rendesen megölelt.

- Tudom. – feleltem, de pont ekkor nyitott be Liz.

- Megunták ezt a játékot, kimegyünk, a partra elállt az eső, jöttök? – kérdezte, én meg lelkesen bólogattam.

Kimentünk a házból és elkezdtünk a part felé sétálni. Útközben Máté mögém jött és a derekamnál fogva felkapott.

- Hagyjál, tegyél le. – tiltakoztam, mire ő így tett.

- Baj van? – kérdezte és meg akart csókolni, de eltoltam a képét.

- Nem akarsz valamit mondani? – kérdeztem vissza és komolyan próbáltam ránézni.

- Láttál Barbival? – sóhajtotta és lenézett rám, mivel egy fejjel magasabb volt nálam.

- Igen. – feleltem és szomorúan néztem rá.

- Szakítunk?

- Jártunk valaha? Haverok vagyunk, egymásnál vigasztalódunk. – mondtam, megcsókoltam és visszafutottam Rockyhoz.