Part 15

2010. 06. 29

- Szakítottatok? – kérdezte és megölelt pont úgy, mint az előbb ő.
- Kő vagyok, nem járok senkivel. – feleltem és vigyorogva visszaöleltem, így mentünk a strandig, ahol az orromig se láttam, mivel este volt.
- Héj, kölyök verseny a vízig. – kiáltotta Rocky és megrántotta a karomat.
- Oké. – mondtam és utána futottam, nem érdekelve azt, hogy ruhában vagyok.
- Most te vagy a luzer. – kiabálta nekem Rocky, mire csak a hátára ugrottam.
- Én sose veszítek. – mondtam, és ledöntöttem a vízbe.
- Oh, tényleg? – kérdezte, és ugyanúgy megpörgetett a derekamnál fogva, mint az előbb Máté.
- Tényleg. – sikítoztam, közben pedig a lábammal rugdostam a semmibe. A szúnyogok baromira csíptek, de valahogy most még nem zavart, majd este…
Még 1 órát maradtunk mind a strandon, majd visszamentünk a nyaralóba, én meg bementem a fürdőbe. Elkezdtem egyesével kivakarni a csípéseimet és közben zuhanyoztam, közben pedig egy Adele számot énekeltem, konkrétan a Rumor has It – t.
- Rumor has it, uuuu, the rumor has it…- énekeltem a refrént, mikor valaki megszólalt mögülem.
- Viki? – kérdezte Ádám, mire én gyorsan elzártam a vizet és magamra kaptam egy törülközőt.
- Hello. – köszöntem rá. Biztos vicces látványt nyújthattam, ahogy ott álltam vizes hajjal vérző szúnyogcsípésekkel és tök vörösen előtte. Ő nem is titkolta, hogy jól szórakozik.
- Szerintem meg kéne fontolnod, hogy elinduljon valamelyik tehetségkutatón. – mondta röhögve. – Te leszel bikicsunáj 2.
- Rohadt vicces vagy. – feleltem és hozzá akartam vágni valamit, ami a kezem ügyébe került – konkrétan egy hajkefe – és azt dobtam volna hozzá, ha nem hasított volna bele a kezembe a fájdalom. – Auu. – szisszentem fel, mikor felemeltem a kezemet.
- Meg vagy, nyanya? – kérdezte Ádám és közelebb lépett hozzám.
- Megvagyok, nem kell segíteni tata. – vágtam vissza és a bal kezemmel dobtam neki a kefét, amit ő röhögve elkapott.
- Most komolyan. – mondta és rátette a kezét a jobb – vizes – vállamra. A reakcióm nem volt meglepő: a karom végig libabőrözött és reszkettem. Váááááááá…
- Kiment a vállad, de nem vészes. – jelentette ki és rám vigyorgott. – Nyugi nyanya rendbe jössz. Tudom hol a fásli. – mondta és betekerte a vállamat azzal, aztán megint felém fordult és a szemembe nézett, a feljebb leírt érzésekhez még társult egy görögdinnye a hasamba. – Ajándék. – tett bele a kezembe egy kis manikűr ollót. – Csók, kölyök. – mondta, aztán megfordult és kiment a fürdőből.
- Kösz. – suttogtam utána és eszembe jutott, hogy ez az, az olló, amivel Dorina „leszúrt”. Körül néztem és láttam, hogy a ruháim nincsenek sehol. Aha, így áll bosszút, de rajtam van törülköző. Lassú léptekkel kisurrantam a szobánkhoz, de az meglepő módon zárva volt. Így inkább kimentem a nappaliba, ahol Ádám és Rocky szokott aludni. Ott is voltak csakhogy nem aludtak, hanem dumáltak még Tomival és Balázzsal.
- Ádám, Viki vagy Barbi? – kérdezte Rocky, de meglátta, hogy bejövök, így inkább befogta.
- Hali, tudnátok adni egy pólót? – érdeklődtem és közben Ádámra néztem, aki az enyémet mutatta felém.
- Ez jó lenne? – kérdezte, erre én a póló után kaptam, de ő csak felröhögött. – Meg kell dolgozni egy pólóért. – mondta és tovább lengette a ruhadarabot. – Először is meg kell bocsátanod nekem.
- Soha – tiltakoztam, de ő csak lazán ledobta a pólómat.
- Akkor meztelenül alszol.
- Oké. Jobb, mintha azzal a tudattal aludnék, hogy nincs bűntudatod – jelentettem ki és visszamentem a szobánkhoz, ami még mindig zárva volt. – Máté nyisd ki, és akkor megbeszéljük a dolgot. – mire rögtön kinyílt az ajtó.
- Gyere – tárta ki az egyik karját, a másikban pedig egy pólót tartott nekem. Kikaptam a kezéből a pólót és felvettem magamra, kerestem a táskámban fehérneműt és máris jobb volt a közérzetem. – Látod, ennyi máris meg van bocsájtva – mondtam és beleugrottam az ágyunkba.
- Jó – felelte és mellém feküdt. – Jó éjt.
- Neked is.

Annyira rossz érzésem, volt. Felkeltem és valahogy kitántorogtam a konyhába, elővettem a hűtőből narancslevet és belekortyoltam. Fúj túl hideg, és nem csak az a lötty volt hideg, mert én is reszkettem és szédültem. Ez a kettő egyszerre nem a legjobb dolog az biztos. Anyám, mért forog a világ?

- Viki, jól vagy? – kérdezte Rocky, akinek a lábai rajtam voltak. Körül néztem és láttam, hogy a nappaliba vagyok. A fejem lüktetett és valami vizes cucc volt rajta, ott ült mellettem Rocky és egy sport magazint olvasott. Még mindig fáztam, de már nem volt annyira vészes.
- Szerinted? – kérdeztem vissza gúnyosan, mire csak felnyögött.
- Ne gúnyolódj, azt hittem agyrázkódásod van – mondta és rám pillantott egy másodpercre. – De már jobban vagy – ledobta a lábát rólam és közelebb hajolt. – Azt mondták, hogy nézzek a szemedbe, meg bámuljam az arcodat. Meg ne kérdezd miért.
- Jól vagyok, kösz. A fejem lüktet, az arcom lángol, és felváltva ráz a hideg és melegem van – mondtam neki és közben feljebb húztam magamon a takarót. – Többiek merre?
- Erre – arra – felelte és rám dobta újból a lábait. – Alvás! – és én, így is tettem.

Úgy két óra múlva felkeltem, de Rocky már nem volt mellettem, viszont már jobban voltam. Kimentem a konyhába, ahol épp kajáltak a többiek.
- Hogy vagy? – kérdezte Liz és felém dobott egy mekis zacskót. – Szerintük végre valami ehető kaja. – mondta mosolyogva, én meg megettem a sajtburgert.
- Viki te jössz? – kérdezte Boldi negyed óra múlva. Azt hiszem, még nem nagyon tudok koncentrálni.
- Hova?
- Csak a strandra megyünk, vizíbiciklizni – felelte Boldi, lassan szótagolva, mintha lassú lenne a felfogásom.
- Oké, megyek – mondtam, ugyanúgy, szótagolva. Visszamentem a szobánkba és felvettem a fürdőruhámat. Kiléptem az ajtón, mire több dolgot is hozzám vágtak egyszerre.
- Ezeket hozzad. Köszi, puszi – tette hozzá Boldi és elment. Felkaptam a kulcsokat és a fiúk után mentem, olyan hangulatom volt, mikor semmihez nincs kedvem. Vááá, ez nagyon nem tetszik.
Egyedül sétáltam a strandig, ahol a fiúk már 2 vízibiciklin ültek/álltak. Felszálltam én is egyre ledobtam a pólómat és kifeküdtem a napra. Ott feküdtem nyugodtam, mikor elkezdtem nagyon inogni és hamarosan a hasamon éreztem a vizet, mire felkiáltottam.
- Hé. De izé vagy – szóltam rá Rockyra.
- Jaj, h2o, csak egy vízcsepp elég! – sikítozott Rocky és berántott a vízbe.
- Te hülye, még rajtam van a gatyám – kiabáltam rá, ő meg csak felröhögött. A vizes gatyát feldobtam a vízibiciklire és csatlakoztam a többiekhez, akik röplabdát játszottak a vízben.
- Befogadjuk Vikit – mondta Rocky és átkarolt.
- Kopj le – vágtam vissza, és lelöktem a karját magamról. Jól megnéztem az ellenfél csapatot: Hajni, Barbi, Balázs, Dorka, Liz és Tomi. Velem volt a Jess, Ádám, Rocky, Dorka, Máté és Boldi. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy szerválhatok. Én így is tettem és úgy lepattant az ellenfélnél, hogy azt még 3 hónap múlva is emlegetni fogom.
- Hajrá, Vik – kiáltotta Máté, én meg megint leszerváltam, de most Hajni visszaütötte. Viszont én nem hagyhattam, hogy pont az én csapatom veszítsen, ezért futottam a labda után, mint az örült, de a labda vagy 4 méternyire volt tőlem. Szóval rohanok, mint az örült közben pedig észre sem veszem, hogy előttem áll valaki.
- Megvan! – kiabáltam és már bele is ütöttem volna a labdába, ha nem áll ott pont Ádám. Így a végén csak Ádámba rohantam bele, és a labdát átütöttem a túl oldalra és ők nem tudták visszapasszolni legalábbis, ezt remélem, mivel én, amint belerohantam Ádámba el is dőltem vele együtt. Amint észbe kaptam, hogy ott fekszek a vízben Ádámon rögtön fel is pattantam róla, és elfordulva odébb mentem a pályán. Áááá, nem vagyok hülye…
Még 2 órát játszottunk, majd megvalósítottuk a tegnapi (vagy tegnapelőtti) tervet.
- Hány óra van? – kérdezte Dal és körbe fordult.
- Ajj – mondtam, és elővettem a zsebemből a telómat. – 13: 32. – feleltem Dal kérdésére és el akartam tenni a készüléket, de kicsúszott a kezemből és leesett a földre. Lehajoltam, hogy felvegyem, de más is lehajolt érte.
- Ez meg ki? – kérdezte Ádám és a képernyőre mutatott, amin C.o.D - nek az egyik énekese volt – szívecskékkel.
- Senki – feleltem gyorsan és zsebre vágtam a telót. – Nah, induljunk – jelentettem ki és nagy léptekkel – meg vörös képpel – elindultam a kölcsönző felé. Megint hármat béreltünk és újra én akartam vezetni.
- Nem, te nem – rázta meg a fejét Rocky és arrébb tolt, pont úgy, mint Máté.
- De, én tudok vezetni – tiltakoztam és le próbáltam lökni a bicikliről.
- Ha most vezethetek én, holnap Ádám elvisz és megtanít vezetni a régi CBA parkolójába – vigyorgott rám Rocky és elkezdtünk tekerni.
- Mért nem te? – súgtam a fülébe halkan, mivel mögöttünk ült Ádám és Jess.
- Abba hol a poén? - kérdezte Rocky, mire én elkezdtem hátra felé tekerni a pedálokat, mire megálltunk. – Jól van, na. Én is ott leszek.
- Reméltem is – mondtam és láttam, hogy elhúznak mellettünk Dalék és a kezükkel L betűt formáznak, és azt mutatják felénk.
- Viki meg se forduljon a fejedben! – szólt rám hátulról Jess, - mert valószínűleg érezte, hogy ezt nem hagyom annyiban – és nem is tévedett, mivel gyorsan elkezdtem gyorsabban tekerni.
- Nyernünk kell! – buzdítottam őket, de ők elvették a pedálról a lábukat. – Fiúk!
- Utáljuk, amikor elő tör belőled a versenyszellem. – mondták, de továbbra sem tekertek, így dacból én se tekertem tovább.
- Akkor itt maradunk – jelentettem ki és keresztbe tettem a lábamat. – Ha ti is így, akkor én is így – mondtam. Ott álltunk egy helyben a Balaton mellett mindenki egy másik irányba nézett majd Rocky hátra fordult, és gondolom összenézett a fiúkkal, majd ők közös erővel kitettek a bicikliről és el kezdtek tekerni
- Héééé – üvöltöttem utánuk és elkezdtem rohanni, mint valami örült. Nem azért, de ahhoz képest, hogy mennyire nagyra vannak magukkal, hogy ők mennyire sportosak és izmosak, szóval ehhez képest, irtó szarul tudnak biciklizni. Csak úgy 30 métert kellett végig futnom, majd felugrottam Rocky mellé az ülésre. – Hogy ti mekkora barmok vagytok! – szidtam őket és én is elkezdtem tekerni.
- Értjük, hárpiás kisasszony – mondta Rocky akcentussal.
- Rohadt viccesek vagy – feleltem és közben vállba vágtam. Ő meg vissza és ezt játszottuk még be nem értük Tomiékat.
- Merre jártatok? – kérdezte viccesen Balázs én meg átnyúltam a kormányhoz és közelebb mentünk az ő biciklijükhöz és Balázst is vállba vágtam.
- Auu – szisszent fel és vissza akart ütni, de én kikerültem az ütést, mert félre kaptuk a kormányt.
- Hahahaha – röhögtem és gyorsabban kezdtem el tekerni, hogy beérjük Dalékat, de nem olyan gyorsan, hogy a fiúk megint kiboruljanak.
Hogy Dalékat beérjük nem kellett sokáig mennünk, mert ők bekanyarodtak egy rétre, ami tele volt sátrakkal. Odatekertünk Dalékhoz, akik egy sátrat (?) állítottak épp fel.
- Honnan szereztél sátrat? – kérdeztem és úgy tettem, mintha segítenék felállítani ezt az óriási sátrat, de csak elestem az egyik zsinórjában.
- Végig magunkkal hoztuk, de te csak ne dumálj – mondta és hozzám vágott három biciklizárat. – Hajrá, hajrá! – tapsikolt és a biciklik felé mutatott.
Nagyon lassan odacsoszogtam ahova Dal mutatott és kikötöttem egyesével a bicikliket. Mire végeztem már a bazi nagy sátrunk állt. De hogy hol találtak ők ilyet?? Mind1… De, mint kiderült csak ez után jött a java: hoztak magukkal, olyan matracot, ami fel tudja magát fújni… Nah persze, én meg tudok cigánykerekezni…
- Na, Dal hajrá hajrá – tapsikoltam én is, ugyanúgy a fülébe, mint ő nekem az előbb. Dal meg csak lazán kiterített 7 matracot utána pedig állt és várt. – Asszem ez nem jött össze – suttogtam a fülébe, mire ő csak rámutatott a matracon egy kis púpra.
- Tudod Viki az egy pumpa. Nah most választhatsz, hogy melyiket fogod nyomkodni fél óráig – mondta és közben a matracokra mutogatott.
- Jól van, na – nyafogtam és elkezdtem, arra a nyamvadt pumpára lépkedni. Körbe néztem és láttam, hogy mellettem Ádám, Tomi, Balázs és Boldi a másik irányban pedig Dal, Máté, Kristóf. Körbe néztem a szememmel Jesst keresve hisz ez mégis csak férfimunka, de ő épp a csajokat udvarolta körbe. Dalnak igaza – majdnem - ez több,mint ¾ órás munka volt. Mikor kész lettem végig dőltem a szivacson és nagyokat sóhajtottam.
- Kicsi a rakás! – üvöltötte Rocky és rám vetődött.
- Kopj le – szóltam rá és le próbáltam lökni magamról, de ő sokkal nehezebbnek bizonyult, így inkább csak nyögve egyet kiterültem.
- Viki, vidd már a szivacsodat a sátorba – kiáltott rám Dal, és kihúzta alólam a matracot.
- Ha ilyen szépen kéred – feleltem és átvéve tőle a szivacsot bementem a sátorba. Még mindig ne éreztem magamat 100-asan a reggeli rosszul lét óta ezért inkább kidőltem a matracra.

Fél órát aludtam kb. és, mire felébredtem már sötét volt. Nagyon rázott a hideg, ezért körül néztem, hátha találok valami meleg ruhát, de csak egy táskát találtam, így abból vettem ki egy pulcsit. Kimentem a sátorból, ahol egy fokkal jobb volt, mert nem messze onnan égett a tűz, de csak egy alak ült mellette a többi bent fürdött a Balatonban. Közelebb mentem az ahhoz és leültem mellé.
- Jobban vagy? –kérdezte Ádám.
- Nem – feleltem és a víz irányába néztem, nehogy őt kelljen bámulnom.
- Lázas vagy? – kérdezett megint, csak most a homlokom után nyúlt, és én az ő érintésétől még rosszabbul éreztem volna magamat, ezért inkább elhúzódtam.
- Nem, igazából, már sokkal jobban vagyok – tiltakoztam, de ő erősködött, hogy nekem lázam van és meg akarta fogni a homokomat, de én elhúzódtam tőle, mire ő utánam, aminek az lett a következmény, hogy én lehuppantam a földre ő meg rám esett. Így alkalma volt a homlokomhoz nyúlni, pontosabban nem is nyúlt, hanem megpuszilta a homlokomat, a borostája csikizte az arcomat, de kellemesen. Annyira megrémültem attól, hogy hozzám ér, hogy még levegőt is elfelejtettem venni – a görögdinnyéről már nem is szólva.
- Tudod milyen forró vagy? – kérdezte és óvatosan felállt majd felhúzott engem is. – Mint egy kályha.
- A tűz miatt van – motyogtam, mire ő csak felnevetett és a sátor felé kezdett húzni. – Nem akarok aludni – tiltakoztam, de ő hajthatatlan volt és egy matracra fektetett és betakart egy ismeretlen takaróval, majd mellém feküdt és átölelt.
- Jó éjt – suttogta, hozzám simult én meg elaludtam.