Part 17

Itt az új rész, jó olvasást :) És sajnálom, hogy ennyit kellett várni rá....

2010. 06. 31

- Hé, Viki – bökdöste valaki a hátamat. Lassan kinyitottam a szememet, de így se láttam még semmit.  – Este van, nyugi – mondta Jess, majd felrángatott a földről.

- Akkor miért keltettél fel? – kérdeztem és követtem őt a sátorból kifelé.

- A terv a következő: MI fogunk nyerni!

- Mégis miben? – kérdeztem ásítozva.

- Tessék – nyomott a kezembe valami henger alakút. – Szóval lányok vagy fiúk?

- Mi van?

- Melyikeket akarod elintézni? – kérdezte Jess és bekapcsolt egy elemlámpát. – Várj egy pillanatot – tartotta fel az ujját és visszament a sátorba. Fél perc múlva valaki káromkodva jött ki Jessel.

- Minek kellett felkeltened? – kérdezte Ádám izzó szemekkel Jesstől.

- Na, ne nyafogj – szólt rá Jess és neki a kezébe nyomott egy – tubus fogkrémet. Csak ekkor kezdett derengeni, hogy mit tervezz Jess. – Ádám, fiúk vagy lányok?

- Lányok, melegnek nézel? – kérdezte Ádám, felháborodottan.

- Aki azt mondja, hogy meleg vagy langyi az 100%, hogy az – indokolt Jess túlpörögve, majd hozzám fordult. – Viki tiéd a fiúk.

- Oké – motyogtam és halkan belopóztam a sátorba. Mátéval, Kristóffal, Boldival, Balázzsal, Dallal és Tomival másfél óra alatt végeztem, majd vissza akartam menni a szivacsunkra, de valami mocorgás jött a sátornak a jobb oldalából. Jaj mi van, ha Dal vagy valamelyik bolond az és felkelt, hogy bosszút álljon rajtam. Odébb lopóztam, nagyon-nagyon óvatosan és halkan. Elkezdtem a matracunk felé lépkedni közben pedig eldobtam a fogkrémet. A kezemmel megpróbáltam kitapogatni, hogy merre van a nyomorult matrac, de nem találtam meg. Ekkor hirtelen egy kéz a derekamra, egy másik pedig a számra tapadt – így síkitani se tudtam. Végem, Dal megtalált, de elkezdtem erősen kalimpálni a lábaimmal, hátha elengedd, des ő csak kivitt a sátorból és elvette a számról a kezét.

- Az egész Jess ötlete volt, kérlek ne ölj meg – mondtam és becsuktam a szemem és felhúztam a lábaimat.

- Nem állt szándékomba megölni téged – felelte nyugodt hangon Ádám, majd felnevetett. – De, ha láttad volna, hogy milyen arcot vágtál – kuncogott tovább és elengedett.

- De szemét vagy! – mondtam és belerúgtam a lábába. Viszont már tudtam, hogy nem haragszik rám.

- Tudom – vágta rá és kint vártunk Jessre, aki nem jött.

Már állva aludtam kb. mikor kitekintetett a sátorból.

- Ti nem jöttök aludni? – kérdezte és álmosan dörzsölgette a szemét.

- Ha megmagyarázod, mi volt ez az egész, akkor megyünk – feleltem, közben az egyik lábamról a másikra billegtem, hogy ne aludjak el.

- Jah, hogy ez – kapott a fejéhez Jess. – Az egész Dal ötlete volt, hogy mi ketten mindenkit összefogkrémezünk, de ő bealudt, így ő is szívott. És ti tüntetek a legsegítőkészebbnek, így hát ez van, gyerekek – mondta Ádám meg sóhajtva egyet, csak rácsapott a tarkójára és bementünk a sátorba. Ledőltem a matracra és magamra dobtam a hálózsákomat és rögtön be is aludtam.

- Viktóriaaaaaaaaaaaaaaaaaa – keltett fel valami gyenge idegzetű.

Kinyitottam a szememet és láttam, hogy Dal az. Az arcán ott vannak a fogkrém nyomok. De nem értem, hogy miért rögtön rám gondolt. De amint felültem, megtudtam: az összes többi embernek is, olyan volt a képem, csak Ádámnak, Jessnek és nekem nem.

- Mondjad, Dal – feleltem higgadt hangon. – Mi a problémád?

- Hát, ööö – mutogatott nagy mozdulatokkal az arcára és a WTF?? feliratú pólójára, mert hogy oda is ment egy kis fogkrém. – Ez itt mind.

- Te jó ég! – tettetem a meglepődöttséget. – Melyik barmok voltak ezek?

- Viki, csak neked nem, olyan a képed meg Jessnek és Ádámnak – mondta Dal és lassan közeledett felém. Most éreztem úgy, hogy ideje lelépni, ezért kikerülve őket, kifutottam a sátorból és elbújtam egy bokor mögé.

- Reggelt – köszönt rám valaki. Huhh, nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne síkitsak.

- Hát te? – fordultam Ádám felé és kivettem a kezéből a félig megevett linzert.

- Én, csak körül néztem, hátha megtalálom Jesst – mondta és körbe nézett.

- Vagyis téged is elkapott Dal, és te rettegsz tőle – csúfoltam és neki dőltem a bokornak.

- Nem Daltól rettegek, hanem attól, hogy kinyír.

- Hú, ez aztán a férfias – mondtam és a felettünk álló fára néztem, amiről vészesen hullottak a levelek és, olyan hang jött belőle, mintha épp valaki az ágait tördelné el. – Asszem tudom, hol van Jess – és elkezdtem felkapaszkodni a fára.

Már a fa közepénél voltam, mikor megláttam Jesst, de ő nem vett észre engem. Halkan mögé másztam és a fülébe kiáltottam.

- Most meg vagy – kiáltottam, mire ő kis híján leesett a fáról, de elkapta a karomat, így engem is magával rántott.

Mivel nem voltunk, olyan messze a földtől, ezért annyira nem estünk nagyot, meg hát én Jessre estem.

- Hupsz – mondtam, de nem mozdultam meg, mert mi van, ha Dal megtalál? Így nyugodtan feküdtem tovább a sokktól lefagyott Jessen.

- Nyugodtan heverésszetek csak, hogy épp Dal közeledik felénk, valamilyen vödörrel – szólalt meg Ádám, mire felnéztem Jessről és gyorsan legurultam róla.

- Futááás – kiáltottam és Ádám után sprinteltem, de valahogy még Jess is lehagyott engem.

- Szaladj csak, úgyis elkaplak – kiabálta Dal, amitől még jobban beijedtem és jobban kezdtem el futni, de megbotlottam valamibe és lehasaltam a földre.

- Én megmondtam – mondta Dal és laza mozdulattal rám öntötte a vödör tartalmát. Nem is volt büdös szaga és, ahogy éreztem, csak víz lehetett – ugyanis becsuktam a szememet, a biztonság kedvéért. – Szólj, ha kimostad a fehér pólódból – vigyorgott rám Dal, én meg végig néztem magamon: Tiszta kék volt mindenem, tetőtől talpig kék voltam. A pólóm a gatyám a bőröm és a strandpapucsom is. 

- Ezt ki fogod perkálni – nyújtottam felé a szintén kék kezemet, mire ő csak belecsapott.

- Te is ezt – mutatott a pólójára, amin már alig volt fogkrém.

- Akkora seggfej vagy – mondtam és odamentem Ádámhoz, hogy belékenjem a festék egy részét.

- Meg ne próbáld – tiltakozott, de én lazán belekentem a festéket az aranybarna kezére.

- Ó, bocsika, de ha én szívok, akkor ti is – feleltem és tovább szökdeltem Jesshez, majd levettem a pólóm és hozzá vágtam. Ahogy repült a ruhadarab, úgy csöpögött belőle a kék festék és pontosan landolt Jessen.

- Vikiii – üvöltötte és felém kezdett rohanni, mivel rajta meg fekete fehér csíkos póló volt.

- Dallal kiabálj – mutattam Dal irányába.

- Halott vagy – futott tovább felém vörös képpel. Gyorsan odafutottam Dalhoz és elbújtam mögé.

- Én halott vagyok – lihegtem Dalnak, aki csak elállt előlem. – Szemét – kiáltottam, és futottam tovább egy másik irányba. Hátra néztem, hogy Jess még mindig üldöz-e, és hirtelen valamibe becsapódtam.

- Te normális vagy? – kérdezte Máté és megpróbált lelökni magáról. – Hát vele biztos nem leszek egy csoportba – mondta Rockynak, aki épp rám kacsintott.

- Miről van szó? –érdeklődtem és legurultam Mátéról, de közbe Jess sprintelt felénk, ezért bebújtam Rocky mögé.

- Paintball! – üvöltötte Rocky a fülembe és pont ekkor érkezett oda Jess. – Látom Jess és Viki már bemelegít.

- Nézd meg mit csinált – mutogatott magára Jess.

- Nézd meg mit csinált Dal – néztem végig magamon.
- Indulááááás – kiabálta Dal a bicikliktől. Odamentünk én meg gyorsan beültem Dal mellé.

- Ezzel még nincs vége – mondtam és odamentem Rockyhoz, majd beültem mellé.

- Lányok a fiúk ellen? – kérdezte Ádám mögülem.

- Úgy se lenne esélyetek – mondta Liz és odanyújtotta a kezét, én meg belecsaptam.

- Persze – köhögött Rocky. – Akkor legyenek vegyes csapatok. Legyen két csapatkapitány, mondjuk Ádám és Dal.

- Oké, én kezdek. Rocky és Jess meg Liz és mondjuk Tomi – kezdett Ádám.

- Azt ugye tudod, hogy ez nem, így megy? – kérdezte Dal, majd lecsapott Balázsra, Dorkára, Barbira és Hajnira.

- Máté és Viki – vágta rá Ádám, én meg összerezzentem a nevem hallatára.

- Boldi, Kristóf – mondta Dal majd diadalittasan rám nézett. Hát igen ezt is én szívtam, viszont én vagyok a legjobbakkal.

Nem kellett sokat tekernünk, míg odaértünk egy viszonylag nagy paintball pályához. Mindenki kirohant a bicikliből, így nekem kellett kikötöznöm őket. Lassan odalépkedem hozzájuk, majd leültem egy tetszőleges padra.

- Vikiiiii – üvöltötte Ádám a nevemet, így oda kellett caplatnom a többiekhez.

- Igeeen – kiáltottam vissza, csak azzal a különbséggel, hogy én a fülébe üvöltöttem.

- Te csak ne szakadj le a csapattól – mondta, majd egy óriási fegyvert nyomott a kezembe.

- Wow, köszi. És ezzel most mit kezdjek? – kérdeztem, majd fél perc múlva megtudtam.

Az ott dolgozó emberkék voltak, olyan kedvesek és körbe kísértek minket – brrr. Utána pedig rám nyomtak egy béna sisakot meg valami terepszínű ruhát és mikor kész lettem, valahogy odaballagtam a „csapathoz”.

- A terv a következő: kicsináljuk az Alfa&Beta csapatot – suttogta Ádám és közbe nagyon kifelé pillantgatott, hogy hátha valaki meghallja.

- Azok Dalék? – kérdeztem normál hangsúllyal, mire mindenki elkezdett pisszegni.

- Igen, Kepner te velem leszel – mondta nekem katonás hangon. Azt se tudtam, hogy tudja a vezetéknevem.

- Értem, őőőő…

- Held – súgta oda nekem Rocky.

- Értettem Held – feleltem ugyanolyan katonás hangsúllyal.

Huhh, Kepnerné Held Viktória, jajj, de szépen hangzik… Vááá, nem nekem nem tetszik Ádám.

- Te fedezel hátulról Kepner, Rocky és Jess meg megpróbálja kilőni az ellenséget – mondta Ádám, de legalábbis nekem annyit sikerült leszűrnöm, hogy van egy, olyan fegyverem, amivel baromi nagy zöld és lila foltokat lehet szerezni az ellenségnek- vagy csak Dalnak.

- 3,2,1 – számolt vissza a terepszínű ruhás emberke a pálya széléről, és mikor kimondta az egyet már is eldördült egy lövés – egyenesen a combomba.

- Avu, avu ez rohadtul avu – kiáltottam és felálltam, majd ledobtam a fegyveremet, de Ádám visszarántott. – Most mi van? Már kiestem.

- Nem, a lányoknak 3 életet adunk, hogy ugyanannyi legyen az esélyük – mondta Ádám, mire én nagy nehezen összeszedtem magamat és felkaptam a fegyveremet. Lassan lopództunk oda az ellenfélhez, én Ádám hátának dőlve előttem meg Jess és Rocky, akik folyamatosan sortűzet adtak le az ellenfélnek.

Jess hirtelen felemelte a kezeit, azzal jelezve, hogy ő kiesett nem sokkal később Rocky is így tett. Csak én maradtam és Ádám – Máté, Liz és Tomi már az elején kiesett. Úgy döntöttem, hogy én itt most kiszállok ebből a szar játékból, ezért ledőltem a földre.

- Viki, ne szórakozz velem. Felállunk és támadunk – jelentette ki Ádám, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Semmi többes szám, csak te támadsz én, meg itt megvárlak – feleltem, odébb kúsztam és neki dőltem egy tetszőleges fának.

- Nem, te neked is velem kell jönnöd, ha meg akarjuk nyerni ezt a játékot – tiltakozott, majd felhúzott a földről és magához szorított. – Én nyerni fogok, vagy veled, vagy nélküled – mondta katonás hangon. – Ha most itt maradsz, egy perc alatt szétlőnek és holnapra lila, zöld és kék árnyalatokban fog villogni a tested és nem tudsz majd semmit se csinálni, viszont, ha velem jössz, akkor lehet, hogy talán fel tudsz majd állni – fejezte be és közben gyerekes gombszemekkel nézett rám.

- Jól van, na – engedtem végre beadni a derekamat – de tudtam, hogy ezt még meg fogom bánni.

Most én mentem elől Ádám mögöttem. Elkezdtünk lassan odasétálni egy deszka mögé, de előttem elkezdett mozogni a bokor. Rémületemben meghúztam a puska ravaszát és leadtam vagy 120 lövést a bokorra, amiből előbújt Hajni és feltette a kezeit. Huhh, lehet, hogy ez mégis jó játéknak ígérkezik. Ádám mögöttem kilőtte Barbit (?) Dorkát és Balázst, így csak Dal maradt valahol. Valami hirtelen belecsapódott a hasamba én meg a fájdalomtól a földre estem.

- Te rohadék – üvöltöttem Dalnak, majd megfogtam a fegyveremet és vagy 200 ezer lövést adtam le Dalra, aki most már kiesett. Ettől a játéktól az adrenalin szintem már az egekben volt.

- A győztesek a vesztesek – mutattam magunkra, majd Dalékra, és ezt úgy fél percig.

- Nyertünk – üvöltötte Ádám, majd odafutott hozzám és felkapott a földről és jól megpörgetett a levegőben.

- Áááá – sikítottam, mire Ádám letett a földre és közelebb hajolt az arcomhoz és már majdnem a szájához ért a szám, mikor ő csak az arcomra adott egy kis puszit.

- Bulit, ha hazaértünk! – kiabálták és odarohantak a biciklikhez és csak akkor esett le nekik mikor már ott voltak, hogy még rajtuk van az a gyönyörű terepszínű cucc. Visszaszaladtak ledobálták – most már velem együtt a ruháikat és visszamentünk a biciklikhez. Most én tekerhettem elől Rockyval.

- Mekkora buli lesz – próbált meg velem beszélgetni tekerés közben.

- Az.

- Neked is innod kell!

- Hát nem fogok.

- De fogsz

- Álmodban.

- Mennyiben fogadunk, hogy fogsz inni?

- Semennyiben, mert nem fogok.

- Fogadjunk abba, hogy, ha iszol, akkor meg kell csókolnod egy vadidegen fiút, és ha nem iszol, akkor én csókolok meg egy öreglányt. Nah?

- Jó, mivel úgyis te fogsz veszíteni.

 1 óra után végre megérkeztünk a kihalt nyaralóba. Odarohantam a kapuhoz gyorsan kinyitottam, majd besprinteltem a házba.

- Végre itthon, nyugalomban és csendben.

- Jah, Rocky biztos csendes bulit akar majd – szólalt meg mögülem valaki.

- Mi? – fordultam a „valaki” felé.

- Party and party and… - jött be valaki énekelgetve a konyhába egy csomó emberrel együtt.

Hamarosan a zene is elkezdett hangosan dübörögni, majd a lakást vadidegenek lepték el.

- Gyere Viki- húzott oda valaki táncolni.

- Te részeg vagy? – próbáltam Rocky tekintetéből kiolvasni.

- Nem és te?

- Ne is reménykedj – mondtam és inkább az ismeretlenek irányába néztem.

Voltak fiúk lányok – vegyesen. A sarokban megláttam Ádámot és oda akartam menni hozzá, de valaki megragadta a karomat.

- Szia Cica, van gazdád? – kérdezte egy aranyszőke hajú és égszínkék szemű fiú, Vans-os pólóban, plusz farmerban és közben egy Flo Rida próbálta dobálni a végtagjait.

- Ami azt illeti…- kezdtem el lekoptatni, de aztán rájöttem, hogy tök felesleges. – Nincs, nincs még gazdám.

- Akkor gyere - húzott a táncolókhoz.

Két órát táncoltam a Brad Pitt hasonmással, mikor elkezdett a terasz irányába húzni, de előtte felkapott egy üveg viszkit. Kimentünk a kertbe és csak a mi nevetésünk hallatszott az éjszakai csendben.

- Igyál – mondta és felém nyújtotta az üveget. Nem kellett kétszer mondania, így nem csak a Rockyval való fogadásomat, de még a józanságomat is elvesztettem.

- Viki itt vagy? – jött ki a teraszra Rocky, és szemmel láthatóan nem volt jó kedvében.

- Mi van? – kérdeztem és közben lassan felálltam a földről.

- A bulinak vége – közölte Brad Pittel, majd bevonszolt a házba, ahol már csak, olyanok voltak, akiket ismertem, jah meg síri csend.

- Menjünk aludni – mondta Rocky és elkezdett a fürdő felé vonszolni.

- De én még nem akarok aludni. Bulizniiiiiiii akaroook – nyafogtam. – Tudod Rocky partiiiii van!!!!! És pláne nem fogok a fürdőben.

- Menj be, fürödj le és utána beszélünk – vetette oda, mire én bementem a fürdőbe, ahol Ádám volt a zuhanyzóban.

- Viki, legalább fordulj el – szólt rám, mire én csak lecsücsültem a fürdőkádhoz. A hasamba hirtelen valami szúrást éreztem, ezért felemeltem a pólómat, hogy jobban megvizsgáljam, és egy nagy lila- zöld és kék árnyalatokban tündöklő folt volt rajtam.

- Úh, nem fáj? – kérdezte Ádám én meg a hang irányába fordultam és, mint később kiderült ezt rosszul tettem. Ádám egy szál törülközőben állt a mosdó mellett. Azt hiszem ezt, így nem kell tovább részleteznem ~ Leguggolt mellém és a hasamra tette a kezét.

- Baj van doktor úr? – kérdeztem enyhén részeges hangon, mire Ádám csak az ajtó felé nézett, majd vissza rám.

- Nem lehet – mondta és az arcomat a két keze fogta.

- Mit?

- Na, jó. Te jól tudod, hogy nekem van most… hát…izé…valaki, aki tetszik és ezt, így nem lehet – jelentette ki.

- De mit? – kérdeztem vissza értetlenül, mire Ádám közelebb húzta a számat én meg ettől a pillanattól fogva nem emlékszem semmire.

Part 16

Megújult a blog, és a címe is. Így hát most már ez a You make feel- nek a legújabb fejezet:

2010. 06. 30.

Hol vagyok? – ez volt az első kérdésem, mikor ma reggel felkeltem. Már nem fáztam, annyira, de még mindig úgy éreztem, hogy nem lenne érdemes megválnom a pulcsitól, ami még mindig nem tudom, hogy kié. Ádámnak a karja még mindig ott volt rajtam és ez melegséggel töltött el, viszont, akkor mit gondolhat Hajni?? Elkezdtem mocorogni, erre meg az álom őrzöm is felébredt.

- Jó reggelt, hogy vagy? – kérdezte és levette rólam a kezét, mint aki kijózanult.

- Jobban – feleltem halkan és lassan felültem, de elkezdtem szédülni, így inkább visszadőltem Ádám mellé.

- Azt látom – suttogta a fülembe majd átkarolt és úgy húzott fel magával együtt. – Éhes vagy?

- Nagyon – mondtam, most már erőteljesebb hangon. Kint a kezembe nyomott egy csomag Pilóta kekszet és leültünk az egyetlenegy asztalhoz, ami a kempingben volt.

Még elég korán lehetett, mert a dombokon lehetett látni, hogy most bújik elő a nap. A sátrunk elkezdett mozogni majd egy Dal bújt elő belőle – egy száll alsó gatyában, közben pedig – ahogy kilépett a sátorból – a farmerját próbálta magára ráncigálni.

- Reggelt – köszönt és beült mellém, majd belemarkolt a kekszbe – Milyen volt az éjszakátok? – kérdezte majd meglátta, hogy ráz a hideg, ezért magához húzott. – Beteg vagy?

- Nem – válaszoltam és neki dőltem a vállának. – Csak megfáztam.

- Júliusban?

- Bármi lehetséges – mondtam és a nap irányába néztem, ami már magasabbra emelkedett.

Lassacskán mindenki elkezdett a sátorból és velünk reggelizett. 2 óráig kajáltunk és beszélgettünk – vagyis ők én inkább nyitott szemmel aludtam – utána pedig elkezdtek pakolni. Meg 1 óra múlva felpakoltak a biciklikre – vagy bringóhintókra.

- Jess, most te ülsz elől, mi Vikivel hátul – mondta Ádám, én meg felültem hátra mellé. A már fényesen ragyogott, mikor elindultunk. Elég furcsa volt, hogy én egy meleg pulcsiban ülök Ádámnak dőlve és félig alszom, az emberek meg aktívan úsznak fürdőruhában a Balaton vizében. De, hát ilyen az élet…

3 óra folyamatos tekerés után megálltunk kajálni, vagy legalábbis ők ettek én vigyáztam a biciklikre, utána pedig, amikor ők fürödtek én körülnéztem a piacon. Volt nálam pénz, így vettem málnát egy kedves nénitől és visszamentem a helyemre, hogy vigyázzak a hintókra, és ott ettem meg a kajámat.

- Banya csússz arrébb – mondta Rocky és arrébb tolt az ülésen, majd elevette tőlem a málnát és belemarkolt.

- Persze tata – vigyorogtam rá, majd a hátának dőltem.

- Nem jössz fürdeni? – kérdezte és visszaadta a málnát.

- Nem – feleltem egyszerűen. Amikor Ádámmal először találkoztam, akkor elvágtam az ujjamat és ő adott ragtapaszt meg lemosta a sebemet, s mikor Dorina leszúrt az ollóval, akkor is tök jól kezelte a helyzetet. Pár napja Tomi mondta, hogy Ádám az orvosira jár, viszont akkor biztos oda rengeteg csinos önjelölt doktornő jár, de akkor miért nincs egy nyamvadt csaja sem? Mert ugye bárhelyesnek helyes, okosnak okos, jó fejnek jó fej. – De akkor miért nincs barátnője? – motyogtam, ahhoz elég halkan, hogy ne hallja tisztán Ádám, viszont ahhoz elég hangosan, hogy halljon valamit.

- Mi? Milyen barátnő? – kérdezte és közben felült én meg beestem a háta mögé.

- Avuuu – fogtam meg a fejemet, de ezalatt leesett a kérdése. – Semmilyen.

. De, valamit motyogtál, hogy de akkor nincs barátnője – fordult meg és felemelte a fejemet. Azt kérdezted, hogy akkor miért nincs barátnője – vágta hozzám, mire én rájöttem, hogy óriási szarban vagyok.

- Ádámra gondoltam – motyogtam és visszaültem a helyemre.

- Jah – mondta csalódottan. – Ő egy szabad lélek, nem is akar barátnő, se kötöttséget.

- Vagyis volt egy viszonzatlan elszomorító szerelemi ügye és az annyira mélyen érintette, hogy azóta nem akar barátnőt – vagy kötöttséget – vontam le a következtetést, mire Rocky csak feltolta a napszemüvegét és rám mosolygott.

- Majdnem – felelte és közelebb hajolt hozzám. – Nem volt viszonzatlan. Dúlt a love, csak a csaj nem volt 100-as. Ádám totált bele volt esve Larába, aki egy hülye barom volt – kezdett bele Rocky a hosszúnak tűnő történetbe. – Erre csak, akkor jöttem rá, mikor Lara követelte Ádám vésse bele a nyakába az ő nevét. Én ezt nem is tudtam, hogy ez a csaj ilyen, de még arról sem, hogy azt akarja, hogy a neve rajta legyen Ádámon. Aznap délután – mikor épp a „tetkót” csinálta Lara Ádámnak – akkor tudtam meg, de nem úgy, hogy Ádám mondta el, hanem az egyik haveromhoz mentem és csak az órámért ugrottam be Ádámhoz. Bementem a házukba és kiabáltam Ádám nevét, (ekkor már kb. egy éve jártak) aki nem felelt. Felfutottam a lépcsőn és benyitottam Ádámnak a hálószobájába, ahol csomó fekete bőrdzsekis fazon állt, halál komoly képpel Ádám körül, akinek Lara ült az ölébe kezében egy késsel és épp a L betűt véste Ádámba – sóhajtott Rocky, de nem tudta befejezni a sztorit, mert Ádám ült le az első ülésekre.

- Miről van szó? – kérdezte.

- Rólad meg a kur… - kezdtem bele abba a mondatba nem igazán akartam befejezni. De nem is tudtam, mert Rocky a kezét a számra tapasztotta.

- A rókáról meg a kurta farkú malacról – felelte Rocky maga is meglepődött azon, hogy milyen könnyen válaszolt.

- Az jó – morogta az orra alatt, közben pedig Rocky gyilkos pillantásokat lövellt felém. – Most mi tekerünk Vikivel! – jelentett ki Ádám én meg lassan felálltam Rocky mellől és felültem Ádámhoz.

- Mért akarsz velem tekerni? – kérdeztem, de ő csak felelet képen kinyitotta a számat a kezével és beledobott egy tablettát.

- Indulás - üvöltötte mellettünk Dal. Így nagy nehezen elkezdtem tekerni.

Negyed órát tekertem, majd elkezdtem úgy izzadni, mint egy ló. Abbahagytam a tekerést és elkezdtem levenni a pulcsit és a melegítőgatyát. Mikor végeztem láttam, hogy Ádám engem bámul.

- Mi van? – kérdeztem és tovább próbáltam tekerni, de a kezemből kiesett a pulcsi Ádám ölébe. Odahajoltam, de közben muszáj volt odapillantanom a nyakára. Tényleg ott volt egy pici seb a nyakán egy L betűt formázva.

- Mi van? – kérdezte ugyanolyan bunkón, mint én tőle az előbb.

- Semmi – habogtam és visszahajoltam az én térfelemre.

Kb. Csak ennyit beszélgettünk a tekerés közben majd Dalék lekanyarodtak egy kempingbe, mi meg utánuk.

- Hajrá Viki – vágta hozzám Dal az egyik matracot. – Egy verseny, hogy ki fújja fel előbb??

- Oké – vágtam rá és beálltam mellé.

- De hülye vagy – mondta Ádám és leterítette mellém az ő matracát.

- Félsz hogy vesztesz?

- Tőled féljek? – kérdezett vissza és önelégülten tette le a lábát a matracra.

- Nem csak a vesztéstől – adtam meg az értelemszerű választ.

- 3, 2, 1! – számolt vissza Rocky, mire mind hármunk elkezdett örülten pumpálni.

Kemény 10 percig bírtam, majd kifogytam a levegőből és majdnem elájultam.

- Jól van, kiszálltam! – kiáltottam és odamentem Jesshez, aki a sátrat állította fel. – Nem segítek, jó?

- Nem is számítottam rá – felelte Jess én meg kidőltem mellé a fűre. 20 percig napoztam utána meg valaki elkezdte bökdösni a hasamat.

- Csipkerózsika kelj fel! – kiáltotta Rocky és a karomat kezdte el húzni.

- Jó, csak ne ráncigálj – mondtam és meg próbáltam lassan felállni, de ez nehezen ment, mert megint elkezdett rázni a hideg. – Hol a pulcsi?

- Az Ádámé, kérd el tőle szépen, és akkor talán odaadja neked – válaszolta szájba rágósan Rocky ás átkarolta meztelen derekamat. – Te jó ég tűz forró vagy.

- És fázom is. Kérd már el Ádámtól azt a nyamvadt pulcsit kérlek – kérleltem Rockyt, aki betolt a sátorba és ledobott egy szivacsra, majd rám adta a melegítőnacimat és a pulcsit, ami nem tom’, hogy került ide. Végig dőltem a matracon, Rocky meg kiment.

- Nem tudom, lehet, hogy lázas, de az biztos, hogy tűz forró – mondta valakinek a sátor falain kívül. Pár másodperc múlva Ádám jött be hozzám.

- Hogy vagy? – kérdezte és megint – mint tegnap – meg akarta érinteni a homlokomat.

- Jól, csak álmos vok – vágtam rá és a hasamra fordultam. 

- Aha, persze – felelte Ádám és rám hasalt, majd visszafordított és a kezét a homlokomra nyomta.

- Ne érj hozzám – söpörtem le a kezét magamról.

- Ó, de kis szemérmesek lettünk – mondta és mellém feküdt.

- Mondod te – vágtam vissza, de rájöttem, hogy rosszul tettem.

- Na jó, akkor megint megkérdezem: Mi van?

- Semmi, semmi – motyogtam és a másik irányba fordultam.

- Oké, akkor megbocsátottál, hogy megpofoztalak és lekurváztalak?

- Nem – feleltem reflexből, de rájöttem, hogy ez rosszul érintheti.

- Mit tegyek, hogy megbocsáss?

- Vésd a nyakadba a nevemet… - gondoltam magamban, de az is lehet, hogy hangosan ki is mondtam.

- MI VAN? – mennydörögte Ádám. Hupsz ezek szerint mégis hangosan kimondtam.  

- Én… - kezdtem bele a magyarázkodásba, de ő félbe szakított.

- Ez kurvára nem vicces.

- Mi? Az hogy annyira hülye voltál, hogy megengedted egy lánynak, hogy a nyakadba véshesse a nevét?

- Ez, ez – ordította egyre hangosabban. – Ezt te nem értheted. Cseppnyi elképzelésed sincs arról, hogy mi ez az egész – mondta, közben pedig felállt és ki akart menni a sátorból. De a keze után kaptam, így próbáltam megmenteni a helyzetet a fejem meg egyre jobban fájt.

- Jó igazad van, nem érthetem ezt az egészet. Én túl hülye vagyok, hogy megértsem. Én, én… nem akartam hangosan kimondani. – magyarázkodtam Ádám meg lassan visszaült mellém. – Sajnálom, de néha nem bírom befogni a pofámat… – és ekkor rájöttem, hogy milyen mondat eshetne neki a legjobban. – Nem akarom, hogy haragudj rám, mert nem akarom elveszíteni az egyik barátomat.

- Jól van, semmi baj – mondta és átkarolta a derekamat majd lefeküdt mellém.

- Tényleg sajnálom – suttogtam ő meg még szorosabban megölelt. Fel akartam nézni a szemébe, hogy láthassam, de véletlenül a szája közelébe került az enyém.

- Tűz forró vagy – mormogta és megszorított.

- Ádááááám! – sikította Hajni a fülünkbe, mire Ádám rögtön elengedett, és mintha egy világ dőlt volna bennem össze ebben a fél pillanatban. Majdnem, már csak egy milliméter hiányzott hozzá, de nem.

- Mi van? – kérdezte kedves hangon Ádám.

- Légyszike, gyere – nyafogta Hajni, majd Ádám teljesen elengedett és kiment Hajnival.

- Vajon még lázas?

- Mit tom’ én.

- Nézz csak rá. Tuti, hogy az.

- Fogd meg a homlokát!

- Dehogy fogom, fogd meg te!

- Jaj, most mit undorodsz tőle? Azok csak könnycseppek.

- Jah, akkor jó, csak hát tudod milyen képet vágott a múltkor is Ádám... – mondta az egyik emberke, akinek a hangjára ébredtem. Hogy ne érjen hozzám inkább gyorsan kinyitottam a szemem és megfogtam Jess kezét, nehogy hozzám érjen.

- Nem vagyok lázas.

- Akkor jó, mert indulnunk kell tovább – felelte Jess én meg körül néztem a sátorban. Vagyis már nem is volt körülöttem sátor, hanem a réten aludtam egy leeresztett matracon feküdtem.

- Megyek – mondtam álmos hangon és lassan felálltam. A közérzetem is sokkal jobb volt, mint az előző napokban. Elindultam a bringóhintók felé és becsapódtam Rocky mellé, aki épp reggelizett.

- Kösz – kaptam ki a kezéből a kaját. Fél szememmel hátra pillantottam Ádámra, aki valamiért nem volt hajlandó rám nézni. Ez van…

- Mehetünk! – pattant be Jess Ádám mellé.

- Na, nem a kis Hajnika jön velünk? – kérdeztem és közben belecsaptam Rocky felém nyújtott kezébe, viszont Ádám nem válaszolt, hanem a kezében lévő telefont bámulta.

- Mikor jött ő velünk?

- Csak gondoltam a tegnapi után… De ha nem hát, nem – mondtam és elkezdtem tekerni.

1 órát kussba mentünk majd megálltunk fürdeni és kajálni.

- Szóval akkor most agyba-főbe fogsz szívatni?

- Áááh – sikítottam fel, mert közben Ádám megcsikizett. Hogy kitérjek a válasz alól, befutottam a vízbe Rockyhoz. – Ments meg – kértem és a karjaiba dőltem.

- Ó persze, szerelmem – vigyorgott Rocky és átkarolt.

Megint csak a szokásos „játszunk olyat, hogy a lányok felülnek a fiúk nyakába és lökdösik egymást” meg hasonló hülye játékokat játszottunk, majd kajáltunk és tovább tekertünk.

- Én ülök előre! – kiáltotta Jess és engem félre lökve rohant a biciklik felé.

- Azt csak hiszed – vágtam vissza és én is el kezdtem futni feléjük, de Jess gyorsabb volt, így én ülhettem hátul Ádámmal.

Mielőtt elindultunk előkaptam Dal táskájából egy Bravo-t és a strandpapucsomat, mert a tornacipőmben szétment a lábam – meg a tekeréstől – majd felültem Ádám mellé és rohadt lazának próbáltam mutatni magam, vagyis neki dőltem a hátának és úgy olvastam.

- Nem zavarok? – kérdezte és én így ezt sikernek könyveltem el.

- Nem – feleltem lazán és tovább olvastam.

- De te engem igen – mondta és elkezdte a hátamat arrébb tolni.

- És az engem hol érdekel? – érdeklődtem és visszadőltem a hátára.

- Hát érdekeljen – és megint visszatolt a helyemre. Sóhajtotta egyet és megfordultam majd a lábamat dobtam az ölébe. Ő meg mily meglepő módon lesöpörte. – Neked valami bajod van?

- Mért lenne? – kérdeztem és továbbra is lábam az ölében volt. Így mentünk el egészen a következő kempingig.

- Nah, Vik megint egy verseny? – dobta felém Dal a leeresztett matracot.

- Nem félsz, hogy veszítesz? – kérdeztem és a vezérszóra elkezdtem pumpálni.

 – És mond csak Viki, mi a helyzet közted és Ádám között? – mondta, ezzel próbálva ingerelni.

- Ahhoz neked semmi közöd! – nyögtem két fújás lépkedés között, de ha harc hát legyen harc. – És köztetek Barbival mi a szitu?

- Psszt – súgta – Még meg hallja Ádám!

- Jajj, nehogy meghallja véletlenül, hogy a csajával kavarsz…

- Mi van? – kérdezte és bedugta a dugót a – felfújt – matracba. – Ádám csaja Barbi? Pfuj, ez abnormális.

- Mért lenne az? – kérdeztem vissza, de ő már nem tudott felelni, mert Ádám közeledett felénk – Hajnival kézen fogva.

- Kaja van, gyertek – nyafogta Hajni és valamiért Dalra kacsintott.

- Azt ugye levágtad, hogy nyertem? – kérdezte Dal, mikor a tűz felé mentünk.

- Először és utoljára – feleltem és leültem Jess mellé a tűzhöz.

 A bőséges és tápláló kaja pillecukor volt egy kis kenyérrel. Miután befejeztük a kajálást a vita következett, hogy ki hol akar aludni.

- Én Vikivel! – jelentette ki Rocky és megölelt.

- De én akartam veled aludni – nyávogta Hajni Rocky karját húzva.

- Jaj, hát ha ennyire szeretnéd – engedett Rocky a csábításnak és Barbi kezét fogva mentek a sátorba.

- Szupi jó, hogy veled aludhatok megint Viktória – mondta Ádám a hátam mögül, mire én reflexből a karjára csaptam.

- Viki – javítottam ki és bementem a sátorba, majd ledőltem egy szivacsra.

Már vagy 3 napja nem fürödtem és éreztem ezt magamon. Kiválasztottam egy szimpatikus táskát és kivettem belőle egy törülközőt meg egy pólót és az én táskámból hozzá tiszta fehérneműt. Kiléptem a sátorból és megkerestem a sötétben a kempingnek a zuhanyzóját. Egy tök egyszerű kulccsal zárhatós ajtó mögött volt két fülke. Csak ekkor esett le, hogy tusfürdőt nem hoztam. Körbe néztem és láttam, hogy valaki itt hagyott egy férfi playboy-os tusfürdőt. Gondoltam tök 8, ennek úgy sincs semmilyen szaga. Ledobtam a ruháimat és belépem a fülkébe.

A tusfürdő illatát csak akkor éreztem meg, mikor már rég kész voltam a fürdéssel és a sátorba igyekeztem. Halkan elhúztam a zipzárt, ledobtam a ruháimat és lefeküdtem Ádám mellé.

- Belőled jön ez a tömény férfi illat? – kérdezte hirtelen, én meg csak magamra húztam a hálózsákomat.

- Nem, a saját szagodat érzed.

- Aha, persze. De nekem nincs ilyen illatos parfümöm – mondta és felém fordult. – Húuu, egy pasival voltál?

- Dehogyis, csak zuhanyoztam – tiltakoztam és dühösen a hátat fordítottam neki.

- Jól van, na. Nem kell mindjárt úgy felkapni a vizet – csillapított és megérintette kezemet. – Amúgy meg nem értem mi bajod van azzal, hogy szerelmes vagyok én valakibe, ha neked ott van Máté és Rocky – suttogta, mire én visszafordultam.

- Mátéval sosem jártam Rockyval dettó – mondtam, mire csend lett. – Háh, most megfogtam – gondoltam, de fél perc múlva hallottam az egyenletes horkolását. – Áhh ezt a menetet is ő nyerte.

Part 15

2010. 06. 29

- Szakítottatok? – kérdezte és megölelt pont úgy, mint az előbb ő.
- Kő vagyok, nem járok senkivel. – feleltem és vigyorogva visszaöleltem, így mentünk a strandig, ahol az orromig se láttam, mivel este volt.
- Héj, kölyök verseny a vízig. – kiáltotta Rocky és megrántotta a karomat.
- Oké. – mondtam és utána futottam, nem érdekelve azt, hogy ruhában vagyok.
- Most te vagy a luzer. – kiabálta nekem Rocky, mire csak a hátára ugrottam.
- Én sose veszítek. – mondtam, és ledöntöttem a vízbe.
- Oh, tényleg? – kérdezte, és ugyanúgy megpörgetett a derekamnál fogva, mint az előbb Máté.
- Tényleg. – sikítoztam, közben pedig a lábammal rugdostam a semmibe. A szúnyogok baromira csíptek, de valahogy most még nem zavart, majd este…
Még 1 órát maradtunk mind a strandon, majd visszamentünk a nyaralóba, én meg bementem a fürdőbe. Elkezdtem egyesével kivakarni a csípéseimet és közben zuhanyoztam, közben pedig egy Adele számot énekeltem, konkrétan a Rumor has It – t.
- Rumor has it, uuuu, the rumor has it…- énekeltem a refrént, mikor valaki megszólalt mögülem.
- Viki? – kérdezte Ádám, mire én gyorsan elzártam a vizet és magamra kaptam egy törülközőt.
- Hello. – köszöntem rá. Biztos vicces látványt nyújthattam, ahogy ott álltam vizes hajjal vérző szúnyogcsípésekkel és tök vörösen előtte. Ő nem is titkolta, hogy jól szórakozik.
- Szerintem meg kéne fontolnod, hogy elinduljon valamelyik tehetségkutatón. – mondta röhögve. – Te leszel bikicsunáj 2.
- Rohadt vicces vagy. – feleltem és hozzá akartam vágni valamit, ami a kezem ügyébe került – konkrétan egy hajkefe – és azt dobtam volna hozzá, ha nem hasított volna bele a kezembe a fájdalom. – Auu. – szisszentem fel, mikor felemeltem a kezemet.
- Meg vagy, nyanya? – kérdezte Ádám és közelebb lépett hozzám.
- Megvagyok, nem kell segíteni tata. – vágtam vissza és a bal kezemmel dobtam neki a kefét, amit ő röhögve elkapott.
- Most komolyan. – mondta és rátette a kezét a jobb – vizes – vállamra. A reakcióm nem volt meglepő: a karom végig libabőrözött és reszkettem. Váááááááá…
- Kiment a vállad, de nem vészes. – jelentette ki és rám vigyorgott. – Nyugi nyanya rendbe jössz. Tudom hol a fásli. – mondta és betekerte a vállamat azzal, aztán megint felém fordult és a szemembe nézett, a feljebb leírt érzésekhez még társult egy görögdinnye a hasamba. – Ajándék. – tett bele a kezembe egy kis manikűr ollót. – Csók, kölyök. – mondta, aztán megfordult és kiment a fürdőből.
- Kösz. – suttogtam utána és eszembe jutott, hogy ez az, az olló, amivel Dorina „leszúrt”. Körül néztem és láttam, hogy a ruháim nincsenek sehol. Aha, így áll bosszút, de rajtam van törülköző. Lassú léptekkel kisurrantam a szobánkhoz, de az meglepő módon zárva volt. Így inkább kimentem a nappaliba, ahol Ádám és Rocky szokott aludni. Ott is voltak csakhogy nem aludtak, hanem dumáltak még Tomival és Balázzsal.
- Ádám, Viki vagy Barbi? – kérdezte Rocky, de meglátta, hogy bejövök, így inkább befogta.
- Hali, tudnátok adni egy pólót? – érdeklődtem és közben Ádámra néztem, aki az enyémet mutatta felém.
- Ez jó lenne? – kérdezte, erre én a póló után kaptam, de ő csak felröhögött. – Meg kell dolgozni egy pólóért. – mondta és tovább lengette a ruhadarabot. – Először is meg kell bocsátanod nekem.
- Soha – tiltakoztam, de ő csak lazán ledobta a pólómat.
- Akkor meztelenül alszol.
- Oké. Jobb, mintha azzal a tudattal aludnék, hogy nincs bűntudatod – jelentettem ki és visszamentem a szobánkhoz, ami még mindig zárva volt. – Máté nyisd ki, és akkor megbeszéljük a dolgot. – mire rögtön kinyílt az ajtó.
- Gyere – tárta ki az egyik karját, a másikban pedig egy pólót tartott nekem. Kikaptam a kezéből a pólót és felvettem magamra, kerestem a táskámban fehérneműt és máris jobb volt a közérzetem. – Látod, ennyi máris meg van bocsájtva – mondtam és beleugrottam az ágyunkba.
- Jó – felelte és mellém feküdt. – Jó éjt.
- Neked is.

Annyira rossz érzésem, volt. Felkeltem és valahogy kitántorogtam a konyhába, elővettem a hűtőből narancslevet és belekortyoltam. Fúj túl hideg, és nem csak az a lötty volt hideg, mert én is reszkettem és szédültem. Ez a kettő egyszerre nem a legjobb dolog az biztos. Anyám, mért forog a világ?

- Viki, jól vagy? – kérdezte Rocky, akinek a lábai rajtam voltak. Körül néztem és láttam, hogy a nappaliba vagyok. A fejem lüktetett és valami vizes cucc volt rajta, ott ült mellettem Rocky és egy sport magazint olvasott. Még mindig fáztam, de már nem volt annyira vészes.
- Szerinted? – kérdeztem vissza gúnyosan, mire csak felnyögött.
- Ne gúnyolódj, azt hittem agyrázkódásod van – mondta és rám pillantott egy másodpercre. – De már jobban vagy – ledobta a lábát rólam és közelebb hajolt. – Azt mondták, hogy nézzek a szemedbe, meg bámuljam az arcodat. Meg ne kérdezd miért.
- Jól vagyok, kösz. A fejem lüktet, az arcom lángol, és felváltva ráz a hideg és melegem van – mondtam neki és közben feljebb húztam magamon a takarót. – Többiek merre?
- Erre – arra – felelte és rám dobta újból a lábait. – Alvás! – és én, így is tettem.

Úgy két óra múlva felkeltem, de Rocky már nem volt mellettem, viszont már jobban voltam. Kimentem a konyhába, ahol épp kajáltak a többiek.
- Hogy vagy? – kérdezte Liz és felém dobott egy mekis zacskót. – Szerintük végre valami ehető kaja. – mondta mosolyogva, én meg megettem a sajtburgert.
- Viki te jössz? – kérdezte Boldi negyed óra múlva. Azt hiszem, még nem nagyon tudok koncentrálni.
- Hova?
- Csak a strandra megyünk, vizíbiciklizni – felelte Boldi, lassan szótagolva, mintha lassú lenne a felfogásom.
- Oké, megyek – mondtam, ugyanúgy, szótagolva. Visszamentem a szobánkba és felvettem a fürdőruhámat. Kiléptem az ajtón, mire több dolgot is hozzám vágtak egyszerre.
- Ezeket hozzad. Köszi, puszi – tette hozzá Boldi és elment. Felkaptam a kulcsokat és a fiúk után mentem, olyan hangulatom volt, mikor semmihez nincs kedvem. Vááá, ez nagyon nem tetszik.
Egyedül sétáltam a strandig, ahol a fiúk már 2 vízibiciklin ültek/álltak. Felszálltam én is egyre ledobtam a pólómat és kifeküdtem a napra. Ott feküdtem nyugodtam, mikor elkezdtem nagyon inogni és hamarosan a hasamon éreztem a vizet, mire felkiáltottam.
- Hé. De izé vagy – szóltam rá Rockyra.
- Jaj, h2o, csak egy vízcsepp elég! – sikítozott Rocky és berántott a vízbe.
- Te hülye, még rajtam van a gatyám – kiabáltam rá, ő meg csak felröhögött. A vizes gatyát feldobtam a vízibiciklire és csatlakoztam a többiekhez, akik röplabdát játszottak a vízben.
- Befogadjuk Vikit – mondta Rocky és átkarolt.
- Kopj le – vágtam vissza, és lelöktem a karját magamról. Jól megnéztem az ellenfél csapatot: Hajni, Barbi, Balázs, Dorka, Liz és Tomi. Velem volt a Jess, Ádám, Rocky, Dorka, Máté és Boldi. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy szerválhatok. Én így is tettem és úgy lepattant az ellenfélnél, hogy azt még 3 hónap múlva is emlegetni fogom.
- Hajrá, Vik – kiáltotta Máté, én meg megint leszerváltam, de most Hajni visszaütötte. Viszont én nem hagyhattam, hogy pont az én csapatom veszítsen, ezért futottam a labda után, mint az örült, de a labda vagy 4 méternyire volt tőlem. Szóval rohanok, mint az örült közben pedig észre sem veszem, hogy előttem áll valaki.
- Megvan! – kiabáltam és már bele is ütöttem volna a labdába, ha nem áll ott pont Ádám. Így a végén csak Ádámba rohantam bele, és a labdát átütöttem a túl oldalra és ők nem tudták visszapasszolni legalábbis, ezt remélem, mivel én, amint belerohantam Ádámba el is dőltem vele együtt. Amint észbe kaptam, hogy ott fekszek a vízben Ádámon rögtön fel is pattantam róla, és elfordulva odébb mentem a pályán. Áááá, nem vagyok hülye…
Még 2 órát játszottunk, majd megvalósítottuk a tegnapi (vagy tegnapelőtti) tervet.
- Hány óra van? – kérdezte Dal és körbe fordult.
- Ajj – mondtam, és elővettem a zsebemből a telómat. – 13: 32. – feleltem Dal kérdésére és el akartam tenni a készüléket, de kicsúszott a kezemből és leesett a földre. Lehajoltam, hogy felvegyem, de más is lehajolt érte.
- Ez meg ki? – kérdezte Ádám és a képernyőre mutatott, amin C.o.D - nek az egyik énekese volt – szívecskékkel.
- Senki – feleltem gyorsan és zsebre vágtam a telót. – Nah, induljunk – jelentettem ki és nagy léptekkel – meg vörös képpel – elindultam a kölcsönző felé. Megint hármat béreltünk és újra én akartam vezetni.
- Nem, te nem – rázta meg a fejét Rocky és arrébb tolt, pont úgy, mint Máté.
- De, én tudok vezetni – tiltakoztam és le próbáltam lökni a bicikliről.
- Ha most vezethetek én, holnap Ádám elvisz és megtanít vezetni a régi CBA parkolójába – vigyorgott rám Rocky és elkezdtünk tekerni.
- Mért nem te? – súgtam a fülébe halkan, mivel mögöttünk ült Ádám és Jess.
- Abba hol a poén? - kérdezte Rocky, mire én elkezdtem hátra felé tekerni a pedálokat, mire megálltunk. – Jól van, na. Én is ott leszek.
- Reméltem is – mondtam és láttam, hogy elhúznak mellettünk Dalék és a kezükkel L betűt formáznak, és azt mutatják felénk.
- Viki meg se forduljon a fejedben! – szólt rám hátulról Jess, - mert valószínűleg érezte, hogy ezt nem hagyom annyiban – és nem is tévedett, mivel gyorsan elkezdtem gyorsabban tekerni.
- Nyernünk kell! – buzdítottam őket, de ők elvették a pedálról a lábukat. – Fiúk!
- Utáljuk, amikor elő tör belőled a versenyszellem. – mondták, de továbbra sem tekertek, így dacból én se tekertem tovább.
- Akkor itt maradunk – jelentettem ki és keresztbe tettem a lábamat. – Ha ti is így, akkor én is így – mondtam. Ott álltunk egy helyben a Balaton mellett mindenki egy másik irányba nézett majd Rocky hátra fordult, és gondolom összenézett a fiúkkal, majd ők közös erővel kitettek a bicikliről és el kezdtek tekerni
- Héééé – üvöltöttem utánuk és elkezdtem rohanni, mint valami örült. Nem azért, de ahhoz képest, hogy mennyire nagyra vannak magukkal, hogy ők mennyire sportosak és izmosak, szóval ehhez képest, irtó szarul tudnak biciklizni. Csak úgy 30 métert kellett végig futnom, majd felugrottam Rocky mellé az ülésre. – Hogy ti mekkora barmok vagytok! – szidtam őket és én is elkezdtem tekerni.
- Értjük, hárpiás kisasszony – mondta Rocky akcentussal.
- Rohadt viccesek vagy – feleltem és közben vállba vágtam. Ő meg vissza és ezt játszottuk még be nem értük Tomiékat.
- Merre jártatok? – kérdezte viccesen Balázs én meg átnyúltam a kormányhoz és közelebb mentünk az ő biciklijükhöz és Balázst is vállba vágtam.
- Auu – szisszent fel és vissza akart ütni, de én kikerültem az ütést, mert félre kaptuk a kormányt.
- Hahahaha – röhögtem és gyorsabban kezdtem el tekerni, hogy beérjük Dalékat, de nem olyan gyorsan, hogy a fiúk megint kiboruljanak.
Hogy Dalékat beérjük nem kellett sokáig mennünk, mert ők bekanyarodtak egy rétre, ami tele volt sátrakkal. Odatekertünk Dalékhoz, akik egy sátrat (?) állítottak épp fel.
- Honnan szereztél sátrat? – kérdeztem és úgy tettem, mintha segítenék felállítani ezt az óriási sátrat, de csak elestem az egyik zsinórjában.
- Végig magunkkal hoztuk, de te csak ne dumálj – mondta és hozzám vágott három biciklizárat. – Hajrá, hajrá! – tapsikolt és a biciklik felé mutatott.
Nagyon lassan odacsoszogtam ahova Dal mutatott és kikötöttem egyesével a bicikliket. Mire végeztem már a bazi nagy sátrunk állt. De hogy hol találtak ők ilyet?? Mind1… De, mint kiderült csak ez után jött a java: hoztak magukkal, olyan matracot, ami fel tudja magát fújni… Nah persze, én meg tudok cigánykerekezni…
- Na, Dal hajrá hajrá – tapsikoltam én is, ugyanúgy a fülébe, mint ő nekem az előbb. Dal meg csak lazán kiterített 7 matracot utána pedig állt és várt. – Asszem ez nem jött össze – suttogtam a fülébe, mire ő csak rámutatott a matracon egy kis púpra.
- Tudod Viki az egy pumpa. Nah most választhatsz, hogy melyiket fogod nyomkodni fél óráig – mondta és közben a matracokra mutogatott.
- Jól van, na – nyafogtam és elkezdtem, arra a nyamvadt pumpára lépkedni. Körbe néztem és láttam, hogy mellettem Ádám, Tomi, Balázs és Boldi a másik irányban pedig Dal, Máté, Kristóf. Körbe néztem a szememmel Jesst keresve hisz ez mégis csak férfimunka, de ő épp a csajokat udvarolta körbe. Dalnak igaza – majdnem - ez több,mint ¾ órás munka volt. Mikor kész lettem végig dőltem a szivacson és nagyokat sóhajtottam.
- Kicsi a rakás! – üvöltötte Rocky és rám vetődött.
- Kopj le – szóltam rá és le próbáltam lökni magamról, de ő sokkal nehezebbnek bizonyult, így inkább csak nyögve egyet kiterültem.
- Viki, vidd már a szivacsodat a sátorba – kiáltott rám Dal, és kihúzta alólam a matracot.
- Ha ilyen szépen kéred – feleltem és átvéve tőle a szivacsot bementem a sátorba. Még mindig ne éreztem magamat 100-asan a reggeli rosszul lét óta ezért inkább kidőltem a matracra.

Fél órát aludtam kb. és, mire felébredtem már sötét volt. Nagyon rázott a hideg, ezért körül néztem, hátha találok valami meleg ruhát, de csak egy táskát találtam, így abból vettem ki egy pulcsit. Kimentem a sátorból, ahol egy fokkal jobb volt, mert nem messze onnan égett a tűz, de csak egy alak ült mellette a többi bent fürdött a Balatonban. Közelebb mentem az ahhoz és leültem mellé.
- Jobban vagy? –kérdezte Ádám.
- Nem – feleltem és a víz irányába néztem, nehogy őt kelljen bámulnom.
- Lázas vagy? – kérdezett megint, csak most a homlokom után nyúlt, és én az ő érintésétől még rosszabbul éreztem volna magamat, ezért inkább elhúzódtam.
- Nem, igazából, már sokkal jobban vagyok – tiltakoztam, de ő erősködött, hogy nekem lázam van és meg akarta fogni a homokomat, de én elhúzódtam tőle, mire ő utánam, aminek az lett a következmény, hogy én lehuppantam a földre ő meg rám esett. Így alkalma volt a homlokomhoz nyúlni, pontosabban nem is nyúlt, hanem megpuszilta a homlokomat, a borostája csikizte az arcomat, de kellemesen. Annyira megrémültem attól, hogy hozzám ér, hogy még levegőt is elfelejtettem venni – a görögdinnyéről már nem is szólva.
- Tudod milyen forró vagy? – kérdezte és óvatosan felállt majd felhúzott engem is. – Mint egy kályha.
- A tűz miatt van – motyogtam, mire ő csak felnevetett és a sátor felé kezdett húzni. – Nem akarok aludni – tiltakoztam, de ő hajthatatlan volt és egy matracra fektetett és betakart egy ismeretlen takaróval, majd mellém feküdt és átölelt.
- Jó éjt – suttogta, hozzám simult én meg elaludtam.