Part 17

Itt az új rész, jó olvasást :) És sajnálom, hogy ennyit kellett várni rá....

2010. 06. 31

- Hé, Viki – bökdöste valaki a hátamat. Lassan kinyitottam a szememet, de így se láttam még semmit.  – Este van, nyugi – mondta Jess, majd felrángatott a földről.

- Akkor miért keltettél fel? – kérdeztem és követtem őt a sátorból kifelé.

- A terv a következő: MI fogunk nyerni!

- Mégis miben? – kérdeztem ásítozva.

- Tessék – nyomott a kezembe valami henger alakút. – Szóval lányok vagy fiúk?

- Mi van?

- Melyikeket akarod elintézni? – kérdezte Jess és bekapcsolt egy elemlámpát. – Várj egy pillanatot – tartotta fel az ujját és visszament a sátorba. Fél perc múlva valaki káromkodva jött ki Jessel.

- Minek kellett felkeltened? – kérdezte Ádám izzó szemekkel Jesstől.

- Na, ne nyafogj – szólt rá Jess és neki a kezébe nyomott egy – tubus fogkrémet. Csak ekkor kezdett derengeni, hogy mit tervezz Jess. – Ádám, fiúk vagy lányok?

- Lányok, melegnek nézel? – kérdezte Ádám, felháborodottan.

- Aki azt mondja, hogy meleg vagy langyi az 100%, hogy az – indokolt Jess túlpörögve, majd hozzám fordult. – Viki tiéd a fiúk.

- Oké – motyogtam és halkan belopóztam a sátorba. Mátéval, Kristóffal, Boldival, Balázzsal, Dallal és Tomival másfél óra alatt végeztem, majd vissza akartam menni a szivacsunkra, de valami mocorgás jött a sátornak a jobb oldalából. Jaj mi van, ha Dal vagy valamelyik bolond az és felkelt, hogy bosszút álljon rajtam. Odébb lopóztam, nagyon-nagyon óvatosan és halkan. Elkezdtem a matracunk felé lépkedni közben pedig eldobtam a fogkrémet. A kezemmel megpróbáltam kitapogatni, hogy merre van a nyomorult matrac, de nem találtam meg. Ekkor hirtelen egy kéz a derekamra, egy másik pedig a számra tapadt – így síkitani se tudtam. Végem, Dal megtalált, de elkezdtem erősen kalimpálni a lábaimmal, hátha elengedd, des ő csak kivitt a sátorból és elvette a számról a kezét.

- Az egész Jess ötlete volt, kérlek ne ölj meg – mondtam és becsuktam a szemem és felhúztam a lábaimat.

- Nem állt szándékomba megölni téged – felelte nyugodt hangon Ádám, majd felnevetett. – De, ha láttad volna, hogy milyen arcot vágtál – kuncogott tovább és elengedett.

- De szemét vagy! – mondtam és belerúgtam a lábába. Viszont már tudtam, hogy nem haragszik rám.

- Tudom – vágta rá és kint vártunk Jessre, aki nem jött.

Már állva aludtam kb. mikor kitekintetett a sátorból.

- Ti nem jöttök aludni? – kérdezte és álmosan dörzsölgette a szemét.

- Ha megmagyarázod, mi volt ez az egész, akkor megyünk – feleltem, közben az egyik lábamról a másikra billegtem, hogy ne aludjak el.

- Jah, hogy ez – kapott a fejéhez Jess. – Az egész Dal ötlete volt, hogy mi ketten mindenkit összefogkrémezünk, de ő bealudt, így ő is szívott. És ti tüntetek a legsegítőkészebbnek, így hát ez van, gyerekek – mondta Ádám meg sóhajtva egyet, csak rácsapott a tarkójára és bementünk a sátorba. Ledőltem a matracra és magamra dobtam a hálózsákomat és rögtön be is aludtam.

- Viktóriaaaaaaaaaaaaaaaaaa – keltett fel valami gyenge idegzetű.

Kinyitottam a szememet és láttam, hogy Dal az. Az arcán ott vannak a fogkrém nyomok. De nem értem, hogy miért rögtön rám gondolt. De amint felültem, megtudtam: az összes többi embernek is, olyan volt a képem, csak Ádámnak, Jessnek és nekem nem.

- Mondjad, Dal – feleltem higgadt hangon. – Mi a problémád?

- Hát, ööö – mutogatott nagy mozdulatokkal az arcára és a WTF?? feliratú pólójára, mert hogy oda is ment egy kis fogkrém. – Ez itt mind.

- Te jó ég! – tettetem a meglepődöttséget. – Melyik barmok voltak ezek?

- Viki, csak neked nem, olyan a képed meg Jessnek és Ádámnak – mondta Dal és lassan közeledett felém. Most éreztem úgy, hogy ideje lelépni, ezért kikerülve őket, kifutottam a sátorból és elbújtam egy bokor mögé.

- Reggelt – köszönt rám valaki. Huhh, nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne síkitsak.

- Hát te? – fordultam Ádám felé és kivettem a kezéből a félig megevett linzert.

- Én, csak körül néztem, hátha megtalálom Jesst – mondta és körbe nézett.

- Vagyis téged is elkapott Dal, és te rettegsz tőle – csúfoltam és neki dőltem a bokornak.

- Nem Daltól rettegek, hanem attól, hogy kinyír.

- Hú, ez aztán a férfias – mondtam és a felettünk álló fára néztem, amiről vészesen hullottak a levelek és, olyan hang jött belőle, mintha épp valaki az ágait tördelné el. – Asszem tudom, hol van Jess – és elkezdtem felkapaszkodni a fára.

Már a fa közepénél voltam, mikor megláttam Jesst, de ő nem vett észre engem. Halkan mögé másztam és a fülébe kiáltottam.

- Most meg vagy – kiáltottam, mire ő kis híján leesett a fáról, de elkapta a karomat, így engem is magával rántott.

Mivel nem voltunk, olyan messze a földtől, ezért annyira nem estünk nagyot, meg hát én Jessre estem.

- Hupsz – mondtam, de nem mozdultam meg, mert mi van, ha Dal megtalál? Így nyugodtan feküdtem tovább a sokktól lefagyott Jessen.

- Nyugodtan heverésszetek csak, hogy épp Dal közeledik felénk, valamilyen vödörrel – szólalt meg Ádám, mire felnéztem Jessről és gyorsan legurultam róla.

- Futááás – kiáltottam és Ádám után sprinteltem, de valahogy még Jess is lehagyott engem.

- Szaladj csak, úgyis elkaplak – kiabálta Dal, amitől még jobban beijedtem és jobban kezdtem el futni, de megbotlottam valamibe és lehasaltam a földre.

- Én megmondtam – mondta Dal és laza mozdulattal rám öntötte a vödör tartalmát. Nem is volt büdös szaga és, ahogy éreztem, csak víz lehetett – ugyanis becsuktam a szememet, a biztonság kedvéért. – Szólj, ha kimostad a fehér pólódból – vigyorgott rám Dal, én meg végig néztem magamon: Tiszta kék volt mindenem, tetőtől talpig kék voltam. A pólóm a gatyám a bőröm és a strandpapucsom is. 

- Ezt ki fogod perkálni – nyújtottam felé a szintén kék kezemet, mire ő csak belecsapott.

- Te is ezt – mutatott a pólójára, amin már alig volt fogkrém.

- Akkora seggfej vagy – mondtam és odamentem Ádámhoz, hogy belékenjem a festék egy részét.

- Meg ne próbáld – tiltakozott, de én lazán belekentem a festéket az aranybarna kezére.

- Ó, bocsika, de ha én szívok, akkor ti is – feleltem és tovább szökdeltem Jesshez, majd levettem a pólóm és hozzá vágtam. Ahogy repült a ruhadarab, úgy csöpögött belőle a kék festék és pontosan landolt Jessen.

- Vikiii – üvöltötte és felém kezdett rohanni, mivel rajta meg fekete fehér csíkos póló volt.

- Dallal kiabálj – mutattam Dal irányába.

- Halott vagy – futott tovább felém vörös képpel. Gyorsan odafutottam Dalhoz és elbújtam mögé.

- Én halott vagyok – lihegtem Dalnak, aki csak elállt előlem. – Szemét – kiáltottam, és futottam tovább egy másik irányba. Hátra néztem, hogy Jess még mindig üldöz-e, és hirtelen valamibe becsapódtam.

- Te normális vagy? – kérdezte Máté és megpróbált lelökni magáról. – Hát vele biztos nem leszek egy csoportba – mondta Rockynak, aki épp rám kacsintott.

- Miről van szó? –érdeklődtem és legurultam Mátéról, de közbe Jess sprintelt felénk, ezért bebújtam Rocky mögé.

- Paintball! – üvöltötte Rocky a fülembe és pont ekkor érkezett oda Jess. – Látom Jess és Viki már bemelegít.

- Nézd meg mit csinált – mutogatott magára Jess.

- Nézd meg mit csinált Dal – néztem végig magamon.
- Indulááááás – kiabálta Dal a bicikliktől. Odamentünk én meg gyorsan beültem Dal mellé.

- Ezzel még nincs vége – mondtam és odamentem Rockyhoz, majd beültem mellé.

- Lányok a fiúk ellen? – kérdezte Ádám mögülem.

- Úgy se lenne esélyetek – mondta Liz és odanyújtotta a kezét, én meg belecsaptam.

- Persze – köhögött Rocky. – Akkor legyenek vegyes csapatok. Legyen két csapatkapitány, mondjuk Ádám és Dal.

- Oké, én kezdek. Rocky és Jess meg Liz és mondjuk Tomi – kezdett Ádám.

- Azt ugye tudod, hogy ez nem, így megy? – kérdezte Dal, majd lecsapott Balázsra, Dorkára, Barbira és Hajnira.

- Máté és Viki – vágta rá Ádám, én meg összerezzentem a nevem hallatára.

- Boldi, Kristóf – mondta Dal majd diadalittasan rám nézett. Hát igen ezt is én szívtam, viszont én vagyok a legjobbakkal.

Nem kellett sokat tekernünk, míg odaértünk egy viszonylag nagy paintball pályához. Mindenki kirohant a bicikliből, így nekem kellett kikötöznöm őket. Lassan odalépkedem hozzájuk, majd leültem egy tetszőleges padra.

- Vikiiiii – üvöltötte Ádám a nevemet, így oda kellett caplatnom a többiekhez.

- Igeeen – kiáltottam vissza, csak azzal a különbséggel, hogy én a fülébe üvöltöttem.

- Te csak ne szakadj le a csapattól – mondta, majd egy óriási fegyvert nyomott a kezembe.

- Wow, köszi. És ezzel most mit kezdjek? – kérdeztem, majd fél perc múlva megtudtam.

Az ott dolgozó emberkék voltak, olyan kedvesek és körbe kísértek minket – brrr. Utána pedig rám nyomtak egy béna sisakot meg valami terepszínű ruhát és mikor kész lettem, valahogy odaballagtam a „csapathoz”.

- A terv a következő: kicsináljuk az Alfa&Beta csapatot – suttogta Ádám és közbe nagyon kifelé pillantgatott, hogy hátha valaki meghallja.

- Azok Dalék? – kérdeztem normál hangsúllyal, mire mindenki elkezdett pisszegni.

- Igen, Kepner te velem leszel – mondta nekem katonás hangon. Azt se tudtam, hogy tudja a vezetéknevem.

- Értem, őőőő…

- Held – súgta oda nekem Rocky.

- Értettem Held – feleltem ugyanolyan katonás hangsúllyal.

Huhh, Kepnerné Held Viktória, jajj, de szépen hangzik… Vááá, nem nekem nem tetszik Ádám.

- Te fedezel hátulról Kepner, Rocky és Jess meg megpróbálja kilőni az ellenséget – mondta Ádám, de legalábbis nekem annyit sikerült leszűrnöm, hogy van egy, olyan fegyverem, amivel baromi nagy zöld és lila foltokat lehet szerezni az ellenségnek- vagy csak Dalnak.

- 3,2,1 – számolt vissza a terepszínű ruhás emberke a pálya széléről, és mikor kimondta az egyet már is eldördült egy lövés – egyenesen a combomba.

- Avu, avu ez rohadtul avu – kiáltottam és felálltam, majd ledobtam a fegyveremet, de Ádám visszarántott. – Most mi van? Már kiestem.

- Nem, a lányoknak 3 életet adunk, hogy ugyanannyi legyen az esélyük – mondta Ádám, mire én nagy nehezen összeszedtem magamat és felkaptam a fegyveremet. Lassan lopództunk oda az ellenfélhez, én Ádám hátának dőlve előttem meg Jess és Rocky, akik folyamatosan sortűzet adtak le az ellenfélnek.

Jess hirtelen felemelte a kezeit, azzal jelezve, hogy ő kiesett nem sokkal később Rocky is így tett. Csak én maradtam és Ádám – Máté, Liz és Tomi már az elején kiesett. Úgy döntöttem, hogy én itt most kiszállok ebből a szar játékból, ezért ledőltem a földre.

- Viki, ne szórakozz velem. Felállunk és támadunk – jelentette ki Ádám, ellentmondást nem tűrő hangon.

- Semmi többes szám, csak te támadsz én, meg itt megvárlak – feleltem, odébb kúsztam és neki dőltem egy tetszőleges fának.

- Nem, te neked is velem kell jönnöd, ha meg akarjuk nyerni ezt a játékot – tiltakozott, majd felhúzott a földről és magához szorított. – Én nyerni fogok, vagy veled, vagy nélküled – mondta katonás hangon. – Ha most itt maradsz, egy perc alatt szétlőnek és holnapra lila, zöld és kék árnyalatokban fog villogni a tested és nem tudsz majd semmit se csinálni, viszont, ha velem jössz, akkor lehet, hogy talán fel tudsz majd állni – fejezte be és közben gyerekes gombszemekkel nézett rám.

- Jól van, na – engedtem végre beadni a derekamat – de tudtam, hogy ezt még meg fogom bánni.

Most én mentem elől Ádám mögöttem. Elkezdtünk lassan odasétálni egy deszka mögé, de előttem elkezdett mozogni a bokor. Rémületemben meghúztam a puska ravaszát és leadtam vagy 120 lövést a bokorra, amiből előbújt Hajni és feltette a kezeit. Huhh, lehet, hogy ez mégis jó játéknak ígérkezik. Ádám mögöttem kilőtte Barbit (?) Dorkát és Balázst, így csak Dal maradt valahol. Valami hirtelen belecsapódott a hasamba én meg a fájdalomtól a földre estem.

- Te rohadék – üvöltöttem Dalnak, majd megfogtam a fegyveremet és vagy 200 ezer lövést adtam le Dalra, aki most már kiesett. Ettől a játéktól az adrenalin szintem már az egekben volt.

- A győztesek a vesztesek – mutattam magunkra, majd Dalékra, és ezt úgy fél percig.

- Nyertünk – üvöltötte Ádám, majd odafutott hozzám és felkapott a földről és jól megpörgetett a levegőben.

- Áááá – sikítottam, mire Ádám letett a földre és közelebb hajolt az arcomhoz és már majdnem a szájához ért a szám, mikor ő csak az arcomra adott egy kis puszit.

- Bulit, ha hazaértünk! – kiabálták és odarohantak a biciklikhez és csak akkor esett le nekik mikor már ott voltak, hogy még rajtuk van az a gyönyörű terepszínű cucc. Visszaszaladtak ledobálták – most már velem együtt a ruháikat és visszamentünk a biciklikhez. Most én tekerhettem elől Rockyval.

- Mekkora buli lesz – próbált meg velem beszélgetni tekerés közben.

- Az.

- Neked is innod kell!

- Hát nem fogok.

- De fogsz

- Álmodban.

- Mennyiben fogadunk, hogy fogsz inni?

- Semennyiben, mert nem fogok.

- Fogadjunk abba, hogy, ha iszol, akkor meg kell csókolnod egy vadidegen fiút, és ha nem iszol, akkor én csókolok meg egy öreglányt. Nah?

- Jó, mivel úgyis te fogsz veszíteni.

 1 óra után végre megérkeztünk a kihalt nyaralóba. Odarohantam a kapuhoz gyorsan kinyitottam, majd besprinteltem a házba.

- Végre itthon, nyugalomban és csendben.

- Jah, Rocky biztos csendes bulit akar majd – szólalt meg mögülem valaki.

- Mi? – fordultam a „valaki” felé.

- Party and party and… - jött be valaki énekelgetve a konyhába egy csomó emberrel együtt.

Hamarosan a zene is elkezdett hangosan dübörögni, majd a lakást vadidegenek lepték el.

- Gyere Viki- húzott oda valaki táncolni.

- Te részeg vagy? – próbáltam Rocky tekintetéből kiolvasni.

- Nem és te?

- Ne is reménykedj – mondtam és inkább az ismeretlenek irányába néztem.

Voltak fiúk lányok – vegyesen. A sarokban megláttam Ádámot és oda akartam menni hozzá, de valaki megragadta a karomat.

- Szia Cica, van gazdád? – kérdezte egy aranyszőke hajú és égszínkék szemű fiú, Vans-os pólóban, plusz farmerban és közben egy Flo Rida próbálta dobálni a végtagjait.

- Ami azt illeti…- kezdtem el lekoptatni, de aztán rájöttem, hogy tök felesleges. – Nincs, nincs még gazdám.

- Akkor gyere - húzott a táncolókhoz.

Két órát táncoltam a Brad Pitt hasonmással, mikor elkezdett a terasz irányába húzni, de előtte felkapott egy üveg viszkit. Kimentünk a kertbe és csak a mi nevetésünk hallatszott az éjszakai csendben.

- Igyál – mondta és felém nyújtotta az üveget. Nem kellett kétszer mondania, így nem csak a Rockyval való fogadásomat, de még a józanságomat is elvesztettem.

- Viki itt vagy? – jött ki a teraszra Rocky, és szemmel láthatóan nem volt jó kedvében.

- Mi van? – kérdeztem és közben lassan felálltam a földről.

- A bulinak vége – közölte Brad Pittel, majd bevonszolt a házba, ahol már csak, olyanok voltak, akiket ismertem, jah meg síri csend.

- Menjünk aludni – mondta Rocky és elkezdett a fürdő felé vonszolni.

- De én még nem akarok aludni. Bulizniiiiiiii akaroook – nyafogtam. – Tudod Rocky partiiiii van!!!!! És pláne nem fogok a fürdőben.

- Menj be, fürödj le és utána beszélünk – vetette oda, mire én bementem a fürdőbe, ahol Ádám volt a zuhanyzóban.

- Viki, legalább fordulj el – szólt rám, mire én csak lecsücsültem a fürdőkádhoz. A hasamba hirtelen valami szúrást éreztem, ezért felemeltem a pólómat, hogy jobban megvizsgáljam, és egy nagy lila- zöld és kék árnyalatokban tündöklő folt volt rajtam.

- Úh, nem fáj? – kérdezte Ádám én meg a hang irányába fordultam és, mint később kiderült ezt rosszul tettem. Ádám egy szál törülközőben állt a mosdó mellett. Azt hiszem ezt, így nem kell tovább részleteznem ~ Leguggolt mellém és a hasamra tette a kezét.

- Baj van doktor úr? – kérdeztem enyhén részeges hangon, mire Ádám csak az ajtó felé nézett, majd vissza rám.

- Nem lehet – mondta és az arcomat a két keze fogta.

- Mit?

- Na, jó. Te jól tudod, hogy nekem van most… hát…izé…valaki, aki tetszik és ezt, így nem lehet – jelentette ki.

- De mit? – kérdeztem vissza értetlenül, mire Ádám közelebb húzta a számat én meg ettől a pillanattól fogva nem emlékszem semmire.