Part 16

Megújult a blog, és a címe is. Így hát most már ez a You make feel- nek a legújabb fejezet:

2010. 06. 30.

Hol vagyok? – ez volt az első kérdésem, mikor ma reggel felkeltem. Már nem fáztam, annyira, de még mindig úgy éreztem, hogy nem lenne érdemes megválnom a pulcsitól, ami még mindig nem tudom, hogy kié. Ádámnak a karja még mindig ott volt rajtam és ez melegséggel töltött el, viszont, akkor mit gondolhat Hajni?? Elkezdtem mocorogni, erre meg az álom őrzöm is felébredt.

- Jó reggelt, hogy vagy? – kérdezte és levette rólam a kezét, mint aki kijózanult.

- Jobban – feleltem halkan és lassan felültem, de elkezdtem szédülni, így inkább visszadőltem Ádám mellé.

- Azt látom – suttogta a fülembe majd átkarolt és úgy húzott fel magával együtt. – Éhes vagy?

- Nagyon – mondtam, most már erőteljesebb hangon. Kint a kezembe nyomott egy csomag Pilóta kekszet és leültünk az egyetlenegy asztalhoz, ami a kempingben volt.

Még elég korán lehetett, mert a dombokon lehetett látni, hogy most bújik elő a nap. A sátrunk elkezdett mozogni majd egy Dal bújt elő belőle – egy száll alsó gatyában, közben pedig – ahogy kilépett a sátorból – a farmerját próbálta magára ráncigálni.

- Reggelt – köszönt és beült mellém, majd belemarkolt a kekszbe – Milyen volt az éjszakátok? – kérdezte majd meglátta, hogy ráz a hideg, ezért magához húzott. – Beteg vagy?

- Nem – válaszoltam és neki dőltem a vállának. – Csak megfáztam.

- Júliusban?

- Bármi lehetséges – mondtam és a nap irányába néztem, ami már magasabbra emelkedett.

Lassacskán mindenki elkezdett a sátorból és velünk reggelizett. 2 óráig kajáltunk és beszélgettünk – vagyis ők én inkább nyitott szemmel aludtam – utána pedig elkezdtek pakolni. Meg 1 óra múlva felpakoltak a biciklikre – vagy bringóhintókra.

- Jess, most te ülsz elől, mi Vikivel hátul – mondta Ádám, én meg felültem hátra mellé. A már fényesen ragyogott, mikor elindultunk. Elég furcsa volt, hogy én egy meleg pulcsiban ülök Ádámnak dőlve és félig alszom, az emberek meg aktívan úsznak fürdőruhában a Balaton vizében. De, hát ilyen az élet…

3 óra folyamatos tekerés után megálltunk kajálni, vagy legalábbis ők ettek én vigyáztam a biciklikre, utána pedig, amikor ők fürödtek én körülnéztem a piacon. Volt nálam pénz, így vettem málnát egy kedves nénitől és visszamentem a helyemre, hogy vigyázzak a hintókra, és ott ettem meg a kajámat.

- Banya csússz arrébb – mondta Rocky és arrébb tolt az ülésen, majd elevette tőlem a málnát és belemarkolt.

- Persze tata – vigyorogtam rá, majd a hátának dőltem.

- Nem jössz fürdeni? – kérdezte és visszaadta a málnát.

- Nem – feleltem egyszerűen. Amikor Ádámmal először találkoztam, akkor elvágtam az ujjamat és ő adott ragtapaszt meg lemosta a sebemet, s mikor Dorina leszúrt az ollóval, akkor is tök jól kezelte a helyzetet. Pár napja Tomi mondta, hogy Ádám az orvosira jár, viszont akkor biztos oda rengeteg csinos önjelölt doktornő jár, de akkor miért nincs egy nyamvadt csaja sem? Mert ugye bárhelyesnek helyes, okosnak okos, jó fejnek jó fej. – De akkor miért nincs barátnője? – motyogtam, ahhoz elég halkan, hogy ne hallja tisztán Ádám, viszont ahhoz elég hangosan, hogy halljon valamit.

- Mi? Milyen barátnő? – kérdezte és közben felült én meg beestem a háta mögé.

- Avuuu – fogtam meg a fejemet, de ezalatt leesett a kérdése. – Semmilyen.

. De, valamit motyogtál, hogy de akkor nincs barátnője – fordult meg és felemelte a fejemet. Azt kérdezted, hogy akkor miért nincs barátnője – vágta hozzám, mire én rájöttem, hogy óriási szarban vagyok.

- Ádámra gondoltam – motyogtam és visszaültem a helyemre.

- Jah – mondta csalódottan. – Ő egy szabad lélek, nem is akar barátnő, se kötöttséget.

- Vagyis volt egy viszonzatlan elszomorító szerelemi ügye és az annyira mélyen érintette, hogy azóta nem akar barátnőt – vagy kötöttséget – vontam le a következtetést, mire Rocky csak feltolta a napszemüvegét és rám mosolygott.

- Majdnem – felelte és közelebb hajolt hozzám. – Nem volt viszonzatlan. Dúlt a love, csak a csaj nem volt 100-as. Ádám totált bele volt esve Larába, aki egy hülye barom volt – kezdett bele Rocky a hosszúnak tűnő történetbe. – Erre csak, akkor jöttem rá, mikor Lara követelte Ádám vésse bele a nyakába az ő nevét. Én ezt nem is tudtam, hogy ez a csaj ilyen, de még arról sem, hogy azt akarja, hogy a neve rajta legyen Ádámon. Aznap délután – mikor épp a „tetkót” csinálta Lara Ádámnak – akkor tudtam meg, de nem úgy, hogy Ádám mondta el, hanem az egyik haveromhoz mentem és csak az órámért ugrottam be Ádámhoz. Bementem a házukba és kiabáltam Ádám nevét, (ekkor már kb. egy éve jártak) aki nem felelt. Felfutottam a lépcsőn és benyitottam Ádámnak a hálószobájába, ahol csomó fekete bőrdzsekis fazon állt, halál komoly képpel Ádám körül, akinek Lara ült az ölébe kezében egy késsel és épp a L betűt véste Ádámba – sóhajtott Rocky, de nem tudta befejezni a sztorit, mert Ádám ült le az első ülésekre.

- Miről van szó? – kérdezte.

- Rólad meg a kur… - kezdtem bele abba a mondatba nem igazán akartam befejezni. De nem is tudtam, mert Rocky a kezét a számra tapasztotta.

- A rókáról meg a kurta farkú malacról – felelte Rocky maga is meglepődött azon, hogy milyen könnyen válaszolt.

- Az jó – morogta az orra alatt, közben pedig Rocky gyilkos pillantásokat lövellt felém. – Most mi tekerünk Vikivel! – jelentett ki Ádám én meg lassan felálltam Rocky mellől és felültem Ádámhoz.

- Mért akarsz velem tekerni? – kérdeztem, de ő csak felelet képen kinyitotta a számat a kezével és beledobott egy tablettát.

- Indulás - üvöltötte mellettünk Dal. Így nagy nehezen elkezdtem tekerni.

Negyed órát tekertem, majd elkezdtem úgy izzadni, mint egy ló. Abbahagytam a tekerést és elkezdtem levenni a pulcsit és a melegítőgatyát. Mikor végeztem láttam, hogy Ádám engem bámul.

- Mi van? – kérdeztem és tovább próbáltam tekerni, de a kezemből kiesett a pulcsi Ádám ölébe. Odahajoltam, de közben muszáj volt odapillantanom a nyakára. Tényleg ott volt egy pici seb a nyakán egy L betűt formázva.

- Mi van? – kérdezte ugyanolyan bunkón, mint én tőle az előbb.

- Semmi – habogtam és visszahajoltam az én térfelemre.

Kb. Csak ennyit beszélgettünk a tekerés közben majd Dalék lekanyarodtak egy kempingbe, mi meg utánuk.

- Hajrá Viki – vágta hozzám Dal az egyik matracot. – Egy verseny, hogy ki fújja fel előbb??

- Oké – vágtam rá és beálltam mellé.

- De hülye vagy – mondta Ádám és leterítette mellém az ő matracát.

- Félsz hogy vesztesz?

- Tőled féljek? – kérdezett vissza és önelégülten tette le a lábát a matracra.

- Nem csak a vesztéstől – adtam meg az értelemszerű választ.

- 3, 2, 1! – számolt vissza Rocky, mire mind hármunk elkezdett örülten pumpálni.

Kemény 10 percig bírtam, majd kifogytam a levegőből és majdnem elájultam.

- Jól van, kiszálltam! – kiáltottam és odamentem Jesshez, aki a sátrat állította fel. – Nem segítek, jó?

- Nem is számítottam rá – felelte Jess én meg kidőltem mellé a fűre. 20 percig napoztam utána meg valaki elkezdte bökdösni a hasamat.

- Csipkerózsika kelj fel! – kiáltotta Rocky és a karomat kezdte el húzni.

- Jó, csak ne ráncigálj – mondtam és meg próbáltam lassan felállni, de ez nehezen ment, mert megint elkezdett rázni a hideg. – Hol a pulcsi?

- Az Ádámé, kérd el tőle szépen, és akkor talán odaadja neked – válaszolta szájba rágósan Rocky ás átkarolta meztelen derekamat. – Te jó ég tűz forró vagy.

- És fázom is. Kérd már el Ádámtól azt a nyamvadt pulcsit kérlek – kérleltem Rockyt, aki betolt a sátorba és ledobott egy szivacsra, majd rám adta a melegítőnacimat és a pulcsit, ami nem tom’, hogy került ide. Végig dőltem a matracon, Rocky meg kiment.

- Nem tudom, lehet, hogy lázas, de az biztos, hogy tűz forró – mondta valakinek a sátor falain kívül. Pár másodperc múlva Ádám jött be hozzám.

- Hogy vagy? – kérdezte és megint – mint tegnap – meg akarta érinteni a homlokomat.

- Jól, csak álmos vok – vágtam rá és a hasamra fordultam. 

- Aha, persze – felelte Ádám és rám hasalt, majd visszafordított és a kezét a homlokomra nyomta.

- Ne érj hozzám – söpörtem le a kezét magamról.

- Ó, de kis szemérmesek lettünk – mondta és mellém feküdt.

- Mondod te – vágtam vissza, de rájöttem, hogy rosszul tettem.

- Na jó, akkor megint megkérdezem: Mi van?

- Semmi, semmi – motyogtam és a másik irányba fordultam.

- Oké, akkor megbocsátottál, hogy megpofoztalak és lekurváztalak?

- Nem – feleltem reflexből, de rájöttem, hogy ez rosszul érintheti.

- Mit tegyek, hogy megbocsáss?

- Vésd a nyakadba a nevemet… - gondoltam magamban, de az is lehet, hogy hangosan ki is mondtam.

- MI VAN? – mennydörögte Ádám. Hupsz ezek szerint mégis hangosan kimondtam.  

- Én… - kezdtem bele a magyarázkodásba, de ő félbe szakított.

- Ez kurvára nem vicces.

- Mi? Az hogy annyira hülye voltál, hogy megengedted egy lánynak, hogy a nyakadba véshesse a nevét?

- Ez, ez – ordította egyre hangosabban. – Ezt te nem értheted. Cseppnyi elképzelésed sincs arról, hogy mi ez az egész – mondta, közben pedig felállt és ki akart menni a sátorból. De a keze után kaptam, így próbáltam megmenteni a helyzetet a fejem meg egyre jobban fájt.

- Jó igazad van, nem érthetem ezt az egészet. Én túl hülye vagyok, hogy megértsem. Én, én… nem akartam hangosan kimondani. – magyarázkodtam Ádám meg lassan visszaült mellém. – Sajnálom, de néha nem bírom befogni a pofámat… – és ekkor rájöttem, hogy milyen mondat eshetne neki a legjobban. – Nem akarom, hogy haragudj rám, mert nem akarom elveszíteni az egyik barátomat.

- Jól van, semmi baj – mondta és átkarolta a derekamat majd lefeküdt mellém.

- Tényleg sajnálom – suttogtam ő meg még szorosabban megölelt. Fel akartam nézni a szemébe, hogy láthassam, de véletlenül a szája közelébe került az enyém.

- Tűz forró vagy – mormogta és megszorított.

- Ádááááám! – sikította Hajni a fülünkbe, mire Ádám rögtön elengedett, és mintha egy világ dőlt volna bennem össze ebben a fél pillanatban. Majdnem, már csak egy milliméter hiányzott hozzá, de nem.

- Mi van? – kérdezte kedves hangon Ádám.

- Légyszike, gyere – nyafogta Hajni, majd Ádám teljesen elengedett és kiment Hajnival.

- Vajon még lázas?

- Mit tom’ én.

- Nézz csak rá. Tuti, hogy az.

- Fogd meg a homlokát!

- Dehogy fogom, fogd meg te!

- Jaj, most mit undorodsz tőle? Azok csak könnycseppek.

- Jah, akkor jó, csak hát tudod milyen képet vágott a múltkor is Ádám... – mondta az egyik emberke, akinek a hangjára ébredtem. Hogy ne érjen hozzám inkább gyorsan kinyitottam a szemem és megfogtam Jess kezét, nehogy hozzám érjen.

- Nem vagyok lázas.

- Akkor jó, mert indulnunk kell tovább – felelte Jess én meg körül néztem a sátorban. Vagyis már nem is volt körülöttem sátor, hanem a réten aludtam egy leeresztett matracon feküdtem.

- Megyek – mondtam álmos hangon és lassan felálltam. A közérzetem is sokkal jobb volt, mint az előző napokban. Elindultam a bringóhintók felé és becsapódtam Rocky mellé, aki épp reggelizett.

- Kösz – kaptam ki a kezéből a kaját. Fél szememmel hátra pillantottam Ádámra, aki valamiért nem volt hajlandó rám nézni. Ez van…

- Mehetünk! – pattant be Jess Ádám mellé.

- Na, nem a kis Hajnika jön velünk? – kérdeztem és közben belecsaptam Rocky felém nyújtott kezébe, viszont Ádám nem válaszolt, hanem a kezében lévő telefont bámulta.

- Mikor jött ő velünk?

- Csak gondoltam a tegnapi után… De ha nem hát, nem – mondtam és elkezdtem tekerni.

1 órát kussba mentünk majd megálltunk fürdeni és kajálni.

- Szóval akkor most agyba-főbe fogsz szívatni?

- Áááh – sikítottam fel, mert közben Ádám megcsikizett. Hogy kitérjek a válasz alól, befutottam a vízbe Rockyhoz. – Ments meg – kértem és a karjaiba dőltem.

- Ó persze, szerelmem – vigyorgott Rocky és átkarolt.

Megint csak a szokásos „játszunk olyat, hogy a lányok felülnek a fiúk nyakába és lökdösik egymást” meg hasonló hülye játékokat játszottunk, majd kajáltunk és tovább tekertünk.

- Én ülök előre! – kiáltotta Jess és engem félre lökve rohant a biciklik felé.

- Azt csak hiszed – vágtam vissza és én is el kezdtem futni feléjük, de Jess gyorsabb volt, így én ülhettem hátul Ádámmal.

Mielőtt elindultunk előkaptam Dal táskájából egy Bravo-t és a strandpapucsomat, mert a tornacipőmben szétment a lábam – meg a tekeréstől – majd felültem Ádám mellé és rohadt lazának próbáltam mutatni magam, vagyis neki dőltem a hátának és úgy olvastam.

- Nem zavarok? – kérdezte és én így ezt sikernek könyveltem el.

- Nem – feleltem lazán és tovább olvastam.

- De te engem igen – mondta és elkezdte a hátamat arrébb tolni.

- És az engem hol érdekel? – érdeklődtem és visszadőltem a hátára.

- Hát érdekeljen – és megint visszatolt a helyemre. Sóhajtotta egyet és megfordultam majd a lábamat dobtam az ölébe. Ő meg mily meglepő módon lesöpörte. – Neked valami bajod van?

- Mért lenne? – kérdeztem és továbbra is lábam az ölében volt. Így mentünk el egészen a következő kempingig.

- Nah, Vik megint egy verseny? – dobta felém Dal a leeresztett matracot.

- Nem félsz, hogy veszítesz? – kérdeztem és a vezérszóra elkezdtem pumpálni.

 – És mond csak Viki, mi a helyzet közted és Ádám között? – mondta, ezzel próbálva ingerelni.

- Ahhoz neked semmi közöd! – nyögtem két fújás lépkedés között, de ha harc hát legyen harc. – És köztetek Barbival mi a szitu?

- Psszt – súgta – Még meg hallja Ádám!

- Jajj, nehogy meghallja véletlenül, hogy a csajával kavarsz…

- Mi van? – kérdezte és bedugta a dugót a – felfújt – matracba. – Ádám csaja Barbi? Pfuj, ez abnormális.

- Mért lenne az? – kérdeztem vissza, de ő már nem tudott felelni, mert Ádám közeledett felénk – Hajnival kézen fogva.

- Kaja van, gyertek – nyafogta Hajni és valamiért Dalra kacsintott.

- Azt ugye levágtad, hogy nyertem? – kérdezte Dal, mikor a tűz felé mentünk.

- Először és utoljára – feleltem és leültem Jess mellé a tűzhöz.

 A bőséges és tápláló kaja pillecukor volt egy kis kenyérrel. Miután befejeztük a kajálást a vita következett, hogy ki hol akar aludni.

- Én Vikivel! – jelentette ki Rocky és megölelt.

- De én akartam veled aludni – nyávogta Hajni Rocky karját húzva.

- Jaj, hát ha ennyire szeretnéd – engedett Rocky a csábításnak és Barbi kezét fogva mentek a sátorba.

- Szupi jó, hogy veled aludhatok megint Viktória – mondta Ádám a hátam mögül, mire én reflexből a karjára csaptam.

- Viki – javítottam ki és bementem a sátorba, majd ledőltem egy szivacsra.

Már vagy 3 napja nem fürödtem és éreztem ezt magamon. Kiválasztottam egy szimpatikus táskát és kivettem belőle egy törülközőt meg egy pólót és az én táskámból hozzá tiszta fehérneműt. Kiléptem a sátorból és megkerestem a sötétben a kempingnek a zuhanyzóját. Egy tök egyszerű kulccsal zárhatós ajtó mögött volt két fülke. Csak ekkor esett le, hogy tusfürdőt nem hoztam. Körbe néztem és láttam, hogy valaki itt hagyott egy férfi playboy-os tusfürdőt. Gondoltam tök 8, ennek úgy sincs semmilyen szaga. Ledobtam a ruháimat és belépem a fülkébe.

A tusfürdő illatát csak akkor éreztem meg, mikor már rég kész voltam a fürdéssel és a sátorba igyekeztem. Halkan elhúztam a zipzárt, ledobtam a ruháimat és lefeküdtem Ádám mellé.

- Belőled jön ez a tömény férfi illat? – kérdezte hirtelen, én meg csak magamra húztam a hálózsákomat.

- Nem, a saját szagodat érzed.

- Aha, persze. De nekem nincs ilyen illatos parfümöm – mondta és felém fordult. – Húuu, egy pasival voltál?

- Dehogyis, csak zuhanyoztam – tiltakoztam és dühösen a hátat fordítottam neki.

- Jól van, na. Nem kell mindjárt úgy felkapni a vizet – csillapított és megérintette kezemet. – Amúgy meg nem értem mi bajod van azzal, hogy szerelmes vagyok én valakibe, ha neked ott van Máté és Rocky – suttogta, mire én visszafordultam.

- Mátéval sosem jártam Rockyval dettó – mondtam, mire csend lett. – Háh, most megfogtam – gondoltam, de fél perc múlva hallottam az egyenletes horkolását. – Áhh ezt a menetet is ő nyerte.