Part 19

2010. 07. 02

Felpattant a szemem. Nem tom’ miért, de valamitől megijedtem. Mellettem –jobb oldalt- Jess feküdt, bal oldalt meg Dal. Felültem lassan és Jessre, majd Dalra néztem, aztán ezt még nyolcszor.

- Mi bajod van neked? – kelt fel mellettem Jess a szemét dörzsölgetve.

- Neked nincs valami furcsa érzésed? – kérdeztem tőle, aki még a szemével foglalkozott.

- Nincs – mondta, de közbe nagyon mimikázott.

- De neked is van biztos – feleltem és közben az arcát vizslattam.

- De nincs.

- De érzem, hogy van.

- De niiiiiiiiiiiiiiincs – kiáltotta.

- Fogd már be öregem – kelt fel Dal is. – Valakik itt aludni szeretnének.

- Nem érzitek úgy, hogy figyelnek? – kérdeztem és körbe néztem.

- Nincs – mondta Dal és lazán visszadőlt aludni.

- De van.

- DE NINCS – üvöltötte Dal vörös képpel, közben megint felült.

- Biztos, hogy van.

- NINCSEN – mondta Dal és közben a két vállamnál fogva rázott.

- Jól van, na. Felfogtam, hogy neked nincs, de az nem azt jelenti, hogy nem is figyelnek minket- magyaráztam, mire Jess csak visszafeküdt pont, mint Dal az előbb.

- Látod Viki odakint a repülő egyszarvút? – kérdezte Jess.

- Nem – feleltem és én is lefeküdtem.

- Akkor nem szívtál, csak magadtól vagy ilyen hülye.

- Te meg gonosz vagy – vágtam vissza.

- Nem vagyok gonosz, te vagy egy boszi.

- Nem vagyok bocsi, hanem te vagy egy varázsló.

- Jól van, aludjál Babóca.

- Nem vagyok Babóca – sóhajtottam, majd megint elnyomott az álom.

- Reggelt- köszönt rám Jess, mikor kikászálódtam a sátorból.

- Hello.

- Viki, - jött oda hozzám Dal. – Van valami furcsa érzésem.

- Kapd be…

- Lehet, hogy valaki figyel minket – nyafogta röhögve.

- Hihihii…Hagyjál békén.

- Jaj, mi volt veled hajnalban?

- Semmi – vágtam rá sértődötten és leültem Jess mellé.

- Én elhiszem – mondta, majd leült elém és az ölembe hajtotta a fejét.

- 3, 2, 1…-  számolt vissza és hirtelen megragadta a lábaimat Jess meg a kezeimet és megint bele akartak vinni a vízbe.

- Fiúk ehhez hideg van – mondtam rúgkapálva.

De ezek ketten oda se figyeltek, hanem megint átvittek a köveken és ruhástól bedobtak.

- Szemetek – mondtam, mikor lassan kimásztam a vízből a köveken át.

- Ezer bocs...- kezdett bele Jess.

- Meg egy anya medve – fejezte be Dal.

- Mit csinálunk ma? – kérdeztem és visszaültem Jess mellé.

- Kempingezünk – felelte Jess és nekem dőlt.

- Itt?

- Nem, Kínában – nézett rám lenézően Jess.

-Hahaha…- mondtam. Ebben a pillanatban lépett elő Ádám és Hajnika a sátrukból. Ádámon csak egy alsó gatya volt, Hajnikán meg egy szál póló.

- Reggelt – köszöntek ránk, majd leültek egymás mellé. Jah, meg természetesen fogták egymás kezét.

- Hello – köszönt nekünk Rocky, aki most jött ki a sátorból és mindenkit körbe mért a szemével. – Megnézzük, mi van a nádas mögött? – jött oda hozzám. Bólintottam és elindultunk.

- Velük aludtál? – kérdeztem.

- Igen – felelte és elhúzott előlünk egy adag faágat.

- Akkor nem…

- Nem – felelte.

- Király – suttogtam. – Nem, mintha érdekelne csak, úgy kérdeztem.

- Oh, én értem – vigyorgott önelégülten mellettem. Még egy adag nádat tolt el előlünk Rocky és kiértünk egy strandhoz. Pontosan nem is egy strand volt, hanem egy kikötő- csónakok számára. Mindegyik csónak egy-egy a földbe vert cölöphöz volt kikötve és lassan ringatózott a Balatonnal együtt, látszott rajtuk, hogy nem valami újjak, sőt kifejezetten, olyan régi és ócskának tűntek, de ettől valahogy sokkal jobban passzoltak a környezethez.

- Aztaaaaaaa, van egy kurva nagy ötletem- üvöltött fel mellettem Rocky.

- És mi az a kurva nagy ötlet? – kérdeztem vissza, majd elkezdtem a csónakok felé lépkedni- a csalánoson keresztül.

- Nézd abba van is evező!

- Rocky, MI AZ ÖTLETED? – kérdeztem erőszakosan.

- Vajon? – kérdezett vissza és a víz felé kezdett el lökdösni. – Kék vagy barna?

- Mi van?

- Hát akkor barna – mondta és a kezembe nyomott egy –barna színű- evezőt.

- Jól van, most boldog vagy?- kérdeztem, és óvatosan utána másztam a csónakba.

- Nem – tiltakozott és kihajolt a csónakból, majd egy laza mozdulattal ellökött miket a parttól- a cölöp amihez ki volt kötve a csónak 1 másodpercig se bírta.

- És most?

- Még most sem- mondta és hátra fordult , hogy elővegyen---egy…egy …. egy..

- Mentőmellény? Ez most komoly? Tudok úszni.

- Nem is azért – felelte, majd a nyakamra tette a félig penészes és totál büdös mentőmellényt. - Most vagyok nagyon boldog – vigyorgott.

Elkezdtem evezni, - úgy ahogy még 5 éve a tesi tanárunk tanította egy nyári tábor alatt, - de Rocky csak mereven bámult…engem.

- Mi van? – kérdeztem megint.

- Semmi, semmi – vágta rá és megfordult, hogy ő is tudjon evezni.

Kieveztünk a kikötőből és máris elém tárult majdnem az egész Balaton- igazából, csak azért majdnem, mert Rocky háta is belelógott a képbe.

- Énekeljünk, Cloud.

- Hogy mit mondtál? – kérdeztem vissza.

- Énekeljünk…

- Azt értettem – vágtam közbe. – De utána mit mondtál? Cloud?

- Igen – felelte értetlenül, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga volna.

- Mért vagyok én pontosan Cloud?

- Mert én most egy francia nemes vagyok és te vagy a szolgám Cloud.

- Ó értem és akkor téged, hogy hívnak? – kérdeztem és közben feltűnt, hogy nem csak a mi hangunkat hallom.

- Mr. Armani – improzott Rocky. A távolból mostmár egyre erősödtek a hangok.

- Értem, szóval te egy zakó márka vagy?

- Hogy mi? –kérdezett vissza. – Jah, hogy Armani…Te hülye az nem egy zakó márka – tiltakozott hevesen Mr. Zakó márka. – Az csak egy szimpla márka – motyogta maga elé.

- Én megértem Mr. Márka – mondtam, de még nem tudtam befejezni ezt a remeknek ígérkező mondatot, mivel észre vettem, hogy visszaértünk a mi kis táborunkhoz. – Ne, ne, ne, ne, ne…Menjünk innen, én nem akarok itt lenni – tiltakoztam hevesen és elkezdtem visszafelé evezni.

- Ez ellen már úgy sem tudsz mit tenni – mondta Rocky és odakiáltott az éppen fürdő Ádám féle. – Nézd Ádááááááám mit találtunk – üvöltötte Rocky és közben nagyban a csónakra mutogatott.

- Oh, király – üvöltötte vissza Ádám és elkezdett felénk futni.

- Várj meg légysziiiiii – sipákolta Hajni, majd óvatosan belépkedett a csúszós köveken át és Ádám nyakába csimpaszkodott. – Még annyira fáj a bokám.

- Persze… - mondtam és megint megpróbáltam hátra felé menni, de nem sok sikerrel. Inkább úgy döntöttem, hogy kiugrok. Elkezdtem felállni, de Rocky is gyorsan felpattant.

- Nehogy felállj, mert akkor…- kezdett bele, de nem tudta befejezni, mert beborultunk. Egy pillanatig úgy gondoltam, hogy talán jobb is lenne, ha soha többé nem jönnék fel a víz alól, de Rocky megragadta a pólómat és annál fogva felhúzott. – vigyázz Viki borulunk – monda kótyagosan.

- Na ne mond.

- Jól vagytok? – jöttek oda hozzánk ŐK.

- Nem – vágta rá Rocky. – Összetörte Viki a szívemet – szipogott.

- Mégis mivel? – kérdezte Hajni aggódva.

- Azzal, hogy azt mondta az előbb, hogy ő nem szeret viszont – mondta tovább tettetett szipogással. Óvatosan rám kacsintott, majd odafutott hozzám és letérdelt. – Kepner Viki – sóhajtás, sóhajtás…- Leszel az alatt valóm?

- Höh, nem – sóhajtottam és sértődötten a part felé kezdtem el vonulni.

- Vár minket a Broadway drága alatt valóm – futott utánam Rocky.

- Hát persze. Az lenne a darabunk címe, hogy Mr. Armani és drága alatt valója: Cloud.

- Nem is hangzik olyan rosszul- nevetett fel Rocky.  

- Áh, tényleg nem – mosolyogtam vissza. – Avuu – kiáltottam fel, mert valami beleállt a hátamba.

- Bocsika, nem direkt volt – nyávogta Hajnika a MI csónakunkból, az ÉN evezőmmel a kezében.

- Előre is bocsika, eskü nem direkt lesz- mondtam, majd a karjánál fogva behúztam a vízbe.

-Áhh – kiáltotta mikor egy pillanatra felbukkant a feje a 80 cm vízből. – Segits…és….Nem tudok….úszni.

- Micsoda pech, hogy nem tudsz úszni az 1 méteres vízben – röhögött mellettem Rocky.

- Mi a francra vártok? – kiáltott ránk Ádám. – Húzzátok már ki!

- Csak fel tud állni – tiltakoztam.

- 80 centis a víz – kontrázott Rocky.

- És amúgy is a te csajod – mondtam, és belecsaptam Rocky feltartott kezébe.

- Hogy mi van? – szakított félbe miket Ádám.

- Az, hogy csak 80 centis a víz – felelte egyszerűen Rocky.

- Ennek még nincs vége – mondta Ádám és ő is beugrott hozzánk, a vízbe. – Meg vagy? – kérdezte Hajnitól, mikor felhúzta a hajánál fogva a kiscsajt.

- Igen- felelte egyszerűen Hajni és hisztisen nekem rontott. – Te hülye liba, minek löktél be a vízbe? – kérdezte és közben a hajamat, tépte.

- Mert így esett jól – feleltem, mire az ökle az arcomba landolt. Ez normális esetben nem fájt volna, de egy baromi nagy gyűrű volt rajta. Automatikusan pofon csaptam, de az ő reakciója se maradt el: hasba rúgott.

Ekkor mindkét fiú- akik mellettünk nézték végig az egészet- megragadott minket és szétválasztott. Láttam, hogy Rocky kapta el Hajnit, így engem- kizárásos alapon- Ádám fog. Lassan kicipelt a partra, ahol ledobott a földre.

- Pillanat és jövök – mondta és bement a sátorba. Kijött és az arcomhoz akart nyúlni.

- Ne – húztam el fejemet, de ő lefogott. Hideget éreztem az arcomon, majd Ádám lassan felhúzta a pólómat. – Mit csinálsz? – ijedtem meg.

- Semmit- húzta el a száját és rátette a kezét a hasamra.

- Szedd le rólam a kezed – tiltakoztam és elkezdtem rángatózni. – Nézd, hogy néz ránk a barátnőd.

- Hogy? – nézett a szemembe. Egy pár másodpercre kihagyott a levegő vételem. Aztán a kezét meg valami fehér rongyot az arcomra tett. – Összevarrjam? –kérdeztem, de nem tudtam válaszolni, mert Rocky épp Hajnikával flörtölt egy méterre tőlünk.

- Hagyj békén – vágtam neki oda és lassan megpróbáltam felállni, de a hasam tényleg baromira fájt, ezért összeestem.

- Segítek – nyújtotta a kezét Ádám, de inkább Dal felé nyúltam, aki nagylelkűen felhúzott.

- Hú, de ronda vagy – húzta el rögtön ő is a száját.

- Te se vagy egy Adonisz – vágtam vissza és bementem a sátorba, ahol Jess volt.

- Megvertek? – lelkesedett mikor beléptem hozzá.

- Mondjuk – feleltem és ledőltem mellé.

- Én szívesen összevarrnálak, de ehhez inkább Ádám ért.

- Nem beszélünk…

-… Ádámmal – fejezte be a mondatomat. – Tudom. Nem is azt mondtam, hogy beszélgessünk vele, csak azt, hogy varrjon össze, mert így elég ronda vagy.

- NEM VAGYOK RONDA- ültem fel dühödten.

- Nem azt mondtam, hogy általában vagy ronda, csak azt, hogy most vagy ronda. És ez, így is fog maradni, ha nem hagyod, hogy összevarrjanak.

- Jó hagyom – mondtam nyugodtan és hátra dőltem, csukott szemmel.

Hallottam, hogy elhúzódik a sátor cipzára és, hogy Ádám nevet.

- Nem valami hangszigetelt ez a sátor – jött be és leült mellém. Éreztem rajta az erős férfi dezodor szagot. – Szeretném, ha tudnád, hogy még nem csináltam ilyet felügyelet nélkül. -

Erre rögtön felpattant a szemem.

- Akkor nem én nem vállalom. Nem érdekel, ha ronda leszek, csak ne legyek egy tűpárna- tiltakoztam, és ki akartam rohanni a sátorból, de Jess lefogott. Visszalökött Ádám mellé és kiment a sátor elé őrködni.

- Nem vagy most se ronda – nyugtatott meg Ádám, de én továbbra se hagytam magam.

- Ott hagytál egy gödörben – vágtam rá és megint ki el akartam szökni, de Ádám megragadta a hasamat. Eldobta azt ami a kezében volt és így a másik kezével is engem tudott szorítani.

- Jó ez tény, de nem direkt volt.

- Nem lehet valakit véletlen elhagyni – mondtam. – Mármint ott hagyni.

- Szúrást fogsz érezni – suttogta és a képembe döfött egy tűt.

- Ez most mire volt jó?

- Érzéstelenítés- mondta nyugodtan Ádám, de továbbra sem engedett el. – Várni kell egy kicsit, amíg hat, de addig tudunk beszélgetni.

- Én nem beszélek veled – erősködtem és hátra dőltem.

- Most is beszélsz.

- Nem is.

- De.

- Nem.

- De.

- Nem és nem és nem, és mindig egyel több, mint amit te mondasz – hadartam el gyorsan.

- Oké nyertél – mondta és óvatosan az arcomhoz nyúlt.

- Tudom.

- De most is hozzám beszélsz.

- Jó, de mostantól nem fogok – vágtam rá és becsuktam a szememet.

- Oké – suttogta és megint az arcomat piszkálta. – Én viszont beszélhetek. A gödrös eset az, hát hogy is fogalmazzak, az egy különleges dolog volt.

- Mi van? – nyitottam ki a szememet. – Ott hagytál a gilisztákkal.

- Jó, akkor ezt a témát jegeljük – mondta és rám ült- szó szerint, majd az arcomhoz hajolt egy tűvel.

- Tudod miről beszélgessünk? – ugrott hirtelen be valami.

- Hmm, miről?

- A buliról. Mért lett, olyan hamar vége? – kérdeztem és visszacsuktam a szememet.

- Vagy 2 órás volt, annyi neked nem elég?

- Nem, valamiért dühösnek tűntetek mind, amikor kimentem az erkélyre, majd mikor bejöttem onnan. Mi volt a baj? – faggattam tovább Ádámot, aki csak dühösen feljebb ült rajtam –a hasamra.

- Hogy-hogy mi volt a baj? – kérdezett vissza egy fokkal hangosabban, mint reméltem. – Talán neked nem tűnt fel, hogy akivel kimentél az erkélyre, csak egy hülye barom volt? Vagy hogy úgy be voltál állva, hogy majdnem mindenkit végig csókoltál?

- Olyan nem is volt – tiltakoztam.

- Jó ez tényleg túlzás volt, de a többi igaz.

- Mégis mi bajod volt Robba? – kérdeztem, mert beugrott a srácnak a neve.

- Veled van a baj, te nem vagy komplett – mondta Ádám és leszállt rólam, majd egy ragtapaszt tett az arcomra.

- Én nem vagyok komplett? – ültem fel hirtelen. – Jaj, tudomásom szerint nem én csókolgatok lányokat a fürdőszobában félpercenként.

- Szerintem meg nem én vagyok az, aki magába bolondít egy fiút, majd 3 napra egy másik fiúnak a barátnője lesz.

- És nem is én vagyok az, aki az első nap a zuhany alatt magához húzott egy lányt és megcsókolta és a lány napokig vívódott, hogy a fiú vajon szereti-e – vágtam vissza sértődötten és ki akartam vonulni a sátorból, de akárhogy is erőlködtem a cipzárral, nem tudtam elhúzni.

- Te szerettél engem? – kérdezte kábultan Ádám.

- Azt mondtam, hogy nem is én vagyok az, aki. És nem mondtam, hogy az a valaki szeretett téged- a cipzár még mindig nem működött.

- Akkor jó – mormogta maga elé Ádám és elfordult előlem.

- Nehogy elkezd nekem itt adni a kis ártatlant, akinek mostoha élete van – mondtam és odamentem hozzá.

- Mi van?

- Az a fiú, akiről te beszéltél, annak van egy barátnője. Ő van a háttérképen és ő neki a kezét szokta fogni egyfolytában.

- Mi van? – kérdezte megint, mert fogalma sem volt, hogy miről beszélek.

- Csak…

- Hé, gyerekek zuhog odakint – jött be hozzánk Rocky. – Extra kártya parti? – mutatott fel egy csomag UNO-t.

- Jaj, Rocky húzz már be oda – szólalt meg a háttérből valaki, majd Rocky bezuhant hozzánk. -  Na ki akar üvegezni? –mutatott fel egy üveget Dal.

- Minden álmom – gúnyolódtam, de Dal komolyan vett és lelt mellém, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- És ez még csak a kezdet- kacsintott rám.

- Az UNO-ra szavazok – mondtam és inkább Jess felé, húzódtam.

- Én is – vágta rá Ádám. Így végül elvetettük Dal ötletét és kártyáztunk.

Ez így nem teljesen pontos, mivel ennek napnak még nincs vége, de remélem így is tetszett.

Asszem elfelejtettem itt is közzé tenni: http://www.facebook.com/pages/T%C3%B6k%C3%A9letes-nyaral%C3%A1s/155550924551639 ---> Tökéletes nyralás a FaceBook-on. Vááá, csak az a gond ű, hogy most már ez is Timline-os lett. Pfujjj.