Part 20

blogok.info <----

Huh, most megpróbáltam sietni és remélem tényleg gyors voltam. Itt a legújabb fejezet és remélem, hogy teszik majd :)

2010. 07. 03

- Meg van! –kiáltott fel Dal. – Vetkőző póker!

- Én benne vagyok – vágta Hajnika.

- Én kihagyom – mondtam, és közelebb húzódtam Jess-hez.

- Én is – kontrázott rögtön Jess, Rocky és Ádám.

- Gyáva nyuszikák – cikizet minket Dal és ő meg Hajnihoz húzódott közelebb. Ahhoz képest, hogy Barbival jár… - Akkor mit csináljunk?

- Hozzatok vacsorát – simogatta Rocky a hasát.

- De hát még csak délután 4 óra van.

- Akkor uzsonnát, mi úgy se ebédeltünk – nézett rám Ádám.

- Képzeld mi sem, galambocskáim – mondta Dal.

- Éhen halok – nyafogott Hajni.

- Jó, Ádám és Viki elmennek kajáért – jelentette ki Dal.

- Mért pont én? – kérdeztem rögtön vissza.

- Kötözködsz? – kérdezte Dal. – Menjetek csónakkal át a legközelebbi strandhoz.

- Csónakkal? Arra gondolsz, amit sikeresen elsüllyesztettetek?

- Rocky is veletek megy – jelentette ki Dal, mert Rocky épp Hajnikát nézte nagyban.

- Jó – vontam meg a vállamat, mert legalább nem kell Ádámmal beszélgetnem.

- 3-ra futunk – kiáltotta Rocky, miután elhúzta a sátornak a cipzárját.

- Alig tudok állni, nem hogy futni – mondtam, mire Rocky megfogta a derekamat.

- Majd húzlak – felelte és komolyan húzott legalább 1 percig.

- Hagyjad, viszem – kapott a karjába Ádám.

- Nem kell, már tudok járni – tiltakoztam, de ő válasz képen csak kiröhögött.

Odaértünk a csónakos parthoz, ahol Ádám végre letett.

- Most menjünk azzal – mutatott Rocky egy, olyanra amibe minimum 6-an befértek volna.

- Felőlem – vonta meg a vállát Ádám. –Viki megy előre – lökött meg Ádám én meg sikeresen belehasaltam a csónakba.

- Kösz – néztem rá dühösen.

- Ajándék – nyújtott felém Rocky egy evezőt.

- Oh, igazán nem kellett volna – válaszoltam és tovább adtam Ádámnak.

- Hé, ajándékot nem illik tovább adni – háborgott Rocky.

- A kivétel erősíti a szabályt.

- Fél úttól, csak te fogsz evezni – duzzogott Rocky, majd csendben elkezdtek evezni a zuhogó esőben.

Megérkeztünk a strandhoz, ahol a fiúk szószerint kidobtak a csónakból.

- Hajrá – lökdöstek egy hotdogoshoz.

- Megyek már – álltam a saját lábamra nagy nehezen. Megvettem gyorsan a kaját, majd vissza akartam menni a csónakhoz, de hallottam hogy Ádám és Rocky beszélgetnek valamiről, ezért inkább bebújtam egy fa mögé.

- Mért akarsz haza menni? – kérdezte Rocky.

- Nem bírom ezt az egészet. Az a csaj kikészít. Csak nyafog, meg ha behúznak neki rögtön rinyál, nem is engedte, hogy hozzá érjek – panaszkodott Ádám, gondolom rólam.

- Pedig sztem jó fej – védett Rocky.

- De a másik ezerszer jobb arc. Én…

- Végeztem – léptem elő a fa mögül, majd visszaültem hozzájuk.

- Szia – köszönt rám Ádám, de én hagytam a francba. Nem is szoktam annyit nyafogni.

- Most csak te fogsz evezni – nyújtotta felém megint Rocky a gyönyörű evezőt.

- Kihagyom – dőltem neki Ádám hátának.

- Nem kérdés volt – mondta Rocky, és a kezembe nyomta az evezőt.

- Oké, Mr.Armani – kacsintottam rá.

Mikor visszaértünk Rocky a derekamra tette a kezét és magához húzott.

- Mindent hallottál Cloud?

- Nem tudom miről beszél Mr. Armani.

- Persze, Cloud – nevetett Rocky és megpuszilta a homlokomat. – Nem akarlak itt hagyni, hűséges szolgám.

- Mi? – kaptam fel a fejemet. – Te is elmész?

- Hát együtt jöttünk, együtt megyünk – magyarázkodott Rocky.

- De te nem mehetsz el, nem hagyhatsz Jessel – tiltakoztam és távolabb húzódtam tőle.

- Még nem biztos, hogy elmegyünk.

- Ne menjetek – kérleltem, mire csak megcsóválta a fejét.

- Ez nem ilyen egyszerű – mondta és elhúzta előlem a sátornak az „ajtaját”.

- Majd meglátjuk – feleltem és bemásztam Jessékhez.

- ….és hát az a csaj egy nagyon erős tízes, ahhoz képest, hogy Ádám nem jött rá én… - magyarázott Dal Jessnek.

- Te – mutatott rá Ádám Dalra. – Te ugye most nem Barbiról beszéltél?

- Nem, dehogy – nevetett Dal.

- Te és én, ki most a sátor elé – mutogatott megint nagyban Ádám.

- Haver, asszem félre értettél valamit. Én nem…- magyarázkodott Dal, de már késő volt, mert Ádám a pólójánál fogva húzta ki őt a zuhogó esőbe.

- Te barom – kezdte Ádám és behúzott egyet Dalnak. Hmmm, kezdetnek nem rossz, de lehet, hogy Ádám nem tudja, hogy Dal fekete öves karatés?

Mondjuk, ezért az ő reakciója sem maradt el, rögtön visszaadta Ádámnak és még hasba is rúgta. Majd amikor Ádám már a földön feküdt még rugdosta egy darabig.

- Hé, haver – rohant oda Rocky Dalhoz és leteperte. – Viki, nézd meg Ádámot – kiáltotta nekem, én ezért hozzá futottam.

- Avu – szörnyedtem el, mikor megláttam Ádám képét. Jess segített behurcolni az egyik sátorba, de ő meg elrohant mivel Dalt le kellett fogni. Az elsősegély készletből kivettem a cuccokat, majd Ádám képéhez szorítottam egy fehér cuccot.

- Viki – fogta meg az arcán lévő kezemet Ádám.

- Hmm? – fordultam felé, majd lassan és óvatosan a szabad kezemmel felhúztam a pólóját. Amit, -mint kiderült nem kellett volna- a hasa ugyanis tele volt kék-zöld foltokkal egy kis lila beütéssel.

- Nem kell itt tenned nekem a jóságos ápoló nővérkét – mosolygott rám. 

- Ha ez megnyugtat, csak Rocky kedvéért teszem – vigyorogtam vissza és közben jobban megnéztem a hasát. – Nincs semmi bajod – jelentettem ki, majd jobban megvizsgáltam az arcán a sebet. – Tényleg.

- Oké – mondta Ádám és fel akart ülni, de visszanyomtam a vállait.

- Nem, nem. A jóságos ápoló azt mondja, hogy nem szabad felkelned.

- Jó, de akkor ennek a bizonyos ápolónak itt kell maradnia és megfigyelnie a beteget egész éjszaka – húzott magához Ádám, ahogy húzott maga felé a pólóm is csúszott le rólam. – Nézd- mutatott a hasára Ádám, majd feljebb húzta az én pólómat és az enyémre is. – Sérülési ikrek vagyunk.

- Nagyon jó – mosolyogtam rá, majd lefeküdtem mellé.

- Hé, itassuk le attól, majd elmúlik a fájdalma – jött be hozzánk Jess.

- Oké – bólogatott hevesen Ádám.

- Jó itasd – mentem ki a sátor elé és leültem.

Fél óra múlva Jess kiszólt, hogy most már bemehetek. Így is tettem és bent a totál részeg Ádám várt.

- Hello kis angyalom – köszönt rám, bukdácsoló kiejtéssel.

- Te csak aludjál, nagy ördögöm – köszöntem vissza, majd befeküdtem mellé.

- Nézd – mutatott magára és levette a pólóját.

- Látom – vigyorogtam rá.

- Most te jössz – mutatott rám és elkezdte húzogatni a pólómat.

- Inkább feküdj le te nagyon részeg ember – löktem vissza a hálózsákjára.

- Csak, ha te is – rántott magára. – Tudod mennyire szép vagy? – kérdezte Ádám és rám feküdt. – Annyira…- kezdett bele a mondatba, de pechemre bealudt.

Valaki megmozdult rajtam.

Valaki fekszik egyátalán rajtam?

Hol vagyok?

És mért fáj a hasam?

Lassan kinyitottam a szememet és nem valami szívderítő dolog tárult elém. Ádám rajtam feküdt, totál kidőlve a szájából meg folyt a nyál. Ekkor kezdett az derengeni, hogy tulajdonképpen hol is vagyok, és hogy miért fekszik rajtam Ádám.

- Hánytam? – ébredt fel ő is, vagy az én, vagy a saját mozgására.

- Remélem nem – mondtam és közben megpróbáltam felülni, de Ádám nem volt hajlandó leszállni rólam.

- Akkor jó – sóhajtott fel, majd visszadőlt rám.

- Ádám felülnél? – kérdeztem, mire válasz kép csak felnyögött.  – Barom arc – mondtam és lelöktem magamról.

Kimentem a sátrak elé, ahol Dal ült.

- Szia – mosolyogtam rá. Ő válasz kép csak nyögött valami hello félét. – Szétvertek haver – ültem le mellé. – Na milyen érzés?

- Kopj le Viki – mormogta oda.

- Hah, tudod…- kezdtem bele, de észrevettem a vérző száját ezért inkább befogtam. – Mutasd – toltam el onnan a kezét. A szája fel volt hasadva és csurgott belőle a vér. – Látom nagyon jól elláttak.

- Hajni volt- kezdte Dal. – Azt mondta, hogy ő majd összevarrja, de beájult a vértől. És az olló, ami nem tom’, hogy, hogy került a kezébe, de felhasította a számat.

- Én szívesen összevarrom – mondtam neki barátságosan.

- Te? – röhögött fel.

- Hé – böktem hasba. - Már csináltam ilyet.

- Höh, persze – nyögött egyet.

- Legalábbis láttam, ahogy Ádám összevarr engem.

- Akkor már vérbeli profi vagy, ha láttál valakit, ahogy összevarr téged.

- Na, jó attól még ne, de régebben nagyon sok Grace Klinikát néztem.

- Aha – felelte Dal, majd inkább visszafordult a tűzrakhelyhez.

- Légyszi csak hadd próbáljam meg – könyörögtem neki. – Ha nem én akkor Ádám.

- Jó – egyezett bele. – De csak akkor ha eljössz velem egy randira – mondta Dal a feltételt, ami nagyon hirtelen jött.

- Oké – vágtam rá. Bevallom, hogy ez lesz életem első randija. Még sosem randiztam igazából, de nem Ádám volt az első ember akivel, csókolóztam. És Dal lesz az első ember, akivel randizom…Brrrr, már a gondolat.

- Csak poén volt – röhögött Dal. Jajjj, hogy kapná be…- Összevarrhatsz – sóhajtotta.

- Köszönöm, jaj, szeretlek – öleltem meg. Berohantam a sátrunkba és kitéptem Ádám keze alól az elsősegély készletet – legalábbis megpróbáltam.

- Élet veszélyes vagy – húzta odébb a dobozt.

- Akkor nézd – böktem ki.

- Oké, menjünk – mutatott a kijárat felé.

- Azt mondtam te és nem ő – sértődött meg Dal.

- Azt akarod, hogy ő – itt rám mutatott Ádám. – Varrjon össze? Egy abszolút amatőr.

- Jó, csináljátok – húzta össze magát Dal.

- Fertőtlenítesz, majd segítek – dirigált az enyhén másnapos Ádám.

- Oké- mondtam és így is tettem.

Ádám mindent előkészített és neki kezdhettem a varrásnak.

- Nem, nem – csóválta a fejét Ádám. – Várj, megmutatom – mondta Ádám és a hátam mögé ül, majd rám hajolt és megfogta a kezeimet. – Egy sima és egy fordított – vezette a kezemet.

- Jó, értem – ráztam le magamról a kezeit, de ő nem hajolt el.

- Gyönyörű vagy – mosolyogtam rá Dalra, aki továbbra is sértődötten ült a fatörzsön.

- Kösz – mondta és féloldalas mosollyal.

- Hoztunk kaját – szólalt meg mögöttem Jess.

- Nézd – mutattam Dal arcára.

- Nagyon ügyi vagy – mondta és egy puszit nyomott az arcomra.

- Ez tény.

- Jujj, nézd Ádám – jött oda Hajni is, kezében egy siklóval.

- Váááh…- sikítottam és gyorsan ráugrottam a legközelebb álló embernek a hátára.

- Mi bajod? – kérdezte Jess és megpróbált levakarni magáról.

- Semmi – dadogtam és lassan megpróbáltam lemászni róla, de a kezeim nem engedték.

- Nyugi van –mondta Hajni és visszadobta a vízbe azt a dögöt.

- Hallod Vik, nyugi van – próbált meg levakarni magáról Jess.

- Oké – suttogtam és megint megpróbáltam elengedni Jesst.

- Ajj, ember - sóhajtott Ádám és leszedett Jessről. – Mi bajod van? – kérdezte Ádám és átölelt.

- Semmi – feleltem és lassan leültem Rocky mellé.

- Uuuuh, jó sztorit sejtek – hajolt közelebb Rocky.

- Kopj le – toltam vissza a fejét.

- Na, de légysziiiiiii – könyörgött.

- Nem, mivel nincs is jó sztori. – Jó lehet, hogy egy ici-picit hazudtam neki. De semmi köze nincs hozzá.

- De úgy is kiszedem belőled – dalolta.

- Nem fogod.

- Majd meglátjuk.

- Oké – hagytam rá.

Kajáltunk, majd megint fürdeni akartak.

- Viki és Dal nem fürödhetnek – jelentette ki Ádám, mikor a fürdőruháinkat vettük fel.

- Mert?

- Frissek a varrataitok.

- Le van szarva – mondtam és elkezdtem a vízbe futni - vagyis inkább a kövekhez.

- Nincs – kapta el Ádám a derekamat.

- Engedj el – kiáltoztam rúgkapálva.

- Nem mivel te nem érhetsz a vízhez.

- Jaj, mert mi lesz akkor sellőfiú? Hmm? Talán sellővé változom és úszkálhatok a szigeten Cleo-val, Emmával meg Rickyvel?

- Azt vágod, hogy, hogy kivágta az összes sellőnevet – mondta Ádám Rockynak.

- Nagyon vicces.

- Nem fürödhetsz – suttogta nekem, mikor már a többiek bent voltak a vízben.

- Kopj le – mondtam és megpróbáltam lerázni magamról a kezét.

- Te akartad – felelte és jobban magához szorított.

- És Dallal, mi van? – kérdeztem sértődötten.

- Őt is öleljem meg?

- Nem – nevettem fel. – Csak hát, ő mért fürödhet? – mutattam a vízre.

- Ember – kiáltotta Ádám Dalnak és engem elengedett, majd odafutott a vízhez. – Nem szabadna fürdened. Viki!- kapott utánam Ádám, de már késő volt, mivel már rég a vízben voltam.

- Bocsessz – kiáltottam neki vissza, közben pedig Jess képébe locsoltam a vizet.

- Halott vagy – jött be utánam.

- Nézd, ott van Dal-, mutattam a nádasba és elkezdtem Rockyhoz futni.

- Hol? – nézett körbe, de mikor rájött a cselemre utánam rohant. – Nem érted, hogy ezt nem lehet?

- Nem érted, hogy ez nem érdekel? – kérdeztem vissza mosolyogva.

- Nem érdekel, hogy nem érdekel téged.

- Engem sem érdekel, hogy nem érdekel téged az, hogy engem nem érdekel.

- Engem meg nem érdekel, hogy…

- Pofa be – kiabált Rocky. – Engem tudjátok mi, nem érdekel? –kérdezte. – Az, hogy ti titeket mi nem érdekel.

- Szóval téged az nem érdekel, hogy Ádámot nem érdekli az, hogy én nem érdeklem, azt hogy ő nem érdekli az, hogy engem nem érdekel? – kérdeztem egy kicsit összezavarodva.

- Fulladj meg – vágta oda Rocky, majd odament a többiekhez.

- Szóval nem érdekellek? – jött közelebb Ádám.

- Persze, hogy nem érdekel egy olyan ember, akinek az egoja nagyobb, mint ez itt – mutattam a vízre. – Mért téged érdekellek?

- Mért érdekelne egy, olyan ember, aki több pasival kavar egyszerre, mint amennyi nád van ott- mutatott a nádasra.

- Oh, hát persze, mondja az aki egyszer megcsókolt egy lányt, majd másnap barátnője lett.

- Jaj, de jó. Megint témánál vagyunk – sóhajtott. – Legyünk haverok – bökte ki.

- Mi?

- Ne veszekedjünk, mint egy házaspár és ne is csókolózzunk, mint egy fiatal tini pár. Csak haverok.

- Oké – vágtam rá. Én leszek az egyik legjobb haver a világon. Kedves vagyok, jó fej, aranyos, imádnivaló, okos és nem utolsó sorban szerény.

- Fogadunk, hogy nem bírod ki egy hétig?

- De ki fogom bírni – feleltem. – De akkor is neked is ki kell bírnod valamit – ugrott be egy jó ötlet. – Nem smárolhatsz egy hétig, és akkor én se veszekszem egy hétig.

- Jó, de aki nem bírja ki és veszít, annak teljesítenie kell a másik kívánságát.

- Oké – vágtam rá megint. – Várj hogy mi? – kérdeztem vissza gyorsan mert én még egy kívánságosba a Mátés után nem megyek bele.

- Leokéztad most már nem vonhatod vissza.

- De az okét vissza lehet vonni – tiltakoztam hevesen.

- Nem, mert akkor megsérted az oké törvényt.

- A mit? – kérdeztem.

- Oké törvény. Aki kimondta azt, hogy oké az többé nem szívhatja vissza. De most jut eszembe – csillant meg Ádám szeme. – A fogadás így jobb: Te se és én se csókolózunk egy hétig.

- Oké – vágtam rá harmadszorra is.

- Senkivel.

- Jól van értem.

- Jessel se.

- Értettem – mondtam és elindultunk a partra.

- Akkor áll az alku? – kérdezte Ádám.

- Igen – fogtam meg a felém nyújtott kezét.

Gyorsa kajáltunk, majd a csendes pihenő. Öööö, hát a csendes pihenő alatt annyit értek, hogy a fiúk kockultak.

- Mit csinálsz? – feküdtem be Jess mellé.

- Ezt – tolta a képembe az über-szuper mobilját.

- Aha, az jó – dőltem hátrébb. Ajj, mért nem hív el senki sem egy randira? Egy olyanra, amin ő megfogja a kezemet és rám teríti a kabátját, ha fázom. Egy olyanra, amin…

- Mi bajod? – kérdezte fel sem nézve a játéból és félbe szakítva a gondolat menetemet.

- Semmi.

- Elmondhatod én nem Ádám legjobb barátja, vagyok.

- Ki mondta, hogy Ádámról van szó?

- Csak az arcod – nézett fel egy pillanatra Jess. – Ádám arcot vágsz.

- Hogy mit?

- Ádám arcot – tette le a telóját Jess. – Itt – húzta végig az arcomon az ujját. – Egy kis pír van rajtad. Itt meg – most meg a szememen. – csillogsz. És itt – most a szám következett – folyton zavartan mosolyogsz.

- Nincs is most rajtam az Ádám arc – tiltakoztam zavartan.

- Nem most a „zavarban vagyok, mert Jess hozzám ért” arc van rajtad – nevetett Jess.

- Gonosz vagy – vágtam hozzá Hajni kispárnáját.

- Tudom – mosolygott. – Nézd – emelte fel a talajról a telefonomat. – Kiesett belőled.

- Kösz- kaptam a telóm után, de ő nem adta.

- Csak hadd nézzem meg, mondjuk az üzeneteidet.

- Csak, ha én is a tieidet – alkudoztam.

- Oké – adta oda az ő telefonját Jess.

Majdnem 2 órát kockoltunk, majd Dal beszólt.

- Galambocskáim kaja van.

- Értem Babócám.

- Babca hmmm, nem is rossz – röhögött Dal.

Mind kimentünk a sátrak előtti tűzhöz, ahol a többiek már ott voltak.

- Na mondd el légyszi, hogy mi volt – kérlelte Hajni Ádámot, már a tűznél miután már megkajáltunk.

- Rocky? – nézett Ádám rá.

- Felőlem,de te fogod megbánni.

- Szigetfesztivál 2008 – kezdet bele Ádám. – Akkor még Rockyval metálba nyomtuk, mind a ketten. Vagyis inkább buzis rockba. Innen jön a Rocky neve neki – bökött Rockyra Ádám. – Festett köröm, fekete pánk séró és két emós csaj. Így mentünk ki a szigetre, valami akkoriban nagyon menőnek számító „metált” nyomó bandának a koncertjére. Jó minden rendben lement a koncert végére már azt se tudtok, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok. Ekkor észreveszem, hogy egyedül vagyok. Egyedül valahol a semmiben és nagyon kellett vizelnem, és ekkor valami, vagy inkább valaki…

-Ááááááááá- sikítottam, mert két kéz hirtelen hátulról megragadott.

- Áh, Erik azt hittem sose érsz ide – szólalt meg Dal, majd lepacsizott az elrablómmal, aki továbbra se engedett el. – Nem rossz időzítés.

- Tudom van érzékem hozzá – pofázott a srác, aki még mindig nem volt hajlandó elengedni. Ekkor beugrott az önvédelmi lecke, amit a régi tesi tanárom mondott. „Csak rúgd tökön és fuss”. Hát ebben a helyzetben futni asszem inkább nem fogok. Így hát meg is rúgtam, majd inkább futottam is, mert a srác Dal haverja, aki mint tudjuk, karatézik. Vagyis megpróbáltam futni, de a rúgás nem sikerült tökéletesen, így én hasra estem, nem tom’ miben.

- Megvagy? – nyújtott kezet Dal.

- Ő meg ki a franc? – kérdeztem Daltól.

- Erik – felelte Dal és a srác után nézett, aki leült a tűzhöz – a helyemre.

- És mégis mit keres itt?

- Szerelmet? – kérdezett vissza Dal.

- Mit?

- Semmi, poén. Na, ne parázz gyere – húzott vissza Dal a többiekhez.

-… és bevittek nyilvános vizelésért – fejezte be Ádám az előző sztorit.

- Háh, ez jó – röhögött fel mellettem Erik , kb. úgy mint valami ló. Tényleg, hogy kerülök én mellé?

- Na, én mentem aludni – lépett le Hajni és mindenki követte őt- beleértve engem is.

- Hol alszol? – fordult Dal Erikhez.

- Még nem tom’ – felelte neki Erik, de a többi nem hallottam, mert Jess kezdett el hozzám dumálni.

- Nem akarsz fürdeni? – szagolgatott a levegőbe.

- Kapd be – mondtam és most egy fogrémet, vágtam hozzá. – Oké, lefürdök a Balatonban.

- Tessék – nyújtott felém valamit. – Tusfürdő –magyarázott.

- Aha, perc és megyek –mondtam neki és közben elkezdtem levenni magamról a ruhákat.

- Te most nekem vetkőzöl? – kiáltott fel Jess, de olyan hangosan, hogy szerintem Tihanyban is hallották.

- Fogd be – tettem a kezemet a szájához, de ő csak magában röhögött. – Nem, csak hát egyszerűbb itt levenni a ruháimat.

- Oké – hagyta rám.

Kiléptem a sátrunkból a fürdőruhámban és lassan odalopództam a vízhez. Arra gondoltam, hogy csak a felső részét veszem le a fürdőruhámnak és az, úgy pont elég. Le is dobtam egy fatörzse a ruhadarabot.

Mikor végeztem a „tusolással” és kijöttem a vízből – a kezemmel takargatva magamat a fürdőruhám már nem volt ott. Kinyírom Jesst – gondoltam magamban és elindultam a sátrunk felé, de megbotlottam valamiben és elesetem, pontosítva ráestem valakire.

- Ááááá – sikítottam megint, de most az a valaki befogta a számat.

- A többiek már alszanak és neked is azt kéne, nem itt sztríptizelni nekem – mondta alólam Erik.

- Mi van? Én nem is…

- Rajtad nincs is semmi? – ült fel Erik.

- De, van rajtam bugyi – feleltem sértődötten.

-Oooo….

- Fogd be. És erről kussolsz – fogtam be a száját. Lassan felálltam és visszamentem Jesshez. Magamra kaptam egy pólót és Jesshez fordultam. – Utállak.

- Szeretsz Babóca.

- Fulladj meg.

- Jó éjt, Babóca…

Kellemes húsvétot :)