Part 24

Most a vizsgám miatt csak úgy 2 hét múltára tudom hozni a következőt,de  egyenlőre itt a 24-es. Jó olvasást :))

2010. 07. 06

- Szia – mondta mikor elhúzódott tőlem és kiment a kiskapun.

- Én megmondtam – szólalt meg valaki a sötétből és felkapcsolódott a lámpa és mindenki ott ült a kanapén – hogy meg fogja csókolni.

- Mi közötök van hozzá? – kérdeztem és lerúgtam magamról a cipőmet.

- Viki ez a pasi tudod milyen fura volt? – kérdezte Dal, mikor leültem mellé. – Minimum 30 éves lehetett.

- Áh, akkor az volt benne a fura- kiáltottam fel.

- Első randid egy 30 évessel volt – gratulált Dal és megfogta a kezemet.

- Liz hibája – mutattam felé. – ő mutatott be két 30-asnak, és miatta kellett felmennem a lakására.

- Ooooo – kiáltotta mindenki.

- Fogjátok be – szóltam rájuk és kimentem a fürdőbe.

- Látom szép éjszakád volt – mondta Ádám a mosdótól.

- Az – vontam meg a vállamat és lefröcsköltem az arcomat vízzel.

- Az öregek az eseteid? – kérdezte és ekkor beugrott a fogadásunk.

- Nem csókolóztunk.

- Áh, dehogy – legyintett és mögém bújt. – Azt hiszed, hogy vak vagyok?

- Mondjuk – mondtam és elkezdtem levenni a ruhámat ő meg megfordult. Felkaptam magamra egy póló, amit ott találtam és visszafordultam Ádámhoz. – Nah, és mit kívánsz?

- Nem vesztettél – fordult felém ő is. – Megcsókolt Hajni.

- Jah, és mikor? – kérdezte zavartan.

- Az után, hogy elmentetek Lizzel pasit fogni – felelte Ádám, de hirtelen észbe kapott. – De ez így nem ér.

- Hogy nem ér? – kérdeztem mosolyogva és mindketten bementünk a szobába.

- Mindketten csókolóztunk, ezért mindketten vesztettünk.

- Oké – csaptam bele a kezébe és az ágyunk felé akartam menni, de valaki megragadta a kezemet és kihúzott a szobából.

- Csókolózni? – kiabált velem Liz a folyóson. – Az első randin? Egy 30 éves pasival? Mondd te normális vagy?

- Ő csókolt meg engem – védekeztem és elkezdtem dörzsölni Liz körmeinek a nyomait a bőrömről. – De erős vagy!

- Tudom – mosolyodott el. – Amúgy Erik meg Dorka el se mentek.

- Akkor feleslegesen néztem végig egy egész horror filmet egy vadidegen lakásába?

- Nem feleslegesen, de ne találkozz vele többet.

- Oké- vontam meg a vállamat és kimentem a konyhába Lizzel, de ő tovább ment a kertbe, a sátrukhoz.

- Na első randinak nem is rossz? – szólalt meg Dal mellettem.

- Lehetett volna ezerszer jobb is – mondtam és végig dőltem az asztalon. – Álmos vagyok.

- Gyere – húzott fel Dal és behúzott a nappaliba. Ott aludt előttem – szószerint a lábam előtt – Jess mellette Rocky és mellette pedig Ádám. Lefeküdtünk Dallal a kanapéra én meg 2 perc múlva elaludtam.

Mikor reggel felkeltem Dal már nem feküdt mellettem csak a földön feküdt Erik, aki tegnap még nem is volt itt.

- Szia – köszöntem neki és lassan felültem. A fejem majdnem széthasadt annyira fájt, pedig tegnap csak a fura srácnál ittam, ott is csak vizet. 

- Hello – mosolygott vissza, majd felült mellém a kanapéra. – Hallom rossz döntés volt, hogy kihagytalak tegnap.

- Nagyon rossz.

- Bepótoljuk? – kérdezte és közelebb akart jönni hozzám, de én – lassan – felálltam.

- Most már mindegy – mondtam és elindultam a fürdő irányába, hogy bevegyek egy doboz Nurofent. Mikor azzal végeztem kimentem a teraszra.

- Jó reggelt – kiáltott oda nekem Rocky. – Nem az öreggel háltál?

- Psszt – kaptam a fejemhez és leültem mellé.

- Húú, mit ittál tegnap az öregnél?

- Először is nem öreg, csak szerintetek 30 éves. Másodszor pedig csak vizet ittam – mondtam, de rájöttem, hogy hiba volt, mert rögtön beindult mindenkinek a fantáziája.

- Biztos belekevert valamit, olyan partidrogot, amitől ma már nem emlékszel semmire.

- Vagy fejbe verte és összevarrta a fejét.

- Mi van? – kérdeztem vissza rögtön.

- Erről jut eszembe, ma csoportos varrat szedést tartunk – jött meg Ádám.

- Oké – vonta meg a vállát Dal.

- Stip-stop enyém Dalé – vágtam rá.

- Csak velem – mondta Ádám és leült mellém.

- Jó.

- Mi a helyzet? – lépett oda hozzánk Liz és Tomi. Közülük az egyik nagyon csúnyán nézett rám, pedig én most nem tettem semmit. 

- Mi van? – kérdeztem Liztől, de ő nem válaszolt csak elém dobott egy kis papírkát, rajta egy telefonszámmal. Utána meg a telefonomat dobta elém a névjegyzékkel, pedig én nem is írtam be a 30-as számát.

- Ez itt mi? – vont fellelőségre Liz.

- Telefon? – kérdeztem félve.

- Nem beszélhetsz vele többet!

- Oké – vontam meg a vállamat és visszadőltem a székbe.

- Esküdj meg – mondta Liz és intett egyet Tomi felé, aki felhúzott a székből a pólómnál fogva.

- Jól van – kiáltottam és közben próbáltam elintézni, hogy Tomi letegyem, mert el fog szakadni a póló. – Esküszöm Dal életére, hogy nem fogom felhívni azt a számot- mondtam, mire Tomi letett, de Liz tovább nézett engem dühösen.

- Akkor melyik számot fogod felhívni?

- Azt amelyiket a másik sráctól kaptam és a fürdőszobában van – mondtam, erre Tomi és Liz befutottak a fürdőbe én meg felkaptam a mobilomat és elkezdtem tárcsázni a fura srácot.

- A francba – futottak ki a kertbe megint Tomiék és látták, hogy telefonálok. – Neeee – sikította Liz. A telefon kicsöngött.

- Kicsöng – emeltem fel a telefonomat és felpattantam a székből és leszaladtam a kertbe. A srác még nem vette fel, viszont nagyon bírtam Lizt szívatni, ezért úgy tettem, mintha beszélnék vele. – Szia, igen én vagyok. Jaj, de jó. Igen. Jó lesz ma este. Én is, puszi – mondtam és letettem a telefont, mire síri csend lett, csak Liz zihálása hallatszott.

- Nyugodj meg aranyom – ölelte meg Tomi, de Liz nem így tett, hanem szószerint nekem rontott.

- Ez a pasi – szótagolta miközben a telefonomat próbálta kitépni a kezemből, amit végül nem kitépett hanem kiütött. – egy öreg ember – folytatta, de nem tudta befejezni, mert megszólalt a telefon. Egy másodperc töredéke sem volt, amíg mindenki odarohant a telefonhoz és elkezdték dobálni felettem.

- A szőke herceged hív Viki – mondta Rocky és felém, nyújtotta a csörgő telefont, de még mielőtt elvehettem volna ő elhajította, de szerencsém volt, mivel akkorát ugrottam, hogy pont eltudtam kapni. Megnéztem a kijelzőt és láttam, hogy csak Fáni hív az egyik barátnőm a suliból.

- Szia, rég láttalak – szóltam bele.

- Szia Viki, anyukád mondta, hogy épp a nyaralótokban vagytok.

- Igen, de sajnos telt ház van – mondtam csalódottan és közben figyeltem a reakciókat.

- Nem is, ezért hívtalak, hanem azért mert ott van nálatok Erik? – kérdezte, és erre nem tudtam reagálni. Ő, honnan ismerné Eriket??

- Lehet, hogy itt van. Mért?

- Ő a világ leghelyesebb pasija!! Tudod, hogy kis korom óta rajongok a kisgyerek színészekért és ő az volt!! Kis korában szerepelt egy béna amerikai sorozatban. Tudod, cajj a címe nem ugrik be. Horváth Erik – sipítozta a barátnőm, olyan hangosan hogy el kellett tartanom a fülemtől a telefont.

- Aha. Küldök fotót, szia – mondtam és gyorsan letettem.

- Miről küldesz fotót? – lépett oda hozzám Liz.

- Magamról – vágtam rá és visszamentem az erkélyre.

- Oké- hagyta rám Liz, de látszott hogy ezzel még semminek sincs vége.

- Mehetünk – jöttek ki a többiek a konyhából.

- Hova? – kérdeztem.

- A strandra – nézett végig rajtam Dal. – Kapj magadra valamit – mondta és belökött a házba. Felkaptam a fotelből egy gatyát és kifutottam a többiekhez.

- Na, cica – karolt át Dal. – Ma is vízibiciklizünk!

- Csodás – feleltem és innentől fogva csendben sétáltunk el a strandig. Ott a fiúk kibérelték a bicikliket és mehettünk is.

- Csak utánad – mondta Rocky, majd a „kifutóról” belelökött a vízbe.

- Kösz – köhögtem, mikor feljöttem.

- Gyere Szöszi – nyújtotta Ádám a karját és felhúzott a vízibiciklire.

- Verseny a mólóig – mutatott Dal a mólónkra.

- Nyerünk! – mondta Ádám és beült mellém a pedálokhoz.

- Ez csak természetes – feleltem és lepacsiztunk.

- Rajt – kiáltott Dal, mire örült erővel elkezdtünk tekerni. Vagyis Ádám én inkább csak felhúztam a lábamat. Mikor odaértünk a mólóhoz én gyorsan felmásztam.

- Nyertünk – kiabáltam és leöklöztem Ádámmal.

- Majdnem – mondta mellettem Erik és leöklözött Dorkával.

- Mi voltunk itt előbb, ugye Ádám? – fordultam Ádám felé, de ő nem is figyelt rám, hanem beugrott a vízbe.

- Akkor nyertünk – csaptak bele egymás kezeibe Dorkáék.

- Király – sóhajtottam és leültem a padra.

- Nah gyere – húzott fel a padról Dal.

- Hova? – kérdeztem, de Dal nem válaszolt csak beugrott a vízbe engem is magával rántva. – Kösz, ez jól esett – fröcsköltem arcon.

- Nincs mit – vonta meg a vállát Dal, majd odament a többiekhez, akik a vízibicikliknél voltak.

- Segítek – nyújtotta a kezét Erik, de én inkább felnyomtam magamat a vízibiciklire.

- Most nyerünk – nyújtotta ki a karjait Ádám.

- Oké – mondtam és elkezdtünk tekerni.

- Csere – kiáltotta Ádám és átugrott – félúton- Dorkához, mellém meg Erik jött.

- Nah, megjött Rómeó - morogtam és tovább tekertem.

- Hogy mi? – kérdezett vissza Erik és hátra dobta a pólóját.

- Semmi.

- De mondtál valamit – erősködött.

- Nem.

- De – kezdte megint.

- Pedig nem.

- De én hallottam.

- Hát akkor rosszul hallasz – feleltem.

- Nem én hallok rosszul, hanem te hazudsz.

- Én nem hazudok – tiltakoztam, és dühösen abbahagytam a tekerést, mire ő is.

- Pedig de – fordult felém.

- Nem, én nem szoktam hazudni.

- De szoktál – felelte Erik és közelebb húzódott hozzám megint. – Tegnap is hazudtál.

- Miben?

- Abban, hogy nem zavar, hogyha Dorka is jön moziba. Ha elmondtad volna, hogy zavar akkor talán nem úgy sikerült volna a tegnap, hogy te egy vadidegennek tartasz sztriptíz showt a lakásán én meg a ti nyaralótokban, iszom le magamat full részegre.

- Hogy mi van? – kérdeztem vissza. – Te ezt honnan a francból veszed? Na jó ebből elegem van – mondtam és beleugrottam a vízbe, ami pont a nyakamig ért. Nem érdekelt, hogy mennyi sikló van a vízben, vagy az, hogy ott hagytam őket vagy esetleg az, hogy tök messze van a part: én elkezdtem ki a part felé úszni. Vagy 5 percembe tellett mire kiértem a partra és kimásztam a vízből. Odamentem a cuccainkhoz, felkaptam egy törülközőt és visszamentem a nyaralóhoz. Átmásztam a kiskapun, majd kinyitottam a konyhaajtót és már bent is voltam a lakásban. Leültem a konyhában és, amit találtam az asztalon kaját megettem.

- Viki te vagy az? – kérdezte egy hang mögöttem, mire azonnal felsikítottam.

- Igen – feleltem, mikor már megnyugodtam és odafordultam – Mátéhoz. – Te nem jöttél a strandra?

- Örülök, hogy feltűnt – nevetett és kikapta a kezemből a csokit- az én csokimat. – Asszem beteg vagyok.

- Látszik – mosolyogtam rá.

- Kapd be – vágta hozzám a csokit. – És hol vannak a többiek?

- Ők még fürdenek – vontam a meg a vállamat.

- És te, hogy-hogy visszajöttél? – kérdezte és feltette a lábát az asztalra.

- Csak úgy – vontam meg a vállamat.

- Jó – hagyta rám Máté.

- Mi jót csináltok? – jött ki a nappaliból Boldi.

- És te meg, hogy kerülsz ide? – fordultam Boldi felé.

- Nem akartam strandolni egyszerűen.

- Az jó – sóhajtottam és odamentem a hűtőhöz, hogy kivegyem belőle a Sprite-ot és, mire megfordultam a fiúk bementek a nappaliba, ezért utánuk mentem. Láttam, hogy valami ment a TV-ben, de amikor beléptem hozzájuk gyorsan kikapcsolták. – Na, mit néztek kislányok? – kérdeztem és kivertem Boldi kezéből a távirányítót.

- Hé – mordult fel, majd a távirányító után kapott, de későn mivel megnyomtam a play gombot. A képernyőn egy kis fiú volt meg egy kis lány és Anya meg Apa. – 11 éve készült, az ott Máté – mutatott Boldi a kis fiúra. – Az meg ott te– mutatott a lányra.

- Ződ erdőben játam, kék ibolyát láttam. El akajt hejvadni, szabad- e locsolni? – szavalta Máté a képernyőn, majd egy jó nagy vödör vízzel leöntött.

- Héé – sikította a gyerekkori énem.

- Van ami azóta sem változott – röhögött fel Boldi, mire hasba vágtam. A képernyő egy pillanatra elsötétült, majd megjelentem rajta én, ahogy a szobámban játszok… a Máté babámmal és a Viki babámmal.

- Ezt nem – mondtam és vissza akartam venni a távirányítót Bolditól, de ő elhúzta a kezét.

- Hozzám jössz feleségül? – kérdezte Máté Viki babától.

- Igen – felelte Viki baba és – bár a karjaik eléggé korlátozták őket ebben – de megölelték egymást.

- És örökké szeretni fogjuk egymást? – kérdezte Máté baba.

- Igen! – vágta rá Viki baba. Ekkor megint elsötétült a képernyő, majd megint én jelentem meg rajta 10 évesen egy horgászbottal.

- Mekkora halat fogtál? – kérdezte Anya a kamera mögül.

- Ekkorát – tártam szét a karjaimat.

- És te Máté? – húzta arrébb Anya a kamerát.

- Én nagyobbat – nyújtotta ki rám a nyelvét. Fél perc múlva már csak annyi látszott, hogy én Mátén ülök és csapkodom. A kép megint elsötétült, majd megint én voltam rajta 14 évesen a nyaralóban a teraszon.

- Apa, légyszi ne – takartam el az arcomat, ekkor Apa a kamerát a kiskamasz Boldi felé fordította, akinek csak egy csíkban volt haja.

- Asszem ezt eltekerjük – emelte fel a távirányítót Boldi.

- Mit nézünk? – jött be hozzánk Ádám a nappaliba, mire Boldi gyorsan kikapcsolta a TV-t.

- Semmit – vontam meg a vállamat és ki akartam menni a nappaliból, de Ádám megragadta a karomat.

- Ezt ott hagytad – nyújtotta felém a mobilomat.

- Kösz – mondtam és el akartam venni, de ő elkapta előlem.

- Gyere – húzott a hálószoba felé. – Ebben – emelte fel a telómat. – nincs benne a száma a 30-asnak. És az enyém se – váltott témát Ádám. – Vagy legalábbis idáig nem volt – mutatott a képernyőre Ádám, amin ő volt fürdőgatyában Rockyval a strandon. – Így bármikor elérhetsz.

- Jah, ha a fürdőben vagyok, majd kitelefonálok neked – kaptam ki a telefonomat a kezéből és kimentem a konyhába. 

- Szia Vikike – ölelt meg Rocky boldogan.

- Hello – löktem le a karját magamról. – Mit ittál?

- Semmit – emelte fel a kezeit Rocky. – Asszem.

- Én neked elhiszem – vontam meg a vállamat és bementem a fürdőbe.

- Cuki voltam babaként – mondta Máté, aki a fürdőkádnak dőlve mosott fogat.

- Én cukibb – vágtam rá vigyorogva. – Anyával varrtunk téged. Te voltál a nagy szerelmem kiskoromban.

- Csak kiskorodban? – köpött egyet Máté.                               

- Csak akkor – vágtam rá elpirulva.

- Aha – mondta Máté sokat sejtően és közelebb lépett hozzám, majd az államnál fogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. – Tényleg csak kiskorunkban?

- Mondjuk. De most már biztos, hogy nem.

- Jah, persze. De tavaly még igen – húzta tovább a beszélgetést Máté.

- Öööö…

- Még tavaly is? – lepődött meg Máté. – Pedig csak tippeltem. Ó te jó ég! – csapott a fejére. - Tavaly pedig itt volt Dorina.

- Igen, itt volt.

- Idén meg leszúrt téged – nevetett fel Máté, de az arcomat továbbra se engedte el. – Hogy lehettem ilyen hülye?

- Nem tudom – vontam meg a vállamat.

- Most is tetszem? – kérdezte és átkarolta a derekamat. – Most is tetszem neked, ugye?

- Én…- kezdtem bele a mondatba, de nem tudtam befejezni, mert Barbi nyitott be a fürdőbe.

- Igen – tolt el magától Máté. – Nem tágak a pupilláid – vizsgálgatta a szemeimet. – Áh, szia Barbi.

- Hello – köszöntem én is. – Én akkor megyek – kerültem ki a váratlan vendégünket és kimentem a nappaliba Rockyékhoz.

- Viki, hogy neked milyen jól állt a raszta – mutatott Jess a képernyőre, amin 13 évesen fekete ruhában és raszta hajjal állok a suliban évnyitón.

- Ezt hagyjátok abba – léptem oda a TV-hez és egy laza mozdulattal kikapcsoltam.

- Naaa – háborodtak fel mindannyian, de szerencsémre Liz bekiáltott hozzánk, hogy vacsora.

- Mivel annyira nem bírtátok a magyaros ételeket - kezdett bele a szövegelésbe Liz. – Ezért – itt felemelt egy fedőt. – Olaszosat főztem – mutatott egy nagy tálra, amiben pizza volt- oliva bogyóval, tonhallal meg sajttal.

- Hmm, de jól néz ki – dörzsöltem meg a hasamat.

- Igen – kontráztak a többiek és leültünk kajálni. Liz felvágta a pizzát, ami szószerint szétfolyt a tényáron.

- Egyetek – szólt Liz, mikor végzett a tálalással.

- Oké – mondtam és felemeltem a tányéromról a pizzát. Beleharaptam, de annyira erős volt, hogy rögtön ki is köptem. – Meleg volt – magyaráztam, mikor ledöntöttem 2 pohár vizet. Mikor végezünk a kajálással kiültünk a teraszra és csak dumáltunk.

- Mikor fogtok indulni Olaszba? – kérdezte Balázs tőlünk.

- Te nem jössz? – kérdeztem vissza meglepetten.

- Nem – mosolyodott el. – Én Dániában leszek.

- Valszeg 25-én fogunk elindulni, augusztusban.

- Hova? – lépett oda hozzánk Erik.

- Jó messze tőled – felelte Máté és rám kacsintott.

- Olaszországba – válaszolta Boldi helyettünk.

- És pontosan kik?

- Viki meg én vagyunk az egyetlenek, akik biztos. Ő többiek meg, majd eldöntik, hogy akarnak-e 24 órát egy csúszdaparkban tölteni, vagy inkább otthon unatkoznak – mosolyodott el Máté.

- Hova mentek pontosan?

- Ööö, egy csúszdaparkba.

- Város?

- Azt nem tom’ – vonta meg Máté a vállát.

- Szerinted? – kérdezte Liz és két képet az orrom elé tolt. – Melyik? – rakosgatta a képeket, amiken csak virágok voltak.

- Ez – böktem rá az egyikre.

- Biztos? – emelte fel a képet Liz.

- Vagy az – böktem egy másikra.

- Király, tökre egyezik az ízlésünk – vágott hátba Liz, majd tovább ment.

- Tökre – suttogtam és nagy nehezen felálltam, majd bementem a zuhanyzóhoz, mert úgy éreztem, hogy totál leizzadtam.

- Háh, tudtam, hogy itt talállak – mondta Ádám a mosdó mellől, mikor kiléptem a zuhanyzóból.

- Zseniális vagy – feleltem nevetve és gyorsan magam elé kaptam egy törülközőt.

- Aludni mész? – kérdezte és elfordult.

- Igen – mondtam és magamra kaptam egy tetszőleges pólót, amit a kezem ügyében találtam.

- Jó éjt – suttogta és megpuszilta fejemet, mire a magasba szaladt a szemöldököm. Hogy ebbe meg mi ütött?

- Neked is – motyogtam zavartan és bementem a szobánkba.

Part 23

Itt a következő rész, remélem tetszeni fog: 

2010. 07. 06.

- Tényleg nem akarom – próbáltam arrébb húzni a fejemet.

- Nem érdekel, hogy mi akarsz – simult hozzám jobban.

- Ha megcsókolsz, mindenki megtudja – fenyegettem.

- Tudják, csak meg – hagyta rám a dolgot Ádám.

- Mindenkibe Hajni és Barbi is beletartozik.

- Barbi még az esküvőnkre is eljön – nevetet Ádám.

- Mért hívnánk meg? – kérdezte, de Ádám már nem tudott válaszolni, mert megremegett alattunk a padló.

- Ne aggódj – mondta és arrébb csúszott. – Nem fogunk megint lezuhanni.

- Mért nem?

- Mert most csak szépen lassan leereszkedünk – vázolta fel a tervet Ádám és közben a lyukhoz ment, amit előzőnek csináltunk, mikor utoljára a padláson jártunk.

- Szia Rocky – integettem neki, mire Ádám csak felröhögött.

- Ő fog elkapni.

- Rocky? – kérdeztem félve. – Nem lehet inkább Dal? 

- Ez kész – csapott a fejére Rocky. – Te még válogatsz is?

- Na jó elkaphatsz – adtam engedélyt neki.

- Erik fog – mondta Rocky és bejött Erik is a képbe.

- Na akkor jössz Szöszi? – kérdezte én meg lassan megfordultam, és hátra felé tolattam.

- Foglak – ragadta meg a kezemet Ádám.

- Kösz – feleltem és lassan elkezdett Ádám leereszteni.

- Elengedem – kiáltotta Ádám és még mielőtt bármilyen reakcióm lehetett volna ő elengedte a karomat, így elkezdtem esni. Nem volt sok időm tanulmányozni az esést mivel, ahhoz képest, hogy Ádám elengedett pár másodperc alatt leérkeztem, Erik karjaiba.

- Letehetsz – dirigáltam, mire ő csak ledobott a kanapéra. Ádám egy fél perc múlva rám zuhant.

- Nah, sima ügy – mondta és leporolta magáról a törmeléket. – Fura, hogy Anyudnak nem tűnt fel a lyuk – nézett vissza Ádám a plafonra. – Mindegy – legyintette. – Menjünk aludni.

- Oké – sóhajtottam és a fiúkat beelőzve berohantam a fürdőbe, ahol meglepetésemre Ádám volt. – Hogy jutottál be ilyen gyorsan?

- Titok – mondta relytéjesen és egyre közeledett felém. – Még van egy lezáratlan ügyünk.

- Ó, és jobb is úgy nekünk, ha lezáratlan marad – mondtam és a zuhanyzó felé hátráltam.

- Nekem nem jó – lépett még közelebb hozzám.

- Nekem viszont igen – próbáltam rövidre zárni a dolgot, mert álmos voltam, ezért –abban a pillanatban – úgy gondoltam, hogy az a legegyszerűbb dolog, amit most tehetek, hogy elkezdek vetkőzni… Hogy zuhanyozhassak. Így el is kezdtem levenni a felsőmet.

- Mit csinálsz? – ijedt meg Ádám, de nem lépett hátrébb csak megtorpant.

- Zuhanyozom – feleltem és egy pillanatra abba hagytam a vetkőzést. – Elfordulnál?

- Oké – felelte Ádám és ebből úgy vettem le, hogy a terv bejött. Gyorsan lezuhanyoztam, de mikor kiléptem a zuhanyzóból Ádám még ott volt.

- Mit akarsz még? – kérdeztem és közben magamra csavartam a törülközőmet.

- Hogy vége legyen a fogadásnak – felelte és visszafordult felém.

- De nem lesz – mondtam és kerestem magamnak egy fogkefét.

- Mért? – kérdezte szenvedve és leült a kád szélére.

- Azért – kezdtem bele – mert egy fogadásnak nem lehet csak, úgy vége.

- De lehet, ha mindkét fél…

- Mindhárom- javítottam ki Jess-re gondolva.

- Oké, akkor mindhárom fél beleegyezik – mondta Ádám és, ahogy kimondta, el kezdett rohanni ki a fürdőből én meg mikor észbe kaptam futottam utána. Berohantunk mindegyik szobába, de Jess egyikben sem volt. – Hol a francban van? – kérdezte Ádám és besétáltunk a nappaliba, ahol Jess csókolózott Hajnival.

- Hah, vesztettél – mondtam neki, mire abbahagyta a csókolózást

- Vége a fogadásnak – kiáltott fel mellettem Ádám. – Hahahah… És most lenne egy kívánságom.

- De neked nincs is – vágtam rá, majd ledőltem Jess mellé.

- De csak Jessnek nincs – felelte Ádám. – De tőled is kívánhatok.

- Nem, ilyen nem volt a szabályzatban.

- Nem is volt szabályzat – kapcsolódott be a beszélgetésbe Jess és felállt Hajni mellől, így én is.

- De Ádám, nem kívánhat tőlem – tiltakoztam.

- Mért ne kívánhatna? – kérdezte Jess.

- Te csak fogd be – szóltam rá Jess-re.

- Háh, neked meg is volt a kívánságod – mutatott rám. – Ádám neked?

- Tőled kívánság? Nem kell, kösz.

- De csak Jess esett ki – fordultam Ádám felé. – Mi még játszunk. Ránk még áll a fogadás.

- Nem – vágta rá Ádám.

- Dehogynem – mondtam és megfogtam a kezét. – Háh, a fogadás még áll.

- Halott vagy – felelte, majd bement szobánkba én meg követtem. Bent senki se aludt mindenki vagy dumált vagy, a telóján játszott.

- Hol vannak a ruháim? – kérdeztem Rockytól.

- Ott – mutatott egy sarokba Rocky, amiben egy nagy halom mosott ruha volt. Kikaptam belőle egy pólót meg egy gatyát, azokat felvettem és bedőltem Máté mellé az ágyba.

- Hát megint együtt alszunk Szöszi? – szólalt meg mellettem az a srác, akit én Máténak hittem.

- Nem vagyok Szöszi – feleltem Eriknek, mert már kezdett rohadtul idegesíteni a becenevem.

- Mondd el az igazi nevedet – kérte és közelebb húzódott hozzám.

- Nem – mondtam és a másik irányba fordultam.

- Úgyis meg fogom tudni.

- Jó éjt Erik…

- Reggelt szerelmeseim – köszöntött minket Dal, majd ugrált egy kicsit az ágyunkon.

- Szia Dal – mondtam, mire abbahagyta az ugrálást és bedőlt közénk az ágyba.

- Hogy vagy Anyu? – kérdezte Dal és hozzám simult.

- Mit szívtál? – kérdezett vissza Erik, aki most kelt fel.

- Boldogságot – szippantott a levegőbe Dal és még jobban hozzám simult. – Elhívhatlak egy randira? – kérdezte tőlem a beszívott barátom.

- Mért?

- Mert tudod – nyomta meg ezt a szót nyomatékosan, nehogy Erik megtudja, hogy én még sosem randiztam.

- Oh, kössz Dal, de szerintem tényleg be vagy szívva. Ha ezt az ajánlatot 5 óra múlva tisztán teszed fel, akkor belemegyek.

- Oké – vonta meg a vállát Dal.

- Mit kell tudnia Szöszinek? - kérdezte Erik enyhe fáziskéséssel.

- Semmit – vágtuk rá egyszerre Dallal. – Mentem – mondta Dal és végre kiszállt az ágyunkból.

- Úgyis kiszedem belőled – fenyegetett Erik én meg neki dőltem az ágytámlának.

- Jah, pont úgy, mint a nevemet.

- Felkelljünk? – kérdezte és lassan felült.

- Ne – feleltem és becsuktam a szememet.

- Szöszi itt van Anyááád – kiáltott be Rocky a szobába.

- Megyek – kiabáltam vissza és kimásztam az ágyból. Mire kiértem ott volt Anya és Apa a konyhában, jaj de jó… - Halihó – öleltem meg Apát, Anyát nem tudtam mivel ő épp Liznek mutatott esküvői ruhákat.

- Ma csak mi hárman elmegyünk horgászni! – újságolta Apa.

- Anyával? – kérdeztem vissza és leültem Máté mellé.

- Nem, Ádámmal – mondta Apa, mire ki kellett köpnöm a narancslevemet.

- Melyikkel? – kérdeztem köhögve.

- Hány Ádámot ismersz? – kérdezte Ádám a konyhaajtóból.

- Reméltem, hogy sokat.

- Indulhatunk is – kapta fel Apa a horgászfelszerelést.

- Oké – mondtam és gyorsan berohantam a szobánkba a cipőmért. Mire kiértem Apa és Ádám vígan söröztek a kapunál… Ez király lesz.

- Itt van – ült fel Ádám a kerítéstől.

- Akkor mehetünk – felelte Apa, és elindultunk mindhárman a strandhoz. Mikor odaértünk, csak akkor láttam meg, hogy Apa elhozta a száz éves csónakunkat. – Vízre visszük – kiáltotta Apa és boldogan a kezembe, nyomta a horgászfelszerelést, majd Ádámmal közösen – fél óra alatt – vízre tették a csónakunkat. Beszálltam melléjük és leültem Ádám mellé.

 – Hogy ti milyen szép pár vagytok – mondta Apa, mire én lefagytam. Vajon mit mondott Apának Ádám?

- Nem Apa, az a…

- … az, az igazság, hogy mi is épp így gondoljuk – mondta Ádám és megfogta a kezemet.

- Mi van? –kérdeztem vissza és ki akartam rántani a kezemet az ő kezéből, de ő nem hagyta.

- Ne titkold Apukád előtt a szerelmünket Viki – dőlt hozzám Ádám.

- Oké – feleltem és kimásztam a mólóra, ahol Apa azt mondta, hogy másszak.

- Én inkább a csónakba maradok – mondta Apa, így én maradtam kettesben Ádámmal a mólón.

- Csak úgy kíváncsiságból – tértem rögtön a lényegre, mikor Ádám is leült mellém a padra és végre ledobta magáról azt a béna sapkát és egy kis vízzel megigazította a haját – mióta vagyunk mi ketten egy pár?

- Nem láttad a többi sört? – tért ki Ádám a válasz elől.

- De – fogtam meg egy üveggel, Ádám utána is nyúlt, de én nem adtam. – Mi a válasz?

- Apád hibája – sóhajtott Ádám és visszadőlt padra.

- Miért is? – kérdeztem és felé nyújtottam a sört.

- Kérdezte, hogy, hogy állok a csajozással, én meg rávágtam, hogy jól. Kérdezte, hogy járok-e valakivel, én meg úgy értettem, hogy csak haverilag és téged mondtalak – mondta Ádám és elvette tőlem a sört. – Kérdezte, hogy mióta én meg azt feleltem, hogy az első nap óta.

- Ó, anyám – kaptam a fejemhez. – Hogy lehetsz ilyen hülye?

- Nem tehetek róla, hogy félre értettem – vonta meg a vállát Ádám.

- De arról tehetsz, hogy Apa azt hiszi, hogy veled járok.

- Arról talán.

Még 2 órát horgásztunk, majd haza mentünk, ahol újabb meglepetés várt rám.

- Ez lesz a te ruhád – nyújtott felém egy fényképet Anya, amin egy térdig érő, pánt nélküli virágos ruha volt.

- Mégis mire? – fogtam meg a fényképet.

- Hát te leszel a koszorúslány – mondta Anya értetlenül.

- Aha – hagytam rá, és Lizre pillantottam aki bocsánatkérő pillantást vetett rám.

- Jaj, már ennyi az idő – nézett Apa az órájára. – Mennünk kell – mondta Anyának.

- Oké – felelte Anya. – Hát akkor gyerekek, 1 hét múlva – puszilta meg Lizt és Tomit Anya, majd intett nekem egyet. Az én Anyukám puszilgatja a barátaimat, de nekem csak integet.

- Nézd Viki – mutatott nekem két képet Liz. – Vagyis bocs, Szöszi.

- Így már jobb – sóhajtottam és megnéztem a két képet. Az egyiken az Anya volt meg az Apa az ő esküvőjükön a másikon meg valami 2 vadidegen.

- Ők kik? – mutattam rá az idegenekre.

- A szüleid – vonta meg a vállát Liz. – Jah, hogy ők. Ők az „álompárunk”.

- A mitek?

- Álompár –magyarázta Liz. – Minden házaspárnak kell egy álompár. Vagy legalábbis minden lánynak. Ne mondd, hogy neked nincs!

- Pedig nincs – vontam meg a vállamat és felvettem az asztalról egy bontott sört, majd kiültem Jess mellé.

- De példaképed biztos van – jött utánam Liz.

- Igen van.

- Na és ki?

- Bon Jovi – nevettem, de Liz gyilkos pillantásokat lövellt felém. – Tényleg ő. Mért neked ki?

- Híresség? Hmm…Mondjuk a Paris Hilton?

- Na ne – szállt be a beszélgetésbe Tomi. – Ha neked Paris Hilton nekem meg akkor Adam Lambert.

- Hé ő tényleg jó példaképnek, viszont a Paris Hilton…

- Jó, akkor Shakira – vonta meg a vállát Liz.

- Nekem Napóleon – mondta Jess. – Gyerekkoromtól fogva ő volt.

- Nekem meg Chuck Norris – szólt bele Dal.

- Tényleg? – kérdeztem gúnyosan. – Nem is hittem volna.

- Jackie Chan – vágta rá Rocky.

- Nekem Joan Jett – kapcsolódott be Hajni.

- Persze, ennyi erővel nekem meg Pitbull – röhögött Ádám.

- Nekem Rihanna… - mondta Barbi, de közbe kellett vágnom.

- Ribancka – köhintettem.

- Ez övön aluli volt – lökte meg Jess a vállamat.

- Tudom – löktem vissza. – Neked Erik?

- Ööö, nem tudom. Mondjuk Travie McCoy.

- És miért?

- Csak úgy – vonta meg a vállát Erik.

- Neked Balázs?

- Chris Brown.

- Az is jó – feleltem és beleittam megint a sörömbe. Blahh, ennek sör íze van.

- Juj Szöszi iszol – lökött meg Rocky.

- De csak sört.

- Az is ivás.

- Jól van, akkor iszom – törődtem bele.

- Hah én megmondtam – vágott hátba.

- Oké – mondtam és megrúgtam.

- Ezt most miért kaptam? – kérdezte sértetten és visszarúgott.

- Hagyd abba – tiltakoztam és elkezdtünk lökdösődni.

- Öm, ez így nem szabályos – választott minket szét Dal.

- Nem érdekel – mondtam és félre lökve a kezét elkezdtem Rocky felé furakodni. 

- Szabályos bunyó – fogta még mindig Dal a kezemet. – Iszapbirkózás.

- Na, persze – mondta Rocky és megint megrúgott.

- Hé ez nem ért – fordultam Dal felé.

- Oké, akkor ne iszapbirkózás, hanem sima bunyó – ült le csalódottan Dal a székére, de erre mindketten megint egymásnak mentünk Rockyval, mire felpattant. – Nyugi van.

- Kicsinállak – fenyegetett Rocky.

- Azt majd meglátjuk – mondtam és bementem a házba.

- Rockyra – dobott egy 500-ast az asztalra Ádám.

- Hé, de izé vagy – dobtam le magamat mellé.

- Tudom – vonta meg vállát és fél kezével átkarolt, mire csak összébb húztam magamat.

- Kezdődhet a csata – jött be hozzánk Dal 3 perc múlva.

- Nem kell ilyen komolyan venni – bokszoltam bele a vállába, mire ő kicsavarta a kezemet.

- Avu, hé – mondtam mikor végre elengedett.

- Bírót nem verjük meg – söpörgette a pólóját.

- Oké – hagytam rá és kimentem a kertbe, ahol egy régi sátortakarót terítettek, amin Rocky állt. – Na, ne – fordultam vissza. – Ti ezt most komolyan gondoljátok?

- Halálosan – felelte komolyan Dal és odahúzott a harctérre. – Az a szabály, hoooooogy nincs szabály – kiáltotta Dal, majd összepacsizott Erikkel. – Jah, de egy van – hajolt hozzánk közelebb. – Én Rockyra fogadtam, úgyhogy Viki…

- Hé, lehet, hogy le fogom nyomni – tiltakoztam és kiegyenesedtem.

- Oké – legyintett Dal. – 3, 2 ééés 1 – számolt vissza Dal és Rocky elkezdett körözni a takarón. Hirtelen kapásból elkezdett felém futni, de ahogy elért volna engem, elesett és sajnos későn kapott észbe, mert Dal elkezdett számolni. 5, 4, 3, 2 éééééééééés 1. itt a győztes – ragadta meg a karomat. – Vikiiiiii.

- Kösz – húztam vissza a kezemet és Rockyhoz fordultam, aki most állt fel a takaróról. – Béna vagy.

- Tudom – vonta meg a vállát és átkarolt. – Te kis nyertes – mondta és megpuszilta a homlokomat.

- Nyertem – kiáltott fel Liz és felmarkolta az asztalon lévő pénzt. – Háh, Viki még egy kört?

- Kihagyom – feleltem és bementem a fürdőbe, hogy megmossam a kezemet.

- Hmm, Viki – szólalt meg mögülem valaki.

- Jó örüljél most már tudod – fordultam Erik felé.

- Azt hittem Laura vagy esetleg Nóri, de hogy Viki – jött közelebb Erik. – Szép neved van.

- Köszi – feleltem és ki akartam menni a fürdőből, de ő utamat állta. – Mi van?

- Semmi – mondta, de nem állt ki az ajtóból. – Eljössz velem moziba? – kérdezte, mire lefagytam. Randira hívott valaki!!!!!!

- Oké – válaszoltam és bele se gondoltam, hogy kinek mondtam igent egy randira, csak az érdekelt, hogy elhívott valaki… Aki Dal haverja… Kinyírom Dalt. – Bocs – toltam arrébb őt az ajtóból és Dalhoz futottam. – De pletykás vagy – böktem vállba.

- Bocs- vonta meg a vállát. – Hova mentek?

- Moziba – feleltem, mire Jess is felfigyelt.

- Kivel? – kérdezte.

- Senkivel – mondtam és leültem mellé.

- Ooo, a szépfiúval – biccentett a fejével Erik felé.

- Mondjuk.

- Hmm, első randi – nevetett fel Jess.

- Neki is elmondtad? – vontam felelősségre Dalt.

- Nem – felelte értetlenül.

- Mi kellett elmondani? – kérdezte Jess. – Ooo, az a titok, hogy te még sose randiztál? Komolyan? – röhögött Jess. – Én úgy értettem az előbb, hogy a szépfiúval az első randi.

- Hahah – bokszoltam a vállába. – Nem vicces. Biztos van olyan, amit te nem csináltál.

- Nincs.

- De van – szólt közbe Dal. – Vagyis hát pont az amit csinált.

- Mit? – csillant fel a szemem.

- Egy sötét téli éjszaka volt – kezdett bele a mesélésbe Dal, mire Jess csak eltakarta az arcát. – Szilveszter éjjel… Mind kimentünk, hogy megnézzük még 11:49 kor a tűzijátékot. Volt ott egy lány, aki nagyon-nagyon bejött Jessnek, ezért úgy döntött, hogy éjfélkor meg fogja csókolni…

- Itt elég is lesz a sztoriból – szakította félbe Jess Dalt.

- De amikor eljött az idő, Jess nem a lányt csókolta meg, hanem…

- Tesó ne – hajolt közelebb Dalhoz Jess.

- Hanem – folytatta Dal. – Engem – mondta, mire én lefagytam. Nagyon gyorsan kellett volna reagálnom, és ki akartam futni a többieknek ezt elmondani. De úgy maradtam… Egy helyben…

- Öhm, ez érdekes – szólaltam meg 2 perc csend után és most már volt erőm kifutni a többiekhez, de Dal utánam szaladt és elkapta a derekamat.

- Senkinek se mondhatod el – szótagolta Dal.

- Akkor mért mondtad el? – kérdeztem vissza.

- Jesst akartam szívatni, de hát ez lett belőle.

- Nem tudtam, hogy vonzódtok egymáshoz.

- Kik vonzódnak egymáshoz? – jött be Liz is hozzánk.

- Erik is Viki randizni fognak – vágta rá Dal.

- De jó – csapta össze a kezeit Liz. – Mikor?

- Azt még mi nem… - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert Liz kirohant az erkélyre Erikhez. Fél perc múlva elégedetten jött vissza.

- Ma este – húzott el Daltól. – És nem moziba mentek, hanem hajókázni.

- Hajókázni? – kérdeztem vissza. – Inkább a mozi.

- Nem – jelentette ki Liz. – Segítek öltözni – mondta és kihúzott magával a sátorba, ahol az ő ruhái voltak.

- Lizt ezt nem kell – próbáltam tiltakozni, de ő nem engedett. Bementünk a sátorba, ami meglepően nagy volt. Liz előkapott egy nagy bőröndöt, aztán még vagy 4-et. – Te hova csomagoltál? – kérdeztem és ráültem az egyikre.

- Anyukám mindig azt mondta, hogy inkább legyen több, minthogy valamit otthon felejts – mondta Liz és előkapott nekem egy fekete ruhát. – Tökéletes – mérte hozzám.

- Öhm, jó – feleltem és ki akartam kapni a kezéből, de ő nem engedte.

- Fel kell előttem próbálnod – nyújtotta felém a ruhát.

- Oké – mondtam és gyorsan kikaptam a kezéből a ruhát és felvettem. – Nah? – kérdeztem és forogtam egyet.

- Valami még hiányzik – dörzsölte meg a fejét, majd előkapott egy hajkefét a bőröndéből és nekiment a hajamnak.

Kemény fél óra múlva kész is lettem. A hajam tele volt zselével és ki volt bontva, valamint be is göndörítette Liz. Rajtam volt a fekete ruha, aminek nem volt pántja és kb. a térdemig ért.  Kösz Liz…

- Mehetsz – lökdösött Liz.

- Mi? Így? Emberek elé? – kérdeztem ijedten.

- Igen – mondta Liz és kihúzott a sátorból. – Tádááám – mutatott rám és megforgatott Dalék előtt.

- Ha röhögni mertek, halottak vagytok – ültem le Jess és Rocky közé.

- Nem Viki, tényleg nagyon csini vagy – mondta Jess fuldokolva a röhögéstől. – Főleg a cipőd megy a szetthez – mutatott rá a tornacipőmre.

- Kösz – vontam meg a vállam. – De gondolj bele. Neked hány, ilyen cicababa készült órákon át a randitokra és neki még jobban volt bezselézve a haja – nyúltam a hajkoronámhoz.

- Ne – sikította Liz és kirohant az erkélyre. – Ne nyúlj magadhoz, vagy beteszlek egy vitrinbe és csak nézni szabad.

- Tényleg a Viki, olyan hogy rács mögött kéne mutogatni – bökött meg Rocky.

- Lenyomtalak – böktem vissza.

- Csak elcsúsztam – fonta össze a kezét maga előtt sértődötten Rocky.

- Vesztettél – vágtam rá.

- Huuu – jött meg Ádám is. – Mi történt?

- Randija lesz – védett meg Liz. – Le lehet kopni róla.

- Persze – ült le az asztalhoz Ádám.

- Figy Viki – lépett ki Erik is. – Nem baj, hogyha Dorka is jön?

- Nem, dehogy – feleltem vállat vonva.

- Dehogynem! – kiáltott fel mellettem Liz. – Mármint semmi… izé…

- Oké – hagyta ránk Erik és visszament a házba.

- Te hülye vagy – rázta meg a vállaimat Liz. – Hármasban?? Ez most komoly?

- Ha ennyire zavar, mondd meg Eriknek, hogy nem megyek el – feleltem és beleittam Rocky sörébe.

- Oké – vágta rá sértődötten Liz és bevonult ő is a házba. 2 perc múlva zaklatottan, de boldogan jött ki. – Mégis van randid.

- Jó.

- Egy vadidegennel – mondta Liz, mire én félre nyeltem.

- Kivel? – kérdeztem vissza köhögve.

- Mivel Erikkel nem randizhatsz, ezért kimegyünk a strandra és beszervezek neked egy randit- felelte Liz maga biztosan.

- Nem – vágtam rá.

- Na, de gyere. Jó buli lesz – mondta és nem is nagyon érdekelte, hogy mit akarok csak húzott el. – Ha mégse találunk senkit akkor Jess is, megteszi.

- Liz ezt tényleg nem kell – tiltakoztam, de ő meg se hallotta. Mikor odaértünk a strandhoz Liz, mint valami vadászkutya körbe nézett, majd meglátott 2 –neki – szimpatikus pasit, majd odahúzott hozzájuk, de nem szólította le őket, hanem a mellettük lévő asztalhoz leült és rendelt piát.

- Most mire vársz? – kérdeztem és leültem mellé.

- Sose egy nő kezdeményezzen – felelte és továbbra is ült meg várt. – Drága koszorús lányom, már ugye elkezdted szervezni a leánybúcsúm?

- Hát persze – hazudtam és beleittam a poharamba.

- Hello – ült le mellénk az egyik srác onnan. Wow, ez a Liz tényleg tud valamit.

- Hello – köszöntem vissza és alaposan megbámultam. Páva volt meg sima póló, sima gatyával, de volt rajta valami nagyon furcsa.

- Tudjátok épp most akartunk elindulni moziba. Nincs kedvetek jönni? – tért rögtön a srác a lényegre.

- De nagyon – vágta rá Liz és felállt a fiúkkal együtt. – Jaj, nekem most ugrott be, hogy én nem tudok menni – csapott a fejére, mikor már a fiúk kocsijánál voltunk.

- És te Szöszi? – fordultak felém.

- Ő tud – mondta Liz és betolt az anyósülésre. Mellém beült a másik srác hátra meg a furcsa meg egy vadidegen lány. Felmértem a mellettem ülő srácot, rajta egy fehér ing volt meg farmer. A haja fekete volt és tökre úgy nézett ki, mintha nem is lenne belőve mindenféle kencével. Viszont benne is volt valami fura.

- Itt vagyunk – nyitotta ki előttem az ajtót.

- Köszi – mondtam és kiszálltam a kocsiból. És megláttam, hogy itt vagyunk…a semmi közepén.

- A mozi ugrott – vonta meg a vállát és megfogta a kezemet.

- És most hol vagyunk? – kérdeztem ijedten.

- Én itt lakok – mutatott egy házra, ami ott állt magában a sötétben.

- Jah – feleltem, ő meg előre engedett. A háza ultra modern volt, és minden fehér. Vagy éppen fekete. – Szép ház.

- Azt nézd – mutatott egy nagy fehér kanapéra. – Hogy nehogy bűntudatom legyen, hogy nem vittelek el moziba, itt is tudunk mozizni.

- Oké – mondtam és odaléptem a kanapéhoz.

- Sajnos csak horrorjaim vannak – emelt fel egy DVD-s kosarat.

- Nekem mindegy – vontam meg a vállamat. Te jó ég! Én kinyírom Lizt!!!

- Oké – mondta és betette a filmet, majd lekapcsolta a lámpákat. Ekkor ugrott be , hogy a másik lány meg a furcsa srác eltűntek. A kettesszámú fura srác leült mellém és elindult a film. A horrorral nem lett volna semmi bajom, csakhogy a 2-es fura srác egyre közelebb húzódott hozzám én meg feltűnés nélkül húzódtam a másik irányba. Viszont a kanapé nem volt akkora, hogy az egész film alatt fogócskázzunk, ezért amikor a kartámlába ütköztem a fura srác átkarolt és közelebb húzódott hozzám.

Ha nem lett volna vége a filmnek, akkor semmilyen indokom nem lett volna, hogy haza menjek.

- Sajnos mennem kell – álltam fel a srác mellől.

- Haza viszlek – állt fel rögtön a lovagom is.

- Köszi – mondtam és visszasétáltunk a kocsijához.

Csendben telt az utunk, majd mikor odaértünk a nyaralóhoz ő kiszállt megkerülte a kocsit és kiengedett, majd bekísért egészen a házig, ahol már csend volt.

- Szép este volt – mondta és közelebb hajolt hozzám.

- Igen az – mosolyogtam vissza.

- Itt a számom, hívj fel – adta a kezembe a kis papírkát.

- Oké – mondtam és meg akartam fordulni, de ő megragadott és megcsókolt.

Part 22

Remélem jól telt nektek is a tavaszi szünet / a szerencsésebbeknek még tart is/. Itt van a következő rész, remélem tetszeni fog :))

2010. 07. 05

- Jó éjt – állt fel Jess, majd engem is magával húzott.

- Ezzel még nem fejeztük be – mutatott rám Dal.

- Oké – mondtam és Jess után mentem.

- Mondd el! –szólított fel, mikor már a sátorban voltunk.

- Nem.

- Akkor megint tusolnod kell – mondta Jess, közben pedig a kezével legyezett.

- Oké – feleltem és megint elkezdtem levenni a ruháimat a sátorban.

- Viki te nekem vetkőzöl? – kiáltott fel hangosan megint Jess.

- Igen csakis neked Jess – kiabáltam vissza, mire felvonta szemöldökét. – De tudom, hogy nálad nekem semmi esélyem – hajoltam közelebb hozzá. – Mivel te nem buksz rám – és ezzel kimentem a sátorból a partra, ahol már csak Erik volt.

- Uh – mondta Erik, mikor meglátott.

- Mit, uh? – kérdeztem vissza, és tovább vetkőztem.

- Jess a buzi és nem én – sóhajtotta Erik.

- Mért lenne Jess buzi? – kérdeztem, és lassan belelépkedtem a vízbe, de rájöttem, hogy nem hoztam tusfürdőt. – Nézd Erik, ott van azon a fatörzsön egy tusfürdő. Idehoznád?

- Tessék – dobta fél kézzel felém, majd sikeresen orrba vágott.

- Kösz. Miért is buzi Jess? – kérdeztem megint és közben azon gondolkodtam, hogy le vegyem-e a melltartómat.

- Mert ha nála neked semmi esélyed – mondta és közben nagyon próbált nem engem nézni.

- Aham – morogtam oda neki. Mikor végeztem a fürdéssel óvatosan kisétáltam a partra, ahol Erik még mindig bámult. – Tudsz adni egy törülközőt?

- Igen – dobta felém az övét.

- Kösz – mondtam és magam köré csavartam. – Jess – szólítgattam, de nem reagált és a sátor cipzárjára mg már rátette a lakatot. – Basszus.

- Úgy látszik kint maradtál te is – állapította meg Erik.

- Egyéb remek felfedezés? – kérdeztem és közben próbáltam úgy magamra csavarni a törölközőt, hogy minél kevesebb területet érjenek el a szúnyogok. – Tudsz adni egy pólót?

- Tudni, tudnék.  Na, de akarok-e?

- Jaj, Erik – sóhajtottam, majd fogtam magam és kiborítottam a táskáját és felkaptam belőle egy pólót.

- Hé az a kedvencem – kapott a póló után Erik.

- Nem érdekel – öleltem magamhoz a pólót.

- Kivételt teszek, most az egyszer – enyhült meg.

- Oké – mondtam és végig dőltem a hálózsákján.

- Na, de azt már nem – lökött le a porba.

- Akkor mégis hol aludjak?

- Ööö, a földön? – kérdezte és bebújt a hálózsákba.

- Kösz – mondtam és neki dőltem egy fatörzsnek.

- Senkinek nem mondod el – ült fel Erik.

- Oké – egyeztem gyorsan bele, majd bebújtam mellé a hálózsákba, ami – be kell valljam – elég szűk volt.

- Te vizes vagy – mormolta Erik.

- Te meg nagy – vágtam vissza.

- Jó éjt Szöszi.

- Neked is.

Mikor reggel felkeltem láttam, hogy Erik már fent van.

- Kitúrtál – szólt hozzám.

- Bocs – vetettem oda neki és lassan kimásztam a zsákból.

- Reggelt – jött ki a sátorból Ádám kócos hajjal.

- Hello – köszöntem vissza.

- Te, hogy kerülsz ide? – kérdezte tőlem.

- Ööö, nem tom’ feltűnt-e, de már több mint 2 hete együtt nyaralunk

- Hogy kerülsz ide ki? – javította ki magát Ádám.

- Jess kizárt – feleltem.

- Jah – mondta Ádám és leült mellém. – Hogy állsz a fogadásunkkal?

- Jól és te?

- Remekül.

- Pedig Hajnikával eléggé összemelegedhettek odabent a sátorban.

- Ahogy ti is itt kint a hálózsákban – vágott vissza.

- Hello – köszönt álmatag hangon Dal és ő is leült mellém. – Ma megyünk haza – dőlt rá a vállamra.

- Tudom – sóhajtottam.

Mindenki felébredt, megkajáltunk és el kezdtünk összepakolni.

- Ajándék – nyomott a kezembe egy nagy hátizsákot Rocky.

- Kösz – mondtam és átpasszoltam Dalnak, aki csak ráerősítette egy biciklire. Kemény fél óra alatt mindent összepakoltak, majd indulhattunk is haza… Mármint a nyaralóba.

- Bírni fogod te ezt? – kérdezte Erik.

- Simán lenyomlak biciklizésben – vágtam rá.

- Oké – hagyta rám a dolgot és elkezdett tekerni.

- Várj – tekertem utána és közben leelőztem Hajnit és Ádámot, akik elég érdekes produkciót vezettek elő, mert Hajni még elvileg fájt a bokája, ezért nem tudott tekerni, emiatt Ádám húzta. Mindegy…

- Igen? – fordult felém Erik.

- Azt hiszed, hogy nem tudlak lenyomni bringázásban? – kérdeztem és ezalatt pedig nagyon erősen próbáltam tekerni.

- Nem hiszem, hanem tudom – mosolyodott el.

- Úgy se tudsz – vágtam rá.

- Jó akkor nem tudlak – mondta.

- Ez az. Hallod Dal – fordultam felé. – Bevallotta a kis nyámnyila, hogy simán lenyomom bringázásban.

- Nagyon jó, Szöszi – hagyta rám Dal.

Még 2 órát tekertünk, majd elértük megint a sármezőt.

- Nah, Szöszi menjél – lökött meg Dal.

- Oké megyek – feleltem és lassan elkezdtem tekerni. Olyan lassan tekertem, hogy egyszer csak megállt a bicikli és akár, hogy is próbáltam tovább menni, nem ment. Ez így nem lett volna baj magában, de ekkor elkezdtem dőlni bele a sárba.

- Háh a Szöszi most már nem is az – mutatott rám Ádám.

- Fogd be – morogtam rá és felé nyújtottam a kezemet és ő boldogan felhúzott. – Kösz.

- Mindened sáros lett – állapította meg Dal.

- Ó, na ne – néztem rá bambán, majd lassan felmásztam a biciklimre.

Még tekertünk 1 órát – nagyjából csak a főúton – és már azt hittem, hogy sosem érünk hza, amikor végre ott voltunk. A nyaraló előtt.

- Hello – rohant felém Máté.

- Szia – öleltem meg és nem voltam hajlandó elengedni. – Nem hagyhatsz megint ezekkel.

- Nem is foglak – mormogta a hajamba. – De rohadt sáros vagy.

- Ő Máté, Liz, Dorka, Tomi, Boldi és Balázs – mutatott be mindenkit Dal. – Srácok ez meg itt Erik – mutatott rá.

- Hello – köszönt nekik és már el is vegyült a tömegben.

- Hiányoztál – mondtam Máténak és a vállára hajtottam a fejemet ő meg betolta a biciklimet.

- Te nekem nem igazán – felelte, mire én csak vállba vágtam. Bementem a nyaralóba, ahol óriási káosz volt – főleg a nappaliban, ahol Liz és Tomi ültek gondterhelten.

- Mi a baj? – ültem le melléjük.

- Az esküvő – sóhajtotta Liz.

- Mi van vele?

- Még nyáron szeretnénk, de sajnos nem tudjuk, hogy hol. Olyan hely kéne, ami olcsó, de mégis csendes és romantikus.

- Mondjuk a Balatonon? – nevettem fel. – És egy hajón – röhögtem tovább. Most őszintén: van annál rosszabb, ha valaki így esküszik?

- Hé, ez nem is rossz ötlet – csillant fel Tomi szeme.

- Nekem is tetszik – mosolyodott el Liz.

- Jó vagy Vik – lökte meg a vállamat Tomi.

- Aha – motyogtam és kimentem a konyhába.

- Viki – örült meg nekem Balázs.

- Csak Szöszi – pisszegtem le.

- Jah, akkor Szöszi – örült nekem megint Balázs. Elindultam a fürdőbe, ahol Máté mosott fogat.

- Oh, hirtelen ilyen fontos lett a higénia? – kérdeztem és leültem a kád szélére.

- Mindig is mostam fogat – mondta és közben köpött egyet.

- Oké – feleltem és megint odamentem hozzá, hogy megöleljem.

- Ma jönnek Anyádék – hadarta.

- És ezért mosol fogat?

- Nem, csak Liz és Tomi még e-hónapban akarják megtartani az esküvőjüket és anyukád idejön segíteni nekik.

- Miért pont az én anyám? – kérdeztem meglepetten.

- Talán, mert Anyád esküvő szervező?

- Jah, lehet – hagytam rá. Mire kész lett Máté a fogmosással kimentünk a nappaliba, ahol még mindig Liz és Tomi szervezték az esküvőt.

- Jön Viki anyukája, és ő majd segít nekünk – ölelte át Tomi Lizt.

- Szöszi vagyok mától és nem Viki – pisszegtem oda nekik.

- Oké Szöszi – mondta Tomi és kiment a konyhába én meg ott maradtam Lizzel.

- Szép lesz – néztem rá az asztalra, ahol képek, virágok és meghívók voltak.

- Csak drága – sóhajtott Liz. – Viszont Tomi apja állja az egészet.

- Hogy-hogy? – bukott ki belőlem a kérdés.

- Ügyvéd – csak ennyit mondott Liz s én megértettem.

- Tessék – dobott felém Tomi egy üveg fantát mikor visszajött a konyhából.

- Kösz – feleltem, majd hátra dőltem és néztem, ahogy ezek ketten szervezik az esküvőjüket. Pontosabban Liz szervezte, Tomi meg sörözött.

- Kijössz Szöszi? – jött be hozzánk Jess fél óra múlva.

- Aha, Jessi fiú – mondtam és megfogtam a kezét.

- Elárulom neki a nevedet, ha még egyszer azt mondod, hogy Jessi – fenyegetett Jess.

- Oké, befogom – zártam rövidre a vitát. Kint mindenki az asztalnál ült és ettek valamit.

- Nem Liz csinálta – dobott felém egy dobozt Ádám, de ekkor jött ki Liz és Tomi ezért inkább hozzá tette. – Ami nagy kár…

- Megígérem, hogy többet nem főzök rátok – ígérte Liz és beleült Tomi ölébe. – És még annyit szeretnénk mondani, hogy még két héten belül megtartjuk az esküvőnket.

- De jó – csaptam össze a két kezemet, de nem tudtam sokáig örülni, mert Anyát láttam meg a kis kapuban.

- Jaj kis csillagom – rohant oda hozzám én meg gyorsan felpattantam Jess öléből.

- Szia Anya – nyomtam két puszit gyorsan az arcára.

- Túl sok az idegen – nézett körbe Anya.

- Gyere Anya megmutatom, hogy milyen szép rend van bent – húztam a konyha felé Anyát.

- Nehogy Vikinek hívj – suttogtam neki.

- Oké – hagyta rám ő is. – Nincs is idebent rend. Mindegy – legyintett a és kiment többiekhez. – Jaj képzeljétek rengeteg ötletem van az esküvővel kapcsoltban – mondta és arrébb söpörte a kaját az asztalról, majd rátett egy hatalmas könyvet. – Én ingyen dolgozom, de…- kezdett bele a szokásos szövegébe, én meg csak lefagyva bámultam őt. Ez az én anyám…

- Hello Szöszi – jött be hozzám Erik. – Aranyos az Anyud.

- Tudom – vágtam rá és elkezdtem enni a dobozból a kajámat.

- Mi a neved? – kérdezte századszorra.

- Szöszi.

- És mi az igazai neved?

- Babóca – mondtam nevetve. Mi is kimentünk az erkélyre és hallgattuk, ahogy Anya nagyban magyaráz Tominak és Liznek. Mi csak – kívülállók – egy- két nyögéssel fejeztük ki a részvétünket.

- Ha ennyire nem bírtok magatokkal – kezdett bele Anya, mikor már a fiúk, olyat játszottak, hogy ki tud erősebbet csapni a másik seggére. – Menjetek ki a strandra.

- Oké – üvöltötték a fiúk és berohantak a házba én meg kiálltam a kapuhoz.

- Gyerünk – ragadta meg Ádám a kezemet. – Figyelj, a fogadásunk…

- Még csak 1 napja tart és máris feladnád? – kérdeztem vigyorral az arcomon

- Jól van, na – legyintett Ádám, de közben nem is engem figyelt, hanem Hajnit.

- Feladhatod, csak akkor…

- Nem adom fel – vágott a mondatom közbe. – De Jesst is be kéne venni – mondta, mert látta, hogy Jess is Hajnit stíröli.

- Oké, szólok neki – egyeztem bele és odarohantam Jesshez. – Hé, Rómeó – csaptam a kezére.

- Mi van?

- Nem csókolhatsz meg senkit egy hétig. Belegyeztél – ráztam meg gyorsan a kezét.

- Hé én nem is…

- Háh, ezt bebuktad. És ha vesztesz mindenkinek, elmondom, hogy a tényleg nem buksz rám, vagyis meleg vagy – mondtam és közben előre futottam.

- Nem mered! – mutatott félelmetese felém.

- Ó, dehogynem – nevettem és közben próbáltam gyorsan futni, de ő elkapott.

- Ha megteszed, elmondom mindenkinek a titkodat – fenyegetett és közben a derekamnál fogva szorított magához.

- De nem is tudod a titkomat.

- De kiszedem Dalból – mondta és Dal meg a többiek után rohant, akik már mind megelőztek.

- Dal, Dal – kiabáltam és elé ugrottam.

- Igen? – kérdezte és közben félre lökve engem sétált tovább.

- Senkinek nem mondhatod el – szótagoltam és közben én is az ujjammal fenyegettem.

- Nem is állt szándékomban.

- Oké. Háh – fordultam Jesshez, aki épp a pólóját vette le.

- Majd meglátjuk Szöszi – vigyorgott Jess.

- Oké – vontam meg a vállamat és én is elkezdtem vetkőzni.

- Verseny a vízig – üvöltötte Rocky és elfutott előttem én meg utána sprinteltem. – Úgy is nyerek – mondta, mikor már majdnem a víznél voltunk, de én gyorsan beelőztem és, így ééééén nyertem.

- Háh, na ki fog nyerni? – kérdeztem és közben széttártam a karjaimat.

- Én – felelte a víz alá döntött.

- Ez nem azt jelenti, hogy te fogsz nyerni – mondtam, mikor kijöttem a víz alól.

- Jó – hagyta rám a dolgot. – Mondd el a titkodat – kérte és közben egyre közelebb jött hozzám ő is.

- Nem – mondtam és arrébb toltam a fejét, amit épp hozzám akart dörgölni. – Ez nálam nem jön be.

- Tudom, de jobb, mint Dalhoz dörgölőzni magamat.

- Aha, de ő se fogja elmondani neked.

- Annyira nem is érdekel – mondta és odament Hajnihoz, akik körül már az összes fiú ott lógott.

- A francba – sóhajtotta mellettem valaki. Asszem Dorka volt.

- Mi bajod?

- Csak nézz rájuk – mutatott Ádámra és Hajnira Dorka.

- Mért?

- Mintha egymásnak teremtették volna őket.

- Nem is – vágtam rá.

- Igen, pont ez a baki – fordult felém. – Itt vagy te – mutatott most rám. – Nem vagy, olyan fura, mint Hajni, de te sem vagy tökéletes.

- Hé, ahogy te sem – vágtam gyorsan vissza.

- Tudom.

- Oké – mondtam és odamentem Ádámhoz. Vagyis csak próbáltam, mert igazából ő volt a kötnek a közepén Hajnival, ezért nekem maradt… Erik.

- Na mi a helyzet Szöszi? – kérdezte és tovább bámulta Hajnit.

- Ő miben több, mint én?

- Ki? – kérdezte Erik és körbe nézett.

- Senki – mosolyodtam el. Lehet, hogy ez a barom mégsem akkora seggfej.

- Akkor jól van – mondta és meg akart ölelni, de ekkor vetődött rám Ádám.

- Mi bajod van? – kérdeztem, amikor fuldokolva feljöttem a vízből.

- Azt hittem egy bogár – söpörte le a vállamról az iszapot. – Mindegy. Kijössz? – fogta meg a kezemet.

- Nem – mondtam és el akartam rántani előle a kezemet, de ő nem hagyta. – Hé.

- Figyelj – fordult felém suttogva, mikor kiértünk. - Vége a fogadásnak.

- Nincs.

- De muszáj – mondta és átölelt a fejé meg közelebb tolta.

- Nem – feleltem halkuló hangon.

- De – suttogta és az ajkai már csak pár centire voltak az enyémtől. – Mit tegyek, hogy vége legyen? – kérdezte és közben mélyen a szemembe nézett.

- Semmit.

- De valamit csak tudok – mondta.

- Nem tudsz – válaszoltam és erőt vettem magamon, majd elhúzódtam Ádámtól.

- Megyünk hazaaaaaa – kiáltott oda nekünk Rocky.

- Oké – kiabáltam vissza és odafutottam hozzá. – Menjünk –mondtam, és magamra kaptam a cuccaimat. 

Mire haza értünk a kertben és a házban is rend lett, viszont Anyát nem láttam sehol, ahogy Tomit és Lizt sem. Bementem a házba, ahol meg volt terítve az asztal. Szerintem csak Anya főzhetett, mert nem volt a kajának, olyan furcsa állaga, mint amilyen Liznek szokott sikerülni.

Mivel bent nem volt elég hely, ezért páran kimentünk az erkélyre.

- Hol van Ádám? – kérdezte Hajni fél óra múlva.

- Nem tom’ – vontam meg a vállamat.

- De az előbb még itt volt.

- Nem is kajált velünk – mondta Rocky.

- Sziasztok – jöttek felénk Anyuék.

- Hol voltatok? – kérdeztem, mikor Anya megölelt.

- Megnéztünk pár helyet, ami alkalmas lehet Liz és Tomi esküvőjéhez.

- Király – dőltem vissza a székembe.

- Örülök, hogy találkoztunk holnap is jövök – fogott kezet Anya Lizzel és azzal a Tomival, akit már gyerek kora óta ismer… Kezd bedilizni…

- Nem alszol itt? – kérdeztem és felálltam, hogy elköszönjek tőle.

- Nem megyek haza, de holnap is feljövünk valószínűleg Apáddal. Majd elmehettek horgászni – mondta és átölelt.

- Oké – feleltem és nyomtam két puszit az arcára. Ő meg beszállt a kocsiba és elment.

- Szöszi lehozod a padlásról a gumimatracokat? – kérdezte Rocky.

- Nem, hozd le te – feleltem és le akartam ülni a helyemre, de ő kihúzta alólam a széket. – Oké, hozom – sóhajtottam és elindultam a létra felé. Lassan felmásztam, kinyitottam az ajtót, ami már valamiért ki volt támasztva. Bemásztam a deszkákra és onnan meg négykézlábra, ekkor az ajtó mögöttem csikordult egyet és bezárult. – Hé –másztam vissza, de valamiért nem tudtam kinyitni.

- Ne síkits – mondta valaki a sötétben, mire persze, hogy felsikítottam. – Nyugi – suttogta a hang és megfogta a kezemet.

- Engedj el – húzódtam arrébb.

- Ádám vagyok – mondta megint a hang.

- Persze – feleltem és megint arrébb akartam menni, de a hang tulajdonosa is jött utánam és megragadta a derekamat.

- Nyugodj már le Viki – szólt rám hangosabban Ádám.

- Jah tényleg te vagy – nyugodtam meg és közelebb húzódtam. – Hogy kerülsz ide?

- Eltévedtem – nézett le rám sötéten Ádám, vagyis csak gondolom, hogy sötéten, mert nem láttam semmit.

- Jól van, na – feleltem és elkezdtem ficánkolni. – Most már elengedhetsz.

- Nem akarlak – mondta és ledöntött a padlóra, majd az egész estével rám nehezedett. - Nem akarsz valamit mondani?

- De – vágtam rá. – Nem tudod, hogy hol vannak a gumimatracok?

- Nem, de nem is érdekel. Mást nem akarsz mondani?

- De – mondtam és közelebb hajoltam az arcához. – Még áll a fogadásunk - suttogtam, majd nevetve visszadőltem a padlóra.

- Addig nem megyünk innen, amíg azt nem mondod, hogy már nem áll a fogadás – felelte és megragadta mindkét kezemet,- amikkel eddig a padlót karmolásztam – és a fejem fölé szorította.

- Engedj el – mondtam neki megint.

- Nem – vágta rá makacsul és megint rám nehezedett.

- Hé, te nehéz vagy – tiltakoztam és próbáltam mozogni, de nem sok sikerrel.

- Áll még a fogadás? – kérdezte a fülemhez hajolva.

- Igen – nyögtem ki nagy nehezen.

- Tudod, mire jöttem rá? – suttogta továbbra is a fülembe. – Ha én megcsókollak téged, akkor már nem fog állni a fogadás és vége.

- Nem, mert akkor…- kezdtem bele a mondatba, de nem tudtam befejezni, mert Ádám végre leszállt rólam, de most is magához szorított. – Eressz el.

- Nem – makacskodott, de most már úgy tűnt nem akar megcsókolni.

- De – mondtam és rúgtam egyet, majd elkezdtem arrébb mászni.

- Viki vigyázz ott – nyúlt utánam Ádám és megint elkapott.

- Hé eressz el – szótagoltam neki, de ő megint csak szorított.

- Oké – sóhajtotta és elengedte a derekamat, de most az arcomat szorította a kezei közé.

- Ne – mondtam és megpróbáltam rázni a fejemet, de nem sikerült, mert ő még mindig szorította az arcomat.

- Tudom, hogy te is akarod – suttogta pár centire az arcomtól.

- Nem – tiltakoztam erőtlenül.

- De – mondta és még közelebb hajolt hozzám.

*                  *                 *