Part 23

Itt a következő rész, remélem tetszeni fog: 

2010. 07. 06.

- Tényleg nem akarom – próbáltam arrébb húzni a fejemet.

- Nem érdekel, hogy mi akarsz – simult hozzám jobban.

- Ha megcsókolsz, mindenki megtudja – fenyegettem.

- Tudják, csak meg – hagyta rám a dolgot Ádám.

- Mindenkibe Hajni és Barbi is beletartozik.

- Barbi még az esküvőnkre is eljön – nevetet Ádám.

- Mért hívnánk meg? – kérdezte, de Ádám már nem tudott válaszolni, mert megremegett alattunk a padló.

- Ne aggódj – mondta és arrébb csúszott. – Nem fogunk megint lezuhanni.

- Mért nem?

- Mert most csak szépen lassan leereszkedünk – vázolta fel a tervet Ádám és közben a lyukhoz ment, amit előzőnek csináltunk, mikor utoljára a padláson jártunk.

- Szia Rocky – integettem neki, mire Ádám csak felröhögött.

- Ő fog elkapni.

- Rocky? – kérdeztem félve. – Nem lehet inkább Dal? 

- Ez kész – csapott a fejére Rocky. – Te még válogatsz is?

- Na jó elkaphatsz – adtam engedélyt neki.

- Erik fog – mondta Rocky és bejött Erik is a képbe.

- Na akkor jössz Szöszi? – kérdezte én meg lassan megfordultam, és hátra felé tolattam.

- Foglak – ragadta meg a kezemet Ádám.

- Kösz – feleltem és lassan elkezdett Ádám leereszteni.

- Elengedem – kiáltotta Ádám és még mielőtt bármilyen reakcióm lehetett volna ő elengedte a karomat, így elkezdtem esni. Nem volt sok időm tanulmányozni az esést mivel, ahhoz képest, hogy Ádám elengedett pár másodperc alatt leérkeztem, Erik karjaiba.

- Letehetsz – dirigáltam, mire ő csak ledobott a kanapéra. Ádám egy fél perc múlva rám zuhant.

- Nah, sima ügy – mondta és leporolta magáról a törmeléket. – Fura, hogy Anyudnak nem tűnt fel a lyuk – nézett vissza Ádám a plafonra. – Mindegy – legyintette. – Menjünk aludni.

- Oké – sóhajtottam és a fiúkat beelőzve berohantam a fürdőbe, ahol meglepetésemre Ádám volt. – Hogy jutottál be ilyen gyorsan?

- Titok – mondta relytéjesen és egyre közeledett felém. – Még van egy lezáratlan ügyünk.

- Ó, és jobb is úgy nekünk, ha lezáratlan marad – mondtam és a zuhanyzó felé hátráltam.

- Nekem nem jó – lépett még közelebb hozzám.

- Nekem viszont igen – próbáltam rövidre zárni a dolgot, mert álmos voltam, ezért –abban a pillanatban – úgy gondoltam, hogy az a legegyszerűbb dolog, amit most tehetek, hogy elkezdek vetkőzni… Hogy zuhanyozhassak. Így el is kezdtem levenni a felsőmet.

- Mit csinálsz? – ijedt meg Ádám, de nem lépett hátrébb csak megtorpant.

- Zuhanyozom – feleltem és egy pillanatra abba hagytam a vetkőzést. – Elfordulnál?

- Oké – felelte Ádám és ebből úgy vettem le, hogy a terv bejött. Gyorsan lezuhanyoztam, de mikor kiléptem a zuhanyzóból Ádám még ott volt.

- Mit akarsz még? – kérdeztem és közben magamra csavartam a törülközőmet.

- Hogy vége legyen a fogadásnak – felelte és visszafordult felém.

- De nem lesz – mondtam és kerestem magamnak egy fogkefét.

- Mért? – kérdezte szenvedve és leült a kád szélére.

- Azért – kezdtem bele – mert egy fogadásnak nem lehet csak, úgy vége.

- De lehet, ha mindkét fél…

- Mindhárom- javítottam ki Jess-re gondolva.

- Oké, akkor mindhárom fél beleegyezik – mondta Ádám és, ahogy kimondta, el kezdett rohanni ki a fürdőből én meg mikor észbe kaptam futottam utána. Berohantunk mindegyik szobába, de Jess egyikben sem volt. – Hol a francban van? – kérdezte Ádám és besétáltunk a nappaliba, ahol Jess csókolózott Hajnival.

- Hah, vesztettél – mondtam neki, mire abbahagyta a csókolózást

- Vége a fogadásnak – kiáltott fel mellettem Ádám. – Hahahah… És most lenne egy kívánságom.

- De neked nincs is – vágtam rá, majd ledőltem Jess mellé.

- De csak Jessnek nincs – felelte Ádám. – De tőled is kívánhatok.

- Nem, ilyen nem volt a szabályzatban.

- Nem is volt szabályzat – kapcsolódott be a beszélgetésbe Jess és felállt Hajni mellől, így én is.

- De Ádám, nem kívánhat tőlem – tiltakoztam.

- Mért ne kívánhatna? – kérdezte Jess.

- Te csak fogd be – szóltam rá Jess-re.

- Háh, neked meg is volt a kívánságod – mutatott rám. – Ádám neked?

- Tőled kívánság? Nem kell, kösz.

- De csak Jess esett ki – fordultam Ádám felé. – Mi még játszunk. Ránk még áll a fogadás.

- Nem – vágta rá Ádám.

- Dehogynem – mondtam és megfogtam a kezét. – Háh, a fogadás még áll.

- Halott vagy – felelte, majd bement szobánkba én meg követtem. Bent senki se aludt mindenki vagy dumált vagy, a telóján játszott.

- Hol vannak a ruháim? – kérdeztem Rockytól.

- Ott – mutatott egy sarokba Rocky, amiben egy nagy halom mosott ruha volt. Kikaptam belőle egy pólót meg egy gatyát, azokat felvettem és bedőltem Máté mellé az ágyba.

- Hát megint együtt alszunk Szöszi? – szólalt meg mellettem az a srác, akit én Máténak hittem.

- Nem vagyok Szöszi – feleltem Eriknek, mert már kezdett rohadtul idegesíteni a becenevem.

- Mondd el az igazi nevedet – kérte és közelebb húzódott hozzám.

- Nem – mondtam és a másik irányba fordultam.

- Úgyis meg fogom tudni.

- Jó éjt Erik…

- Reggelt szerelmeseim – köszöntött minket Dal, majd ugrált egy kicsit az ágyunkon.

- Szia Dal – mondtam, mire abbahagyta az ugrálást és bedőlt közénk az ágyba.

- Hogy vagy Anyu? – kérdezte Dal és hozzám simult.

- Mit szívtál? – kérdezett vissza Erik, aki most kelt fel.

- Boldogságot – szippantott a levegőbe Dal és még jobban hozzám simult. – Elhívhatlak egy randira? – kérdezte tőlem a beszívott barátom.

- Mért?

- Mert tudod – nyomta meg ezt a szót nyomatékosan, nehogy Erik megtudja, hogy én még sosem randiztam.

- Oh, kössz Dal, de szerintem tényleg be vagy szívva. Ha ezt az ajánlatot 5 óra múlva tisztán teszed fel, akkor belemegyek.

- Oké – vonta meg a vállát Dal.

- Mit kell tudnia Szöszinek? - kérdezte Erik enyhe fáziskéséssel.

- Semmit – vágtuk rá egyszerre Dallal. – Mentem – mondta Dal és végre kiszállt az ágyunkból.

- Úgyis kiszedem belőled – fenyegetett Erik én meg neki dőltem az ágytámlának.

- Jah, pont úgy, mint a nevemet.

- Felkelljünk? – kérdezte és lassan felült.

- Ne – feleltem és becsuktam a szememet.

- Szöszi itt van Anyááád – kiáltott be Rocky a szobába.

- Megyek – kiabáltam vissza és kimásztam az ágyból. Mire kiértem ott volt Anya és Apa a konyhában, jaj de jó… - Halihó – öleltem meg Apát, Anyát nem tudtam mivel ő épp Liznek mutatott esküvői ruhákat.

- Ma csak mi hárman elmegyünk horgászni! – újságolta Apa.

- Anyával? – kérdeztem vissza és leültem Máté mellé.

- Nem, Ádámmal – mondta Apa, mire ki kellett köpnöm a narancslevemet.

- Melyikkel? – kérdeztem köhögve.

- Hány Ádámot ismersz? – kérdezte Ádám a konyhaajtóból.

- Reméltem, hogy sokat.

- Indulhatunk is – kapta fel Apa a horgászfelszerelést.

- Oké – mondtam és gyorsan berohantam a szobánkba a cipőmért. Mire kiértem Apa és Ádám vígan söröztek a kapunál… Ez király lesz.

- Itt van – ült fel Ádám a kerítéstől.

- Akkor mehetünk – felelte Apa, és elindultunk mindhárman a strandhoz. Mikor odaértünk, csak akkor láttam meg, hogy Apa elhozta a száz éves csónakunkat. – Vízre visszük – kiáltotta Apa és boldogan a kezembe, nyomta a horgászfelszerelést, majd Ádámmal közösen – fél óra alatt – vízre tették a csónakunkat. Beszálltam melléjük és leültem Ádám mellé.

 – Hogy ti milyen szép pár vagytok – mondta Apa, mire én lefagytam. Vajon mit mondott Apának Ádám?

- Nem Apa, az a…

- … az, az igazság, hogy mi is épp így gondoljuk – mondta Ádám és megfogta a kezemet.

- Mi van? –kérdeztem vissza és ki akartam rántani a kezemet az ő kezéből, de ő nem hagyta.

- Ne titkold Apukád előtt a szerelmünket Viki – dőlt hozzám Ádám.

- Oké – feleltem és kimásztam a mólóra, ahol Apa azt mondta, hogy másszak.

- Én inkább a csónakba maradok – mondta Apa, így én maradtam kettesben Ádámmal a mólón.

- Csak úgy kíváncsiságból – tértem rögtön a lényegre, mikor Ádám is leült mellém a padra és végre ledobta magáról azt a béna sapkát és egy kis vízzel megigazította a haját – mióta vagyunk mi ketten egy pár?

- Nem láttad a többi sört? – tért ki Ádám a válasz elől.

- De – fogtam meg egy üveggel, Ádám utána is nyúlt, de én nem adtam. – Mi a válasz?

- Apád hibája – sóhajtott Ádám és visszadőlt padra.

- Miért is? – kérdeztem és felé nyújtottam a sört.

- Kérdezte, hogy, hogy állok a csajozással, én meg rávágtam, hogy jól. Kérdezte, hogy járok-e valakivel, én meg úgy értettem, hogy csak haverilag és téged mondtalak – mondta Ádám és elvette tőlem a sört. – Kérdezte, hogy mióta én meg azt feleltem, hogy az első nap óta.

- Ó, anyám – kaptam a fejemhez. – Hogy lehetsz ilyen hülye?

- Nem tehetek róla, hogy félre értettem – vonta meg a vállát Ádám.

- De arról tehetsz, hogy Apa azt hiszi, hogy veled járok.

- Arról talán.

Még 2 órát horgásztunk, majd haza mentünk, ahol újabb meglepetés várt rám.

- Ez lesz a te ruhád – nyújtott felém egy fényképet Anya, amin egy térdig érő, pánt nélküli virágos ruha volt.

- Mégis mire? – fogtam meg a fényképet.

- Hát te leszel a koszorúslány – mondta Anya értetlenül.

- Aha – hagytam rá, és Lizre pillantottam aki bocsánatkérő pillantást vetett rám.

- Jaj, már ennyi az idő – nézett Apa az órájára. – Mennünk kell – mondta Anyának.

- Oké – felelte Anya. – Hát akkor gyerekek, 1 hét múlva – puszilta meg Lizt és Tomit Anya, majd intett nekem egyet. Az én Anyukám puszilgatja a barátaimat, de nekem csak integet.

- Nézd Viki – mutatott nekem két képet Liz. – Vagyis bocs, Szöszi.

- Így már jobb – sóhajtottam és megnéztem a két képet. Az egyiken az Anya volt meg az Apa az ő esküvőjükön a másikon meg valami 2 vadidegen.

- Ők kik? – mutattam rá az idegenekre.

- A szüleid – vonta meg a vállát Liz. – Jah, hogy ők. Ők az „álompárunk”.

- A mitek?

- Álompár –magyarázta Liz. – Minden házaspárnak kell egy álompár. Vagy legalábbis minden lánynak. Ne mondd, hogy neked nincs!

- Pedig nincs – vontam meg a vállamat és felvettem az asztalról egy bontott sört, majd kiültem Jess mellé.

- De példaképed biztos van – jött utánam Liz.

- Igen van.

- Na és ki?

- Bon Jovi – nevettem, de Liz gyilkos pillantásokat lövellt felém. – Tényleg ő. Mért neked ki?

- Híresség? Hmm…Mondjuk a Paris Hilton?

- Na ne – szállt be a beszélgetésbe Tomi. – Ha neked Paris Hilton nekem meg akkor Adam Lambert.

- Hé ő tényleg jó példaképnek, viszont a Paris Hilton…

- Jó, akkor Shakira – vonta meg a vállát Liz.

- Nekem Napóleon – mondta Jess. – Gyerekkoromtól fogva ő volt.

- Nekem meg Chuck Norris – szólt bele Dal.

- Tényleg? – kérdeztem gúnyosan. – Nem is hittem volna.

- Jackie Chan – vágta rá Rocky.

- Nekem Joan Jett – kapcsolódott be Hajni.

- Persze, ennyi erővel nekem meg Pitbull – röhögött Ádám.

- Nekem Rihanna… - mondta Barbi, de közbe kellett vágnom.

- Ribancka – köhintettem.

- Ez övön aluli volt – lökte meg Jess a vállamat.

- Tudom – löktem vissza. – Neked Erik?

- Ööö, nem tudom. Mondjuk Travie McCoy.

- És miért?

- Csak úgy – vonta meg a vállát Erik.

- Neked Balázs?

- Chris Brown.

- Az is jó – feleltem és beleittam megint a sörömbe. Blahh, ennek sör íze van.

- Juj Szöszi iszol – lökött meg Rocky.

- De csak sört.

- Az is ivás.

- Jól van, akkor iszom – törődtem bele.

- Hah én megmondtam – vágott hátba.

- Oké – mondtam és megrúgtam.

- Ezt most miért kaptam? – kérdezte sértetten és visszarúgott.

- Hagyd abba – tiltakoztam és elkezdtünk lökdösődni.

- Öm, ez így nem szabályos – választott minket szét Dal.

- Nem érdekel – mondtam és félre lökve a kezét elkezdtem Rocky felé furakodni. 

- Szabályos bunyó – fogta még mindig Dal a kezemet. – Iszapbirkózás.

- Na, persze – mondta Rocky és megint megrúgott.

- Hé ez nem ért – fordultam Dal felé.

- Oké, akkor ne iszapbirkózás, hanem sima bunyó – ült le csalódottan Dal a székére, de erre mindketten megint egymásnak mentünk Rockyval, mire felpattant. – Nyugi van.

- Kicsinállak – fenyegetett Rocky.

- Azt majd meglátjuk – mondtam és bementem a házba.

- Rockyra – dobott egy 500-ast az asztalra Ádám.

- Hé, de izé vagy – dobtam le magamat mellé.

- Tudom – vonta meg vállát és fél kezével átkarolt, mire csak összébb húztam magamat.

- Kezdődhet a csata – jött be hozzánk Dal 3 perc múlva.

- Nem kell ilyen komolyan venni – bokszoltam bele a vállába, mire ő kicsavarta a kezemet.

- Avu, hé – mondtam mikor végre elengedett.

- Bírót nem verjük meg – söpörgette a pólóját.

- Oké – hagytam rá és kimentem a kertbe, ahol egy régi sátortakarót terítettek, amin Rocky állt. – Na, ne – fordultam vissza. – Ti ezt most komolyan gondoljátok?

- Halálosan – felelte komolyan Dal és odahúzott a harctérre. – Az a szabály, hoooooogy nincs szabály – kiáltotta Dal, majd összepacsizott Erikkel. – Jah, de egy van – hajolt hozzánk közelebb. – Én Rockyra fogadtam, úgyhogy Viki…

- Hé, lehet, hogy le fogom nyomni – tiltakoztam és kiegyenesedtem.

- Oké – legyintett Dal. – 3, 2 ééés 1 – számolt vissza Dal és Rocky elkezdett körözni a takarón. Hirtelen kapásból elkezdett felém futni, de ahogy elért volna engem, elesett és sajnos későn kapott észbe, mert Dal elkezdett számolni. 5, 4, 3, 2 éééééééééés 1. itt a győztes – ragadta meg a karomat. – Vikiiiiii.

- Kösz – húztam vissza a kezemet és Rockyhoz fordultam, aki most állt fel a takaróról. – Béna vagy.

- Tudom – vonta meg a vállát és átkarolt. – Te kis nyertes – mondta és megpuszilta a homlokomat.

- Nyertem – kiáltott fel Liz és felmarkolta az asztalon lévő pénzt. – Háh, Viki még egy kört?

- Kihagyom – feleltem és bementem a fürdőbe, hogy megmossam a kezemet.

- Hmm, Viki – szólalt meg mögülem valaki.

- Jó örüljél most már tudod – fordultam Erik felé.

- Azt hittem Laura vagy esetleg Nóri, de hogy Viki – jött közelebb Erik. – Szép neved van.

- Köszi – feleltem és ki akartam menni a fürdőből, de ő utamat állta. – Mi van?

- Semmi – mondta, de nem állt ki az ajtóból. – Eljössz velem moziba? – kérdezte, mire lefagytam. Randira hívott valaki!!!!!!

- Oké – válaszoltam és bele se gondoltam, hogy kinek mondtam igent egy randira, csak az érdekelt, hogy elhívott valaki… Aki Dal haverja… Kinyírom Dalt. – Bocs – toltam arrébb őt az ajtóból és Dalhoz futottam. – De pletykás vagy – böktem vállba.

- Bocs- vonta meg a vállát. – Hova mentek?

- Moziba – feleltem, mire Jess is felfigyelt.

- Kivel? – kérdezte.

- Senkivel – mondtam és leültem mellé.

- Ooo, a szépfiúval – biccentett a fejével Erik felé.

- Mondjuk.

- Hmm, első randi – nevetett fel Jess.

- Neki is elmondtad? – vontam felelősségre Dalt.

- Nem – felelte értetlenül.

- Mi kellett elmondani? – kérdezte Jess. – Ooo, az a titok, hogy te még sose randiztál? Komolyan? – röhögött Jess. – Én úgy értettem az előbb, hogy a szépfiúval az első randi.

- Hahah – bokszoltam a vállába. – Nem vicces. Biztos van olyan, amit te nem csináltál.

- Nincs.

- De van – szólt közbe Dal. – Vagyis hát pont az amit csinált.

- Mit? – csillant fel a szemem.

- Egy sötét téli éjszaka volt – kezdett bele a mesélésbe Dal, mire Jess csak eltakarta az arcát. – Szilveszter éjjel… Mind kimentünk, hogy megnézzük még 11:49 kor a tűzijátékot. Volt ott egy lány, aki nagyon-nagyon bejött Jessnek, ezért úgy döntött, hogy éjfélkor meg fogja csókolni…

- Itt elég is lesz a sztoriból – szakította félbe Jess Dalt.

- De amikor eljött az idő, Jess nem a lányt csókolta meg, hanem…

- Tesó ne – hajolt közelebb Dalhoz Jess.

- Hanem – folytatta Dal. – Engem – mondta, mire én lefagytam. Nagyon gyorsan kellett volna reagálnom, és ki akartam futni a többieknek ezt elmondani. De úgy maradtam… Egy helyben…

- Öhm, ez érdekes – szólaltam meg 2 perc csend után és most már volt erőm kifutni a többiekhez, de Dal utánam szaladt és elkapta a derekamat.

- Senkinek se mondhatod el – szótagolta Dal.

- Akkor mért mondtad el? – kérdeztem vissza.

- Jesst akartam szívatni, de hát ez lett belőle.

- Nem tudtam, hogy vonzódtok egymáshoz.

- Kik vonzódnak egymáshoz? – jött be Liz is hozzánk.

- Erik is Viki randizni fognak – vágta rá Dal.

- De jó – csapta össze a kezeit Liz. – Mikor?

- Azt még mi nem… - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert Liz kirohant az erkélyre Erikhez. Fél perc múlva elégedetten jött vissza.

- Ma este – húzott el Daltól. – És nem moziba mentek, hanem hajókázni.

- Hajókázni? – kérdeztem vissza. – Inkább a mozi.

- Nem – jelentette ki Liz. – Segítek öltözni – mondta és kihúzott magával a sátorba, ahol az ő ruhái voltak.

- Lizt ezt nem kell – próbáltam tiltakozni, de ő nem engedett. Bementünk a sátorba, ami meglepően nagy volt. Liz előkapott egy nagy bőröndöt, aztán még vagy 4-et. – Te hova csomagoltál? – kérdeztem és ráültem az egyikre.

- Anyukám mindig azt mondta, hogy inkább legyen több, minthogy valamit otthon felejts – mondta Liz és előkapott nekem egy fekete ruhát. – Tökéletes – mérte hozzám.

- Öhm, jó – feleltem és ki akartam kapni a kezéből, de ő nem engedte.

- Fel kell előttem próbálnod – nyújtotta felém a ruhát.

- Oké – mondtam és gyorsan kikaptam a kezéből a ruhát és felvettem. – Nah? – kérdeztem és forogtam egyet.

- Valami még hiányzik – dörzsölte meg a fejét, majd előkapott egy hajkefét a bőröndéből és nekiment a hajamnak.

Kemény fél óra múlva kész is lettem. A hajam tele volt zselével és ki volt bontva, valamint be is göndörítette Liz. Rajtam volt a fekete ruha, aminek nem volt pántja és kb. a térdemig ért.  Kösz Liz…

- Mehetsz – lökdösött Liz.

- Mi? Így? Emberek elé? – kérdeztem ijedten.

- Igen – mondta Liz és kihúzott a sátorból. – Tádááám – mutatott rám és megforgatott Dalék előtt.

- Ha röhögni mertek, halottak vagytok – ültem le Jess és Rocky közé.

- Nem Viki, tényleg nagyon csini vagy – mondta Jess fuldokolva a röhögéstől. – Főleg a cipőd megy a szetthez – mutatott rá a tornacipőmre.

- Kösz – vontam meg a vállam. – De gondolj bele. Neked hány, ilyen cicababa készült órákon át a randitokra és neki még jobban volt bezselézve a haja – nyúltam a hajkoronámhoz.

- Ne – sikította Liz és kirohant az erkélyre. – Ne nyúlj magadhoz, vagy beteszlek egy vitrinbe és csak nézni szabad.

- Tényleg a Viki, olyan hogy rács mögött kéne mutogatni – bökött meg Rocky.

- Lenyomtalak – böktem vissza.

- Csak elcsúsztam – fonta össze a kezét maga előtt sértődötten Rocky.

- Vesztettél – vágtam rá.

- Huuu – jött meg Ádám is. – Mi történt?

- Randija lesz – védett meg Liz. – Le lehet kopni róla.

- Persze – ült le az asztalhoz Ádám.

- Figy Viki – lépett ki Erik is. – Nem baj, hogyha Dorka is jön?

- Nem, dehogy – feleltem vállat vonva.

- Dehogynem! – kiáltott fel mellettem Liz. – Mármint semmi… izé…

- Oké – hagyta ránk Erik és visszament a házba.

- Te hülye vagy – rázta meg a vállaimat Liz. – Hármasban?? Ez most komoly?

- Ha ennyire zavar, mondd meg Eriknek, hogy nem megyek el – feleltem és beleittam Rocky sörébe.

- Oké – vágta rá sértődötten Liz és bevonult ő is a házba. 2 perc múlva zaklatottan, de boldogan jött ki. – Mégis van randid.

- Jó.

- Egy vadidegennel – mondta Liz, mire én félre nyeltem.

- Kivel? – kérdeztem vissza köhögve.

- Mivel Erikkel nem randizhatsz, ezért kimegyünk a strandra és beszervezek neked egy randit- felelte Liz maga biztosan.

- Nem – vágtam rá.

- Na, de gyere. Jó buli lesz – mondta és nem is nagyon érdekelte, hogy mit akarok csak húzott el. – Ha mégse találunk senkit akkor Jess is, megteszi.

- Liz ezt tényleg nem kell – tiltakoztam, de ő meg se hallotta. Mikor odaértünk a strandhoz Liz, mint valami vadászkutya körbe nézett, majd meglátott 2 –neki – szimpatikus pasit, majd odahúzott hozzájuk, de nem szólította le őket, hanem a mellettük lévő asztalhoz leült és rendelt piát.

- Most mire vársz? – kérdeztem és leültem mellé.

- Sose egy nő kezdeményezzen – felelte és továbbra is ült meg várt. – Drága koszorús lányom, már ugye elkezdted szervezni a leánybúcsúm?

- Hát persze – hazudtam és beleittam a poharamba.

- Hello – ült le mellénk az egyik srác onnan. Wow, ez a Liz tényleg tud valamit.

- Hello – köszöntem vissza és alaposan megbámultam. Páva volt meg sima póló, sima gatyával, de volt rajta valami nagyon furcsa.

- Tudjátok épp most akartunk elindulni moziba. Nincs kedvetek jönni? – tért rögtön a srác a lényegre.

- De nagyon – vágta rá Liz és felállt a fiúkkal együtt. – Jaj, nekem most ugrott be, hogy én nem tudok menni – csapott a fejére, mikor már a fiúk kocsijánál voltunk.

- És te Szöszi? – fordultak felém.

- Ő tud – mondta Liz és betolt az anyósülésre. Mellém beült a másik srác hátra meg a furcsa meg egy vadidegen lány. Felmértem a mellettem ülő srácot, rajta egy fehér ing volt meg farmer. A haja fekete volt és tökre úgy nézett ki, mintha nem is lenne belőve mindenféle kencével. Viszont benne is volt valami fura.

- Itt vagyunk – nyitotta ki előttem az ajtót.

- Köszi – mondtam és kiszálltam a kocsiból. És megláttam, hogy itt vagyunk…a semmi közepén.

- A mozi ugrott – vonta meg a vállát és megfogta a kezemet.

- És most hol vagyunk? – kérdeztem ijedten.

- Én itt lakok – mutatott egy házra, ami ott állt magában a sötétben.

- Jah – feleltem, ő meg előre engedett. A háza ultra modern volt, és minden fehér. Vagy éppen fekete. – Szép ház.

- Azt nézd – mutatott egy nagy fehér kanapéra. – Hogy nehogy bűntudatom legyen, hogy nem vittelek el moziba, itt is tudunk mozizni.

- Oké – mondtam és odaléptem a kanapéhoz.

- Sajnos csak horrorjaim vannak – emelt fel egy DVD-s kosarat.

- Nekem mindegy – vontam meg a vállamat. Te jó ég! Én kinyírom Lizt!!!

- Oké – mondta és betette a filmet, majd lekapcsolta a lámpákat. Ekkor ugrott be , hogy a másik lány meg a furcsa srác eltűntek. A kettesszámú fura srác leült mellém és elindult a film. A horrorral nem lett volna semmi bajom, csakhogy a 2-es fura srác egyre közelebb húzódott hozzám én meg feltűnés nélkül húzódtam a másik irányba. Viszont a kanapé nem volt akkora, hogy az egész film alatt fogócskázzunk, ezért amikor a kartámlába ütköztem a fura srác átkarolt és közelebb húzódott hozzám.

Ha nem lett volna vége a filmnek, akkor semmilyen indokom nem lett volna, hogy haza menjek.

- Sajnos mennem kell – álltam fel a srác mellől.

- Haza viszlek – állt fel rögtön a lovagom is.

- Köszi – mondtam és visszasétáltunk a kocsijához.

Csendben telt az utunk, majd mikor odaértünk a nyaralóhoz ő kiszállt megkerülte a kocsit és kiengedett, majd bekísért egészen a házig, ahol már csend volt.

- Szép este volt – mondta és közelebb hajolt hozzám.

- Igen az – mosolyogtam vissza.

- Itt a számom, hívj fel – adta a kezembe a kis papírkát.

- Oké – mondtam és meg akartam fordulni, de ő megragadott és megcsókolt.