Part 24

Most a vizsgám miatt csak úgy 2 hét múltára tudom hozni a következőt,de  egyenlőre itt a 24-es. Jó olvasást :))

2010. 07. 06

- Szia – mondta mikor elhúzódott tőlem és kiment a kiskapun.

- Én megmondtam – szólalt meg valaki a sötétből és felkapcsolódott a lámpa és mindenki ott ült a kanapén – hogy meg fogja csókolni.

- Mi közötök van hozzá? – kérdeztem és lerúgtam magamról a cipőmet.

- Viki ez a pasi tudod milyen fura volt? – kérdezte Dal, mikor leültem mellé. – Minimum 30 éves lehetett.

- Áh, akkor az volt benne a fura- kiáltottam fel.

- Első randid egy 30 évessel volt – gratulált Dal és megfogta a kezemet.

- Liz hibája – mutattam felé. – ő mutatott be két 30-asnak, és miatta kellett felmennem a lakására.

- Ooooo – kiáltotta mindenki.

- Fogjátok be – szóltam rájuk és kimentem a fürdőbe.

- Látom szép éjszakád volt – mondta Ádám a mosdótól.

- Az – vontam meg a vállamat és lefröcsköltem az arcomat vízzel.

- Az öregek az eseteid? – kérdezte és ekkor beugrott a fogadásunk.

- Nem csókolóztunk.

- Áh, dehogy – legyintett és mögém bújt. – Azt hiszed, hogy vak vagyok?

- Mondjuk – mondtam és elkezdtem levenni a ruhámat ő meg megfordult. Felkaptam magamra egy póló, amit ott találtam és visszafordultam Ádámhoz. – Nah, és mit kívánsz?

- Nem vesztettél – fordult felém ő is. – Megcsókolt Hajni.

- Jah, és mikor? – kérdezte zavartan.

- Az után, hogy elmentetek Lizzel pasit fogni – felelte Ádám, de hirtelen észbe kapott. – De ez így nem ér.

- Hogy nem ér? – kérdeztem mosolyogva és mindketten bementünk a szobába.

- Mindketten csókolóztunk, ezért mindketten vesztettünk.

- Oké – csaptam bele a kezébe és az ágyunk felé akartam menni, de valaki megragadta a kezemet és kihúzott a szobából.

- Csókolózni? – kiabált velem Liz a folyóson. – Az első randin? Egy 30 éves pasival? Mondd te normális vagy?

- Ő csókolt meg engem – védekeztem és elkezdtem dörzsölni Liz körmeinek a nyomait a bőrömről. – De erős vagy!

- Tudom – mosolyodott el. – Amúgy Erik meg Dorka el se mentek.

- Akkor feleslegesen néztem végig egy egész horror filmet egy vadidegen lakásába?

- Nem feleslegesen, de ne találkozz vele többet.

- Oké- vontam meg a vállamat és kimentem a konyhába Lizzel, de ő tovább ment a kertbe, a sátrukhoz.

- Na első randinak nem is rossz? – szólalt meg Dal mellettem.

- Lehetett volna ezerszer jobb is – mondtam és végig dőltem az asztalon. – Álmos vagyok.

- Gyere – húzott fel Dal és behúzott a nappaliba. Ott aludt előttem – szószerint a lábam előtt – Jess mellette Rocky és mellette pedig Ádám. Lefeküdtünk Dallal a kanapéra én meg 2 perc múlva elaludtam.

Mikor reggel felkeltem Dal már nem feküdt mellettem csak a földön feküdt Erik, aki tegnap még nem is volt itt.

- Szia – köszöntem neki és lassan felültem. A fejem majdnem széthasadt annyira fájt, pedig tegnap csak a fura srácnál ittam, ott is csak vizet. 

- Hello – mosolygott vissza, majd felült mellém a kanapéra. – Hallom rossz döntés volt, hogy kihagytalak tegnap.

- Nagyon rossz.

- Bepótoljuk? – kérdezte és közelebb akart jönni hozzám, de én – lassan – felálltam.

- Most már mindegy – mondtam és elindultam a fürdő irányába, hogy bevegyek egy doboz Nurofent. Mikor azzal végeztem kimentem a teraszra.

- Jó reggelt – kiáltott oda nekem Rocky. – Nem az öreggel háltál?

- Psszt – kaptam a fejemhez és leültem mellé.

- Húú, mit ittál tegnap az öregnél?

- Először is nem öreg, csak szerintetek 30 éves. Másodszor pedig csak vizet ittam – mondtam, de rájöttem, hogy hiba volt, mert rögtön beindult mindenkinek a fantáziája.

- Biztos belekevert valamit, olyan partidrogot, amitől ma már nem emlékszel semmire.

- Vagy fejbe verte és összevarrta a fejét.

- Mi van? – kérdeztem vissza rögtön.

- Erről jut eszembe, ma csoportos varrat szedést tartunk – jött meg Ádám.

- Oké – vonta meg a vállát Dal.

- Stip-stop enyém Dalé – vágtam rá.

- Csak velem – mondta Ádám és leült mellém.

- Jó.

- Mi a helyzet? – lépett oda hozzánk Liz és Tomi. Közülük az egyik nagyon csúnyán nézett rám, pedig én most nem tettem semmit. 

- Mi van? – kérdeztem Liztől, de ő nem válaszolt csak elém dobott egy kis papírkát, rajta egy telefonszámmal. Utána meg a telefonomat dobta elém a névjegyzékkel, pedig én nem is írtam be a 30-as számát.

- Ez itt mi? – vont fellelőségre Liz.

- Telefon? – kérdeztem félve.

- Nem beszélhetsz vele többet!

- Oké – vontam meg a vállamat és visszadőltem a székbe.

- Esküdj meg – mondta Liz és intett egyet Tomi felé, aki felhúzott a székből a pólómnál fogva.

- Jól van – kiáltottam és közben próbáltam elintézni, hogy Tomi letegyem, mert el fog szakadni a póló. – Esküszöm Dal életére, hogy nem fogom felhívni azt a számot- mondtam, mire Tomi letett, de Liz tovább nézett engem dühösen.

- Akkor melyik számot fogod felhívni?

- Azt amelyiket a másik sráctól kaptam és a fürdőszobában van – mondtam, erre Tomi és Liz befutottak a fürdőbe én meg felkaptam a mobilomat és elkezdtem tárcsázni a fura srácot.

- A francba – futottak ki a kertbe megint Tomiék és látták, hogy telefonálok. – Neeee – sikította Liz. A telefon kicsöngött.

- Kicsöng – emeltem fel a telefonomat és felpattantam a székből és leszaladtam a kertbe. A srác még nem vette fel, viszont nagyon bírtam Lizt szívatni, ezért úgy tettem, mintha beszélnék vele. – Szia, igen én vagyok. Jaj, de jó. Igen. Jó lesz ma este. Én is, puszi – mondtam és letettem a telefont, mire síri csend lett, csak Liz zihálása hallatszott.

- Nyugodj meg aranyom – ölelte meg Tomi, de Liz nem így tett, hanem szószerint nekem rontott.

- Ez a pasi – szótagolta miközben a telefonomat próbálta kitépni a kezemből, amit végül nem kitépett hanem kiütött. – egy öreg ember – folytatta, de nem tudta befejezni, mert megszólalt a telefon. Egy másodperc töredéke sem volt, amíg mindenki odarohant a telefonhoz és elkezdték dobálni felettem.

- A szőke herceged hív Viki – mondta Rocky és felém, nyújtotta a csörgő telefont, de még mielőtt elvehettem volna ő elhajította, de szerencsém volt, mivel akkorát ugrottam, hogy pont eltudtam kapni. Megnéztem a kijelzőt és láttam, hogy csak Fáni hív az egyik barátnőm a suliból.

- Szia, rég láttalak – szóltam bele.

- Szia Viki, anyukád mondta, hogy épp a nyaralótokban vagytok.

- Igen, de sajnos telt ház van – mondtam csalódottan és közben figyeltem a reakciókat.

- Nem is, ezért hívtalak, hanem azért mert ott van nálatok Erik? – kérdezte, és erre nem tudtam reagálni. Ő, honnan ismerné Eriket??

- Lehet, hogy itt van. Mért?

- Ő a világ leghelyesebb pasija!! Tudod, hogy kis korom óta rajongok a kisgyerek színészekért és ő az volt!! Kis korában szerepelt egy béna amerikai sorozatban. Tudod, cajj a címe nem ugrik be. Horváth Erik – sipítozta a barátnőm, olyan hangosan hogy el kellett tartanom a fülemtől a telefont.

- Aha. Küldök fotót, szia – mondtam és gyorsan letettem.

- Miről küldesz fotót? – lépett oda hozzám Liz.

- Magamról – vágtam rá és visszamentem az erkélyre.

- Oké- hagyta rám Liz, de látszott hogy ezzel még semminek sincs vége.

- Mehetünk – jöttek ki a többiek a konyhából.

- Hova? – kérdeztem.

- A strandra – nézett végig rajtam Dal. – Kapj magadra valamit – mondta és belökött a házba. Felkaptam a fotelből egy gatyát és kifutottam a többiekhez.

- Na, cica – karolt át Dal. – Ma is vízibiciklizünk!

- Csodás – feleltem és innentől fogva csendben sétáltunk el a strandig. Ott a fiúk kibérelték a bicikliket és mehettünk is.

- Csak utánad – mondta Rocky, majd a „kifutóról” belelökött a vízbe.

- Kösz – köhögtem, mikor feljöttem.

- Gyere Szöszi – nyújtotta Ádám a karját és felhúzott a vízibiciklire.

- Verseny a mólóig – mutatott Dal a mólónkra.

- Nyerünk! – mondta Ádám és beült mellém a pedálokhoz.

- Ez csak természetes – feleltem és lepacsiztunk.

- Rajt – kiáltott Dal, mire örült erővel elkezdtünk tekerni. Vagyis Ádám én inkább csak felhúztam a lábamat. Mikor odaértünk a mólóhoz én gyorsan felmásztam.

- Nyertünk – kiabáltam és leöklöztem Ádámmal.

- Majdnem – mondta mellettem Erik és leöklözött Dorkával.

- Mi voltunk itt előbb, ugye Ádám? – fordultam Ádám felé, de ő nem is figyelt rám, hanem beugrott a vízbe.

- Akkor nyertünk – csaptak bele egymás kezeibe Dorkáék.

- Király – sóhajtottam és leültem a padra.

- Nah gyere – húzott fel a padról Dal.

- Hova? – kérdeztem, de Dal nem válaszolt csak beugrott a vízbe engem is magával rántva. – Kösz, ez jól esett – fröcsköltem arcon.

- Nincs mit – vonta meg a vállát Dal, majd odament a többiekhez, akik a vízibicikliknél voltak.

- Segítek – nyújtotta a kezét Erik, de én inkább felnyomtam magamat a vízibiciklire.

- Most nyerünk – nyújtotta ki a karjait Ádám.

- Oké – mondtam és elkezdtünk tekerni.

- Csere – kiáltotta Ádám és átugrott – félúton- Dorkához, mellém meg Erik jött.

- Nah, megjött Rómeó - morogtam és tovább tekertem.

- Hogy mi? – kérdezett vissza Erik és hátra dobta a pólóját.

- Semmi.

- De mondtál valamit – erősködött.

- Nem.

- De – kezdte megint.

- Pedig nem.

- De én hallottam.

- Hát akkor rosszul hallasz – feleltem.

- Nem én hallok rosszul, hanem te hazudsz.

- Én nem hazudok – tiltakoztam, és dühösen abbahagytam a tekerést, mire ő is.

- Pedig de – fordult felém.

- Nem, én nem szoktam hazudni.

- De szoktál – felelte Erik és közelebb húzódott hozzám megint. – Tegnap is hazudtál.

- Miben?

- Abban, hogy nem zavar, hogyha Dorka is jön moziba. Ha elmondtad volna, hogy zavar akkor talán nem úgy sikerült volna a tegnap, hogy te egy vadidegennek tartasz sztriptíz showt a lakásán én meg a ti nyaralótokban, iszom le magamat full részegre.

- Hogy mi van? – kérdeztem vissza. – Te ezt honnan a francból veszed? Na jó ebből elegem van – mondtam és beleugrottam a vízbe, ami pont a nyakamig ért. Nem érdekelt, hogy mennyi sikló van a vízben, vagy az, hogy ott hagytam őket vagy esetleg az, hogy tök messze van a part: én elkezdtem ki a part felé úszni. Vagy 5 percembe tellett mire kiértem a partra és kimásztam a vízből. Odamentem a cuccainkhoz, felkaptam egy törülközőt és visszamentem a nyaralóhoz. Átmásztam a kiskapun, majd kinyitottam a konyhaajtót és már bent is voltam a lakásban. Leültem a konyhában és, amit találtam az asztalon kaját megettem.

- Viki te vagy az? – kérdezte egy hang mögöttem, mire azonnal felsikítottam.

- Igen – feleltem, mikor már megnyugodtam és odafordultam – Mátéhoz. – Te nem jöttél a strandra?

- Örülök, hogy feltűnt – nevetett és kikapta a kezemből a csokit- az én csokimat. – Asszem beteg vagyok.

- Látszik – mosolyogtam rá.

- Kapd be – vágta hozzám a csokit. – És hol vannak a többiek?

- Ők még fürdenek – vontam a meg a vállamat.

- És te, hogy-hogy visszajöttél? – kérdezte és feltette a lábát az asztalra.

- Csak úgy – vontam meg a vállamat.

- Jó – hagyta rám Máté.

- Mi jót csináltok? – jött ki a nappaliból Boldi.

- És te meg, hogy kerülsz ide? – fordultam Boldi felé.

- Nem akartam strandolni egyszerűen.

- Az jó – sóhajtottam és odamentem a hűtőhöz, hogy kivegyem belőle a Sprite-ot és, mire megfordultam a fiúk bementek a nappaliba, ezért utánuk mentem. Láttam, hogy valami ment a TV-ben, de amikor beléptem hozzájuk gyorsan kikapcsolták. – Na, mit néztek kislányok? – kérdeztem és kivertem Boldi kezéből a távirányítót.

- Hé – mordult fel, majd a távirányító után kapott, de későn mivel megnyomtam a play gombot. A képernyőn egy kis fiú volt meg egy kis lány és Anya meg Apa. – 11 éve készült, az ott Máté – mutatott Boldi a kis fiúra. – Az meg ott te– mutatott a lányra.

- Ződ erdőben játam, kék ibolyát láttam. El akajt hejvadni, szabad- e locsolni? – szavalta Máté a képernyőn, majd egy jó nagy vödör vízzel leöntött.

- Héé – sikította a gyerekkori énem.

- Van ami azóta sem változott – röhögött fel Boldi, mire hasba vágtam. A képernyő egy pillanatra elsötétült, majd megjelentem rajta én, ahogy a szobámban játszok… a Máté babámmal és a Viki babámmal.

- Ezt nem – mondtam és vissza akartam venni a távirányítót Bolditól, de ő elhúzta a kezét.

- Hozzám jössz feleségül? – kérdezte Máté Viki babától.

- Igen – felelte Viki baba és – bár a karjaik eléggé korlátozták őket ebben – de megölelték egymást.

- És örökké szeretni fogjuk egymást? – kérdezte Máté baba.

- Igen! – vágta rá Viki baba. Ekkor megint elsötétült a képernyő, majd megint én jelentem meg rajta 10 évesen egy horgászbottal.

- Mekkora halat fogtál? – kérdezte Anya a kamera mögül.

- Ekkorát – tártam szét a karjaimat.

- És te Máté? – húzta arrébb Anya a kamerát.

- Én nagyobbat – nyújtotta ki rám a nyelvét. Fél perc múlva már csak annyi látszott, hogy én Mátén ülök és csapkodom. A kép megint elsötétült, majd megint én voltam rajta 14 évesen a nyaralóban a teraszon.

- Apa, légyszi ne – takartam el az arcomat, ekkor Apa a kamerát a kiskamasz Boldi felé fordította, akinek csak egy csíkban volt haja.

- Asszem ezt eltekerjük – emelte fel a távirányítót Boldi.

- Mit nézünk? – jött be hozzánk Ádám a nappaliba, mire Boldi gyorsan kikapcsolta a TV-t.

- Semmit – vontam meg a vállamat és ki akartam menni a nappaliból, de Ádám megragadta a karomat.

- Ezt ott hagytad – nyújtotta felém a mobilomat.

- Kösz – mondtam és el akartam venni, de ő elkapta előlem.

- Gyere – húzott a hálószoba felé. – Ebben – emelte fel a telómat. – nincs benne a száma a 30-asnak. És az enyém se – váltott témát Ádám. – Vagy legalábbis idáig nem volt – mutatott a képernyőre Ádám, amin ő volt fürdőgatyában Rockyval a strandon. – Így bármikor elérhetsz.

- Jah, ha a fürdőben vagyok, majd kitelefonálok neked – kaptam ki a telefonomat a kezéből és kimentem a konyhába. 

- Szia Vikike – ölelt meg Rocky boldogan.

- Hello – löktem le a karját magamról. – Mit ittál?

- Semmit – emelte fel a kezeit Rocky. – Asszem.

- Én neked elhiszem – vontam meg a vállamat és bementem a fürdőbe.

- Cuki voltam babaként – mondta Máté, aki a fürdőkádnak dőlve mosott fogat.

- Én cukibb – vágtam rá vigyorogva. – Anyával varrtunk téged. Te voltál a nagy szerelmem kiskoromban.

- Csak kiskorodban? – köpött egyet Máté.                               

- Csak akkor – vágtam rá elpirulva.

- Aha – mondta Máté sokat sejtően és közelebb lépett hozzám, majd az államnál fogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. – Tényleg csak kiskorunkban?

- Mondjuk. De most már biztos, hogy nem.

- Jah, persze. De tavaly még igen – húzta tovább a beszélgetést Máté.

- Öööö…

- Még tavaly is? – lepődött meg Máté. – Pedig csak tippeltem. Ó te jó ég! – csapott a fejére. - Tavaly pedig itt volt Dorina.

- Igen, itt volt.

- Idén meg leszúrt téged – nevetett fel Máté, de az arcomat továbbra se engedte el. – Hogy lehettem ilyen hülye?

- Nem tudom – vontam meg a vállamat.

- Most is tetszem? – kérdezte és átkarolta a derekamat. – Most is tetszem neked, ugye?

- Én…- kezdtem bele a mondatba, de nem tudtam befejezni, mert Barbi nyitott be a fürdőbe.

- Igen – tolt el magától Máté. – Nem tágak a pupilláid – vizsgálgatta a szemeimet. – Áh, szia Barbi.

- Hello – köszöntem én is. – Én akkor megyek – kerültem ki a váratlan vendégünket és kimentem a nappaliba Rockyékhoz.

- Viki, hogy neked milyen jól állt a raszta – mutatott Jess a képernyőre, amin 13 évesen fekete ruhában és raszta hajjal állok a suliban évnyitón.

- Ezt hagyjátok abba – léptem oda a TV-hez és egy laza mozdulattal kikapcsoltam.

- Naaa – háborodtak fel mindannyian, de szerencsémre Liz bekiáltott hozzánk, hogy vacsora.

- Mivel annyira nem bírtátok a magyaros ételeket - kezdett bele a szövegelésbe Liz. – Ezért – itt felemelt egy fedőt. – Olaszosat főztem – mutatott egy nagy tálra, amiben pizza volt- oliva bogyóval, tonhallal meg sajttal.

- Hmm, de jól néz ki – dörzsöltem meg a hasamat.

- Igen – kontráztak a többiek és leültünk kajálni. Liz felvágta a pizzát, ami szószerint szétfolyt a tényáron.

- Egyetek – szólt Liz, mikor végzett a tálalással.

- Oké – mondtam és felemeltem a tányéromról a pizzát. Beleharaptam, de annyira erős volt, hogy rögtön ki is köptem. – Meleg volt – magyaráztam, mikor ledöntöttem 2 pohár vizet. Mikor végezünk a kajálással kiültünk a teraszra és csak dumáltunk.

- Mikor fogtok indulni Olaszba? – kérdezte Balázs tőlünk.

- Te nem jössz? – kérdeztem vissza meglepetten.

- Nem – mosolyodott el. – Én Dániában leszek.

- Valszeg 25-én fogunk elindulni, augusztusban.

- Hova? – lépett oda hozzánk Erik.

- Jó messze tőled – felelte Máté és rám kacsintott.

- Olaszországba – válaszolta Boldi helyettünk.

- És pontosan kik?

- Viki meg én vagyunk az egyetlenek, akik biztos. Ő többiek meg, majd eldöntik, hogy akarnak-e 24 órát egy csúszdaparkban tölteni, vagy inkább otthon unatkoznak – mosolyodott el Máté.

- Hova mentek pontosan?

- Ööö, egy csúszdaparkba.

- Város?

- Azt nem tom’ – vonta meg Máté a vállát.

- Szerinted? – kérdezte Liz és két képet az orrom elé tolt. – Melyik? – rakosgatta a képeket, amiken csak virágok voltak.

- Ez – böktem rá az egyikre.

- Biztos? – emelte fel a képet Liz.

- Vagy az – böktem egy másikra.

- Király, tökre egyezik az ízlésünk – vágott hátba Liz, majd tovább ment.

- Tökre – suttogtam és nagy nehezen felálltam, majd bementem a zuhanyzóhoz, mert úgy éreztem, hogy totál leizzadtam.

- Háh, tudtam, hogy itt talállak – mondta Ádám a mosdó mellől, mikor kiléptem a zuhanyzóból.

- Zseniális vagy – feleltem nevetve és gyorsan magam elé kaptam egy törülközőt.

- Aludni mész? – kérdezte és elfordult.

- Igen – mondtam és magamra kaptam egy tetszőleges pólót, amit a kezem ügyében találtam.

- Jó éjt – suttogta és megpuszilta fejemet, mire a magasba szaladt a szemöldököm. Hogy ebbe meg mi ütött?

- Neked is – motyogtam zavartan és bementem a szobánkba.