Part 21

Egyik barátnőm FaceBookos oldala: --- > http://www.facebook.com/pages/Id%C3%A9zeteeek-/100876033367458 kérlek nézzétek meg.

Szünet van, csakis ezért hoztam gyorsabban a fejezetet^^Remélem tetszeni fog:

2010. 07. 04

- Jé most van rajta ruha! –mutatott rám Erik, mikor reggel kimásztam a sátrunkból.

- Hahah…- feleltem, de közben nem bírtam elkerülni Ádám pillantását.

- Figyu –lelkesedett Dal. – A mai program: futás.

- Mi? – kérdeztem vissza reflexből.

- Futás, tudod az amikor a két lábadat egymás…

- Tudom mi az a futás, hülye gyerek. De mit értesz azon, hogy ez a mai program?

- Ma futni fogunk – szótagolta. – Fél óra múlva indulunk.

- De mégis miért futunk? – faggatóztam tovább. – Talán üldöznek?

- Azért, hogy frissek legyünk.

- Én nem akarok friss lenni – tiltakoztam.

- Az senkit sem érdekel, hogy te mit akarsz.

Így hát, ma akkor futni fogunk… csodás. Miután kajáltunk bementem a sátorba készülődni a nagy futáshoz. Póló és rövid gatya…Bőven elég…Brrr, futás. Ez a pasi bolond. Ki akar csak úgy futni??

- Te ebbe akarsz jönni? – mutatott a balerina cipőmre, Dal.

- Nem ezt csak meg akartam mutatni neked, hogy milyen jól megy ehhez a nacihoz. Mégis mit gondoltál?

- Ebbe nem jöhetsz.

- De –ellenkeztem.

- Nem – mondta Dal és valamiért intett egyet. Fél perc múlva Erik a földre tepert és lefogta a karjaimat Dal meg a lábaimat, és rám adtak egy…egy..egy: edzőcipőt.

- Halott vagy – néztem gonoszul Dalra.

- Jól van – hagyta rám. – Akkor induljunk, galambok 1-es sátorból jöttök? – szólt be Dal Hajninak és Ádámnak, akiken szintén edzőcipő volt.

- Én megyek elől Erik zárja a sort. Lassúval kezdünk, majd gyorsítunk – dirigált Dal és elkezdett futni. Mögötte ment Ádám, majd Hajni utána Jess, Rocky, én és Erik.

- Csipked magad sztriptízes – csapott a fenekemre Erik.

- Fogd vissza magad, nyalizós – mondtam neki némi gondolkodás után, mert hirtelen nem ugrott be rá semmilyen jelző. A külsejét lehet cikizni / összevissza zselézett barna haj, zöldes-kék szem, South Park-os felső és kockás gatya, Nike-s cipő/ így a belső tulajdonságok maradtak.

- Hmm, nyalizós, ennél jobb nem jutott eszedbe?

- Buzi – vágtam rá.

- Hogy? – kérdezett vissza.

- Bu...- kezdtem bele, de nem tudtam befejezni a, mivel muszáj volt megállnom.

- Bu…? – kérdezte és egy helyben kocogott tovább. Lehajoltam a térdemre és csendben szenvedtem.

 - Buzi – nyögtem ki nagy nehezen.

- Gyenge nyuszi – mondta, majd leguggolt elém.

- Hé jöttök már? – kocogott oda hozzánk Dal.

- Menjetek előre én, megvárom a Szöszit – felelte Erik.

- Nem vagyok Szöszi – tiltakoztam.

- De az vagy – mosolygott rám Erik.

- Te meg ijesztő.

- Szöszi.

- Gonosz.

- Szöszi.

- Hiányos a szókincsed.

- Te meg Szöszi vagy – vágott vissza.

- Mehetünk – egyenesedtem ki.

- Oké, Szöszi – mondta és tovább futottunk.

- Engem…- kezdtem bele a mondatba, de nem tudtam befejezni, mert Dal közbe szólt.

- Nincs lazsálás – üvöltötte és megragadta a kezemet és annál fogva kezdet el húzni.

- Ne, kérlek engedj el – próbáltam kirántani a szorításból a kezemet.

- Csak akkor, ha elfutsz velem – rendesen- addig a fáig – mutatott egy fára, ami tőlünk egy 200 méterre volt.

- Oké – mondtam és leráztam magamról a kezét. Simán elfutottam vele addig a nyomorult fáig, majd ott lazán összeestem.

- Visszamegyünk a Szöszivel – szólt oda Erik Dalnak. – Nah, gyere – húzott fel.

- Hé, tudok járni – söpörtem le a derekamról a kezét.

- Te tudod – emelte fel mindkét kezét. – Az előbb belekezdtél egy mondatba.

- Jah, igen – feleltem bár rohadtul kiment a fejemből, hogy mit is akartam mondani. – Nem volt lényeges.

- Akkor mindegy – mosolygott Erik. Miközben visszafelé sétáltunk rájöttem, hogy én alig futottam 1 kilométert… Ahhoz képest, hogy kifulladtam. – Hogy hívnak?

- Szöszi.

- Most komolyam – nézett rám boci szemekkel.

- Találd ki – vigyorogtam rá.

- Öööö, mondjuk Fáni?

- Nem.

- Anna?

- Nem.

- Lilla?

- Nem.

- Dorka?

- Igen.

- Tényleg? – örült fel.

- Nem.

- Jaj, légyszi áruld el- könyörgött nekem.

- Oké, elárulom – sóhajtottam.

- Tényleg? – kérdezett vissza.

- Nem – feleltem lenézően.

- Talán nem kéne mindig megkérdeznem, hogy tényleg?

- Talán.

- Vigyázz – állított meg a karjával, mert meglátott valamit.

- Mi az? – kérdeztem, de nem kellett válaszolnia, mert rögtön megláttam egy siklót. Megint…- Ne, ne, ne, ne… Ne, ne, ne…Vidd innen, vidd innen – sikítoztam Eriknek.

- Oké, nyugodj meg – mondta, és arrébb dobta a siklót. - Háh, félsz egy ártatlan kis csúszós kicsike kis állattól?

- Jól van, na nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint te.

- Ez tény.

- Egoista.

- Szöszi.

- Önimádó.

- Szöszi.

- Tükör buzi.

- Szö…Várjunk, csak, hogy mi?

- Jaj, könyörgöm csak nézz magadra – mutattam rá. – 1/ A hajadat fél órán át, csináltad a tükörben- közben egy igazi pasi le sem szarja, hogy milyen a haja reggelente. 2/ Ki vagy gyúrva. Ami magában még nem, olyan nagy probléma, de gondolom órákig, szoktad magadat nézni a tükörben és a karodat emelgetni. 3/ Le van vágva a körmöd.

- Hogy mi?

- A körmöd – mondtam megint, mert ez engem az őrületbe kerget. – Le van vágva. Buzi vagy, mert sokat adsz a külsődre. És – mutattam fel neki az ujjamat, mert láttam, hogy közbe akar vágni. – Vasalod a hajadat.

- Nem is – tettetett sértettséget.

- Dehogynem – mutogattam a hajára. Közben pedig visszaértünk a sátrakhoz. – Várj – mondtam és elszaladtam egy pohárért, megtöltöttem vízzel, majd mögé osontam és leöltöttem a fejét.

- Basszus Szöszi – kapott a fejéhez- pontosabban a csurom vizes fejéhez.

- Jaj, hopsz. Most a tökéletesen zselézett és vasalt hajadnak annyi – kaptam a szám elé.

- De nagy barom vagy.

- Oh, köszönöm. Ez a nagy legszebb bók, amit valaha kaptam.

- ­­­Rohadj meg – mondta Erik és elkezdte törölgetni a vizes haját.

- Ó, annyira sajnálom – feleltem és odamentem hozzá és összeborzoltam a haját.

- Hé, ezt hagyd abba.

- De hát te magad mondtad, hogy nem vasalod a hajadat, így fölösleges nyafognod, mert nem is változott szinte semmi rajta.

- Ennek semmi értelme.

- De van.

- De nincs.

- De van. És stip-stop mindig eggyel több, mint a te mondasz.

- Ez, így nem ér – sértődött meg Erik.

- De.

- Nem.

- De.

- Nem.

- Gyerekes vagy – mondtam.

- Te is.

- Én nem.

- De.

- Fogd be!

- Előbb te!

- Ha befogod, én is.

- Oké.

- Jó.

- Rendben.

- Még nem fogtad be!

- Te se – vágott vissza Erik és közelebb lépett hozzám.

- De te sem – hátráltam előle.

- Fogd be.

- Nem, te – mondta és megragadta a derekamat.

- Nem te.

- Hahóóó – kiáltotta valaki, mire Erik hirtelen elengedett.

- Hello – köszöntünk vissza Hajninak.

- Mit csinálsz itt? – kérdezte Erik tőle.

- Semmit, csak kifulladtam.

- Az jó – felelte Erik, de közben engem bámult.

- Ádámék? – kérdeztem Hajnitól.

- Mindjárt jönnek, csak picit lemaradtak – felelte Hajni, aki Eriket bámulta.

- Akkor jó –feleltem én, aki csak a cipőmet bámultam, amit elkezdtem levenni. Rájöttem, hogy a pólómat is le kéne venni, így azt is levettem, majd a gatyámat is.

- Huh, megint sztriptízelsz, Szöszi? – fordult felém Erik.

- Nem csak fürdök – vágtam ki magamat gyorsan, a helyzetből.

- Én is jövök – mondta és ő is ledobálta magáról a ruhákat. – Hajni?

- Jövök – vágta rá ő is. Így hát hárman mentünk be, fürdeni.

- Vesztettél Szöszike – röhögött rám Erik.

- Nem is.

- De.

- Nem.

- De.

- Jó, akkor én vesztettem és meg van oldva – mondta Hajni.

- Akkor te vagy a lúzer – fordult Erik felé.

- Nem vagyok az – mondta Hajni sértetten.

- De az vagy.

- Nem – szipogott Hajni, majd úgy futott ki a vízből, hogy potyogtak a könnyei.

- Mi a baj? – futott oda Hajnihoz Ádám, aki most érkezett meg.

- Semmi – szipogott tovább neki Hajni, mire Ádám megölelte és behúzta a sátorba.

- Hát ezt megszívtad nyalizós – fröcsköltem felé egy kis vizet.

- Én? – kérdezett vissza, de közben ő is fröcskölt.

- Igen te.

- Én nem.

- Akkor ki? – kérdeztem és közben pedig az arcomat próbáltam védeni a víztől.

- Az Ádám.

- Mért?

- Mert – kezdet bele a magyarázkodásba és lefogta a kezeimet. – Az övé lett a furcsa lány, aki egész este neki fog nyafogni.

- Hajni a furcsa lány?

- Igen…- sóhajtott lenézően Erik.

- Akkor én mi vagyok?

- Te?- kérdezte Erik és közelebb hajolt. – A Szöszi – nevetett a képembe.

- Hé Erik – kiáltott neki valaki a partról.

- Igen?

- Jössz?

- Hova?

- Csónakázni.

- Csónakázni? – kérdezett vissza Erik. – De, csak ha veled mehetek szerelmem – mondta Dalnak. – Te jössz? – fordult felém.

- Igen, gondolom – feleltem és kimentem vele a partra.

- Hohoho, ő is jön? – mutatott rám Dal.

- Igen, baj? – kérdeztem vissza és rávigyorogtam.

- Tudod, hogy most beljebb fogunk evezni? – kérdezett vissza Dal.

- Az nekem pont jó.

- Oké, akkor gyere – engedte meg Dal és elindultunk a csónakjaink felé. Odaértünk és Dal „finoman” belelökött egy csónakba.

- Várjatok, jövök – szaladt oda hozzánk Jess is.

- Hogy-hogy? – kérdezte Dal tőle is idegesen.

- Mert jönnöm kell, és nem akarom nézni, ahogy Ádám és Rocky nyalják a seggét Hajninak.

- Oké – sóhajtott Dal és elindultunk a csónakkal.

- Na és ti ketten Dallal mióta jártok? – fordult felém Erik.

- MI? – kérdeztem vissza egy kicsit hangosabban, mint kellett volna. – Soha nem jártunk.

- De elhívott randizni.

- Csak poénkodott – feleltem.

- Akkor jó – nyugodott meg.

- Mért jó?

- Csak úgy.

- Jó.

- Mi jó? – kérdezett vissza.

- Semmi.

- Oké – felelte sóhajtozva. – És mi a neved?

- Szöszi.

- Neee, most komolyan – kérlelt.

- Komolyan. Neked csak Szöszi – mondtam, mert csak azért sem akartam neki elárulni az igazi nevemet.                                           

- Oké, te nem vagy kíváncsi az én nevemre? – kérdezte Erik.

- De neked tudom a nevedet, Erik.

- De nem tudod a teljes nevemet – mondta nekem.

- Nem is érdekel – vetettem neki oda lazán és tovább eveztem.

- De érdekel, mert egyébként nem tudnál megnézni a Facebookon – nevetett Erik.

- Nem is akartalak megnézni a Facebookon.

- De – felelte gyorsan.

- Oké, tényleg az volt minden álmom, hogy megtudjam a te teljes nevedet és bejelölhesselek a FaceBookon.

- Tudtam! – kiáltott fel Erik. – Hé, Dal én megmondtam.

- Tök jó Erik – kiáltott hátra Dal.

- Mért Viki te fent vagy a fészen? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Jess.      

- Nem, én a Facebookon vagyok fent max.

- Az ugyanaz – legyintett Dal.

- Biztos, nekem 8.

- Akkor nekem 9 – nevetett fel Dal. – Itt vagyunk – mondta Dal és körbe mutatott. Hát, pontosan ott voltunk… A semmi közepén. Vagyis pontosítok: a Balaton közepén.

- Idejöttünk? – néztem körbe.

- Igen, fürödhetsz – vágta rá és elkezdett a víz felé lökdösni.

- Jövök veled – kezdte el levenni a pólóját Jess is.

- Majd én – mondta gyorsan Erik és ő is elkezdte levenni a pólóját, de Dal megállította.

- Te maradj.

- Nyugi, tudok vigyázni egyedül a Szöszire – kacsintott Erikre Jess, majd beugrott a vízbe és engem is maga után rántott.

- Hé, vigyázz az arcomra – nyafogtam és odakaptam.

- Ó szegény Vikike arcocskája – simította meg a sebhelyemet Jess.

- Ne mondd ki a nevemet! – szólítottam fel, mert még hallja a tükör buzi.  

- Oké, kell egy álnév – nevetett fel Jess. – Mondjuk maradjunk a Cloudnál?

- Oké.

- Vagy Babóca?

- Azt nem – vágtam rá.

- Ahogy gondolod Cloud – kacsintott rám Jess.

- Jöhettek – kiabált a csónakból Dal.

- De hát még csak most jöttünk be – tiltakozott Jess. – Ti nem akartok bejönni?

- Dehogynem, minden álmom fürcsizni veled Jessi fiú – nyafogta Erik, hogy ennek meg mi baja??

- Oké, akkor gyere be Erika – vágott vissza Jess.

- Jó bemegyek – mondta Erik, mire Dal is elkezdett vetkőzni.

- Figyelj – húzott arrébb a fiúktól Dal.

- Igen? – kérdeztem vissza, és közben abban reménykedtem, hogy Erikről akar beszélni. Stop! De mért akarok én Erikről beszélgetni??

- Holnap haza megyünk és azt szerettem volna kérdezni, hogy…

- Oké.

- Mi?

- Elkísérhet minket Erik hazáig.

- Öööö, és mi lenne, ha befogadnánk? – kérdezte Dal. – De csak pár napra – védekezett gyorsan, mert meglátta az arcomat.

- Jó – sóhajtottam, mire Dal átgázolt rajtam és Erikhez rohant.

Lassan visszamásztam a csónakba, vigyázva arra, hogy nehogy beboruljanak a cuccok és vizesek legyenek. Erre Dal 1 perc múlva utánam, jön és ráül a ruhákra.

- Van egy titkod – szólal meg. 

- Na és akkor?

- Légyszi mondd el! – könyörgött bár nem tudom, hogy milyen titkomra gondol.

- Nem mondom.

- De légysziiii – könyörgött tovább.

- Nem.

- Mit nem? – mászott be Jess is hozzánk, a csónakba.

- Semmit – vágtuk rá egyszerre Dallal. Erik is beszállt a csónakba és már indultunk is vissza a „kikötőhöz”. 

- Menjél már – lökött rajtam egyet Dal, mikor ki akartunk szállni a csónakból.

- Megyek bunkókám – löktem vissza.

- Én tudod mit szeretek benned? – karolt át mikor a sátrakhoz mentünk.

- Mit?

- A sok-sok nőies és finom megszólalásaidat és finom és kecses mozdulataidat.

- Én tudok mit szeretek benned?

- Nah, mondjad.

- Azt, hogy mindenkivel, olyan finoman bánsz, és sosem ütsz meg lányokat.

- Ott vannak – mutatott ránk Hajni. Wow ez a csaj milyen zseniális felfedezéseket tud tenni. – Csináltunk nektek kaját – mutatott fel egy tányért Hajni, amin valami furcsa zöld bogyók voltak. – A földön találtuk őket – mondta Hajni, mire Dal csak kiköpte az előbb a szájába vett bogyót.

- Hmmm… - mondtam és kivertem Ádám kezéből a tányért, de rájöttem, hogy tök fölösleges, mivel már úgyis a földről szedték fel. De azért egy próbát megért…- Uh, ezer bocs véletlen volt.

- Most miattad nincs mit ennem – csapott a fejére Ádám nevetve.

- Nem baj én majd adok neked – nyújtotta az ő tányérját Hajni.

- Köszi – vette el undorodva a növényt Ádám.

- Nem kérsz egy kicsit – nyújtotta felém az ő tányérját Rocky.

- Hívj Cloudnak – súgtam neki.

- Oké, Cloud. Azt mondod ezt mind te akarod megenni? – kiáltotta Rocky, úgyhogy ezt mindenki meghallja. – Oké neked adom, de csak azért mert ilyen szépen kérted.

-  Rocky én nem…

- De Cloud, de…- nyomta a kezembe a zöld bogyós tányért, majd lenyomott egy székre Hajni mellé.

- Ez nagyon finom – mondtam és Jess felé nyújtottam a tányért, de véletlen kiesett a kezemből. – Ó, milyen kár. Most ehetek palacsintát a szomszéd strandon. A francba.

- Nem, még van bogyó – mutatott Hajni egy kupac „bogyóra” maga mellett.

- De jó – motyogtam, majd karon ragadtam Rockyt és elindultam vele a szomszéd strandra és közben felkaptam egy pénztárcát.

- Jövök – pattant fel gyorsan Jess.

- Én is – jött gyorsan utánunk Dal, majd Erik is, mire mindenki Ádámhoz fordult.

- Én kitartok a bogyóknál – mondta csüggedten, ezért ott hagytuk Hajnival.

Megkajáltunk a strandon, majd mire visszajöttünk már égett a tűz.

- Halihó – köszöntem, majd leültem Ádám mellé.      

- Szia – köszönt vissza és beleszagolt a levegőbe. – Hmmm…- hajolt hozzám közelebb - Palacsinta szagod van.

- Tök jó – mondtam és arrébbtoltam a fejét.             

- Ugye nincs rá esély, hogy hoztatok nekem is? – kérdezte boci szemekkel.

- De hoztunk neked valamit – feleltem és a mellettem lévő bogyós zsákba markoltam. – Tessék.

- Hmm, bogyók – mondta és közben felnyársalt a tekintetével.

- Jól van, tessék – nyújtottam felé egy fél kiflit.

- Hmm, szeretlek – vigyorgott rám.

- Hmm, én is – feleltem nevetve, de a gyomrom összeszorult.

- Tudom, hogy van még kajád – nyalizott tovább és közben még közelebb húzódott hozzám, úgyhogy pont éreztem az ő illatát.

- De nincs – suttogtam gyengén.

- De van – mondta és a nyakamba fúrta a fejét.

- Jó van – adtam meg magam és felé nyújtottam egy tányért – bogyókkal.

- Fulladj meg – húzódott el gyorsan tőlem. – Amúgy hogy állsz a fogadásunkkal? – kérdezte és közben odaadtam neki a kaját, ami már ehető volt. – Azzal az új gyerekkel eléggé összemelegedtél.

- Hé, adtam kaját. Fogd be – böktem meg a vállát.

- Jól van – mondta, és csendben ette a kajáját.

- Oké Viki te jössz – szólt hozzám Dal.

- Miben? – kérdeztem, és közelebb húzódtam hozzá.

 - Felelsz vagy mersz?

- Jaj ezen már tegnap túl estünk.

- Nah, melyik? – faggatott tovább Dal.

- Felelek.

- Mondd el a titkodat! – vágta szinte azonnal Dal.

- De csak neked – mondtam.

- Oké – tapsikolt Dal, mire odamentem hozzá és leültem.

- Senkinek sem árulhatod el – suttogtam. – Én még nem randiztam. Soha.

- Komolyan? – kérdezte Dal csüggedten. – Csak ennyi. Oh…

- Most már engem is érdekel! – kiáltott fel Jess.

- De nem tudod meg….Bibibíííí…- mondta neki Dal, totál gyerekesen, sőt szerintem még a nyelvét is kinyújtotta.

- Ki fogom szedni belőled – fenyegetett Ádám, mikor visszaültem mellé.

- Nem fogod.

- Azt majd meglátjuk.

- Oké – hagytam rá és hátra dőlten.