Part 25

Mindenkinek ajánlom---->http://burlesquestory.blogspot.com/

A vizsga letudva, 4/5 lett… De az, jó jegy- ha azt nézzük, hogy föciből…

Itt az új rész -picit rövidebb, de remélem tetszeni fog.

2010. 07. 07

- Hello – köszönt rám Máté reggel, mikor kimentem a konyhába.

- Szia – köszöntem vissza és leültem mellé. – Mi a helyzet?

- Semmi különös – vonta meg a vállát Máté.

- Reggelt – köszönt oda nekünk Jess, mikor kijött ő is a konyhába egy száll alsógatyában.

- Tegnap ott tartottunk – fordult felém Máté – hogy kicsi korodban…

- A hangsúly, azon van, hogy kicsi…

- Szóval, akkor belém voltál esve – mondta tárgyilagosan Máté. – És most?

- Most mi?

- Most is?

- Ööö, hát – kezdtem bele a mondatomba és én is felé fordultam. – Most per pillanat nem.

- De amikor először megláttál a házunkban engem alsógatyába, totál belém voltál esve, nem?

- Nem – vágtam rá sértetten, majd visszafordultam Jesshez. – Rocky még alszik?

- Nem hiszem – vonta meg a vállát Jess. – Vagy is remélhetőleg nem, mert valószínűleg ő vezet.

- Hova megy? – kérdeztem.

- Te nem is tudtad? – kérdezett vissza Jess.

- Mit?

- Ádám és Rocky ma hajnalban elindultak – közölte Jess, mire kiköptem a piámat.

- Hova? – kérdeztem fuldokolva.

- Haza.

- És miért? – kérdeztem ijedten. – Miért?

- Nem tom’ – vonogatta megint a vállát Jess. – Hívd fel Ádámot, ha annyira érdekel.

- Oké – feleltem dadogva és elővettem a telómat. Megkerestem a névjegyzékbe Ádámot és megnyomtam a hívógombot. Nem kellett sokat várni, kicsöngött, ekkor a nappali felől hallottam hangokat, ezért odamentem és láttam, hogy a kisasztalon csörög Ádám mobilja, ezért letettem.

- Lúzer – jött utánam Jess. – Itt hagyta a telóját – emelte fel az asztalról az említett telefont, ami újra csörgött. – Én értem Viki, hogy nagyon akarsz beszélni Ádámmal, de…

- Nem én hívom, hülye gyerek – kaptam ki a kezéből a telefont. – Hallo?!

- Hello, Rocky vagyok.

- Szemét dög vagy.

- Áh, szia Viki – örült meg Rocky és a háttérből hallottam, hogy Ádám megkérdezi, hogy –Viki az?

- Szemét vagy.

- Beakadt a lemez? – nevetett Rocky. – Ott hagyta Ádám a telóját.

- Na ne…

- Utánunk tudnátok hozni? – kérdezte Rocky, mire én nevettem fel.

- Persze rohanok!

- Mikor tudnánk találkozni veled?

- Soha – vágtam rá és átpasszoltam Jessnek a telefont.

- Tudod hova megyünk? – kérdezte Máté, mikor kimentem a konyhába.

- Hova?

- Bobozni! – kiáltott fel Boldi.

- Király – sóhajtottam.

- Csipked magad – csapott a fenekemre Dal, aki a kinézete alapján hajnalban kelhetett.

- Hé! – csaptam vissza a kezére, majd bementem a szobánkba és felkaptam egy rövidnadrágot meg egy rendes pólót.

- Király Viki is itt van – dobta a kezembe Máté a kulcsokat, így megint én zárhattam, ekkor megcsördült a telefon a zsebemben.

- Hallo – szóltam bele és közben a kiskaput próbáltam bezárni.

- Szia Viki – örült meg nekem Rocky. – Nehogy letegyed!

- Fél percet kapsz.

- Holnap után ott lesz Ádám egyik haverja a közeletekben, és arra szeretnélek kérni, hogy vidd le neki Ádám telóját – kérte Rocky tőlem.

- Mit értesz közel alatt? – kérdeztem és beszálltam Jess mellé a kocsiba.

- Két faluval arrébb, mint ahol most ti vagytok. Vonatra szállsz leviszed a gyereknek a telefont és mehetsz is vissza nyaralni – mondta Rocky és közben valamiért nagyon nyögött. – Hé hagyd már abba Ádám, most én beszélek vele.

- Tényleg, mért nem ő beszél velem? Hisz az ő telója…

- Mert titokban szerelmes beléd és nem akarja bevallani neked – sóhajtott Rocky, mire újabb fájdalmas nyögés hallatszott. – Akkor áll az alku? Avu, Ádám hagyd már abba!

- Majd meggondolom – feleletem és letettem a telefonomat. – Hova megyünk?

- Messze – vonta meg a vállát Máté.

- Nem szedte ki a varrataimat Ádám – kaptam észbe.

- Beviszlek bobozás után a kórházba és ott majd kiszedik.

- Oké – sóhajtottam és visszadőltem a székembe. Két órát utaztunk még, ők hátul dumáltak, én meg elmerültem a gondolataimban… Ádám elment és el sem köszönt tőlem. Rocky is elment és ő sem köszönt…Az egyik legjobb barátom elment és nem is köszönt. Nem mondott semmit nekem se a legjobb barátom, se a szerelmem. Mármint nem a szerelmem. Mert Ádám nekem NEM A SZERELMEM. Csak ő is egy haver volt. De most már rá is mérges vagyok rá. Ha még egyszer…

- Itt vagyunk – szakította félbe a gondolat menetemet Máté. Kiszálltam a kocsiból és odamentem Jesshez.

- Te tudsz vezetni? – kérdeztem tőle.

- Mondjuk – vonta meg a vállát.

- Van jogsid?

- Igen, de miért?

- Holnap letudsz vinni, két faluval odébb?

- Lehet – felelte Jess és átölelt. – Nehogy itt bedepizz nekem, mert elhagyott a Rómeód.

- Rocky nem is volt a Rómeóm – horkantam fel.

- Ki beszélt itt Rockyról? – vigyorgott rám Jess. – Lehet, hogy pasiból vagyok, de azt csak észrevettem, hogy totál odavagy Ádámért.

- Nem is – ráztam meg a fejemet hevesen.

- Oké, nekem 8 – mondta Jess, majd a kezembe nyomott egy kártyát. – Ezzel tudsz bemenni – magyarázta és előre engedett.

- Velem csúszol – ragadta meg a kezemet Erik, majd szószerint betuszkolt egy bobba.  - Szóval itt hagyott velem Ádám – mondta Erik miközben felfelé haladtunk

- Jah, veled meg vagy még 10 emberrel – nevettem fel.

- De az a 10 ember nem fog rád vadászni úgy, mint én fogok.

- Vadászni fogsz? – kérdeztem és neki dőltem. – Sok sikert.

- 1 nap se kell hozzá és csókolózni fogunk mi ketten.

- Aha persze – sóhajtottam és ekkor hirtelen nekimentünk valaminek és felkaptam a fejemet.

- Nyugi csak Dalék – mutatott magunk elé Erik, mert meg kellett itt állni, hogy minden ember külön-külön csússzon.

- Látom – mondtam és hátrébb csúsztam az ülésen.

- Máris közeledsz felém…

- Igen, nagyon – nevettem fel és visszacsúsztam előre. Erik meghúzott mellettem egy kart és elindult a bob. Már kiskoromban egyszer kétszer boboztunk Apával, de az nem volt, ilyen jó. Erik baromi gyorsan tud menni és nem nagyon érdekelte, hogy vagy kilencszer belementünk Dalékba.

- Most a nyárival – rángatott Erik egy másik fajta bobhoz.

- Jó – mondtam és elrántottam a karomat. Felértünk a dombra és beálltunk megint Dalék mögé. Elindultunk és megint nagyon gyorsan mentünk. De most megálltak előttünk Dalék, úgy 20 méterre.

- Meg fogunk halni – takartam el mindkét szememet.

- Max te – nevetett fel Erik. – Ki kell borulnunk!

- Honnan? – kérdeztem, de Erik nem válaszolt, hanem csak úgy egyszerűen elkezdett kidőlni a bob pálya egyik szélére és engem is húzott magával. 1 másodperc múlva már a bob pálya szélén feküdtem rajtam a bobbal és Erikkel.

- Bravo – tapsolt meg minket Dal és Jess, akik végig előttünk mentek és most pont mellettük fetrengtem.

- Kapjátok be – mondtam és felhúztattam magamat velük, akik kiszálltak a bobból, amit Jess a hátára kapott és elkezdett lesétálni vele a pálya végéhez.

- Jól vagy? – kérdezte Erik, mikor már a kocsiban ültünk és mentünk haza felé.

- Nem – feleltem és hátra dőltem az ülésen. – Minek kellett kiborulnunk? – kérdeztem úgy húszadszorra.

- Mert egyébként bele vágódtunk volna Dalékba – sóhajtotta Erik.

- És akkor…?

- Fájt volna nekünk – magyarázta Erik és felhajtott az autópályára.

- Hova megyünk? – kérdeztem, és körbe néztem.

- A nyaralóhoz – vonta meg a vállát Erik.

- És hol vannak a többiek?

- Ők más felé mennek.

- Mért?

- Mert nekik úgy jó.

- De mi akkor mért megyünk erre?

- Mer nekünk meg, így jó.

- De…

- Nincs de – vágott közbe Erik.

- De van, de!

- Nincs.

- De van!

- Nincs.

- De van, hisz épp most mondtuk ki.

- Oké- hagyta rám Erik.

- Jó – sóhajtottam és magamba nagyon reméltem, hogy hamar oda érünk a nyaralóhoz.

- Hé, Viki – bökte meg a vállamat Erik.

- Nem aludtam – kaptam fel a fejemet.

- Persze – nevetett fel Erik. – Szállj ki.

- Oké – mondtam, és lassan kikecmeregtem a kocsiból.

- Vízicsataaaaa – rohant felém Jess egy vödörrel, majd rám öntötte a tartalmát.

- Halott vagy! – futottam utána csurom vizesen és út közben felkaptam egy vízzel teli lufit.

- Tedd azt le – nyúlt érte Jess, de elkaptam előle a karomat, majd azzal a lendülettel hozzá vágtam a lufit. – Na ki is a halott? – kérdezte és felém rohant a megtöltött vödörrel.

- Hát nem én az biztos – mondtam és kicsavartam a kezéből a vödröt, majd ráöntöttem. De mint kiderült nem, csak hanem az egész teraszt felöntöttem.

- Áááááá, Viki – visította Liz és sietve, összekapkodta a meghívókat az asztalról.

- Jess volt – mutattam gyorsan rá.

- Persze – horkant mellettem fel Jess.

- Szia kicsim – köszönt oda nekem az anyám, akiről azt se tudtam, hogy itt van.

- Hello – köszöntem vissza és bementem a hálószobánkba, hogy átöltözzek.

- Szia – szólalt meg mögülem valaki, én meg ott álltam fél meztelenül.

- Erik? – kérdeztem és gyorsan magam elé, kaptam a kezemet.

- Nem, Ádám – nevetett fel Erik. – Öltözködsz?

- Nem épp az AIDS ellenszerét kutatom. Szerinted?

- Háh, szörnyű vagy – mondta és közelebb jött hozzám.

- Odaadod azt a pólót? – mutattam az ágyunkon levő pólóra.

- Vedd el te – vonta meg a vállát és ledobta magát az ágyra, így a póló már mellette volt.

- Add ide!

- Vedd el, ha kell – lengette meg előttem én meg a póló után kaptam, de ő elhúzta.

- Hé, add vissza – böktem meg a hasát, mire összegörnyedt és elejtette a pólót. – Hah, béna vagy!

- Az aki mondja – mondta és lerántott maga mellé a földre, majd a hasamat szorítva ott is tartott.

- Így is te vagy a béna – nevettem fel.

- Csak szeretnéd - felelte és kikapta a kezemből a pólót.

- Kérem – nyújtottam felé a kezemet, de ő megint elkapta előlem. Ekkor kinyílt az ajtó és valaki sikítva rontott be rajta.

- Vészhelyzet van! – kiáltotta Liz és letérdelt mellénk, majd felpattant. – Uramisten!! Uramisten!! – fogta a fejét és körbe- körbe mászkált.

- Mi a baj? – kérdeztem és megpróbáltam lelökni magamról Eriket, de ő csak felmordult és még erősebben szorított.

- Az a hely, amit az esküvőnek néztünk ki mégsem jó. Át akarjuk tenni oda, ahol Tomi szülei esküdtek, de ott csak 3 nap múlvára van hely. Uramisten, uramisten…Most mit tegyek??? – fordult felénk Liz. – Amúgy ti meg mit csináltok? – kérdezte Liz, amikor felfogta, hogy mit lát. Én félmeztelenül fekszem Erik alatt a padlón…

- Épp az esküvődőn agyaltunk, amikor benyitottál – magyarázta Erik.

- Aha biztos – hagyta ránk Liz. – Szóval…- kezdett bele, de nem tudta befejezni, mivel megszólalt Ádám telója a zsebemben.

- Bocs – löktem félre Erik kezét, hogy kivehessem a gatyazsebemből a telót, de ő még mindig szorított. – Hallo?!

- Szia Viki – szólt bele Rocky.

- Szia, bunkó.

- Most ráérsz?

- Mondjuk – vontam meg a vállam és próbáltam kiszabadítani magam Erik karjai közül. – Erik engedj el.

- Jól van te kis huncut – mondta és egy puszit nyomott az arcomra, majd elengedett.

- Erikkel voltál? – kérdezte Rocky, mire a háttérből valaki megkérdezte, hogy „Erikkel????”.

- Igen. Na mit akarsz?

- Tudod merre van a Fenyő utca 3?

- Igen, lehet. Mért?

- Menj oda.

- Dehogy megyek – vágtam rá. – Miért mennék?

- Ott van az Ádámnak egy haverja, aki holnap feljön oda, ahol most mi vagyunk, és jó lenne, ha lehozná ide Ádám telóját.

- Oké – mondtam és kiléptem a kiskapun.

- Köszi Szöszi…

- Fogd be – feleltem és bekanyarodtam a Fenyő utcába. – Itt csak 13-ig vannak a számok.

- Nézd meg Ádám telefonkönyvében a neveket és hívd fel Attilát, ő elmagyarázza, hogy hol van.

- Oké – sóhajtottam és letettem Rockyt. Benyomtam Attila számát , kicsöngött.

- Hé, haver, merre vagy? – szólt bele egy mutáló kamasz fiú hang.

- Hello, Ádám barátnője vagyok.

- Oh, te vagy a szöszi?

- Nem vagyok… - kezdtem bele, a szokásos szövegbe, de inkább csak ráhagytam. –Igen, én.

- Jah, és nálad van a telója?

- Igen, mert egyébként nem tudtalak volna felhívni téged.

- Oh, basszus tényleg.

- Hol vagy? – kérdeztem és tovább mentem az utcán.

- Integetek neked kb. 4 méterről – mondta és letette a telefont. – Hello, Attila vagyok – szólalt meg a velem szembe álló fiú. Huh, hogy lehet, hogy Ádáméknak, csak helyes pasi ismerősei vannak? Attila egy fekete hajú és szemű totál helyes pasi volt.

- Viki, tessék – nyomtam a kezébe a mobilt, mire elmosolyodott.

- Bejössz? – mutatott a nyaralójukra, ahol velem egykorúak ültek a kertben.

- Oké – vontam meg a vállam és követtem őt.

- Emberek ő itt Viki, Viki ők itt az emberek.

- Hello emberek – mondtam és leültem Attila mellé egy székre.

- Cső, Peti – nyújtotta felém a kezét az egyik srác. – Merre van a nyaralótok?

- Szilvafa utca.

- Ah, a mi nyaralónk is arra felé van.

- Az jó – feleltem és inkább, arra figyeltem, hogy miről beszélgetnek Attiláék.

- Nekem sajnos mennem kell – álltam fel,úgy 2 óra múlva.

- Haza kísérlek – állt fel velem együtt Attila.

- Köszi – mosolyogtam rá és kiléptünk a kiskapun. – Jó fejek a haverjaid.

- Mért én nem vagyok az? – kérdezte vigyorogva.

- De – vágtam rá és lányos zavaromban a  földet bámultam.

- Reméltem is – ölelt át finoman, mire totál elvörösödtem.

- Itt vagyunk – mutattam a nyaralónkra.

- Szép – mondta Attila és búcsúzás kép megveregette a vállamat. – Szia.

- Szia – köszöntem el tőle és néztem a távolodó alakját az utcánkban.