Part 27

Ez most megint kicsit rövidebb lett, de ígérem,h a következő nagyon hosszú lesz :)

2010. 07. 09

- Szeretlek Viki – suttogta és közelebb hajolt az arcomhoz. – Sőt, imádlak – mondta és olyan közel hajolt hozzám, hogy az ajkaink már súrolták egymást…

…ekkor viszont a pia megtette a hatását és Erik bealudt. Vagyis először csak álmosan pislogott, majd a feje rá, borult és ő is.

- Erik, ébredj – bökdöstem a vállát, de a tovább horkolt. Jajj, de jó ez így – gondoltam és ki akartam Erik alól csúszni, de ő nem engedte.

- Holnap lesz az esküvő, és azt akarod mondani, hogy ez a két barom nem akar eljönni? – üvöltötte Liz gondolom Tominak.

- Ha szerinted csak két barom, akkor mért fontos, hogy eljöjjenek? – kérdezte Tomi nyugodtabb hangon.

- Reggel van? – dörzsölgette a szemét Erik.

- Psszt – mondtam neki és tovább hallgatóztam.

- Ha nem jönnek el, akkor ez van. Attól még lesz esküvő…

- Oké – nyugodott meg Liz. Ezeknek nem a hoteljukban kéne lenniük?

- Mi történt? – kérdezte Erik tőlem és lassan feltápászkodott rólam. 

- Semmi – vontam meg a vállam.

- Huh – kapott az orrához Erik, amikor meglátta az arcát a tükörben. – Mi történt tegnap este?

- Nem emlékszel? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Nem…

- Semmire?

- ÖÖö, nem – felelte és kiment az ajtón én meg utána.

- Egyátalán semmire?

- Én tényleg nem – mondta értetlenül, majd kivett egy kólát a hűtőből. –Mért mi volt?

- Semmi különös – vágtam rá és leültem az asztalhoz. Ez a barom tényleg nem emlékszik semmire???

- Reggelt’ – jött ki a nappalitól Dal. – Mi a helyzet?

- Semmi – válaszolta Erik és kiment az erkélyre.

- Nem emlékszik semmire – suttogtam Dalnak.

- Miért kéne emlékeznie? Csak nem történt valami?

- Te sem emlékszel?

- Valami verekedés rémlik – vonta meg a vállát Dal.

- Ti mit szívtatok? – kérdeztem rémülten és kimentem a kertbe, ahol Anya, Liz, Tomi és egy csomó vadidegen ember szervezkedett.

- Szia Anya – öleltem meg őt, de ő lerázta a kezemet magáról és tovább magyarázott valakinek.

- …nem ide ne hozzanak semmit. A fogadás a templom után lesz és nem itt, hanem a megbeszélt helyen. Érti? – kérdezte Anya, mire az ijedt pasi, csak vadul bólogatott. – Figyeljetek! – kiáltotta Anya, mire mindenki csendben maradt. – Holnap lesz a szertartás reggel 10-kor. Max. 2 óra lesz, utána pedig átmegyünk anyakönyvvezetőhöz, ezután pedig  a szőlőházba.

- Mibe? – kérdeztem vissza.

- Borosház vagy mi – magyarázkodott tovább Anya. – Nagyon szép hely, aranyom.

- Nekem 8.

- Most pedig a lányok jönnek velem, a fiúk itt maradnak Tomival – jelentette ki Anya és közben vette elő a csörgő telefonját.

- Hova megyünk? – fordultam Lizhez.

- Koszorúslány ruhákat megmutatni nektek.

- Ami milyen?- kérdeztem.

- Csoda szép - vágta rá Liz mosolyogva, majd előhúzott egy képet a ruháról, ami egy vállpánt nélküli, térdig érő, alul buggyos és virágos ruha volt.

- Az – bólogattam és rettegtem attól, hogy ezt kell, majd felvennem. De hát a mennyasszonyért bármit…

- Indulás van fiúk, lányok – tapsolt Anya kettőt, mire mindenki beözönlött a kocsikba és el is indultunk a ruhapróbára.

- Itt vagyunk – mondta Liz úgy fél óra múlva. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a ruhaszalonba.

- Örülök, hogy újra látom – mosolygott az eladós nő Anyára.

- Én is – vágta rá Anya, majd a kezünkbe nyomott egy-egy ruhát és betessékelt minket az öltözőkbe. – Viki vágj már vidámabb arcot – szólt rám Anya, mikor kijöttem a fülkéből, mire az arcomon megjelent a vigyor, ami ott is maradt a nap végéig.

- Uramisten – kapott Anya az arcához, mikor meglátta Lizt az ő ruhájában, ami fehér volt, habos és vállpánt nélküli, vagyis olyan, mint minden menyasszony ruha. – Gyönyörű vagy – mondta Anya és esküszöm könny szökött a szemébe. Pfff…

Még vagy 2 óráig ott voltunk a boltban- én sem értem, hogy pontosan miért, majd haza mentünk, ahol a fiuk voltak.

- Csini a ruhád? – kérdezte Dal és közben a seggemre csapott.

- Nagyon - feleltem és viszonoztam a gesztust.

- Akkor jó. Nem akarsz látni engem szmokingban? – érdeklődött furcsa vigyorral az arcán.

- Remélem már felpróbáltátok az öltönyöket – kiáltott Anya Tominak, aki egy bánatos arc kifejezéssel beballagott a nappaliba, ahol a szmokingok voltak és az összes fiú.

- Majom ruha? – kérdezte bosszúsan Boldi.

- Ez van – vonta meg a vállát Jess és el kezdte levenni a pólóját, majd felvont szemöldökkel rám nézett. – Maradsz?

- Igen – feleltem, leültem a kanapéra és néztem, ahogy a fiúk veszik le a pólójukat, majd fel az inget, a szmokingot és a hozzávaló gatyát. Kemény 15 perc alatt minden fiú kész volt.

- Megkötöd? – fordult felém Jess a nyakkendőjével.

- Jah – mondtam és becsomóztam neki. – Most mi van? – kérdeztem, mikor felröhögött meglátva a becsomózott a nyakkendőt.

- Nem tudsz nyakkendőt kötni? – kérdezte nevetve Jess.

- Hát megkötni megtudom – vontam meg a vállam

- Mindegy – legyintett Jess és kiment megkérni valaki mást, hogy kösse meg neki a nyakkendőt.

- Irtó béna vagy– jegyezte meg Máté és leült mellém óvatosan a pingvin jelmezében.

- Nem is, csak nem tudok nyakkendőt kötni. Ez még nem ok a bénaságra. Te tudsz?

- Nem…

- Akkor béna vagy – feleltem vigyorogva. – Hogy állsz Barbival?

- Stabilan – mondta nevetve. – Nem akar lekopni.

- Mert szer…

- Ki ne mondd – fogta be a számat a kezével Máté. – Nem szerelmes belém, csak kell neki egy pasi.

- Jah – feleltem, mert Máté már elengedte a számat. – Akkor szakíts vele.

- Nem lehet, mivel nekem is kell egy csaj…

- Akkor legyél Barbival!

- De vele nem akarok – mondta Máté.

- Akkor szerezz egy másik csajt.

- Lenne is egy csaj… - kezdte Máté.

- Csak?

- Csak hát ezzel a csajjal már többször is kiszúrtam…

- Nem fogok megint veled járni! – kiáltottam, mikor leesett, hogy miről beszél.

- Ádám miatt? – kérdezte szomorúan.

- Mi köze ehhez Ádámnak?

- Szerelmes vagy belé – vonta meg a vállát Máté, mire lefagytam.

- Miből gondolod?

- Túl régóta ismerlek.

- Az meg lehet – feleltem mosolyogva. – Nem akarsz átöltözni?

- De – mondta és felállt. – Nem akarsz elfordulni?

- Nem – vágtam rá és megint végig néztem, ahogy ő öltözik. Mikor végzett megcsörrent a telóm és felvettem. – Hallo?!

- Cső, Rocky vagyok – szólt bele a telóba Rocky.

- Szia – szóltam bele nyugodtan.

- Adod Tomit? – kérdezte.

- Jah – feleltem és felkiáltottam: Tomiiii telefon!!!

- Megyek – mondta és elvette tőlem a telómat. – Cső…

- Irány aaaaaaa strand – kiáltott fel Jess és a karomnál fogva az ajtó felé rángatott. De mgeálltunk, hogy megvárjuk a többieket.

- Szia Viki –köszönt valaki a hátam mögül.

- Hello – köszöntem vissza Petinek.

- Hova mentek?

- Strandra – mondtam és Peti mögé néztem, ahol Attila állt, így hát odaintettem neki. Majd hirtelen ötlettől vezérelve kimondtam: - Nincs kedvetek velünk jönni?

- De – vágta rá Peti, így hát ők is jöttek velünk.

- Mi van Hajniban, ami bennem nincs? – gondolkodtam hangosan.

- Minden – felelte Jess egyszerűen, mire vállba vágtam.

- Te haver vagy, ő meg lover –lépett mellém Dal. – Vágod csajszi?

- Már megint megtaláltad az egyik IM- emet?

- Lehet – vonta meg a vállát Dal. – Tényleg cukik a zöld szemű fiúk?

- A kékek cukibbak – feleltem nevetve.

- Ismerek valakit, akinek kék színű szeme van…

- Én is – mosolyogtam Dalra.

- Akit én ismerek, abba bel van zúgva totálisan egy gyönyörű –bár nagyon makacs csaj, aki imád pasizni, jó fej és nem tud énekelni.

- Jó arcnak tűnik, szívesen megismerném – nevettem fel.

- De sajnos ezt a csajt a 30-as pasik vonzzák…

- Az csak egyszeri alkalom volt – háborodtam fel, mert tudtam, hogy rólam van szó.

- Akkor is nagyon ciki volt. Ádám idegesen járkált fel-alá a házban és szidta Lizt, hogy hogy tudott elengedni téged egy vadidegennel. Mondjuk én is megértem, hisz nem is ismerted a pasit… - magyarázott Dal, de a végére már nem igazán figyeltem. Ádám aggódott miattam. Uramisten!!! Azt hitte, hogy valami bajom esik… OMG!!! Figyelt rám…

- Bekensz? – dobtam Jess felé a naptejet.

- Majd én – kapta el Attila.

- Köszi – mondtam és levettem a ruháimat.

- Ádám nagyon bír téged – kezdte Attila is…

- Tudom, én is bírom őt – feleltem, majd összerázkódtam, mert hideg volt a keze.

- Hajnnak van pasija? –váltott gyorsan témát Attila.

- Igen – vágtam rá gonoszul. – Ádámmal jár, asszem.

- Komolyan? – kerekedett el Attila szeme.

- Halálosan…

- Ádám Hajnival jár?? Na, ne. De nekem azt mondta, hogy te jössz be neki – mondta Attila, majd a szája elé kapta a kezét. – Ezt nem halottad.

- Bejövök neki? – kérdeztem és felpattantam a földről. – Bejövök Ádámnak?

- Nem – motyogta Attila.

- De előbb azt mondtad, hogy…

- Igazából, csak bejöttél neki – magyarázta Attila. – Azt mondta, hogy az első naptól beléd volt zúgva, de te meg Mátéval- vagy kivel jártál.

- Igen, de ő meg Barbival járt…

- Ádám BArbival, hogy járt volna? Hisz ők…

- Jöttök már – szakította félbe Jess Attilát és megragadta a kezemet. – Muszáj ezt a szerencsétlent is felszedned?

- Kac-kac – böktem hasba, mire finoman visszabökött.

2 órát voltunk a strandon, mikor visszaértünk, elköszöntünk Attiláéktól és bementünk a házunkba, ahol senkise volt.

- Olyan rég játszottunk svindlit – mondta Máté és a kártyát az asztalra dobta.

- Jó játszunk – vontam meg a vállam és mindenkinek osztottam.

 - Na mondjad a titkot – lökte meg Dal vállát Erik, mikor Dal vesztett.

- Kérdezzetek valamit.

- Mikor csókolóztál életedben először?

- 10 évesen – felelte Dal nevetve. – Annának hívták, ő volt a nagy szerelmem akkoriban. Huh, azóta nem hallottam róla.

- Ez szar kérdés volt – vágta rá Erik.

- Tudtál volna jobbat? – vágtam neki vissza.

- Igen – válaszolta Erik. – És tőled meg is kérdezem – mondta, mikor felszedtem kb. a fél paklit.

- Kérdezz!

- Szereted Ádámot? – kérdezte, mire síri csend lett. Mindenki figyelt a válaszomra, amit még én magam sem tudtam.

- Igen, szeretem – mondtam, majd sóhajtva folytattam: - De csak, mint egy havert. 

- Oké, mehet tovább – szólalt meg Máté.

- Mindjárt jövök – szólaltam meg halkan és kimentem a kertünkbe.

- Hahó, ki vagy? – kiáltotta valaki a szomszédból.

- Viki – feleltem Attilának.

- Szia, Viki – mosolygott rám a sötétben.

- Valamit el kezdtél mondani a strandon, csak nem fejeztél be…

- Jah, hogy Ádám meg Barbi nem járhatnak…

- Igen – mondtam és közelebb léptem a kerítéshez, ahol Attila nyújtózott át. – Miért nem járhatnak?

- Mert az undorító…

- Mért?

- Te nem tudtad? – kérdezte meglepetten.

- De mit?

- Ádám és Barbi…testvérek.