Part 28

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy az ígért időnnél később hoztam a fejezetet^^ 

Azért remélem tetszeni fog :))

 

2010. 07. 10

- Ádám és Barbi… testvérek – mondta Attila és közben az arcomat fürkészte. – Ugye nem tudtad?

- Nem igazán – túrtam bele zavartan a hajamba. Ha testvérek Ádám miért vett neki nyakláncot? Csak testvéri szeretet? Akkor sosem jártak? És Barbi, amikor azt mondta, hogy szereti Ádámot, akkor csak testvérileg értette? OMG!!Hol van a telefonom??

- Azt hitted, hogy Ádám és Barbi járnak? – kérdezte nevetve Attila. – Nem azért,de elég sötét vagy.

- Te is – vontam meg a vállam. – Bocs – mondtam és berohantam a házba, majd mindent átkutattam a telómért. – Hah – emeltem fel büszkén, mikor megtaláltam.

- Hallo?! – szólt bele Ádám álmos hangon…Pedig én Rockyt tárcsáztam…

- Rocky ott van?

- Viki? – kérdezte Ádám megdöbbenve. – Te vagy az, ugye?

- Ott van Rocky? – kérdeztem megint.

- Add már – hallottam meg Rockyt a háttérből.

- Viki az, add ide – mondta Ádám.

- Cső Viki – szólt bele Rocky. – Mi van?

- Ádám és Barbi testvérek??

- Gratulálok – kiáltott fel Rocky. – Mikor jöttél rá?

- Attila mondta el…

- Ki? – kérdezte Rocky. – Jah, hogy Ádám spanja… Az király, csak ezért hívtál?

- Csak? Ez neked csak? – kérdeztem visítva tőle. – Mért nem mondtad el korábban? Jah, és azt üzenem Ádámnak, hogy bekaphatja…

- Viki azt üzeni neked, hogy bekaphatod – mondta Rocky Ádámnak.

- Miért?

- Rájött, hogy van valami rokonság közted és Barbi között.

- Add ide a telefont – üvöltötte Ádám, majd egy puffanás hallatszott és sok-sok káromkodás.

- Visszahívlak – mondta Rocky és letette a telefont, de előtte még hallottam, hogy azt mondja Ádámnak, hogy nyugodjon le.

- Liz hív – mondta Erik, én meg kimentem a nappaliba.

- Leánybúcsú van csajszikám – ragadta meg a karomat Dorka és odahúzott a többi lányhoz. – A fiúk elmennek piálni, mi meg itthon piálunk és siratjuk az utolsó szabad éjszakáját Liznek.

- Az cool – mondtam és leültem közéjük. – Nem mehetnék inkább a legénybúcsúra?

- És itt hagynál? – kérdezte felháborodottan Liz.

- Soha – vágtam rá és beleittam egy tetszőleges üvegbe. Pfuj, ez asszem vodka volt…

- Oké, mikorra várjuk a vetkőzős fiút? – kérdezte izgatottan Hajni, aki szerintem már a 8. piájánál tartott.

- 10 perc múlva jön…

- Az sok idő…

- Valahogy túlélem – motyogtam magamban.

- Én viszont nem – mondta Hajni és kirohant az erkélyre és mindenki utána. – Húúú, vetkőzős fiú gyere már!!!! – sikította a sötétbe. Uramisten, de jó éjszaka elé nézünk – gondoltam magamban és közben éreztem, hogy a zsebemben rezeg a telóm.

- Nah, legyűrted Ádámot? – kérdeztem nevetve.

- Sima ügy – röhögött bele a telefonba Rocky. – Na, hol is tartottunk?

- Ádám és Barbi…

- Testvérek, te meg azt hitted, hogy járnak. Ez akkora tragédia?

- Az – vágtam rá és hallottam, hogy csöngetnek. – Megyek – kiáltottam és kirohantam a kiskapuhoz, ahol egy pasi állt rendőr jelmezben. Én pedig azt hittem, hogy csak Amerikában csinálnak furcsa dolgokat ilyenkor a mennyasszonyok… - Segíthetek? – kérdeztem és közben picit eltartottam a telót a fülemtől.

- Viki hozzám beszélsz? – kérdezte Rocky.

- Nem, pillanat…

- Igen, tud segíteni – mondta a srác és kinyitotta a kiskaput. – Azzal, ha elengedi magát.

- Az ünnepelt arra van – mutattam a ház felé. – Neki tartogassa ezt. Nah, itt vagyok Rocky.

- Kivel beszéltél?

- Valami vetkőzős fiúval, asszem. Legalábbis remélem, hogy az volt, mert beengedtem a házunkba – mondtam és hallottam, hogy az erkély felől sikítások jönnek és megjelent egy alak a sötétségben.

- Vik, gyere már – húzogatta a karomat Liz.- Kivel beszélsz?

- Rockyval…

- Hagyd a francba – kapa ki a kezemből a telót Liz.

- Viki, még ott vagy? Figyelj ide! Semmiképp se hetyegj a vetkőzős fiúval – kiabált Rocky a telefonból, de Liz lepisszegte.

- Idefigyelj antiesküvős. Viki, ma be fog rúgni és minimum, hogy hetyeg egy jót a vetkőzős fiúval – kiáltotta Liz a telóba, majd lecsapta. – Nah, gyere – ragadta meg a karomat és annál fogva húzott a nappali felé.

- Táncolj mééég – visította Hajni a vetkőzős srácnak, aki már totál kivolt és csak végig dőlt a kanapén. Már csak a vetkőzős srác én meg Hajni voltunk ébren, bár az utóbbi most dőlt ki.

- Mennem kéne – kelt fel a fiú a kanapéról.

- Remek meglátás – mondtam és el kezdtem összeszedni a ledobott ruhadarabjait. – Tessék – nyomtam a félmeztelen srácnak a kezébe a ruháit, és ő rögtön magára kapott egy pólót. Kikísértem a kapuig, elköszöntem tőle, majd visszasétáltam az erkélyre. Ledobtam magamat egy székbe és hátra hajtottam a fejemet, ekkor meghallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan felpattantam és el kezdtem kutakodni a fűben.

- Hallo?!

- Nah, végre – sóhajtotta Rocky. – Már azt hittem, hogy épp valami olyat csinálsz azzal a vetkőzős fiúval, amit…

- Ne is folytasd – szakítottam félbe.

- Huh, akkor csak annyit akartam mondani neked, hogy jó éjt – nyögte ki Rocky.

- Ezért hívtál?

- Igen.

- Akkor neked is – mondtam és lettem a telefont. Bementem a házba és végig dőltem a kanapén. Fél perc múlva elnyomott az álom…

- A fodrász már kint van és a sminkes is. A székek a helyükön vannak, a pincérek és a helyszín rendben. A pappal is beszéltünk… - motyogta Anya valakinek. – Ne aggódj nem lesz semmi gond – asszem akkor Liznek.

- Huh – sóhajtotta Liz. – Viki, is fent van, jaj de jó!
- Aha – mondtam és lassan kinyitottam a szememet. Körbe néztem és rájöttem, hogy ma van az esküvő….Jajj… - Reggelt.

- Kelj fel, sok a dolgunk – ragadta meg Anyám a karomat és annál fogva felhúzott.

- Oké…

- Smink, haj, ruha.

- Ezek csak Liznél fontosak!

- Meg a koszorúslányoknál…

- Aha.

- Ne, aházz!

- Oké – vontam meg a vállamat és kimentem a konyhába a fiúkhoz.

- Ha normális lennél, fel se keltél volna – szólalt meg mellettem a másnapos Erik.

- Tudom.

- Nem lustálkodunk – tapsolt kettőt Anya és mindenkit talpra állított.

- Oké, oké – mondta Boldi, amikor Anya kihúzta alóla a széket.

- Már fél 9 van – kiáltotta Liz és berontott fehérneműben meg hajcsavarókkal a fején.

- Huh, megértem Tomit – nevetett fel Jess és végig mérte Lizt, akit Anya próbált beterelni a hálószobákba, ami idéglenesen átment fodrász és sminkszalonná.

- Viki te is gyere – rángatott Anya. – Már mindenki kész van, csak te meg a fiúk nem. Nyomás öltözni!!

- Jó, de ne rángass – húztam el tőle a karomat és bementem a szobába, ahol egy nő belökött egy székbe és neki esett a hajamnak egy másik meg az arcomnak és nem viccelek- az egyik ember a ruháimat kezdte el lerángatni rólam. Kb. 20 perc alatt el is készültem és úgy éreztem, hogy nem örülnék, ha tükörbe néznék.

- Vááááá – sikította Liz a változatosság kedvéért. – És mi lesz, ha valami elromlik?

- Majd improzunk – vontam meg a vállam, mire kaptam pár gyilkos pillantást.

- Már mindenki ott van a templomnál…

- Az szép, mert kb 9 van és 10-kor kezdünk – szakítottam félbe.

- Liz pontosan ott lesz 10 előtt 5 perccel…

- És mi? – kérdezte Jess és megállt mellettem a többi fiúval- természetesen már a pingvin, vagy ha jobban tetszik- majom jelmezben.

- Ti most elsétáltok oda – felelte Anya és a kapu felé terelgetett minket. Épp, hogy egy pillanatra láttam magamat a tükörben, de annyi asszem elég is volt: a hajam ki volt bontva és kiegyenesítették. A ruhám még mindig térdig érő, vállpánt nélküli piros virágos ruha volt, csak tegnap óta betettek egy mell alatti övet. És óriási mázlimra Anya nem vette észre, hogy egy piros converse cipő volt rajtam…

- Nah menjünk – karolt belém Jess és, így hát elindultunk – Jess, Dal, Erik, Boldi, Máté,Balázs és én a templomba. Tomi és a többi vendég már szerintem a templomba aludt minimum…

- A lányok? – kérdezte Jess.

- Kocsival mennek –vonta meg a vállát Máté.

- Ez nem ér – nyafogtam. – De hát én is lány vagyok!!

- Biztos? – lökött meg Boldi.

- Kapd be – löktem vissza.

- Nincs mit – túrt bele a hajamba.

- Hé – kaptam oda, majd a kezére csaptam. – Anya lenyakaz, ha bármi baja lesz a külsőmnek, mire odaérünk…

- Valaki tudja, hogy hova megyünk? – kérdezte Jess, mire tanácstalanul körbe néztünk…Oh, basszus.

- Most hol vagyunk? – néztem körül.

- Vasútállomás – nyögte ki Balázs miután meglátta a felíratott.

- Kérdezzünk meg valakit, hogy…

-…merre van Liz és Tomi esküvője? – vágott közbe Erik. – Cseppet sem cinkes.

- Hívd fel Anyád – jött az újabb remek ötlet.

- Megöl…

- Telefonon keresztül nem tud.

- Oké – sóhajtottam és előkotortam a telóm. – Anya?!
- Hol vagytok?? – sikította Anya a telefonba.

- Vasútállomáson? – kérdeztem félve.

- Melyiken???

- Azt kérdezi melyiken – tartottam el a telefont a fülemtől.

- Az egyiken – vágta rá Máté.

- A templom a Leány utcában van, ott kereszteltek meg…

- Jah – csaptam a fejemre. – Király – mondtam és letettem a telót. – Kurvára eltévedtünk…

- Hol vagyunk?

- Magyarországon…

- Azon belül?

- Balatonfenyves? – nézett körbe Dal. – Asszem, de az biztos, hogy ott a Balaton – mutatott a vízre.

- Az a strand? – hunyorogtam a távolba.

- Igen.

- Akkor attól még 10 perc a templom – mondtam és el kezdtem felé sétálni.

- Ha elkésünk, megnyúznak minket élve…

- Csak Vikit – vágta rá Dal.

- Meg titeket, mind- mutattam körbe.

- Ne is álmodj róla – mondta Jess és átölelt. – Rezeg a telód…

- Hallo?!

- Hol a picsába vagytok? – kiáltotta Tomi a telefonba.

- Leány utca…

- És a fiúk mért nem veszik fel a telefonjukat?

- Azt kérdezi, mért nem veszitek fel a telefonotokat – tartottam el magamtól a telefont.

- Mert félünk tőled – kiabálta a telefon felé Erik.

- 2 percet kaptok, hogy ideérjetek – jelentette ki Tomi. – Nem szúrhatjátok el még az esküvőmet is.

- 8-at kérünk- vágtam rá. – Amúgy, mér mit szúrtunk el?

- 2 perc múlva itt – sóhajtotta Tomi és letette a telefont. Nem értem mi baja van…Még csak 9 óra van!

Sem a 2, sem a 8 perc nem jött össze. 9 után 17 perccel estünk be a templomhoz.

- Gratulálok seggfejek – tapsolt meg minket a Tomi, aki templom előtt várt ránk. És mire ezt kijelentette a lelkésznek kér méteresre tágult a szeme, aki Tomival várt ránk.

- Liz még itt sincs – mutatott rá a lényegre Dal.

- A nők mindig késnek – mondta a templomba kijövő Apám.

- Hát, te? – kérdeztem tőle.

- Anyád megtiltotta, hogy ne jöjjek el – gyújtott rá Apa egy cigire.

- Ti mit kerestek itt kint? – kiáltott fel Anya, aki épp most érkezett meg a kocsijával és mindenkire nézett. – A koszorúslányok és a tanúk plusz ti – mutatott Erikékre – bent várnak a mennyasszonyra. – A vőlegénnyel – lökött be minket a templom kapun Anya.

A templomba kellemes hűvös volt, de azért elbírtam volna viselni, ha lett volna rajtam pulcsi. Körbe néztem a násznépen, de ő nem volt ott. Végig mentem a sorok közt és kivettem Dorka kezéből a virágot, majd beálltam mellé.

- Viki – kiáltott be Anya a templomba, mire minden tekintet rá szegeződött.

- Igen? – kérdeztem zavartan.

- Gyere – hadonászott Anya, így enyhén szégyellősen lépdeltem a sorok között. Kiléptem a templomból, ami előtt egy kétségbe esett mennyasszony állt.

- Mi a baj? – néztem körbe, de mindenki csak csendben állt.

- Nem tudom végig csinálni – sóhajtotta Liz, de nem sírt, mert gondolom, akkor elkenődik a sminkje.

- De – vágtam rá. – Szereted Tomit, és ő is szeret téged.

- De én nem bírom…

- De – ismételtem meg. – De kibírod, mert ti ketten Tomival ezt már eldöntöttétek. És most kismilliárd ember ül unottan és vár arra, hogy ti ketten ezt a döntést megvalósítsátok. Nem hagyhatod, hogy ők vagy Tomi csalódjon benned. És te sem akarod ezt…

- De én ezt nem tudom végig csinálni – hüppögte Liz.

- Mért ne tudnád? – kérdeztem és a kezébe nyomtam az ő csokrát-vagyis remélem, hogy az övét. – Erős vagy, szép vagy… Kell ennél több? – kérdeztem és Anyámra vigyorogtam, aki sóhajtva bement a templomba. Utána akartam menni, hogy Lizt kettesben hagyjam az apjával és hogy elfoglaljam a helyemet, de ő nem engedte.

- Menj be előttem – javasolta Liz.

- Jó – vontam meg a vállamat. Mégis mi történhetne?

- De ez így nem jó, kell még egy lány plusz hozzá még egy fiú, meg hozzád is egy…

- Majd én elintézem – mondtam és beszaladtam a templomba.

- Viki, ne szaladj – szólt rám Anya.

- Oké – feleltem és lelassítottam a lépteimet. – Barbi és Máté gyertek!
- De miért? – kérdezte értetlenül Máté.

- Ne veszekedj, gyere – ragadtam meg a karját. – Jess te is – mondtam neki, ő meg nem ellenkezett. Így hát négyesben mentünk ki a templom elé.

- Máté Barbival, velem Jess – mutogattam magunkra.

- Én mért pont Barbival? – kérdezte ijedten Máté.

- Mert ő a barátnőd? – kérdeztem vissza, mire kaptam egy gyilkos pillantást.

- De én veled akarok menni – fogta meg Máté a kezemet.

- De én vagyok a barátnőd – mondta értetlenül Barbi.

- Szakítok veled – vonta meg a vállát Máté.

- MI?? – kérdeztük egyszerre 3-an.

- Vikivel akarok bemenni a templomba és kész. Te mehetsz Jessel…

- Oké – mondta Jess, pedig őt senki se kérdezte, de szerintem úgy érezte jeleznie kell, hogy itt van és tudja, hogy miről van szó.

- Jaj, Apa… - ölelte át Liz az apukáját. – Kezdődik – mondta, mire Máté karórája pillantottam. 10 óra múlt 7 perccel. Ezek szerint Liz tényleg itt volt 10 előtt 5 perccel, ahogy Anya ígérte.

- Hajrá – szorítottam meg Liz kezét, majd beálltam Máté mellé. A templomból halk zene hallatszott és beléptünk a templomba. Egy darabig csak a cipőmet bámultam, majd körbe néztem a tömegen és megláttam ŐT. Pedig eddig nem láttam… Ott állt Anya és Rocky mellett a padsor végén, fekete öltöny, fehér ing és nyakkendő volt rajta csak úgy, mint Rockyn. Egy pillanatig elfelejtettem lépni és ennek meg is volt az eredménye. Belegabalyodtam a saját lábaimba és előre estem, de Máté elkapta a karomat, így csak félig estem el, de az egyik térdem, így leért a földre. A templomba még mindig a zene hallatszott… Pontosabban a zene és valakinek a gyönyörű nevetése… Ádám nevetett, Rockyval a sarokban.

Gyorsan talpra szökkentem és mintha semmi se történt volna visszaálltam Máté mellé.

- Megvagy? – kérdezte és zavartan körbe nézett.

- Jah, csak megnéztem, hogy… csúszik-e a padló – rögtönöztem.

- Persze – hagyta rám Máté és beállt Erik mellé én, pedig Barbihoz, aki már odaért, mert Jessel kikerültek minket. A templomba mindenki felállt és belépett Liz és az apukája. Mindketten rohadt boldognak tűntek és Lizen nem is látszott a kirohanása.

A szertartás másfél órás volt. Igen másfél órát kellett végig állnom egy helybe….

- … házastársaknak nyilvánítalak titeket – mondta a lelkész vagy az anyakönyvvezető vagy már nem is tudom, hogy ki, mire Liz és Tomi megcsókolták egymást.

- Nah, mehetünk a szőlőházba – sóhajtotta mellettem Barbi.

- De, jó… Ez olyan, mintha randiznék Mátéval – sóhajtottam nevetve, mire kikerekedett Barbi szeme.

- Randi?

- Hát járok vele vagy nem? – kérdeztem meg vonva a vállamat és kisétáltam tömeg után, de valaki megtépte a hajamat és gyanítom, hogy nem Máté volt.

- Ő az enyém, te kis csitri – sziszegte a képembe Barbi.

- Oké, ribanckám. Legyen a tiéd – mondtam és elrántottam a kezét a hajamtól, majd viszonoztam a gesztusát.

- Nem vagyok ribanc – kiáltotta, mire a maradék násznép felénk fordult a templomba. Biztos igen ritka, hogy két koszorúslány verekedik a templomba az esküvő után. – Te viszont az vagy – mondta és megkarmolta a karomat.

- Ebben biztos vagy? – kérdeztem és megrúgtam.

- Teljesen – vágta rá és rám vetette magát a templom kellős közepén. Eldőltünk mindketten a padsorok között, Barbi rajtam én meg a földön.

Tépte a hajamat, karmolta az arcomat én meg csak rugdosni tudtam őt.

- Hé – rántotta le Ádám Barbit rólam.

- Gyere – húzott fel lassan Rocky. – Már nincs mit nézni – mondta az összegyűlt tömegnek Rocky és kihúzott a templomból.

- Avu – nyögtem és hagytam, hogy Rocky felültessen egy oszlopra.

- Huh, jól megvert a jövendőbeli családodból az egyik…

- De vicces vagy – sóhajtottam.

- Kicsim, mit csináltál? – rohant oda hozzám Anya.

- Jól van, majd én vigyázok rá. Maguk menjenek csak a szőlőházba 5 perc és mi is megyünk – hárított Rocky és Anya picit kétkedve, de beszállt Apa mellé a kocsiba.

- Nem, azért de nem először gyepálnak el…

- Fogd be – vágtam rá. – Majd én is rád ugrok és utána próbálj meg leszedni magadról.

- Oké, gyere csak – mondta Rocky és hátrébb állt az oszloptól.

- Jól van, te akartad – feleltem és el kezdtem felé futni, de amikor odaértem hozzá, ő csak röhögve elkapta a derekamat és magához ölelt.

- Én nyertem 1-0.

- Lenyomnálak – mosolyogtam rá, ő meg letörölte az arcomat egy zsepivel

- Majd, amikor meggyógyultál. Úgyis maradunk még legalább 2 hétig…

- Igeeeeen – kiáltottam és a nyakába vetettem magamat. Ekkor megláttam Ádámot és Barbit kisétálni a templomból. Beszélni akar velem Ádám, láttam rajta, ahogy rám nézett, én viszont csak beszálltam Rocky mellé a kocsijukba és vártam, hogy elinduljunk.

- Kire, mire várunk? – kérdezte és körbe néztem.

- Ádámra – mosolyodott el Rocky, mire én a kocsiajtajához kaptam, de azt Rocky bezárta.

- Héé – csaptam a kezére. – Engedj ki!
- Nem.

- De most mi…- kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert Ádám és Jess szállt be hátulra.

- Na most már semmire és senkire nem várunk – állapította meg Rocky.

- Rohadt szemét vagy, remélem, hogy tudod… - fordultam az ablakom felé sértődötten.

- Igen tudom – mondta és gondolom közben nagyon vigyorgott.

- Itt vagyunk – kiáltott fel Rocky 30 perc után és leparkolt egy istálló előtt.

- Szőlősházba indultunk, nem ide – mondtam és Rocky kinyitotta előttem a kocsiajtót.

- A ház, e mögött van – felelte Rocky és el kezdett arra sétálni, amerre mutatott. Én viszont továbbra is a kocsiban ültem és észre se vettem, de egyedül maradtam- vele.

- Várj meg Rocky – pattantam ki a kocsiból.

- Vigyázz – kapott a karom után Ádám, de fölöslegesen, mert már eltaknyoltam a saras szalmában.

- Kösz – mondtam és undorodva felálltam.

- Na, hozzám szóltál – vigyorgott Ádám, én meg igyekeztem nem észrevenni, hogy milyen jól áll neki a szmoking. – Haladás…

- Ne szokj hozzá – vágtam oda neki és elindultam Rockyék után.

Rockynak igaza volt- az bitálló mögött egy hatalmas szőlős állt, legalább 3 hektárnyi és a sarkában egy kis ház, aminek a kertjében asztalok, székek és a násznép volt.

- Várj – ragadta meg Ádám a kezemet, mielőtt odaértünk volna a kisházhoz. Így megálltunk tőle 10 méterre.

- Azt mondtam, hogy nem beszélünk – téptem ki a karomat a szorításából.

- De muszáj beszélnünk…

- Semmit se muszáj – vágtam rá elindultam volna a házhoz, de Ádám megfogta a derekamat is. – Engedj el – kapálództam

- Nem – felelte és maga felé fordított. – Tudom, hogy tudod, hogy Barbi a testvéred.

- Igen tudom, na és? – kérdeztem, mire csak elmosolyodott és félre döntötte a fejét. – Csak az zavart, hogy nem te mondtad el, miután ezt majdnem egy hónapig titkoltad előlem, majd elrohantál és még csak azt se mondtad, hogy elmész – panaszkodtam neki. – És tudod mennyit szenvedtem?

- Jah, pont annyira, hogy hetyeghess a szépfiúval… - mondta sértődötten és elengedte a derekamat.

- Nem hetyegtem vele!

- De a 30-as pasival igen! – vágat rá.

- Te meg Hajnival – válaszoltam és ő meg zavarba jött. Hah, most megfogtam!!

- Én nem…- kezdett bele a magyarázkodásba, de én elfordultam előle. – Viki – kapott a karom után, de én odafutottam inkább Anyáékhoz.

- Nah, akkor mindenki itt van – csapta össze a tenyerét Anya. – Viki Ádám mellé ülsz, oda – mutatott Anya a szmokingos szívtipró melletti helyre.

- Nem ülhetnék inkább oda – mutattam egy szabad székre a kisgyerekéknél.

- Nagyon vicces – mondta Anya és odalökdösött a székhez.

- Hali – köszöntem és leültem mindenkihez vagyis: Ádám, Jess, Hajni, Dal, Erik és Rockyhoz.

- Szabad? – kérdezte Ádám és egy pohár bort nyújtott felém.

- Nem iszom…

- Tegnap a vetkőzős fiúnál nem ez látszott – mondta Hajni nevetve ezt az értelmetlen mondatot.

- A kivétel erősíti a szabályt – csaptam le Hajni magas labdáját.

- Akkor ezért nem kezdtél ki még Rockyval – dobta hátra kacagva a haját Hajni.

- Mert?

- Ő a kivétel – mosolygott sunyin Hajni.

- Igen, Rocky kivételes, mert a barátom – feleltem és most már farkas szemet néztünk Hajnival, a fiúk meg csak kussban ültek és bámultak ránk.

- De az összes többi fiú már megvolt neked, vagy nem tévedek?

- Tévedsz – vágtam rá.

- De neked semmibe se tellett lenyúlnod Ádámot…

- Ki elől? – szólt bele a beszélgetésünkbe Rocky.

- Csak, hogy tudd Hajni, Viki tegnap ország-világ előtt bevallotta, hogy szerelmes Ádámba – mondta Jess, mire síri csend lett az asztalunknál.  – És ezt te is hallottad Hajni – tette hozzá halkan Jess.

Felpattantam az asztaltól és el kezdtem visszaszaladni a kocsihoz.

- Várj Viki – szólt utánam Ádám, de nem figyeltem rá, csak futottam… egyenesen bele Apába.

- Gyertek gyorsan vissza, most jön a torta – állított meg minket Apa, aki úgy tudja, hogy járok Ádámmal. Jaj, ne…

- Megyünk, csak Viki mutatni akart nekem valamit – szólalt meg mellettem Ádám, majd mellém lépett és megfogta a kezemet.

- Oké, fiatalok, de azt hiszem az a valami később is ott lesz – mondta és elindult velünk a kisházhoz.

- Kísérj ki a mosdóba – ragadta meg a karomat Liz és behúzott a kisházba. – Szerelmes vagy belé?

- Te is hallhattad tegnap, ezek szerint…

- De akkor részeg voltál.

- Jó, de akkor is így van – vontam meg a vállamat.

- Na jó, mindegy – sóhajtott Liz, majd megigazította a tükörnél a haját. – Nah, milyen vagyok?

- Csodálatos – mondtam és megöleltem, majd együtt mentünk ki, ő az ő asztalához én meg, az én mesés asztalomhoz, ahol kínos csend volt, mire odaértem.

- Meddig tart ez még? – kérdezte a kajálás után Rocky, majd lerogyott mellém a földre.

- Mi haza mehetnénk – ajánlottam fel neki, mire felcsillant a szeme.

- Oké, pillanat – mondta és befutott a kisházba, ahol a többiek buliztak. Fél perc múlva kijött hozzám Ádámmal.

- Erről nem volt szó – tiltakoztam, és lassan feltápászkodtam.

- Ádám haza visz, de nekem maradnom kell – kacsintott rám és megint visszaszaladt a házba, hogy ne tudjak tiltakozni.

- Gyere – fogta meg a kezemet és nem mertem tiltakozni, mert mi van, ha felhozza a témát.

Csendben elsétáltunk a kocsiig, ahol Ádám kinyitotta előttem udvariasan az ajtót, majd beszállt mellém a kocsiba.

- Szóval… - kezdett bele, de jobbnak láttam, ha félbe szakítom.

- Nem kell beszélnünk róla – vágtam rá, de közben nem néztem rá.

- De kéne…

- Nincs miről – mondtam. – Én szerelmet vallottam neked, te meg egyszerűen nem viszonoztad – nyögtem ki és ezen magam is meglepődtem. – Úgy értem…

- Nem mondtam, hogy nem szeretlek…

- De azt se, hogy igen…

- Viki én – kezdett bele, de megint félbe szakítottam…. Ez egy ilyen nap.

- Hagyd abba…

- Nem félre érted. Viki én…

- Légy szíves…

- … én is szeretlek… mondjuk. – tette hozzá, mire egy világ dőlt bennem össze.