Part 29

Elég rövid lett, amit nagyon sajnálok, de remélem tetszeni fog :))

2010. 07. 11

- Viki én – kezdett bele, de megint félbe szakítottam…. Ez egy ilyen nap.

- Hagyd abba…

- Nem félre érted. Viki én…

- Légy szíves…

- … én is szeretlek… mondjuk. – tette hozzá, mire egy világ dőlt bennem össze. – Várj, hagyd, hogy megmagyarázzam – fojtotta belém a szót.

- Nem,ezt nem kell megmagyarázni – mondtam és csalódottan kinéztem az ablakomon.

- Tudod, én sohasem éreztem, úgy egy lány iránt, mint irántad érzek…

- Szóval még sosem utáltál egy lányt sem?? – kérdeztem felháborodottan.

- Nem, nem úgy értem. Sosem voltam szerelmes még egy lányba sem…

- Hajni?

- Erik? – vágott vissza.

- Neki mi köze van mind ehhez?

- És Hajninak? – kérdezett vissza automatikusan.

- Neki pont annyi, mint Eriknek – felelte.

- De Hajniba te szerelmes voltál… És emiatt is szakadt fel az arcom – mutattam oda.

- Uh, még nem szedtétek ki a varratokat? – vizsgálgatta, ahova mutattam.

- De, csak utána visszarajzolgattam a vonalakat… Mégis mit gondoltál?

- Neked semmi jogod sincs felháborodni – kiáltotta és közben megállította a motort, mert a nyaralónál voltunk. – Te voltál az, aki minden pasival, csak úgy összeállt, se szó se beszéd. Én meg voltam a szerencsétlen srác, akinek ott volt az a növényevő Hajni.

- Háh, bevallottad – állapítottam meg elégedetten.

- Mit?

- Hogy bele voltál zúgva Hajniba.

- Én nem ezt mondtam…

- És szerinted én nem éreztem szarul magam?? Hmm? Szó nélkül elmentél és csak a telefonodat hagytad itt. És amikor azt hittem, hogy soha többé nem fogunk beszélni felhívsz és azt követelitek Rockyval, hogy vigyem el ahhoz a seggfej sráchoz a mobilod – mondtam sértetten. – És visszajössz az esküvőre, amire asszem nem is voltál meghívva, csak teszed itt az agyadat és közben úgy teszel, mintha neked állna feljebb, pedig te voltál az, aki lelépett – fejeztem a monológomat, majd kinyitottam a kocsiajtót és berohantam a házba- hova máshova, mint a fürdőbe…

- Viki engedj be – dörömbölt 2 perc múlva Ádám az ajtón. – Viki, ugye nem teszel kárt magadban? – kérdezte, de én csak kusban ültem a kád szélén. – Viki kérlek válaszolj! Ha nem válaszolsz berúgom az ajtót… Oké, háromig számolok. 1…2…3… Jól van te akartad – mondta én meg gyorsan elfordítottam a kulcsot, így amikor Ádám neki rohant az ajtónak, akkor az kinyílt. De Ádám se most jött le a falvédőről, azért ő is csak rúgott egyet az ajtóba és egy seprűt dobott be rajta. Gyorsan ki akartam rohanni az ajtón, de ő ott állt mellette és elkapta a derekamat.

- Ennyire hülyének néztél? – kérdezte mosolyogva, de továbbra sem engedett el.

- Mondjuk…- vontam meg a vállam és közben próbáltam kiszabadítani magamat a szorításából.

- Hoho – mondta és a derekam helyett a kezeimet fogta meg, majd átölelte az egész testemet.

- Hagyj békén – morogtam a mellkasába.

- Ezt te sem gondolod komolyan – dünnyögte a nyakamba, ahova a fejét fúrta.

- De – feleltem és közben megpróbáltam ellökni magamtól, mire csak felmordult, de egy lépéssel elhátrált.

- Azt mondtad, hogy szeretsz – mondta értetlenül és vissza akart bújni hozzám, de én befutottam a hálószobánkba és bezártam az ajtót kulccsal.

Óvatosan levettem a ruhámat és felvettem egy pólót, majd bebújtam az ágyamba. Pár perc múlva elnyomott az álom.

Egyedül ébredtem… Nem tom’ hány napja először. Ránéztem a faliórára, ami 10.24- et mutatott. Fel kéne kelni…

Felültem az ágyba és felkaptam egy sortot. Lassan és óvatosan kinyitottam az ajtót, majd kimentem a konyhába, ahol valaki kutatott a hűtőben.

- Szia – vigyorgott rám Ádám. – Sokáig aludtál – mondta és felém nyújtott egy kólát.

- Kösz – feleltem és leültem egy székre. Csak álmodom??

- Ha szeretsz… - nem asszem nem álmodom.

- Nem szeretlek – vágtam közbe. – Csak pont annyira, mint te engem.

- Azt se tudod, hogy én mennyire szeretlek - mosolyodott el Ádám.

- Honnan veszed?

- Rocky mondta el? – kérdezte dühösen Ádám. – És te meg elhitted? Hidd el Viki azt én nem gondoltam komolyan… És az üzenet, amit a rögzítődön hagytam…

- 1, nem beszéltem Rockyval. 2, mit nem gondoltál komolyan? 3, milyen üzenet?

- Ööö, semmi – motyogta az orra alatt.

- De, most már kénytelen vagy elmondani…

- Részeg voltam – kezdett bele Ádám. – Igazság szerint mind azok voltunk. Rocky meg a pesti haverjaink. Elmentünk egy bárba és rengeteget ittunk és valamelyik baromnak eszébe jutott, hogy hívjuk fel random egy lányt. Nekem ugye nem volt ott a telóm, viszont Rocky telójába benne van a számod. Ezért téged hívtunk…

- De tegnap itt volt a…

-… vetkőzős fiú – fejezte be helyettem a mondatot. – Tudom. De hagytunk üzenetet miután kinyomtad a telefont. Nem is egyet…- Vajon tegnap hova tettem a telóm? Vagy a ruhába hagytam – bár azt erősen kétlem, mivel annak nem volt zsebe. Akkor viszont kint lehet a teraszon.

- Mindjárt megtudom, hogy hányat…- rohantam a terasz felé, ahol felkaptam a telefont és rögtön meghallgattam az üzeneteket.

- Neee – üvöltötte Ádám és átrohant a kerten és rám vetődött. De már későn…

- Itt Ádám…Szia Viki…Én csak annyit akartam mondani, hogy jó vagy – mondta Ádám részeges hangon a telefonba. – Huh, nagyon jó. Király vagy. De nem értem, hogy miért Eriket választottad helyettem… Én is jó vagyok! Sőt én is király vagyok! Én egy ász vagyok, és minden csaj egy csettintésemre ugrik… Gyere ide…Igen te…Látod Viki engem minden nő akar – megszakad a vonal.

- Húúúú – kezdődik el a másik üzenet. – Itt megint éééén… Nagy parti volt… Itt van velem egy csaj… Jázmin köszönj Vikinek… Szia Viki – Ádám eltorzított hangja. – Látod egy 10-es csaj van velem… Te meg csak 7-es vagy 6-os vagy…

- Ki az? ­– kérdezi valaki a háttérből.

- Azt hívogatom, aki összetörte a szívemet…. Elkártyáztam a gyönge szívem, suhogasd meg a szoknyád hajnal, pálinkát lehelek… - megszakad megint a vonal.

- Szia Viki. Bocs hogy tegnap olyan sokszor hívtalak. Csak most néztem meg Rocky telóját. Remélem semmi rosszat nem mondtam. Szia… Jah, és Ádám voltam…

- Mért csak 6-os? – nyögtem ki nagy nehezen Ádámnak az üzenetek után.

- Részeg voltam…

- „… a részeg ember mondatai, a józan ember gondolatai…”

- Jó lehet, hogy komolyan gondoltam egy részét…

- Azt, hogy azt hívogatod, aki összetörte a szívedet? – kérdeztem nevetve és visszamentem a teraszra.

- Nem. Azt, hogy 6-os vagy – mondta Ádám, én meg azt hittem, hogy félre hallottam.

- Ezt most remélem nem mondtad komolyan!

- Nem, Viki én…

- Hagyj békén! – kiáltottam Ádámnak nem is tudom hányadszorra.

- Jajj, már megint drámáztok? – jött ki Rocky egy sörrel a kezében.

- Nagyon vicces – mondtam és sértődötten levágtam magamat mellé a székbe.

- Viki nem úgy értettem, hogy 6-os vagy…

- Ki ne mondd még egyszer! – figyelmezettem és néztem, ahogy leül velünk szembe, az asztalhoz.

- Öreg, úgy akarsz békülni vele, hogy azt mondod neki, hogy egy 6-os? – szólt közbe Rocky.

- Fogd be. Ez egy taktika…

- Hogy mi? – kérdeztem vissza. – Az neked taktika, hogy azt mondod nekem hogy 6-os vagyok? Tudod mit?! Menj az ö…- kezdtem bele, de Máté félbe szakított, aki most jött ki a teraszra hozzánk.

- Jöttök velünk a strandra? – kérdezte.

- Igen – vágta rá Rocky és felrángatott a székemről.

- De nincs rajtam fürdőruha…

- Nem baj – mondta Rocky és kisétált velem a kiskapun.

5 perc alatt odaértünk a strandra, ahol megint közöltem Rockyval, hogy nincs fürdőruhám.

- Legyél melltartóban – vonta meg a vállát Rocky.

- Meg talán bugyiban – tette hozzá Dorka gyorsan, mire gyilkos pillantást vetettem felé. Kinézné belőlem, hogy bugyi nélkül fürdök?

- Oké – feleltem és levetőztem bugyira és melltartóra.

- Verseny a vízig – mondta Máté és megragadta a karomat és el kezdett a víz felé rángatni. Majd amikor odaértünk beledobott a félméteres vízbe.

- Kösz – köhécseltem neki.

- Nincs mit – vigyorgott rám a gyerek.

Délutánig ott voltunk a strandon, majd visszamentünk a nyaralóhoz és leültünk mind a tűzhöz. 

- Felelsz vagy mersz? - vetette fel Rocky.

- Már nem vagyunk az oviban - vágtam rá.

- Akkor Viki kezdi...

- Felelek!

- Szereted Ádámot? - kérdezte rögtön Rocky.

- Inkább merek.

- Csókold meg Ádámot - vonta meg a vállát Rocky én meg gyilkos tekintettel méregettem.

- Oké vége - mondta Rocky. 

- Minek? - kérdeztem ijedten. 

- Lejárt az időd, most már muszáj megcsókolnod Ádámot - vigyorgott Rocky.

- Hol van Ádám? - kérdeztem unottan és a mutatott irányba mentem, ami a ház mögött volt. - Te mit csinálsz itt?

- Várok...

- Mire?

- Hogy megcsináld a feladatod - vigyorgott rám Ádám.

- A mit...? Jah, hogy felelsz vagy mersz... Ez egy hülye játék....

- De nem akarsz játékbaszó lenni...

- Mi?

- Játékbaszó - vonta meg a vállát Ádám és leült a hintaágyba, majd a szemével méregetett engem. - Aki elbassza a játékot.

- Jah, hogy úgy - feleltem és óvatosan leültem mellé.

- Cajj, csókold már meg - kiáltotta Rocky a ház mellől. 

- Hé, szeretném magányban intézni - mondta, mire Rocky elment. - Mondjuk azt, hogy megtörtént. Légyszi...

- De már vagy ezerszer csináltuk - csúszott közvetlenül mellém Ádám. 

- De én most nem akarom - próbáltam arrébb húzódni, de  a karfába ütköztem. - Te csókold meg Hajnit, én meg, megpuszilom a tükörképemet és ez olyan, mintha megtörtént volna - mondtam, majd odafutottam a teraszhoz. - Megvolt!

- Tényleg? Hmm...Ádám? - kérdezte  Rocky. 

- Igen, megvolt...

- Akkor most Ádám jön - csapta össze a tenyerét Rocky. - Felesz vagy mersz?

- Felelek - mondta Ádám és leült mellém egy székbe.

- Szerelmes vagy Vikibe?

- Inkább merek - pfff, utánzós...

- Csókold meg Vikit - mondta egyszerűen Rocky. - Lejárt az idő, csókot! 

- Mi?

- Jajj, de nem megy nektek ez a játék- sóhajtott Rocky. - Ha lejár az idő, akkor muszéj megcsinálni a merést. Csókold meg Vikit- és most előttünk - tette hozzá vigyorogva Rocky.

- Oké - mondta Ádám és felállt székéből, majd odajött hozzám és a kartámláimra támaszkodott majd közelebb hajolt hozzám.

- Ne, én nem... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert valami furcsa dolog történt...

                                        *                                 *                                *