Part 33 2/2

Itt a vége, amennyire csak tudtam próbáltam annyira hosszút írni. 

HAJRÁ MAGYAROK!!!!

Jó olvasását :))

- Ez meg mit csinál?- böktem az ujjammal Máté felé, aki épp az esővel verette az arcát kint az udvaron.

- Ő, épp bűnhődik, mivel egy kemény fogadást elvesztett – röhögött Boldi.

- Aham az király – mosolyogtam rá és levágtam magam egy székre és megnéztem az SMS-imet. Meglátóglak este felé… Puszi Anya – írta… – Mi az ott? – kérdeztem, közben zsebre vágtam a telóm és Rocky feneke alatt lévő izére mutattam.

- Semmi – vágta rá és eldobta azt az izét jó messzire én meg sprinteltem utána. – Hé – kiáltotta és utánam rohant.

- Megvan bibibíííí – kaptam fel a…a…a… plüssmajmot és tovább futottam vele. – Nem adoooom – kiáltottam és elfutottam vele a ház mögé. 

- Azt add vissza – vetődött rám Rocky.

- Mi ez itt, kérem szépen? – jött oda hozzánk Dal.

- Ellopta a majmodat – kiáltotta Rocky és közben próbálta kitépni a kezemből a plüssmajmot.

- AZ ENYÉMET??? – üvöltötte Dal, majd ránk vetődött.

- Hé nekem nem szabad bunyóznom – kiáltottam legalulról és közben kapkodtam a levegőt. Két kigyúrt srác fetrengett rajtam és próbáltak egy plüssmajmot kitépni a kicsi kezeim közül.

- Az az enyém – mondta Dal és arrébb lökte Rocky és már csak ő fetrengett rajtam.

- Szállj le rólam, te barom – vertem az egyik ököllel a mellkasát.

- Akkor add ide a majmomat – mondta Dal és a két tenyerével megtámasztotta magát a fejem mellett.

- Szállj le rólam és kapod a majmot.

- Add ide a majmot és leszállok rólad.

- Minek kell neked ennyire egy majom? – kérdeztem, de már kapizsgáltam a választ. – Drog van benne, mi?

- Fogd be – kiáltotta és rám nehezedett az egész testével. – Add ide a majmomat! – sziszegte a fülembe.

- Vedd el, ha kell – mondtam és a szabad kezemmel a szeme SARKÁBA, de csakis a SARKÁBA nyúltam bele. Mire le hentergett rólam én meg futottam, mint egy őrült…

… ki a kiskapun át az utcára.

Elsprintelek a strandig, ott meg bebújok a vízibicikli kölcsönző mögé. Így hát rohantam, mint egy őrült a strandig.

-Hé, Vikiiii – üvöltötte Dal és már csak pár méter választott el tőle. – Kinyírlak, ha nem állsz meg azonnal.

Így hát még gyorsabban sprinteltem a strandra.

Én meghalok…

Meg fogok halni…

Uramisten! Már szinte élőhalott vagyok!!!

-VIKTÓRIAAA!!! – üvöltötte Dal. MEGHALOK…

Hátra néztem és láttam, hogy az első számú közellenség már 1,5 méterre volt tőlem. Olyan gyerekes egy MAJOM miatt fogócskázni.

-Kapj el, ha tudsz… Háromfejű strucc!! – kiáltottam, majd berohantam a strandra.

Befutottam gyorsan egy bokor mögé és lapítottam a drogos majommal.

-Egy 169 centi magas teltkarcsú szőkés barna hajú lányt keresek – magyarázta Dal valakinek.

- Nem láttam – mondta neki az a valaki. Meghalok, meghalok, meghalok….

- Megvagy – kiáltotta a fülembe Dal.

- Azt csak hiszed – mondtam és elfutottam előle…

…majd hanyatt vágódtam egy gyökérben.

-Hé – kiáltotta az a gyökér.

- Engedd el a lábam – kiáltottam…Attilára.

- Jé, szia – köszönt nekem.

- ELKAPTALAK – üvöltötte Dal és ránk vetődött.

- Dal? – kérdezte Attila és meglepődve nézte, ahogy egymáson fetrengünk. Lehet, hogy nem értette, hogy mit csinálunk.

- Ellopta a majmomat – nyafogta Dal és rám mutatott, majd hasba könyökölt engem és jól tökön rúgta Attilát.

- Szállj le rólam, te barom – lökte le magáról Attila Dalt és vele együtt engem is. Így már csak ketten bunyóztunk Dallal.

- Köszönöm – rántotta ki a kezemből Dal azt a nyavalyás majmot – És most – mondta és a hátára kapott.

- Hé, tegyél le – vertem ököllel a hátát. – Ha nem teszel le, akkor megint ellopom a majmot!!

- Persze – nevetett és rávert a seggemre.

- Mi van pontosan abban a majomba? – kérdeztem és közben egyenletesen zötyögtem a vállán.

- Ahhoz semmi közöd – felelte és dobott rajtam még egyet.

- Ha igazi drog feldobhatlak a zsaruknál – vigyorogtam elégedetten.

- És, hogyan? – kérdezte. – Az egyik barátom, akit Dalnak hívnak egy plüssmajomban tárolja a kokót.

- Hah, lebuktál. Kokó van benne!

- Jól van – sóhajtotta Dal. – Amúgy remélem azt tudod, hogy a nagy szívszerelmed lelépett.

- Mi? – kérdeztem és egy pillanatra lefagytam. Ádám elment? MÁR MEGINT?? – Ja, biztos lement a közértbe…

- Hát nem éppen. Elment az állomásra, hogy felszálljon az első vonatra és lelépett már vagy 5 órája.

- Nah, persze. Ha Ádám elment, akkor én vagyok az angol királyné…

- Akkor hát felség, megérkeztünk – tett le Dal.

- Ádám MÁR MEGINT elment? Olyan déja vu érzésem van…

- Nem is sajnálod?

- Már, hogy ne sajnálnám?? Te paraszt – vágtam pofon búcsúzásképp és már be is akartam menni, de ő megragadta a kezem és magához rántott.

- Azt hiszed, hogy végeztem veled? – kérdezte és a hasamnál fogva bevonszolt a házba és azon belül, a kamrás szekrénybe.  

- Van kamrás szekrényünk? – kérdeztem és körbe néztem a kamrában. – Ez büdös… - nyafogtam, mire Dal betapasztotta a szám egy ragasztószalaggal. Majd megragadta a kezemet és összekötözte és így a lábamat is.

- Aguynamnasamnasb – motyogtam Dalnak, de ő csak nevetett.

- Most olyan dolog fog történni, amit jobb, ha nem látsz aranyom – puszilta meg a fejemet Dal, és kiment a kamrából.

2 perc múlva röhögést hallottam, majd éreztem valami bizarr szagot.

Még egy picit, még egy picit és még egyet… Jó… Most már csak a lábamról leszedem a kötést és kész is.

Kimentem a folyósóra és onnan meg bementem a konyhába, onnan meg a nappaliba…

…ahol egy csapat beszívott pasit láttam.

-Grat – mondta Dal és megpaskolta a seggem. – Sikerült kibogoznod a Dal-csomót…

- Höh – hörgött Jess és a kezénél fogva behúzott az ölébe.

- Elengedhetsz – vertem a kezére.

- Dehogy engedlek…Bíbíbííí – ölelte át a derekam Jess.

- Nekem nyolc – mondtam és hátra dőltem Jessnek.

- Ooooh, beindultál – vigyorgott Jess.

- Fogd be – rúgtam meg az egyik lábát.

- Jaj elment a szívszerelmed és máris ilyen kis agresszív lettél?

- Nem volt a szívszerelmem! – rivalltam rá Jessre.

- Perszeee, hiszi a piszi – nevetett Jess. – Amúgy nekem is Ádám volt a szívszerelmem.

- Hah, jó vicc…

- Tényleg! Képzeld buzi vagyok! – röhögött Jess, majd lelökött az öléből és beült Daléba.

- Csókot! Csókot! Csókot! – kántálták a fiúk egyszerre és Jess szája csak pár centire volt Dalétól.

- Ne – kiáltottam és rávetettem magam Jessre és vele együtt levágódtam a földre.

- Hoooo, beindultál a buziktól? – nevetett és a két kezével felemelte a fejemet.

- Szállj le rólam – mondtam és próbáltam a fejemet hevesen forgatni.

- Nem hallottad – rángatta valaki le rólam. – Azt mondta, hogy szállj le róla – sziszegte Máté Jess fülébe és földhöz vágta őt. Én meg kifutottam a házból, ki az esőbe...

..és rohantam el, el, el…jó messzire. De, csak akkor vettem észre, hogy az állomásra futok, amkor neki mentem egy sorompónak.

-Oo, jól vagy? – kérdezte egy srác, aki ott állt mellettem.

- Megvagyok- mondtam és bementem egy fedett megállóba.

- Biztos? – kérdezte mellettem egy másik srác.

- Persze – vágtam rá és leültem a padra.

- Mit keresel itt?

- Semmit – vontam meg a vállam.

- Aha, persze – nevetett fel. – Akkor kit keresel?

- A kaszást…

- Akkor megtaláltad- mondta a srác. – Kaszás vagyok – nyújtott kezet.

- Én meg a Halál.

- Oh, akkor mi ketten rokonok vagyunk?

- Őszintén megmondom neked, hogy nem tudom. Nem voltam sohasem vallásos, egyébként meg hülye vagyok – nevettem.

- Mit ne mondjak, ezzel nem vagy egyedül. Több milliárd ember hülye a világon és te csak egy vagy közülük.  Nem vagy kivételes…

- Mi van?  - kérdeztem és elég furcsán nézhettem a srácra.  – Te meg miről beszélsz?

- Csak arról, hogy millió-egy lány van a világon, akik tőled semmiben sem különbek. És te oda se figyelsz rájuk. Azt hiszed, hogy te vagy a világ közepe. Pedig hidd el ez nem így van. Sőőőt attól olyan messze állsz, mint a Naptól a Föld. Képzeld a világ nem éppen körülötte forog.

- Na, jó elég. Te ki a franc vagy?

- Az most tök mindegy. Figyelj rám! Azt minden srác utálja, ha egy csaj öntelt és egoista.

- Oké, majd szólok Barbinak, hogy vissza kéne fognia magát…

- Vagy magadra kéne rászólnod…

- Fogd be! Azt se tudom ki vagy – mondtam a srácnak és felpattantam a helyemről.

Oké, ez furcsa volt…Nagyon!!

Nah, most hova? Merre? A nyaralóba nem mehetek mert egy csomó beszívott hapsi vár rám… Szálljak vonatra és húzzak haza Anyáékhoz? Jajj, ne! Anya!! Azt írta este felé jön…

Miközben rohantam haza felé, azon agyaltam, hogy hogyan fogom eltűntetni a drogot.

-Jön Anya – csak ennyit bírtam kinyögni, amikor haza értem…

- Hova? – kérdezte Máté és lekapta a lábát egy székről.

- Ide, te barom – vágtam fejbe óvatosan. Mert azért mégis csak megmentett egy drogostól…

- Tiédek a drogosak, mi kitakarítunk és eltüntetünk mindent Boldival – csapta össze a kezeit Máté.

Együtt kivonszoltuk őket a teraszra és leültettük őket egy-egy székre. Berohantam egy kancsóért és odaálltam Dal elé.

-Beszívtál?

- Nem – vágta rá, én meg a képébe öntöttem egy adag vízet.

- Beszívtál? – fordultam Jess felé.

- Igen – vigyorgott idiótán, így neki is ját egy kancsó hideg víz.

Aztán fogtam magam és bementem a házba egy jégkocka tartóért.

Ugyanezt játszottam, csak most a pólójukba jégkockát szórtam a víz helyett.

Egy kemény óra múlva máris 7 kemény és alig beszívott fiű állt, vizes hajjal, de száraz ruhában a teraszon.

-Nah, elégedett vagyok – tettem csípőre a kezemet.  – Nekem van egy kis elintézni valóm. – mondtam és kimentem a kiskapun. Elmentem az állomásig és ott volt még a fiú.

Ott állt a megállóban…

-Nem vagy képes el menni innen? – kérdeztem tőle.

- Valamit elfelejtettem – vigyorgott.

- És mit? – kérdeztem, de ő már ekkkor magához húzott és megcsókolt…

Hosszan és mélyen csókolt…

… és amikor elhúzodott csak akkor jöttem rá, hogy ismerős ez a csók.

Én ismerem ezt a csókot…

-Ádám?