Part 30 2/2

Itt a folytatás, jó olvasást :))

- Megcsókoltad Ádámot?
- Dehogyis – vágtam rá és közben megvizsgáltam a reggelit – ami szétfőtt virsli á’la Liz.
- Csodálkoztam is volna – vigyorodott el elégedetten.
- Fogd be – mondtam és bementem a szobánkba, majd levágódtam egy szimpatikus ágyra.
- Váá- jöttek be utánam mindenki fél perc múlva. – Esik az eső – magyarázta Rocky és rám ült. – És egy villám lecsapta az áramot az egész faluban. És mivel, ha még tornádó is lenne, akkor jobb, ha együtt maradunk.
- Király, ez egy remek ötlet – mondtam és megpróbáltam kimászni Rocky alól. – De nem lehetnénk inkább a nappaliban együtt?
- És mi lesz, ha elázik az egész nappali meg a konyha meg minden? A válasz kézenfekvő: velünk semmi nem lesz, mivel mi biztonságban vagyunk itt bent hála nekem!
- Hát te nagyon hülye vagy. – Végre sikerült felállnom és ki akartam menni, de Rocky utamat állta.
- Innen senki, se be se ki! – jelentette ki és körbe nézett a szobában. – Hol van Ádám és Hajni? Kérek egy önkéntes jelentkezőt, aki megkeresi őket! Viki te jó leszel – ragadta meg a karomat és kilökött az ajtón.
Bementem a konyhába és kivettem egy kólát a hűtőből, majd kinéztem az esőbe. Pontosabban az erkélyre, sőt még ennél is pontosabban egy ölelkező párocskára…
-Asszem megtaláltam őket – mondtam Rockynak, amikor bementem hozzájuk, a szobába.
- És miért nem hívtad be őket a szobába? Itt senki se érti, amit mondanak neki? – dühöngött Rocky. – Azt mondtam Dalnak, hogy adja ide a sport magazint, amit olvas, de erre megsértődött és azt mondta, hogy én nem figyelek oda eléggé az ő érzéseire. Itt mindenki megőrült…- és ezzel kiment a szobából, én meg leültem Dal mellé az ágyunkra és kikaptam a kezéből a Bravo-mat.
- Nem értem, mit eszel ezeken a szennylapokon…
- A tieid, így ezt a kérdést én is feltehetném neked – felelte Dal vigyorogva.
- De én lány vagyok!
- Ez egy remek észrevétel, mivel jutalmazzalak? Kérsz érte egy puszit?
- Most kihagynám – mondtam neki, mire ő sértődött arcot vágott.
- Kihagynál egy Dalpuszit?
- Igen.
- Höh, most megsértődtem – fordult el tőlem Dal.
- Úgy hallottam, hogy ezt mostanság elég gyakran csinálod. Biztos meg fog jönni… Gondolom olvastad a márciusi számot, amiben azt taglalják, hogy ha valakinek meg fog jönni, az előtte depizik – magyaráztam neki és közben Ádámot bámultam, ahogy belép a szobába kézen fogva Hajnival… Blööö….
- Hát te nagyon vicces vagy Viktória. Ismeri kegyed a Dumaszínházt? Mert kegyednek, azt feltétlen fel kéne keresni a sziporkázó humorával.
- Oh, ez egy kedves bóktól volt öntől, uram. Magának is javasolnám, az említet színház felkeresését.
- Ugyan kérem – legyintett Dal. – Kegyed túlzásokba esik, ami az én kis szerény humorérzékemet illeti.
- Ez így igaz, uram – mosolyogtam Dalra.
- Kegyed nem igazán finom úri hölgy, igaz?
- Uraságod felettébb téved. Az én személyiségem felettébb finom.
- Mi van? – dobta le magát az ágyra hozzánk Jess.
- Na, maga uram csepp mértékben sem finom és úri – mondtam Jessnek.
- Ez van – vonta meg a vállát Jess és felém nyújtotta a chipset.
- Kösz.
- Hé kiestél a szerepből – lökte meg a vállamat Dal.
- Nekem sosem volt erősségem a színjátszás, de Hajninak biztos menne – vigyorogtam az említett csaj irányába.
- Ő mindig is azt csinálta, mért ne menne neki…
- Játszunk film kitalálósat – kiáltott fel Boldi hirtelen.
- Az milyen? – kérdezett vissza Dal.
- Két csapat van és egy játékvezető. Mindkét csapatból jön egy ember, akinek a fülébe súgnak egy filmet, amit el kell mutogatnia x másodperc alatt. Utána licitál a két ember, akiknek a fülébe súgták a filmet, hogy hány perc alatt mutogassák el és ha mondjuk, már 5 mp-nél tartanak, akkor az egyik ember azt mondja, hogy jó viheted. Így a másik embernek el kell mutogatnia azt a filmet a megadott idő alatt és a csapatának meg ki kell találnia, hogy mi az. Ha az adott időn belül nem találják el, lehet még egy uccsó tippjük, majd ha az jó, akkor az övék a pont, ha viszont nem akkor a másik csapat kapja a pontot.
- Oké, érthető – vágtam rá és rögtön lestoppoltam a kapitányságot a másik meg Hajni lett. – Jess.
- Barbi – nyafogta Hajni.
- Boldi.
- Dorka és Erik.
- Máté, Rocky.
- Liz é… - akarta mondani, de Dal közbe vágott.
- Vikihez is kell egy lány!
- Oké, Ádám – mondtam mosolyogva.
- Kac-kac Viki – felelte Dal. – Liz és Tomi megy hozzád és Máté átmegy a lányokhoz!
- Nem, Mátét nem adom – ragadtam meg a karját, mikor át akart menni hozzájuk.
- Akkor én választok csapatokat – szólt rám Dal, de én továbbra sem engedtem Máté karját. – Oké, te akartad. Máté oda átmegy a lányokhoz – mutatott arra Dal. – Ádám Vikihez, én meg megyek Hajnihoz és Boldi lesz a játékvezető.
- Ádám is szívesen megy Hajnihoz – morogtam magamnak, de Dal is meghallotta.
- Az meglehet…
- Akkor kezdjük – csapta össze a kezeit Boldi. – Viki és Hajni lépjetek egy kicsivel előrébb, ugyni. Viki – hajolt a fülemhez Boldi. – Madagaszkár – suttogta, majd ugyanezt Hajninak is. – 2 perc.
- Másfél – vágtam rá.
- 1…
- 59 – így én.
- Oké a tied – legyintett Hajni és visszaült a csapatához. Hopsz…
Oké, csak végig kell gondolnom. Oroszlán, zebra, zsiráf, víziló… New York, Madagaszkár, Afrika… Utazás, repülő, hajó…
-Kezdheted Viki – szólalt meg Boldi, én meg hát elkezdtem…
Mutattam egy hosszú nyakat magamnak meg csíkokat festettem magamra meg felfújtam magam – mint víziló – és nagyra nyitottam a számat, mintha ordítanák, mint egy oroszlán.
-Termiátor…
- Sikoly…
- Horrora akadva…
Megráztam a fejemet, majd folytattam a mutogatást. Felálltam az ágyra, mintha én lennék Alex, az oroszlán az állatkertben és megint nagyra nyitottam a számat, mintha ordítanék…
-Éhezők viadala…
- Sikoly 3…
- És 5,4,3,2,1 számolt vissza Boldi. – Oké csapat még egy utolsó tipp.
- Madagaszkár – szólalt meg Ádám.
- Éééés igen! Tiétek a pont – kiáltott Boldi én meg értetlenkedve Ádámra néztem. Hogy a francba jött ez rá??
- Következő játékosaink: Ádám és Máté – mondta Boldi, majd nekik is súgott valamit a fülükbe.
A licitet Ádám nyerte, így felénk fordult és el kezdett mutogatni.
Úgy tett, mintha egy nagyító lenne a kezében és a földet bámulta.
-Columbo…
-CSI…
- NCIS…
Ádám hevesen rázta a fejét és úgy tett, mintha átkarolna valakit.
-Sherlock Holmes – vágtam rá.
- Igen – kiáltotta Ádám és visszaült hozzánk.

Délutánig el voltunk a szobába, majd mikor elállt az eső a nappaliba folytattuk az estét.
-Van hozzá teniszes is? – néztem csodálkozva a Wii felé.
- Igen – felelte Erik és vonakodva felém nyújtotta az egyik ütőt.
- Nyugi, visszafogom magamat – kaptam ki a kezéből a teniszütőt és belekezdtünk a meccsbe.
- Huhuhuuu, ebben is verhetetlen vagyok – csaptam össze a kezemet 3 óra folyamatos játék után.
Már csak én meg Ádám voltunk a nappaliban, mert Rocky előbb vonult ki azzal a szöveggel, hogy „én ezzel nem vagyok hajlandó többet játszani”!
-Te jössz – dobtam Ádám felé az egyik ütőt, pont úgy, mint tegnap.
- Oké – kapta el reflexből.

Miután Ádámot is simán megvertem összecsaptam megint a két kezemet és ugráltam körbe-körbe a szobában.
-Király vagyok, király vagyok – ugráltam tovább és a kezeimet a magasba lóbáltam.
- Az – hagyta rám Ádám és ledőlt a kanapéra.
- Te meg egy vesztes vagy! Blööö… És nem csak a Wiiben, hanem a kapcsolataidat is el tudod cseszni percek alatt. Egyszer az egyik lánynak csapod a szelet, másnap a másiknak… De hát, ebbe bele kell törődni – fejeztem be a rövid kis monológomat, majd ledőltem mellé a kanapéra.
- Jól vagy? – kérdezte Ádám.
- Igen, miért? – kérdeztem vissza és felé fordultam.
Csak ekkor tűnt fel, hogy milyen közel van hozzám.
-Semmiért – suttogta és még közelebb hajolt hozzám, majd még közelebb és aztán…

Part 30- 1/2

Sajnos ennek nem sikerült befejeznem a végét, de sokan kértétek, hogy rakjak már fel valamit - ezek szerint senkit sem érintettek meg komolyabban a reklámjaim :P- így hát itt van a 30-asnak az első része. Jó olvasást^^

2010.07.12

…ekkor történt valami furcsa dolog…

… az a dolog pedig az volt, hogy Ádám átváltozott vámpírra és beleharapott a nyakamba…

Na jó nem, csak Ádám már majdnem megcsókolt, mikor Erik hirtelen felindulásból kirúgta alólam a széket, így a földre zuhantam…Ádámmal.

- Hé – kiáltottam Erik irányába és fel akartam állni, de Ádám még mindig rajtam feküdt. – Engedj felállni – lökdöstem a vállát.

- Nem, mert megígértük – hajolt közelebb az arcomhoz.

- Én nem ígértem semmi – tiltakoztam ás közben próbáltam arrébb húzni a fejemet előle.

- Nézzétek mi van Eriknél – kiáltott fel Dal, mire mindketten odakaptuk a fejünket Ádámmal.

- Egy Wii – sóhajtottam és hálásan néztem Erikre a kezében a fehér dobozzal. Gyorsan minden fiúnak fel kellett pattannia és a dobozt csodálni, majd egyszerre bezúdultak a nappaliba és összekötötték a tévevel a Wii-t és máris nyomkodták…

…és igen, én még mindig a földön feküdtem- immáron egyedül. Felálltam és leültem Liz mellé a tűzhöz.

- Nem értem mi nyűgözi le annyira Tomit ebben a dobozban…

- Pasi… - feleltem és felraktam a lábamat egy másik székre. Csak mi ketten ültünk a tűznél, a többiek mind bent kockultak.

- Nézd Ádám itt hagyta a telóját – mutatott a telefonra Liz, amit gyorsan felkaptam és megnéztem a háttérképet…

- Mi van? Mi az? – kérdezte Liz, amikor meglátta az arcomat.

- Ez én vagyok – dadogtam és felé nyújtottam a kivilágított képet, amin fürdőruhában futok a Balaton felé kb. 2 hete.

- Ez édes – mosolyodott el Liz a kép láttán. – Mondjuk csodálkoztam volna, ha egy olyan kép van rólad egy pasi telefonján, amiben téli bundában vagy… - mondta Liz, én meg közben Ádám üzeneteit néztem. – Hé mit csinálsz? – kapta ki a kezemből a telefont Liz. – Nem szabad megnézni a pasink üzeneteit… Hidd el tapasztalatból beszélek.

- Oké, akkor add ide és én beviszem neki – nyújtottam a kezemet a telefonért, amit Liz – igaz vonakodva – de azért odaadott.

Nekem persze eszem ágába nem volt odaadni Ádámnak a telefont – csak a déja vu végett is. Bementem a szobánkba és magamra zártam az ajtót, majd a Bravo-imat lapozgattam, amiket Dal is előszeretettel olvas.

2 óra múlva – 23 órakor – kimentem megnézni, hogy még mindig kockulnak-e a fiatalok.

És így is volt bizony – de már csak a  fiúk voltak ott – azok közül is csak Erik, Dal, Ádám, Rocky meg Jess.

- Gyere Viki, légyszi állj be – nyújtotta felém a konzolt- asszem- Jess. – Eddig csak rád vártunk, mindenki veled szeretne játszani.

- Ó tényleg? – ültem le mellé, mosolyogva.

- Igen, mert te béna vagy és mindenki meg tud verni – vigyorgott gonoszan Jess, majd elindította a bowlingot. 

Én kezdtem, így át meglendítettem a konzolt – vagy golyót- és elhajítottam a golyót – és a konzolt egyaránt.

- Kezdőkkel megesik – mondta Jess és felkapta a konzolt, majd megnézte a pontjaimat. – Na, ne. Ez nem lehet igaz – túrt bele idegesen a hajába Jess. Hát, igen aki tud, az tud… Minden bábut ledöntöttem!

- Na jó – sóhajtott az ellenfelem és ő is lendített- majd gurított és le is döntött egyetlen egy bábut.

- Hát igen kezdőkkel megesik- kaptam ki a kezéből a konzolt.

Miután Jess megvertem – kétszer – Dalt és Eriket detto ők sértődötten bevonultak aludni a hálószobába és magukra zárták az ajtót.

- Te jössz – mutattam Rockyra és közben körbe ugráltam őt. Talán nem kellett volna meginnom az utolsó sört-ami úgy a 9-ik volt. – Csak nehogy sírj, miután megvertelek – vigyorogtam rá, majd beálltam dobó pozícióba.

- Viki, talán abba kéne hagynunk és elmenni, aludni – kapta ki a kezem a konzolt.

- Neeee – nyúltam utána és szerencsésen vissza is szereztem azt. – Nah, gyerünk…

- De Viki – fogta meg a kezeimet Rocky.

- Csak félsz, mert veszteni fogsz – nyújtottam ki rá a nyelvemet.

Rocky negyedóra múlva megunta, hogy picit túl aktívan játszom- én tényleg nem értem miért, én csak amikor ő lendített a seggemmel lökdöstem ki őt a szőnyegről, majd kivertem a kezéből a konzolt.

- Kérem a következőt – nyújtottam a kezemet Ádámnak, aki eddig csak a kanapén ült és figyelt minket.

- Aludnod kéne…

- Lejárt lemez – kiáltottam és felhúztam magam mellé. – Hú, de magas vagy – néztem föl a szeme felé, majd hozzásimultam.

- Tudom – mondta és elvette tőlem ő is a konzolt. – Én kezdek, gyorsan bonyolítsuk le ezt a meccset – és ezzel egy méterrel arrébb állt tőlem, majd ő is lendített és gurított.

- Béna – nyávogtam és kikaptam a kezéből a konzolt.

- Hah, csak ennyit tudsz – vette vissza Ádám és egy mozdulattal legurította az összeset.

- Nem rossz – vigyorogtam rá, majd én kétszer ledöntöttem az egészet. – De ez ezerszer jobb. Blöö…

- Oké, nyertél – mutatott unottan a képernyőre Ádám.

- Cajj, Ádika gyere – húztam fel megint a kanapéról. – Még nincs vége a játéknak.

- De vége van – nyomta meg Ádám a kikapcsoló gombot a TV-n.

- Héé, de gonosz vagy – csaptam rá a kezére. – Te menj csak el, aludni, én majd játszok a robot ellen.

- Nem – vágta rá és ki akarta a kezemből csavarni a konzolt, de én elkaptam előle a kezemet. – Nyomás aludni – mondta és mivel még mindig tiltakoztam, ezért felkapott a hátára, majd ledobott a kanapéra.

- Hahahah, innen is fel tudok állni – és így is tettem, mire Ádám csak sóhajtott és lekapcsolta a lámpát, így nem láttam semmit. – Jaj, ne. Félek a sötétbe…

- Vááá – kiáltotta Ádám mögöttem a az egyik kezét a számra tapasztotta a másikkal, pedig átkarolta a derekamat és annál fogva borult velem rá a kanapéra, majd ott a hátamra fordított, hassal rám feküdt és az arcát a hajamhoz nyomta. – Szállj le rólam, disznó- motyogtam a vállába.

- Psszt alvás van – motyogta a nyakamba.

- De én nem tudok aludni, párna vagy takaró nélkül – mondtam.

- Oké – felelte és fészkelődött kicsit, majd a kezeit a fejem alá rakta. – Én vagyok a párnás és a takaród.

- Haha, nagyon vicces…

- Jó éjt Viki…

- Neked is – mondtam és ezzel álomba zuhantam- kezembe a konzollal –magamon Ádámmal.

- Hát mi ez itt, kérem? – ébredtem fel Rocky hangjára.

- Nem láttátok a konzolt? –  ez már Erik hangja volt, és erre már kinyitottam a szememet, mert hirtelen beugrott az előző éjszaka. Óvatosan felemeltem a fejemet és körbe néztem- igen Ádám még mindig ott feküdt rajtam és a keze még mindig a fejem alatt volt.

- Vikinél van a konzol – motyogta Ádám és közbe lassan felemelte a fejét a nyakamból.

- Itt van a kezemben, amin Ádám fekszik – mondtam, mire Ádám csak felemelte a csípőjét, hogy megtudjam mozdítani a kezemet és azzal a mozdulattal odahajítottam Eriknek a konzolt.

- Nah, ki akar ma egy óriási Wii partit? – kérdeztem és közben megpróbáltam letolni magamról Ádámot, - nem sok sikerrel.

- Veled nem – vágták rá, többen is egyszerre.

Ekkor Ádám lassan feltápászkodott rólam, én meg sértődött fejjel bevonultam a fürdőszobába – és nem vettem észre, de Ádám is jött utánam.

- Csüccs – paskolta meg a fürdőszobai szekrényt Ádám. Mire én elkezdtem a seggemmel háttal ugrálni a szekrénynek, de nem sok sikerrel sikerült „felcsücsülnöm”. – Nah, gyere – nyúlt a hónom alá Ádám és felültette a szekrényre.  

- Mit akarsz azzal? -  mutattam az ollóra amivel az arcom felé nyúlt.

- Csukd be a szemed – mondta és én így is tettem, ő meg kiszedte a varrataimat.

- Kinyithatom? – kérdeztem, amikor már úgy éreztem, hogy vége.

- Még egy pillanat – suttogta és egy pillanatra éreztem a leheletét az arcomon, majd ő egy puszit nyomott az arcomra. – Kész vagy – mondta én meg kinyitottam a szememet és leugrottam a szekrényről.

- Köszönöm- húztam végig a kezemet a seben.

- Nincs mit – felelte, én meg kimentem a többiekhez, akik roppant érett módon- bújócsáztak.

- Most Viki lesz a hunyó – csapott a fejemre Rocky. – Picit másképp játszunk most, mint a kis pisis 8 évesek, mert akit megtalálsz és nem abból a nemből való, amilyen te vagy, akkor meg kell csókolnod.

- Ez egy hülye játék. Nem fogom megcsókolni Dalt…

- Akkor csak minden másodikat… Hajnival ketten lesztek a hunyók, számoljatok el 20-ig – adta ki az utasításokat Rocky én meg beálltam háttal mindenki, Hajni mellé. – De mindenki kapjon csókot! – kiáltotta utánam Rocky még.

- …18, 19, 20. Megyünk – kiáltotta Hajni és el kezdett rohanni… Én meg csak odasétáltam a teraszhoz és neki dőltem a falnak.

- Jaj, de ügyes vagy megtaláltál – bújt elő a fal mellől Erik. – Kérem a csókomat!

- Csak minden második kap csókot. Keresd meg Hajnit, ő biztos add neked egy puszit…

- De, ha te megtalálsz valakit most, akkor neked meg azt kell megcsókolnod – elemezte Erik.

- Tudom, szerintem is hülye játék – feleltem, de addigra Erik eltűnt.

- Háh, megvagyok – kiáltotta valaki mögülem, mire eltakartam a szemem.

- Nem, nem látlak – mondtam és leguggoltam, hogy eltakarjam az egész arcomat.

- Na, de Vikii. Ne légy játékbaszó…

- Ádám?

- Igen – felelte és éreztem, hogy leült mellém. – Csak adj egy puszit a számra és kész…

- Ez nem ilyen egyszerű – sóhajtottam, majd Ádámra néztem, aki boci szemekkel nézett rám.

- Mi ebben a nem egyszerű? Te szeretsz engem…

- És te ezt viszonzod – bukott ki belőlem.

- Mi?

- Te is szeretsz engem – mondtam – egyébként nem én lennék a háttérképeden.

- Már megint lenyúltad a telómat? – kérdezte és elkezdte a zsebeimet tapogatni. – Aha – kapta fel. – És ha még egyszer lenyúlod, akkor megnyúzlak.

- Csak ennyit mondasz? – néztem rá kérdően.

- Mért még mit akarsz?

- Semmit – motyogtam.

-  Most komolyan? Zengjek neked imákat azért, mert megint lenyúltad a telefonomat? – kérdezte dühösen Ádám. – Hmm? Ezt akarod? Oké, Viki annyira hálás vagyok, hogy megint elvetted a telefonomat. Köszönöm, imádlak azért mert megint megtetted azt, amire direkt megkértelek, hogy ne tedd többet.

- Egy nap alatt átállítottad a háttérképed – állapítottam meg. – Vagyis ma vagy tegnap. Miért?

- Mit, miért?

- Miért állítottad át? – kérdeztem, de közben nem mertem ránézni, és láttam rajta, hogy épp válaszolni akarna, de ekkor Rocky jött oda.

- Nah, Viki hány embert találtál meg?

- Csak 2-t.

- És melyiket csókoltad meg?

- Ádámot – vigyorogtam Rocky képébe.

- Oké, ez egy hülye játék, játsszunk valami mást! – kiabálta Rocky.

- Oké – kiáltotta vissza Ádám és odament Rocky mellé, én meg be Lizhez a konyhába.

- Most mi van? – kérdeztem tőle, mert amikor leültem az asztalhoz ő csak kérdően bámult rám.

- Megcsókoltad Ádámot?

- Dehogyis – vágtam rá és közben megvizsgáltam a reggelit – ami szétfőtt virsli á’la Liz.

- Csodálkoztam is volna – vigyorodott el elégedetten.

- Fogd be – mondtam és bementem a szobánkba, majd levágódtam egy szimpatikus ágyra.

- Váá- jöttek be utánam mindenki fél perc múlva. – Esik az eső – magyarázta Rocky és rám ült. – És egy villám lecsapta az áramot az egész faluban. És mivel, ha még tornádó is lenne, akkor jobb, ha együtt maradunk.

                                  

                                      *                               *                                *

Ha hnapra megírom a befejezést rögtön, ígérem :))

Reklám- mert olyan még nem volt :)

http://insideinyou.blogspot.hu/  <-----------ez egy blog...
Ami nagyon-nagyon jó...:)
Röviden a blogról:
Ez a történet arról, szól, hogy egy félénk, visszahúzódó lány, a szülei elvesztése után, hogy változik meg és lesz közvetlenebb, nyíltabb. Hogyan kecmereg ki a szülei halála utáni helyzetéből. Megismer új embereket és azok sokat változtatnak rajta... Ha olvasod, kérlek írj véleményt!
És én is kérlek titeket, h ha  elolvassátok írjatok oda valamilyen pozitív üzenetet :))



Ez egy kép a  blogból, aminek a címe Inside  you :)) Jó olvasását hozzá^^

Ígérem nem lesz több reklám, puszi: Kicsi Peace :))

Help me!!!!

A segítségeteket szeretném kérni drága olvasóim, legfőképpen azokét akiknek van valamilyen formában köze a blogspot-hoz.
Szóval az egyik barátnőmnek gondjai támadtak a blogjával / http://burlesquestory.blogspot.hu/ <--- ez az a blog ----> mindenkinek ajánlom/, konkrétan a rendszeres olvasók fül alatt kb. azt írja ki neki, h error...(csak szebben fogalmaz...."Ez a modul helytelenül van konfigurálva".... meg a többiblalblabla..).
Tehát ha valaki tud valamilyen - a legkisebb is számít- segítséget/tanácsot adni neki ebben, akk írjon vagy ennek a bejegyzésnek a komment-hez v erre az email címre------> orsi02.22@gmail.com
Előre is köszi, kicsipeace <3

Am a kövi részt kb. 5-4 nap múltára hozom, addig is jó nyarat :))

Ja, és ha vlk befolyásol... A barátnőm blogjába többek közt ez a kép is szerepel :))

Part 29

Elég rövid lett, amit nagyon sajnálok, de remélem tetszeni fog :))

2010. 07. 11

- Viki én – kezdett bele, de megint félbe szakítottam…. Ez egy ilyen nap.

- Hagyd abba…

- Nem félre érted. Viki én…

- Légy szíves…

- … én is szeretlek… mondjuk. – tette hozzá, mire egy világ dőlt bennem össze. – Várj, hagyd, hogy megmagyarázzam – fojtotta belém a szót.

- Nem,ezt nem kell megmagyarázni – mondtam és csalódottan kinéztem az ablakomon.

- Tudod, én sohasem éreztem, úgy egy lány iránt, mint irántad érzek…

- Szóval még sosem utáltál egy lányt sem?? – kérdeztem felháborodottan.

- Nem, nem úgy értem. Sosem voltam szerelmes még egy lányba sem…

- Hajni?

- Erik? – vágott vissza.

- Neki mi köze van mind ehhez?

- És Hajninak? – kérdezett vissza automatikusan.

- Neki pont annyi, mint Eriknek – felelte.

- De Hajniba te szerelmes voltál… És emiatt is szakadt fel az arcom – mutattam oda.

- Uh, még nem szedtétek ki a varratokat? – vizsgálgatta, ahova mutattam.

- De, csak utána visszarajzolgattam a vonalakat… Mégis mit gondoltál?

- Neked semmi jogod sincs felháborodni – kiáltotta és közben megállította a motort, mert a nyaralónál voltunk. – Te voltál az, aki minden pasival, csak úgy összeállt, se szó se beszéd. Én meg voltam a szerencsétlen srác, akinek ott volt az a növényevő Hajni.

- Háh, bevallottad – állapítottam meg elégedetten.

- Mit?

- Hogy bele voltál zúgva Hajniba.

- Én nem ezt mondtam…

- És szerinted én nem éreztem szarul magam?? Hmm? Szó nélkül elmentél és csak a telefonodat hagytad itt. És amikor azt hittem, hogy soha többé nem fogunk beszélni felhívsz és azt követelitek Rockyval, hogy vigyem el ahhoz a seggfej sráchoz a mobilod – mondtam sértetten. – És visszajössz az esküvőre, amire asszem nem is voltál meghívva, csak teszed itt az agyadat és közben úgy teszel, mintha neked állna feljebb, pedig te voltál az, aki lelépett – fejeztem a monológomat, majd kinyitottam a kocsiajtót és berohantam a házba- hova máshova, mint a fürdőbe…

- Viki engedj be – dörömbölt 2 perc múlva Ádám az ajtón. – Viki, ugye nem teszel kárt magadban? – kérdezte, de én csak kusban ültem a kád szélén. – Viki kérlek válaszolj! Ha nem válaszolsz berúgom az ajtót… Oké, háromig számolok. 1…2…3… Jól van te akartad – mondta én meg gyorsan elfordítottam a kulcsot, így amikor Ádám neki rohant az ajtónak, akkor az kinyílt. De Ádám se most jött le a falvédőről, azért ő is csak rúgott egyet az ajtóba és egy seprűt dobott be rajta. Gyorsan ki akartam rohanni az ajtón, de ő ott állt mellette és elkapta a derekamat.

- Ennyire hülyének néztél? – kérdezte mosolyogva, de továbbra sem engedett el.

- Mondjuk…- vontam meg a vállam és közben próbáltam kiszabadítani magamat a szorításából.

- Hoho – mondta és a derekam helyett a kezeimet fogta meg, majd átölelte az egész testemet.

- Hagyj békén – morogtam a mellkasába.

- Ezt te sem gondolod komolyan – dünnyögte a nyakamba, ahova a fejét fúrta.

- De – feleltem és közben megpróbáltam ellökni magamtól, mire csak felmordult, de egy lépéssel elhátrált.

- Azt mondtad, hogy szeretsz – mondta értetlenül és vissza akart bújni hozzám, de én befutottam a hálószobánkba és bezártam az ajtót kulccsal.

Óvatosan levettem a ruhámat és felvettem egy pólót, majd bebújtam az ágyamba. Pár perc múlva elnyomott az álom.

Egyedül ébredtem… Nem tom’ hány napja először. Ránéztem a faliórára, ami 10.24- et mutatott. Fel kéne kelni…

Felültem az ágyba és felkaptam egy sortot. Lassan és óvatosan kinyitottam az ajtót, majd kimentem a konyhába, ahol valaki kutatott a hűtőben.

- Szia – vigyorgott rám Ádám. – Sokáig aludtál – mondta és felém nyújtott egy kólát.

- Kösz – feleltem és leültem egy székre. Csak álmodom??

- Ha szeretsz… - nem asszem nem álmodom.

- Nem szeretlek – vágtam közbe. – Csak pont annyira, mint te engem.

- Azt se tudod, hogy én mennyire szeretlek - mosolyodott el Ádám.

- Honnan veszed?

- Rocky mondta el? – kérdezte dühösen Ádám. – És te meg elhitted? Hidd el Viki azt én nem gondoltam komolyan… És az üzenet, amit a rögzítődön hagytam…

- 1, nem beszéltem Rockyval. 2, mit nem gondoltál komolyan? 3, milyen üzenet?

- Ööö, semmi – motyogta az orra alatt.

- De, most már kénytelen vagy elmondani…

- Részeg voltam – kezdett bele Ádám. – Igazság szerint mind azok voltunk. Rocky meg a pesti haverjaink. Elmentünk egy bárba és rengeteget ittunk és valamelyik baromnak eszébe jutott, hogy hívjuk fel random egy lányt. Nekem ugye nem volt ott a telóm, viszont Rocky telójába benne van a számod. Ezért téged hívtunk…

- De tegnap itt volt a…

-… vetkőzős fiú – fejezte be helyettem a mondatot. – Tudom. De hagytunk üzenetet miután kinyomtad a telefont. Nem is egyet…- Vajon tegnap hova tettem a telóm? Vagy a ruhába hagytam – bár azt erősen kétlem, mivel annak nem volt zsebe. Akkor viszont kint lehet a teraszon.

- Mindjárt megtudom, hogy hányat…- rohantam a terasz felé, ahol felkaptam a telefont és rögtön meghallgattam az üzeneteket.

- Neee – üvöltötte Ádám és átrohant a kerten és rám vetődött. De már későn…

- Itt Ádám…Szia Viki…Én csak annyit akartam mondani, hogy jó vagy – mondta Ádám részeges hangon a telefonba. – Huh, nagyon jó. Király vagy. De nem értem, hogy miért Eriket választottad helyettem… Én is jó vagyok! Sőt én is király vagyok! Én egy ász vagyok, és minden csaj egy csettintésemre ugrik… Gyere ide…Igen te…Látod Viki engem minden nő akar – megszakad a vonal.

- Húúúú – kezdődik el a másik üzenet. – Itt megint éééén… Nagy parti volt… Itt van velem egy csaj… Jázmin köszönj Vikinek… Szia Viki – Ádám eltorzított hangja. – Látod egy 10-es csaj van velem… Te meg csak 7-es vagy 6-os vagy…

- Ki az? ­– kérdezi valaki a háttérből.

- Azt hívogatom, aki összetörte a szívemet…. Elkártyáztam a gyönge szívem, suhogasd meg a szoknyád hajnal, pálinkát lehelek… - megszakad megint a vonal.

- Szia Viki. Bocs hogy tegnap olyan sokszor hívtalak. Csak most néztem meg Rocky telóját. Remélem semmi rosszat nem mondtam. Szia… Jah, és Ádám voltam…

- Mért csak 6-os? – nyögtem ki nagy nehezen Ádámnak az üzenetek után.

- Részeg voltam…

- „… a részeg ember mondatai, a józan ember gondolatai…”

- Jó lehet, hogy komolyan gondoltam egy részét…

- Azt, hogy azt hívogatod, aki összetörte a szívedet? – kérdeztem nevetve és visszamentem a teraszra.

- Nem. Azt, hogy 6-os vagy – mondta Ádám, én meg azt hittem, hogy félre hallottam.

- Ezt most remélem nem mondtad komolyan!

- Nem, Viki én…

- Hagyj békén! – kiáltottam Ádámnak nem is tudom hányadszorra.

- Jajj, már megint drámáztok? – jött ki Rocky egy sörrel a kezében.

- Nagyon vicces – mondtam és sértődötten levágtam magamat mellé a székbe.

- Viki nem úgy értettem, hogy 6-os vagy…

- Ki ne mondd még egyszer! – figyelmezettem és néztem, ahogy leül velünk szembe, az asztalhoz.

- Öreg, úgy akarsz békülni vele, hogy azt mondod neki, hogy egy 6-os? – szólt közbe Rocky.

- Fogd be. Ez egy taktika…

- Hogy mi? – kérdeztem vissza. – Az neked taktika, hogy azt mondod nekem hogy 6-os vagyok? Tudod mit?! Menj az ö…- kezdtem bele, de Máté félbe szakított, aki most jött ki a teraszra hozzánk.

- Jöttök velünk a strandra? – kérdezte.

- Igen – vágta rá Rocky és felrángatott a székemről.

- De nincs rajtam fürdőruha…

- Nem baj – mondta Rocky és kisétált velem a kiskapun.

5 perc alatt odaértünk a strandra, ahol megint közöltem Rockyval, hogy nincs fürdőruhám.

- Legyél melltartóban – vonta meg a vállát Rocky.

- Meg talán bugyiban – tette hozzá Dorka gyorsan, mire gyilkos pillantást vetettem felé. Kinézné belőlem, hogy bugyi nélkül fürdök?

- Oké – feleltem és levetőztem bugyira és melltartóra.

- Verseny a vízig – mondta Máté és megragadta a karomat és el kezdett a víz felé rángatni. Majd amikor odaértünk beledobott a félméteres vízbe.

- Kösz – köhécseltem neki.

- Nincs mit – vigyorgott rám a gyerek.

Délutánig ott voltunk a strandon, majd visszamentünk a nyaralóhoz és leültünk mind a tűzhöz. 

- Felelsz vagy mersz? - vetette fel Rocky.

- Már nem vagyunk az oviban - vágtam rá.

- Akkor Viki kezdi...

- Felelek!

- Szereted Ádámot? - kérdezte rögtön Rocky.

- Inkább merek.

- Csókold meg Ádámot - vonta meg a vállát Rocky én meg gyilkos tekintettel méregettem.

- Oké vége - mondta Rocky. 

- Minek? - kérdeztem ijedten. 

- Lejárt az időd, most már muszáj megcsókolnod Ádámot - vigyorgott Rocky.

- Hol van Ádám? - kérdeztem unottan és a mutatott irányba mentem, ami a ház mögött volt. - Te mit csinálsz itt?

- Várok...

- Mire?

- Hogy megcsináld a feladatod - vigyorgott rám Ádám.

- A mit...? Jah, hogy felelsz vagy mersz... Ez egy hülye játék....

- De nem akarsz játékbaszó lenni...

- Mi?

- Játékbaszó - vonta meg a vállát Ádám és leült a hintaágyba, majd a szemével méregetett engem. - Aki elbassza a játékot.

- Jah, hogy úgy - feleltem és óvatosan leültem mellé.

- Cajj, csókold már meg - kiáltotta Rocky a ház mellől. 

- Hé, szeretném magányban intézni - mondta, mire Rocky elment. - Mondjuk azt, hogy megtörtént. Légyszi...

- De már vagy ezerszer csináltuk - csúszott közvetlenül mellém Ádám. 

- De én most nem akarom - próbáltam arrébb húzódni, de  a karfába ütköztem. - Te csókold meg Hajnit, én meg, megpuszilom a tükörképemet és ez olyan, mintha megtörtént volna - mondtam, majd odafutottam a teraszhoz. - Megvolt!

- Tényleg? Hmm...Ádám? - kérdezte  Rocky. 

- Igen, megvolt...

- Akkor most Ádám jön - csapta össze a tenyerét Rocky. - Felesz vagy mersz?

- Felelek - mondta Ádám és leült mellém egy székbe.

- Szerelmes vagy Vikibe?

- Inkább merek - pfff, utánzós...

- Csókold meg Vikit - mondta egyszerűen Rocky. - Lejárt az idő, csókot! 

- Mi?

- Jajj, de nem megy nektek ez a játék- sóhajtott Rocky. - Ha lejár az idő, akkor muszéj megcsinálni a merést. Csókold meg Vikit- és most előttünk - tette hozzá vigyorogva Rocky.

- Oké - mondta Ádám és felállt székéből, majd odajött hozzám és a kartámláimra támaszkodott majd közelebb hajolt hozzám.

- Ne, én nem... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, mert valami furcsa dolog történt...

                                        *                                 *                                *